Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-21 / 222. szám
,p 1975. szeptember 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Tiszaszőllös példája Egy napot a művelődési házért A tiszaszöllősi művelődési ház omló vakolattá, viharvert épület, — alighanem a legcsúnyább a községben. Szobáiban akaratlan is óvatosan lépked a látogató, attól tart, hogy egy rossz mozdulat és fejére szakad a padlás. Az intézmény csak ideiglenes — egy évre szóló — működési engedéllyel rendelkezik: a kétezerkétszáz lakosú község december 31-én tehát művelődési ház nélkül marad. Szerencsére nem sokáig. A düledező épülettől alig kőhajításnyira új művelődési otthon épüL A beruházó, s egyben a kivitelező is a tiszaszöllősi Petőfi Termelőszövetkezest. .. Hogy miért? — A közművelődési párt- határozat nyomán megvizsgáltuk előbb a termelőszövetkezet, majd az egész község művelődési lehetőségeit. Mit mondjak? Az eredmény kétségbeejtő volt... Egyetlen „kincsünk” az az omla- tag viskó, hisz ott működik a könyvtár, sőt a mozi is... A községi tanács jelenlegi anyagi lehetőségei minimálisak, egyértelmű, hogy csak mi segíthetünk a gondon — magyarázza Bakó János, a termelőszövetkezet párttitkára. — Milyen lesz az új intézmény? — Ne gondoljon álompalotára, csak a legszükségesebbre futotta. Lesz nagyterem Észt grafikák Szolnokról Dekrecenbt A debreceni Agrártudo- mányi Egyetem aulájában ma nyílik meg a Damjanich János Múzeum észt grafikai kiállítása. A közel százötven lapból és ex librisből, illusztrációkból összeállított tárlatot a múzeum munkatársai a képzőművészeti gyűjtemény évek óta gyarapítóit észt anyagából és magángyűjtőktől válogatták. A kiállítás, amely a hatvanas évektől a jelenkori észt sokszorosított grafikai tevékenységig ad ízelítőt testvér-népünk képzőművészetének legfejlettebb műfajáról, részben a nemrégiben lezajlott IV. finnugor kongresszus, részben az ez évi országos múzeumi, műemléki és honismereti hónap keretében kerül bemutatásra. színpaddal, öltözőkkel, szabadpolcos könyvtár, ahol olvasásra is nyílik lehetőség, s végül iroda. Az előcsarnok, a ruhatár és a mellékhelyiség megvan, a művelődési ház ugyanis közvetlenül a székházunk mellé épül. A beruházás teljes költsége mintegy kétmillió forint. — Kapnak valamilyen segítséget az építkezéshez? — A berendezést a községi és a megyei tanács biztosítja. Szerettük volna a megyei Moziüzemi Vállalat támogatását is megnyerni, de sajnos nem sikerült. — Társadalmi munka? — Természetesen lesz, illetve a műhelyisták már meg is kezdték. A felhívást — „Egy napot a művelődési házért” — a legutóbbi párttaggyűlésen tettük közzé. Az első társadalmi munkán ott volt Eszenyi László is. Két társával, a tiszader- zsi Vidics Jánossal és Dara- gó Dániellel most „hivatalos minőségben” ássa a leendő művelődési ház alapjait — mindhárman a tsz építőbrigádjában dolgoznak. — Nagyon kell már ez az új épület — bizonygatja Eszenyi László —, képzelje el, hogy Tiszaszöllősön évek óta nem volt színházi előadás, de még pódiumest se. Hogy is lett volna?! Nincs az a művész, aki oda bemerészkedne. .. De a könyvtár is olyan, hogy két vendéggel megtelik. Ahogy hallom, az új intézményben folyóiratolvasó is lesz, no meg klubok, szakkörök, művészeti csoportok működnek majd. Csak már az avatásnál tartanánk. .. Ezzel alighanem Szép Józsefeié, a művelődési otthon vezetője is kiegyezne. — Az új intézményben minden más lesz... Már most arról álmodozom mit, hogyan csinálok majd. Tudom, kissé furcsának tűnik, hogy ilyen jelentőséget tulajdonítok a tárgyi feltételeknek, de kérdezem: hogyan lehet a modem lakásokból ilyen rossz körülmények közé csábítani művelődésre az embereket? Ugye, sehogy? El sem tudja képzelni mennyi fáradságba került a gyermek- és az ifjúsági klub megszervezése, no és a körülbelül háromszázhatvan olvasó megnyerése. Ezzel az energiával sokszoros eredményt produkálhatunk. — Az új művelődési otthon közös fenntartású lesz, tehát a községi tanács és a termelőszövetkezet együttesen üzemelteti? — Erről még korai volna beszélni. Annyi azonban máris biztos: a termelőszövetkezet segítségére a kétmilliós ajándék átadása után is számíthatunk. ígérem, hogy ez a támogatás nem marad viszonzatlan... H. D. A képzelet virágos kertjét ápolni kell gyermekeinkben. S ha fantáziája nekilendül, sosem szabad okoskodó szavakkal leinteni. A valósághoz kötődő, ám azt mégis kénye-kedve szerint alakító bűbájos világba vezet el Petrolay Margit nemrégiben megjelent „Különös dolgok” című könyve. A „mindjárt iskolás” Katica és egyéwel fiatalabb kis barátja megelevenedett rajzainak lehetünk részesei. Katica egy esős délután rajzolt „egy sárga házikót piros betűvel. A tetőre kéményt, fekete füstkarikákkal. Két ablakot is rajzolt csipkefüggönnyel, virágcseréppel, közepére ajtót, ahogy szokás. Kerítést is a ház körül, s a ház mellé körtefát, melynek lombja között aranysárga körték ringatóztak, mint apró harangok egy nagy zöld toronyban.” Miután gyönyörűséggel szemlélte kész rajzát, észrevette, hogy az ajtót nyitva felejtette. Ahogy kíváncsian közelebb-közelebb hajolt, valaki kiszólt a házból. „Gyere csak gyere”, Katica belépett, s itt kezdődött kalandjainak sora. Róza nénitől, aki tulajdonképpen hites foglalkozása szerint Eulália tündér, de a huzatos ide-oda röpködés miatt nyugdíjba vonult — tündérecsetet kap ajándékba. Ezzel az ecsettel bármit rajzolhat, az egyszeriben valósággá válik. Kirándulás, farsangi bál, cirkusz még a lakatlan sziget is. Katica szépen rajzol, Andriska viszont még kissé tájékozatlan az ecsetforgatásban. Az ő igyekezetéből születik meg a bánatos Tengeri Herkentyű. Aki „nem volt se nagy, se kicsi, se szögletes, sem pedig kerek. Leginkább mégis egy tejesköcsöghöz hasonlított, de kalapja is volt árvalányhaj a kalapja mellett, és hátul pótkereke. Az orra helyén egy kis krumpli, két füle elállt, akár a füles fazéké. A gyermekek élővé váló rajzait át meg átszövi a hétköznapi valóság, az óvodában hallottak, az utcán otthon látott dolgok. Természetesen „Mercedessel” utaznak a világ végére, s mikor a TV Maci gargalizálását meghallják, gyorsan becsapják maguk mögött a mesevilág kapuját A gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt élményt jelentő könyvet Bokros László festőművész illusztrálta. Nem hiába ítélték a könyvet az év egyik legszebb mesekönyvének, a képek ugyanazt az örökké vonzó világot tükrözik, amit a mese. Eredeti humorral, őszinte gyermeki hittel megálmodott és rajzolt képzeletvilág, amely hűen követi még színeiben is Petrolay Margit szövege. A „Különös dolgok” óta Bokros László Tersánszky J. Jenő „Makk Marci hőstette” meséjét illusztrálta, amely a festőművészt dicsérve, egészen más, mint Petrolay Margit könyvének rajzai. Tersánszky J. Jenő kisebbekhez szól és meséjével az állatvilág megismerését segíti. A rajzok is egyszerűbbek, a különböző állatok jellegzetes ismertetőjegyeit emelik ki. A két mesekönyv után kíváncsian várjuk Bokros László illusztrálta harmadik Móra-kiadású könyvet; Galambosi László gyermekverseinek kiadását, amely a közeljövőben „Lepke király” címen kerül majd a gyermekek elé. — Egri — A karcagi Déryné Művelődési Központban látható Hegyi Flórián fafaragó népművész kiállítása. A csaknem száz rendkívül karakteres szoborban parasztok, egyszerű emberek életét örökíti meg a kiállító népművész Munkáspárt az ellenforradalomban Fél évszázaddal ezelőtt, 1925 szeptember végén a fővárosi és a vidéki polgári, ellenforradalmi sajtó széles szalagcímek alatt adott hírt a Magyarországi Szocialista Munkáspárt és a Kommunisták Magyarországi Pártja harcosainak, vezetőinek, negyvenöt kommunistának a letartóztatásáról. A horthysta rendőrség politikai nyomozó főcsoportja nemcsak az MSZMP és a KMP vezetőit, Gőgös Ignácot, Űri Károlyt, Hámán Katót, Rákosi Mátyást és Vas Zoltánt vette őrizetbe, hanem az MSZMP központi és helyi szervezeteinek számos vezetőségi tagját is. A Tanácsköztársaság megdöntését követően azonnal megkezdődött a KMP újjászervezése. Ezt a fasiszta rendszer kegyetlen intézkedései, a fehérterror sem tudta megakadályozni. Az újjászervezés folyamatát a KMP 1925 augusztusában tartott X. kongresszusa zárta le. A legális keretek között működő szociáldemokrata párt opportunista politikájával szemben már a huszas évek elején kialakult egy párton belüli ellenzéki áramlat, amely a Népszava szerkesztőségéhez írott levelekben, az SZDP kongresszusain elmondott hozzászólásában fellépett a megalkuvás ellen. Az erősödő bíráló hangokat a szociáldemokrata vezetők kizárásokkal akarták elfojtani, de sokan önként is kiléptek egy új munkáspárt megalakításának reményében. A KMP támogatásával, irányításával szerveződő ellenzék 1925 tavaszára annyira megerősödött, hogy lehetőség teremtődött egy kommunista vezetésű osztályharcos, legális munkáspárt megalakítására. Az 1925. április 14-én megalakult MSZMP nemcsak baloldali forradalmi munkáspárt volt, hanem ugyanakkor a KMP fedőszervezete is. Programjában követelte a demokratikus szabadságjogok biztosítását, az egyenlő és titkos választójogot, az általános politikai amnesztiát, a kivételes törvények megszüntetését. A következetesen osztályharcos politika, a szervezeti sikerek, az eredményes akciók hamarosan felkeltették a horthysta rendőrség figyelmét. A forradalmi tevékenységet letartóztatásokkal kívánták megtörni. Azonban sem a korábbi, sem az 1925. szeptember 21-én megkezdődött terrorhullám, majd a kiszabott összesen közel 70 év börtönbüntetés sem tudta megtörni az MSZMP erejét, sőt, vezetőinek bátor helytállása csak növelte népszerűségét. Az MSZMP 1926 márciusában nyilvánosságra hozta az első olyan marxista agrár- programot Magyarországon, amely tökéletesen megfelelt a konkrét viszonyoknak. A földosztást követelő program növelte, szélesítette a párt befolyását, s hozzájárult a földműves proletárok és a városi fizikai dolgozók szövetségének, a munkás—paraszt szövetségnek a megteremtéséhez. Az MSZMP 1926 őszén, szembeszállva az egyre fokozódó üldözésekkel, készült a parlamenti választásokra. A szociáldemokrata vezetőknek javasolta a munkásegységfront megteremtését, ezt azonban az opportunista vezetők visszautasították. Az MSZMP ekkor Győrött, Szolnokon, Kaposvárott, Gyomán és Gyomron kísérelt meg jelöltet állítani, a horthysta hatóságok azonban mondvacsinált ürügyekkel megakadályozták a választási harcban való részvételt. 1927 elején tovább fokozódott a hatósági terror és üldözés a legális munkáspárt ellen. Szinte egymást érték a letartóztatások, a bírói ítéletek s a párt, amely ellen sohasem hoztak ugyan formális betiltó határozatot, a fél évszázaddal ezelőtt kibontakozó s azt követően egyre erősödő üldözés miatt lassan beszüntette tevékenységét. Harci tapasztalatai, politikai célkitűzései azonban túlélték tényleges létét. (—s -j) Gyerekvilág—mesevilág Mesekönyvek Bokros László rajzaival Hontalanok zsákutcája Hárman az ár ellen M£Sj Latina és Padriciano között nemcsak a távolság nagy, a különbség is. Háromszor any- nyian laknak itt a hajdanvolt laktanyában. A lágerőrség és a láger vezetői gondosan elkülönítik a nációkat. Vigyáznak, hogy egy szobába egy nemzetiségiek kerüljenek. A veszkedéseket így sem tudják megakadályozni. Éjszakánként gyakran veri fel sikoltozás a tábor csendjét. A szobákból vad dulakodás hallatszik, a lágerőrök futásától hangos az udvar— Padricianoban még talán normálisabb az élet — emlékezik Pajor Mihály. — Ott még a kosztra is gondosabban ügyelnek. Latinán azonban már teljes a kiszol- tatottság. Csakhamar rájöttünk, hogy az olaszok jól keresnek ezeken a lágereken. Az amerikak pénzelik, de a csóró menekültek nem sokat látnak ebből. Ezért is vannak a balhék. Latinán felére csökken minden, pocsékabb a koszt, egyetlen, ami megmaradt, hogy Amerikából származó, használt cuccok- ból válogathatunk. November végén már hideg volt, melegebben kellett öltözködnünk. — Említette a veszekedéseket. Miért veszekedtek? — Legalább tizenhat féle náció élt együtt a lágerben- A jugók, a lengyelek, az albánok, a görögök és a románok mindig veszekedtek, ha volt rá okuk, ha nem. Olyan nap nem volt, hogy a lágerőrök ne használták volna a gumibotot. •— Mivel teltek napjaik? — Eleinte egymást érték a kihallgatások. Akik még nem voltak katonák, azokkal, mondjuk, kevesebbet törődtek. A katonaviselteket minden nap vitték valahová. Egy haver mesélte — Ig- néczi Imrének hívják. Nyíregyháza mellől, egy kis faluból disszidált —, hogy térképeket raktak eléje. Katonai objektumok voltak rajta. Faggatták, ismeri-e őket. Meg, hogy ki volt a parancsnoka a seregben- Meg ilyesmiket. Amikor engem kihallgattak, azt kérdezték tőlem, ki volt itthon a főnököm. Hirtelen nem jutott eszembe. Míg gondolkoztam, azt kérdezi az egyik férfi: nem ... bácsi ? És megmondta itthoni főnököm nevét Elhültem. Honnan tudhatja ? — Csakhamar rájöttünk arra is, hogy beépített spiclik élnek közöttünk. Többnyire az isztriaiak voltak a besúgóik, akiket az ismert határincidensek után szinte a- tenyerükön hordtak az olaszok- Egyik-másik magyarul is beszél. — Hogyan lehet tovább jutni Latináról? — Egy-egy kivándorlási akcióra sokat kell várni. Hónapokat, néha félévet. Közben jönnek toborozni innen-onnan. A 18—23 éveseket a Dél-afrikai Köztársaságba viszik. A szakképzetteknek és a katonaviselteknek többet ígérnek. Hajcsárok, vagy zsoldos katonák lehetnek. — Magának hogyan sikerült? — Én a Caritas útján szerettem volna Svédországba kijutni. Szalai János Nyugat- Németországba igyekezett mert valahol ott élnek a rokonai. A kérésemet elutasították- Akkor határoztam el, hogy midenképpen megszököm. A lágerben megismerkedtünk Marton Imre 34 éves fiatalemberrel, aki Kondorfáról disszidált már régebben. Az ő vezetésével szöktünk meg Latináról, december 2-án. Pajor Mihálynak ekkor még tartott a pénze. Szálait is, Martont is ő pénzelte. Szállásról útiköltségről, ételről, italról ő gondoskodott. Az első útjuk Rómába vezetett, látni akarták a Szent Péter teret. Aztán sok viszontagsággal átszöktek Ausztriába, így jutottak el Salzburgig, majd tovább- A Salzach folyó vasúti hiúján gyalog mentek át az NSZK-ba, hogy vonattal folytathassák útjukat Münchenig. Itt ölelkeztek össze utoljára Szálaival. Mártonnál Pajor Hamburgba utazott, ahol az éjszakát egy váróteremben töltötték. Amikor elunták magukat, csavarogtak a városban. Az igazoltató őrszem bekísérte őket, de miután nem találták őket a nyilvántartott bűnözők listáján, továbbmehettek. Padburgnál átszöktek a dán határon, s este már Koppenhágában, a Hotel Vikingben hajtották álomra a fejüket. December 6-án hajó vitte őket Malmő- be, Svédországba. Itt azonban csak annyi idejük volt, hogy pénzt váltsanak, a rendőrség elfogta őket. s rabszállító kocsival érkeztek vissza Koppenhágába. A letartóztatás okát senki nem közölte velük. Pajor Mihály itt, a börtönben döbbent rá végleg, hogy helyzete kilátástalan. Marton Imrével nem találkozott többet, hiába kérte, hadd beszéljen vele, nem engedték a kihallgatásaihoz is külön tolmácsot szereztek. A börtönőr tanácsolta: maradjon Dániában. Margit királynőtől kérjen letelepedési jogot. Rokkantságára tekintettel, talán méltányolják. Pajor azonban Svájcba akart visszajutni. öt nappal karácsony előtt közölték vele: ha akar, visz- szatérhet hazájába. Nem emlékezik, sírt-e akkor. Ezer svéd koronáért repülőjegyet váltott, s Koppenhágától Budapestig már nagyon rövidnek tűnt az út. Kifosztva, kiábrándulva tért vissza. Idehaza szülei, testvérei várták. Amikor beért a faluba, éppen harangoztak-.. Pósfai H. János (Folytatjuk) v
