Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-19 / 220. szám
1975. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Konyhaszekrény értékelemzéssel Új kezdeményezések a bútorgyárban Az új lakás háziasszonya büszkén vezeti a konyhába a vendéget, büszkén mutat a konyhaszekrényre. Elmondja: mindennek jut hely —: tányérnak, pohárnak, evőeszköznek. Valószínűleg így van ezzel mindenki, örül az új Lakásnak, az új konyhának, a beépített bútornak a konyhaszekrénynek. Magyarországon két helyen, a Budapesti Épület- asztalos- és Faipari Vállalatnál és a Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyáregységében készítenek konyhabútorokat az előregyártott elemekből épített házakba. A Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyáregysége néhány évvel ezelőtt kapta meg ezt a feladatot, s azóta fokozatosan felzárkózik a lágymányosi gyár mellé. Ezt jól illusztrálják a gyáregység termelési eredrhényei is: 1973- ban 167 millió forint, 1974- ben 193 millió forint volt az árbevételük, amely 1975. első félévében már elérte a 103.1 millió, forintot. Ez az érték tavaly ugyanebben az időszakban 9Í millió forint volt. A gyár raktáraiból két jellegzetes konyhaszekrény típus kerül a kereskedelmi forgalomba. Az- egyiket már több éve gyártják, a másik bútor tervei csak az idén jutottak a műhelycsarnokba. Az újabb típusban már több a polc és piros, sárga, zöld színben is kapható. A méretei nagyobbak, tetszetős, szép kivitelű. Tavaly például az első félévben, a gyár árbevételében még csak 16 millió forintot tett ki az új termék, az idén már 31 millió forintot. Előnye még ennek a konyhaszekrény típusnak, hogy alig drágább, mint a régi. Az elkészítéséhez azonban sokkal több munkáskéz kell, mint a hagyományoshoz. A gyáregység dolgozói újabb gépeket ^állítanak munkába, hogy enyhítsék a munkaerőgondokat. Technológiai módosításokkal egyszerűsítik a munkafolyamatot, s a harminc szocialista brigád vállalásai között szerepel a munkaidő jobb kihasználása is. ■ * A Könnyűipari Minisztérium felkérésére úgynevezett értékelemzést készítenek, melynek soráp kiszűrik a felesleges munkafolyamatokat. Átvizsgálják a konyhabútor készítését a legalsó művelettől a legutolsóig, meghatározzák, milyen lehetőség van az anyagtaka- rákossagra, milyen munkafázisok feleslegesek, s hogyan lehetne ésszerűbben gyorsítani a termelést. H. J. Aratják a rizst Az első napi próbálkozások után tegnap már „teljes gőzzel” aratták Karcag három termelőszövetkezetében, a Béke, a Lenin és a November . 7. Tsz-ben a rizst. A gazdaságokban 27 kombájn vágja a növényt, az eddigi termésátlag 32 mázsa hektáronként. Kisújszálláson sem tétlenkednek a rizstermelő gazdaságokban. A Tisza II. és a Nagykun Termelőszövetkezetben 23 kombájn dolgozik. A termésátlag itt sem megvetendő, hektáronként 28 mázsa. Mezőtúron a Magyar —Mongol Barátság Termelő- szövetkezet is megpróbálkozott a betakarítással, de a rizs nedvességtartalma ott még nem tette lehetővé az indulást, A jövő övi választékról tárgyalnak Tegnap megkezdődött a hazai gyapjúipari vállalatok és a belkereskedelem képviselőinek. az a tárgyalás-sorozata, amelyen az üzletek jövő évi ellátásáról gondoskodnak. Két egymást követő napon hat termelő vállalat mutatja be a jövő év első negyedére ajánlott teljes kollekcióját, köztük azokat az újdonságokat is, amelyeket az idei őszi BNV-n láthat majd elsőízben a nagyközönség. Egyre jobban kibontakoznak Szolnok centrumában a város új autóbusz-pályaudvarának körvonalai. A Kolozsvári, az Ady Endre cs a Gárdonyi Géza út határolta 9909 négyzetméter területen jól haladnak az építkezéssel a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Állnak már a leendő fedett peron kiterjesztett lepkeszárnyhoz hasonlító acélvázai. Alattuk háromszázötven négyzetméter alapterületű modern utasforgalmi pavilont alakítanak ki. Képünkön, a háttérben köralakú épület is látszik, amelyet könnyű acélszerkezetből emel tek. Ez lesz a korszerű autóbusz-pályaudvar irányító központja, ahonnan a napi 20 ezer utas szolgálatába állítják az autóbuszokat. A fSlciwári Rátértem Tokajtól Szegedig négy nap az út „Víziinyesekkel“ a Tiszán Verőfényben úszik minden. Á motor zúgva, sebesen hasítja a vizet. Szép, tiszta kék az ég. A part fáin, bokrain még nincs nyoma az ősz sárga színének. Zöld, magasra nyújtózott fák szegik a folyó útját. Tiszapüspökinél egy pillanatra megállunk. Horgászparadicsom. Hosszú lábon álló, ártól védelmet adó házikók, — akad kis palota is — ágaskodnak az évszázados fák tövében. Nagy Illés, a Középtiszavi- déki Vízügyi Igazgatóság vezetője odaköszön egy napszítta, idős embernek. — A mi öreg Pipásunk, — mondja — s később már én is úgy. Mindenki csak Pipás- nak ismerte, míg dolgozott. Nyugdíjas, kis házát építi. — Minden a kezem munkája —■ dicsekszik — Csak az ablakokat vettem a Tabánban Szolnokon, bontásból. Szép ház. Gazdája mutatja, meddig jön az ár, s mit kell olyankor tenni, Két alpesi ház nagy udvara elkerítve. Dicséri: — Kérem én még olyant nem láttam. Hogy berendezték azt! A Hűtőgépgyáré. Adja a szakszervezet a dolgozóknak napi öt forintért. Az utolsó kanálig minden megvan benne. Méri az olaj áramlását Turbinás áramlásmérők gyártását kezdték meg a vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat salgótarjáni gyáregységében. A próbasorozat első húsz példányát már elszállították a Szovjetunióba. A berendezés az olaj áramlásának sebességét automatikusan méri és jelzi. Sorolja hány orvos, nyomdász, vízügyes dolgozó tölti szabad idejét a püspöki parton. Itt igazán ismerős. Valamikor övé volt a parton álló egyetlen kőház. Virágot ültettek a helyére. Föntről méltósággal, lassan tanyahajó érkezik. A Kunság. Barnára sült, jókedvű férfiak integetnek Nagy Illésnek. A fürge motorcsónakról hamar a fedélzetre kapaszkodunk. — Vándorló folyó a Tisza, nemcsak szőke, meg szeszélyes — mondja a vízügyi igazgató. — Minden évben bejárjuk, megvizsgáljuk alacsony vízállásnál, milyen folyamszabályozási feladatok állnak a kővetkezőkben előttünk. A mostani azonban ennél is több. Kovács Dezső, az Országos Vízügyi Hivatal folyamszabályozási osztályának vezetője körbe mutat — Ezúttal meghívtuk a dunántúliakat is, itt van az ország vízügyi igazgatóságainak egy-két képviselője. Alapos vizsgálatot végeztünk. Megnézzük a műveket, véleményt mondunk, tapasztalatokat cserélünk. E „beutazás’’ tapasztalatai, fölmérései alapján dolgozzuk ki az ötödik ötéves terv folyamszabályozási feladatait is. A napsütés, a harminc fok körüli hőmérséklet jó hangulatot eredményezett a tanyahajón. A víz se hideg még, 18—19 fok lehet. Miskolci, szegedi, dunántúli vizesek együtt. Érdeklődnek a Tisza szolnoki partja iránt. Egymást is jól értik, nemcsak a folyót. — Látta volna tegnap este, — mondja egy jókedvű szolnoki mérnök. — Két új vizest avattunk. Ebből rövidesen kiderül, hogy ahhoz egy vödör víz dukál. Mármint az új vizes nyakába. Azt azután lemossa Tokaj szőlőnedvével. Nem is olyan ijesztő. Férfiak. Fiatalabbak, öregek. Nézik a napsütésben csillogó vizet. Az asztalokon jegyzetfüzetek, ironok, grafikonok, térképek. Dolgoznak. De micsoda gyönyörű dolog, hajón, az öreg folyón dolgozni. Még akkor is, ha Tokajtól Szegedig négy nap az út. Delet harangoznak a szolnoki templomban, amikor felszólnak a konyhából: — Kész az ebéd, terítve! Megéheztem. Pedig én csak egy órácskát utaztam a Tisza hátán. Sóskúti Júlia mélységű kutak fúrásával, de a célt, a medence-aljzatot nem sikerült elérniük- Az eddigi munka mégsem volt hiába való, a szakemberek számos földtani adathoz jutottak, azonkívül hatalmas mennyiségű széndioxidgázt tártak fel, amelyet a másodlagos olajtermelésnél hasznosítanak. Hiába hiteti a szeptemberi nap. hogy ereje teljében van, a földeken beérett a termés, a gyümölcs, javában tart az őszi betakarítás. A tiszaíöld- vári Lenin Tsz 8 ezer hektáros „birtokán” ameddig a szem ellát, nyugalmasan szép, tiszta a föld. Dolgoznak az emberek és á gépek. A mag ágyát, az őszi vetés ^földjét készítik, odébb a nagytestű Herriau gép szedi, fejezi, sorolja a cukorrépát, pár száz méterrel arrébb már rakodók ömleszlik a szállító járművekre, aztán irány a Szolnoki Cukorgyár, vagy a vagon. A Körös töltése mellett kedden reggel már az őszi árpa vetését is megkezdték, a növénytermesztők úgy számolják, hogy szerdán az őszi búza vetése is indulhat. A kukoricaszár is várja már, hogy megszabaduljon terhétől. A szójából áthozták a kombájnokat, pár órás átszerelés és a gép már töri a tengerit. A szója . • . befejezték az aratást, a 94 hektárnyi földet is készíthetik elő újabb. magágynak. Murányi János, a tábla széléhez ért. Leállította a Zetort. Pihen az ember és a gép. Míg homlokát törli az izzadtságtól,, hálrasz.ól:. ,. — Imre, gyere le ebédelünk! A „faros” — Molnár Imre — bólint, otthagyja őrhelyét— Mi a dolga egy vetőgépen a farosnak? — A felelősség. Az én gondom, hogy a mag szépen, folyamatosan kerüljön a földbe. A gép nem tud szólni, ha hiba van. Én látom, s irányítom a szórást. Murápyi János meglazítja izmait. — Kemény munka, elhiheti. Figyelem a nyomjelzőt, irányítom a masinát. Reggel fél hattól, ameddig látunk. — Mióta traktoros? — Tizenhét éve. Minden tavasszal, ha kinyílik az idő, ott talál a volánnál. Borsó, répavetés, aztán ami jön. Szemet hordok, szárat zúzok, vetek. November vége lesz most is, mire befejezzük. — Egészsége? — Még van, köszönöm- Habár vitázni kell, hisz ráz az ülés és életemben nem tétlefkedtéin. — Keresete? — öt-r-öt- és fél. — Csaíád? — Kettő. Kislány, kisfiú. Mosoly fut át arcán. Az árnyékban ebédelő Ká- vási György csak annyit mond: — Legalább az ebédet hadd nyeljem le. — Igaza volt. Aztán mégis feláll elindul a géphez, hogy tíz métert megtegyen a fénykép és a látvány kedvéért. Kísérőnk öt perccel később csak annyit mond róla. hogy ez a fiatalember az egyik legjobb munkásunk ... kapna-e különben Herriau-t? Ezt ki kell érdemelni. T. Sz. E. KfelSSSS SS 3ÜÍg9Í«SBTO«XS Szakembergondok a megy© ipari szövetkezeiéiben Szolnok megye ipari szövetkezeteiben kevés a közép- és felsőfokú végzettségű szakember. Erről a gondról és megoldásának lehetőségéről kérdeztük Molnár Jánost, & KISZÖV elnökét. — Néhány évvel ezelőtt a megye ötven ipari szövetkezetének felső vezetésében mindössze öten rendelkeztek felsőfokú végzettséggel. Ez a tény megszabta a tennivalókat. Jelentősen növelni kellett a vezető álású munkakörben — elnök, műszaki vezető, főkönyvelő beosztásban — dolgozók között a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számát. Kellett ez azért is, mert a szövetkezetekben jelentős fejlesztések kezdődtek. Ennek során új üzemek készültek el, amelyekbe új gépek kerültek, s magukkal hozták a technológiai folyamatok korszerűsödését is. Így a szövetkezetekben jobb minőségű termékek készülnek, melyek a magasabb igényeket is kielégítik. Ezek a tényezők mind-mind új, nehezebb feladatok elé. állították az akkori vezetőket. — Jelenleg mi a helyzet? — Kedvező változás történt, de elégedettségre még mindig nincs okunk. Harmincegy diplomás vezető szakemberünk van. ötven felsőfokú végzettséggel rendelkező dolgozónk pedig a termelésfejlesztés területén tevékenykedik. Azt. hogy ez a • szám még mindig ilyen alacsony, több tényező okozza. — Melyek ezek? — Sok, gyengén működő, kevés fejlesztési lehetőséggel rendelkező szövetkezet van, ahova nem szívesen mennek a magasabb képzettségű szakemberek. Itt a lakás- problémák és a viszonylag alacsony fizetés is sok gondot okoz. A szövetkezeti iparban a vezetés szinte minden szintjén sokrétűen, elaprózva l?ell a feladatokkal foglalkozni. Ezt a munkastílust, elsősorban az állami iparból érkezett vezetők közül nagyon kevesen vállalják. Vannak persze szemléletbeli problémák is. — A fiatal, ambiciózus szakembereket az idős, nagy tapasztalatokkal és a szövetkezeti mozgalomban jelentős múlttal rendelkező vezetők nehezen fogadják be. Az elején számos és sokszor képességeiket meghaladó feladattal bízzák meg őket, s a nagy terhelés hatására egy idő után kedvűket vesztik. Persze ellenkező végletre is van példa, nincs türelmük kivárni, míg képzettségüknek megfelelő beosztásba kerülnek és otthagyják a szövetkezetét- A fiatalok igénylik az együttműködést a mostani vezetőkkel, tanulni szeretnének, hisz néhány év múlva a szövetkezetek irányítása már az ő kezükben lesz. — Milyen változások várhatók? — Támogatjuk a szövetkezetek egyesülését, hiszen így az anyagi és a Szellemi erők is koncentrálódnak. Még szorosabbra fűzzük a már kialakított kapcsolatot több egyetemmel és főiskolával. Pályázatokat hirdetünk, hogy minél több legyen az ösztöndíjasunk. Támogatjuk a fizikai dolgozókat, hogy közülük is egyre többen szerezzék meg a vezetéshez szükséges szaktudást. Abban a budafai térségben, ahol 1937-ben először tártak fel iparilag értékes szénhidrogént, 5000 méter mélyre tervezett kút fúrásához fogtak a Dunántúli Kutató és Feltáró Üzem dolgozói. A bázakerettyei olajmezőhöz tartozó területen már az előző években is próbálkoztak hasonló nagy Ötezer méteres fúrás Zalában
