Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-03 / 206. szám

1975. szeptember 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vigyázat, a mienk! A napokban levél érke­zett szerkesztőségünkbe. Író­ja azt panaszolja, hogy nem vigyázunk köztéri virágos­kertjeinkre, parkjainkra. Bi­zonyítékul egy fotót is kül­dött, amelyen a szolnoki Zagyva-parti lakótelep pá­zsitjának közepén parkoló, fehér Dáciát örökített meg. ,,Felháborító az ilyen garáz­da magatartás — írja leve­lezőnk. — A Dácia tulajdo­nosa vajon gondolt-e arra, hogy mennyi pénzbe, fáradt­ságba került az apró zöld „.sziget” megteremtése?” Egyetértünk; az eset való­ban felháborító. Ám érde­mes elgondolkodni azon, hogy a fényképezőgép elkat- tintásával megoldódott-e az ügy. Főként ha azt is figye­lembe vesszük, hogy a képen sajnos kivehetetlen a kocsi rendszáma. Meggyőződésem, ha a levélíró nem az ablak­ból szemlélte volna a tilos­ban parkoló Dáciát, hanem esetleg személyesen beszél­getett volna a tulajdonosá­val, akkor talán eggyel ke­vesebb parkrongálóra lenne gondunk a jövőben. S ha ez neki nem jutott eszébe, fur­csa, hogy a többi lakó, s az arra sétálók sem figyelmez­tették: vigyázat, a mienk! Pedig egészen biztos, hogy közülük jónéhányan dolgoz­tak a park, a játszótér építé­sén, társadalmi munkában ásóztak, lapátoltak. Társadalmi munkát végez­ni, parkot, játszóteret építe­ni — ma már természetes dolog. Miért ne lehetne ter­mészetes az is, hogy „társa­dalmi munkában”, közösen vigyázzunk a már meglévő értékeinkre ? T. G. BII3IY-tervek Bútor egymillfárdért Terven felül még az idén mintegy 400 millió forint ér­tékű bútort adnak a BUBIV dolgozói, akik IV. ötéves ter­vüket több mint négy hó­nappal előbb, már augusztus­ban befejezték. A vállalaton belüli széleskörű munkaver­seny mellett ebben jelentős része van a gyáregységek kö­zötti szakosításnak, a taka­rékosabb gazdálkodásnak, to­vábbá a munka- és üzem- szervezés „hozamának” is. Mindezek révén tudták éven­te mintegy 100 millió forintos növekedéssel elérni az idén már várhatóan több mint egymilliárd forintos termelé­si értéket. Szolnok megyeiek a kiállításon i (Folytatás az 1. oldalról.) bevezetik a mezőgazdasági nagyüzemek biztosításának új rendszerét. A Szolnok megyei állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek és üzemek is méltó­képpen képviselik mezőgaz­daságunkat, feldolgozóipa­runkat, hiszen a baráti szó, elismerés mellett nem egy termék, állat, növény a dí­jazottak közé került. A Középtiszai Állami Gaz­daság a vásáron két kukori­cafajtát mutat be. Azért sze­repelhetnek velük az or­szág előtt, mert az utóbbi időben nagyon szépen fejlő­dött ez az ágazatuk: a ter­méseredmények évről-évre emelkedtek. A látogatók azt is megfigyelhetik, hogy mi­lyen nagy különbség van az öntözött és öntözetlen nö­vény termése között. Min­denképpen a mesterséges csapadék mellett szól az a tény, hogy az állami gazda­ságban egy hektárról elszál­lított kukorica 8—12 mázsá­val több volt, mint amit a száraz termelési körülmé­nyek között adott a föld. Egy ideig bizonytalan volt, hogy az állami gazdaság műszaki gárdája által szer­kesztett „új” rizskombájnt láthatják-e a kiállításon a szakemberek. Nem véletlen, hogy a rendezők mégis szo­rítottak helyet a rizs aratá­sára is alkalmassá tett E— 512-es kombájnnak. A fél­lánctalpas járószerkezettel ellátott gép a táblákon jól kormányozható, a tarló ma­gasságát is állítani lehet, s így a dőlt rizs aratására is alkalmas. A gép kezelője el­mondta, hogy a kenyérga­bona betakarításakor is be­vált az újítás — a nedves, süppedős talajon szükség volt a lánctalpra — hiszen jóval kisebb a gép , szem­vesztesége, s a teljesítménye is meghaladta a hasonló kö­rülmények között dolgozó többi gépét, Érás/JId! iiiilftIJről A harmadízben megnyíló AGROMASEXPO ’75 — nemzetközi vásárhoz illően — bőséges kínálatot nyújt a magyar és a külföldi szak­embereknek. A 30 ezer négy­zetméternyi területen több mint 100 vállalat mutatja be termékeit. A sárga, kék lengő-lobogó AGROMASEXPO jelványes zászlók tövében ott sorakoz­nak a gépek között a Buda­pesti Mezőgazdasági Gép­gyár törökszentmiklósi gyárá­nak termékei is. Sok érdek­lődőt vonz az RK—6-os és az RK—E típusú rotációs kasza. Az utóbbit úgy alakí­tották ki, hogy német gyárt­mányú önjáró mezőgazdasá­gi gépekre is felfüggeszthető A gép igen nagy teljesítmé­nyű, amit a 4,8 méteres munkaszélesség, és 6 vágó­szerkezet biztosít. Az elmúlt esztendőben készült el en­nek a gyártmánynak a null­A fogatok felvonulása sorozata — mintegy 50 ilyen gép — az idén pedig 200-at gyártottak hazai megrende­lésre. Ugyanitt megtalálják a látogatók a gyár silóbeta­karítóit és felszedő adapte­reit is. Ezeket a gépeket csehszlovák kooperációban készítik majd a törökszent- miklósiak. Néhány hete szü­letett meg ugyanis a szerző­dés, melynek lényege, hogy az adapterekért a csehszlo­vák fél önjáró gépeket szál­lít Magyarországra. Nem is kell sokáig kutat­ni az érdeklődőknek, hogy a közelben másik törökszent­miklósi üzemet találjanak. A MEZŐGÉP Tröszt török­szentmiklósi üzemében ké­szült dohányművelő gépsor kimagasodik a többi beren­dezés közül. Horváth István mérnök elmondta, hogy nem­csak magyar, hanem bolgár és német szakemberek is ér­deklődtek iránta. Ebben az esztendőben 20-at készítet­tek. A törökszentmiklósi ME­ZŐGÉP másik büszkesége a traktoros villás emelő, ame- í lyet a kiállítás szakmai zsű­rije bronzéremmel jutalma­zott. A berendezés főleg lá­dák rakodásánál használha­tó. Előnye, hogy rossz terep- viszonyok mellett is megkí­méli a dolgozókat a nehéz fizkai munkától. A törökszentmíklősiakkal szomázédos szolnoki MEZŐ­GÉP aranyérmet kapott a TDO—100-as típusú dohány- szárítójára. S lám már a ki­állítás első napjaiban milyen nagy az érdeklődés. A be­rendezést ugyanis megtekin­tették a moldvai mezőgaz­dasági szakemberek is. En­nek az ad különös jelentősé­get, hogy Moldáviából szár­mazik a Szovjetunió dohány- termésének 45 százaléka. A juhász és a birkacsárda A Túrkevei Táncsics Ter­melőszövetkezet juhásza Ret­ter György leplezetlen büsz­keséggel mondja: — Nem először szerepe­lünk magyar fésűs merinó- val a kiállításon, de arany­éremnél hátrább még soha­sem végeztünk. A mostani telj esi tmény-nagydíj már a negyedik a sorban. Nagyon őrülünk, hiszen ha körülnéz láthatja: volt miből válogat­ni a bíráló bizottságnak. Györnyörű állatok! — Az ám, kosok a javá­ból! Naponta 313 grammöt híznak, és a gyajuk is ki­váló minőségű. — Ha kérném, mennyiért adnák el ezt a kost? — A tenyészállatnak meg­van az ára, darabja 5—6 ezer forint. — Akkor ebből nem érné meg paprikást főzni. — De nem ám! Viszont azt kiszámíthatja, hogy ha a szö­vetkezet évente 140—150 ál­latot ad el, mennyit kap értük. A szomszédos karcagi bir­kacsárdában Pethő Endré­nek az üzlet vezetőjének van mit számolnia, hiszen a szombat—vasárnapi forgal­muk meghaladta a 270 ezer forintot. — Odakint most is sorban állnak... — Általában olcsó ételeket kínálunk: birka, és pacal­pörköltet, babgulyást, birka­gulyást, és házi túróscsuszát. A Szolnok megyeiek csopor­tosan .keresnek fel, de 1964 óta nem egy pesti is törzs­vendégnek számít nálunk. — A csárda vezetője sze­reti-e a birkát? — Enni igen! Karcagon egyetlen baráti összejövetel sem múlhat el birkapörkölt nélkül. — Van valami titka a re­ceptnek? — Tulajdonképpen nincs. Csak jól letisztítjuk, vörös borban pároljuk a húst, és máris elvesztette a kellemet­len faggyúízt. A múltkori­ban reklamált egy külföldi vendég, hogy ő nem borjút hanem birkát kért. Bevezet­tem a hűtőkamrába, de ott csak birkát láthatott. Retter György megvárt kint a csárda előtt. Kérdez­te, hogy itt miképpen főzik ä gulyást. Elmondtam. — Hát nem rossz ez így — hümmögött a juhász — de bográcsban a valódi. A vörösborral viszont igazuk van, csak egyben tévedtek: azt inni kell, és evés Után! — tette hozzá nevetve. — braun, hajnal — TanszerttgySssn Négy község - négy bolt Egy évre újra vége az „aranyszabadságnak”. Előke­rültek a szekrény aljából a „gondosan” elrakott iskola­táskák. Benyitottunk néhány kisközség boltjába és megnéztük kapható-e elegendő iskolaszer, milyen a választék, van-e hiánycikk? Az első állomás a szele- vényl 2. Számú vegyesbolt. Jakab Ilona, a bolt vezetője éppen az elsősök iskolaszere­it készíti. — Egy vonalas, egy kockás, e^v razjfüzet... Ide még kell egy doboz korong, pálcika, színes Ceruza... Jaj, a gyur­ma ki ne maradjon. Füzetbo­rító, írólap, grafitceruza, toll... Kész a tizennyolc csomag. — Nem maradt ki semmi? — Sajnos radírt nem tudok adni. Mindössze egy dobozzal kaptam. Mi az ennyi gyerek­nek? Mennyi is? Hát több mint száz. De megígérték, hogy néhány nap múlva ka­pok még. Minden esztendő­ben megkérnek a tanítónők, hogy az elsősök iskolai fel­szereléseit előre készítsem el. így könnyebb az iskolának, a szülőknek, meg nekem is. Nem érkezett meg a másodi­kosok kézimunka csomagja sem. Azt is minden pillanat­ban várom. A tiszaugi iparcikk boltban a déli zárás előtti csend fo­gad. Már csak egy-két vá­sárló válogat. Nagyobb nyüzsgésre számítottam. ■— A községben százötven általános iskolás tanul — mondja készségesen Tóth Imréné boltvezető. — Azért tudjuk ilyen pontosan, mert az iskolából ideszóltak, hogy ennyi füzetcsomóra van szükség. Nálunk iskolaszere­ket már nem vásárolnak, mert mindenki időben jött. A legnagyobb forgalom július 15-től augusztus 15-ig volt, mert akkor 20 százalékkal — A többi tanszerből mi­lyen a készlet? — Iskolatáskából négyfélét tudtam adni, 134-től 242 fo­rintig. Huszonötöt rendeltem és még négy-öt megmaradt. Egy időben hiánycikk volt a nylon füzetborító, most van bőven. Négyféle színesceru- za-készletet tudok adni. Go­lyóstoliból leginkább a 22 fo­rintos Scriptot viszik, de tar­tok 13, és 9 forintosat is. Tolltartóból még kapható a hagyományos fa, de minden­ki a bőrt keresi. Jelenleg 35 és 51 forintosat lehet kapni. Vízfesték, körző, vo­nalzó, ceruzahegyező, kis méretű rajztábla... minden van. — Sokan megvették előre a tanszereket? — A többség igen. Ügy ve­szem észre, hogy nem men­nek el máshová vásárolni, legfeljebb iskolatáskát. De a múltkor is Szarvasról jöttek ide táskát venni. olcsóbban adtuk a füzeteket. Nem panaszkodhatunk, mert az idei tanszerellátás jó völt. Tudunk adni mindenből. El­fogyott a kék-piros színű ce­ruza, de az utánpótlás érke­zik. Minden mennyiségben volt grafitceruza, toll, gomb­festék, ecset, tolltartó, ra­dír. .. Valamit azonban ke­restek a vásárlók, amit nem tudtunk adni: az ölesó isko­latáskát. A legolcsóbb 162, a legdrágább 210 forint volt. A boltban lányka és fiú iskola­köpenyeket is tartunk, mivel a községtől az első nagyobb település 27—28 kilométerre van. A tanszerekből 5—6 ezer, az' iskolakőpenyekből pedig 4—5 ezer forint érté­kűt adtunk el. „Eltűnt“ az Iskolatáska A tiszasasi iparcikk bolt- 1 ban azzal fogadtak, csak is- kólatáskát ne kérjek, mert az nincs. — Negyven táska volt. a raktárban és egy darab nem maradt, mindet megvették, — jegyzi meg Somodi Imré­né eladó. — Budapestről egy hónapja megrendeltük a tás­kákat és még sehol semmi...' A bolt közepén egy éllvá- % nyon mindenféle tanszer. Pillanatok alatt megtalálni a ragasztót, a füzetet, a feste- két, a dobozos színes ceru- \ zát, a zsírkrétát, a filctoll­készletet, ceruzahegyezőt. A pultnál bőrtolltartót kínál­nak 35—40 forintért. Az ol­csóbb már elfogyott. Míg máshol radírhiány van, itt minden mennyiségben kap­ható. Tiszasason mindenki megtalálta amit keresett, az iskolatáska kivételével. Utolsóként a cserkeszéiül 74-es vegyesboltban jártunk. Pedáns rend a tanszerekkel megrakott polcokon. Minden szükséges iskolai felszerelést meg lehet kapni, csak iskola­táskát nem árulnak. A köz­ségből sokan járnak Kun- szentmártonba dolgozni, ahol megvásárolhatják azokat a cikkeket, amelyeket a helyi boltban nem tartanak. * * * Utunk során tanszerügy­ben négy kisközség boltjában jártunk. Az összkép: minde­nütt elegendő és megfelelő tanszert lehet kapni. Egyedül az olcsó iskolatáska tűnt el a polcokról, a raktárakból. Ez azonban nemcsak a négy kisközségben hiánycikk. — szekeres — Időben vásároltak Fiatal szakmunkások a gépek mellett Hull a vasforgács A tiszafüredi MHD új, nagy üzemcsarnokának egyik sarkában föl-le fut a Stri- gon-gyalugép ütőkése. Az él alól ütemesen, szabályosan göndörödik a fémforgács, minden vágás után finom, kékes füstcsík illan el a be­szorított munkadarabról. A gép mellett glédában fényes fémidomok állnak — ez Szö- vetes Sándor forgácsoló mai teljesítménye. — A „szakmunkás" cím még csak pár hete illet meg. A múlt hónapban tettem le a vizsgát — négyesre. Az írásbeli nem nagyon ment, de a szakmai tárgyakból ötöst kaptam. Az „újoncnak” nincs köny- nyű dolga. Megszabott meny- nyiséget kell teljesítenie, s a forgácsolóknak marógépen, gyalugépen, esztergán egy­formán kell dolgozni ha szükséges. — Komolyabban meg kell fognom a munkát, „hozni” kell a normát napról napra. A mai adaggal már kész va­gyok, és még hátra van egy óra. Sínfogó feszítő-ékeket csinálok az öttonnás portál­darukhoz. — Már nem jár iskolába. Több a szabad ideje, vagy kevesebb? — Nem is tudom. Biztos, hogy sokkal rendezettebb minden napom. Délután ket­tőig dolgozom, utána mehe­tek horgászni, vagy olvasga­tok. Ide is hozok mindig könyvet, ebédszünetben né­ha olvasok egy kicsit. Kihúzza a szerszámos fió­kot, ahol a kulcsok, fogók, esztergakések szomszédságá­ban Verne, Rejtő, Jókai, Moldova, Hemingway köny­vek lapulnak. — Hét végén elmegyek tán­colni, nem kell már tanulni hétfőre. Persze nem sokáig lesz így, mert szeretnék be­iratkozni a gimnáziumba. Megállítja a gépét, föl­néz a falra feszített műszaki rajzra, tolómérővel ellenőriz valamit a gépbe fogott mun­kadarabon, aztán meglazítja a furcsa alakú fémídomöt, RS—05-es traktor áll a ti- szaszentimrei Aranykalász Tsz gépműhelye előtt Szűcs Sándor, 19 éves szakmunkás hajlongva, félig a gép alá bújva geréblyét szerel rá. —- Éppen a hereföldre in­dulok gereblyézni. Most szól­tak, eddig a búzát tolólapoz­tam a magtárban. Szűcs Sándor két évé vég­zett Kunhegyesen, a szak­munkásképzőben. Igazi tsz-, es szakmát tanult: szántóföl­di, növénytermesztési gépész. Édesapja és a bátyja is a tsz-ben dolgozik. Beszélgetés közben sem áll meg kezében a villáskulcs. — Gondolom nem sok ide­je volt aratás táján. — Nem bizony. Hol kom- bájnos voltam, hol meg a magtárban dolgoztam. Még hozzáteszi: alig várja, hogy égy kicsit enyhüljön a tempó a munkában, s legyen egy-két szabad szombatja, Vasárnapja, mert Olyankor hosszú motortúrákat tesz­nek a bátyjával — A szántást szeretem a legjobban az itteni munkák közül. Meglovagolom a DT-t, — mert azzal szántok —, és közben látom, hogy mögöt­tem szépen szaporodik a ba­rázda. A 6-os ekékkel jó na­gyokat lehet „harapni”. Fogynak a csavarok. A terveiről kérdezgetem. Jövő tavasszal személy- és teher - gépkőcsi-vézétői vizsgát akár tenni, a katonaság után majd valami mást is, talán öntö­zéses gépész szakmát tanul. Az utolsó csavar is a he­lyére kerül. Szűcs Sándor el­csomagolja a szerszámokat. Néhány perc múlva elporzik vele a traktor. Szabó János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom