Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-22 / 196. szám

1975. augusztus 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A szerkesztőség postájából Éjjel cserélik a vizet Május elején, a Marx- parkban felállítottak egy gé­pet, mely a Damjanich uszo­da vízcseréjét szolgálja. Et­től kezdve az F. Bede László utca lakói éjszakánként nem tudnak nyugodtan pihenni, mert a gép hol erős, hol csendesebb zajjal működik. Saját méréseim alapján a periodikus zaj mintegy 6—7 másodpercenként ismétlődik. Tisztában vagyunk azzal, hogy az uszoda vizét megle­hetősen sűrűn cserélni kell. Azt is elfogadjuk, hogy egye­lőre csak ilyen zajos gép áll rendelkezésükre. Azonban az uszoda vizét ne kizárólag éjszaka, hanem reggel 6 és este 10 óra között cseréljék. Szeretnénk már végre nyu­godtan pihenni. Pálffy István Szolnok Kocatartás A kora tavaszi hónapok­ban többször foglalkozott a rádió és az újság azzal, hogy a magántermelők felszámol­ták az anyakoca tartását, mivel nem túl jövedelmező. Ezért központi határozat szü­letett: az állatforgalmi vál­lalatok kedvezményes anya­koca-akciót szervezzenek, amely ösztönözze a gazdákat a háztáji kocatartásra, mi­vel ez népgazdasági érdek. Mi is beszálltunk az ak­cióba, márciusban szerző­dést kötöttünk a Szolnok megyei Állatforgalmi Vállalat jászberényi kirendeltségével egy vemhesített (2 hónapos) anyakocára, amit júliusban meg is kaptunk. Azonban három hét múlva kiderült, hogy a koca nem vemhes. Ezután kezdődött a huzavo­na,' míg talán majd — a szerződés értelmében — az állatforgalmi vállalat vissza­vásárolja. Sajnos, nem vagyok egye­dül e problémával, mert Jászberényben sokan veszte­sen kerültek ki a kocaakció­ból. Az a szomorú, hogy az eladó nem úgy kezelte az ügyet, ahogyan az a határo­zat megszületésekor elkép­zelt és a végrehajtásban el­várható lett volna. Ezt a kö­vetkeztetésemet arra alapo­zom, hogy a koca kiadásakor átadott orvosi igazoláson a nyomtatott szövegből — mely szerint a koca 2 hó­napos vemhes — a vemhes szó törölve volt, és helyette a „fedeztetett” szó került be tintával. Ez arra enged kö­vetkeztetni, hogy nem is pró­bálták körültekintően meg­állapítani a koca állapotát. Bizonyítja ezt az is, hogy a kiadott kocák közül alig-alig volt vemhes. A kirendeltsé­gen az egyik dolgozó azt a kijelentést tette, hogy nekik ezzel az akcióval se több, se kevesebb nem lett a fizeté­Elveszett a tejjegy Utastájékoztatás Tudjuk, hogy a városban történő különböző munkála­tok bizonyos változásokat hoznak maguk után, amit el is fogadunk. De nem úgy, ahogy a Volán csinálja. A piacnál lévő buszmegál­lót áthelyezték a Tisza-híd felé körülbelül 80 méterre. Augusztus 14-én vártam a téglagyár felé menő autó­buszra a piacnál, s észrevet­tem, hogy az oszlop nincs a helyén. Ahogy jobban körül­néztem, az egyik villanyosz­lopon 10x10 cm-es papírt fe­deztem fel, amire rá volt ír­va az áthelyezés. Ez érthető, mert szükség volt rá, csak az nem, hogy a padok ott ma­radtak a régi helyen, és azok, akik megszokták az ottani felszállást, nyugodtan sük, nekik ez csak plusz munka volt. Azt hiszem, ez a baj. Ha valaki anyagilag személy szerint is érdekelt lett volna benne, másképpen kezelték volna a dolgot. Több társammal együtt be­csapva érzem magam. Nem haszon, hanem 500 forint rá­fizetésünk lett az akcióból és egy csomó idegeskedésben volt részünk. A határozat meghozatalában résztvevők bizonyára nem így gondol­ták a végrehajtást, mert ilyen módon nem több, ha­nem kevesebb lesz a sertés. Ebben az akcióban nem mi voltunk a kedvezményezet­tek, az biztos. Most az a kérdés, hogy akkor ki? Benke György Jászberény leültek és várták a buszt. Nem vették észre a megálló áthelyezését, mert a kitett értesítés hasonlít egy albér­leti szoba hirdetéséhez. Emiatt csak erről az egy buszról körülbelül tízen ma­radtunk le, s ki tudja, a töb­biről hányán. Jó lenne, ha a Volán 7-es sz. Vállalata hordozható irá­nyítótáblán tájékoztatná megfelelően az utasokat. Juhász Ferenc Szolnok Lemaradt a vége Rendszeresen olvasom a Néplapot, de nagyon bosz- szant, ha hibát találok benne. Az augusztus 14-i számukban közölt „Lopott pénzből öltözködött” c. cikk befejezetlen. Utolsó monda­ta így szól: Ügyét vádeme­lésre hamarosan át­Örülnénk, ha a Néplapban a cikkeket be is fejeznék. If j. Orosz Pálné Tiszaderzs Igaza van olvasónknak, az említett cikk vége valóban lemaradt a nyomda hibájá­ból. Mi is szeretnénk, s min­den igyekezetünkkel rajta leszünk, hogy olvasóink pon­tos, befejezett és jó lapot kapjanak kézhez. (A szerk.) Takarékosság E szó sokak számára azt jelenti, hogy szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, le kell mondanunk valamiről, ami szükséges, de nélkülözhető. Sor kerülhet ilyenekre is, de ezek fillérek azokhoz a forintokhoz képest, amelye­ket előrelátó gondoskodással minden lemondás nélkül megtakaríthatunk. Egyetlen községben is sok alkalom kínálkozik erre. Cserkeszőlőn megy át a 44-es, Budapest—Békéscsaba főközlekedési útvonal, amely­nek korszerűsítését az is szükségessé tette, hogy a gyulavári határátkelőhely megnyitásával és a kun­szentmártoni új Körös- híd küszöbön álló át­adásával nemcsak a ha­zai, hanem a nemzetközi forgalom ugrásszerű emelke­désére is számítanunk kelL Községünkben a fürdőhöz, étteremhez, kempinghez be­vezető úttorkolaton forgal­mas nyári szombat és vasár­napi napokon percenként 5 jármű fordul be. Minden autós tapasztalhatta — aki erre jár —, milyen veszélyes ez a főútvonalon haladó gépkocsik számára. Lehetett volna rajta segíteni — kü­lön költség nélkül —, ha egy másik behajtási útvona­lat is kialakítanák. Azon­ban a községi rendezési tervben ez nem szerepel. Sőt, az üdülők között kialakított „zsákutcákkal” egyenesen ki­zárt, hogy az üdülőket és a később építendő szállodát más útvonalon is meg tud­ják közelíteni. Nem sok olyan község van, amelyikben a közintéz­mények zöme — posta, könyvtár, művelődési ott­hon, mozi, üzletek a köz- igazgatási és ténylegesen la­kott központtól másfél kilo­méterre találhatók. Ez éppen olyan kellemetlen a lakos­ságnak, mint a 44-es beton­úton áthaladó gépkocsik ve­zetőinek. Ugyanis ezek az épületek az úttest szélétől csupán néhány lépésnyire állnak, s az onnan kitóduló, ott várakozó emberek gyak­ran elállják az úttestet is. A forgalom zavartalansá­gának biztosítására milliós költséggel építünk elterelő utakat, pedig ezt a problé­mát nagyobb kiadás nélkül megoldhattuk volna, ha a 44-es útvonallal párhuzamo­san az I. keresztdülőben ki­alakítunk egy útvonalat a belső forgalom számára. Csakhogy ezt a TITÁSZ az úttestre (!) felállított távve­zetéki oszlopokkal majdnem lehetetlenné tette. Az sem szolgálja a takarékosságot, ha ezeket az oszlopokat át kell helyezni. Mindez né­hány példa egy kis község életéből, mely mutatja, mi­lyen könnyen takarékoskod­hatnánk áldozatok nélkül is, ha jobban kihasználnánk a lehetőségeket. Akkor sok mindenben előbbre is lép­nénk. Szalay András vb-tag A jogszabály sicrint Kisgyermek után járó táppénz B. J.-né hamarosan szül, kórházba megy. Hat éves kislányát nem tudja kire hagyni. Szülei nem élnek, rokonai nincsenek, fér je 280 kilométerre dolgozik lakóhe­lyétől. Kérdése az, hogy fér­je felvehető-e táppénzes ál­lományba, amíg ét a kór­házban ápolják. Táppénz annak jár, aki a munkaviszony ideje alatt, vagy annak megszűnését kö­vető első vagy második na­pon válik keresőképtelen­né. A keresőképtelenség első napja az a nap, amellyel az orvos a biztosítottat kereső- képtelenné nyilvánítja, pél­dául betegállományba veszi. Keresőképtelen: aki beteg­sége miatt munkáját nem tudja ellátni; aló terhessége, illetve szülése miatt munká­ját ellátni nem tudja és gyermekágyi segélyre nem jogosult. Keresőképtelen az anya is, ha kórházi ápolás alatt álló egy évesnél fia­talabb gyermekét szoptatja; az az anya vagy az az egye­dülálló apa, aki 6 évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja. Az is keresőképtelen, aki 14 évesnél fiatalabb vör- henybeteg gyermekét ott­hon ápolja, valamint az, akit közegészségügyi okból ható­ságilag elkülönítenek, to­vábbá, aki járványügyi vagy egészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud, és más munka­körben sem foglalkoztatha­tó. Az ismertetett jogszabá­lyok alkalmazásakor egye­dülállónak kell tekinteni azt is, akinek a házastársa kór­házi ápolásban részesül. Az egyedülálló férj azonban csak akkor írható ki, s csak úgy kaphat táppénzt, ha a 6 évesnél fiatalabb gyermeke beteg, s ő ápolja. Egyéb eset­ben a gyermek gondozására más megoldást kell, s lehet is találni. Szabadság kiadása M. F. Szolnok. A dolgozó munkaviszonya első hat hó­napjában az évi rendes sza­badsága kiadását nem igé­nyelheti. A vállalat azonban akár a dolgozó kérésére, akár kérése nélkül is kiadhatja ezen időszak alatt is a sza­badságot. Ki kell adni az évi rendes szabadság idő­arányos részét, ha a dolgo­zó munkaviszonya 6 hónap­nál hamarabb megszűnik. Ha a munkaviszony megszű­néséig az évi! rendes sza­badság időarányos részét nem adták ki, úgy azt pénz­ben kell a dolgozó részére kifizetni. Mivel a fiatalkorú dolgozó pótszabadságra is jogosult — évenként hat, il­letve tizenkét napra — a hathetes munkaviszonya után legalább két nap szabadsá­got is ki kell fizetni részé­re a vállalatnak. Panaszával forduljon a vállalat munkaügyi döntőbi­zottságához, ha sérelmét ké­résére sem orvosolják. Kártérítés K. J.-né olvasónk a tsz- tagot üzemi balesetből ért kár megtérítésének szabá­lyai iránt érdeklődik. A termelőszövetkezeti tag életének, egészségének vagy testi épségének a tagsági vi­szony keretében történt meg­sérülése esetén a tag teljes vagyoni kárát — ezen belül a dolgokban keletkezett ká­rokat, valamint a sérelem­mel kapcsolatos költségeket és kiadásokat — a termelő- szövetkezet köteles megtérí­teni a termelőszövetkezetek­ről szóló törvény, valamint a végrehajtásra kiadott 35/1967. (X. 11.) korm. szá­mú rendelet és a 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet szerint. A törvény 90. § (1.) bekez­dése értelmében a termelő­szövetkezet — vétkességre való tekintet nélkül — köte­les megtéríteni tagjának — halála esetén hozzátartozójá­nak — azt a kárát, amely a tagsági viszonyból eredő munkavégzési kötelezettség­nek a termelőszövetkezet irá­nyítása vagy ellenőrzése alatt történt teljesítése közben a tag életének, egészségének vagy testi épségének meg­sértésével keletkezett. Nem terjed ki a felelősség a mun­kába menet és onnan jövet a tagot ért kár megtérítésé­re, kivéve, ha ez a terme­lőszövetkezet szállítóeszkö­zén következett be. A vég­rehajtási rendelet kimondja azt is, hogy a termelőszö­vetkezeti tagot ért sérelem okozta kár további részlet- kérdéseiben a munkavi­szonyban álló dolgozókra ér­vényes rendelkezéseket keU megfelelően alkalmazni. (4) 1967. (VI. 8.) MŰM. számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MŰM. számú ren­delet.) Az elmaradt jövedelem összegének megállapításánál a bérköltség és a részesedési alap terhére közvetlen anya­gi ösztönzés címén kapott minden juttatás figyelembe­vételével számított részese­dést kell alapul venni. A kártérítés összegén túlme­nően prémium az üzemi bal­eset miatt táppénzes állo­mányban töltött időre nem jár. A kártérítés összegében azonban az elmaradt jöve­delemnek tartalmaznia kell a korábbi időszak esetleges prémiumát, mivel az átlag- kereset megállapításánál azt is figyelembe kellett venni. Augusztus 8-án reggel, a Vosztok úti ABC-be küldtem kislányomat tejért. Sajnos, vásárláskor elveszítette az egész évi tejjegyünket. Érdeklődtünk már a boltban, kerestük az utcán, de hiába. Három kicsi gyermekem van, akik fejlődéséhez nélkü­lözhetetlen a tej, és nagyon megérezzük anyagilag is, ha egész évben nem vásárolhatjuk a kedvezményes tejet. Ez­úton kérem, aki megtalálta, juttassa el a címünkre. (Antal Károlyné Szolnok, Klauber J. u. 14. III. em. 12.) Utolsó simítások Szeptemberre elkészül a vízügyi szakközépiskola A folyosókon még fűrész­porban lépked az ember, a levegőben enyv illata kering, itt-ott csiszológép zümmög, máshol a festők létrája ko­pog. De az építők a szolnoki vízügyi szakközépiskolában már az utolsó simításokat végzik. Nincs fülsiketítő zaj, mégis megfeszített munka folyik. T. Nagy Mihály, a Szolnok megyei Állami Épí­tőipari Vállalat építésvezető­je higgadtan szemléli a sür- gést-forgást, s hozzáteszi: — Nagyon jól haladunk. Az alapozást 1974. január el­sején kezdtük el, s a munka leglátványosabb részével — a falak felhúzásával — né­hány hónap alatt végeztünk. — Milyen építési technoló­giát alkalmaztak? — Szaknyelven „univáz- nak” nevezik ezt az építési módot. A zsolcai cement-. gyárból kaptuk az elemeket, ezekhez illesztettük a födé­met és a belső szerkezeteket. — Hányán dolgoztak az építkezésen? — A kezdeti időszakban 30—40 munkás építette a fa­lakat, de most a „24. óra előtti öt percben” 100—120 ember munkálkodik. ök többnyire a szakipar képvi­selői — festők, parkettázók, asztalosok. — Ez a „24. óra előtti ötö­dik perc” azt jelenti, hogy szeptemberben itt is elkez­dődhet a tanítás? — Nyugodt szívvel vála­szolhatom; igen. Igaz, pár hónappal ezelőtt még ko­rántsem voltunk ilyen biz­tosak a dolgunkban. Néhány izgalmas nap, vagy hónap után minden „sínre” került. — Beszélne erről a „kriti­kus” időszakról? — Az ablakok és a zárszer­kezetek miatt aggódtunk. A Fémmunkás Vállalat ugyanis csak igen-igen vonakodva vállalta a gyártásukat... De láthatja, minden a helyén van, néhány tanterembe már a padokat is berakták. — Milyen az épület belse­je? — Tágas, szellős folyosók, nyolc világos tanterem, két tanulószoba, harminc kollé­giumi szoba, ebédlő, fürdők, tornaterem, nevelői reziden­cia, s még sorolhatnám. Mindezekben, az „átvevők­nek” csak a tanulásra lesz gondjuk. A kollégiumból fo­lyosón lehet átjárni az épü­let tantermi részébe. Tudja, én nem vagyok már húsz­éves, ebben a korban az em­ber szereti a kényelmet, s nem foglalkozik annyit a ta­nulással, de ilyen körülmé­nyek között szívesen újra kezdeném... — Az eredeti átadási ha­táridő 1976. június 30-a volt. Hogyan tudták majd egy esz­tendővel előbbre hozni? — Húsz szocialista brigád dolgozott és dolgozik itt... Azt hiszem, ezzel mindent megmagyaráztam. H. J. II. jászsági folklór napok Főszereplő a népművészet Alkotmányunk ünnepé­nek méltó köszöntése. Gaz­dag tapasztalatok, mara­dandó művészi élmények, és újabb hasznos kezdemé­nyezés egy értékes, szép hagyomány meghonosodá­sára — így lehetne néhány mondatba sűríteni Jászbe­rény háromnapos rendez­vénysorozatának, az augusz­tus 18—20 között megren­dezett II. jászsági folklór napoknak a jelentőségét. Az immár másodízben megrendezett folklór na­pok szépen, nemesen töl­tötte be hivatását. A nép­zene, a néptánc, a népdal amatőr művelőinek új ba­rátságokat szövő találkozá­sa, az értékes szakmai ta­pasztalatok kölcsönös cse­réje volt. A folklór napok augusz­tus 18-án a Jászsági Népi Együttes „Járd ki lábom, járd ki jnost...” című egész estét betöltő műsorával kez­dődött. Az eső miatt az együttes, szép számú kö­zönségével együtt a sza­badtéri színpadról a Déry­né művelődési központ színháztermébe szorult. Előadásukkal bebizonyítot­ták, hogy sikerült megva­lósítaniuk dicséretre méltó törekvésüket, amelyet már a megalakulását követő na­pokban elhatároztak: fel­kutatni a népi hagyomá­nyokban gazdag Jászság táncait, dalait, zenéjét, meg­menteni őket a feledéstől. Hasonló célokat szolgált a találkozó másik érdekes eseménye, a jászkunsági stúdió. A stúdióban az ere­deti programnak megfele­lően a megye néptánccso­portjai tartottak volna egy­másnak bemutatókat, és ta­nultak volna meg közösen eredeti táncokat. így ter­vezték, azután másként történt. A táncok tanulásá­ba „beleavatkoztak” a né­zőként ott ülő, szomszéd megyék vendégtáncosai. A hódmezővásárhelyi szövet­kezeti együttes például — „szórói-szóra” betanulta a jászsági táncrendet, mivel — mint mondták — na­gyon is beillik majd vala­melyik tánckompozíció­jukba. Szakmai Ismeretekkel gazdagodtak az ugyancsak kedden megrendezett szak­mai nap résztvevői. A be­mutatókon megyénk és a más megyékből érkezett vendég együttesek tájjelle­gű művészeti kincseikből adtak ízelítőt egymásnak és a néptáncot kedvelő kö­zönségnek. A szakmai nap másik hasznos érdekessé­ge volt, hogy a közönség is megismerhette a táncosok műhelytitkait. Maradandó szép élmé­nyekkel ajándékozták meg a folklór napokon részt ve­vő csoportok Jászberény közönségét az augusztus 20. 6zínpompás menettáncos felvonulásukkal. Délelőtt a szabadtéri színpadon meg­tartott ünnepi műsorukkal, és este a rendezvénysorozat záróakkordjaként rendezett gálaesttel. A II. jászsági folklór napok mérlege: a háromnapos rendezvényso­rozaton 21 néptánccsoport és Páva-kör, hatszázhet- venkét tagja nyújtott ma­radandó művészi élményt. Nemzetiségi fesztivál Szerdán tovább folyta­tódott Tatán a 13. országos nemzetiségi fesztivál. Az oroszlányi Bányász fúvósze­nekar térzenéjét követve a város főutcájában felvonul­tak az ország minden tájáról érkezett együttesek. A nézők serege nagy tapssal kö­szöntötte a mintegy 400 nép­viseletbe öltözött szereplőt. A nap utolsó eseményére — a gálaestre — mind a 2200 jegy kivétel nélkül elővétel­ben kelt el. A bemutatón részt vettek a nemzetiségi szövetségek vezetői is. A közönség hatalmas tapssal fogadta a két részből álló háromórás műsor minden egyes számát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom