Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-31 / 204. szám

1975. augusztus 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Akiknek tapsolunk Bemutatjuk a Szigligeti Színház új tagjait Néhány nappal ezelőtt Székely Gábor igazgatófőren­dező bemutatta a színház társulatának, az újságíróknak a „Szigligeti” új tagjait. Kikerülhetetlen, de formális aktus volt... Miért? Rögtön kiderül... Mira: RNDRI KATI — Az el­múlt év őszén mutatkoztam be Szolnokon, Irinát Jász- szottam Cse­hov csodála­tos művében, a Három nő­vérben. Nagyon nagy öröm­mel emlékezem erre a sze­repre, de Mírára is, Sarkadi Elveszett paradicsomában Ekkor még csak vendégként játszottam a Szigligetiben, egyébként — a főiskola elvégzése után néhány évig a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja voltam. Ott is sok szép feladatot kap­tam. Isbel voltam Weöres Sándor: Szent György és a sárkány című darabjában, Giraudoux: Trójában nem lesz háború-jában. Helena, a Koldúsoperában Lucy... Hiszem, hogy új színházam művészi alkotó légköre segí­teni fogja további színészi fejlődésemet... Victor: CSERHALMI GYÖRGY Az elmúlt télen nagy si­kerrel „fu­tott Szolno­kon Lorca Yermá-ja. Victorra ugye emlékszünk? Nos, Cser­halmi György játszotta ven­dégként. A veszprémi szín­házból jött Szolnokra, teli energiával, művészi ambíci­ókkal. Nyugtalan ember, idegszínész, kirobbanó tehet­ségéből bizonyára több sze­repben győzi majd meg az itteni közönséget fl rendező: HORVATH JENŐ Aki újra hazajött: GY0RGYFSLVBY PÉTER Főiskola, Miskolc Vesz­prém, Békés­csaba, Vesz­prém, Szol­nok, Debre­cen, Szolnok - Györgyfalvay Péter állo­máshelyei. — Fizikai tör­vény — mondta —, hogy a mozgást nyugalmi állapot követi •és ezt a nyugalmi állapotot jó lenne most már Szolnokon megtalálni. Kí­vánjuk, hogy így legyen, hiszen jól emlékszünk a Shaw-darabban, majd a Gorkij drámában nyújtott alakítására, a Dunois-ra, il­letve a Vászka Pepelre. Több éve „szolnoki” már, vendég­rendezőként sikeresebb­nél, sikere­sebb előadá- rende- zett. Legere­detibb tehetségű rendezőink egyike, félelmetesen nagy szakmai rutinnal, — de so­Rz „új fiú”: RACZ TIBOR Friss dip­lomával jött a Szolnoki Szigligeti Színházhoz, de már megmui tatta mit tud, a Mahagon- ny főszerepé­ben, a Házasságszédelgő címszerepében, és a Cse­resznyéskert Jasájában. A Nemzeti Színházban Alek- szejevet játszotta a Jegor Bulicsovban, Merkúrt, a Szép Helénában. A Fővá­rosi Operett Színházban a Veronai fiúk című musical- ban Thurió... — Sokat várok a szolno­ki szerződéstől — mondta — és minden erőmmel igyek­szem, hogy a közönség sze- retetét elnyerjem. SzeSiemfi: IVANKA CSABA tőrt” játszotta Szigligeti da­rabjában mu­tatkozott be Szolnokon, majd Kop- kov Arany­elefántjában a léghajós „konstruk- . Egyébként a Bartólc Gyermekszínház tag­ja volt. — Szeretnék becsületesen, sokat és jól dolgozni, hogy a magam lehetőségeivel méltán hozzájáruljak a nagy jövőjű város további kul­turális felemelkedéséhez. Nagy megtiszteltetésnek tar­tom, hogy a Szigligeti Szín­ház tagjaként folytathatom színészi pályámat. VARSA MÁTYÁS, „a szomszédvárbói” A főisko­lán Vámos László, osz­tályában vég­zett, majd a „szomszéd­várban” Kecs­keméten töl­tött el két, szerepekben, sikerekben gaz­dag évadot. Ajax a Troilus és Cressidában, Domenico a Savonarolában, Richárd, Shakespeare János királyá­ban. — Kecskeméten is azon igyekeztem, hogy nyitott szemmel, minden lényegesre fogékony értelemmel megta­nuljam a „színész mestersé­get”. A mostani szezontól Szolnokon igyekszem megis­merni a színház titkait. — ti — fl mezőtúri recept Eredményes ismeretterjesztő munka Klubszemközt Szolnokon Negyvenkét klub százhúsz képviselője randevúzik Szol­nokon, az ipari szövetkeze­tek ifjúsági klubvezetőinek IV. tiszántúli találkozóján. Ez a „tiszántúli’ megjelölés egyébként túlságosan sze­rény. Van itt kaposvári, veszprémi, várpalotai, pápai, sőt csurgói vendég is. Hogy milyen egy klubta­lálkozó? Olyan, mint min­den más szakmai tapaszta­latcsere, talán csak vidá­mabb, harsányabb, kötetle­nebb. A „hivatalos” prog­ram során egyszercsak vi­dám adomát mesél az elő­adó, vagy éppen nótázni kezd a társaság — máskor meg a „kötetlen” programmal van „baj”. Egy-egy heves szak­mai, módszertani vita néha hajnalig is eltart. így volt ez pénteken este is, a „vá­rosnéző” klubkörsétát se- hogyse sikerült idejében be­fejezni. Kérdés kérdést köve­tett, vélemény véleményt — s egyszercsak ott voltunk a klubmozgalom gondjainak kellős közepén. Mert való igaz, gondoknak aztán nincs híján klubmoz­galmunk. Országos szinten mindmáig megoldatlan a klubvezetők képzése, illetve továbbképzése, a klubpályá­zat formális, a módszervásár inkább félreértés. .. — és még sorolhatnánk tovább. Segíthet mindezen egy klub­találkozó? Valamit feltétlen. A tapasztalatcsere bizonyára nem lesz eredménytelen, a Szolnokon eltöltött három nap remélhetőleg javít majd a legtöbb klub munkáján. Csodákat persze ne vár­junk. Mindaddig ne, amíg a mozgalom országos irányító szervei nem vesznek tudo­mást a klubosok, sajnos már jól ismert gondjairól. H. D. H művelődési otthonok igazgatói eskösznek rá, hogy egyik legnehezebb feladatuk a természettudományi és mű­szaki ismeretterjesztés. Hogy miért? A válasz részint a fő­iskolai népművelésképzés hi­ányosságaiban keresendő. Népművelő-könyvtáros sza­kon magyar és történelem a két felvételi tárgy, s ez mint­ha meghatározná a képzés jellegét. Természettudomá­nyos ismereteket mindössze egy hasonló nevű tantárgy keretében tanulnak a hallga­tók — négy féléven át. Jó, jó, de az ilyen jellegű ismeretterjesztő munka szer­vezéséhez nem szükséges szakismeret. Valóban nem, ha az igazi szakemberek — mérnökök, orvosok, tanárok — segítenek. Az ő közremű­ködésükkel valóban vonzó, érdekes ismeretközlő, isme­retterjesztő formák honosít­hatok meg. E módszerek ki­kísérletezését és népszerűsí­tését megyénkben a mezőtú­ri művelődési központ kapta feladatul. Természettudományos is­meretterjesztő tevékenysége részint az általános művelt­ség, részint pedig a szakmű­veltség növelésére irányul. Az általános műveltség nö­velését a már hagyományos ismeretterjesztő formákkal — előadások, vetélkedők — igyekeznek megvalósítani. Így került sor idén Mezőtú­ron a szakmunkások és a szakmunkástanulók, valamint az ipari és a mezőgazdasági szocialista brigádok vetélke­dőjére. A vetélkedő „csalé­teknek” bizonyult — a rész­vétel lehetőségéért a közép- iskolások ugyanis egy komp­lex természettudományos elő­adássorozatot hallgattak vé­gig, a szocialista brigádok pedi'’ moziba, színházba, ki­állításokon szerezték meg a „belépőt”. Figyelemre méltó, hogy a formák kiegészítik egymást, játékos módon a vizsgára is sor kerül, s ami leginkább dicsérendő: a ter­vezett újabb vetélkedő már az előzőre épül, tehát a rész­vevők lépnek egyet. A szakműveltség terjeszté­sének alappillérei a 'művelő­dési központ állandó közön­sége, és a különféle speciális tanfolyamok hallgatói. Ki­lenc klub, illetve szakkör vállal kiemelkedő szerepet a munkában. A műszaki-értel­miségi klub tevékenységét külön is méltatni kell, szere­pe ugyanis túlnő a klub fala­in. Az itt beszélgető-vitatko­zó technikusok, mérnökök, közgazdászok nemcsak hogy „megálmodják” a város mű­szaki ismeretterjesztési kon­cepcióit, de tevékenyen részt is vesznek a megvalósításban. Előadásokat tartanak, tanfo­lyamokat vezetnek — leg­utóbb a műszakirajz-máso- lóknak, legközelebb a rádió­televízió szerelőknek. Ugyancsak külön említést érdemel a Dózsa György szakközépiskolában működő kibernetikai szakkör, már csak azért is, mert egyedül­álló az országban. Munkáju­kat a közelmúltban sikeres kiállításon mutatták be, de időről-időre megteszi ezt a többi szakkör is, például a kaktuszkedvelőké, vagy a modellezőké. Ha az előadásokon, vetél­kedőkön, tanfolyamokon, ki­állítások résztvevőit össze­számlálnánk, (no, és persze a klubok, szakkörök tagjait), meglepően magas számot kapnánk. A művelődési köz­pont vezetői mégsem elége­dettek. Kétévenként rendsze­resen megrendezik a „mű­szaki napokat”, melynek a fi­gyelemfelkeltés, a szakirányú ismeretterjesztés népszerűsí­tése a célja. Legközelebb jö­vőre lesz ilyen rendezvény- sorozat, a koncepció, a prog­ram azonban már most ala­kul... R mezőtúri kísérlet te­hát sikeres, eredményes. Oly­annyira, hogy szerintünk máshol is beválna az itteni „recept”. — sz — ő Egyetemisták a mezőgazdaságért A Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem mosonma­gyaróvári kara nagy szere­pet játszik Győr>-Sopron megye és az ország mező- gazdaságának fejlesztésében, korszerűsítésében. A mosonmagyaróvári egye­temi kar hallgatói és taná­rai az idén például 180 ezer hektár területen készí­tenek pontos felmérést a talajban lakó kártevőkről. A felmérés alapján meg lehet majd határozni, hogy hol és milyen mennyiségű védő­szert kell használniuk a gazdaságoknak — ezzel a módszerrel jelentős mennyi­ségű növényvédőszert és műtrágyát lehet megtakarí­tani. Az esztétika szerepéről Az európai szocialista or­szágok esztétái szeptember 1. és 6. között Visegrádon tartják második konferen­ciájukat. A részvevők infor­málják egymást az orszá­gukban folyó esztétikai ku­tatásokról, megvitatják a művészetnek a fejlett szo­cialista társadalomban be­töltött funkciójáról. \ Móricz Zsigmond szülőháza H „Itt az emberek nem hazudnak aka­rattal, ha keserű a szájuk köpnek, ha viszket a tenye­rük ütnek... Itt vannak akik a Kálvin istenéből bölcs, kü­lön magyar istent csináltak, errefelé nem koronáz Ugo- csa, ezen a tájon verődött össze Esze Tamás kuruc ha­da. Ez itt a magyar föld, az első foglalóké, magyar, tehát véres, szomorú, fáradt, szí­vós, de harcos, de szép, de elpusztíthatatlan. . .” — így jellemzi Ady Endre Szatmár népét, Móricz Zsigmond el­ső novelláskötetéről, a Hét krajcárról írott köszöntőjé­ben. Móricz Zsigmond földje ez... Esőfelhők úsznak a hegyek felé. A halászok megmoz­dulnak. Tiszacsécse hite sze­rint három halász alapította a falut. Egy kicsit ma is ha­lászfalunak tartják magukat. De ez már csak emlékszál a múlthoz. Ennek ellenére cso­dás fogásról álmodik a ka­nyargós siheder vizek között ma is a vizek öreg mestere. — Apám egyszer olyan bajszost fogott ott, a két nagy diófa között, hogy fo­gat után kellett kötni, úgy húzták partra. Jó vizek vol­tak ezek. — Voltak? — Most is a mi vizeink. Én ugyan már régebben nem fogtam nagyobbat, de nem is igen lopakodom utána, húz­za már valami a lábamat, ka­rót vertek a derekamba. De majd... őszre mindig rendbe jövök. Kifűti belőlem augusztus a nyavalyát... Ad még nekem valamit a víz. Az élet... Santiago, — pedig Kávás Sándornak hívják, és jobbá­ra már csak hálót foltoz a csécsei és a milotai Tiszán. És álmodozik a nagy halról, a nagy fogásról. Minden víznek megvan a maga San- tiagoja, „dióország” vizeinek is. Milota, Tiszacsécse, Turist- vándi és környéke maga a „dióország”. A vizeket is ha­talmas diófák szegélyezik. Ezek között „siet a kis Túr beléje”, — a Tiszába. Mi földet bejárt Petőfi! Vele találkozhatunk Sopron­ban, Pest-Budán, a Duna—■ Tisza közén, a Hortobágyon, az örvös Kárpátok alatt, Szatmárcsekén, Tunyogma- tolcson, Székelyudvarhelyen, és végül a fehéregyházi me­zőn. Legyőzte a teret, ahogy most övé az idő is... Zsiga bácsival először Szol­nokon találkoztam. Tanítónk, a megboldogult Csiky bácsi sorba állított bennünket a Tisza-parti állami, elemi népiskola udvarán. Kisisko­lások voltunk. — Szebb jövőt! — ez volt ez akkori divatos köszöntés. Kórusban visítottuk, ahogy kellett. — Bizony szebbet, kis ma­gyarok, szebbet — ilyesmit mondott Zsiga . bácsi, meg hogy véznák vagyunk és--ki­csik. . . Megkérdezte, kinek sz apja van kint a fronton. Emelje fel a kezét. Sokan tartottuk. .. . Valami nagyon szomorút mondhatott ekkor Csiky ta­nító úrnak, mert percekig szótlanul lestek bennünket, majd Zsiga bácsi fáradtan, lemondóan, megemelte a ke­zét és gyorsan kilépett az is­kola kapuján. A hangja is bennem ma­radt, nemcsak a mozdulata. A csécsei fatorony tövé­ben megszólalt az emlék­mása. — Zsiga bácsi szegről-vég- ről rokonom. Ő is tartotta a családdal a familiaritást, en­gem meg külön szeretett. Mert tán’ azért, hogy zömök voltam én is, meg vástag nyakú, indulatos, isten­káromló, a sorsunk ellen lá­zadó. Elperegtek itt az évek, mint valami rossz rokka zsu- golya. — Miért nem vittük többre? Zsiga bácsi megírta, miért nem lehettünk többek. Pedig milyen nép voltunk régen is? Nézze meg ezt a gyönyörű haranglábat! Csu­pa fa. A szögek is fából van­nak! Látja ezt a szerkeze­tet? De nézte a turistvándi vízimalmot. Azt is mi csi­náltuk. Nem én, nem a szomszéd vagy a sógor, ha­nem mi, mindannyian, akik az isteni kenyértől nőttünk... — És most, mit csinálnak? — Én már beleöregedtem. De a fiatalok, azok már megvolnának a maguk em­berségéből. A Haladás Tsz már elég életet teremt, de még nem az igazi. Több van ezekben a földekben, sokkal nagyobbak itt az emberek, mint a termetükről látsza­nak. A tiszacsécsei bizakodó, keresgő Móricz-fajta Palá- di Béla, szénát ment gyűj­teni a rétre. Végigmegyek vele a falun. Takaros por­ták övezik a parányi Mó­ricz házat. Sok a vaskerítés, a felesleges cicoma... Azt hiszem, Zsiga bácsi megkorholná szülőfaluja né­pét, és a milotai emberekre hivatkozna! Látjátok, Milo- tán az Üj Életben csodát csináltak maguknak... Va­gyont szedtek össze a földek erejéből, a Tisza sóderjéből, a diófa-funérból... Milotán beköszöntött a „Szebb jövő” amivel Móricz Zsigmondot köszöntöttük a háborúba lépett ország első vértivornyás évében, de nem úgy, ahogy az akkori ál­magyarok szánkba adták a szót, hanem ahogy Móricz Zsigmond gondolta népe jö­vőjét beteljesedni... Milotán már csak egy szal­matetős ház van... (VÉGE) Tiszai Lajos-**1 X Hazánk fajai DIÚORSZÁGIAM. MÓRICZ FÖLDJÉN ha, semmit se csinál rutin­ból. Nem mesterember, ha­nem művész. A modern darabok klasszikus rendező­je, a klasszikusok modern színpadi karmestere, — úgy véljük ez a legtalálóbb meg­határozás rendezői munkás­ságára. Fedezte: VALLÓ PÉTER Két évve ezelőtt vé gezte el e főiskolát, és rögtön „nagj labdát” rú gott. Miller Az ügynöl halála volt ; vizsgarendezése, Latinovits Zoltánnal a főszerepben. Eddig Veszprém és Szolnok volt működésének főbb állo­mása. Író- és színészcentri­kus rendező, — olykor mily nehéz ennek megfelelni! Valló Péternek mindezideig sikerült, á nézők és a szí­nészek megelégedésére, örü­lünk, hogy még többször olvashatjuk nevét a Szigli­geti színlapjain.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom