Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-10 / 187. szám

<■ 1975. augusztus 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Közmüuelödés Kunmadarason Ami ma elég, holnap már kevés A szellemi erőket is egyesíteni kell A szegedi játékok hétvégi slágere a Háry János premierje; annak ellenére, hogy a mű nem számít már újdonságnak a nyári játékokon. Az 1962-es zajos si­kerű előadásai óta három évadban szerepelt a dómszínpad műsorán. Az idei ötödik bemutatója abban különbözik többek között a korábbiaktól, hogy Háry megfor- málója prózai színész, a szerepben Bessenyei Ferenc mutatkozik be. Partnerei Házi Erzsébet, Fónay Márta, Berdál Valéria, ifj. Újlaki László, Kovács János. Az előadást Giricz Mátyás, a szegedi színház igazgatója rendezte. Képünkön: jelenet a második felvonásból. Az olvasás iskolája Á szó, az írás és a kép Bármennyire eltérő azonban az em­berek érdeklődése, olvasónak mégis csak azt tekinthetjük, aki a szépirodalmat is szereti. Megint más kérdés, hogy ki milyen műfajt, s milyen formában kedvel leginkább. Itt már nemcsak egyéni eltérésekről beszélhetünk: a történelem korszakai is más-más műfajt ál­lítanak előtérbe, az egyes népek irodalmában is nagyobb hangsúlyt kap egy-egy műfaj (pl. az ógörögöknél a dráma, a rómaiaknál a líra vezet, az angoloknál megint a dráma, az oroszoknál a regény, minálunk a líra áll az élen). Mindezekben szerepe van a gazdasági­társadalmi fejlettségnek, az életformának, de az adott nép sajátos alkatának is. A különféle egyéni vonzalmakat mindezek a tényezők befolyásolják, pontosabban: már kialakulását motiválják. A történelem korszakain végigtekintve lát­juk, hogy maga az „irodalom” megelőzte az írást; írott forrásaink számára a szájhagyo­mány őrizte meg a műit mélységesen mély kútjából felfakadó emlékeket. A líra az ősi munkadalból született, az elbeszélő műfajok pedig a mítoszokban lelik eredetüket, a nem­zedékek láncán végighullámzó történeteken, melyeket ősatyák, sámánok, mesemondók, dalnokok örökítettek tovább. Ha ezek az énekek és sok más hősi ének — fennmaradhatott, akkor számunkra szinte elképzelhetetlenül jó emlékezetük lehetett mindazoknak, akik a lejegyzésig megőrizték, még akkor is, ha feltehetően számtalanszor hallották. Persze nemcsak egyének, hanem összetartozó szoros kis közösségek (törzs, fa­lu) kollketív, összehangolt emlékezete volt csak képes erre. Ezért virágzik a szóbeli, verses hagyomány minden olyan korszakban, amikor a társadalom ilyen zárt, kis közössé­gekre épül (népköltészet, hősi énekek, bal­ladák) és ezért van rögtön szükség írásbeli­ségre, mihelyst a városi életmód e közössé­geket felbomlasztja. Az egyéni emlékezet a megőrzésre nem elég; a városi ember nem pi­hen egész télen, hogy a hosszú estéken foly­ton újra hallja az elbeszéléseket; életmódja változatosabb, gondalatai tehát jobban szó­ródnak, közösségi élete ha van is — lazább. . A városiasodás hozza magával tehát a műköltészetet, a drámát, az elbeszélést, a re­gényt. Nem véletlen, hogy a könyvet demok­ratizáló könyvnyomtatás éppen az ipar és kereskedelem első nagy föllendülése idején, a reneszánsz nagy századában lép a történe­lem színpadára; föl kellett találni, mert szük­ség volt rá. Napjainkban sok szó esik a „Gutenberg ga- lakszis alkonyáról”, nyugati szociológusok aggódva tekintenek a televízió térhódítására. Lehetséges, hogy a szóbeli, majd írásbeli kul­túrát a képi kultúra váltaná föl? Nemcsak könyvszerető reményünk, de a jó­zan ész is ellene szól ennek a korántsem ve­szélytelen lehetőségnek. (A puszta képnézés ugyanis minimálisra csökkentené a fogalmi gondolkodást, elszegényítené a nyelvet, és szellemi süllyedést okozna.) Azonban sem a film, sem a tv nem létezhet irodalom nélkül: az adja az alapot, amiből a képre komponált művet alkotják. Az írás tehát, akár beszéd, embervoltunk, gondolkodásunk záloga: hábo­rítatlanul megmarad kincsünknek. Mint látjuk, akár szóban, akár írásban ter­jedt a szépirodalom, ősidőktől fogva kíséri az embret, nem is lehetünk meg nélküle ember­voltunk sérülése nélkül. Még a nemolvasót is eléri valamiképp; Akár illusztratív formában, mozgóképre át­dolgozva; akár színdarabként még ha szín­házba nem is jár, a tv-ben a színházi közve­títést akkor is megnézi; de közvetlenebb mó­don is, hiszen versmondókat, irodalmi este­ket gyakran hallgatnak olyanok is, akik ma­guk nem versolvasók, s bár nem azok, a ver­set mégis szeretik hallgatni. Rádión keresz­tül pedig azok az idősebbek is szívesen hall­gatnak elbeszélést, folytatásokban felolvasott regényt, akik talán megromlott látásuk, vagy gyönge olvasási készségük miatt nem vesz­nek könyvet a kezükbe, ám a rádiót úgy hallgatják, mint régen a mesemondót. Az Új találmányok a rádió és a tv (ha jó irodalmi műsort sugároznak) ugyanazt a kultúra-demokratizáló szerepet töltik be, mint négyszáz évvel ezelőtt a könyvnyomtatás. Nem kétséges, hogy mindez csak indító az igazi könyvszeretet, szűkebben a szépirodalom szeretete felé, de valamiképp el kell indulni. Bozóky Éva Két évvel ezelőtt, 1973- ban nagy elhatározás szüle­tett Kunmadarason. A nagy­község termelőszövetkezetei, a helyi ÁFÉSZ, valamint az építő- és javítóipari szövet­kezet szerződésben rögzítet­ték, hogy éves béralapjuk fél százalékát befizetik a közsé­gi tanács számlájára — köz- művelődési célra. A mintegy százharmincezer forint fel- használásáról a helyi köz­művelődési tanács dönt. A szerződés ma is érvény­ben van — egy másik ha­sonlóval együtt. A három gazdasági egység és a köz­ségi tanács ugyanis ez év­től kezdve közösen üzemel­teti a művelődési házat, sőt a könyvtárad!) is. A fenn­tartás költségeihez a terme­lőszövetkezet kilencven, az ÁFÉSZ, továbbá az építő- és javítóipari szövetkezet húsz —húszezer forinttal járul hozzá. Mire futja ? Anyai gondjái tehát nem lehetnek a két közművelődé­si intézménynek, hisz szá­mottevő a tanácsi támogatás is. A költségvetésből szépen futja... — mire is? A művelődési ház idén százezer forint céltámogatást kapott a közművelődési ta­nácstól— ebből újították fel a nagytermet. Az új gumi­szőnyeg egyben azt is le­hetővé teszi, hogy az általá­nos iskolák alsósai — torna­terem hiányában — itt tor­násszanak. De mi lesz a közös fenn­tartásból szerzett nem ta­nácsi támogatás sorsa? A könyvtár szinte teljes egé- széban könyvvásárlásra for­dítja, így az egy lakosra ju­tó beszerzési keret megha­ladja majd a kilenc forintot. Sokrétűbb, változatosabb módon kamatoztatja a ren­Á Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat modern természettudományi stúdiót épített Pécsett. A program két szakaszban valósult meg: az intézmény első egysége elkészült, műszaki átadására pénteken kerül sor. A Me­csek déli lejtőjén megvaló­suló természettudományi stú­dió komplex módon mutatja be az érdeklődőknek a ter­mészet mikro- és makrovilá- gát. A most elkészült stúdió­egységben szemléletesen mu­Amikor a Tisza a forrás- BM tói mintegy kétszáz ki­lométeres utat megtéve eléri az országhatárt, magával hozza a hegyek ajándékát, a messzire görgő durvaszemű homokot, amelyet medrében hol zátonyként lerak, hol megáradva magával sodor, hogy egy kanyarban elterít­ve mélyen benyúló, lapos, tengerparti fövennyel vete­kedő stranddá varázsolja a vízmelléket. Anmenyire épí­teni tud a laza homokból, úgy rombolni, mély kutat delkezésre álló összeget a művelődési ház. A termelő- szövetkezet, az ÁFÉSZ, va­lamint az építő- és javító­ipari szövetkezet összesen ki­lencvenezer forintját első­sorban a szocialilsta brigá­dok művelődési lehetőségei­nek gazdagítására fordítják. Vetélkedcsorozat, irodalmi­művészeti estek, komolyze­nei hangversenyek, kirándu­lások, szakmai továbbképző tanfolyamok, ismeretterjesz­tő előadások várják a láto­gatókat, s idén ősszel meg­szervezik majd a szocialista brigádok klubját is. Zene, film..., színház Klubokat, szakköröket, mű­vészeti csoportokat egyéb­ként már most is szép szám­mal találunk a két intéz­ményben (szándékosan em­lítjük a művelődési házat és a könyvtárt együtt, hisz a közös fenntartás Kunmada­rason közös feladatvállalást is jelent) — ezek költségeit a tanácsi támogatás fedezi. Három ifjúsági klub műkö­dik például, de külön közös­ségük van a nyugdíjasoknak, a nőknek, az ifivezetőknek, a rejtvényfejtőknek; a gye­rekeknek ráadásul több is. S ha már itt tartunk, feltét­lenül meg kell említeni az irodalom- és filmbaráti kört, a sakk szakkört és persze a két zenekart. Két művészeti ágnak, a ze­nének és a filmnek sajátos megkülönböztetett jelentősé­gű szerep jut a művelődési ház munkájában. A két jó­hírű zenekart már említet­tük, ám a madarasiak leg­alább ennyire büszkék a leg­fiatalabb nemzedék, a gye­rekek zenetudására. Három csoportban folyik a képzés, melyet hatásosan segít az ifjúsági hangversenysorozat. tátják be a naprendszer szer­kezetét és az égitestek moz­gását. A nyolc méter magas és öt méter átmérőjű kupo­lára speciális vetítőberende­zés varázsolja a csillagos ég­boltot. Itt működik majd a nagyteljestíményű Newton­távcsővel felszerelt csillag- vizsgáló. A természettudo­mányi stúdióban helyezik el a panorámaszobát is, ahon­nan periszkóp és vetítő segít­ségével közelről szemlélhető majd a hegy lábánál elterülő 2000 éves város. ásni is: a kitűzőhajók ezen a szakaszon 18—22 méteres medermélységeket is mértek. Az ilyen helyeken megvadul, bukik, fodroz, örvénylik, ki­számíthatatlanná válik a fo- lvó. * * * — Egy hete volt, hogy a kisvarsányi bálban vele tán­coltam. Helyes lány volt, jó­kedvű és amolyan nagyszá­jú, folyton beszélő. Le akart menni a Tiszára — akkor éjszaka, velem. Még nappal se engednélek bele, mondtam Szó esett a filmbaráti kör­ről — az archív filmsorozat­ról, a szabadtéri vetítések­ről, a kisfilm estékről azon­ban még nem. Filmilluszt­rálással szereznek népszerű­séget az ismeretterjesztő elő­adásoknak is, olyannyira, hogy augusztus 1-én már a százhuszonkettedikre került sor. Zene, film... és folytat­hatnánk a színházzal a sort. Tavaly 160 bérletet sikerült eladni a Déryné Színház elő­adásaira, az idei szezonra 180—200 bérletest terveznek. Rendszeresen sor kerül elő­adóestekre, ifjúsági bemuta­tókra, sőt bábelőadásokra is. Hz anyagiak után a szellemieket is Eredményes munkáról ad­hatnak számot Kunmadara­son, s ez nagy mértékben a közös fenntartásnak, az anyagi erők koncentrálásá­nak köszönhető. Ami azon­ban ma még elég, az hol­nap már kevés lesz. Hogyan tovább tehát? Ezt a kérdést igyekezett megválaszolni a legutóbbi nagyközségi ta­nácsülés is, melynek napi­rendjén a középtávú közmű­velődési terv megvitatása szerepelt. Az anyagi erők után a szellemieket is egyesíteni kel — foglalhatnánk össze az írásos anyag és a hozzászó­lások lényegét, s ezzel ér­tünk egyet mi is. Egy nagy­község közművelődésének minden gondját két függet­lenített népművelő és két könyvtáros képtelen megol­dani. Segítségre van szüksé­gük, elsősorban a pedagógu­sok és az agrárértelmiségiek segítségére. H. D. Kötetek a termelési rendszerekről A Mezőgazdasági Kiadó három kötetet jelentetett meg a termelési rendszerek­ről. A szántóföldi növényter­mesztésben kialakult ipar­szerű termelési rendszerek­ről szól az egyik kötet. A kertészeti ágazatokban is­mert termelési rendszereket mutatja be egy másik kötet: kitér a termelési technoló­giákra és a fejlesztési elgon­dolásokra is. neki, hisz nem is tudsz úsz­ni, a Tisza meg harapós. Ha elkap, nem enged el. Neve­tett. Tud ő úszni, nem is akárhogy, és ismeri a Tiszát, jobban mint én. Egyszer Ti­vadartól leúszott Naményig — mondta. Aztán másról kezdtünk beszélni, én el is felejtettem ezt a Tisza dol­got, s ő sem mondta több­ször. Tegnapelőtt vetette ki a víz. Azt mondják arra föntebb, a Szamos torkolaton túl nyelte eL Messze lehozta. Nem, nem hiszem, hogy valami közöm lenne hozzá, hisz, még csak ott sem vol­tam, hogy nekem akarta vol­na megmutatni, mit tud. Nem, képtelenség. Nem is­merté a Tiszát — csak hit­te. .. Borzasztó. Ilyen hirtelen vége egy embernek? Egy hó­nap alatt ő a második. Ti­zenkilenc éves volt. * * * — Napokig vártam a par­ton. Lementem egészen a hí­dig, ahol a nagy örvényekbe belelátni. A szemeim úgy égtek az állandó figyeléstől, az álmatlanságtól, mintha meszet szórtak volna bele. Ott maradtam a holdvilágnál is. Néha elvesztettem a fe­jem, ordítottam, káromkod­tam, szidtam ezt a rohadt vi­zet. Beleálltam, ököllel ver­tem. A hideg térített észre, olyankor aztán visszamen­tem, lefeküdtem a homokba, és törültem a könnyeim. Nem sírtam, de volt köny- nyem. Ki tudja, hogy van ez. Most már nem járok ki, úgy sem segít semmit. Egy hónapja és még nem került elő. Hát már eltemetni sem tudjuk? Olyankor kap el az őrület, amikor eszembe jut. hogy itt, ezen a strandon, ott a táblától két méterre történt az egész, fényes nappal, dél­előtt és mindenki szeme lát­tára. Amikor először elme­rült és sikoltott, nem figyel­tek rá. Azt hitték, játszik. Másodszor mikor feldobta a víz és csak a keze látszott ki, tanakodni kezdtek. Senki nem ment érte, pedig akkor még megmenthették volna. Valaki azt mondta, hogy nem vagyok hajlandó ilyen test- hőmérséklettel a vízbe men­ni. Hagyták, hogv elvigye a Tisza. Ha legalább itt lettem volna! Az unokahúgom volt, ti­zenhét éves. • » • Ezen a környéken, a felső Tiszán minden másképp van, mint arra lentebb, Tokaj alatt akárhol. Ez a Tisza va­dabb, izgalmasabb. Megállsz a szélén, a térdig érő vízben és kezdesz süllyedni. De nem azért, mert lehúz a ragadós iszap, hanem mert viszi ki a lábad alól a sodrás a homo­kot. Lépsz kettőt, derékig ér. Még kettőt, lehet, hogv csak bokáig, aztán újabb két lé­pés után merülsz tíz métert. Nagyon kell ismerni a Tiszát. Tudni, hol vannak a mély örvények, merre dob ki a nagy vízfodor a langó, mit kell tenni, ha behúz a csónak alá, de legfőképpen azt, hogy meddig tart a homokpad, hol mélyül hirtelen kúttá a mederszéL * * • Egyszer elkapott az örvény.' Hiába csápoltam én már ak­kor a karommal, csak vitt lefelé. El is engedtem ma­gam, és süllyedtem, majd­nem a fenékig. Ott oldalra vágódtam és kikerültem a húzásból. Arra már népi emlékszem, hogy eveztem a felszínre, csak az a hang cseng most is a fülemben, amikor először vettem leve­gőt. Mint amikor a disznót ölik: hörgés volt az, vagy valami hasonló. Ismerem a Tiszát, drága tandíjat fizet­tem érte — ezért még jobban vigyázok. Nem játék az. * * • Elmondta Balogh Sándor főiskolás, Tóth István hajó­gépész és Nagy László gim­nazista. Feljegyeztem Vásá- rosnamény mellett a gergelyi ugornyai strandon, pár mé­terre a bagiszigeti parttóL Ott forgatták a Sodrásban című filmet. Talán nem vé­letlenül. (Folytatjuk) Igriczi Zsigmond Csillagvizsgáló és panorámaszoba Természettudományi stúdió épül Pécsett '■ ■■ IT SSW» Utazas a Tiszán HÍ" «wíí? . -. Hazank fajai

Next

/
Oldalképek
Tartalom