Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-14 / 190. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. augusztus 14. IV N yár, utazás, idegenforgalom: egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Ilyenkor felkerekedik egész Európa lakossága, s a szeptember végéig tartó modern népvándorlásban norvégok szállják meg Bukarestet, románok Oslót, németek Siófokot, magyarok Berlint, s a földrész minden nációjából találni jóné- hány turistát magyar földön is. Ebből a nagy áramlatból persze nem marad ki megyénk sem. A múlt hónapban — a fő szezonban — például a megye 1690 idegenforgalmi szálláshelyén tízezer idegen összesen 48 ezer vendégéjszakát töltött. Többségük szó szerint „idegen”: hétezerhatszáz külföldi volt. Ahova visszatérnek a vendégek Árnyas fák, faházak, sátrak. Lehetne akár a Balaton, vagy a Fekete-tenger partján. .. Azoknak, akik a cserkeszöllői kempingben nyaralnak ez kedvesebb, mint a tengerpart. — Olaszországtól Norvégiáig bebarangoltuk már Európát, de nem maradhat ki sohasem a nyári programunkból Cserkeszöllő — mondja az oroszlányi Novák Ferenc. — Miért ragaszkodnak ennyire ehhez a helyhez? — Nyugodt, csendes, kellemes üdülőhely — válaszol Novákné. — Itt valóban kipihenheti magát az ember. Nincs nagy tömeg. A camping kényelmes, tiszta. S az sem elhanyagolható szempont, hogy olcsó. Harminc- három forint személyenként egy napra. Állandóan van hideg, meleg víz, lehet televíziót nézni és főzni is. A gáztűzhelynél egy harminc év körüli, magas szőke férfi kavargatja az ételt. — Ez is ritka látvány! Mint aki nem érti, úgy néz rám. A camping gondnoka, Hegedűs Imréné, aki kitűnően beszél németül segítségemre siet. A házias férfi Hans Schmidt az NSZK-ból, Münchenből. — Otthon is szokott főzni? — Nem, nem, a konyha otthon a feleségem birodalma. Most ő pihen, strandol a gyerekekkel, én meg megfőzöm a vacsoránkat. Hegedűsné még hozzáteszi: — Mióta megnyílt a camping, idestova négy éve, Schmidték minden nyáron a vendégeink. — Mi vonzza őket ide? — Elsősorban a csend, a nyugalom, az otthonos környezet. Közel van a strand is. — Honnan jönnek a legtöbben? — A legtalálóbb válasz az, hogy mindenhonnan. Most magyarok, lengyelek, németek, csehszlovákok, jugoszlá- vok a vendégek, de voltak már Bulgáriából, Romániából, Franciaországból. Röviden: egész Európából. Nyílik a kapu, a gondnokot keresik. Űj campingezők érkeztek. Ki tudja hányadikok már az idén, s hányán jönnek még október 15-ig... Agneszka Janek, Stephan és a meleg víz Egy kis úszólecke. Zénón Wiatr a 7 éves Agnesz- kával sekély vízben Kilenc—tíz éves forma fiú ugrik a vízbe már vagy húszadszor, s az apja minden fejesét agyba-főbe dicséri. (Jó nevelő.) — Bardzo dobzse, bardzo dobzse, escse ráz — azaz nagyon jó volt, csináld még egyszer. Istmétlés a tudás anyja. Zbigniev Krulikowski közgazdász a lengyelországi Szczecinből jött két hétre a Tiszaiigetbe, s fiával Janek- kel szemben könyörtelen edzőnek bizonyul. És Janek ugrik (escse ráz) — örömmel, a kellemes szolnoki meleg vízbe. Nem messze tőlük szczecini utcaszomszédjuk Zénón Wiatr elektrotechnikus a hétéves Agneszkát tanítja úszni. akinél szemmel láthatólag ugyancsak nagy sikere van a ligeti strand vizének, a tiepla wodának. Apja legalábbis ezzel magyarázza, hogy nem lehet kicsalogatni a vízből, akárcsak Janekot. Érdekes, nekünk természetes, ők pedig nem győzik dicsérni. Na persze dicsérnénk mi is, ha egyébként a Balti-tengerben kellene fürödnünk. S, hogy még elégedettebbek legyünk, mi szolnokiak, a két lengyel gyerek „melegIDEGENEK A MEGYÉBEN Ketten a csónakban. Stephan és Peter Bender a két lipcsei fiú esküszik rá: a viszontlátásra jövőre is Szolnokon! víz-ódáját” megtoldja a tízéves Stephan Bender Lipcséből. Ilyen nálunk nincs — mondja és elrugaszkodik a medence széléről, majd óriási csattanással beleveti magát a vízbe. Mondaná még tovább is, de indiánüvöltéssel elcipeli az öccse a kilenc éves Peter csónakázni. Ez aznap már az ötödik forduló. A papa, Adolf Bender az egyik lipcsei bölcsőde fűtője, pedig felöltözve toporog a parton, strandoló, csónakázó csemetéit lesve, és fizet. A lélegzetvételnyi szünetben elmeséli, hogy a családjuk itt nyaralt Magyarországon, méghozzá úgy, hogy a felesége és a hároméves kislánya repülővel, ő a két gyerekkel pedig oldalkocsis motorral érkezett. A mama most hazarepült, ők pedig járják az országot, s egy hét alatt másodszor jöttek vissza Szolnokra „Kemping, meleg víz, csónakázó egy helyen!’” Tavaly Csehszlovákiában voltak, az idén Magyarországon. — Jövőre hová utaznak? — Ha a gyerekekre hallgatok, akkor Szolnokra. — S kire hallgat? — Rájuk. A medencéből innen is, onnan is jellegzetesen palócos „á” hangok harsannak. Salgótarjániak — világosítanak fel ismerőseim — ők nagyon szeretik Berekfürdő vizét. — Igaz — mondja Molek Emil, a salgótarjáni Kohászati Üzemek gondnoka. — Pista bácsi hányadszor vagyok itt? — kiált oda egy férfinak. — Nem is tudom, de legalább hússzor voltam. Két hétig a vállalati üdülőben lakom, utána 8—10 napig privát. Minden évben. — Miért szereti Berekfürdőt? — Tudja, a hadifogságban megsérültem, s azóta rossz a lábam. Végigjártam az ország összes fürdőjét, voltam Hévizén, Hajdúszoboszlón, de úgy érzem a bereki víz a legjobb. Jó lenne viszont ha itt is lenne orvosi kezelés. Egy szép SZOT-üdülőt igazán megérdemelne ez a víz. Rengetegen járnak ide gyógyulni. — Most egyedül jött? — A kisfiámmal vagyok.. kisfiam — nevet — szóval tizenöt éves. Van a vállalatunknak a Balatonnál is üdülője, de inkább ide jön. A mi üzemünk volt Berekfürdőben az úttörő •*- magyarázza Molek Emil. — 1960- ban KISZ- és munkásőrtá- bort csináltunk. Én még sátorban is laktam. Most már évente négyszázötvenen jönnek és azokat nem is számoltuk, akik „privát” nyaralnak. Az első és az utolsó turnus minden évben a nyugdíjasainké: ingyen üdülnek itt. — Eszerint minden rendben, semmi hiba? ... — Szó sincs róla. Ha önellátó az ember, akkor mindenért sorba kell állni: zöldség, gyümölcs, hús... Nem vagyunk elragadtatva az étteremtől sem. Persze, nem lehet lefoglaltatni tíz asztalt a kohászati üzemek számára, így hát sokat várunk, nagy a tumultus. Jó lenne idehozni egy konkurrens üzletet, hogy itt is jobban csipkedjék magukat. — És a fürdő? — A fiam jelzőjét kölcsönözve: klassz. hogy otthon érezzük magunkat. Amikor megérkeztünk este nyolc óra volt, és zuhogott az eső. A tábor bejáratánál tehergépkocsink elakadt. Ma sem tudjuk, kinek az intézkedésére, egy félóra múlva megjelent a tsz Zetora, és kiszabadította teherkocsinkat a sár fogságából. Másnap kicsomagoláskor vettük észre, hogy szállítás közben elromlott a hűtőszekrényünk. Értesítettük a jászberényi GELKA-t, azonnal kijöttek és amikor kiderült, hogy a hiba súlyos, visszasiettek Jászberénybe és kocsifordultával hozták a póthűtőszekrényt, mert — mint mondták — a gyerekek étkeztetésében nem lehet fennakadás. Csúcsforgalom a Pelikánban Egyik kellemes hétköznapi este nyolc órától éjfélig figyeltük a szolnoki Pelikán Szálló forgalmát. A 156 ágyas reprezentatív hotelben aznap a jubileumi kiállításra érkező vendégek, egy OB I-es vízilabdacsapat tagjai, néhány üzletkötő és nagyon sok átutazó külföldi lakott. Valamivel 23 óra után érkezett meg a százhuszadik vendég, egy lengyel egyetemista. Öt néhány perccel később olasz főiskolások zajos csoportja követte. Uticéljuk Románia volt. Aznap Szolnokon esteledett rájuk és egy éjszakára szobát kaptak a hotelben. Éjfél előtt futottak be a szálló utolsó vendégei, egy lengyel házaspár, valamint franciák és angolok népes családjukkal. A váratlanul érkező szállóvendégek csak egyetlen éjszakát töltöttek a szálloda kényelmes szobáiban, mert másnap már a megyeszékhely jubileumi eseményére érkező csoportokat várták. „Királyi” pihenések Tiszafüreden Réges-régen Mátyás király, magányos kóborlásai közben a Tisza-partjához ért, ahol egy halász lakott, aki a király érkezésekor éppen a folyópart kövér füvét kaszálta. Illendően köszöntötték egymást, majd Mátyás azt mondta, hogy ő bizony nagyon elfáradt, s megkérdezte a halászt, hogy hol pihenhetne le egy kicsit. A halász gondolkodott, és mert úgy vélte, hogy a kunyhója nem elég kényelmes egy királynak, suhintott a kaszájával egy szép „fűrendet” és azt kínálta királynak pihenőhelyül. A királynak olyan jólesett rajta az alvás, hogy mikor felébredt, azt mondta: „Ennek a helynek mától Fűrend legyen a neve”. Ebből a „Fűrend”-ből lett aztán Füred, majd Tiszafüred, mondja a legenda. Tehát Tiszafüred a nevét egy „királyi” pihenésnek köszönheti. Az viszont már a ma valósága, hogy a pihenni, üdülni vágyók szívesen jönnek ide az ország más vidékeiről is. A strandon sátortábor, a miskolci 38-as általános iskola úttörőcsapata lakja. Reisz Miklós tanár, a tábor vezetője néhány nebulót úszni tanít, kihasználva, hogy a strandon ezen a délelőttön kevés a vendég. — A mi hegyvidéki gyerekeink a víz mellett remekül érzik magukat — mondja. — Ez már az ötödik nyár, hogy itt táborozunk az úttörőkkel. Kényelmes, csaknem összkomfortos és olcsó tábort találtunk itt. — Gondolom, szoktak kirándulni? — A Hortobágy itt van a „szomszédban”. Minden évben kimegyünk, vonattal csak 35 perc. Nagy túrákat teszünk a Tisza-parti ártéri erdőkben, aztán itt van 300 méterre a Kis-Tisza, ahol csónakázni lehet. — Milyen az ellátásuk? — Nem akarom elkiabálni, de ebben az évben kitűnő. Az ÁFÉSZ-vendéglőben főznek nekünk, és ki is hozzák a kész ételt. Milyen a tökéletes hétvégi pihenés? Fricker Kálmán, egri géplakatos arra esküszik, hogy az igazi, a fejedelmi pihenés: — Pontyozás a füredi Kis- Tiszán, ladikról, főtt kukorica csalival. Persze hajnalban kell kezdeni, ha az ember nem akarja lekésni a reggeli kapásokat. — Sikerült már valamit fogni? — Három pontyot. Amilyen pechem van, kettő méreten aluli volt, ezeket visszadobtam azzal, hogy majd a jövő nyáron találkozunk, de a harmadik itt van a zsákban. Harmincöt centis. — Gyakran jár ide? — Nyáron minden vasárnap. Aki ennél jobb helyet akar horgászásra, az telhetetlen. Csend van, szép a környék és hal is akad bőven. A füredi Tisza-hídról ártéri füzek, nyárfák közt kanyarog az út a faluig. Jobboldalt csillog a Kis-Tiszának nevezett holtág vize, itt-ott tavi- rózsa-szigetek pompáznak rajta, s a parti nádasokból vízicsibe-családok óvatoskodnak a nyílt vízre. Csöndes, nyugalmas a környék: nem csoda, hogy egyre többen keresik fel. IbtAk: Kovács Katarin — Tál Gizella Jgriczi Zsigmond — Körmendi Lajos — ülés Antal — Szabó János. FOTO: Igrtczi 4- Sárközi, Kohászok a Berekben Cinkotai srácok — Ismerős tájakra szívesen jön az ember, kedves ismerősök közé még szívesebben. Az idén táborozunk itt másodszor, és úgy érkeztünk Jászapátiba, mintha hazajöttünk volna. Ügy is fogadtak mindenütt, mint a családtagokat. A tanácsnál, a tsz-ben, az iskolákban, az üzletekben, készségesen segítenek a cinkotai srácokon. Jászapátiban a strandtól néhány lépésre lombos fák árnyékába húzódó telken nyolcvan cinkotai úttörő vert tábort. A sátrak között útbaigazító táblák, és a szélben lengedező zászló jelzi: ez a „parancsnoki” sátor: dr. Nagy Jenőné csapatvezető főhadiszállása. — Az emberek kedvesek, barátságosak. Ettől van,
