Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-08 / 185. szám

1975. augusztus 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A megvalósuló álom Tanácsházból művelődési centrum Színházterem kellene — Nálunk az egész csa­ládnak jó hangja van, ha összejövünk néha, disznótor­ra, vagy egyéb alkalommal, csak úgy zeng a ház. Sze­retünk énekelni, mind a hat testvér, de a bátyáimnak talán még erősebb a hang­juk mint az enyém, csak nem képzett. — És te hogyan képezted a saját hangodat? — Tizenegy évig énekel­tem a karcagi munkáskó­rusban. Egyszer meghallott a debreceni zeneművészeti szakiskola egyik tanára, s ajánlotta, hogy menjek az iskolájukba tanulni. Men­tem, tanultam énekelni, szolfézst, zeneelméletet, ze­neirodaimat, zongorát, olasz nyelvet... — Munka mellett..'. — Igen. Havonta 110 órát dolgoztam a karcagi TI- TÁSZ-nál, kerestem másfél­ezer forintot. Nagyon sokat segített a munkahelyem, de nem voltam kivételezett™ — És hogyan fért meg együtt a zongoratanulás va­lamint a villanyoszlop má­szás, oszlopgödör és kábel­árok ásás? Hiszen villany­szerelő vagy, s ezeket is csi­náltad. — Csináltam, de amint mondtam, nagyon rendesek voltak hozzám, főleg Csányi Sándor, a főnököm. — Ugye a gimnáziumot is munka mellett végezted el? A Hycomatot ezt a rendkí­vül érzékeny, automata ten­gelykapcsolóval felszerelt járművet szakorvosok javas­lata alapján a mozgássérül­tek kapják. — Megyénkben százötven igény érkezett Trabant-Hyco- mat vásárlására mondta dr. Varga Mihály, a megyei ta­nács egészségügyi osztálya szociálpolitikai csoportjának vezetője. — Eddik száztizen­három Hycomatot utalhat­tunk ki. A rászorultak teljes vámkedvezménnyel, tehát a szabad forgalmi árnál tizen­hétezer forinttal olcsóbban kapják a kocsit. A vásárlás­kor 50 százalék OTP-hitelt is kérhetnek tizenöt hónapi tör­lesztésre. A kocsik belső szerkezetét az orvosi bizott­ság előírása szerint néhány fővárosi kisiparos (csak ne­kik van engedélyük!) alakít­hatja át. — Munka mellett. Azért mentem a 18—19 évesen gimnáziumba, hogy majd továbbtanulhassak, hiszen a villanyszereléshez tulajdon­képpen nem lett volna érett­ségire szükségem. A gimná­ziumi tanulmányaim két év­vel meghosszabbodtak a ka­tonaság miatt. Érettségi után három esztendőt lehúztam a debreceni szakiskolában. Közben 28 éves lettem, már csak korengedéllyel felvéte­lizhettem. — A Zeneakadémiára. — Oda. Ének szakra. Beszélgetőtársam Vadász István. Hosszú évek óta is­merem ezt a szerény, rend­kívül céltudatos fiatalem­bert, s tudtam titkos álmá­ról: bekerülni a Zeneakadé­miára. — Fölvettek? — Igen. Mégpedig rögtön a második évfolyamba. Lu­kács Pál brácsaművész, Bende Zsolt operaénekes, Dr. Sipos Jenő, a legjelesebb operaénekesek tanára, Sárai Tibor zeneszerző előtt fel­vételiztem. — Dohányzol? — Nem szeretnék hang­szalagcsomót szerezni, tehát nem. Ellenben csináltatom a fogaimat, ott ez is rendkí­vül fontos. — Kedvenc énekesed van? — Svéd Sándor, Melis György... Vannak lemezeim, amiket versenyeken nyer­tem, de lemezjátszóm nincs. Egyhamar nem is lesz. Vi­szont van magnóm. Eleinte A gépkocsitulajdonosok a vételár mellett egyéb ked­vezményeket is kapnak: A Hycomat kocsik adómente­sek, a 480, forint kötelező fe­lelősségbiztosítással szemben mindössze 10 forintot fizet­nek, az esetleges kártérítés­kor viszont egyenrangú part­nerként kezelik őket. A mozgássérült azonban csak a saját gépkocsiján ta­nulhat meg vezetni, mert a beteg mozgáskészségéhez igazodva alakítják át a jár­művet, no meg más lehetősé­ge nincs is, mert az oktatási intézmények egyetlen Hyco­matot sem tartanak. A KPM szolnoki Autóközlekedési Tanintézetében például el­képzelhetetlennek tartották, hogy külön Hycomatot állít­sanak be oktatásra, de más kedvezményt sem adnak. — Mi támogatjuk a moz­gássérültek valamennyi ké­rését, megadunk minden le­hetséges kedvezményt — sokat tanultam róla hallás után, amíg nem ismertem a kottát. — Most a szüléiddel laksz? — A szüleimmel. Karca­gon, egy régi nád tetejű ház­ban. Apám nyugdíjas bog- nármester, téeszben csinált azelőtt kocsikereket, szer­számnyeleket, még ácsmun­kákat is. A mama a hat gyerek mellett nem tudott csak otthon dolgozni. Én tá­mogattam őket. — Budapesten kollégium­ban laksz majd. Két év énektanulás vár rád, majd két esztendő az opera sza­kon. Ki jog támogatni? — Kapok ösztöndíjat. Amikor a nővérem a deb­receni Kossuth egyetemre járt, én segítettem őt. Ta­lán a testvéreim gondolnak majd rám... — Egy nagy álmod meg­valósult: fölvettek a Zene- akadémiára. Mi az újabb álom? Talán az Operaház? — Akár kimondom, akár nem, ez a nagy álom. De ez még távoli. Tanulni kell, sokat, sokat... Vadász István „álmai” reálisak — ezt már bebi­zonyította. Tehát mostani és jövendőbeli operarajongók figyelem! Ha néhány év múlva énekelni hallják, tap­soljanak neki, hiszen mán eddigi teljesítményéért is megérdemli. Körmendi Lajos mondta Sidó Béla alezredes, az MHSZ megyei gépjármű iskola parancsnoka. — Soron kívül felvesszük őket tanfo­lyamra. Ha az oktatási köz­ponttól távol laknak, elme­gyünk értük, haza is visszük, a kocsijukat pedig a tanulá­si idő alatt díjtalanul őriz­zük. Szerelőink kisebb beál­lításokat, igazgatásokat tár­sadalmi munkában végzik. Központi intézkedés nélkül azonban mást nem tehetünk. A megyeszékhelyeken meg­van tehát a segítő szándék. Az érvényben levő rendele­tek azonban több kedvez­ményre nem nyújtanak lehe­tőséget. Pedig lenne rá mód. A KPM Autóközlekedési Tanintézet országos központ­ja beállíthatna, s a felmerü­lő igény szerint, a szükséges időre kölcsönözhetne a me­gyéknek néhány Hycomat gépkocsit. — Pi — Főiskolai tanárképzés gyors- és gépírásból Három tantárgy: magyar nyelv és irodalom, gyors­írás és gépírás tanítására jo­gosító diplomát kapnak majd azok a fiatalok, akik ennek az új formájú felsőfokú kép­zésnek a hallgatói lesznek a nyíregyházi Tanárképző Fő­iskolán. Az első évfolyamot a szeptemberben kezdődő tanévvel indítják. Ehhez még azt is elmondták az Oktatás­ügyi Minisztériumban, hogy a létszám már betelt Az ok-. tatás egyelőre a főiskola ma­gyar nyelvi tanszékének ke­retében történik, a későbbi­ekben önálló gyorsírási és gépírási tanszéket szervez­nek. Arra is lehetőség nyílik majd, hogy akik korábban a gvorsírás- és gépírás-tanító­kat vizsgáztató állami bizott­ság előtt oklevelet szereztek, magyar nyelv és irodalom tantárgy oktatására is képe­sítést szerezzenek levelező tagozaton a nyíregyházi fő­iskolán. A tanárképzés ezen új for­mája megszervezésének hát­teréhez tartozik — amint ezt nemrégiben az oktatási mi­niszter hangsúlyozta, a gyorsírók- és gépírók nem­zetközi szövetségének Buda­pesten megrendezett világ- kongresszusán —, hogy a tu­dományos és technikai for­radalom korában sem nél­külözhetjük a jól képzett gyorsírók és gépírók munká­ját Ezt a gazdaság, a politi­ka, a mindennapi élet legkü­lönbözőbb területeinek gya­korlata meggyőzően bizo­nyítja, Ezért a magyar ok­tatásügy nagy gondot fordít a gyorsírók és gépírók képzé­sére, szakmai műveltségük állandó emelésére. A Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége rendszeresen foglalkozik a munkájukat hivatásszeretet­tel és magas színvonalon végző gyorsírók és gépírók szakmai továbbképzésével. Ezt a célt szolgálják az éven­te rendszeresen megrende­zett versenyek is, amelyek­nek régi hagyományai van­nak Magyarországon. A ta­nulói gyorsíró- és gépíróver­senyeket — az eddig elért magas színvonal alapján — beiktatták az egyéb tantár­gyakból is rendezett országos tanulmányi versenyek közé. A legutóbbi tanévben már nem kellett érettségi vizsgát tenniük gyorsírásból, illető­leg gépírásból azoknak a végzős szakközépiskolai ta­nulóknak, akik az országos tanulói versenyen kiváló eredményt értek el. Űj helyre költözött a törökszentmiklósi Városi Tanács. Korábbi épületét közművelődési célokra veszik igénybe. Ott kapott helyet a könyvtár, a mű­velődési központ, az úttö­rőház, a helytörténeti gyűjtemény, s a családi és társadalmi ünnepsége­ket rendező iroda. Ilyen kulturális cent­rum nincs másik a me­gyében. Létrehozása ked­vező alapokat biztosít a közművelődési pártha­tározatból adódó helyi fe­ladatok végrehajtásához. Jó ötlet ügyes megvaló­sítását jelenti. Az épület új rendelte­tésének megfelelően ter­mészetesen át kell alakí­tani, s megfelelően be­rendezni. Mindez tetemes kiadással jár. Részben ezért határozták el a vá­ros vezetői, hogy közmű­velődési alapot létesíte­nek, s a felsőbb szervek­től is támogatást kémek, A szükséges összeg előte­remtéséig sem tétlenked­nek. A szocialista brigá­dok önzetlen segítségét kérték, s nem hiába. Az eddigi bontás, meszelés lényegében társadalmi munkában történt Per­sze, a közel kétmillióba kerülő átalakítás és be­rendezés nem törhénhet teljes egészében ilymó- don, ezért szükséges volna a közművelődési alap mi­előbbi létrehozása, hogy az intézmények új helyü­kön teljes intenzitással dolgozhassanak, az átala­Augusztus 12-én este 7 órakor immár harmadik al­kalommal jelentkezik közös rendezvénysorozatával a városi tanács és a Verseghy Könyvtár Régi muzsika kertje címmel. Ezúttal fran­cia barokk zenét tolmácsol a Collégium Musicum Együttes, Zeger Vanders­teene és a szolnoki Bartók Kórus. A Collégium Musicum együttes 1970-ben alakult. Hazai fellépéseik mellett si­keresen szerepelnek Európa számos országában. Reper­kítások ne sokáig gátol­ják munkájukat. A közművelődési intéz­mények egyébként meg­kezdték az átköltözést az új helyre. Ott van már a gyermekkönyvtár, s a könyvtár raktárát is át­vitték oda. A kölcsönzés egyenlőre a régi épület­ben van. A színháztermi rész kivételével átköltö­zött a művelődési köz­pont, s elfoglalta helyét az úttörőház is. Úgy tű­nik, a helytörténeti gyűj­temény kialakítása a leg­problematikusabb. Egye­lőre az nincs, aki ke­zelje, s az alakítás is hát­ra van még. Pillanatnyilag szinte megoldhatatlan feladatot jelent egy új színházte­rem építése. Egy Épület- szárnyat szeretne a ta­nács a művelődési cent­rum mellé, s abban a színházterem mellett tan­termek is lennének. Nagy szükség van ezekre is, hi­szen Törökszentmiklós Szolnok után tantermek dolgában a legrosszabbul van ellátva. Addig, amíg nem lesz új színházterem, a régi művelődési házat sem tudják teljes egészé­ben átadni a zeneiskolá­nak. Így szül a fejlődés újabb gondokat, — de azok már meg sem köze­lítik a régieket, amikor arról volt szó, hogy elha­nyagolt, helyenként élet- veszélyes épületből köl­töztessék méltó helyre a közművelődési intézmé­nyeket. toárjuk a középkortól a ba­rokkig terjed. Az együttes­sel szereplő belga művész, Zeger Vandersteene, külön­leges adottságokkal rendel­kező énekes; hangja a ba­ritontól a szopránig terjed. Ez az adottsága teszi lehe­tővé, hogy előadásában korhű módon szólaljanak meg a reneszánsz és a ba­rokk művek mindazon szop­rán és alt szólamai, ame­lyeket a szerzők eredetileg is férfihangra képzeltek. A hangversenynek a Szolnoki Galéria ad otthont. Mozgássérültek a Hycomat volánjánál Hangverseny a Galériában Hazánk tafai nyok, szakavatottak elbeszélé­sei, leírások történelem — tágul a kép. Sorolom az ada­tokat: a Kárpátokban a Fe­hér- és Fekete-Tisza összefo­lyásából a Szovjetunió terü­letén ered, hossza 977 kilo­méter, ebből hatszáz Ma­gyarországon. A Tisza jobb partján fut velünk az út Tiszasüly felé. Szolnok után a Tiszának tar­tó széles csatornán haladunk át a Milléren. Millér, Meller, Meier... a mostanában sokat emlegetett garamszentbene­deki alapító levél nem csak Szolnokról beszél: „Zounok mellett a víz fölött, amely­nek Meier a neve, adtam __ m agát a vizet is halászat­ra. ..” Az egykor halban gazdag, elhagyott Tárná me­der a Tiszai áradások leve­zetője, ma belvízcsatorna. Áradások. A Tisza mindkét partján bőven ontotta a vi­zét, amely a partszél árok­szerű mélyedésén, a fokon át tört ki. A megyében is sok helynév őrzi a fokok emlé­két: Sajfok, Nagykörűnél Anyita-fok, s ahol most ép­pen elhaladtunk, Fokorupusz- ta. Fokoru: fokban gazdag. A közelben sok árvíz-kiöntő fok volt, a környéken sok víz, ma már nyoma sincs egyiknek sem. Az út mellett futó gátak egyszer s minden­korra eldöntötték a terület sorsát, elzárták a fokokat, megszelídítették a Tiszát. * * * Míg az egykori ártéri szi­getekre települt községek — Kőtelek, Nagykörű — gáttól védett utcáit rovom, önkén­telenül ismerős nevek járnak a fejemben. Széchenyi Ist­ván, a Tisza szabályozás koncepciójának megteremtő­je, Vásárhelyi Pál, aki a koncepciót műszaki tervvé „varázsolta”, Pietro Paleoco- pa, az osztrákok felkérte olasz mérnök, aki Vásárhelyi hirtelen halála után átvette és módosította az eredeti ter­veket, s az ő szakvezetésével kezdődött a nagy táj átalakí­tás. Aztán Kvassay Jenő, a századforduló vízügyi szolgá­latának vezetője, aki végül is a sok „vihart”, sorozatos árvizeket, gátszakadásokat, megélt Tisza-szabályozást befejezte 1918-ig. S hogy az 1846-ban megkezdett munká­latok jó hét évtizedig tar­tottak, az egyrészt a munka nagysága miatt, másrészt vi­szont a kisebb-nagyobb meg­torpanások, huzavonák, hi­bák miatt is volt. És itt egy újabb név: Herrich Károly, a szabadságharc után újrakez­dett szabályozás műszaki ve­zetője, aki messze rugasz­kodva a Vásárhelyi elképze­léstől, erős kézzel, s kevésbé erős szaktudással irányította a munkát. Ö az, aki 1865-ben közölte, hogy „a szabályozási vállalat befejezése felett nyi­latkozhatunk” — aztán 1879- ben Szegedet elvitte a víz... Felkaptatok a nagykörűi töltésre, odalent a mederbe mélyen bevágódott Tisza. Új Tisza, a 74-es számú átvágás — s ez újra Herrich Károlyt idézi — ennek is kétszer kel­lett nekirugaszkodni 1856- ban, majd ,58-ban, hogy vég­re „elfogadja” a folyó a szak­szerűtlenül kivágott új med­ret. Most látszik, elfogadta. * * * Már említettem, 1918-ra végre lezárult a nagy Tisza- szabályozás, s mondanám tovább, hogy ez már többé nem téma, de megakadok. Szemben a tiszabői bal par­ton munkások dolgoznak, építik a partot. Gondolatban visszamegyek Szolnokra, ahol éppen kövezik, lépcső­zik a meder oldalát — s nem csupán a kiülő pecások ked­véért. Ha hagyják, rombol, új utat keres a Tisza. Példá­ul Martfűn, ahol métereket vándorol a község felé a me­der. A folyó gazdái, a vízügyi dolgozók ma is „tartják a gyeplőt”, ápolják, védik a Tiszát Ha nem is olyan lát­ványos nagy akciókkal, mint elődeik, mint egykoron... No itt álljunk meg egy pil­lanatra. Magam láttam fönt a beregi Tiszán TiszasZalká­nál : egyéves friss átmet­szésben, a legújabbkori új mederben folyt a Tisza. A mederoldalon most dolgoz­tak, most vágták a partbizto­sító lépcsőket, most erősítet­ték a friss holtág elzáró gát­ját. . De elnézést, előreszalad­tam. Egyelőre Nagykörűben járok, a Tisía-gát adta gon­dolatok formálódnak át ben­nem kívánsággá: meg kelle­ne ismerni a Tiszát — egy kicsivel jobban — meg kel­lene nézni, föntebb, lentebb mit látok, kivel találkozom, mit tudok meg róla — mit tudunk meg róla. Indulok hát — induljunk föl a Felső- Tiszához, a Szamosközbe, vissza onnan hazafelé, s to­vább a folyóval, le Szegedig, míg csak ki nem megy az or­szágból. Felülök most autóra, buszra, vonatra, csónakra, hajóra, uram bocsá’ autó­stopra, s ha az sincs, van két lábam — az is visz. Robogó autóból a színeit, könyvből a történetét látom, megismerem, megtanulom, de ha átmegyek a gáton, s 1 bevetem magam az ártéri er­dőbe, akkor kezdem „érezni” is a Tiszát. Észrevenni, hogy él. (Folytatjuk) Igriczi Zsigmona I Uftazás a Tiszán n Robog velem az autó, pár méterre tőlem jobbra a Tisza gátja magaso­dik, oldalán zöld fű, túlolda­láról az ártéri fűzfák, nyár­fák, zöld lombkoronája vil­lan át. Hídhoz érünk, rálátni a folyóra, a szín változik: a zöld árnyalatai közé sárga ékelődik. A Szőke Tisza-sár- ga Tisza. Autóból körülbelül ennyit jelent. Kilométerekre futó töltés, fák zöldje, fű zöldje, sárga víz. Kutatok az emlékezetem­ben — könyvek, olvasmá­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom