Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-05 / 182. szám

1975. augusztus 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ' 4 Vásári forgatag az üzletekben Remeteként emberek között .WLvrűöoö? . - .v.’.\a. >v.w.v.v.v.*.v.v.\ Csúcsforgalom a Sztár áruház első emeletén „Szolnokon, a Hajnóczy úton egy magányos. Idős, beteges ember él. Nem tud­ja magát ellátni, a laká­sában borzalmas szenny, piszok bűzlik .. . Veszélyez­teti nemcsak a saját, ha­nem a többi lakó, s fő­ként a gyermekek egész­ségét,” A fenti részleteket egy szerkesztőségünkbe érkezett panaszos levélből idéztük. Hosszú, nagyablakos ba­rakképületek az utca végén. Itt lakik a panaszos, Horváth Imréné. Ahogy meglát, ömlik belőle a szó: — Nem lehet tovább tűrni, ami itt van. Panaszunkkal már mindenütt jártunk, ér­demleges választ sehol sem kaptunk, Kértük, hogy he­lyezzék el szociális otthonba, de sajnos, nem intézkedtek azóta sem. — Hogy hívják az idős embert? — A nevét nem tudjuk.. valamilyen Pali bácsi... de inkább nézze meg a lakást kívülről, ugyanis senkit sem enged be. A lakást Horváthné veze­tése nélkül is minden bi­zonnyal megtaláltam volna. Az ablakokon — amelyeket csak az eső mos le időnként kívülről — nem tudni, mi­lyen színű függöny van. Hogy mi van az ablakon be­lül, azt nem lehet látni, több * ezer különböző nagyságú légy sötétíti el az üveget, ar­ra várva talán, hogy egyszer majd kinyílik... Ahogy nézem a rettenetes látványt, egyszerre sokan le­szünk. Kijöttek a szomszé­dok is, s egyre borzasztóbb történeteket tudok meg a be­zárkózó idős lakóról. Kide­rül, hogy egyszer elesett, ösz- ezetörte az arcát, s vérbe­fagyva feküdt a lakásban, míg nem értesítették a rend­őrséget s a mentőket. A kór­házból rongyokba csavarva szökött haza, s ha az ablakon keresztül nem adnak be neki ennivalót, akkor éhen hal. — De milyen edényeket nyújt ki — mondja elször- nyedve Pintér Lászlóné, az * egyik szomszéd. — Először ki kell tisztítani... Újságpapír­ral szoktam kitörölgetni, hogy beletehessen az ételt... Míg Pintérnét hallgatom, az egyik szomszédasszonynak sikerül előcsalogatnia a re­mete módra élő, idős, sza­kállas férfit. A lakók harag­gal támadnak rá, én inkább szánalmat érzek iránta. — Magyarfalvi Pál vagyok — mutatkozik be készsége­sen. — Mi volt a foglalkozása? — Pincér voltam sokáig, de a MEZÖGÉP-től mentem nyugdíjba. 1050 forintot ka­pok havonta. — Mire költi? — Most fizettem be ezer forintot a lakbérre, hátralé­kom volt. Bár az ajtóban állva vála­szolgat, látni lehet, hogy mi van odabent. Szemét, szemét hátán, elszórt papírok, pók­háló. Bútor gyanánt egy tö­rött szék, ágy helyett rongy­csomó. .. Orrfacsaró bűz. — Családja? — Senkim áncs. A felesé­gem évekkel* * * ezelőtt halt meg. — Nem lenne jobb szociá­lis otthonban? — Jól érzem magam itt. Nem akarok odamenni. •— Mivel tölti el napjait? — Amikor felébredek, el­megyek a boltba ennivaló­ért. Utána itthon vagyok... A szolnoki MEZŐGÉP Vállalat személyzeti osztá­lyán Magyarfalvi Pálról csak azt tudják, hogy két évig ná­luk dolgozott. Jelenleg nyug­díjas, de az évenként rende­zendő nyugdíjas találkozókon sohasem vesz részt. Varga Béla, az Ingatlanke­zelő Vállalat igazgatója nem lepődik meg látogatásomon. — Nem ő az egyetlen vá­rosunkban, akivel gondunk van. Korábban a Csanád úton lakott, de a házát sza­nálták, s 1973-ban költözött a Hajnóczy útra. A lakbért (89 forint havonta) nem fize­ti, a lakásba nem enged be bennünket. Tavaly októbe­réig 1464 forint volt a lak­bértartozása. Bepereltük. A bírósági tárgyaláson, idén ja­nuár 23 án nem jelent meg. A bíróság március 3-án ki mondott jogerős ítélele alap jsn Magyarfalvi rosszhisze­mű iakáshasználó, s 15 napon belül el kell hagynia a la­kást. Igen, csakhogy az ítélet végrehajthatatlan. Az utcára nem tehetjük... Dr. Varga Mihály, a me­gyei tanács szociálpolitikai csoportvezetője a jogszabá­lyokat idézi. Szó esik a sze­mélyi szabadság sérthetet­lenségéről, a cselekvőképes­ségről, az elmebeli állapot­ról. — Az a megoldás, ha Ma­gyarfalvit gondnokság alá helyezik, — állapítja meg vé­gül. — A gondnok majd kér­heti a gondozott nevében a szociális otthonba való elhe­lyezést. Ez az egyetlen sza­bályos út az ügy elintézésé­hez. A városi tanács szociálpo­litikai csoportvezetője, Nagy Imréné, miután tisztázzuk a hatvannyolc éves, magányos férfi nevét (az ő hivatalos irataikban Magyar, Magyari néven szerepel), elmondja, hogy idén februárban szerez­tek tudomást a Hajnóczy úti állapotokról. — Hogy próbálták megol­dani a gondot? — Mivel ő kategórikusan kijelentette, sőt írásba acta, h,•<*/ nem hajlandó szociális ot la ónba menni, a gyámha­tóság kezdeményezésére gondnokság alá helyezzük. Csakhogy nincs, aki elvállal­ná. A szomszédjában lakó Fekete "Julianna vállalta, de két nap múlva visszamond­ta. (Egyébként ő is idős, egyedülálló ember, őt is gon­dozni kellene.) Most itt tart az ügy. Gondnokot keresünk, de nincs... — Ki felel azért, ha a pi­szok, a szenny járványt okoz? — A KÖJÁL, szerint köz­vetlen járvány veszély nincs. Rendszeresen járnak hozzá fertőtleníteni... * at?.«* Hát most itt tart az ügy.:. Nem történt mulasztás, nem történt szabálysértés — de nem is változott semmi. S ez mindaddig így lesz, míg va­laki, vagy valakik nem vál­lalják el a magatehetetlen Magyarfalvi Pál gondnoksá­gát, gondozását. Akár a régi környezetében, akár egy szo­ciális otthonban... Lehetetlen, hogy mindez csak szabálysértés révén va­lósulhat megj. . Tál Gizella Nyári vásár 30—40 száza­lékos árengedménnyel — hirdetik a kék-piros betűs feliratok az üzletek bejára­tánál. A kirakatokban zsú­folt szövetek, selymek, kar­tonok, nyári cipők, ruhák árcéduláin két szám. Az egyik s a lényeges, hogy a nagyobb összeg pirossal át­húzva augusztus 4-től 16-ig érvénytelen. A kirakatoknál és az üz­letek ajtajánál már nyitás előtt sorban álltak az embe­rek. — Látja, 160 forint az a kötött bőszárú hosszú nad­rág. Ennyiért a fonalat sem kapnám meg. Megéri, még ha sorba is kell érte állni, — jegyezte meg a Sztár áru­ház kirakata előtt egy csi­nos, fehér kosztümös fiatal- asszony, és egy óra múlva kis csomaggal lépett ki az üzletből. Akik az áruház cipőosztá­lyán tolongtak, szintén nem jártak rosszul. Minden nyári női cipőt 30 százalékkal ol­csóbban vásárolhattak. — Másfél millió forint ér­tékű szövetre, jerseyre, nyári kelmére, ágyneműre, buklé- szőnyegre került új árjegy­zék, — tájékoztatott az áru­ház igazgatója. — Ugyan­ennyi értékű divat- kötött­holmi lett olcsóbb 30—40 százalékkal. — Nemcsak az elfekvő árukészletet “értékelték le? — Szó sincs róla, az im­port cikkeket kivéve minden nyári áru olcsóbb lett. Sőt, akinek szerencséje van, őszi holmihoz is olcsóbban hoz­zájuthat, ugyanis olyan cik­keket is leértékelhettünk, amelyből már kicsi volt a választék és csak néhány •méretben kapható. Egyéb­ként 4.5 millió forint értékű Jászladányban vasárnap a vegyvédelmi, az egészség- ügyi és a műszaki szakszol­gálatok járási versenyével emlékeztek meg a magyar polgári védelem megalakulá­sának negyedszázados évfor­dulójáról. A rendezvényt, amelynek elnökségében ott volt Csiger Sándor, a megyei honvédel­mi bizottság titkára, Horváth Ferenc alezredes, a megyei polgári védelmi parancsnok­ság törzsparancsnoka, és Ma­jor Tibor, a járási pártbi­zottság első titkára, Bálint Imre, a járási hivatal elnö­ke nyitotta meg. Köszöntöt­te a több mint ötszáz ver­árut kínálunk kedvezményes áron két héten át. A Sztár áruházhoz hasonló áruválaszték és tömeg volt Szolnok másik nagy üzleté­ben, a Centrum Áruházban, ahol több mint 4 millió 900 ezer forint értékű árut kí­nálnak olcsóbban. Az Adria készruha bolt­ban majdnem minden áru, a műbőr zakótól a karton hosszú szoknyáig kedvezmé­nyes áron kapható. A Páva kötöttáru boltban a vásár első, napján a divat­táskák, az utazó bőröndök, a kötött pulóverek, és a múlt héten még 4—500 fo­rintért kínált fürdőruhák voltak a legkeresettebbek. A háziipari szövetkezet üzleté­ben egy óra alatt elkeltek az olcsó gyermekfarmerek, mintha ingyen adták volna, úgy vitték a szülők a leér­tékelt gyermek-pizsamákat. A gyermek- és női készruha­senyzőt, a járás nagyközsé­geiből érkezett tizennyolc vegyvédelmi, egészségügyi és műszaki alegység tagjait, és az őket elkísérő párt-, taná­csi és gazdasági szervek ve­zetőit. Beszélt arról az útról, amit a magyar polgári véde­lem a megalakulását követő 25 év alatt megtett. Elmond­ta, hogy a járási versenyen negyedszázados munkájáról és az elmúlt öt év kiképzési ciklusáról adnak számot a szakszolgálatok. A versenyen nyújtott tel­jesítményük alapján a jász­boltban a nyári ruhák mel­lett átmeneti kabátokat far­mer zekéket, modem fazonú fiúöltönyöket kínáltak ked­vezményes áron, a diákok szüleinek nem kis örömére. Az iskolaköpenyek mellé olcsó kockás szoknya, jó minőségű, könnyen mosható blúz, nadrág is került a csomagba. A Május 1. Ruhagyár üz­lete fél órával korábban kinyitott, olyan nagy volt az érdeklődés már a kora reg­geli órákban. Aki .vásárolni akart megtalálta számítását. Nemcsak nyári cikkeket, hanem jersey férfi zakókat, ballon, lominát, átmeneti férfi és női kabátokat, kosz­tümöket vásárolhattak ol­csón. A készlet a vásár vé­géig tart, — mondta az üz­let vezetője, újabb árukat várnak, amelyeket kedvez­ményes áron hoznak forgat lomba. alsószentgyörgyi műszaki mentőszakasz, a jászkiséri vegyvédelmi és az ugyan­csak jászkiséri egészségügyi szakasz vívta ki magának a jogot, hogy részt vegyen az októberben megrendezésre kerülő megyei polgári védel­mi versenyen. Az első he­lyezetteket díszes serlegek­kel és oklevelekkel jutal­mazták, a legjobb teljesít­ményt nyújtó tizenhat ver­senyző értékes tárgyjutalmat kapott.- ülés — A polgári védelem negyedszázada ISIM A pilnitzi kastélyban WmSM való fellépésig van még egy szabad nap. Felsze- tíelőzködik a kórus, irány: Berlin. A központban, az Alexander Platzon van az első pihenő. Mellettünk a világóra mutatja, hogy boly­gónk országaiban mennyi az idő, szemben a Centrum Áru­ház díszes homlokzata, mel­lette első pillantásra leg­alább harmincemeletes szál­loda hasábja, balra pedig a tv-torony égnek feszülő, jó háromszáz méteres tornya. A gyorslift pillanatok alatt fei- visz a tv-toronybeli kilátóba. Ez hát Berlin. Impozáns új negyedek, szanálásra váró, a háborús romokból rendbe­hozott tömbök, odébb jó fél­száz méter magas, nagy ki­terjedésű dombok, melyeket a város romjaiból hordtak össze. A régi utcák foghíjai­nak, a még itt-ott látható ki­égett épületeknek látványát vidám kedvet, életörömöt su­gárzó kontrasztként ellensú­lyozzák az új létesítmények. A múlt ilyen nyomasztó emléke, a jövőt bontakoztató mai napok alkotó munkája A berlini út után fellépés Pilnitzben. A drezdai város- központtól jó egyórás az út villamossal. A régi, múze­ummá alakított kastélyt gyö­nyörű park övezi. A Kodály- kórus tagjai csak futó pil­lantást vethetnek rá — kö­zel a hangverseny ideje. Az idő borús, szabadtéri sze­replés helyett a kastély ku­polatermében lesz az elő­adás. S lesz-e közönség? Látoga­tó itt mindig van, nevezetes műemlék ez, sok a látnivaló, sűrűn érkeznek a különjára­tú buszok —, dehát azok futó vendégeket hoznak, lelkesen figyel, szívből tap­sol, s a végén együtt éne­kel a kórussal. Szívet-lelket melegítő siker! Műértő és hálás a hallgatóság, nem széled el a hangverseny után, a kijáratnál várja a kórust, — megérdemel hát egy kis ráadást. A kupolate­rem lépcsőjén felsorakozik a kórus, s száll a dal az ódon kastély udvarán, odacsalva a frissen érkezőket is. A nézők közül odaszól va­laki a végén: gratulálunk, s Örülünk, mert mi is magya­rok vagyunk. Így van ez, örül az ember, ha szülőföldje méltó köve­teivel találkozik külföldön. (Folytatjuk.) Simon Béla A Kodaly-kórus a pilnitzi kastély lépcsőin A KODÁLY KÓRUSSAL AZ NDK-IAN sehol nem szembeszökő eny- nyire. Itt kézzel fogható, szemmel mérlegelhető a po­litika: vagy ez, vagy az. Vagy a békés egymás mel­lett élés, vagy újabb hegyek a lakóházak törmelékeiből. Odébb, az Unter den Linde- nen végignézve a Branden­burgi kapu látható. Mellette messzefutó betonkerítés; az NDK határa. Határ, s jelké­pes gáy elhatároljuk magun­kat, . más utat járunk, mint odaát. nem pedig a kórust elmé- lyülten hallgató közönséget. A kupolaterem megtelik, s úgy is marad. A közönség „Oly korban éltem én e földön".* Tegnap Szolnokon, a Ba­rátság klubban, „Oly kor­ban éltem én e földön...” címmel kiállítás nyílt a koncentrációs táborok fel­szabadításának 30. évfor­dulója alkalmából. Az anyagot a Magyar Parti­zán Szövetség Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága állította össze, s idén március 26-án a Csepel Vas- és Fémművek mun­kásotthonában mutatták be először. A kiállítás az ország városaiba, Debre­cenbe, Győrbe, Miskolcra, Szegedre, Szolnokra, Pécs­re és Székesfehérvárra vándorol. A tegnapi megnyitón — amelyen részt vett Biró Boldizsár, a városi tanács elnökhelyettese — Tu- róczy Ferencné, az MSZMP városi bizottságának • titká­ra emlékezett meg a ná­cizmus áldozatairól. A kiállítás — amelyen kis­plasztikákat, grafikákat, fotókat, dokumentumokat mutatnak be — Szolnokon augusztus 22-ig tekintehető meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom