Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-30 / 203. szám

1975. augusztus 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kiállítások Tallinnban Örkény ősbemutató Két gyermekelőadás—Színházi napok Évadnyitó társulati ülés a szolnoki Szigligeti Színházban Tegnap délelőtt évadnyitó társulati ülés volt a szolno­ki Szigligeti Színházban, amelyen megjelent dr, Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, Bíró Boldiisár, a vá­rosi tanács elnökhelyettese is. Székely Gábor igazgató-főrendező köszöntötte a vendé­geket, a társulatot, a színház új tagjait, Andai Katit, Cser­halmi Györgyöt, Horváth Jenőt, Valló Pétert, Györgyfalvay Pétert, Rácz Tibort, Ivánka Csabát, Varsa Mátyást. Észtorszáq ^5 esztende- - je tarto­zik a Szovjetunió köztársa­ságai közé. Az év rendezvé­nyeit ez a jubileumi szám je­löli, s teszi a programokat jelentősebbé, ünnepélyeseb­bé. Többek között a köztár­saság iparművészeti és kép­zőművészeti tárlatokat is, amelyeket a Művészek Házá­nak többtermes kiállítóhe­lyiségében rendeztek meg. Az észt iparművészet nem ismeretlen megyénk lakosai előtt, hiszen az év első ne­gyedében a Szolnoki Galéri­ában láthattunk termékeik­ből egy igen szép kollekciót. Természetesen a tallinni anyag sokkal gazdagabb volt, s ízelítőt kaptunk a mi kiál­lításunkról hiányzó üvegmű­vészetből is. A különböző pasztellszínekben játszó, raf- finált formákból, gömbökből, virág-levél motívumokból, fodros és síma elemekből komponált üvegek jellegze­tessége a kerámiához, fém­edényekhez hasonlóan a de­koratív, interieur-díszítő funkció. A különböző metszési, fes­tési technikával díszített bőr­tárgyak, ötletes emeletes do­bozok, könyvkötések és albu­mok szép választékát láttuk idősebb mesterektől és fiatal tanítványaiktól egyaránt. Ugyanígy gyönyörködtünk a színes-pompás faliszőnyegek­ben, kerámia vázákban, fali­képekben, padlóra állítható szobadíszekben. A dekoratív férhedények változatait, fes­tett és metszett falitálakat éppúgy megcsodáltuk, mint a drágakövekkel, borostyán­nal, kagylókkal, kavicsokkal ékesített nemesfém ékszer variánsokat. Ami azonban számunkra ■— mert ritkábban látjuk — érdekfeszítő, s összehasonlít­va másutt látott iparművé­szeti anyaggal, újszerű, az az észt szakemberek szemében már sajnálatos megrekedés a néhány évvel ezelőtti ered­ményekhez képest. A Sirp ja Vásár — a mi Élet és Iroda­Tegnap megérkeztek Szol­nokra a Tisza-menti fiatalok találkozójának első vendégei. A KISZ Központi Bizottsá­gának mezőgazdasági ifjúsá­gi tanácsa és a KISZ Szol­nok megyei Bizottsága első ízben rendezi meg ezt a fesztivált, amelyre az ország minden tájáról hívtak fiata­lokat. Tegnap délután a környe­ző megyék mintegy nyolcvan KISZ-istáját fogadták a ven­déglátók a tiszaligeti KISZ- táborban. A fiatalok a talál­kozó első napján közös is­lom lapunk megfelelője — néhány művésszel, művésze­ti vezetővel, pedagógussal folytatott „kerekasztal” be­szélgetést a köztársasági iparművészeti kiállítás tanul­ságairól. A résztvevők véle­ménye szerint az észt ipar­művészet jelenleg zsákutcá­ban van. A technikai bázis elég erős, magas a művészi­esztétikai színvonal is, de a művészek jelentős része ugyanazon az úton jár, mint 4—5 évvel ezelőtt. Kiemelik a Szolnokon is kiállított Ar­rak Urve bőr ülőpárnáit, ha­talmas kézformájú dobozait; mint a formai útkeresés egyik lehetőségét. A vegyes technikájú- 3 faliszőnye­gek között a legszebb min­den kétséget kizáróan Erm Leesi kárpit triptichonja volt. A. háromrészes szőnyeg­kompozíció a lilás-rózsaszí- nes alapból kiemelkedő apró zöld harangjaival, bogyóival, és kacsáival a virágzó me­zőt varázsolta elénk. Ugyan­csak tetszett Männi Merike lila-fekete szálakból egymá­son átbújtatott gubancokból, áttört és összefüggő felüle­tekből szőtt, Barlang című munkája, amely már nem a „fali” kárpit szerepét tölti be, hanem az egész belső teret önálló művészeti alkotásként uralja. Az iparművészeti bemuta­tó után rendezték meg a köz- társasági képzőművészeti tár­latot. A sokszorosított grafika erőssége itt is megmutatko­zott. Azok a qualitások, ame­lyeket a szolnoki közönség már jól ismer hazai észt ki­állításainkról, jelen esetben a festészet és szobrászat leg­frissebb produkciói mellett még jobban kirajzolódik. Le­het, hogy itt is a néhány év­vel korábban választott úton haladnak a művészek, de a lapokon felvetett gondolatok, a legtöbb emberhez utat ta­láló kérdések továbbra is ér­dekfeszítően izgalmassá te­szik az észt művészeti kiállí­merkedés! estet tartottak a szövetkezeti ifjúsági klubok IV. tiszántúli találkozójának részvevőivel. A ma délelőtti szakmai programban továbbképzés kezdődik a Tisza II. vízlép­cső, a húsprogram és a kör­nyezetvédelem KlSZ-véd- nökségeiben szerepet vállaló KISZ-szervezetek vezetői ré­szére. Délután a kisújszállá­si Tisza II. Termelőszövet­kezetet keresik fel a fiata­lok, majd Kiskörére láto­gatnak. tások grafikai részét. Ugyan­ezt már nem mondhatjuk el a festészetről, s a plasztiká­ról még kevésbé. A festésze­ten belül erős az elbeszélő tendencia, a pop-art elemek gyökér nélküli adaptálása, s a szürreális-szimbolikus kife­jezési forma divatja. Egy keskeny vonulatot tudunk csak felfedezni képzőművé­szetükben, amely kapcsolód­va az első észt képzőművé­szeti iskola, a tartui Pallas kialakította hagyományok­hoz — festői, színgazdag és bensőséges. Subbi Olev, Ma­rán Olev, Terri Olga, Kor- masov Nikolai s a legfiata­labbak között Mudist Peter jelentik ma elsősorban az észt festészet figyelemremél­tó, s továbbfejleszthető vo­nalát. Míg a Művészeti Szövetség termeiben ez a két nagy ju­bileumi kiállítás kapott he­lyet, addig a művészeti Sza­lon utcai helyiségében egy­mást követően két fiatal mű­vész mutatkozott be anyagá­val. Először Lehis Maile élénk színű, aprólékosan megfestett virágokat, apró bogarakat, indákat, gyümöl­csöket megörökítő serigráfiá­kat, akvarelljeit láthattuk, majd Uustalu Naima ötletes elemekből gazdagon variált fali kerámia kompozícióit. Mindkét bemutató fi­■ ■■ gyelemre méltó azért is, mert így együtt az anyag sokkal töb­bet mond el a művész szán­dékairól, teljesebbé teszi az egymás mellé helyezett mű­vek élvezetét, mintha egy­mástól elszakítva, egyet- egyet látunk belőlük. Más­részt bizonyítja az ambició­zus fiatal nemzedék energiá­it, amely egyben válasz is a Sirp ja Vásár kérdéseire. Amíg ilyen tehetséges mű­vészek gyűjteményes anya­gában gyönyörködhetünk, ad­dig nem kell félteni az észt művészet jövőjét Egri Maria I Szolnoki művész sikere A Mezőgazdasági Múze­um vajdahunyadvári kiállí­tó helyiségében csütörtökön nyílt meg a „Mezőgazdaság a képzőművészetben” címmel meghirdetett országos pályá­zatra beküldött alkotásokból az a kiállítás, amelyet Po­gány Ö. Gábor, az Üj Ma­gyar Nemzeti Galéria fő­igazgatója rendezett A ki­állításon megyénk alkotói közül Chiovini Ferenc, Ba- ranyó Sándor, Nagy István és Papi Lajos szerepelt A pályadíjak közül Nagy Ist­ván szobrászművész a HUNGEXPO különdíját nyerte eL Minden évben, minden új műsorterv összeállításakor az a meggondolás vezet ben­nünket, mondotta Székely Gábor, hogy az elmúlt éva­dokra egyfajta gondolati folytonosságát vigyük to­vább. Természetesen figye­lembe vesszük azt is, hogy ez ne okozza írók, művek és műfajok monoton ismétlő­dését,, sőt érezhető legyen mindig egy kis előrelépés is. Tudatos célunk, hogy bebi­zonyítsuk, a színház képes szórakoztatva ismeretanya­got terjeszteni. Megtudtuk, hogy a színház — a nagy sikerre való te­kintettel — szeptember 19- én, 20-án és 21-én újra mű­sorra tűzi Déry—Adamis— Presser Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról cí­mű musical- ját, majd októ­ber 3-án lesz az első bemu­tató: Gogol: Revizor című komédiájával. A további bemutatók: Fe­derico Garcia Lorca Bernar­Véget ért a nyári vakáció. Elcsendesedtek, bezárták ka­puikat az úttörőtáborok, ki­aludtak a tábortüzek. Hét­főn az általános és közép­iskolákban megkezdődik a tanítás. Az idén nyáron Szolnok megye 44 ezer úttörője kö­zül minden negyedik részt vett táborozáson vagy or­szágjáráson. S hogy hol? Felsorolni szinte lehetetlen. Az ország különböző pont­jain a Balatontól a Bükkig mindenütt találkozhattunk megyénk úttörőivel. Több mint háromezer-öt­százán váltótáborokban töl­tötték a nyár egy részét; a törökszentmiklósiak Kápta- lanfüreden, a túrkeveiek Pa- rádfürdőn, a kisújszállásiak Magyarhertelenden, a kar­cagiak Felsőtárkányon, a szolnoki úttörők pedig Bala- tonszepezdfürdőn. Az állami gondozott tanulók Abrahám­da Álba háza, Örkény István Kulcskeresők című komédiá­jának ősbemutatója, P. Buk- hard Tűzijáték című musi- calja, Shakespeare Athéni Timon c. tragédiája, Mark Twain Egy jenki Artur ki­rály udvarában című regé­nyének musicalváltozata, vagy a hazánkban ebben a szezonban színre kerülő Till Eulenspiegel c. musical, két egyfelvonásos, Bornemissza Péter Magyar Elektrája és Csokonai Karnyónéja. A sze­zonzáró operett ebben az évadban Oscar Strauss Va- rázskeringője lesz. Két, bérleten kívüli gyer­mekelőadást tervez a szín­ház, a Pinokkió kalandjai és Emil Kästner Emil és a de­tektívek című zenés meseda­rabját, de továbbra is műso­ron marad az elmúlt idény­ben már nagy sikerrel ját­szott Óz, a nagy varázsló. Eseménydús évadnak ígér­kezik a mostani: november 6-án és 7-én Szolnokon ját­hegyen táboroztak több mint háromszázan július 1-től augusztus 15-ig. A Balaton-menti úttörőtá­borokban, Vonyarcvashe­gyen, Balatonföldváron, Ba­latonszárszón, Zamárdiban, s Zánka-Űtörővárosban hét­száz gyerek élvezhette a gondtalan vakációt A Bör­zsönyben a jásztelki és jász­berényi, a Dunakanyarban a jászladányi, a jászfény- szarui, a besenyszögi, a kun- madarasi, az abádszalóki, a tiszaörsi és a tiszaszöllősi ál­talános iskolások táboroztak. A Bükkben töb mint ezren, a Mecsekben hatszázan, Nóg- rádban mintegy ötszázan, a Zempléni hegységben négy­százan, Sopronban pedig szá­zan nyaraltak, kirándultak, ismerkedtek hazánk városai­val, tájaival. A kéthetes országos ván­dortúrákon, a Battonya, a szik a moszkvai Szovreme- nyik Színház, Gorkij Éjjeli menedékhelyét mutatják be. Januárban, illetve február­ban megrendezik a szolnoki színházi napokat, több ven­dégtársulat részvételével Székely Gábor évad ismer­tető megnyitója után a tár­sulati ülésen felszólalt dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára. Jóleső érzés részt venni ezen a társulati ülésen, jnon- dotta, mert a szolnoki szín­ház világnézetileg elkötele­zett, politikus színház, haté­konyan vesz részt az ember- formálás nagy, nemes mun­kájában. Külön örülünk an­nak, hogy a szolnoki színé­szüknek, hangsúlyozta a me­gyei pártbizottság titkára, az egész ország közvéleménye előtt jól csengő nevük van, mintegy bizonyítván, a vi­déki színházak művészi rang­ját. A 900. éves Szolnok szívé­be belopta magát ez a társu­lat, s a megyei vezetés nagy­ra értékeli azt a művészi te­vékenységet is, amelyet a színészek a színházon kívül fejtenek ki, mondotta üdvöz­lő beszédében dr. Majoros Károly. — fi — Bakony expedíción, a vörös­kői vándortáborozáson két­száz, míg az ugyancsak két­hetes autóbuszkiránduláso­kon több mint száz Szolnok megyei úttörő vett részt. A nyári programból nem ma­radt ki a kerékpártúra sem. Kilencven gyerek kerékpá­rozott el Kiskörére, a Tisza II. vízlépcsőhöz, Battonyára, Pusztaszerre, Szarvasra, Sze­gedre, Kiskőrösre, Mohács­ra, Pécsre, Kaposvárra, Sop­ronba, Győrbe, Tatára és Vi- segrádra. A megye kisdobosai közül ezerháromszázán ismerked­tek a táborozással, többek között Cserkeszöllőn, Gyopá- rosfürdőn, Dobogókőn. Sal­gótarjánban, Szilvásváradon, Balatonszárszón, Egerben, Debrecenben, Visegrádon és Pécsett. T. G. Tisza menti fiatalok találkozója a Zempléni hegységig Minden negyedik úttörő táborozott a nyáron Hasink talál VÁR A TISZA FELETT Q Hatalmas földtömeg magasodik a Tisza fölé. A szabolcsi földvár. Tá­volban, 10 kilométernyire, Tokaj. A parányi község, Szabolcs vármegye hajdani székhelye, szinte elbúvik a földvár völgyében. „Vallatják” a dombot. A feltárást Németh Péter, a nyíregyházi Jósa András múzeum igazgatója vezeti. — Sok mindent elmondott már az irdatlan földtömeg? — Azzal kezdem, amit mottónak is szánok; Móricz Zsigmondot idézem, aki 1929- ben a/ Est-ben megjelent ri­portjában nemzeti kincsnek nevezte a szabolcsi földvárat. Az alapos kutatás 1968-ban kezdődött el. A feltárás ha­talmas munkát jelentett, ten­gernyi pénzt, hiszen a föld­vár méretei lenyűgözőek: a derékszögű háromszöget for­máló sáncok hossza 790 mé­ter, magasságuk 10—22 mé­ter között változik. A föld­vár megépítéséhez közel fél­millió köbméter földet kel­lett megmozgatni. Mikor ké­szült, melyik nép építette? Ez volt az alapkérdés. Ano­nymus — kinek műve és ki­léte körüli vita napjainkban ismét fellángolt, — az 1200 körüli években írott Gestá- jában a vár építését a honfog­lalás utáni időkre teszi. Sze­rinte a vezérek egyike, Sza­bolcs „megtekintett egy he­lyet a Tisza mellett, s mi­dőn látta, milyen is az, ki- okoskodta, hogy erősségénél fogva várépítésre való. Te­hát — társainak közös taná­csa szerint is — összegyűjt­ve ott a köznépet, nagy ár­kot ásatott. és igen erős vá­rat épített földből. Ezt most Szabolcs várának hívják.” A millennium körüli években végzett kutatások szerint a várat 3000 éve emelték, te­hát a bronzkorban, Szabolcs vezérnek csak a megújítás munkája jutott. — Mit bizonyítottak a leg­újabb vizsgálatok? — Azt, hogy a szabolcsi földvár a honfoglalás után, a X. század első harmadában épült. A bronzkori cserepek jelenléte csak arra utal, hogy olyan helyről szállították a földet, ahol korábban ilyen korú település állott. — Szabolcs, az építtető személye bizonyos? — Igen, mint Árpád leg­idősebb férfirokona a keleti országrészt birtokolta és a besenyő veszély ellen ő épí­tette a földvárat. — A kormeghatározás ho­gyan történt? — Átvágtuk a sáncot, ahogy a kenyér közepéből egy szeletet kimetszünk. Csakhogy az a szelet 2,5 mé­ter széles, közel 12 méter ma­gas, és 21 méter hosszú volt. íP'""típ' v ' ■ - ,w'' aí kkífljj y' . J A szabolcsi földvár A feltárás nyomán napvilá­got láttak a tárgyi emlékek többek között a kormeghatá­rozáshoz a döntő bizonyítékot szolgáltató sírhely is. Az ott megtalált bronzcsat hason­mását nagyon is jól ismerték a honfoglalás előtti időkből. — De hogy került a hon­foglalás után épült földvárba honfoglalás korabeli sír? — A 910—920 közötti évek­ben a szabolcsi várépítők ki­termelték azt a földtömeget, amely a honfoglalás kori har­cos maradványait tartalmaz­ta és beépítették a földvárba. — És Szabolcs? A várme­gye székhelye mikor kapta ezt a rarigot? — I. István uralkodása kez­detén. Szabolcs nemcsak a királyi várbirtok gazdasági központja, közigazgatási és egyházi székhely volt: a vár alatt elfolyó Tisza és kapuja előtt elhúzódó országút a ko­rai Árpád kor jelentősebb városai közé emelte. A vár melletti országúton bonyolí­tották le a keleti (kievi) ke­reskedelem jelentős részét. 1092-ben május 20-án szent zsinat volt a városban, ame­lyen László király is részt vett. Az ott hozott zsinati ha­tározatokat László úgyneve­zett I. törvénykönyve néven ismerjük. — Mikor pusztult el Sza­bolcs? — A tatárjáráskor. De több mint 700 éves névtelenségét feledve, a tudományos kuta­tó munka nyomán kibonta­kozó átalakulás a móriczi jóslás beteljesülését jelenti: Szabolcs a magyar nemzeti kincsek közé tartozik. (FOLYTATJUK) Tiszai Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom