Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-29 / 202. szám
1f>75. augusztus 59. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ház a csatorna partján . . » • ' i Évkezdés —»gondokkal Új iskolák és szaktantermek Nem csökkén a képesítés nélküli nevelők száma Szép jövőt formáló V mai nagy alkotásunk, a kiskörei vízlépcső nemrég felavatott mezőhéki öntözőfürt főcsatornájának partján ott maradt a múlt. A nyomásközpont virágoskerttel övezett, csillogó alumíniumházától pár méterre a kukoricásban megbújt tanya adja a fenti gondolatot. Rogyadozó istálló, összedőlt ól, az udvart felverte a fű, az apró, gondozatlan ház végében lépésnyi kert, fonnyadozó paradicsommal. Életnek semmi jele. Ez elhagyott tanya — mondanám, ha nem lapulna zsebemben egy levél, amelyből tudom, hogy itt Kovács Mihály lakik négy gyerekkel, s hogy a reménytelen sorsú apróságokat a szülők nem gondozzák, hosszú órákra magukra hagyják. Félúton látom, egy nő bújik elő az alacsony pitvarból. * • • — Mink innen majd most már elmegyünk, azé nincs is itten megcsinálva semmi. Földváron veszünk házat a pízbül, amit a gyerekeké kapok. Mer el vannak ám maradva a segéllyel. Az Erikámért, aki most hároméves múlt, kaptam rendesen, de azóta született még kettő, a Miska meg az Ibolya oszt azoké nem kapok. Majd egybe megadják, abbul meg Földvárra megyünk. Amúgy mink itten jól megvagyunk, mert az uram Mezőtúron az építkezésen jól keres, úgy négyezer forintot, azt meg beosztjuk. Az arcán látszik, hogy maga sem gondoljo komolyan, amit mond. — Jut a gyerekeknek? — Jut hát. El vannak azok mindennel látva, ami csak kölL Tíz óra múlt. — Mit reggeliztek? — Majd főzök. Galambot. — Nevet. A kenderesi Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottságának tegnapi ülésén megvitatták az idei év költség- vetési és fejlesztési tervének első féléves végrehajtásáról szóló jelentést, valamint a szeptemberi tanácsülés napirendre kerülő anyagát. Tegnap kihelyezett tanácsi szakmai napot tartottak Cibakházán a kunszentmártoni járási hivatal rendezé— Azt mondják, nem gondozza a gyerekeket... — Fújkálnak itt mindent Ha kiteszem a lábam, felszállók a buszra, már szaladnak a tanácsra jelentget- ni. Mindenki engem bánt. — Snr. — Hazudnak. El akarják vetetni a gyerekeket, pedig abbul nem esznek. Úgy nevelem én ezeket, hogy abba hiba nincs. Szépek is, egészségesek is, semmi bajuk nem volt még nekik. Semmi bajuk... • « • , Óvodáskorú kislány bújik a szoknyájához. A felsőtestén mocskos trikó, alul semmi. — Hogy hívnak? Nem felel, mosolyog. Az anyja, hirtelen felfedve előbbi pityergését újra nevet, s mintha egy vicc poénja lenne, kiböki. — Nem tud beszélni, le van nőve a nyelve. — Orvosnál vol? Vállat von. — Majd ha kijön Mezó- hékre a gyermekorvos. — Gondolkodik. — De az ritkán jön ki. * • » A pitvarban, ahol más háznál asztal, lóca áll, csak egy lyukas zsák hever a földön. Csirke kaparássza. Béniről jött ki. A szobában félhomály, megállapíthatatlan színű dunnák, rongyok a két vetetlen ágyon. A bútorok ragadnak a piszoktól. Két gyerekágy, két gyerek. A nagyobb kétéves múlt. Beszélek hozzá. Néz nem szól. Ö sem tud beszélni. Szótagokat sem mond, amit már egyéves korban kellene tudnia. Hogyan is tanulna beszélni, ha nincs kitől.., • • • A levélben említett tényt, hogy indokolatlanul hosszú időre a bezárt lakásban masében, amelyen ötvenkét pénzügyi dolgozó vett részt a járásból. Megtárgyalták a gazdák borkészleteinek felmérési lehetőségeit, a boradó összegének megállapítási módozatait, s az ezzel kapcsolatos számítási módszereket Tanácskoztak továbbá a települések lakosainak ellátott- sági helyzetéről, valamint az ellátottság felmérési tervének megvalósításáról. radnak a gyerekek, félórán belül heten erősítették meg. Ezt mondták a szomszédok, ezt a tanácselnök, a tanács- titkár, a védőnő. Egyszer ő vitte be az árválkodó gyerekeket az oryosi rendelőbe. Kimenni csak a férjével mer, amióta a gyerekek állami gondozásba vételét említette Kovácsné előtt, s az asszony megfenyegette. A mezőhéki Községi Tanácsnál régen ismerik az ügyet. Több ízben figyelmeztették a szülőket, változtassanak a gyerekek sorsán. Eddig hasztalan. Egy hónapja ismét elhangzott az ezúttal szigorú intelem, s az is, hogy „elvitetik” a gyerekeket. Az apa fogadkozott, az anya kiabált. A tanács intézkedett a valóban elmaradt gyermekgondozási segély ügyében. Mint megtudtuk, az anya munkahelyéről a Táncsics Tsz-ből továbbították segélykérelmét. A pénz a Társadalombiztosítási Intézetnél akadt el. Bizonyára tetemes összeg gyűlt így össze, új ház vásárlására azonban aligha lesz elegendő. • • • Elindult valami a mezőhéki Kovács-ügyben. A tanács ötszázforintos gyorssegélyt is kiutalt, továbbá a Szolnok megyei ÁÉV-et, az apa munkahelyét utasították az ugyancsak rendezetlen családi pótlék kifizetésére. Az áldatlan állapoton változtatni kell, ha másként nem lehetséges, úgy hogy a gyermekeket állami gondozásba veszik. Az intézkedés egyiküknél már elkésett, a másiknál a huszonnegyedik ■órában jön (ha jön), s csak a legkisebb, az egyéves kislány nincs még „lépéshátrányban”. Igriczi Zsigmondi Alkotó ifjúság-pályázat Az idei bányásznap! ünnepségek érdekes eseménye lesz az országosan első ízben meghirdetett bányászati alkotó ifjúság pályázat A legsikerültebb alkotásokat a tatabányai népházban szeptember 5-én nyíló kiállításon láthatják majd az érdeklődők. Az ifjúmunkások és szakmunkástanulók, a fiatal műszakiak versenyét három kategóriában értékelik, a különböző képzőművészeti alkotásokat rangsorolják, az eredményt a megnyitón hirdetik majd ki. II művelődésügy Szolnok megyében Tankönyv a pártoktatáshoz A megye kultúrtörténetéről, művelődésügyéről teljes értékű, tudományos igényű monográfia — bármily furcsa is — még nem jelent meg. A Scheftsik György szerkesztette, 1938-ban kiadott Jász-Nagy-Kun Szolnok vármegye jelene és múltja című terjedelmes, de ma már csak alapos kritikával elfogadható — de jórészt tudománytalan — tanulmánykötet szolgáltat ugyan kultúrhistóriai adalékokat is, de az akkori helyzet valós elemzésével is adós marad. A felszabadulás után megjelent, jórészt egy-egy felmérést összegző résztanulmányok többsége kútfő értékű munka jUgyan, de — általában — csak szűk körű publicitást kaptak. Az előzőekből következően is örvendetes, hogy a Lapkiadó Vállalat megjelentette A művelődésügy Szolnok megyében című tankönyvet, amely elsősorban a pártoktatásban részt vevőknek ad nagy segítséget, de egyben hézagpótló munka is, tekintettel arra, hogy úttörő szerepe van. A tankönyv tíz fejezetből áll. Dr. Boros Ottó- né kultúrpolitikánk alapvető feladatait összegzi, Ja- katics Árpád a művelődés- ügy pártirányítását tárgyalja, Tiszai Lajos a megye kulturális hagyományait vázolja, Bárdi Imre a művelődés fejlődéséről ír, Szigeti László a megye társadalmi struktúrájának átalakulásáról és az iskolázottság fejlődéséről értekezik, Vincze Sándor a megye közoktatásának jellemzését adja, Lengyel Boldizsár a közművelődés jellemzőiről ír, dr. Makula Márta a tudománypolitikai irányelvek megyei végrehajtását tárgyalja, dr. Nuber István a művelődés és az ideológia kölcsönhatását elemzi, Tóth Tibor pedig a művelődés- ügy fejlesztésének feladatait rögzíti a tankönyvben. A kötet — feladatának megfelelően — elsősorban didaktikai célokat szolgál. A könyvet Varga Viktória szerkesztette, dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára lektorálta. Vincze Sándor, a megyei tanács vb művelődési osztálya helyettes vezetőjének tájékoztatása szerint az előző évhez képest megyénk középiskoláiban és szakmunkásképző intézeteiben mintegy kétszázzal csökken a tanulók létszáma. Az általános iskolákban viszont hozzávetőlegesen ugyanannyival növekszik. Ez a létszámnövekedés főleg Szolnokon és Jászberényben jelentkezik. Ezért mindkét helyen középfokú iskolák segítségét kell igénybevenni. Szolnokon a kereskedelmi szakközépiskola által eddig használt négy tantermet a Mátyás király úti Általános Iskola kapja meg. Az új vízügyi szakközépiskola is helyet ad hat általános iskolai tanulócsoportnak. Jászberényben a mezőgazda- sági szakmunkásképző intézet épületét veszik igénybe ilyen célra. A megyében másutt nem okoz különösebb gondot a létszámnövekedés. Tanévkezdés őszi munkával A tanévkezdéskor az általános iskolákban és a szakmunkásképző intézetekben tanítást akadályozó tényezőkkel nem kell számolni. A karcagi gimnáziumban viszont felújítási munkálatok miatt őszi mezőgazdasági munkával kezdik a tanévet. Szolnokon csak nagy erőfeszítés árán érhető el, hogy az iskolákat rendbehozzák a tanév kezdetére. Ismeretes, hogy a belvízkárok miatt ideiglenesen több családot az iskolákban helyeztek el. A tanácsok fokozott figyelmének köszönhetően a korábbinál jóval nagyobb ösz- szeget költöttek megyeszerte az intézetek felújítására és korszerűsítésére. Több helyen — így például a szolnoki Verseghy gimnáziumban és a túrkevei szakközépiskolában — új szaktantermeket alakítottak ki. A felújítási munkálatok nem mindenütt fejeződtek be a tanévkezdetre, de a tanítást nem akadályozzák, mert általában az épületek külső tatarozása van hátra. Sokkal inkább gondot jelent néhány helyen a fűtés korszerűsítése. Így például Szolnokon a közgazdasági szakközépiskolában, a törökszentmiklósi és a kunszentmártoni gimnáziumban, Kunhegyesen pedig a mezőgazda- sági szakmunkásképző intézetben. Az új tanév kezdetére Túr- kevén átadtak egy százhúsz személyes kollégiumot, elkészült a szolnoki Vízügyi Szak- középiskola és annak kollégiuma. Szeptember végére várható a törökszentmiklósi szakmunkásképző intézet, az év végére pedig a szolnoki Kereskedelmi Szakmunkás- képző Intézet épületének átadása. / Az általános iskolai tanulólétszám növekedése miatt a személyi feltételekben kedvező változás nem tapasztalható. Annak ellenére, hogy sok nyugdíjast és utolsó éves hallgatót szerződtettek az intézetek, legalább annyi képesítés nélküli nevelőt kell alkalmazni, mint az előző tanévben. A pályázati szakaszok lezárása után a pedagógusok körében nagy fluktuáció tapasztalható. A falusi kis iskolákból a városokba irányul ez a tanerővándorlás. A középiskolák tanerő szempontjából kedvezőbb helyzetben vannak, bár a községi gimnáziumokban elsősorban nyelv- és testnevelőszakos tanárból mutatkozik hiány. A tanévkezdés néhány szervezeti változtatást is jelent. Megyénkben például megkezdik az iskolák és a kollégiumok összevonását. A nevelőmunka hatékonyabbá válását várják mindenekelőtt ettől. Erre az összevonásra először Tiszafüreden, Kunhegyesen, Túrkevén, Kunszent- mártonban és Törökszent- miklóson kerül sor, majd folyamatosan a többi helyen is. Több középiskolába új igazgatót neveztek ki. A vízügyi szakközépiskola tantestülete most válik ki a vegyipari szakközépiskola tantestületéből. A társadalom segítsége Ezekben a napokban a vállalatok, gazdaságok vezetőinek figyelme is fokozottabban irányul az iskolákra. Több mindenben lemérhető ez. Így például abban, hogy a megyei tanács elnökhelyettesének felhívását megszívlelve a nagycsaládos szülők gyermekeinek személyenként 300-tól 1000 forintig terjedő segélyt adtak tanévkezdetre. Az új tanév tartalmi munkájának erőfeszítése ezekben a napokban különböző fórumokon történik. S. B. Tanácsi vb-íiiés Kenderesen, szakmai nap Cibakházán közeink tssfczi KAMARA ÉS MÁLÉGÓRÉ A tiszacsécsei harangláb H Sóstó szelíd ligeteiben épül Szabolcs- Szatmár múzeumfaluja. „Avatatlan” még nem vendégeskedhet a századok levegőjét árasztó zsuppok, kamo- rák és málésgórék portáin, de az országos népművészeti kiállítás meghívott résztvevőinek Erdész Sándor, a leendő skanzen igazgatója bemutatta a múzeumfalut. — Nem falumúzeum? — Világért sem ... Az egészen mást jelent. Mi, ha szabad így mondani, teljességre törekszünk. 1972-óta építkezünk, a gyűjtő munka persze sokkal régebbi keletű. Jelenleg két és fél holddal rendelkezünk és egy szatmári kis- nemesi portával készültünk el. — Minden korhű, — természetesen. — Igen, a berendezési tárgyakat Szatmár különböző falvaiból gyűjtöttük össze. A házat különben Jánkmajtisról hoztuk be, és raktuk itt össze, az 1790-es állapotnak megfelelően. — A kapu faragott dátuma: 1845. Tiszakórod. — Ez az a híres szárazkapu, vagyis be lehetett állni a fedél alá, beszélgetni. Főleg a fiatalok kedvenc esti beszélgetőhelye volt. Híres mester, Balogh Zsigmond fafaragó művész alkotása. A kerítés, szintén remekmű, védett műemlék. — A szárazkapu tornya és a haranglábak mintha kalotaszegi és általában székely- földi motivációkat őriznének. Szabadabban fogalmazva: „egy kéz nyomát” látom rajtuk. — A szatmári ácsdinasztiák dolgoztak jent Erdélyben is. Híres mesterek voltak. Varga László professzor statikai szempontból vizsgálta az építményeiket és megállapította, hogy szerkezetileg kifogástalanok, ideálisak. Nézze meg például azt a csűrt: legegyszerűbb praktikum, ugyanakkor esztétikailag is kifogástalan, a népi építészet remekműve. A szatmári kisnemesi házra ugyanez illik. Tökéletesebb arányokat talán, komputerekkel sem lehetne kiszámítani. A ház belső, hármas tagozódása szigorúan alkalmazkodott az életformához. — Ügy tűnik önök eldöntötték a falumúzeumok szükségességéről és azok kétségbevonásáról zajló vitát, — legalábbis önmaguk számára. — A tájegység építészeti anyaga döntött. Borsodban, vagy máshol, ahol kő az épületek anyaga, szükségtelen a skanzenek létrehozása, de a mi vidékünkön, ahol a legmasszívabb építőanyag a vályog, de általánosabb a vert fal, a nádtető, a zsúp, — kultúrhistóriai szükséglet a múzeumfalu felépítése. Még néhány évtized, s elkéstünk volna... A készülő sóstói skanzen szatmári, kisnemesi portáján nem mondtam ki amit akkor gondoltam. Jó tíz évvel ezelőtt a Kossuth rádióban éppen én adtam közre az illetékesek nyilatkozatát: a szolnoki Tiszaligetben felépítünk egy kunsági tanyát, teljesen korhűen berendezve. Eddig még semmi se valósult meg... De vajh’ a kunsági vertfal nem mállik? Mi is öt perccel éjfél előtt vagyunk! — A sóstói falu mikorra készül el? — Bizony elég lassan haladunk. öt év múlva talán megvalósul az elképzelésünk. Tíz, különböző portát akarunk felépíteni, középen a templomot, a csárdát, tehát egy kis falut. Csak éppen a házak különböző táj- és néprajzi egységekről valók lesznek: nyírségi, beregi, sza- mosháti, erdőháti... — Deszkakamora? Ez mit jelent? — Magtár. — Málésgóré? — Tengeri kas. Vagyis ahol kukoricát tároltak. — Csodaszép építmény a tyúkosgóré is... meg a sütőház... de az istálló is remekmű a maga módján. Menynyibe van eddig...? — Jó kétmillióba. De, rengeteget segítenek a szünidő-; ben a diákok. Társadalmi összefogás nélkül nem mennénk semmire... (FOLYTATJUK) ^.,11 ,,j Tiszai Lajos %
