Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-29 / 202. szám
1975. augusztus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 I II Gtflinisztertanács tárgyalta Szcrgalssmmssl äs szigorral Hétközben a fuvaroztatók — a kül- és belkereskedelem, az ipar, a bányák, az építőipar, a mezőgazdaság — naponta átlagosan 10—30 százalékkal több vagont kér, mint amennyit a vasút adni tud. Ezért a MÁV, gyakran devizával fizetendő magas kölcsöndíj fejében, használja a külföldi vagonokat is. Ez a kiadás rontja az ország fizetési mérlegét. Arról nem is szólva, hogy olykor még a magas kölcsöndíjért sem tarthatjuk az országban mások kocsijait, mert azok a tulajdonosoknak is kellenek. Tehát vasárnap 6—7 ezer vagonnal kevesebbet fogadnak a vállalatok, egy-egy hétköznapon pedig olykor ennek a háromszorosát igénylik, amit persze nem képes teljesíteni a vasút. Hétvégén kapacitás kihasználatlanság, hétközben sorbanállás, várakozás a vagonokra. Persze, ha vasárnap is megraknák a 13—14 ezer kocsit, még akkor is számolni lehetne bizonyos mértékű vagonhiánnyal, de az kétségtelen, hogy az élénkebb hétvégi rakodás, érezhetően enyhítené a szállítási feszültségeket. A kocsiforduló idő 10 százalékos csökkentése a szállítókapacitás ugyanekkora bővítésével lenne azonos. A késve rakodó, a vagonokat raktárnak is használó vállalatok a nemzeti jövedelem előállításának folyamatát gátolják: főképp az utolsó szakaszt, a realizálást, az értékesítést. Jelentős veszteség ez, hiszen vagonhiány miatt, pl. valahol esetleg nem tudják teljesíteni a tervet, mert késve kapják az anyagot a gyártáshoz; hiányok keletkeznek a kereskedelemben, a lakossági ellátásban, mert nem érkezik meg az áru az üzletekbe; kötbért fizethetünk a külföldi megrendelőknek,' mert az exportra kerülő termék későn hagyja el az országot. Ilyenkor nemcsak a közös kasszát éri a kár, a vállalatok is ráfizetnek — közvetve mindenképpen — ha fennakadás támad a társadalmi termelés folyamatában és kevesebb nemzeti jövedelmet hozunk létre az adott gazdasági évben. Nagyobb veszteség ez, mint amennyit a kifizetett kocsiálláspénzek kitesznek. Ez a gondolatmenet jő alapja lehetne az egységes, a népgazdasági érdeket — s azon belül a vállalatit is — szolgáló, fegyelmezett és ésszerű vállalati magatartásnak a szállítások szervezésében. A teher nagy része a vasúté, hiszen előbb-utóbb az áruk többsége valahol vasútra kerül, azonban a közúti fuvarozás feladatai is óriásiak. Itt az üresjáratokat kellene — és lehetne — számottevően csökkenteni. Elszállítani való áru, ilyenkor mindenfelé akad, csak kicsivel több gondosság, figyelmesebb szervezés kellene ahhoz, hogy a telephelyükre visszatérő kocsik hazafelé megkeressék maguknak a fuvart. Ezt segíthetné területenként a vasút, a Volán és a megyei szállítási bizottságok koordinált, napi operatív diszpécserszolgálata. fhogy egy-egy a városba befutó teherautó sofőrje egyetlen telefonnal tájékozódhasson, van-e fuvar visz- szafelé is. A vasúton is, a közúton is a fuvaroztatók magatartásának változásában rejlik most a legtöbb tartalék: csak olyasmit szállítsanak; ami valóban halaszthatatlan; ha megoldhatják a szállítást saját erőből, ne terheljék a közös járműparkot; gyorsan rakodjanak s ennek érdekében ne sajnálják a túlórát, s az állományon kívüli béralapot sem, hogy a rakodási többletet elvállaló emberek érezzék anyagilag is munkájuk népgazdasági fontosságát. Szervezzenek ismét rakodási ügyeleteket és így tovább. Lehet persze elmélkedni azon, hogy az építőipar, a bányák, az ipar és kereskedelem évközi előszállításokkal tehermentesíthetné az őszi szállítási időszakot — az idén azonban erre már nincs mód. Ezt a lehetőséget januárban kell majd fontolóra venni, a jövő évi forgalom egyenletessége érdekében. Most a napi szállítási munkát kell minél kisebb veszteséggel elvégezni : jobb szervezéssel, gondossággal, nagyobb társadalmi felelősségérzettel. Nem lesznek könnyűek a következő hónapok: 10 százalékkal több árut kell majd megmozgatni, elszállítani, mint tavaly: ez 00—70 millió tonna többlet. A külkereskedelem 15 százalékkal, az ipar 6—7 százalékkal akar többet szállítani a tavalyinál. A cukorrépatermés 33—35 százalékkal lesz nagyobb, mint tavaly volt. Ezzel a feladattal, a , siker reményében csakis a fegyelmezettség, a szervezettség és a szorgalom birkózhat meg, s talán még a nagyobb szigor az állami, gazdasági vezetés részéről, amellyel a szállítási kapacitás esetleges pazarlóit a közérdeknek megfelelő gazdálkodásra szoríthatják. Évi ezer hektár erdő A fás területekben meglehetősen szegény alföldi kerületben Szolnok megyében, elkészült az ötödik ötéves terv erdőtelepítési tervezete. A Nagykunsági Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság és a mezőgazdasági nagyüzemek évent»j ezer hektár erdősítést vettek tervbe. Az új zöldövezetek hármas célt szolgálnak, termelési, környezetvédelmi, illetve szociális és üdülési szerepük lesz. A megyében mindenképpen indokolt a tervezett arányú erdősítés, mivel a Tisza II. vízlépcső víztározójának helyéről, mintegy másfél ezer hektár folyómenti erdőt kellett kitermelni. A zöldterületek jelentős hányada a vízlépcső üdülőkörzetébe kerül, ahol már az ősszel megkezdődik a kijelölt területek előfásítása. A Jászsági és a Nagykunsági Főcsatorna mentére, a két parton együttvéve 100 méter széles erdősávot telepítenek. Ennek legfontosabb szerepe, hogy megakadályozza a környező talajok elmocsarasodá- sát és szikesedését. A Jászság és a Nagykunság több pontján talajvédelmi funkciókat töltenek majd be, erdősávokkal akadályozzák meg a tavaszi viharos szelek kártételeit a termő talajban. A megyei Földhivatal megkezdte a létesülő új erdőterületek bejelölését a megye térképén. Védnökségi x napok KISZ-védnökségi napok kezdődtek tegnap Leninvá- rosban. A kiemelt nagyberuházások felett vállalt KISZ- védnökségben résztvevő fiatalok képviselői a négynapos rendezvénysorozaton megismerkednek Leninvárossal és a város térségében épülő Tiszai Hőerőművel valamint a Tiszai Kőolajfinomító Vállalattal. Az augusztus 31-ig tartó védnökségi napok mintegy 250 résztvevője Százhalombattáról, Pécsről, Paksról, Kazincbarcikáról és Szegedről érkezett Leninvárosba. MÉNPÖCSANAKON NYOLC, egyenként 23 méter magas gabonasiló tartály épül a Gabonafelvásárló Vállalat részére. A 16 millió forintos beruházást februárban kezdték és a tervek szerint decemberben adják át a silókat. Uiz, víz, ivóvíz... Egy kísérlet sikere Elsőként lászladánybsn Jászladány legszélén, az utolsó házat is elhagyva, véget ér a kövesút. A sártenger közepén élénk színfolt, hétvégi faházikónak nézhetnénk, ha nem emelkedne előtte két zsalus szerkezet, csövekkel, vezetékekkel körülvéve. A látvány felett elsiklik a szem, amolyan kis helyi „valami”, amire nem igen fordít figyelmet az átutazó. Pedig sok esztendőnyi kutató munka, kísérlet eredménye a berendezés: a felszín alatti vizekre kidolgozott, egyesített rendszerű gázmentesítő, vastalanító és mangánta- lanító komplex egység. A július 1-től a gyakorlatban is kipróbált, jól bevált berendezés jászladányi „illetősége” onnan származik, hogy a nagyközségi tanács kutat fúratott a község szélén, s meleg, 51 C-fokos termálvizet fakasztottak a ceglédi szakemberek. Ivásra azonban alkalmatlan a kút vize — a meleg mellett nagy gáz- és vastartalma miatt is —, pedig a jászal- sószentgyörgyi vízmű, már nem győzte tovább Jászladány vízellátását. Komjáti Sándot vegyész- mérnök, a szolnoki Víz- és Csatornaművek Vállalat fő- technológusa ekkor már több mint 10 éve foglalkozott a vastalanítás új módszerének kísérletével. A mérnök, a felszíni vizeknél már alkalmazott, kéj; külön$ £<-v*, .v a® m | -«frllSfí Komjáti Sándor a laboratóriumban a folyami kavicsra rakódott vas mennyiségét méri választott gáz, és vastalanító berendezést egy párhuzamosan üzemelő egységgé alakította át. Módszerének lényege: a feltörő víz porlasztása a levegő oxigénjének felhasználásával. Ekkor elillan a gáz és a víz hőt is veszít. A szűrőfelületre lecsapódó porlasztóit vízből kiválik a vas, vagyis a szűrő szerepet játszó folyami kavics felfogja és „kicsapja” a vízben oldott állapotban levő vasat Egy lépésben végzi tehát a berendezés a gáz- és vas elvonását, de kellemes, fogyasztásra alkalmas hőfokra is hűti az ivóvizet. Ekkor és innen indul a vezetékbe a lágy, tiszta víz. A szabadalomra benyújtott módszer híre már túllépte a megye határait, vízügyi szakemberek gyakran keresik fel a ladányi komplex egységet, érdeklődnek a működéséről. ' T. SZ. E. Emléket kerestünk Jártuk Tiszaföldvár utcáit Oláh Imrével, a falu szülöttével — a helyi ipari szövetkezetben dolgozik —, hogy nyomát leljük egy kommunista orvosnak, aki a második világháború alatt itt élt, dolgozott, itt próbálta átvészelni az illegalitás nehéz napjait. A községi pártbizottságon hiába érdeklődtünk — nem tudnak róla. „Schönstein Sándor? Ki Volt az, nem hallottam a nevét — mondta az orvosi rendelőben dr. Pethő Mihály, — pedig én 1941 óta itt élek Földváron. Igaz, közben a háború alatt katona voltam..„Mintha rémlene valami, de én akkoriban nem sokat törődtem az orvosokkal, fiatalok voltunk, egészségesek”. — válaszolt kérdésünkre Tóvizi Kálmánné nyugdíjas pedagógus. Aztán felcsillant egy kis reménysugár: Kávási Gyula aki azokban az években a községházán dolgozott, ma nyugdíjas, így felelt kutató kérdésünkre: „Élt itt egy orvos vagy 6 hónapig a háború alatt. A felesége nagyon szép asszony volt. Nem tudom volt-e gyerekük... egyszerűen eltűntek innét, nem tudom mi lett velük... nem, a nevükre nem emlékszem”, * * * Ki volt dr. Schőnstein Sándor? Ha élne, most augusztusban lett volna 77 éves. Kommunista orvos volt. Sátoraljaújhelyen született 1898-ban, fiatalon élte át az első világháborút. Orvosnak készült, Budapesten és Prágában folytatta tanulmányait. Amikor 1932-ben hazajött, csaknem egy évtizedig a Kaszab-poliklinikán (a mai Orvostovábbképző Intézetben) dolgozott. Fiatal korától „egynek látta” a gyógyítást a társadalmi harccal. Alapító tagja volt a Ma- j gyár Szociáldemokrata Párt úgynevezett orvoscsoportjának. Milyen célt tűztek maguk elé? „Szervezetünk legfőbb feladata, hogy a széles munkástömegek, az orvosok előtt leleplezzük a mai magyar egészségpolitika osztálytartalmát, és előkészítsük a dolgozók magasabb higiéniai védelmének útját, amely az egészségügy teljes szocializálásával valósulhat meg...” Ez az orvoscsoport szervezte meg az egészségügyi tanácsadókat, előadásokat tartottak a munkásoknak. Az orvoscsoport egyik nagy sikere az akkoriban szervezett jobboldali orvoskamara elleni fellépés volt. 1932 decemberében fényes külsőségek közt a Vigadó termében orvoskongresszust tartottak, ahol Gömbös Gyula is megjelent. A‘kommunista orvosok közbekiáltásaikkal, felszólalásaikkal Gömbös és a kamara ellen fordították a hangulatot. Sallai és Fürst perének statáriális bírósága ellen tiltakozó aláírásokat gyűjtöttek. Ez már sok volt a Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetőségének: feloszlatták az orovscsoportot. Más formákat kellett keresni a harc folytatására. Schönstein cikkeket, tanulmányokat írt a Kommunisták Magyarországi Pártjának legális lapjaiba, a 100%ba, a Társadalmi Szemlébe, a Gondolatba. Cikkei a kor • magyar társadalmának aktuális kérdéseiről szólnak. 1933. március 11-én a Társadalmi Szemle szerkesztőségében rajtaütésszerűen házkutatást tartottak. Az ott- tartózkodókat, a többi közt Madzsart és Schönsteint is, letartóztatták. Az ügyészség vádirata hangsúlyozza: v. .. a tömegek részére forradalmi elméletet nyújtottak, a Szovjetunióban bevezetett rendszer mellett célzatos propagandát fejtettek ki...” A harmincas évek közepétől Szűcs István álnéven írt a Gondolatba, a párt legális folyóiratába. Kitört a máso- * dik világháború, s ekkor háttérben kellett maradnia, illegalitásban dolgozott. Tisza- földvárra ment OTI körzeti orvosnak, úgy gondolta, ott, szinte ismeretlenül tudja hivatását teljesíteni. Felesége- — francia—német szakos tanárnő — követte a férjét, két gyermekükkel. Ám a kör szűkült, a csendőmyomozók elől nem tudott elmenekülni. Nagykanizsára vitték, onnan pedig Auschwitzba. Kilencéves kisfiát azonnal, tizenhároméves lányát később, gázkamrába küldték. 1945 tavaszán, a felszabadulás előtt néhány nappal egy SS katona ölte meg. Egy szemtanú elmondta: a teljesen leromlott, kiéhezett orvos munkába menet lehajolt a földre, egy répáért. Ekkor érték a halálos golyók. Emlékét mélységes megbecsüléssel őrzik mindazok, akik ismerték, akik tisztelik az új és igaz gondolatok bátor hitvallóit. Volt munkahelyén, a mai Orvos továbbképző Intézet falán emléktábla őrzi a nevét. Szerettünk volna nyomára bukkanni Tiszaföldváron — sajnos nem járt eredménynyel. Több mint harminc év telt el azóta. Mégis talán sikerülne, ha kutatásunkhoz segítséget kapnánk a község fiataljaitól. Dr. Schönstein Sándor, ha nem is hosszú ideig, de Tiszaföldvár lakója volt, gyógyítója a beteg embereknek, tagja az illegális mozgalomnak. Ha nyomára bukkannak, ha megismerik közelebbről is e nagyszerű ember életútját, munkásságát, talán egy másik emléktábla is hirdethetné, immár Tiszaföldváron, elődeink iránt érzett kegyeletünket. V. V. f
