Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-28 / 201. szám
1975. augusztus 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ügyintézés munkaidőben Csepeli ajándék a szolnoki gyermekintézmények bővítésére Küldöttség látogatott a megyeszékhelyre Szilágyi János, a Csepel Vas- és Fémművek Pártbizottságának politikai munkatársa átadja a csepeliek üdvözletét Havonta kétszázötven—háromszáz óra. Ennyi munkaidő-kiesést jelent (majdnek két ember havi fizetett munkája) a Szolnoki Cukorgyárban, hogy a dolgozók csak 'munkaidőben intézhetik ügyes-bajos dolgaikat a hivatalokban. Ha az engedélyezhető 4 óra alatt nem tudnak a végére járni, mert túl sokáig kell az irodák előszobáiban, a folyosókon ücsörögni, aláírásokért, kérőlapokért, pecsétért kilincselni, nincs más megoldás: szabadságot kell kérni. — így igaz — fűzte hozzá Prohászka László a gépkezelő és szerelőcsoport vezetője. — Az idén brigádunk két tagjának 6—8 nap szabadságába került, míg a házépítéshez szükséges okmányokat beszerezte. Tanácshoz, OTP-be, telekkönyvi hivatalba és a jó ég tudja, hány helyre kellett még menniük. — Egy-két órára bárkit bármikor elengednek? — Nem tehetünk mást, ha nem tudja máskor elintézni ügyeit — válaszolt Kemény György osztályvezető. Engedélyt kell adnunk, ha munkaidő alatt rendelik be személyigazolvány-cserére, az orvosi szakrendelőbe vagy ha a TÜZÉP-hez kell szaladnia, mert éppen akkor kapható a keresett anyag. Ezzel még nincs vége a futkosásnak — szóltak közbe a szerelőbrigád tagjai. — Ha van anyag, akkor nincs fuvar, ha fuvar van, akkor nincs anyag... Egy építkezés, egy öröklés, de még egy használt autóvásárlás is (amit legalább három helyen kell bejelenteni) kész kiborulás, mire ponciustól Pilátusig szaladgálva elintézzük az adminisztrációját. • » • Nem készült felmérés, hány ember hány órát tölt naponta, havonta, évente munkaidőben a különböző hivatalokban, hogy ilyenfajta A meghívón ez áll: A KISZ Központi Bizottság Mezőgazdasági Ifjúsági Tanácsa, a KISZ Szolnok megyei Bizottsága szeretettel meghívja a Tisza mentén élő fiatalok első találkozójára. A találkozó helye — Szolnok Tiszaliget, KISZ-tábor. A találkozó ideje: 1975. augusztus 29—30—31. Először kerül sor ilyen találkozóra, először beszélhetügyintézés mennyi termelés- és keresetkiesést jelent. Néhány adat érzékeltetésül: a Szolnok megyei Rendelőintézetet naponta kétezeröt- százan, háromezren keresik fel. Közülük sokan csak injekcióra, kötözésre ugranak be és fél napjukba kerül. Az OTP Szolnok megyei Igazgatóságán nyolcszázan fordulnak meg naponta. A Szolnok járási- városi Rendőrkapitányságon tavaly hu- szonkétezer embernek intézték hivatalos ügyeit az útlevélkérelemtől a lőfegyver- használat engedélyezésén át az erkölcsi bizonyítványok kiadásáig. Általános vélemény, hogy leginkább időrabló a tanácsokhoz tartozó ügyek intézése. Szinte elképzelhetetlen, mi minden tartozik szakigazgatási szerveihez! Egy egyetemi tanár felmérése szerint közel háromszázféle ügyben csak tanácsi szervek dönthetnek. A Szolnok városi Tanács, hogy csökkentse az osztályok forgalmát, hogy könnyítse az ügyintéző emberek dolgát, 1971 augusztusában létrehozta az információs irodát. (Akkor még csak Budapest két kerületébén működött.) Az irodán pontosan harmincegy féle ügytípusban intézkedhetnek azonnal. A, többiben csak tanácsot, tájékoztatást, eligazítást adhatnak, így hát az ügyek zöme még mindig csak az osztályokon intézhető el. Míg az információs irodát naponta száz- százhuszan keresik fel, a szakigazgatási szerveknél ezerkétszáz—ezemégyszázan fordulnak meg. Hogy az osztályokon több idő maradjon az érdemi ügyintézésre, s az információs iroda az eddiginél jobban betölthesse feladatát, még az idén műszaki szakemberrel bővül az információs iroda azonnali ügyintézőinek köre. Nem vitás, az utóbbi esztendőkben, még a hivatali ügyintézés is egyszerűsödött valamelyest Nem eléggé? nek a Tisza mentén élő fiatalok közös gondjaikról, fel- adataikróL A három nap dús programot ígér. Előadásokat hallhatnak majd a találkozó résztvevői a környezetvédelemről, a KISZ védnökségek teendőiről. Ellátogatnak majd a kisújszállási Tisza-II Termelőszövetkezetbe, és a kiskörei Tisza-II vízlépcsőhöz is. Való igaz, hogy még mindig túl tekervényes az útja, további ésszerűsítésével, lerövidítésével értékes munkaórákat nyerhetnénk. De egyéb csatornákon is keresni kel és keresik is a megoldást. A munkahelyeken egyelőre még kísérletképpen bevezetett szakszervezeti jogsegélyszolgálatnak is ez az egyik célja éppúgy, mint azoknak az ingyenes fogadóóráknak, tanácsadásoknak, amelyet a Szolnok városi Tanács jogászai nyolc vállalatnál tartanak havonta. • * * A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál bevezetett rugalmas munkaidő is jól bevált újítás. Azóta délelőtt kilenctől délután három óráig nincs jövés-menés, maszek ügyek intézése — csak munka van. Előtte és utána mindenki ott és azt intéz, amit akar, hiányzó órákat pedig akkor pótolja amikor neki a legjobban megfelel. Az igazgatóság hatósági csoportjának tizenegy dolgozója elmondta, hogy a rugalmas munkaidő bevezetése előtt havonta legalább két alkalommal mindenki néhány órára otthagyta az íróasztalt. Az azóta eltelt két és fél hónapban mindössze két dolgozójuk ment el fél órára — igazgatói engedéllyel! • * • Mit lehet még tenni, hogy kevesebb ember kényszerüljön munkaidőben otthagyni a gépet, az íróasztalt? Igen. Van még valami. Kézenfekvő gyors megoldás, amelyet nem lehet hivatalosan elrendelni — s ez az ügyintézők hozzáállása. Jó lenne, ha — tisztelet a kivételnek — nem hinnék, hogy az ügyfél rá- .ér. Nem ér rá, mert amíg a, hivatal előtt várakozik, valahol őt a munkája várja. K. K. Új szakközépiskola Az új tanévre készen áll a Zala-megye legkorszerűbb szakközépiskolája a zalaegerszegi Deák Ferenc Szak- középiskola. A 16 tantermes intézmény a megye bútor és faipara számára képez szakembereket. Az iskolához tartozik még egy 150 személyes leánykollégium és egy versenyek rendezésére is alkalmas tornaterem. Tegnap délután kedves vendégeket fogadtak a szolnoki Városi Tanácsnál. Barid László, a Szolnok megyei Pártbizottság titkára, dr. Be- reczky Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese, Kukri Béla, a szolnoki Városi Tanács elnöke, Turóczy Ferenc- né, a városi pártbizottság titkára üdvözölte a Csepel Vas- és Fémművek munkásainak és vezetőinek háromtagú küldöttségét, köztük Székely István kereskedelmi vezérigazgatót. A csepeli munkások levelét hozták, amelyben felajánlották az aratás idején Szolnok megyében dolgozó 34 gépszerelőjük keresetét a megyeszékhelynek. Arra kérték a város vezetőit, hogy a 151 ezer 630 forintot, amelyet a megye hat állami gazdaságának műhelyében végzett munkájukért kaptak, Szolnok gyermekintézményeinek bővítésére fordítsák. A város lakóinak nevében Kukri Béla köszönte meg a Ünneplőbe öltözött fiatalok várakoznak a megyei könyvtár udvarának árkádjai alatt. A Debreceni Tanítóképző Intézet népművelőkönyvtáros szakának Szolnoki Konzultációs Központjában ma augusztus 28-án kezdődnek az államvizsgák. — Húsz szolnoki, és tizenkilenc Pest megyei hallgatónk végez ebben az évben — mondja Szurmay Ernő, a Verseghy Könyvtár igazgatója s égyben a konzultációs központ vezetője — reméljük mindannyian sikerrel jutnak túl az államvizsgán. Talán azért, mert a hallgatók napi munkájukban szinte azonnal hasznosítani tudják az előadásokon hallottakat, a gyakorlati útmutatásokat; évről évre jobb a tanulmányi eredmény. A csepeliek önzetlen segítségét A Vas- és Fémművek munkásai nem először jártak a megyében, a városban. Nem- .csak az idén ajánlották fel önként a segítségüket Egyébként az ő érdemük is, hogy ebben az esztendőben az országban elsőként Szolmost végző évfolyam a három év alatt 3,53-as átlagot ért el. Feltehetően az utolsó akadály sem ront ezen a szép értéken. Lemorzsolódás alig van. Az első évben mindössze hárman maradták ki. Mintha tegnap lett volna a képesítés nélküli népművelők, könyvtárosok számbavétele, majd a levelező tagozat indulása. — Megyénkben elég nagy az igény képesített művelődési szakemberek iránt. Az elmúlt esztendőben például huszonhárom államvizsgázott Szolnok megyei hallgatónk közül huszonegy helyezkedett el „idehaza”. A végzettekkel többnyire kapcsolatban maradtunk. A könyvtárosok amúgy is hozzánk, a megyei könyvtárhoz tartoznak, de a népművelőinkkel nők megyében fejeződött be az aratás. A városi tanács elnöke kérte a vendégeket, hogy tolmácsolják a csepeli munkásoknak Szolnok és a megye lakosságának köszönetét, és emlékül átadta a város plakettjét valamint a szolnoki képeskönyvet is találkozunk a negyedévi kötelező továbbképzéseken. Fmellett jómagam is szemmel kísérem sorsukat, levelezünk, ha felkeresnek elbeszélgetünk, így majdnem minden hallgatónkról tudjuk hol és milyen eredménynyel dolgozik. A tapasztalatok azt bizonyítják, a szolnoki tagozaton végzett népművelők, könyvtárosok jó képesítését szakmai előmenetelük igazolja. Feltehetően ezért is ébredt érdeklődés a szolnoki konzultációs központ képzése iránt Nógrád megyében is. Kérésükre az 1975/76-os tanévben Szolnokon és Pest megye mellett már őket is érintette a felvételi felhívás, s idén már Nógrádból is fogadhatunk népművelés-könyvtár szakos hallgatókat. Tisza menti fiatalok találkozója Allamwízsga és tanéwnyitös Több népművelő és könyvtáros Szolnokról Hálánk teafái SZIIIÓB, MERRE JÁRTUL? fIsjiS Sóstó a Nyírség oázisa. ÍIkIÍI Nyolcszáz holdnyi szőke homokba kapaszkodnak a tölgyek, s az erdők méhében ott lélegzik a tó. Enyhe szél fúj, párát hoz a vízről. Olyan mint a lánysimoga- tás . .. A makkot érlelő fák alatt autócsordák. Volgák, Polskik, Fiatok, Skodák, Tra- bahtok, Moszkvicsok . . . Mintha ide jött volna fél Európa, hogy nyugalmat leljen. Nádasok suttogják: pihenj, ember. Vizek csobogják: gyertek, kéngőzben, füstben, zajban fáradtak, nikotinos tüdők, ernyedt izmok. A Krúdy Szálló teraszán nemzetközi társaság. Sétálok az asztalok között. Az elegáns főúr, mintha csak az író kocsmáS-világából lépett volna ki, mosolyogva megkérdezi, hogy keresek talán valakit... Igen, mondtam, Szinbádot keresem — s vártam . 11 Krúdy nagyságos urat? — kérdezett visz- sza meghökkentő természetességgel. Már elment, de az emlékeit itt Sóstón, meg bent a városban is, mindenhol megtalálja. Sok mindent felleltem: e táj varázsnokának hátrahagyott, prózába bújt dalaiból: a „Nyírség Magyarország legszebb tája. Imi róla olyan gyönyörűséggel lehet, mint egy halott menyasszonyról. Vagy elagott vitézi életről. Régi szép kalandokról, regényes hőstettekről, amelyek ifjú korában eszébe juthatnának egy tunya, elcsitult falusi embernek, midőn méhesében jelenen és múlton eltűnődik. A Nyírség, ahol gyermekkori őszök és ifjúkori tavaszok elröpültek felettem, tele van magányos tücskökkel ...” Híres prímás, Benczi Gyula húzta valaha ezen a teraszon Szinbád nótáit. A daliás fiatalember itt ál- mondta csodás álmait, szenvedte szerelmeit. „Mintha az egész ifjúságom, boldog, boldogtalan életrészem azzal telt volna el. hogy Virág Irma mikor dalol bús magyar nótát a sóstói öreg tölgyek alatt. Egy tündöklő szép nő — azt hiszem szőkésbarna volt, szeme, mint a párizsi nőké, és ruhája mindig fekete — csalogatott, csábított, hogy ne maradjak közönséges ember ... Ifjúságom azzal telt el, hogy mindig muzsikát hallgattam: Benczi Gyulát, vagy Virág kisasszonyt. ..” Mindig is nóta szállt a tölgyek között. A Krúdy Szálló mögötti Svájci-lakban meg-megpihent a nemzet nagy csalogánya, Blaha Lujza, és a domb környéke — amelyet azóta róla neveztek el — csicsergésétől volt vidám. Álmos, ódon vidék volt ez valaha. A gyönyörű tó évtizedekig az igazságtalanság szimbóluma volt. A tírSóstói részlet pákok — szó szerint tű rőt, szenvedőt jelent — vagyjs az idetelepült . nincstelen szlovákok utódai, 1928-ban inségenyhítő akció keretében alakították ki a tó mai formáját. Éhbérért dolgoztak, akinek meg pénze volt. henyélt a munkájukon. Szinbád sok mindent látott: „ ... siralmas, alvó, szomorú kis város, tyúkmódjára kotkodácsol a női mű- veletlenség és hordóbasszus hangja van a férfiak intelligencia hiányának. El az akácos kis városból.” Elment, hogy örökre itt maradjon, azok között, akiket tisztelt, akik szerették és szeretik. Élete utolsó percéig sosem írt másról, csak erről a „ködös, életunt, és fontoskodó, szomorú és hencegő tájról”. Utolsó percéig a Nyírség jegyese maradt Arany cizelláltágú, tölgyfa illatú, Sóstó-szélű, homok csillogású, bánatos, boldog szerelem volt — mert igazán sosem teljesedett be. Krúdy nem élte meg, amit akart. Ez a Szinbádok sorsa. De mégis megmaradnak... A legendás sétányok kacskaringóit évente másfél millió fürdőző tapossa. Egy- egy vasárnap tizenöt—húszezren járnak Szinbád lába nyomán. A tölgyek templomívei a barbizoni erdőt juttatják eszembe, a tisztások felett tündöklő ég a Cote d’ Azúrt idézi, a szőke homok az Aranypart tűzését, a vízről fúvó szelek Mont-Saint Michel levegőjét — de a kései Benczi utód vonója már magyarrá muzsikál össze mindent, ahogy a Krúdy-tál illatával telik meg a terasz levegője. De sokan nem tudjuk mi, itt a Tisza partján, hogy kincses oázisok vannak tőlünk karhossznyira ... Tisza? Lajos (FOLYTATJUK) <
