Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. augusztus 3. Kádár János nyilatkozata a zárószakasz munkájáról (Folytatás az 1. oldalról.) hogy politikailag megegyezzünk abban, milyen jövőt akarunk építeni. Ha ez megtörtént, akkor könnyebb a katonai kérdések vizsgálata; másképp tudunk közelíteni a közép-európai katonai erők és fegyverzetük csökkentéséhez és az európai, illetőleg az összes ott képviselt országok közötti gazdasági együttműködéshez is. A nyugatiak nagy előszeretettel emlegetik az információáramlást, az utasforgalom növelését és ehhez hasonló kérdéseket. Mély meggyőződésem, hogy nyugodtan hivatkozhatunk saját gyakorlatunkra is, arra, hogy mi a nyitott kapuk politikáját követjük. Mint felszólalásomban is mondtam, véleményem szerint a békés Európa, ahol megvalósul a békés egymás mellett élés, feltételezi az országok, a népek, az emberek szorosabb kapcsolatát, együttműködését, a katonai kérdések reálisabb megközelítését. Ez megkönnyíti a fegyverzet korlátozásában való megállapodást. Feltétlenül előre kell lépnünk a gazdasági együttműködésben, a nemzetközi munka megosztásban, a kooperációban, amit a szocialista országok egymás között Is szorgalmaznak, Mi azonban úgy véljük, hogy ezt Európa minden országa között lehetséges bővíteni, növelni. Ha megjavul a politikai helyzet, ha a hidegháború maradványait, a kölcsönös bizalmatlanságot sikerül feloldani, akkor rendesen és normálisan fejlődik a turizmus, az információcsere, az együttműködés, a kultúra, a közoktatás és a tudomány terén. Az értekezlet pénteken este fejeződött be az ünnepélyes aláírással, azt hiszem, ez az aktus sokatmondóén szemléltette, hogy mekkorát léptünk előre: egy teremben, egy asztalnál ültünk, és egy okmányt tudtunk aláírni — különböző idológiájú, világnézetű emberek. Mert a reális gondolkozás, az ésszerűség minden részvevőt arra kötelezett, hogy a maga részéről az együttműködés útját vállalja és fogadja el. Nem szabad persze, hogy illúziókban éljünk, s magam sem képzelem azt, hogy most a Helsinkiben lezajlott európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a közösen egyeztetett okmány együttes és ünnepélyes körülmények közötti aláírása nyomán egycsapásra megváltozik majd Európa vagy a világ helyzete. Inkább arra szeretnék nyomatékosan utalni, hogy ennek az értekezletnek a létrejötte az európai együttműködés és biztonság minden hívétől hatévi állhatatos munkát kívánt meg. Eddig is harcolnunk kellett a nem eléggé józanokkal, az ellenségeskedést. a konfliktusokat szítókkal szemben, de harcunk eredményes volt, s eljutottunk az értekezletig. Gondolom, hogy holnap és a távolabbi jövőben is így lesz: akadnak még gáncsvetők, de továbbra is küzdeni fogunk ellenük. Küzdelemmel, munkával jutottunk tehát el idáig s a továbbiakban is dolgoznunk, harcolnunk kell. De elmondhatjuk, hogy új helyzet alakul ki, Európa és Észak- Amerika államainak képviselői ' politikailag, erkölcsileg, hivatalosan elkötelezték magukat az enyhülés irányzata mellett. Ennek történelmi jelentősége van, s ugyanakkor bizonyos konzekvenciái lesznek az élet minden területén. Meggyőződésem szerint a nemzetközi kapcsolatok és az együttműködés legkülönbözőbb területein fellendülés következik be. Más a nemzetközi légkör az értekezlet után, mint előtte volt ,s akik a békéért, a biztonságért síkra szállnak, most új helyzetben és jobb körülmények között folytathatják küzdelmüket, mint az értekezletet megelőző időszakban. A magunk részéről különböző alkalmakkor — a párt- kongresszuson, s a választások idején is — őszintén, a helyzetet reálisan felmérve azt mondtuk a magyar népnek, hogy nyugodtan és biztonságban végezheti mindennapos. békés építő munkáját, mert a nemzetközi helyzet a békeszerető népek és ^ béke erői javára változik a jövőben: ez most Helsinkiben fényesen bebizonyosodott! Teljes felelősséggel, mély meggyőződéssel és őszinte bizakodással mondhatom, hogy a magyar nép az eddiginél nagyobb biztonsággal és nyugodtsággal végezheti munkáját; reményünk, perspektívánk, jövőnk a béke! Hozzá kell tennem, hogy — s ezt felszólalásomban is próbáltam megfogalmazni — ha a kormányok a helsinki értekezlet szellemében folytatják tevékenységüket, és a népek továbbra is támogatják a jó ügyet, akkor a holnap Európa népei számára, s így a magyar nép számára is szebb, ragyogóbb és boldogabb lesz! Még egy megjegyzést tennék: A jövőt illetően tudni kell, hogy mi, népünk képviseletével és szavazatával — ahogy Helsinkiben is tettük — mindig a béke ügyét fogjuk erősíteni. A józan ész, a reális politika mellett vagyunk. Mindig a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élésére szavaztunk és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Népünk szavazatának súlya azonban döntően attól függ, hogy miképpen végezzük hazai munkánkat. Azok az eredmények; amelyeket az utóbbi 10—15 évben szocialista demokráciánk fejlesztésében, a gazdasági és kulturális építőmunkában, nemzetközi kapcsolataink szélesítésében elértünk, jelentősen megnövelték szavazatunk súlyát. A jövőben is csak ezen az úton tudjuk a magyar nép hangját erősíteni a népek kórusában. Bízom abban, hogy népünk, amelynek elsőrendű érdeke a béke, a békés szocialista építőmunka, mindent megtesz azért, hogy a nevében fellépők szavának megfelelő súlya legyen a nemzetközi életben, miként — állíthatom — Helsinkiben is volt. Engedjék meg, hogy befejezésül megköszönjem a magyar sajtó közreműködőinek tevékenységét, amellyel népünket folyamatosan és megfelelően tájékoztatták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájából. Köszönöm közvéleményünk figyelmét is, mert nekünk nagy erőt ad az, ha olyan fórumon, mint ez az értekezlet volt, abban a tudatban szólhatunk, hogy népünk támogat bennünket — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. Újabb Brezsnyev—Ford találkozó Hazaérkezett a szovjet küldöttség Tegnap Helsinkiben újabb megbeszélést tartott Leonyid Brezsnyev az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke: jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter is. A Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára vezette szovjet küldötség, amely részt vett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejező szakaszán, tegnap Helsinkiből visszaérkezett Moszkvába. Gerald Ford amerikai elnök tegnap Helsinkiből Bukarestbe utazott. Hz európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya „Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amely 1973. július 3-án kezdte meg munkáját Helsinkiben, majd 1973. szeptember 18-tól 1975 július 21- ig folytatódott Genfben, 1975. augusztus 1-én Helsinkiben befejezést nyert, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Jugoszlávia, Kanada, Len- gvelország, Lichtenstein, Luxemburg, Magyarország, Málta, Monaco, Nagy-Bri- tannia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Portugália Románia, San Marino, Spanyolország, Svájc, Svédország, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Törökország és a Vatikan magas képviselői részvétele- vei.” Ezzel a bekezdéssel kezdődik a finn fővárosban augusztus 1-én aláírt több mint száz oldalas záróokmány, amelynek angol, francia, német, olasz, orosz és spanyol nyelvű eredeti példányát a Finn Köztársaság kormánya vette át levéltári megőrzésre, egy-egy hiteles másolatát pedig a finn kormány valamennyi részvevő állam rendelkezésére bocsá- totta. A záróokmány négy fő _— illetve a „mediterrán fejezettel” öt — fejezetre togo- zódik. Ezek a következők: I. Az európai biztonságra vonatkozó kérdések. II. Együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén. III. A Földközi-tengeri biztonsággal és együttműködéssel összefüggő kérdések. IV. Együttműködés emberiességi és egyéb területeken; V. Az értekezletet követő intézkedések. A záródokumentum első fejezetének bevezetőjében a részvevő államok megerősítik azt a célkitűzésüket, hogy elősegítik egymás között a jobb kapcsolatok kialakulását és biztosítják azokat a feltételeket, amelyek között népeik valódi és tartós békében; a biztonságukat fenyegető bármely veszélytől vagy kísérlettől mentesen élhetnek. További erőfeszítéseket tartanak szükségesnek, hogy az enyhülés állandó és egyre életerősebb, átfogóbb és egyetemes méretű folyamattá váljék. A bevezető hangsúlyozza továbbá, hogy az európai biztonság oszthatatlan, s hogy az európai béke és biztonság szorosan összefügg az egész világ békéjével és biztonságával. Kimondja végezetül, hogy „minden országnak hozzá kell járulnia a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához és valamennyi nép alapvető jogainak szavatolásához, gazdasági és társadalmi haladásának és jólétének előmozdításához.” Az első fejezet és az egész záróokmány alapvető politikai fontosságú része a „nyilatkozat a részvevő államok kapcsolatait szabályozó elvekről”, amelynek előszavában a részvevő államok „ünnepélyesen kinyilvánítják azt az eltökéltségüket, hogy mindegyik résztvevő állam valamennyi többivel fennálló kapcsolataiban, tekintet nélkül politikai, gazdasági vagy szociális rendszerükre, továbbá nagyságukra, földrajzi helyzetükre vagy gazdasági fejlettségi szintjükre, tiszteletben tartja és megvalósítja az alábbi elveket, melyek kölcsönös kapcsolataik szabályozásában elsődleges fontosságúak”. Ezután következik a dokumentumban a „tíz elv” kifejtése. Az első elv szerint a részvevő államok (alattuk itt és a következőkben is a 33 európai állam, továbbá az Egyesült Államok és Kanada értendői tiszteletben tartják egymás szuverén egyenlőségét, a területi épségre, a szabadságra és politikai függetlenségre való jogát, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszer szabad megválasztásának és fejlesztésének jogát. i Ebben az elvben foglaltatik az az utalás, hogy az államok határai a nemzetközi joggal összhangban, békés' eszközökkel és megállapodással megváltoztathatók. A második elv alapján az államok egymás közötti és általában nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől bármely állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen. A harmadik elv a határok sérthetetlenségét, a negyedik az államok területi épségének tiszteletben tartását mondja ki. Az ötödik elv a yitás kérdések békés rendezése, ezen belül gyors és igazságos megoldása felől intézkedik, egyebek között olyan eszközök alkalmazásával, mint a tárgyalás, a vizsgálat, a közvetítés, a békítés, a döntő- bíráskodás. A hatodik elv szerint „a részvevő államok, tekintet nélkül egymásközötti kapcsolataikra, tartózkodnak attól, hogy bármi módon, közvetlenül vagy közvetve, kü- lön-külön vagy együttesen beavatkozzanak egy másik részvevő állam belső törvényhozásába tartozó belső vagy külső ügyekbe”. ) A hetedik elv rögzíti az emberi jogok és az alapvető * szabadságjogot tisztelet- ben-tartását, beleértve a gondolat, á lelkiismeret, a vallás vagy meggyőződés szabadságát. A nyolcadik elvben a népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga kapott megfogalmazást. A kilencedik elvben a részvevő államok vállalják, hogy az ENSZ alapokmányának céljaival és elveivel összhangban minden területen fejlesztik együttműködésüket egymással „és az ösz- szes többi állammal”. Ez az együttműködés a kölcsönös megértést és bizalmat, a baráti és jószomszédi kapcsolatokat, a nemzetközi békét, a biztonságot és az igazságosságot hivatott szolgálni. A tizedik elv a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését írja elő. A következőkben a részvevő államok megállapítják, hogy „a jelen nyilatkozat nem érinti jogaikat és kötelezettségeiket, sem a vonatkozó szerződéseket és más egyezményeket és megállapodásokat”. Az erőszakról való lemondásról és a viták békés rendezéséről szóló „bizonyos elvek megvalósításával ösz- szefüggő kérdések” zárják le a dokumentum első fejezetének első részét. Az első fejezet második része „a bizalomerősítő intézkedésekről, a biztonság és leszerelés néhány vonatkozásáról szóló okmány”. Ennek keretében szó van az olyan nagyobb hadgyakorlatok előrejelzéséről, amelyeken a részvevő csapatok teljes létszáma meghaladja a 25 000 főt, amelyeket bármely részvevő állam területén Európában, valamint értelemszerűen a hozzátartozó tengeri térségben és' légtérben tartanak. Az előrejelzést nem később, mint 21 nappal a hadgyakorlat kezdete előtt adják. „A részvevő államok felhívják a többi részvevő államokat, hogy önként és két oldalú alapon, a kölcsönösség ■ és valamennyi részvevő állam iránt tanúsított jóakarat szellemében, küldjenek megfigyelőket a hadgyakorlatokra”. A „részvevő államok elismerik, hogy saját belátásuk szerint előre jelezhetik nagyobb katonai mozgásaikat is azzal a déllal, hogy hozzá-' járuljanak a bizalomerősítéshez”. A záróokmány a leszerelés kérdésében a következőképpen foglal állást: „A részvevő államok elismerik, hogy valamennyien érdekeltek a katonai szembenállás enyhítésében és a leszerelés előmozdítását célzó erőfeszítésekben, ámeneknek az a rendeltetése, hogy kiegészítsék a politikai enyhülést Európában és erősítsék biztonságukat. Meggyőződésük, hogy olyan hatékony intézkedések szükségesek e területeken, amelyek méretüknél és természetüknél fogva újabb lépéseket jelentenek az általános és teljes leszerelés végleges megvalósítása felé, szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett, és amelyeknek a Béke és Biztonság megerősödését kell majd eredményezniök az egész világon.” Az EBK záródokumentumának második fejezete igen részletesen és konkrétan tárgyalja az együttműködés fontosságát és lehetőségeit a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén, általános irányelveket és tárgyi ajánlásokat ad. Á kereskedelmi együttműködésről szóló általános rendelkezések egyebek között megemlítik, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása kedvezően hathat a kereskedelem fejlődésére. A továbbiakban szó van a nemzetközi üzleti kapcsolatokról, a gazdasági és kereskedelmi információcseréről, a marketing tevékenység hatékonyabbá tételéről, az ipari kooperációról és a közös érdeklődésre számot tartó európai regionális és szub- regionális tervekről, a szabványok összehangolásáról. Ugyanez a fejezet a következő területekre bontva tárgyalja a tudományos-műszaki együttműködés lehetőségeit: mezőgazdaság, energetikai, új technológiák, fizika, kémia, meteorológia, és hidrológia, óceánkutatás, szeizmikus kutatások, glace- ológia, elektronikus számítástechnika, távközlésű és információs technika, űrkutatás, orvostudomány, köz- egészségügy, végül környezeti kutatások. A környezetvédelmi együttműködés fejlesztése Európában különösen kívánatos olyan területeken, mint a levegő- és vízszennyezés korlátozása, az édesvizek hasznosítása, a tengeri környezet védelme, a talajvédelem, a természetvédelem, a környezeti feltételek javítása lakott területeken, végül a környezeti változások figyelése, előrejelzése és értékelése. A második fejezetben kapott helyet olyan kérdés, mint az idegenforgalom, fejlesztése, a külföldi munkások és alkalmazottak gazdasági és szociális problémái, továbbá a szakemberképzésben való nemzetközi egvüttműködés. A záróokmányban viszonylag rövid fejezet foglakozik a földközi-tengeri térség biztonságával, és az ott szóba jövő együttműködés kérdéseivel, különös tekintettel arra, hogy a térségben nem csak európai államok vannak. Ezek némelyike, így Algéria, Egyiptom, Izrael, Marokkó, Szíria és Tunézia, lehetőséget kapott arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszában — képviselői révén — is megtehesse véleményét a napirenden szereplő kérdésekről. «Együttműködés emberiességi és egyéb területeken” — ez a címe a záróokmány ' következő fejezetének, amely az EBK úgynevezett „harmadik kosarának” témáit foglalja magában. Bevezetőben a részvevő államok tolmácsolják azt az óhajukat, hogy hozzájáruljanak a béke és a népek \ közötti megértés erősítéséhez, az emberi személyiség szellemi gazdagodásához, faji, nemi, nyelvi és vallási megkülönböztetés nélkül. Hangot adnak annak a véleményüknek, hogy a fokozódó csereakciók a kultúra, valamint az oktatás területén, a tájékoztatás bővítése, az emberek közötti kapcsolatok és a humanitárius kérdések megoldása hozzájárul az említett célok eléréséhez. Együttműködnek egymással, fejlesztik és erősítik a meglevő együttműködési' formákat, igyekszenek új módokat és eszközöket is kimunkálni, de hangsúlyozzák azt a meggyőződésüket, hogy „ennek az együttműködésnek a részvevő államok közötti kapcsolatokat szabályozó elvek teljes tiszteletben tartásával kell megvalósulnia, amelyeket a vonatkozó dokumentum rögzít. Az „Emberi kapcsolatok” alfejezet olyan kérdésekre tér ki, mint a családi kötelékek alapján megvalósuló kapcsolatok és találkozók, a családegyesítés, a különböző államok állampolgárai • közötti házasságkötések, személyi és szakmai rendeltetésű utazások, sportkapcsolatok, — természeteses mindezek nemzetközi vonatkozásban. Külön alfejezet foglalkozik a szóbeli és nyomtatott információk, a filmre rögzített, a rádió- és televízió-információk cseréjével, a nemzetközi tájékoztatásügyi együttműködéssel, a külföldön dolgozó újságírók munkafeltételeinek megjavításával, majd ugyancsak külön alfe- jezetet kapott az okmányban a nemzetközi kulturális, illetve nevelésügyi kapcsolatok fejlesztésének kérdése. A részvevő államok „ösztönzik az idegen nyelvek és civilizációk tanulmányozását, ami fontos eszköz a népek közötti érintkezés bővítéséhez, minden egyes ország kultúrájának jobb megismeréséhez, s a nemzetközi együttműködés erősítéséhez is”. Az értekezlet záróokmányának zárófejezete a konferenciát követő intézkedéseket foglalja össze. A részvevő államok itt hangot adnak annak a szándékuknak, hogy megvalósítják az értekezlet záróokmányának rendelkezéseit, újabb egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú erőfeszítéseket tesznek, hogy folytassák. az értekezlet által megkezdett sokoldalú folyamatot”. E célból eszmecseréket folytatnak, megszervezik képviselőik találkozóit, elsőként a külügyminiszterek által kijelölt képviselők értekezletét. „Ez az értekezlet részletesen kidolgozza a megfelelő módozatokat, amelyek hasonló találkozók megrendezésére vonatkoznak, és amelyek magukban foglalhatják az újabb hasonló találkozók, valamint egy új értekezlet megrendezésének lehetőségét. Az első ilyen találkozóra 1977-ben kerül sor Belgrád- ban. Ezt az értekezletet 1977. június 15-én készítik elő egy belgrádi találkozó alkalmával, ahol döntenek a külügy- minisztérek által kinevezett képviselők értekezletének időpontjáról, időtartamáról, napirendjéről és egyéb körülményeiről”. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában az aláírásokat a következő szövegű bekezdés előzi meg: „A fentiek hiteléül, a részvevő államok alulírott magas képviselői, tudatában annak, hogy államaik kiemelkedő politikai fontosságot tulajdonítanak az értekezlet eredményeinek, kinyilvánítják eltökéltségüket, hogy a fenti szövegekben foglalt rendelkezéseknek megfelelően fognak cselekedni, e záróokmányt aláírásukkal látták el”. \
