Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. augusztus 24. «vo v^iok:- Ha legalább a világ kisebb leane Toldani Pál: A gyermekek A gyermekeknek külön életük van amit felfognak furcsa keverék, ezért forgatják szünet nélkül, egyre kérdéseik kopott kútkerekét; a fényt imádják, tenni, futni, mászni szeretnének, kitolnák messzire 1 az alvást, pedig kifáradt a testük, nem tudják, hogy ennek pihennie kell, de szemük mégis becsukódik és álom nélkül mélyen alszanak. A gyermekeknek külön életük van s behatolni hozzájuk nem szabad. Műelemzés A lány az ágyban hevert. Munkába kellett mennie, s előtte még egy kicsit élvezni akarta a szabadságot, valami szépre gondolni, ábrándozni. Éjjel furcsa izgató álma volt. Egy férfi kivált a tömegből, odament hozzá és becézgetni kezdte, neki jól esett és egyáltalán nem szégyellte magát. Aztán elmentek, keresték az egyedüllétet. Házról-házra jártak, de mindenütt emberek voltak, és sajnos nem sikerült kettesben maradniuk addig, mikorra fölébredt. De vonzalma az ismeretlen fiatalember iránt, akinek arca ugyanolyan elmosódott volt, mint álmainak minden hőséé, most is megvolt még, mikor már rég felébredt, s izgalma seiíi múlt el. A lány megérintette a testét. Gyönyörű melle volt, s ahogy finom ujjakkal végigsimogatta, még nagyobbnak érezte; tenyerét végighúzta haján, csípőjén, érezte, hogy a bőre sima, lágy, meleg — olyan, hogy semmi egyébbel nem lehet összehasonlítani, csak a fiatal lányok bőrével. Az ablak nyitva volt, oda- kintről beáradt a nyár és a lekaszált széna tolakodóan érett illata. A lány simogatta magát, hogy, megbizonyosodjon nőiességéről, természetességéről, a kitárulkozás vágyáról. Keze végigsiklott keskeny vállán és széles csípőjén, és azt gondolta, hogy mennyire hétköznapi teste van. Elképzelte, ahogy eljön ez az álombéli fiatalember és asszonnyá teszi. Olyan volt, mintha a képzelt fiatalember itt lenne vele, s odahúzódott hozzá. De senki nem volt mellette, s a lány elszé- gyellte magát ösztönös mozdulatáért De amit elképzelt annyira vonzó volt, hogy folytatta a játékot és ajka boldogan mosolygott. Volt ebben a játékban becézgetés, volt csók, volt titok, szégyenlős érintés. A fiú. ez az álombéli fiatalember megérintette... i , Elöntötte a forróság — olyan feszülten igyekezett maga elé képzelni az álombéli embert. A kitárt ablakon át a széna illatával együtt betört a levegő, és lehűtötte nedves arcát. Az, amit meg akart látni, bűn volt. Édes bűn. A csókok, ez a fiú, aki nincs is a valóságban, s alát olyan régóta vár. Ez a fiú, és ezek a csókok, és ez az érintés. Üjra és újra át akarta élni, amit elképzelt, és szégyellte magát önmaga előtt. fE O meg, a szerencsétlen, kínlódik magányában, s néha reggelenként a fantáziájával gyötri magát. Talán még a szemében is meglátszik ez a gyötrelem, amikor az utcán ránéz a szembejövő fiúkra... S ugyanakkor lehetséges, hogy a környező világban olyan férfiak járnak-ksJnek, akik ugyanígy kínlódnak és keresik az asszonyt És köztük az is, aki neki született, akinek benne minden tetszik, aki mindenben illik hozzá — és mégsem tudnak egymásra találni. Lehet, hogy azért, mert a világ olyan iszonyúan hatalmas, és olyan rengeteg ember él benne, s egyre többen lesznek, hogy ebben a tömegben soha nem is lehet rátalálni arra, aki neki rendeltetett. S ha még szembe is jönne az utcán, akkor sem szánná rá magát hogy odamenjen hozzá, mert ezt tilt- } ja az illem, meg az emberek tragikus elszigeteltsége. így gondolkodott a lány. Elfáradt a meddő játéktól és az önmaga iránti meddő sajnálkozástól. De lehetséges, hogy a várakozás kínja számára valóban tragikusabb volt, mint általában, mert túlságosan 60káig elhúzódott? A szél más irányból kezdett fújni, s a rétről szálló szénaillat helyett a vegyikombinát szaga tört be az ablakon. Ott volt a gyárváros, az ő gyárvárosa, de nem volt ott az egész világ, melynek férfiai között megtalálhatta volna a magáét. Rövidesen munkába kellett indulnia. A lány felsóhajtott. Mégiscsak jó, hogy az embernek munkába kell járnia, hogy csinálnia kell valamit. Öltözködni kezdett; felvette a melltartóját, aprócska, szoros bugyiját, a rövid kom- binét, kockás cowboy-inget, fekete hosszú nadrágot, amelyben kirajzolódott erős csípője. A fejét kifakult kartonkendővel kötötte be, s megszokott mozdulattal kifestette magát. A kombinát előtt Peeter jött szembe, sapkája alól kikandikált a kakastaréja. A lány félt Peetertől, s mindig szinte megdermedt, ha meglátta Peeter minden alkalommal megkérdezte: — No Aime, mikor fogunk már, te meg én...? Ma is meg akarta paskolni a lányt azzal az undorító kezével. N ocsak, milyen töltöttgalamb lettél — mondta a lányt méregetve, s még durvábbnak mutatkozva, mint amilyen a valóságban volt. Aime hangulata végképp elromlott. Az ilyen fiúk, mint Peeter, naív kis hülyének tartották, vagyis rendes szűzisének, szinte szentnek, és ez sértő volt. Ügy gondolták, őket a természet is arra teremtette, hogy kitanítsák és elrontsák a naív lányokat De mit tehetett a lány az ilyenfajta fiúkkal, mi-ií Peeter? Azt mégsem hagyhatta, hogy csakugyan bemocskolják a tisztaságát. És a lány megvető arcot vágva másoi^ kezdett el gondolkodni. Akkor már jobb, ha az ilyenek egyáltalán nem is léteznek a számára. Mikorra a lány átvette a műszakot, leellenőrizte a hatalmas, lomha, nyugodtan forgó szorítódob csapágyait, megállapította a tartályban levő koncentrátum nedvességtartalmát, beállította az adagolót és leült a forrósá- got árasztó dob mellé a székre, odajött Heiki. Heiki elektrotechnikus volt, s amikor egy műszakba került Aimeval, szabad perceiben odajött, hogy üldögéljen egy kicsit mellette. Heiki tetszett a lá,nynak, az ilyen emberből lehetett volna az a férfi, aki magáévá teszi... De nős volt Saima ugyanott dolgozott. Aime ismerte, sőt majdnem barátnők is voltak. Gondolhatott-e Aime a férjére? Hogy nézett volna aztán a szemébe? De Heiki ügyesen közeledett, nem túl szemtelenül, hanem mértéktartóan — és ez nagyon tetszett a lánynak. Amikor a lány térdére tette a kezét, az lerázta. Heiki valóban szerette volna, ha kapcsolatuk lett volna, de hogy közben mit gondolt, nem volt olyan lényeges. Persze nerr^ táplált különösebb érzelmeket a kis hülye Aime iránt, s bizonyára nem érzett valatpi óriási szerelmet. Olyan volt, mint a jól táplált kandúr, amikor vadászatra gondol, de ez nem volt fontos a lánynak. Arról nem is ábrándozott, hogy az ő embere feltétlenül feleségül is veszi és úgy fogja szeretni, ahogy a könyvekben le van írva De annak a férfinak valóban kívánnia kell öt. Heiki talán kívánta is — lustán és jóllakottan; de hogy néztek volna akkor Saima szemébe? Ezért lökte le a lány a fiú kezét a térdéről, amely pedig úgy vágyott az érintésre. Felállt a székről, hogy ellenőrizze a gőz hőfokát, a pajzs alatt, kezével kipróbálja a tartályban levő kon- centrátumot és megnézze a lesőlyukon, hogyan sistereg elő a porlasztóból az üzemanyag. Mikor visszatért a dobhoz, Heiki már elment. A lány leült a székre és elgondolkodott. Hol az a férfi, aki Heikire hasonlít és neki született? Ha csak rövid időre is, de neki. Műszak végén az ügyefo- gyott Paul jött, miután beivott egy kicsit, hogy bátorságot gyűjtsön. Vízszínű szemével bámulta a lányt, és arról kezdett beszélni, amiről párszor már régebben is. — Te, Aime, feleségül jöhetnél hozzám. Persze nem vagyok valami ragyogó parti, de miféle hercegre vársz? A legények nem nagyon forgolódnak körülötted, és meg is öregszel nemsokára. Én meg más ember lennék melletted, öreg férjjel sokkal biztonságosabb és egyszerűbb az élet. Ott állt a lány előtt öregen, ragyás arccal, vörösen, vizenyős tekintettel, vodkától bűzösen. Milyen érzés volt a lánynak őt látnia a ragyogó Heiki után, aki itt ült mellette és meg akarta simogatni a térdét? — Ne fecsegj, eredj innen! — mondta neki dühösen Aime, és hátat fordított. Paul sértődötten hunyorgott és elment, hogy idővel elfelejtse a sérelmét és újra'jöjjön ugyanezzel a szöveggel. A lány egy kicsit sajnálta, de mit tehetett, öreg is volt, ivott is, ráadásul csúnya is volt. Pedig hát vannak lányok — még szépek is —, akik feleségül mennek az ilyenekhez, szánalomból, és abban bizakodva, hogy átformálják, átnevelik. De ő nem ilyer\, ő soha nem akarta fel- J áldozni magát, ő asszony akar lenni, szülni akar és gyereket nevelni, nem pedig felnőttekről, mindenféle szerencsétlen flótásról gondoskodni. Ezért is válaszolt dühösen Paulnak, ő már ilyen. Annak a férfinak, akivel össze fog tartozni, erősebbnek kell lennie, mint ő. Annak kell legyőznie a lányt, l nem pedig a lánynak őt. Munka után az öltözőbe ment, lemosta magáról a kombinát porát. Teljesen normális teste volt, tökéletesen érett. De az ő férfija még mindig nem k|rült elő; olyan, aki erősebb, mint ő, talán nem is nagyon jelentékeny, de neki nagyon fontos. A lány félt a magánytól a kis szobában, félt az éjszakai álomképektől és reggeli meddő fantáziajátékaitól. Nem volt még olyan öreg, nem volt annyira csúnya és visszataszító, hogy egyedül maradjon. Egyszerűen az ő embere még csatangol valahol ebben a hatalmas világban és mit sem tud róla. Ha legalább a világ kisebb lenne valamivel. .. Fordította: Zahemszkyné Vándor Anna * *Észt író. Moszkvában szerzett mérnöki diplomát. Főleg lírai hangulatú novellákat ír. Írásaiban figyelmét nem a hősök jellemének különlegességeire fordítja, hanem azt kutatja, ami az emberben mindennapi. Néhány novellája magyarul is megjelent a mai észt elbeszélőket bemutató Elöérzet című kötetben (Európa, 1969.). Az én emberem eldöntötte: műgyűjtő lesz. Azaz: először műre-gyűjtő. Rendszerető ember lévén, mindenekelőtt kalóriatáblázatot szerzett be. Ezer kalória kell neki egy napra, ezt sütötte ki. A feleségének kilencszáz, a gyereknek öt, a nagymamának elég négy. Az egész család műre-gyűptő lett. Nyáron könnyű gyümölcs- ételek, ősszel rántottleves, télen sülttök, tavasszal pattogatott kukorica. Öt év múlva léphetett be a kiállítási szalon üvegajtaján, ekkor már szinte asztrál teste volt, de tudta: bármily alkalmas is arra, hogy a szépséget befogadja — pontosabban, hogy a szépség befogadja őt —, amikor a pultra teszi az összegyűjtött pénzt, csak egy sorszámot kap cserébe. A sorszám természetesen túlnőtt puszta jelenségvoltán, a várakozás határozottabb idődimenziót kapott általa, műgyűjtőnk pedig életcél értékű napi elfoglaltságot, sőt, vasárnaponként az egész család tudta a dolgát: felvonulhattak az üvegajtó elé, hogy összehasonlítsák az aznapi sorszámot avval, amit a papa tartogatott a kezében. Nem is kellett újabb öt év ahhoz, hogy a két szám tiszta rímként csendüljön össze. A papa hazahozta a Művet. Képzőművészeti alkotás volt a javából. Német művészkollektíva alkotása,- de volt rajta valami keleties, neve pedig a magyar történelem zordon századait idézte műgyűjtőnk elé, ha behunyta a szemét, marcona gyalogkato- nat — drabantot, vagy darabontot — látott állni, szálfaegyenesen, valamely végvár golyóütötte mellvédjén. Mint minden műalkotás, sokértelmű volt ez is: úgy idézte a múltat, hogy egyszersmind a jövőbe mutatott, a legmodernebb térplasztikai törekvéseket képviselve: tulajdonképpen mozgó szobor volt, vagy mobil, ahogy Herbert Read rhonda- ná, s mert önerejéből mozgott, műgyűjtőnk — ki akkorra már otthonosan lapozgatta a szakirodalmat — az automobilok családjába sorolta. Mondanom se kell, mekkora fantáziára volt ehhez szüksége. Pedig valódi alkotó tevékenysége még csak ezután kezdődött. A szakirodalomból ugyanis két nagyon fontos dolgot tudott meg. Az egyik, hogy az a csupasz funkcionalizmus, az a Neue Sachlichkeit, melyet gyűjteményének e büszkesége képvisel, tulajdonképpen a weimari iskola gyerekbetegségei közé tartozik, s ügy, ahogy van, elavult. Most a szecesszió a divatos, a formák szeszélyes artisztikuma. A másik, hogy egy modern műalkotás nemcsak megkívánja, hanem provokálja is a műélvező aktivitását A társszerzőséget A továbbgondolást. A tovább- alakítást. Műgyűjtőnk tehát munkához látót. Valljuk meg, első kísérlete még sutácska volt. Hiszen az, hogv mobiljának tetejét lilára festette, orrára és oldalára pedig fekete-fehér kockás csíkokat ragasztott, szándéka szerint teremtő mozdulat volt ugyan, de lényegében Vasarely-utánér- zés, afféle fáradt tisztelgés az Op-art kihúnyó szelleme előtt. A műsuba viszont, belül alkalmazva, azt jellemezte, hogy műgyűjtőnk meg- érzett valamit a kor diadalmasan előretörő esztétikai ideáljából: a suba a bizonyosság, az idetartozás szim- jbóluma, a gyökerességé, mint a „látod édesanyám, mért hoztál a világra”, meg a tájnyelvi akcentus az irodalmi tanácskozásokon, vagy a Rózsa Sándor-filmben. Ugyanezt a ráérzést tanúsítja az a kaszatokmány formájú alumínium (magyar ezüst!) edényke, mely szellemes rugón mozog és árva- lányhajat rezegtet a műgyűjtő és családja orra alá. A naracssárga alapon fekete betűkkel ránkköszöntő „CSAO” némi stílustörésnek látszik ugyan, de gondoljuk meg, mennyire hozzátartozik korunk modern ízléséhez az a groteszk ’ játékosság, melyet mobilunkon a „légy emberséges a közlekedésben” felirat, a montecarlói kaszinó látképe, az aggteleki cseppkő-szálló címkéje, a Shell-cég emblémája, egy szerencsepatkó és egy szexbébi alulnézete képvisel — hogy csak néhányat említsek a külső díszítőelemek közül. Az a kutya pedig, amely a mobil hátulján üldögél, egyenesen telitalálat. Nemcsak azért, mert a suba és az árvalánvhaj folklorisz- tikus szimbólumrendszeréhez tartozik (hiszen — mint egy tévéinterjúból megtudtam — már a honfoglaló magyar népnek is a kutya volt az egyetlen jóbarátja), hanem azért is, mert e kutya valami mának szóló üzenetet hordoz. Mozdulatában értékítélet van, emberi példázat. Ez egy pozitív kutya. Ez bólogat. Ez pedig — hogy a mobilkutya bólogat — afféle zárópoén. Az elemzésnek tehát vége. Mobilunk történetéhez azonban még hozzátartozik, hogy emberünk végül elvitte a műgyűjtők szabadtári klubjába, elcserélni egy olyan mobillal, amely szintén német kollektíva alkotása ugyan, de nincs rajta semmi keleties. A kollégák közül azonban egyetlenegy méltatta csak figyelemre. Nem lévén esztétikai műveltsége, mindösz- 6ze annyit mondott: — Apuskám, maga rossz helyen jár. A karácsonyfadísz-gyűjtők egy utcával odébb vannak. Faragó Vilmos RÉVÉSZ NAPSUGÁR RAJZA t >
