Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-23 / 197. szám

u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. augusztus 23. J Szobafestés, tapétázás házilag „ / SSflC ü _.._J Az előkészítés Akik már próbálták, azt mondják, kis kézügyességgel és néhány nélkülözhetetlen alapszabály ismeretével bár­ki hozzáláthat lakása festésé­hez, tapétázásához. A kéz­ügyességet eleve feltételez­zük — íme, amit még tudni kell! A festést és tapétázást egyaránt a fal előkészítésé­vel kezdjük. A meglevő régi festék, vagy tapéta réteget mossuk, vagy kaparjuk le. A fal egyenetlenségeit — a szö­gek helvét, a sarkokban ke­letkezett réseket, az apróbb repedéseket — gipsz — ta­passzal tüntessük el. Jó tudni a gipszről, hogy kötés köz­ben előbb összehúzódik, majd térfogatát növeli, min­den kis mélyedésbe benyo­mul. Hogy lassabban kössön, adjunk hozzá kevés enyvet és meszet. Fürdőszobák, konyhák, mosókonyhák, tehát az erő­sen párás, gőzös helyiségek és az új nem teljesen kiszá­radt épületek első festéséhez legalkalmasabb a mészfestés (meszelés). Ehhez legjobb a hosszú ideig vermelt, kövér oltott mész. A festéket cél­szerű felhasználás előtt egy nappal elkészíteni. Oltáshoz lehetőleg lágy vizet használ­junk. Jobban köt a festék, ha 5—10 százalék tejet és egy pici lenolajat (1—2 százalék) és egy kis konyhasót adunk hozzá. Gipsz-vakolatra soha ne meszeljünk — foltos lesz a felület. A mészfestést hal­vány árnyalatokban színez­hetjük is. Ajánljuk a gipszet nem tartalmazó mészfestéke­ket és a színes földfestéke­ket: okker, őzbarna, vas- oxid-vörös stb. Háztartási- és festék boltokban kapha­tók. Vigyázzunk, hogy a szí­nes festék ne legyen több a keverék-10 százalékánál. Ha sokat adunk hozzá, száradás után leporlik a falról. Me­szelni kétszer, ha a gipsze­lés előtt alapozó festést vég­zünk — háromszor szükséges. Száraz helyiségeket, lakó­szobákat, úgynevezett eny­ves festéssel szépíthetünk meg. Ennél a festési módnál a felület kijavítása után más előkészítő munkákat is el kell végeznünk. A falakat szappanozzuk és timsózzuk. Egy kiló káli kenőszappan­hoz keverünk egy vödör vi­zet. Az oldatot korongecset­tel egyenletesen kenjük fel. Mindjárt utána követkerzik a timsózás. Egy kiló forralás közben előre feloldott tim- sóhoz adjunk egy vödör vi­zet és egy fél liter enyvolda- tot. Szintén korongecsettel vigyük a falra. A parkettát takarjuk le, mert a timsós lé fekete foltot hagyhat. Akkor jó a festék, ha ki­csurog az ecsetbőL Vlan, aki a „kacsaláb” próbával győ­ződik meg a helyes keverés­ről. Kézzel nyúljunk a fes- tékes edénybe, ha ujjaink között hártya képződik — kezdhetjük a munkát. Festéskor az ajtókat, abla­kokat tartsuk zárva; a huzat evvenlőtlen száradást, folto- sodást okozhat. A helyiség hőmérséklete legalább +10 fok legyen. A mintázás A mintázás hengerezéssel történik. Ennek legfontosabb szabálya, hogy a már telje­sen megszáradt alapszínre pontosan függőleges irány­ban dolgozzunk. Az egymás mellé hengerezett minták ne fedjék egymást, csak fino­man érintkezzenek. A fal a lehető legsimább legyen. Az egyenetlenségek a hengert kitéríthetik útjából. Legne­hezebb a sarkok mintázása. Ezt csak különleges egyolda­las hengerrel végezzük. A fröcskölés igen divatos és kedvelt díszítő eljárás. Fröcskölhetünk 6ötétebb alapra világosabb színnel, vagy megfordítva. Festékkel töltött hosszú korong-ecsettel csináljuk. Keverjünk a fes­tékhez egy kevés tejet. Sza­badkézzel dolgozzunk; az ecsetet a faltól legalább egy méter távolságban a kezünk­höz, vagy egy, a kezünkben tartott teniszlabdához ütö- gessük. A tapétázás Ha sikerül öntapadós tapé­tát vennünk, akkor a ragasz­tással nincs különösebb gon­dunk. Ha mégis ragasztót kellene készítenünk, akkor csináljunk csirizt. Hét liter vízhez két kiló hulladék rozslisztet, búzalisztet, vagy burgonyakeményítőt kever­jünk. Ügyeljünk arra, hogy a massza csomómentes le­gyen. Az üzletekben időnként kapható a glutolin csiriz. Száraz, szemcsés formában, használati utasítással együtt árulják. A fal előkészítés a festés­hez hasonló. A felületet si­mára gletteljük, illetve a régi tapétát gondosan leporoljuk. Üj épületben — kivéve a pa­nelházakat — csak 1 év után tapétázzunk. Fontos előre ki­számítani, hogy mennyi anyagot vegyünk. Mindig több kell, mint a valóban be­burkolandó felület. Egy te­kercs tapétából, a szélek le­vágása után, általában 3,2 négyzetméter hasznosítható. Akkor járunk jól, ha a szo­ba falainak összfelületét (az ablakokat és az ajtókat is beleértve) elosztjuk az egy tekercs hasznos területével, vagy 3,2 négyzetméterrel. A kapott eredmény a szükséges tekercsek számát adja meg. A tapétát ollóval, vagy késsel 15—20 cm-es csíkokra vágjuk. (Vigyázzunk, hogy a minták pontosan egymás mellé kerüljenek.) Ezeket kenjük be egyenletesen ra­gasztóval, majd függőleges irányban illesszük a falra. Ezután tapétázó kefével, vagy puha flanell-rongyda- rabbal belülről a szélek felé haladva szorítsuk ki a leve­gőt alóla. Végül egy praktikus jóta­nács: festékmaradékot, eny­vet, ragasztót csak erősen felhígítva öntsünk a mosdó­ba, WC-be, különben a le­folyó eldugul és a megkemé­nyedett anyagot onnan fel­oldani nagyon nehéz. S. N. E. R kenyér a táplálkozásban A felszabadulás előtt sok család fő tápláléka a kenyér volt, szalonnával és hagy­mával. A gyerekek üres, vagy zsíroskenyérrel, siettek az iskolába. Manapság, ami­kor a kenyér mellé bőven kerül vaj, méz, sajt, sonka, felvágott, — természetesen — egyre kevesebbet gondo­lunk arra az időre, amikor a „puszta” kenyér is örömet jelentett, mert sokszor még arra sem tellett. Ma viszont nagyon sokszor pazarlóan bánunk a kenyér­rel. Ha megnéznénk csak egyetlen nap a nagyvárosi szemetes kukák tetejét, lát­hatnánk, mennyi kenyeret, süteményt, kalácsot dobnak ki a szemétbe. A bőség nem jelenti azt, hogy pazaroljunk! De mit csináljunk az étkezé­seknél megmaradt kenyér­rel? Vagy azzal, ami már nem friss és senki sem akar­ja megenni? A válasz egyszerű: — Ne dobjuk el! Gyűjtsük szel- lős vászonzacskóba, a piaco­kon szívesen megveszik álla­tok etetésére. Vagy: minden­ki tudja, hogy mennyi ke­nyérféle fogy el a családban. Csak annyit vásároljon, amennyi elfogy. Meg lehet enni a másnapos, sőt har­madnapos kenyeret is. Pirít­suk meg, vajjal vagy zsírral, felvágottal kitűnő vacsora. Adjunk hozzá citromos teát. Felmerült már az is, hogy manapság, amikor annyit ol­vasunk, hallunk az egészsé­ges táplálkozásról és arról, hogy kevesebb tésztafélét és kenyeret fogyasszunk, van-e olyan „rangja” a kenyérnek a táplálkozásban, mint az­előtt? Igen, van. A kenyér fontos emberi táplálék, csak a naponta elfogyasztott mennyiséget kell ideális mennyiségre lecsökkente- nünk,,ha nem akarunk el­hízni. 10 deka fehér.pékke­nyér 261 kalóriát tartalmaz, szénhidráttartalma 53,3 szá­zalék. (Az ember napi kaló­riaszükséglete nemenként, korosztályonként, foglalkozá­sonként, stb. változó. Ülő­foglalkozású nő kalóriaszük­séglete kb 2000, férfié kb 2400 kalória.) Balkonládák növényei A balkonládába -ültetett nö­vények szinte közelebb hoz­zák a természetet a lakáshoz. Díszíthetjük velük az ablak- párkányt, vagy a balkon kor­látját. A növények számára a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a balkonládá­ban levő föld hamar kiszá­rad. Sok esetben több éven keresztül ugyanabba a iöld- keverékbe ültetik a növénye­ket, ami szintén káros. A lá­dákat kötöttebb földkeverék­kel töltsük meg, hogy jobban tűrje a szárazságot. Ä palán­tákat májusi fagyok elmúltá­val ültetjük ki, de cserépben nevelt virágos palántát, mus­kátlit stb. június végéig ül­tethetünk. Gondot okozhat az ablak, vagy az erkély fekvése is. Kevesebb növény viseli el a déli oldal nagv melegét, mégis az északi oldalakon lá­tunk kevesebb növényt. A ládába olyan növényeket ültessünk, hogy legyen köz­te felfelé növő is és lecsüngő is. A csüngő növények közül, mind déli, mind az északi oldalra a petunia és a mus­kátli csüngő változatai a leg­alkalmasabbak. A déli oldal­ra ültethetjük még a közön­séges muskátlit, az őszirózsa alacsonyabb típusait, a ka- kastarélyt, a lobéliát, a nyári violát, a porcsinrózsát, a re­zedát, á vasvirágot, a rézvi­rágot stb. örök divat Ingruhák Az ingruha örök divat és mégis idényről-idényre vál­tozik. Nagyon célszerű ruha­darab és az a jellemzője, hogy mindig, mindenhová és minden alkalommal fel­vehető. Erre a nyárra az ingruhákhok alapanyagként a kékfestő anyagot, a köny- nyű kartont, vagy a kas­mírt, az egyszínű puplint, pamutvásznat és a selymet is ajánlhatjuk. Az ingruha vonalvezetésére jellemző: a szoknyarész erősen bővül és rendszerint a rakott szok­nyához derékban elvágott. Még praktikusabbnak mond­ható az egybeszabott ingru­ha. ezt övvel szintén a de­rékhoz szoríthatjuk, így a felsőrész és a szoknya hú- zottnak hat. Rajzaink közül az első modell: elől hólpántos gom- bolású, férfi ingnyakú, be­varrott ujjú, derékban vá­gott, vászonból vagy puplin- ból készült ingruha. A felső­részen féloldalasán elhelye­zet kis zseb, egy színben tel­jesen elütő, beállított csíkon van elhelyezve. Elől, a szok­nya-része rakásokkal bőví­tett. / Második modell: kihajtott nyakú, betét részes, ujjatlan, egybeszabott ruha, kes­keny övvel a derékhoz si­mul, praktikus, ha két zse­bet is elhelyezünk a ruhán. Színes selyem stólát köthe­tünk ,a gallér alá, divatos apróság még hozzá a svájci sapkára elmékeztető lyuka­csos horgolt sapka. A harmadik rajzunkon látható ingruha, megkötött övvel viselhető, szoknya-ré­sze trapéz-vonalú, bő szi­luettel is. A ruha vágásából kihajtott nyak, bővonalú könyékig érő ujjak az új di­vat jellemzői. A ruhát nagy virágos selyemből vagy nyo­mott virágos vászonból egy­aránt készíthetjük. N. V. Hová menjünk kirándulni? Székesfehérvár 1. ősi múltban, történelmi emlékekben, műemlékek­ben kiemelkedően gazdag városunk Székesfehérvár. Néhány évvel ezelőtt ünnepeltük fennállásának ez­redik évfordulóját. A város a Dunántúl egyik leg­forgalmasabb helye, a főváros és a Balaton közötti út középpontjában. Hangulatos, barátságos belvárosában patinás régi épületek, kulturális intézmények, jelentős közgyűj­temények, turisztikai jelentőségek vonzzák évről év­re látogatók, kirándulók sokaságát. A közeli Vértes hegység, a Bakony nyúlványai pedig biztosítják a környéken a természeti szépségek felejthetetlenségét. A történelmi előtti korokból is sok nép hagyta itt ke­ze nyomát, építve, alakítva a környéket. Az István ki­rály Múzeumban rézkorj, bronz- és koravaskori le­leteket őriznek. Ezek beszédesen bebizonyítják ezt. A város alapjait ezer évvel ezelőtt Géza fejedelem rakta le. Ezen a környéken volt a honfoglaló Árpád vezérnek és fejedelmi törzsének az első szálláshelye is. Itt alakult ki az állami szervezet első központja, I. István korában már fallal övezeték a települést és különböző kiváltságokkal ruházták fel. Ugyancsak I. István építette fel itt az első székesegyházat és a királyi palotát. Az ország székhelye hosszabb idő óta Esztergom majd Buda volt már, amikor a királyokat még itt koronázták, és az uralkodóház tagjait még jórészt itt temették el. A török időkben a székesegyházat és a királyi palotát felrobbantották, a város is csak­nem teljesen elnéptelenedett, de a XVIII. században újra betelepítették. Az újraéledt város később sok neves embernek adott otthont. Itt diákoskodott Vörösmarty Mihály, Vajda János később pedig Ybl Miklós. Nevüket, emléküket a város lakói szobrokkal, emlékművekkel örökítették meg. A város megközelítése mind a fő­városból induló vonatokkal, mind gépkocsival eléggé gyors és egyszerű. Budapesten át gépjárművel köze­lebb esik, Dunaföldvár felé pedig többet láthatunk a szép tájakból. — B — Régi receptek gyűjtője Hurka marcipánnal, torta zúzával, tea méh fűből Letűnt korok ízlését ku­tatja hobbyból egy buda­pesti nyugdíjas. Rudnay Já­nos egykor élelmiszeripari technikus, majd tanár volt, s mindig is vonzódást érzett a régi-étkek iránt s immár négy évtizede gyűjt ritka, régi ínyesmester könyve­iket. /Tudományos munkát ;s végez: számos tanulmánya és könyve jelent már meg e témában. A legutóbbi „A magyar cukrászat remekei”, amely az elmúlt 150 év legjobb édességreceptjeit tartalmazza. A Nemzetközi Szakácsszövetség éremmel tüntette ki munkásságáért. — Ráth-Végh Istvántól, apám barátjától kaptam kedvet a kuriózumok gyűj­téséhez — mondta. — ö, mint ismeretes a kultúrtör­ténet mestere volt, s egye­bek között az emberi buta­ság írásos emlékeit kutatta. Engem az emberek gyomra foglalkoztat: régi korok mes­terszakácsainak ételkülönle­gességeit, valamint a kora­beli étkezési szokásokat ku­tatom. Sok porosodó ritka­ságra bukkantam már eddig is. Féltve őrzött „leletei” kö­zött található egy francia nyelvű katalógus 1803-ból, amely az akkor használatos cukrászati és pékszerszámo­kat sorolja fel. Annyira má­sok, mint a ma használato­sak, hogy néhányról a szak­emberek ki sem tudták derí­teni, hogy^ni célt szolgál­hattak. Ő találta meg az idősebb Dumas (A három testőr írója) konyhatechnikai kézikönyvének — Magyaror­szágon ez ideig egyetlen — példányát, amelyet 1879-ben adtak ki. Gyűjteményének értékes darabja „Czifray István sza­kács mester Magyar Nemzeti Szakácskönyve magyar Gaz­da Asszonyok szükségletei­hez alkalmaztatva”. A könyv 1845-ben jelent meg Pestén, s ez volt az 1648 receptet tartalmazó, 1648-ban írott eredeti mű hetedik kiadása. Olyan ételek készítési módja olvasható benne, mint a „Befojtott kácsa apró rerjs- hagymával”. A hosszú lire eresztett „technológiai utasí­tásból” az derül ki, hogy a kacsát rézlábosban kell pá­rolni. pirítani, majd levéből mártást csinálni, s hozzá vajban pirított hagymaszele­teket adni. Rudnay János kutatásai is tanúsítják, hogy az embe­rek ízlése, az évszázadok múlásával alaposan megvál­tozott. Ki enné meg ma a régi idők kedvenc csemegéit: a marcipános véreshurkát (receptje 1686-ból szárma­zik). vagy a csokoládékrém- torfát tyúkzúzával, amelyet 1830 körül fogyasztottak elő­deink. Ugyancsak idegen­kednénk az olyan húsfrissí­tő eljárásoktól, aminőket Zempléni Sz. Antónia 1888- ban megjelent képes sza­kácskönyve tartalmaz. Antó­nia assszony szerint jól ki­égetett őrölt faszénnel lehet a romlott hús szagát elven­ni. A húst is másképpen puhítottájc, mint mi: „Ke­mény, öreg húst porhanyóvá tehetünk, ha vászonba ta­karjuk be és egy-két órára, 30 centiméter mélységre a földbe ássuk.” A nyugdíjas tanár össze­állítást készíteft az Orvosi Hetilap részere a gyógyító hatásúnak tartott régi ma­gyar étkekről. A korabeli szakácskönyvekből több száz olyan ételreceptet gyűjtött össze, amit a szerzők többek között agylágyulás, hideg­lelés, bágyadtság és szédülés ellen javallottak. Ide tarto­zik a már idézett Zempléni Sz. Antónia szakácskönyvé­ből a villámütött elsősegély- nyújtása: "...földfürdöt is le­het alkalmazni. Ez abban áll, hogy az egész testet, a fej kivételével a földbe ássuk. Ha eredmény követi, és a beteg ismét tud nyelni, né­hány kanál bort öntsünk szájába és méhfűből teát”. Rudnay a vendéglátóipari dolgozókkal foglalkozó, nem­rég megjelent munkásmoz­galmi könyvet is kiegészítet­te : adatokat talált arról, hogy a spanyol polgárhábo­rúban négy magyar cukrász Is harcolt. Kerepest! úti lakása jelen­leg is zsúfolva könyvritka­ságokkal,, még a heverők ágyneműtartóiban is ezeket őrzi. Pedig már rengeteget elajándékozott: szép gyűjte­ménye van múzeumok és könyvtárak köszönőlevelei­ből is. (czippán) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom