Szolnok Megyei Néplap, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-19 / 194. szám
1975. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T PRO ŰRBE DÍJASAINK DR. POLÓNYI SZŰCS LAJOS A ugusztus 18-án délelőtt a jubileumi tanácsülésen hárman kapták meg a városért végzett munkájuk elismeréséül a Pro Űrbe díjat, melyet. Kukri Béla, a városi tanács elnöke nyújtott át. Nehéz csokorba szedni egy munkás életút élményeit, emlékeit, különösen nehéz akkor, ha az ember az események sodrában mindig a nehezebb helyen áll. Erre gondolt dr. Polónyi Szűcs Lajos párperces hallgatás után, amikor az ismerkedésen túljutottunk. Nehezen gördülő elbeszéléséből a Szolnokról induló, E nagy kitérő után Szolnokra visszaérkező egykori proletárgyerek szépívelésű életpályája rajzolódik ki, melyzv. Kovács Jánosné, Erzsiké néni (így ismerik őt a városi tanácsnál, a bölcsődékben és mindenütt, ahol az eltelt harminc évben megfordult) már nyugdíjas, de amint mondja ,.,persze, még dolgozom”. — Amikor az első bombázáskor meghalt a férjem, egyedül maradtam a két gyerekkel, akár az ujjam. Volt olyan barátunk, aki ezelőtt sokat járt nálunk, de akkor mégis elkerült Én leginkább magamnak akartam bebizonyítani, hogy nem vagyok egyedül, s én is tudok segíteni másokon, — mondja. nek kiemelkedő mozzanatai egybeesnek történelmünk sorsfordulóival. A Hungária áramszolgáltató, majd a Cukorgyár villanyszerelője, amikor bekapcsolódik a mozgalomba, s később párttagként az illegális munka, majd a felszabadulással, már 1944-ben egyszerre a közélet élére kerül, s az éledő város, a megye politikai irányításában vesz részt a megyei pártbizottsági titkárként Ragó Antal és Tisza József mellett. Ugyanakkor a megyei rendőr-főkapitányság politikai osztályának vezetőjeként és a földosztás szervezőjeként is csatasorba állt. i Még négy évig maradt Szolnokon, ahol közben egykori gazdája helyére került: a Cukorgyár igazgatója lett. Nem maradt sokáig, mert nagyobb feladatok várták. Szolnokról a fővárosba küldte a párt, ahol a Pénzügyminisztérium elnöki főosztályának vezetését, majd a miniszterhelyettesi teendőket bízta rá 1949-ben. A nagyobb beosztás, a nagyobb felelősség több tudást követelt, s a hatelemis egykori villany- szerelő egyetemi hallgatónak iratkozott be. A munka mellett a tanulásban is helytállt, s 1956-ban — A háború után gyári munkás voltam, aztán egy művezetői tanfolyam után főművezető, aztán még tanultam, revizor csoportvezető lettem. Gyorsain összefoglalja egy mondatban a több mint tizenöt év történetét. Nem szívesen beszél magáról. Sókkal többet tudok róla kitüntetésének indoklásából: egy évtizeden át nőbizottsági titkár a Járműjavítóban, 21 éve megszakítás nélkül tagja a városi tanácsnak, és 1963 óta a bölcsődei felvételi bizottság elnöke. A Vosztok út bölcsődében beszélgetünk, nagy halom papír előtte, ír, számol, — munka közben zavartam meg. — Tudja még ma is nagyon kevés a bölcsődei hely. Most elértük, hogy minden gyereket, akinek idejében megjött a kérvénye, elhelyezzünk. Nem könnyű ez a bölcsődei dolog, kevés a hely, sok a gond. De én valahogy olyan vagyok, ahogy mondani szokták, ha kidobtak az ajtón, akkor visszavörösdiplomával végezte a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemet. Két év múlva újabb bizonyítványt kapott: a szocialista hitelviszonyokról írt doktori disszertációját „Summa cum laude” eredménnyel védte meg. Közben a pénzügyminiszter első helyettese lett. Ezután életútja visszakanyarodott szűkebb hazájába, s a Szolnok megyei Tanács elnökhelyettese lett 1960-ban, 1967-ben pedig a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójává nevezték ki. A vállalat élén valósította meg az elképzelését, amelynek nyomán a «megye vízellátásában jelentős minőségi változás következett be. A hét év alatt 30 új vízmüvet építettek a megyében, a vállalat pedig az eredeti 24 millió forintos termelési értékét 163 millióra növelte... Polónyi Szűcs Lajos munkásságát ma^as kitüntetések fémjelzik, mint például a Magyar Népköztársaság Érdemrend, a Munka Érdemrend arany fokozata, a Szocialista Hazáért Érdemrend... A mostani Pro Űrbe díjjal Polónyi Szűcs Lajost — a város szülöttjét tüntették ki. megyek az ablakon. Azt is tudják rólam itt is, meg a választókerületemben is, hogy csak azért harcolok, ami jogos és reális. Becsapni sohasem szabad az embereket, még ígérgetésekkel sem. De ha valami elérhető, és szükséges, azért sosem sajnálom az erőmet. Szavait igazolja nem kévéd kitüntetése, (többek közt a Munka Érdemrend ezüst fokozata) és az a tisztelet, amely körülveszi. — Tudják rólam, hogy nem vagyok „szívbajos”. Ha valaki nem egyenes úton akar elérni valamit, én rögtön szólok. Egy emlékezetes ügy rYiiatt egyszer két hónap alatt 30 kilót fogytam, de kiderült az igazam. Illetve nem is nekem, az igazságnak lett igaza. Ha újból kezdhetném, újból azt csinálnám, amit eddig. Amit tettem, az a kötelességem volt. Amit Erzsiké néni tett: több évtizedes áldozatkész munka mindenütt, ott is, ahová csak segíteni állt. Fáradhatatlan volt a közügyek intézésében. ÖZVEGY KOVÁCS JÁNOSNÉ TÓTH JÁNOS ÄLnnyi szépet, nagyszerű dolgot elmondanak egy emberről, mikor kitüntetést, vagy jutalmat kap. — Tudja, hogy vagyok ezzel. Jól esnek a kedves, elismerő szavak, de egy kicsit mindig csodálkozom. Jutalom, dicséret jár azért, ha valaki végzi a dolgát? Becsülettel kitartóan dolgozik, mert azt akarja, hogy mindennap tegyünk egy lépést, ha kicsit is, de lépjünk előre. Nagy szavak? Lehet. De így gondolom, és őszintén. Hiszem, hogy Szolnokon és a megyében nagyon sok ezren így gondolkodnak. — Ne is kérdezze mit tettem a városért. Mindig és mindent, ami csak módomban állt, ami időmből, energiámból tellett. Mikor felhívtam Tóth Jászét, hogy megbeszéljem ta-. lálkozásunk • időpontját, mindössze két órája volt szabad. Pedig egy esztendeje már nyugdíjas. A megyei pártbizottság titkáraként ment nyugdíjba. De csak hivatalosan, mert dolgozik továbbra is. Társadalmi megbízatásoknak tesz eleget, és több tisztséget tölt be. Politikai gazdaságtant tanít a marxista—leninista egyetemen. De nemcsak pártoktató, hanem közéleti ember is. A megyei pártbizottság egyik munkabizottságának tagjaként több — elméleti tudást és szakmai gyakorlatot igénylő — üzemi vizsgálatban vesz részt. Több mint egy évtizede tölti be a megyei választási elnökség elnöki tisztét, a Szervezési Vezetési Tudományos Társaság elnöke, a MTESZ megyei elnökségének tagja, de ott volt a Közalkalmazottak Szakszervezetének küldöttértekezletén is. És sorolhatnám még megbízatását Minderre csak annyit jegyez meg szerényen: — Jó tudni, hogy számítanak rám. hogy felkeresnek, nem felejtettek el, lehetőséget kapok, hogy dolgozzam. Nagyszerű érzés, mikor a kisunokámmal a városban sétálok és látom az épülő házakat, a virágzó parkokat, a játszótéren nyüzsgő gyere-; keket és tudom, hogy a város fejlődéséért, a közösségért mindig tenni kész nagy kollektíva munkájában az enyém is benne van. A vasúti hídban ott van az a százötven szegecs, amelyet lakatos társaimmal hegesztettem. Örülök, hogy mindig volt lehetőségem arra, hogy tegyek a városért. 1945 után, mikor lakatosként részt vettem az újjáépítésben, a szolnoki hidak helyreállításában, s akkor is, amikor ’48-ban, a Szakszervezeti Szakmaközi Bizottság tagja lettem, és tehettem valamit a munka- nélküliség csökkentéséért. Mindössze néhány évig voltam távol a várostól. Előbb Budapestre tanulni küldtek, utána Miskolcra helyeztek. Kértem, és viszajöhettem. A párt újjászervezésében tevékenykedtem, majd 1957-ben a megyei pártbizottság ipari osztályvezetője lettem, és 1969-ig az is maradtam. Ha változásról, az előrehaladásról beszélünk, felvil- lanyozódik, tele lesz energiával, a higgadt, minden szót megfontoltan ejtő ember, aki a városban dolgozott az újjáépítés éveiben, s az első sorokban volt a fejlődést hozó évtizedben, a nem egyszer kockázattal járó döntések idején is. A 900 éves Szolnoknak Magyarország felszabadulásának 30. évfordulóján, 1975. április A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok városi Bizottságának, - A szolnoki Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának, Szolnok város minden dolgozójának * - ' , g fy/-,\ . V%/ - > 3 s -f ' oCXhAETHEMY *■--*RP-wv COAbHQKY B.AEHb ■ **'»*«•'''v' ' «*<# >'« x ' «y> <>*« sv * > ' 0 ,1 rr : ; | *',A ' * f > - 33 ; 3 30 - AETT453 . Éɧ v' ■* * ; ' OCBORmAHlMSÍ Milli» m „ BEHFPMM ;Vi : * : ,;,3s' • ....... .. ; 'VSO" ' ' ' ' L.. í >'pív K ff >'>■< >■ >«<(' •><>'>><<■' <'&<> *'* -••*<*< v ' >\ X , >v *>!**N<* ............. ^ t j i V, Jti w ' A Drága Elvtársak! Az Észt Kommunista Párt tallinni Végrehajtó Bizottsága és a tallinni Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, a Lenin-rend- del kitüntetett Tallinn dolgozói nevében köszöntjük a gyönyörű, örökifjú Szolnokot két történelmi eseménye — Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója és a város fennállásának 900 éves jubileuma alkalmából. A szocialista társadalomban dolgozókat, mindnyájunkat, közös céljaink, törekvéseink egyesítenek. Örülünk barátaink eredményeinek. büszkélkedünk sikereikkel. A szocialista rendszer évről évre hatalmasabb, s az ebben a rendszerben élő népek együttműködése a sikeres előrehaladás fő feltétele. A városaink közötti baráti kapcsolat egy évtizede kezdődött. Ezek a kapcsolatok azóta kiszélesedtek, megerősödtek. Meggyőződésünk, hogy ez a barátság megfelel további fejlődésünk érdekeinek, és dolgozóink internacionalizmusára kedvezően hat. Ezekben a napokban, amikor a gyönyörű Szolnok 900. évfordulóját ünnepli, szocialista hazájuk felvirágoztatásában sok sikert kívánunk a város lakóinak. Biztosan tudjuk, hogy Szolnok dolgozói a szocializmust építő emberek első soraiban haladnak, munkájukban érvényesítik a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának útmutatásait. Szívünk teljes melegével kívánunk Önöknek, drága barátaink, egészséget, alkotó munkájukban sikereket és sok szerencsét! Éljen, virágozzék és erősödjék tovább a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság! Legyenek még szorosabbak a baráti kapcsolatok Tallinn és Szolnok között! Az Észt Kommunista Párt Tallinn Városi Bizottsága Tallinn város Tanácsa n Jubileumi Híradó utolsó száma Köszönet és elismerés a munkáért A Szolnok megyei Néplap széles olvasótábora immár tizenegyedik alkalommal veheti kézbe a Néplap r. ellék- leteként megjelenő Jubileumi Híradót. Sokan az olvasók közül azonban nem tudják, hogy a Jubileumi Híradó társadalmi munkában készült és a Szolnok város 900 éves fennállása megemlékezéséről szóló cikkek, fényképek, tudósítások hány és hány önként vállalt társadalmi munkaórát jelentettek a Híradó megjelentetésében és terjesztésében résztvevőknek. Csak az elismerés hangján szólhatunk a Szolnok megyei Néplap pártszervezetének, munkatársainak tevékenysé- ségéről, a szolnoki nyomda Pablo Neruda szocialista brigádjának munkájáról. Köszönjük a Szolnok megyei Lapkiadó Vállalat tevékenységét, köszönetét mondunk a Debreceni Postaigazgatóság megyei dolgozóinak a terjesztésben vállalt munkáért. Ügy véljük, a Jubileumi Híradó elérte célját. Eljuttatta a megye társadalmának széles köréhez azt a gondolatot, amelyet az „Együtt a 900 éves Szolnokért” jelszó tartalmaz. Az írott szó erejével tudatosította a jubileumi célkitűzéseket, mozgósított azok megvalósítására. Tudjuk, hogy több százra tehető azok száma, akik valamilyen módon részesei a Jubileumi Híradó előkészítésének, kinyomtatásának és terjesztésének. Személy szerint talán nem is ismerjük vala- mennyiőjüket, mégis így ismeretlenül is köszönjük áldozatkész munkájukat. Munkájuk nélkül talán kevesebb lett volna a 900 éves jubileum, nélkülük nem tud; tűk volna talán ilyen eredményesen megvalósítani közösen elhatározott és végrehajtott terveinket. A Jubileumi Híradó megszületésében, terjesztésében legkiemelkedőbb munkát végzők tevékenységét elismertük, a társadalmi munkáért emlékplakettek és jelvények adományozásával. Úgy hisszük személyükön keresztül elismerésünket fejeztük ki mindazoknak, akik közreműködtek a Jubileumi Híradó megjelenésében. A Jubileumi Híradó utolsó számában köszönjük meg a lap olvasói előtt is a sikeres, eredményes munkát, a jubileumi évforduló sikeréhez nyújtott nagyszerű segítséget. Bíró Boldizsár a Szolnok városi Tanács elnökhelyettese
