Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-18 / 167. szám

1975. Július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 RÁZÓS KÉRDÉS Autóbusz reggeltől estig Ma a tömegközlekedés helyzetét tárgyalja a me­gyei tanács műszaki bi­zottsága. Utazunk, közlekedünk, fa- , luból városba, onnan vissza, a város egyik részéből a másikba. Utazunk vonattal, szép új panoráma busszal, a régi IKARUS-szal, annak toldott rokonával a csuklós­sal, van, aki taxival. Nem minden közlekedési eszközt említettünk, de a nevezett járművek a tömegközlekedés „főszereplői”. Szolnok megye helyi autó­busz járatain egy esztendő­ben, nevezetesen 1974-ben — statisztikai felmérés szerint — 27,5 millióan utaztak. A helyi járatok a menetrend­szerű autóbuszok utasainak 62 százalékát szállítják. Szol­nokon 33 helyi busz 25 vo­nalon hozza-viszi az utazó­kat, több mint 7 kilométer az útvonalak átlagos hossza. Vegyünk egy napot Szolno­kon: 61 900-an utazunk az utasszámlálás szerint helyi, illetve helyközi járatokon. „Legrázósabbak” a csúcs­idők, az 5 és 8 óra, vala­mint a 13 és 13 óra közti időszakok, a napi forgalom 66 százaléka ekkor bonyoló- í dik. A legforgalmasabb helye­ket néztük meg délelőtt 10 .. órakor. Az 1. sz. helyi járat <■; — a Vosztok út—Vegyimű- > vek közötti útvonalon közle- J kedik, — zsúfolt. Mindenki í f elf ér a fedett piacnál, de a f jármű ajtaja már nehezen » csukódik. Sok a háziasszony, ~ a kórházba igyekvő vidéki utas. Nem mindig ilyen zsú­folt, piac van, látogatás van, ezért sok az ember. És mű­szakváltáskor. .. A 4-es a vasútállomásról indul, 8-an vagyunk. Míg a Vosztok úti végállomásra érünk, tíznél több .utas egyszerre nem ül a buszon. — Igen, most, — mondja útitársam, próbálná reggel hétkor! Igaz, az új buszokon a zsúfoltság is más... Helyközi járatok. A vásár- csarnoki megállóban a bol­tok előtti járdán nem lehet közlekedni. Tömeg. A beálló besenyszögi, fegyverneki, „szimpla”, régi buszok ajta­ját egyszerre ötvenen roha­mozzák, a kalauznő jóindu­latú rendteremtése mit sem ér. — Mindenki az első busz- szal akar utazni — mond­ják pár perccel később a végállomáson indulásra kész sofőrök, kalauzok. — Vegyük például a legzsúfoltabb út­vonalat, — veszi át a szót a cibaki járat „párosa”. — Rá- kóczifalváról sok ember jár be Szolnokra. Sűrű a járat, ritkább — de elég — Mart­fűig, Tiszaföldvárig, Cibak­házáig, mégis rossz az el­osztás. A rákócziíalviak a cibukira szállnak ha az két perccel előbb áll be, az övék öt-hat emberrel indul ki aztán. Talán úgy lehetne ezen változtatni, — a távo­labb utazók érdekében, — hogy „kihagynánk" Újfalu- ^ ig a megállókat, csak fel­szállni lehetne. Kopottak, elavultak ezek a buszok — mondják — és ta­pasztaljuk. A csuklósok ré­sein ömlik a rvor, ellepi az ülést, az izzadó utast. Ha esik elázik, télen dermeszt. Űj és jobb kellene helyettük. A Vezseny—tiszavárkonyt járat vezetője is megtelt buszt indít. — Most?! Nem tömeg ez kérem! Hisz iskolai szünet, és nyár van. Sokan motor­ral, kerékpárral járnak, majd ősszel... Szépen va­gyunk, nem mondom, de van ennél sokkal zsúfoltabb időszak is. A távolsági járatok kalau­zai, vezetői arról beszélnek még. hogy mostoha körül­mények között töltik a pi­henő, és állásidőt. Legtöbb helyen nincs, vagy csak szo- gényes a buszváróterem. Ha mégis van, ott más a baj. Példának hozzák a modern martfűi buszvárót, ahol sem mellékhelyiség, sem csap nincs, bolt, büfé híja» egy korty hűsítőt sem ihatnak. Ügy gondolják, az sem lenne nagy kívánság, hogy a sze­relés, kisebb javítás után — ami bizony gyakori ezeknél a régi buszoknál —, lemos­hatnák olajos kezüket. Erre is gondolhattak volna a vá­róterem tervezői, építői. Utazunk, közlekedünk, fa­luból városba, onnan visz- sza... Hát bizony, még sok rendezni valóval. De már sok szép. kényel­mes járművel is, tisztán, kulturáltan. Ez is a valódi képhez tartozik. T. Szűcs Etelka fl Morava fedélzetéről jelentjük Belvízvédelmi és aratási hatérszemle Szolnok megyében az utóbbi hetek esős időjárása több mint 770 hektáron okozott belvízkárokat. Az érintett' terüle­teken nagy teljesítményű szivattyúk dolgoznak, másodper­cenként 14 köbméter vizet távolítanak el a szántóföldekről, rétekről, legelőkről. Hétköznap délelőtt.. Autób uzra várakoznak az utasok a szolnoki vásárcsarnok előtt (Foto: N. ZS.) Új inodszer az o]a]szennyezödés ellen A Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet szak­emberei új eljárást és beren­dezést dolgoztak ki az olaj­felhasználó és feldolgozó üzemek környékén gyakori szennyeződés ellen. Az M— AERMIX elnevezésű beren­dezés és eljárás már nem­csak hazánkban, hanem szá­mos európai országban szabadalmi elismerést nyert. Az M—AERMIX prototí­pusa a Dunai Kőolajipari Vállalatnál vizsgázik. A Ma­gyar Ásványolaj és Földgáz­kísérleti Intézet kutatói most kisebb kapacitású berende­zést terveznek, amely jól hasznosítható lesz majd az algyői olajmszők környékén, valamint a töltőállomásokon, autószervizekben. A berende­zés iránt igen nagy a kül­földi érdeklődés is. Vadvédelmi kísérletek az akádszaléki Lenin Tsz-ben (Tudósítónktól) Országos jelentőségű vad­védelmi kísérleteket folytat­nak Szolnok megye apróvad­ban egyik leggazdagabb te­rületén, az abádszalóki Lenin Tsz nyolcezer hektáros ha­tárában. A kísérleteket a me­gyei növényvédő állomás végzi a MÉM Növényvédel­mi Központ irányításával, valamint a Tolna megyei Vadvédelemtechnológiai és Környezetvédelmi Állomás szaktanácsadóinak közremű­ködésével. A három év óta tartó kísérletekkel keresik a növényvédelem olyan üze­mi, technológiai, fejlesztési lehetőségeit, amelyek meg­akadályozzák, hogy a vegy­szerek károsodást okozzanak az értékes apróvadállomány­ban. A népgazdaságilag hasz­nos kísérlet végrehajtására az ösztönözte a szakembere­ket, hogy Szolnok megyé­ben évente 180—200 rn,,,sá forint értékű növényvédő- szert használnak fel, s a ké-. miailag kezelt terület nagy­sága megközelíti az egymil- ,lió hektárt. A szakszerűtle­nül végzett növényvédelem megritkíthatja a mesterséges tenyésztéssel is fejlesztett ér­tékes apróvadállományt. Az eddig végzett kísérletek azt bizonyítják, hogy a vadászok és a növényvédő szakembe­rek szoros együttműködése kizárja az apróvadelhullás • lehetőségét. Az üzemi körülmények kö­zött végzett szakszerű nö­vényvédelmi munkák során tömeges vadpusztulás egyál­talán nem fordult elő. A határban talált elpusztult és begyűjtött vadak vizsgálata során megállapították, hogy az elhullást állategészségügyi okok idézték elő, vagy pedig a határban nagy munkase- beséggel dolgozó mezőgaz­dasági gépek tettek kárt a vadakban. A kísérleti ta­pasztalatokat közkinccsé te­szik majd az apróvadas te­rületeken gazdálkodó nagy­üzemek számára. A tegnap délelőtt levegőbe emelkedő repülőgépről nem­csak az elsőfokú árvízvédel­mi munkákat, hanem az ara­tásban dolgozókat is megfi­gyelhettük. A Morava gép alig hagyta el a felszállópályát, máris vízben álló kukoricákat lát­hattunk a szolnoki Lenin Termelőszövetkezet földjein. A zagyvarékasi út melletti szántóra is sok csapadék es­hetett, mert foltokban csillo­gott a víz, és nagy területen lábon álló kalászosok várták a kombájnokat. A zagyvaré­kasi határban megdőlt a ga­bona. Látszott, hogy a beta­karítógépek megpróbáltak dolgozni, de az átázott talaj miatt abba kellett hagyniuk a munkát. A kalászosok fe’e I a földön feküdt Üjszás.zon is, a kukoricatáblákat pedig víz borította, s a növény foltok- | ban sárgult, néhol már ki is pusztult. Jánoshidán még sok gabona várja a betakarítást. Jászboldogházán ismét félbe­hagyott gabonatáblái: tűntek fe'. de szépen felszántott táblákat is láttunk. Itt talál­koztunk először kombájnok­kal, s ez arra engedett kö­vetkeztetni, hogy a jászbol- • dogházi határban kevesebb csapadék hullott. Ennek elle­nére megfigyelhettünk olyan kukoricatáblákat is, ahol víz­ióitok pusztították a növényt. A jászberényi határban „teljes gőzzel”, dolgoztak a betakarítógépek, és égették a tarlót. A jászteleki termelő- szövetkezet területén sok he­lyütt learattak, de a szalma csaknem mindenütt kint ma­radt. Jászapáti határában a gabonának 50-^80 százalékát vágták le a kombájnok, vi­szont itt is kint van a szalma a földeken. Néhol égették a tarlót, és a lucernabetakarító gépek is dolgoztak. Jászkisé- ran a határ nagv részét már felszántották. Jásziványban aratásra váró táblák és le­ég etett tarlók keveredtek, de olyan földek is voltak, ame­lyeken már befejezték a ta­lajmunkákat. Abádszalókon igen megdőlt kalászosokat vágtak a kombájnok, ennek ellenére a terület felén már learattak. A tarló feltörése is követi a betakarítás ütemét, tegnap is szántott a K—700- 6S traktor. Kunhegyesen ismét vízfol­tok csillogtak a földeken. A learatott bálákon sok volt még a szalma, de bálázógé­peket is láttunk. Kunmadara­son a kalászosok utólját vág­ták a gépek. Karcagon szin­te üres volt a határ, csak a tarlóégetés füstje látszott, é3 a talajmunkát végző gépek dolgoztak. A kisújszállási szántóföldeken a betakarító- és a szántógépeket láttunk munkában. Kenderes határá­ban nagyon sok gabona még lábon áll, viszont „teljes erő- bedobással" arattak a kom­bájnok. Törökszentmiklós fe­lé közeledve azt jegyezhettük fel, hogy minden, vasút mel­letti tábláról betakarították a kalászosokat. Szajóiban a Tisza mellett belvíz sújtotta táblákon sárgult a kukorica, de a Háki Állami Gazdaság földjein már kombájnok arattak. Ismét a földön dőccent a repülőgép kereke. Csorna Já­nos a Szolnok megyei Tanács mezőgazdasági- és élelmezési osztályának vezetője így summázta a látottakat: — A hátralévő időszak is nehéz lesz, bár a kalászosok­nak több mint felét betaka­rították a mezőgazdasági üze­mek. B. Gy. Elköszöntek a csepegtek Kicsit sárosabban, de ugyanolyan vidáman fellobo­gózva indultak vissza a Cse­peli- Vas és Fémmüvek gépkocsijai, bennük a tíz nappal ezelőtt Szolnok me­gyében érkező munkásokkal, mint amilyen lelkesen segí­teni jöttek.­Szükség volt a munkás­kézre az állami gazdaságok­ban — mondta Bartha László a megyei pártbizottság tit­kára búcsúztatójában — hi­szen a szokatlanul esős nyár nagy feladatot rótt a mező­gazdaságra. De még a mun­kánál is többet jelentett a termelők számára, hogy Cse­pelen már az aratás kezdetén felfigyeltek a nehézségekre, és a hívó szó előtt önként ajánlották fel erejüket és tu­dásukat a családjuktól elég távoli munkahelyen. Dereka­san, becsületesen kivették részüket a betakarításból a megyében dolgozó munkások, nekik is köszönhető, hogy a megye mezőgazdasága túlju­tott az aratás felén.1 Az állami gazdaságok dol­gozót a köszönő szaval: mel­lett egy meghívást is tolmá­csoltak a Csepeli- Vas és Fémművek munkásainak. El­határozták, hogy a dologidő­ben kötött barátságot tovább erősítik, s ezért az új kenyér ünnepére — augusztus 2,0-ra — meghívták Szolnok me­gyébe azokat a munkásokat, akik a nehéz időszakban helytállva nagyon sokat se­gítettek az állami gazdasá­goknak. Húsbolt nyílik Szolnokon A szolnoki ÁFÉSZ 200 ezer forint költséggel átalakította a fedett piacon lévő húsbolt- ját, amely a legkorszerűbbek közé tartozik a városban. A 40 négyzetméter alapterületű, jól felszerelt bolt raktárában és hűtőberendezéseiben na­ponta 25 mázsa húst tudnak tárolni. A húsbolt holnap reggel 9 órakor nyílik, s na­ponta 6—II, és 15—18, va­sárnap, pedig 6—10 óra kö­zött várja a vásárlókat. Hét­főn szünnapot tartanak. leriés fogyasztási cikked tartós proiiüiáfÉaí panasz­ra nem lehet okunk. Hiszen — • becslések szerint — 26— 26,5 millió háztartási gépet és híradástechnikai készü­léket birtokol a lakosság. Ma száz háztartásban öt­ször annyi személygépkocsi, hét és félszer több villamos hűtőszekrény található, mint tíz esztendővel ezelőtt. Min­den száz családból mosógép­pel hetven, televíziókészülék­kel 68 rendelkezik. S akkor még nem említettük a bú­torokat, kerékpárokat, gáz­tűzhelyeket, olajkályhákat, forróvíztárolókat, az újdon­ságok közül például a kony­hai páraelszívókat, mindazt, ami a tartós fogyasztási cik­kek sorába tartozik, s ami­nek dolga, hogy könnyebbé, kényelmesebbé tegye min­dennapjainkat. Nagyobb mennyiség, jobb minőség, mi gond lenne tehát? Akad. A hetvenes években esz­tendőnként 10—12 százalék­kal nőt a bútorok vásárlá­sa,’ s 'az iparban végrehaj­tott rekonstrukció eredmé­nyeként a mennyiség} igé­nyeket maradéktalanul ki­elégíthetik. Csakhogy — mint azt a Minisztertanács 1974. november 8-i ülésén megál­lapította — ez ma már nem elég. Hiány mutatkozik ki­egészítő és kisbútorokból, a lehetségesnél szerényebb a választék s annak is csupán egy részét ismerheti meg a vevő, s bár a fővárosban és nyolc megyeszékhelyen Do­oms áruházak épüllek, épül­nek. a bútorkereskedelem raktározási és hálózati gon­dokkal küzd. Úgy jellemezhetjük a mai helyzetet, hogy még nem zá­rult be a kör. s a résen el­illan az öröm, a felelősség, olykor maga sz áru is. Hi­szen esv T-dugó hiánva megakadályozhatja a rádió és a magnetofon közös hasz­nálatát. ha nincs magnóka­zetta, néma a készülék, elem híján szobadísz a táskarádió, s hiába a vidéki házban a vízvezeték, ha a fürdőszobá­ba nem vehetik meg a 80, 120 vagy 200 literes forró- víztárolót. mert hónanokon át reménytelenül keresik az üzletekben. Folytathattuk az­zal, hogv bizonyos árukból ismétlődő hiány mutatkozik — ígv kerékpárokból, asz­tali rádiókból. fürdőszobai felszerelésekből, főként fa­jansz-mosdókból —, szegé­nyes a választék. Ne pöröljük el azt az ipar­tól, a kereskedelemtől, amit j iggal sorolnak eredménye­ik közé. A növekvő áru­mennyiséget, a részletvásár­U.s lehetőségét, a javuló mi­nőséget, a jótállási idő hosz- s -.abbodását, az ingyenes ház- hozszállitás és üzembe he­lyezés bevezetését. Azt, hogy 1970 és 1974 között évi át­lagban 23 százalékkal bővült a fogyasztási cikkek beho­zatala a szocialista országok­ból, s ennek 60 százaléka tartós fogyasztási cikk. Ám amint arra a tavaly, a má­sodik félévben lezajlott or­szágos népi ellenőri vizsgá­lat rámutatott, az ipar és a kereskedelem együttműködé­se mind az új áruk. mind a javítás, az alkatrészellátás területén nem kellően ösz- srehangolt, hiányzik a ru­galmas igazodás képessége, s mindennek kárát a vevő látja. Tavaly 278 ezer villamos hűtőszekrényt, 320 ' ezer ke­rékpárt, 217 ezer tv-készü- leket adott el a kereskede­lem. negyedévente 120—130 ezer rádió talál vevőre. Ro­hamosan emelkedik a búto­rok forgalma — havonta 170—190 ezer darab kárpito­zott ülőbútort bocsát ki az inar! —, növekszik a keres­let az egyéb lakásfulszerelé- si tárgyak iránt. Mégis, az érzékenyebb hallású szak­emberek azt állítják: új sze­lek fújnak, bármit már nem + lehet eladni. Megnőtt a ve­vő igénye, választékot köve­te], s azt is. hogy garanciá­ban és azután is kellően karbantartsák különböző, nagy értékű tárgyait. fi tartós fogyasztási cikkek tartós problémái sok tekintetben most már az ipar, a kereskedelem körmé­re égtek s a megoldatlan gondok egyre nagyobb te­herként nehezednek a szol­gáltató hálózatra is. A leg­utóbbi időkben kormányszin­ten és a tárcák között jóné- hány határozat, megállapo­dás született a gyorsabb ha­ladás érdekében. Ez kedvező feltétel ahhoz, hogy az új szelek ereje növekedjék, el­tisztítsák az útból mindazt, ami miatt, amin a vevő k*-ik. M. O. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom