Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 163. szám

1975. július ß. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP Gyanún felül Evről-évre jelentős össze­get költ környezetvédelemre a Balaton melletti fűzfői Nitrokémia. 1965 óta önálló kutató apparátussal vizsgál­tatja, hogyan lehet biztonsá­gosan megóvni a Szennye­zéstől a fűzfői öböl vizét. Erre a célra kidolgozták a gyártástechnológiát és elké­szült az első víztisztítómű. Ez évente 250 ezer köbméter szennyvizet tesz ártalmat­lanná. A meglévő tisztítómű mellé most megkezdték újabb két nagyteljesítményű tisztító berendezés építését. Ezzel lényegében a meglévőek biztonságát fokozzák. A már üzemelő vízmű hatékonysá­gát mutatja, hogy az idei halpusztulás idején a Nitro­kémia már „gyanúba” sem kefült. A LEGKORSZERŰBB kábeltető szerkezetet alakítják ki a most épülő győri színhá­zon. A 65 méter hosszú, 35 milliméter vastag kábeleket — melyek a tetőszerkezetet tartják — a csehszlovák Primstán Vállalat szakemberei szerelik ViszályMó szomszédait A városi tanács szabálysér­tési előadójának asztalán tö­megével hevernek az akták. Feljelentések, panaszos leve­lek. Lakók panaszkodnak la­kókra, szomszédok a szom­szédra, sőt: testvér a testvér­ré. Azt remélik (s kérik), hogy a tanács rendet teremt, véget vet a mindennapos per­lekedésnek. Mi a veszekedések oka? Sok esetben a házi­rend megsértése, máskor pe­dig nevetségesen apró dol­gok; pletyka, a szomszéd „bogara”, kutyája, macská­ja, gyereke, vagy mert a futóbab felmászott a másik kerítésére. Természetesen sokszor helytálló a panasz; a lakó összeférhetetlen ter­mészetű, vagy épp a kelleté­nél jobban beléüti más dol­gába az orrát. Mégis a leg­többször kevéske alkalmaz­kodással elkerülhető lenne a viszály. A kutya a hibás Az Ostor utca négyben évek óta testvérharc dúl — apróságok miatt. B.-ék hi­báztatják a szomszédot, mert állítólag M. kiengedte az udvarból a kutyájukat és elütötte az autó. M.-ék sze­rint B. a főbűnös, mert el­dugaszolta a lefolyót, és nem vesz részt a közös házkörüli munkákban. Legutóbb még 35 forintot is kért, mert meg­csináltatta a levezető csövet, holott a kerti csap téliesíté- séhez egy fillérrel sem já­rult hozzá. B olyongok Tiszafüreden, kérdezősködöm, mer­re találom meg a fő­orvos urat. Idős parasztem­ber mosolyog, kérés nélkül elmelési, hogy a doktor úr nem csak megvizsgálja, de elbeszélget vele mindenfélé­ről, s az unokáját még a ta­nulásról is kifaggatja. Azt mondta a gyereknek, hogy ha mégegyszer kettest hoz, oltást kap. Arra menjen ott lakik, táblán van a neve, igazít el a bácsi. Dr. Galaczi András, a ti­szafüredi körzeti főorvos jön ki a csengetésre, beljebb tessékel. A házelőtt pihenő motor, nyúzott, sáros. — Ezzel jár? — Igen. A területem 30 kilométer hosszú, járom a kócsi tanyákat is, egészen Hajdú-Bihar megye határá­ig. Három ezer lélek tarto­zik hozzám, de sokat he­lyettesítek, úgyhogy ennél több emberrel törődöm. — Azt mondják az embe­rek, hogy sok orvos jön Fü­redre, de el is megy. — Rám számíthatnak a betegeim. — Akkor hát igaz, hogy ide bármikor jöhetnek, még éjszaka is... — Igen, szabad időm szinte csak akkor van, ha elme­gyünk Tiszafüredről, mert ha itthon vagyok, mindig kerül egy-két beteg. Min­denki ismer. Senkit sem küldhetek el. Megszoktuk A szabálysértési előadó szerint az Ostor ulca .4. la­kói az évek során annyi pénzt költöttek már egymás „feljelentgetésére”, hogy ab­ból házuk kidőlt-bedőlt ka­puját és gocsörtös járdáju­kat is újra cserélhették vol­na. Tehát valamivel többet ?5 forintnál... Éjszakai lármázok A városi tanács lakóházak házirendjére vonatkozó 1974 évi rendélete szerint a má­sok nyugalmát zavaró lakók ellen is szabálysértési eljá­rás indítható. Az éjszakai hangos házibulik, családi perpatvarok miatt is több feljelentés érkezett már az idén. Ha a szomszéd nem tud aludni, mert a másik lakás­ban teljes hangerővel böm­böl a magnó, vagy „meg­hitt mulatozás” folyik („Hol voltál megint Lajos?!”) ak­kor előbb átdörörhböl a fa­lon, de ha végképp „nem bírja cérnával”, akkor ki­hívja az URH járőrt. Leg­többször elég a rendőr szó­beli figyelmeztetésé, hogy befejezzék az éjjeli lármát. Legalábbis egy időre... Persze nem mindenki ilyen szófogadó — még nappal sem. A Beloiannisz út 40- ben például már kétszer is kint volt a rendőrség, leg­utóbb feljelentés is érkezett. Idézet a levélből: „A lakók mar félnek B.-né szájától és egymás bogarait, de kerül­jön beljebb! Szép, tágas, ízlésesen be­rendezett szobák, egyszerű, harmonikus környezet. A falakon festmények, a tele­vízió mellett lemezek, leg­felül a Corvina együttesé. — A lányoké — mondja dr. Galaczi Andrésné. — A nagyobbik negyedikes, a ki­sebbik másodikos lesz az egri Dobó István gimnázi­umban, biológusnak készül. A nagyobbik leányomat a nyelvek érdeklik, oroszul, németül, angolul, latinul ta­nul, a bölcsészkarra szeret­ne menni. Elhelyezkedünk, a tárgyra térek. — önt néhány hete kiváló orvos címmel tüntették ki. — Váratlanul ért az elis­merés, de jól esett. Az én pályámon az emberi és szak­mai vonások elválaszthatat­lanok. A betegekkel nagyon jól kijövünk, harmonikusan élek itthon is, ezért a rende­lőben sem tud senki felbosz- szantaní. A2t, hogy a gyógyí­tó munkára koncentrálhatok, a feleségemnek köszönhetem, aki mentesít minden házi munkától. Reggel hatkor főzni kezd. hogy délben bosszújától. Meddig bírhat­ja türelemmel az ember.” — Több mint egy éve nem beszélünk. Egyszer rámför- medt, hogy mit mondtam én róla, máskor meg ránkön­tött egy lavór vizet. A fér­jem még rosszabbul járt, — eltörte rajta a seprűt... És beszél olyan csúnyán, mint hat más. B.-né ellen mások is pa­naszkodnak. A másik szom­széd, H.-néni és még néhá- nyan B.-né gyereke miatt orrolnak. B.-né szerint nem ő, ha­nem a szomszédok a rosszak. Egy ezrest fizet — Ott kezdődött, hogy hír­be kevertek, mert szerintük jár hozzám egy fiatalember. Persze, hogy nem hagyom, hogy a szájukra vegyenek. Nem válók ezek bérházba... Egyszer még meg is dobál­tak. Van itt négy-öt össze­férhetetlen lakó, — nem is érdemlik meg, hogy beszél­jek velük... B.-nére egyébként össze­férhetetlensége ' miatt ezer forint pénzbüntetést rótt ki a szabálysértési előadó. Lakók panaszkodnak la­kókra, szomszéd a szomszéd­ra. Azt remélik, (s kérik), hogy a tanács rendet teremt, véget vet a viszálykodásnak. Pedig, csak rajtuk múlik, hogy nyugalomban éljenek. [ T. K. L. együtt ebédelhessen a csa­lád. Ezenkívül a rendelőben ő az asszisztensem, leveszi a vállamról az adminisztráció nyűgét. Egyszóval a most kapott kitüntető cím neki is szól... — Ugyan Bandikám, — pironkodik a kedves házi­asszony, majd hozzám for­dul. — Inkább azt írja meg, hogy a páromat nem izgatja hányán várnak a rendelő­ben, az sem ha délutánba nyúlik a rendelés. Hetente kétszer kijár Kócsra. Gyak­ran ügyeletes, olyankor pe­dig nincs megállás, ö végzi a járásban a gépjárműalkal­massági vizsgálatokat, bí­rósági orvosszakértő, kato­nai sorozásokon orvos, 12 esztendeig volt a járási egészségügyi szakszervezet elnöke, a rendelőintézet párt- alapszervezetének titkára, a magyar általános orvosok tu­dományos egyesületének tit­kárhelyettese és járási tit­kára. — Ugyan, ugyan — sza­badkozik a férje. — A tudományos egyesü­letről mondana valamit? — Sikerült elérni, hogy a körzeti orvos munkáját ön­álló szakmának tekintsék hi­Nem lesz hiánycikk A Parádi víz és a szeg A népszerű Parádi vizet, a gyomor- és légúti bántal- mak természetes gyógyszerét gyakorta hiába keí-ésik a bol­tokban, ebnek Oka többnyire áz volt, hogy a forrás vízho­zama az évek óta csapadék­szegény időjárás miatt erő­sen megcsappant, ingadozott. A Parádi víz fogyasztói számára örvendétes hír, hogy az idei nyáron ked­vezően alakult a vízellátás, lényegesen több víz tör fel a parádi forrásból, mint a korábbi hónapokban. Szinte példátlan, hogy nyáron ma­gasabb a vízhozam, mint ta­vasszal. * * * A kereskedelem az egyik legegyszerűbb vasáruból, a szegből a hazai korlátozott kapacitás és a külföldi kí­nálat hiánya miatt hosszú ideje nem tudja kielégíteni az igényeket. Két évvel ez­előtt 11 ezer, tavaly 12 ezer tonna szeg került forgalom­ba, ennek ellenére — külö­nösen a szezonban — a szeg hiánycikknek számított. A probléma egy kedvező üzletkötéssel egyelőre meg­oldódott. A Ferunion külke­reskedelmi vállalat és az In­terunion kereskedelmi egye­sülés a júniusi poznani vá­sáron 5000 tonna szeget vá­sárolt a lengyel Universal külkereskedelmi vállalattól. vatalosam is. Szakorvosi vizs­gát tehetünk. De csak tavaly óta! — ön? — Levizsgáztam. Az or­vostudomány általános szak­orvosa vagyok. — Tizenhat éve került Fü­redre. — Igen. Akkor 6 ezer em­ber volt a körzetemben. A másik két orvos talán kicsit zöldfülűnek tartott, de ren­desek voltak hozzám. 1961- ben volt egy nagy járvány, agyhártyagyulladás... ekkor hozzájuk öregedtem, azaz be­csületet szereztem. — A nyári szabadságukat hol töltik el? — Az IBUSZ szervezi az útjainkat. Amikor a gyere­kek 5—6 évesek lettek együtt kezdtük járni az országot. Azután a környező országok kerültek sorra, szintén IBUSZ-szal. Mindenhova együtt megyünk, az egész család. — Autó? — Nincs. Üdülőnk sincs. Normálisan élünk, mint bár­ki más. A feleségem is, ma­gam is parasztszülők gye­rekei vagyunk. Megőriztük az ő egyszerűségüket. K. L. Fáradhatatlanul, az emberekért Heti jegyzeteink Egy falu, egy gyár? Néhány éve, amikor még a népgazdaság egyik köz­ponti feladata volt a vidéki ipartelepítés, olykor egy­másnak adták a kulcsot a minisztériumokban a depu- tációk. Lelkes kisvárosi, községi patrióták, képviselők, tanácselnökök, párttitkárok kilincseltek ezzel a tiszte­letreméltó szándékkal, hogy ipari üzemet, gyárat, de legalább egy telephelyet szerezzenek. Ki vitatná e szándék nemességét, mitöbb: alapvető igazságát? Az elmúlt évtizedekben, a szocialista tervgazdálko­dásnak köszönhetőén, jelentősen kiegyenlítődött az or­szág egyes vidékei, a megyék egyes területei közötti különbség. Ilyen értelemben és céllal változatlanul ré­sze maradt gazdaságpolitikánknak a vidék iparosítása. Ez azonban nem lehet egyenlő — és nem is lesz — az -egy falu. egy gyár” mozgalommal. Az ilyen szétap­rózás ellen sok minden szól. Főként az az egyszerű igazság, hogy valahol a mezőn, egy falu határában, építhetünk bármilyen nagy üzemet, az még nem jelen­ti a környék iparosítását. Nem biztos, hogy helyes az ilyen döntés, ha a szükebben vett gazdaságosság olda­láról nézzük. Mert a munkaerőn kívül — szakképzet- len, betanításra váró emberek — minden mást helybe kell vinni: a nyersanyagot, a kooperáló üzemek fél­kész termékét, az energiát, a vizet, majd a kész ter­méket újból el kell szállítani. Ez összességében sok olyan tényezőt takarhat, amely megkérdőjelezi a gyár­tott termék gazdaságosságát. Ezzel szemben, ha kije­lölünk egy-egy jő fekvésű, utakkal, vasúttal, vízzel, energia forrással jól ellátott, vagy ellátható várost, nagyközséget, s annak az iparát tervszerűen fejleszt­jük, a gazdaságosság és hatékonyság is sokkal jobb lesz. Ennek meggyőző példái vannak a megyében is. Mindez csak néhány érv, amely az „egy falu, eg-y gyár” elképzelés ellen szól. Bőségesebb, tudományos vizsgálatokon és felméréseken alapuló — józan meg­fontolásra intő — érveket tartalmaznak azok az is­mert és elfogadott területi-gazdaságfejlesztési elképze­lések, amelyek a közép- és hosszútávú tervezés alap­ját képezik, s amelyek gondosan körülhatároliák az ipartelepítés feltételéit. A. F. Milliók hulladékból A tiszafüredi Alumínium ájugyár KISZ-eséi kom­munista szombaton összegyűjtik, átválogatják az üze­mi vashulladékokat és átadják a MÉH-nek. Hasonló hírek érkeznek a megye más nagyüzemeiből, termelő- szövetkezeteiből is. önzetlenül, lelkesen fogtak munká­hoz a fiatalok: a megyében harmincezer KISZ-tag van, a gyűjtésben mégis csaknem ötvenezren vesznek részt. Miért volt szükség arra, hogy a KISZ Központi Bi­zottsága vasgyűjtési akciót kezdeményezzen? Azért, mert hazánknak mind több jó minőségű ,acélra van szüksége. Tudva ezt. a kohászati vállalatok munkásai a kongresszus és felszabadulási munkaversenyben vál­lalták, hogy terven felül 50 ezer tonna acélt adnak a népgazdaságnak. De minek ehhez drága pénzért meg­vásárolni az alapanyagot, amikor mondhatni minden üzemben, termelőszövetkezetben van összegyűjthető kohósítható vashulladék. Szolnok megyében a fiatalok és idősebbek által összegyűjtött anyagok hagy részét a MÉH veszi át. A Tisza-vidéki Vállalat tavaly például 40 ezer tonna vas­hulladékot szállított a kohászatnak; idei terve 49 ezer tonna. És bár az akció július 1-én kezdődött, máris jó eredmények vannak. A megyében a fiatalok 2 ezer tonna vashulladékot akarnak összegyűjteni. A Hűtő­gépgyár KISZ-esei ezer mázsát vállaltak. A karcagiak már csaknem 1200 mázsányit át is adtak a MÉH-nek. A kunmadaras! Kossuth Tsz-ből 150 mázsa vasat szál­lítottak el a gépkocsik, a jászfényszarui Kalapgyár fia­taljai eddig 300 mázsát gyűjtöttek össze. A minap pél­dául a jászkiséri tsz-fiatalok négy tehergépkocsival szállították be a vasat, fémet, a jászapáti átvevőhelyre. Űj, közhasznú feladatot vállalták a fiatalok me­gyénkben is,- de hogy milyen siker koronázza munká­jukat, az valamennyiünkön múlik. Mindenki segíthet nekik. V. V. Az életünkkel játszanak A táblán már jócskán lepergett a festék, nehezen olvasható a felirat: „A vasúti hídon átjárni veszélyes és tilos!” Ettől függetlenül pirosszoknyás nő libeg a Zagyva fölött ívelő híd túlsó oldalán, messziről látszik, hogy a mellette lépdelő gyerek kezét szorosan morkol- ja. Sietnek — bármikor jöhet a vonat. Szolnokon ezt a vastraverzekből álló monstrumot inkább így ismerik: ...az a híd, ahol háróm ember meghalt... az a híd, ahol a cirkuszból hazajövét egy asszonyt elütött a vonat... az a híd ... sorolhatnánk tovább. Ez a vaskolosszus bizonyítja a mondást, hogy idővel az emberek könnyen felejtenek. Mert az biztos, hogy akik komótosan sétálgatnak fürdőnadrágban, hor­gász bottal a kezükben, azok már elfelejtették ezeket a tragédiákat, és a többiek is, akik a vasúti hídon men­tek át a túloldalra. Lehet, hogy erre figyelt fel az a szolnoki tanács­tag, aki beszámolójában megírta, hogy a környék lakói kérik egy gyalogátkelő megépítését. A városi tanács műszaki osztályán megvizsgálták, hogyan lehetne ol- csón(!) hozzátoldani a hídhoz a járdát. Megállapították, hogy főtartó egyik oldalára vaskonzolokat lehetne sze­relni, erre aztán jöhetne a palló, mellé pedig a korlát. De még mielőtt bármihez hozzákezdtek volna, véle­ményt kértek a MÁV Vezérigazgatóság vasúti hídosz- tályának szakembereitől. Részlet a válaszlevélből: „A gyalogos közlekedés életveszélyes. Néhány év múlva a vonatok sebessége ezen a vonalon óránként 140—160 kilométer lesz, így az elsodródási veszély az eddigiek- hídtól független gyaloghíd építésével lehetne ezt a hez képest növekedni fog ... Legcélszerűbben a vasúti kérdést megoldani.” Erre pedig pénz nincs — ahogyan a városi tanács­nál elmondták, — már csak azért sem, mert, ami van, az sokkal fontosabb célokra kell. így marad a kénye­lem, s mellette a veszély, vagy a másik lehetőség: min­denki tudomásul veszi, hogy pár száz métert |V*Wól- nia kell a közúti hídig. Megéri! H. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom