Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-10 / 160. szám

1975. július 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Lépésváltás Kuncsorhán Újjáéled a művelődési otthon A bisztróban az asztalosok serénykednek. Szerelik az elárusító pultokat Az utolsó simítások a vasútállomáson Két nap múlva „premier” Ä művelődés otthonát le­hetetlen eltéveszteni Kun- csorbán — a legcsúnyább, a legelhagyatottabb épület Már az első benyomások lehangolóak. Vakolat- és fes­tékhiány, por, szemét; az udvaron gaz. A „kultúrház” feliratot valaki szitává lőtte légpuskával, a mellékhelyi­ség ajtaja tépetten lóg. Ki a gazda? Beljebb, ha lehet még szo­morúbb a kép. Egy rossz la­vór. néhány törött szék — azt se tudom, milyen ren­deltetésű helyiségben va­gyok. Klubszoba ez, vagy igazgatói iroda, esetleg rak­tár? Az ajtó tárva-nyitva, de úgy látszik senki sincs itt. — Halló... ! '■— Halló, erre tessék! Két öregúr kártyázik bé­kés egyetértésben. Egyikük különösen kedves, nyilván „nyerésben van”. — Mi tetszik, fiatalember? — Az igazgatót keresem. — Az igazgatót? Ejnye már, ki is lehet az ... Társára néz segélykérőén, aztán együttes erővel kisü­tik, hogy... — ... Szabó Bálint. Igen, az lesz az. Készségesen útbaigazíta­nak, elmagyarázzák, hogy merre találom az „igazgató urat”. A Szabó portán barna fia­talasszony fogad. Meglepő­dik, hogy a művelődési ott­hon igzagatóját ott keresem. — A férjem évekkel ez­előtt volt igazgató, aztán le­mondott. Már az utódja is elment... Mindennapi életünk nyelv- használatában igen gyakran jut szerephez a címbeli szó. A nyelvjárásban, a köznyelv­ben és az irodalmi nyelvben egyaránt igen változatos használati értékben kerül aj­kunkra és toliunkra. Igen messziről jutott el hozzánk: a latin per se (ejtése: per szé) nyelvi formának átvéte­le. Eredeti jelentése: önma­ga által, magától. Ebből a latin szókapcsolatból vált ki per se intelligitur. Magya­rul: magától értetik, értető­dik, magától értetődően. Ebből az alapjelentésből fejlődött ki a persze módosí­tószó, erősítő-nyomósító ki­fejezés igen változatos aláb­bi használati értéke: termé­szetesen, igenis, hogyne, igen ám, úgy ám stb. A magától értetődően, magától értetik, magától ér­tődik kissé tudálékoskodó kifeiezése helyén is jól te’- jesíti nyelvi szerepét. Igenlő feleletként is gyakran hasz­náljuk. A persze, hogy itt i'olt, a persze, hogy úgy van mondatformákban szavunk mondatszói értékű, és a mel­lékmondatok előtt főmondat­nak tekinthető. Éppen napjainkban a köl­teményekben is igen gyakran vállal nagyon kifejező nyel­vi szerepet. Hogy milyen fo­galmi értékben és stíluselem­ként, arról példáink bizony­kodnak. Ladányi Mihály Da­locska című költeményében Látva kétségbeesésemet, megsajnál, segíteni próbál. — Ügy tudom, most Mu­rányi Zsigmondné, a terme­lőszövetkezet könyvelője a megbízott vezető. Most vagy soha Murányiné megbízatása június 30-án lejárt, helyét, Somogyi Eszter veszi át — tudom meg végre az igazsá­got Inges Jánosnétól, a köz­ségi tanács vb-titkárától. — Mi az oka a gyakori személycseré nek? — Kis község vagyunk, keveset tudunk fizetni. Ezer- kilencszáz — korábban ezer- hétszáz — forintért nem akad szakképzett népműve­lő. Murányiné elődjét, Ple- sánszky Franciskát is érett­ségivel vettük fel. Három­évig dolgozott itt eredmé­nyesen, közben elvégezte a főiskolát és elment. —* Bizonyára elriasztották a mostoha körülmények... — Való igaz, az 1950-ben épült művelődési ház kis hí­ján összedől, a könyvtár te­teje pedig máris beszakadt. A megyei tanács művelődési osztálya csak ideiglenes mű­ködési engedélyt adott, ha idén nem sikerül felújíta­nunk az épületeket, akkor jövőre be kell zárnunk. — És sikerül? — Igen. A szolnoki járási hivatal biztatására félmilliós költséggel felújítjuk — át­alakítjuk a művelődési ott­hont, s az újjávarázsolt épü­letbe költözik a könyvtár is. A könyvtár régi épületéből ifjúsági klub lesz, mint ahogy a tanácsháza pincéjé­ből is. A kiadásokhoz hoz­inkább alapjelentésében jut versbeli szerephez: „A köz­teher, az persze, a közé ...” Jékely Zoltán versében is­métlődő formában önállóbb szerepet vállal, és merész képzettársításokra ösztönzi a versolvasót: „Persze, persze: a férfi ír, a nő szül — idéz­tem Rilkét következtetésül, — álmomban az öl-t ír-rá változtatnám!” (Jékely: Éva és Ádám). Nadányi Zoltán és Csanádi Imre versében egyrészt a sorsába beletörődött férfi fi­lozófiájára, másrészt a köz­életi indíttatású vers gunyo- ros kritikájára utal kifejezé­sünk: „Vers és könny, ez a kettő együtt jár persze, per­sze. A vers könnyekre in­dít, a könny meg látod, vers­re.” (Nadányi: Magdolna könyvébe) — „A segéd jegyző vénen, ösztövéren tollat per- cegtet. Szikkadt beámter: se­gédjegyző, na persze! egy fe­nét fő! Mellőzött (Csanádi: A községháza holdjához). Ma már nincs hitele an­nak a nyelwédő buzgalom­nak, amely származása miatt elítélné a persze szó hasz­nálatát. A latinból hozzánk került tábla, mód, forma, sors, juss, miniszter, papi­ros, viola, iskola, olaj, pász­tor szavakhoz hasonlóan a persze is teljes értékű ma­gyar szó. Dr. Bakos József zájárul a község termelő- szövetkezete, a megyei mo­ziüzemi vállalat, sőt a me­gyei közművelődési alapból is kapunk támogatást. Az építkezés napokon belül megindul. — Ne haragudjon, de nem lehetett volna mindezt ko­rábban? — Nem volt miből. Isko­lát, óvodát, vízmüvet építet­tünk, s ráadásul éveken át hiába kértünk megyei segít­séget. Eszternek sikerül ? A művelődési otthon új igazgatója, Somogyi Eszter alig néhány hete érettségi­zett. Saját bevallása szerint a döntés előtt átvirrasztott néhány éjszakát. — Végül is elvállaltam, megpróbálom. Tudom, most siralmas a helyzet. Mind­össze két klub működik — az ifjúsági és az öregeké. Ahogy Franciska elment, fel­oszlott a megyei hírű képző- művészeti szakkör... Ez is azt bizonyítja, hogy a veze­tő szerepe meghatározó fon­tosságú. — Milyen tervei vannak? — Az ifjúsági klubra sze­retnék támaszkodni, hisz magam is fiatal vagyok, s ráadásul a nővérem a klub­vezető. A klubok sokat se­gíthetnek nekem, bízom ben­ne, hogy a most alakulgató szekciók később önálló szak­körökké, művészeti csopor­tokká fejlődnek. Szerintem csak a kezdet lesz nehéz, ha vonzóbbá válnak a körül­mények, az intézmény új­ra népszerű lesz. Hérész Dezső Agrárklub Túrkevén Nagyon sokszor és nagyon sok fórumon beszéltek már arról, hogy községekben, ki­sebb városokban az agrár- szakemberek szakmai to­vábbképzése nehezen meg­oldható kérdés. Nincs hely, ahol munka végeztével ta­lálkozhatnának. Így volt ez Túrkevén is 1974. december 6-ig, amikor kilencven fiatal és idősebb szakember össze­fogott és megalapították a városi agrárklubot. Rájöttünk — mondta a klub egyik tagja —, hogy a város három termelőszövet­kezetének csak a vezetői is­merik egymást... Félévre terveztek csak programot, gondolván, hátha nem sikerül a kezdeménye­zés. De az első hat hónao vitaindító előadásai, üzemlá­togatásai kedvező fogadta­tásra találtak. Egyelőre nem lépték túl a szakmai tapasz­talatcsere, tájékozódás ke­reteit. Összejöveteleik témá­ját a helyi aktualitásoknak megfelelően választják. Az egyik találkozás alkalmával megtárgyalták a búza- és a kukorica növényvédelmének fontosabb feladatait, néhány héttel később pedig a tej­termelés növeléséről vitat­koztak a klub tagjai. A téma időszerű Túrkevén, mert az állattenyésztők legnagyobb gondja, hogyan lehetne na­gyobb tejhozamot elérni. Az idei esztendő második felére összeállított program, hasonlóan az eddigiekhez, színes előadássorozatot ígér. Az ország különböző mező- gazdasági intézményeiből jönnek szakemberek, ak’1*- a közgazdasági szabályzókról, a kukoricatermesztés tapasz­talatairól vagy például a korszerű, modern termelő- szövetkezet munkaszervezési feladatairól beszélgetnek, vi­tatkoznak a mezőtúri agrár­klub tagjaival. Még két nap, és az utazó- közönség végleg birtokába veheti Szolnokon az új vas­útállomás hatalmas utascsar­nokát, a modern eszpresszót, éttermet, a tágas aluljárót, a fedett peronokat... Kíván­csiak voltunk milyen az élet az utolsó órákban az állomá­son. Mindenfelé fúrnak, farag­nak, csiszolnak, fényesítenek, takarítanak. Az utascsarnok­ban a villany- és a kábel- szerelők, a műkövesek, az asztalosok éjjel-nappal dol­A soproni Beloiannisz tér értékes műemléképüle­tei közé tartozik a híres Fabricius-ház, amelynek egyik részét még 1958—60- ban állították helyre, s itt kapott otthont a Liszt Fe­renc múzeum régészeti gyűjteménye. A ház teljes restaurálá­sát befejezte az országos goznak. Már csak az apróbb szerelési, szépítési munkák vannak hátra. A tájékoztató és a reklámtáblákat teszik a helyükre, a tizenkét jegy­pénztár kék színű műbőr dí­szítését ragasztják, a mik­rofonokat szerelik fel. Né­hol még hiányzik a műkő­borítás, de az átadás napjá­ra az is a helyére kerül. A csarnok emeletén az ét­terem, a konyha már telje­sen kész, csak a takarítókat várja. A főperonon kívül még négy peron készült eL műemléki felügyelőség. A Fabricius-ház a gótikus polgáriházak reprezentán­sa, udvarán loggiás folyosó és ritkaságszámba menő XIV. századi ablaksor ta­lálható. A szobákat a mú­zeum XVII.—XVIII. száza­di polgár otthonokra jel­lemző bútorokkal rende­zi bi. Ott a munkának már csak a festés a híja. A csarnok előtti téren úttisztító kocsik seprik a betont. Elkészültek a virágágyak, helyükre ke­rültek a virágtartók. Mindenki serénykedik, nem kell senkit a munkára biztatni. Az izgalom a tető­fokon. A munkások néhány hete szombaton és vasárnap is dolgoznak, mégsem fárad­tak. Ök várják a legjobban július 12-ét, a premier nap­ját. De addig még két nap van hátra... Tiszazugi nap 1975 Már hagyománynak szá­mít, hogy kétévenként a ti- szakürti arborétum festői környezetében rendezik a ti­szazugi napot. így lesz az idén is. A tiszakürti klub­könyvtárban a tegnapi ülé­sen a rendezvény napi prog­ramját vitatta meg az elő­készítő bizottság. A tiszazugi napot az ed­digiekhez hasonlóan az idén is augusztus 20-án rendezik. Alkotmányunk ünnepével együtt köszöntik a tiszakür- tiek az új kenyér napját, s ünneplik a község fennállá­sának 900 éves évfordulóját^ ^ylfyMuvEiÉs) Persze Az HDK-ba készül a Kodály kórus A szolnoki Kodály kórus gyakori szereplés közben, he­ti háromszori próbával ké­szül közelgő NDK-beli útjá­ra. A drezdai Neues Chor szolnoki vendégszereplését viszonozzák. Hangverseny- kőrútjuk során Drezda mel­lett több városba ellátogat­nak, — így például Bad Schandau-ba, s a Heide-i katonai művelődési házba. Csupán egyetlen fellépésük lesz hangversenyteremben, a többi szabadtéren. A klasszikus művek elő- * adása mellett a magyar fol­klór bemutatása egyik cél­juk. Műsorukban szerepel egy blokk a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom dalaiból is. Modern né­met zeneszerzők műveinek előadása után ismét magyar folklórral zárják műsorukat. Szó van arról, hogy eset­leg Berlinben is fellépnek. A Kodály kórus eddig is kultúránk jó követének bi­zonyult. Járt már a Szov­jetunióban, Csehszlovákiá­ban, Finnországban és Ang­liában. Finnországi szereplé­sük alkalmával a rádió negyvenperces műsort su­gárzott előadásukról. Angliai szereplésükről így írt a don- casteri Evening Post: „Az első nyugati koncertjükön az elegánsan öltözött kórust az Art Centerben ritkán látott telt ház fogadta. A hangver­seny után világossá vált, hogy a kórus valóban meg­érdemli -hírnevét.” Remélhetően NDK-beli út­juk is sikerrel jár. Újjáépült a soproni Fabricius-ház

Next

/
Oldalképek
Tartalom