Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-09 / 159. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. július 9. ITÁLIAI BESZÉLGETÉSEK Mit akarnak az olaszok? Ma nyílik Budapesten a bolgár nemzeti kiállítás 2. A változás, az áhított mu- tamento, azonban nem kö­vetkezik be egyik napról a másikra, s az Unita azt ír­ja, még hosszú harcra van szükség, hogy valóra váljék a baloldal — a ma már a lakosság nagyobbik felét je­lentő baloldal — akarata. Megoldásra váró kérdés pe­dig bőven van. Nápolyban — ezt is az újságokból tu­dom meg —, ahol a munka- nélküliségre jellemző, hogy 14 000 diplomás van állás nélkül, tüntettek a háziasz- szonyok a magas megélhe­tési költségek, a rossz bérek, a csekély munkanélküli se­gélyek miatt. „Nem kö- nyöradományt, hanem mun­kát akarunk!” — hirdették a felvonulók táblái, alacso­nyabb élelmiszerárakat kö­vetelve. — És ön, ha szabad kér­deznem, mit főz ma, asz- szonyom? — Egy milánói nagyáruházban hangzik el a tolakodó kérdés, a fiatal asz- szony azonban készségesen válaszol: — Nehéz kérdés, főleg ilyenkor, a hónap végén. A férjem 200 000 lírát ad ha­vonta s ebből kell gazdál­kodnom. Bizony, nagyon ke­vés, s gondosan be kell osz­tanom minden napra, más­ként nem jövünk ki. Egyéb­ként is, naponta kell bevá­sárolnom, mert amióta fel­emelték a villany árát, ki­kapcsoltam a hűtőgépet. Leg­gyakoribb ételünk a főtt al­ma, készítek egy nagy tállal, jó is, tápláló is. Persze az is megtörténik, hogy hónap végére kétszáz líráról négy­százra megy fel egy kiló ára, s ilyenkor csökkentem az adagot. Ami korábban csak vacsora volt, most ebédre is elégnek kell lennie. — Bocsánat, hol dolgozik a férje? — Raktáros egy nagyke­reskedelmi vállalatnál. — És hogy bírják az elég­telen táplálkozást? — Tudja, az a szerencse, hogy az orvosunktól kapok vitaminokat, így aztán bírom magam. — Ne haragudjék, jól ér­tettem? — Igen, vitaminokat, or­vosi receptre. Nagyon sokan csinálják ezt. Csadálkozva írom le sza­vait jegyzetfüzetembe: Per fortuna, il dottore mi da le vitaminé per tenermi su ... Szerencsére, a doktor ad vi­taminokat, hogy fenntartsam magam. Olaszország drága, a kis jövedelműek valóban nagyon szerény körülmények között élnek, de ez nem az ország szegénységét jelenti, hanem a jövedelmek, az elosztás aránytalanságát. A gazdagok vékony rétege mellett na­gyon szegény tömegek élnek napról napra, egyre rosszabb körülmények között. Az árak, elsősorban a létfenntartási költségek — s ezt mindenki, akivel csak beszéltem, meg­erősíti — állandóan emel­kednek, amelyekkel a bé­rek nem tudnak lépést tar­tani. Ennek egyik követ­kezménye a példátlan bű­nözési hullám, ami elöntötte Olaszországot, s a szinte ál­landósult sztrájkok. Ezen a napon, mikor eze­ket a sorokat írom, jelentik be az újságok, hogy rövide­sen sztrájkba lépnek a ven­déglői és szállodai alkalma­zottak, tiltakozásul a rossz keresetek és a magas árak miatt. Velence köztisztasági alkalmazottai is sztrájkra ké­szülnek, az ok természete­sen ugyanaz. Mit lehet még olvasni ezen a napon az olasz újságok­ban? Például ezt: Holmes, a detektív, mindent kinyo­moz, informál beruházások­ról, tájékoztatást ad házas­ságkötés előtt és után. Mi­lano, Stradivari 7. Albérle­tet is hirdetnek, a két helyi­ségből álló bérlemény díja 120 000 líra. Egy munkás fi­zetésének több mint a fele. Egyébként mindent lehet kapni. Gépkocsit, hamisított régiséget, muranói üveget, pornó képeslapot, leinfor­málható menyasszonyt. De az embernek az az érzése, az olasz nép valami mást akar, amit pénzért, újsághirdetés­re nem lehet kapni. Bizton­ságos életet, szabadságot, de­mokráciát. Csányi László Következik: Vörös Velence Folytatódik a Jggellenítési menetrend“ Zö'd-!eki-szigetek, amely július 5-én nyerte el függetlenségét, az afrikai partoktól kb. 700 km-re nyu­gatra helyezkedik el. 4033 négyzetkilométer területű, 12 nagyobb és több kisebb vul­káni szigetből álló, 270 ezer lakosú szigetcsoport. A la­kosság legnagyobb része a XVI—XIX. század folyamán a nyugat-afrikai partokról került rabszolgaként a szi­getvilágba. A szigetlakok 65 százaléka mulatt, 32 százalé­ka bantu, 3 százaléka pedig portugál. Mezőgazdasági ország gyen­gén fejlett élelmiszeriparral. A 200 ezer hektár megmű­velésre alkalmas földterület egynegyedét művelik, ahol elsősorban a fehér ültetvé­nyesek exportcikkeit: kakaót, kávét és banánt termelik. A helyi lakosság ellátása szem­pontjából fontos a dió-, a kukorica- és a cukornádter­melés, a kecske-, a szarvas- marha- és a sertéstenyésztés. 1460-ban fedezték fel a portugálok. Az első telepe­sek 1462-ben érkeztek a szi­getre. 1495-től portugál gyarmat, 1951-től Portugália „tengerentúli tartománya”, 1956 óta folyt fegyveres fel­szabadító harc. A XVI. szá­zadtól az Ázsiába vezető ha- jóutak legfontosabb állomá­sa. A Szuezi-csatorna meg­nyitása óta (1869) csak az Európából Dél-Amerikába vezető út egyetlen megálló­helye. Az elmúlt évtizedben a Sal-szigetén épült légiki­kötő Nyugat-Európa és Dél- Afrika fajüldöző rendszerei között létesült légi járatok fontos leszállóhelye. Sao Tónié és Principe — július 12-én válik önálló­vá — a Guineai-öbelben el­terülő 964 négyzetkilométer területű, 75 ezer lakosú tró­pusi éghajlatú vulkánikus szigetcsoport. A népességet az őslakos fangok (55 %), a kontinensről behurcolt kon­gók és conkák (36 %), mu­lattok (7 %) és portugálok (2%) adják. A szigeteken főleg ültet­vényes gazdálkodás folyik, ahol elsősorban exportter­ményeket kakaót, koprát, kókuszdiót, banánt és kinint termelnek. Ipara a mezőgaz­dasági termékek feldolgozá­sára épült. A portugálok 1471-ben fedezték fel, 1522- től portugál birtok. 1951 óta formálisan önálló „tengeren­túli tartomány”. Leve! Szienferopoibó! Messze földről, Szimferopolból küldött le­velet kapott szerkesztőségünk a napokban. A levelet a Törökszentmiklós felszabadításáért vívott harcokban hősi halált halt Anyikin Jevgenyij Vlagyimirovics százados húga, Vera Anyikina írta. Vera Anyikina immár másodszor kereste fel — ezúttal az egész családdal — a várost, a szovjet hősök — köztük bátyja — sírem­lékét. Levelében örömteljes szavakkal ecse­teli benyomásait hazánk és népünk politikai, erkölcsi és kulturális fejlődéséről. Megható sorokban emlékezik meg a mezőgazdasági gépgyárban tett látogatásról, az Április 4. szocialista brigádról, amely a szovjet hősi síremléket gondozza. Beszámol azokról a meleg köszönő szavak­ról, amelyek a gyárban hangzottak el a szov­jet néphez azért az áldozatos barátságért és segítségért, amelyet a Szovjetunió jelenleg is nyújt a magyar népnek. Vera Anyikina vé­gezetül a maga és Anyikin J. V. százados családja nevében megköszöni a városi párt- bizottságnak, a városi tanácsnak a gépgyár gazdasági és politikai vezetőinek, valamint Törökszentmiklós lakóinak, hogy lehetővé tették számukra a találkozást a magyar mun­kásokkal; azt a melegséget és szeretetet, amellyel ott tartózkodásuk alatt körülvették őket. Az elesett szovjet százados húga így zárja levelét: „Mindaz, amit mi láttunk és hallot­tunk, azt igazolja, hogy a magyar és a szovjet nép barátsága egyre erősebbé válik.” A Balcancar Vállalat konténerrakodó berendezése Mini számológép a gyorsan fejlődő bolgár számítástechnikai ipar egyik legújabb terméke A Bulgár traktor (oldalirányban mozgó présekkel) a mező- gazdasági gépgyártás egyik korszerű újdonsága Sajtótájékoztató a bemutatóról Bulgária felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából nagyszabású bolgár nemzeti kiállítás nyílik szerdán a Budapesti Nemzetközi Vásár „A” pavilonjában. A bemu­tatóról kedden sajtótájékoz­tatót tartott Vladimir Vi- denov Bulgária budapesti nagykövete és Penko Pen- kov, a bolgár kereskedelmi és iparkamara elnöke. A kiállítás átfogó képet ad Bulgária fejlődésének há­rom évtizedes útjáról. 500- nál több színes fotótabló, makett, összesen kilenc té­makörre osztva demonstrálja Bulgária gazdasági növeke­désének főbb állomásait, műszaki-tudományos fejlődé­sét, az életszínvonal emel­kedésének jellemző adatait, valamint a szocialista gaz­dasági integráció eredmé­nyeit. A kiállítás területének leg­nagyobb részét a bolgár gép­ipar, az elektrotechnika és az elektronika legújabb ter­mékei alkotják, közöttük az a komplett elektronikus szá­mítóközpont, amelyből a magyar ipar már vásárolt néhányat, s lehetőség nyílik a további rendelésekre is. Felsorakoznak az anyagmoz­gatás automatizálását meg­könnyítő különböző gépek, targoncák, emelők is. Bulgáriában az idegenfor­galom is lendületes fejlődés­nek indult, hiszen — mint a kiállítási tablók is bemu­tatják — az elmúlt évben csaknem négymillió külföldi üdült a Fekete-tenger part­ján, közöttük 78 ezer ma­gyar turista.­A magyar és a bolgár nép barátságáról is felvillant jellemző mozzanatokat a ki­állítás, egyebek mellett a két ország kereskedelmi kapcso­latai bővítésének adatait is, azt, hogy 1971 és 75-ös idő­szakra kötött hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény a korábbi ötéves időszakhoz képest az árucsereforgalom 65 százalékos emelkedését írja elő. Az árucsereforgalom az idei év végéig várhatóan meghaladja a 410 millió ru­belt. Magyarország főként anyagmozgató gépeket, vago­nokat, műszereket és elektro­nikus számítóberendezéseket vásárol Bulgáriától — mint azt szemléletes grafikonok ábrázolják — cserében gép­ipari és vegyipari terméke­ket, Ikarusz autóbuszokat, orvosi és más műszereket szállít, de eredményes együttműködés alakult ki a kohászati termékek kölcsö­nös cseréjében is. Mint a sajtótájékoztató alkalmával a bolgár keres­kedelmi és iparkamara el­nöke elmondotta, a két or­szág között lehetőség nyílik a kereskedelmi kapcsolatok további bővítésére és az in­tegrációra, főként a kohá­szatban, a gyógyszeriparban, a háztartási gépgyártásban. Az Intranszmas és az Agro- mas magyar—bolgár közös társasághoz hasonló új együttműködési formákat is célszerű lenne keresni. A további együttműködést se­gíti majd elő várhatóan a ki­állítás ideje alatt az országos műszaki fejlesztési bizott­sággal és a MTESZ-szel együttműködve megrendezés­re kerülő eseménysorozat is. Július 14-e és 18-a között hat tudományos-műszaki szim­póziumra kerül sor. A kiállítás szerdán délután 2 órakor nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt, s jú­lius 23-ig naponta délelőtt 10 óra és délután 6 óra kö­zött várja az érdeklődőket J

Next

/
Oldalképek
Tartalom