Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-01 / 152. szám
1975. július 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Varázsló és agitátor A cím talán csak arra jó, hogy felkeltse a figyelmet, hiszen maga a műsor, azzal együtt, hogy az író egyik legizgalmasabb művét, a Mario és a varázslót keresztmetszetben bemutatja, tulajdonképpen a politikus Thomas Mann arcélét rajzolja meg. Mindez csöppet sem von le Pók Lajos műsorának értékéből, mert feszes szerkesztéssel sikerült az irodalmi művet s az eredeti dokumentumokat végig figyelmet érdemlő összeállítássá kovácsolni. Míg a Mario és a varázsló áttételesen, szinte költői eszközökkel juttatja kifejezésre Thomas Mann állásfoglalását az iszonyat és a terror ellen, a beszéd és levélrészletek már direkt módon ismertetik meg velünk a kényszerűen politikussá váló írót. Kényszerűen, hiszen egyik beszédében ő maga mondja, úgy érzi, másra, vidámabb dolgokra született, de hitet tesz amellett is, hogy történelmi sorsfordulók idején az apolitikusság erkölcstelen. S ezt nemcsak vallja, cselekszik is. Néhány nappaí Hitler hatalomátvétele előtt a berlini szocialista kulturális szövetségben tesz vallomást a szocializmus mellett, s többek között elmondja, hogy a polgári származású szellemi ember helye ma a munkásság és a szocialista demokrácia mellett van. A spanyol polgárháború idején a spanyol népfront segítésére hív fel, s 1936-ban — amikor megfosztják német állampolgárságától, és a bonni egyetem is megvonja tőle a díszdoktori címet, — magvas levélben fejti ki véleményét kora embertelen politikai viszonyairól. S ahogy fogadta: napjait élete végéig mélységes és szükséges politikai tiltakozással töltötte. Angliából a BBC hullámain szólt a németekhez, tiszta fejjel, döbbenetes erővel. Amikor a haláltábo- rakról beszélt s a fasizmus embertelen tetteit sorolta, akisor is hitt abban, hogy élnek németek, vannak emberek akik figyelnek szavára. Thomas Mann politikai gondolkodásának alakulása nemcsak személyes vagy eszmetörténeti dokumentum, gondolatainak vonzóereje, erkölcsi-politikai érvénye napjainkban is ható, eleven valóság. Krónikák — krónikások Talán egyetlen műsor sincs a nap alatt, amelyet annyian hallgatnának, mint a Reggeli Krónikát. Már ebből is következik, hogy tartalma, mondanivalója nem utolsósorban formája megannyi enjber véleményének, ízlésének alakítója. Ezért örülünk annak, hogy túl azon, amit már megszoktunk: tömör, precízen fogalmazott, informatív; nos, túl ezen egyre inkább beszélget velünk. Csu-* pán egyetlen példa. Szombaton reggel a búcsúzó krónikás jó pihenést, jó időt kívánt mindannyiunknak, hétfőn reggel pedig jó munkát annak, aki dolgozni, kellemes pihenést annak, aki üdülni indul. Apróság, persze. De jóleső figyelmesség — ezért érdemel szót. — trömböczky — Kiállítás nyílt Jubilál a szolnoki tervező vállalat Több mint kétszáz fotó, megannyi tervrajz, s külön erre a célra készült perspektivikus rajzok« Még a laikusok is élvezettel gyönyörködhetnek a dokumentumokban a szolnoki tervező vállalat tegnap megnyílt kiállításán. Már a rendezvény meghívója is jelzi, hogy nem akármilyen bemutatóról van szó: a vállalat ebben az évben 15 éves. A kiállítás vendégei tehát láthatják a másfél évtizedes fejlődést, megszemlélhetik az elkészült és itt tervezett épületek tervdokumen- mentációját, mellettük a megvalósult létesítmény fényképével. Megeismerhetik a vállalat évek során kialakult tevékenységét, megtudhatják, hogy milyen széles skálán dolgozik a fiatal tervezőgárda. Készülnek itt lakóházak, irodaházak, üzemcsarnok, sőt még, istállók tervei is. A kiállítás „csemegéje” a földszinten bemutatott tucatnyi dokumentum. Itt láthatjuk azoknak a létesítményeknek a rajzait, amelyek csak tervek maradtak. Megnézhetjük például milyen lett volna a leégett Centrum Áruház helyére tervezett sarokház, vagy egy a Tiszaligetbe szánt üdülő. A kiállítást július 1-től 15- ig tekinthetik meg a látogatók. Délibáb nélkül Autócsordák verik a puszta porát. A gémek magasba tartják fejüket, veszélyt sejtenek. Senki se bántja őket. A Hortobágy befogadja a tengernyi népet. Vasárnap estig hatvan-hetvenezer ember fordult meg a híres csárda körül, amikorra véget ért a XI. Hortobágyi Nemzetközi Lovasnapok műsora. A Petőfi bandukolta utak mentén gépkocsik tízezrei. A kilenclyukú híd és a mátai lovaspálya környéke ezeregy éjszaka városa. . Fazekasok, szűcsök, vargák, teknővájók, mézeskalácsosok, sátrak, lacikonyhák, sergők, hipták, hintók, céllövöldék... Az alkalmi vásárváros mögött Thunozoba gulyája, a nagyszarvú szürkék, akik behúzták kocsinkat a Duna-Ti- szatájra. Rackák bégetnek, csikók nyerítenek, durrog az ostor, a híres pusztai prímás, idős Burai Zsigmond nótája száll. — Amoda a Kadarcs mel- mellett... — Hej, szegény Zsiga bácsi! Az öreg nótafa már letette a vonót. Hű komájával, Czi- bere Mátyás számadó-gazdával együtt terelgetik a jószágot valamelyik jó füvű bárányfelhőn. De a nóták maradtak. — Egyik iszik a Megyésben, a másik a Cserepesben — rezegteti egy hordóhangú pusztai ember. Majdnem kétszáz alkalmi sátras-fogadó, lacikonyha állta az emberek meg-megújuló rohamait. Sehol tumultus, se hangos szó, csak a halász és a gu- lyáskondérok fenséges illata. Hogy lehet az, kérdezem önmagámtól, hogy egy szolnoki május elsején főnyeremény, ha az ember hozzáfér egy terítetlen asztalhoz, órákat kell várnia a fák alatt a tál ételért, — itt meg minden, de minden olyan köny- nyen megy... Tizennégy állami gazdasági, termelőszövetkezeti vendéglősátrat számolok meg nagy hirtelen magam körül. A pályán nagyhajú csikóslegény súg valamit a lovának. A jószág eldől, holtnak tetteti magát. — Mit súgott a fülébe! Azt, hogy — mondja, hogy mit. — És ha én mondom neki? — Próbálja meg. Eddig nem hittem, hogy a lovak is tudnak mosolyogni... Zsíros kalapú, bőgatyás, ősz magyar két duplát kér a pusztai presszóban. — Csak marad. — Maradok, sógor. Ette róna meg a fene a világot, mikor azt eszeltem ki, hogy odébállok. Nem a... ! Mi bajom van? A lányomat kista- firungoztam, tetőt raktam a fejük fölé, a fiam az őszben elmegy egyetemre, mi’ meg Borival már megleszünk azon a csecsen, amiből eddig is voltunk. Adjon isten... Koccintanak a kávés pohárral. Nyüzsög, az irdatlan tömeg, az az érzésem nem is igen érdekli őket, mi történik a. futamokkal, — egyszerűen csak itt akarnak lenni a pusztán. A Nemzeti Park már nem holt fogalom, nemcsak a madarak nyugalmát jelenti, az emberekét szolgálja. A jelenkor már becsüli a Hortobágyi Nemzeti Park létét. az utókor tisztelni fogja a jövőben gondolkodókat. Gyönyörű négyesfogat száguld körbe a pályán. — Bravó, bravó — kiált mellettem valaki. A Hortobágy szerelmese, dr. Angyal László, a Hortobágyi Intéző Bizottság titkára. " — Hej, mostan puszta ám a puszta... — Minden úgy sikerült, ahogy szerettük volna... azaz... nem egészen... De mit fantáziálgatok?! — Holnap több kell! — Azért is szeretnénk, ha legközelebb itt lennének a kozák lovasok is... Meg..: —1 Meg? — Ha ide a puszta közepébe egy gyönyörű kiállítócsarnokot építenének... Majd. talán... Ha meg lenne, akkor már másképp volna... — Hogy lekopogjam ön mindig ilyen elégedetlen. Mit csinálna a kiállítócsarnokkal? — Megrendeznénk a naív festők, a túri, a karcagi fazekasok kiállítását, a régi debreceni mesterségek bemutatóját. Irtanánk a giccset az emberek ízléséből. Haj, mi mindent lehetne itt csinálni? Mondjon egy olyan tárlatot, amelyiknek ötvenezer látogatója van. Itt lenne, mert ide éhesen jönnek az emberek, kapni, látni akarnak... Mit szólna például egy országos fafaragó kiállításhoz... — Nem rossz. Vidáman szaladgálnak a gyerekek, trécselnek a felnőttek. Jó ez így... De vaj’ mitől van? Az itt- lévők mindegyike mogorva főnök vagy sóhajtozó beosztott a munkahelyén. S most... ? Mit ad a puszta? Látványt, élményt, felszabadultságot Tudatot, hogy mit jelent itt élni. Része ez a hazának, a gondnak, az örömnek. — Figyelem, 'figyelem, indul a Hortobágy-díj középdöntője... Erre felmorajlik a tömeg, majd csend lesz, csak az árusok kiabálnak. — Mézeskalácsot tessék! — Papucsot asszonyok, papucsot az uruknak. — Törökméz... Fele cukor, fele méz! Nagybanda húzza: — Jászkunsági gyerek vagyok... Kezdődik a Debreceni Népi Együttes műsora. Tánc, móka, kacagás, jó pihenés. Ezt adta három napig a Hortobágy. A gémek, a rackák ijedtek egy kicsit. Nem baj. Majd megnyugszanak. Fő, hogy az emberek jól érezték magukat a Hortobágyon és mindenhol e hazában. Tiszai Lajos Szolnok diáképítői Az állomás melletti toronyház tetején — Milyen mély volt tegnap ez az árok? — Fél méter. — Ma? — Több mint egy méter. — Szép teljesítmény! Nem fáradtak? — Ah, dehogy — mondja szinte kórusban mind a tíz fiú, a kunszentmártoni József Attila Gimnázium diákjai, akik a nyári szünet két hetét a szolnoki jubileumi építőtáborban töltik. Munkahelyük a vasútállomás előtti toronyház. A brigádvezető, Kórócfi Sándor negyedikes gimnazista másodszor van építőtáborban. — Tavaly is Szolnokon? — Igen. Akkor a Tiszapar- -ti Gimnázium volt a főhadiszállásunk. Most a Mátyás király úti általános iskolában lakunk. Akkor a vízügyi szakközépiskola építésén dolgoztunk, idén meg itt, a toronyház tövében. — A munkaidő? — Reggel héttől délután kettőig tart. Ebéd után strandra, moziba megyünk és persze rengeteget focizunk, ping-pongozunk, sakkozunk. Az utolsó szavakat már a gödörben állva mondja, hisz a jó brigádvezető a munkában is együtt van a többiekkel. Mi meg beszállunk a liftbe, s meg sem állunk a 24. emeletig, ahol fehér egyensapkában ugyancsak táborozok dolgoznak. — Munkájuk? — Falazunk — mondja Szabó Károly, a törökszentmiklósi 604-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet másodikos kőműves tanulója. — Az anyagot ki készíti el? — A segédmunkásaink, a gimnazisták. — A minőség? — Jól kikeverik. Persze megmondtuk nekik, hogy hogyan kell csinálni, miből mennyi ke.l. Éppen megérkezik az új szállítmány. Váczi László és Suba Zoltán, a karcagi Gábor Áron Gimnázium tanuFotó: Nagy Zsolt lói hozzák. Váczi László, negyedikes gimnazista harmadszor tölti el a nyár egy részét építőtáborban. — Ezért most jutalomból mehetek Lengyelországba július 13—27-ig. Ott is dolgozunk hétvégeken pedig kirándulunk. Még sohasem voltam Lengyelországban. — Bizonyára ott jobb lesz. Az élmények... — No, azért itt Szolnokon is nagyon jó. Csak az a baj, hogy délután kevés a kimenő. Vócziék brigádja a tegnapi értékelésen a 18. brgiád között az ötödik lett. — Nagyon örültünk a jó helyezésnek. Persze nemcsak azért, mert így a hét végén elmehetünk kirándulni, hanem azért is, mert szeretnénk, ha a brigádunk az elsők között lenne a második hét végén is. Ehhez az ötödik hely nem rossz alap. Tál Gizella Tanárok —tanulók —módszerek A fakultatív rendszer haszna Rábaközi napok BartóSi-emléktáblát avattak A rábaközi népdalok hazájában, a Győr-Sopron megyei Jobaházán vasárnap leleplezték Bartók Béla emléktábláját. A népdalkutató Bartók a század elején gyűjtő útjai során útba ejtette Jobaházát is, hogy összegyűjtse és lekottázza a rábaközi népdalokat. Az emléktábla Bartók Béla népdalgyűjtő útját örökíti meg. A rábaközi napok egyhetes rendezvénysorozata megyei néptánc és menettánc- versennyel zárult vasárnap. Az együttesek színes népi öltözékben dalolva-táncolva vonultak végig Szany község utcáin. Ézt követte a rábaközi napok gálaestje, ahol a legsikeresebb együttesek léptek Tel. Rajzoló gyerekek Nemzetközi gyermekrajz- kiállítást nyitott meg vasárnap • délelőtt Debrecenben Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára. A pályázatra magyar, szovjet, csehszlovák, lengyel, jugoszláv, bolgár és román gyermekek ötezer „munkájukat” küldték el. A zsűri fődíjait a következők kapták: Gajdics Zoltán (Debrecen) hat éves, Baranyi Róbert (Debrecen, nyolc éves, Leos Ovesny (Csehszlovákia) kilenc éves, Jura Amelin (Szovjetunió) tíz éves, Lóri ncz Judit (Téglás) tizenkét éves. Az idei országos középiskolai tanulmányi versenyeken a szolnoki Varga Katalin Gimnázium második helyen végzett az iskolák között. A diákok 25 százaléka vett részt a versenyen, öt tanuló szerepelt az első tíz között, többen értek el tizenkettedik, tizenötödik helyezést. Három tanuló, Katona László, Hajnal Ágnes és Kántor Mária ösztöndíjjal külföldi egyetemen a Szovjetunióban, Lengyelország- x ban, Csehszlovákiában tanulhat tovább. A gimrfezium volt negyedikesei közül öten oroszból és angolból felsőfokú nyelvvizsgát tettek, négyen pedig középfokút. Szépen szerepeltek az iskola diákjai a Matematikai Lapok versenyein, az Édes anyanyelvűnk pályázatain, az egri diáknapokon is. De sorolhatnánk az eredményeket tovább, hisz a Varga Katalin Gimnázium a megyei versenyeken is sikereket ért el. Az iskola tornászcsapata már negyedszer megyei bajnok, Németh Erzsébet volt negyedikes tanuló az idén országos ifjúsági és felnőtt tollaslabda bajnok lett. Ennyi eredmény láttán felmerül a kérdés, mi lehet a siker titka. Semmiképpen sem mellőzhető a becsületes tanári oktató-nevelő munka, a tanulók, ’irányítása. A helyezések elérésében nagy szerep jutott a pedagógusoknak, — Szép Ferencné, dr. Szarvas Pálné, Bartha Lász- lóné, Berta Mihály, Nagy Istvánná —, akik felkészítették tanítványaikat a versenyekre. A tanári irányítás mellett természtesen fontos a diákok személyisége, adottságaik és akaratuk is. Utoljára említjük, de nem utolsósorban az iskolában kísérleti jelleggel bevezetett fakultatív rendszert. Az országban mindössze két középiskolában, a budapesti Radnóti Miklós, illetve a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban kezdték el négy évvel ezelőtt a fakultatív rendszerű oktatást. Az érettségizőkkel együtt vizsgázott a módszer is, méghozzá kitűnő eredménnyel. A tanulók magas óraszámban tanulhatták a számukra vonzó tantárgyakat. A Varga Katalin Gimnázium hetvenegy érettségizőjének több mint kilencven százaléka jelentkezett főiskolára egyetemre az idén. A tanulmányi versenyeken elért sikerek valószínűleg kamatozódnak a felvételi vizsgákon is.
