Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-31 / 178. szám
1975. július 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Aki itt unatkozik, az csal Expressz-tábor Szolnokon » Meg se kottyan egy kis fejtorna Fotó: Nagy Zsolt „6 liter 32 százalékos kénsavhoz mennyi 80 százalékos kénsavat kell tölteni, hogy a keverék 40 százalékos legyen?” Bevallom, nem tudom. Pont hiányoztam ... Akik viszont játszi köny- nyedséggel megbirkóztak e feladattal: Torzsa József, Kónya Gábor és Kalocsai András, a szolnoki Expressz diáktábor lakói — „civilben” a Bolyai János Híradástechnikai Szakközépiskola »vadonatúj” negyedikesei. Diáktáborban matekpélda? — Csak napi másfél—két órára, különben „normálisan” viselkedünk — nyugtat meg Jóska sietve. — Valamennyien főiskolára, egyetemre készülünk, ezért hoztunk magunkkal néhány tankönyvet. A sátor hűvösében, vagy itt a vízparton meg se kottyan egy kis fej- torna. — Elkísért bennünket két szaktanárunk is — teszi hozzá Gábor. — Ha megakadunk valahol, ők segítenek, no meg egy kevés új anyagot is veszünk, önként vállaltuk a nyári iskolásdit, biztos, hogy nem lesz eredménytelen. összefogtak Túrkeve köz- művelődési intézményeinek vezetői a város ipari üzemeivel, és az elmúlt fél esztendőben remek vetélkedősorozatot szerveztek. Az ipari üzemek szocialista brigádjat lelkesen, jól felkészülten vettek részt a hatfordulós városi vetélkedőn. Persze a vetélkedő szervezői igen érdekes programokat biztosítottak a szocialista brigádoknak. Például író-olvasó találkozón látták vendégül László-Bencsik Sándort, Takács Imrét, Fehér Klárát, Kernes Lászlót... De a T1T- előadások vonzó tudományos témáit is említhetnénk. A brigádtagok filmeket néztek meg, valamennyien rendszeres olvasói lettek a túrkevei könyvtárnak, újságokból figyelemmel kísérték a világ eseményeit, állandó látogatói lettek a helyi Finta Múzeumnak ... Az AFIT „Kossuth szocialista brigádja például sok segítséget nyújtott a honismereti munka tsz-történeti részének feldolgozásához: az ország első termelőszövetkezeti városának korabeli dokumentumainak, fotóinak segítségével felkutatták az ak— Hány „bólyais” van a táborban? — Talán ötvenen lehetünk. Másodikosok, harmadikosok, meg mi: öregek... — S mindenki matekozik, fizikázik? — Csudát. A „prücskők” egész nap lógnak ... No sebaj, egyszer majd megtudják ők is, hogy mit jelent negyedikesnek lenni! A „prücskökre” a huszon- nyolcas sátorban sikerült rátalálni. Nemrég érkeztek egy izgalmas focimeccsről G,a bólyaisták 8:2-re győztek!”), s készülnek a strandra. — Matek, sport, strand. ~ Emellett mi van még? — Rendszeresen kirándulunk, a Jászságba, a Tiszazugba például — vállalja Takács Viktor a szószóló szerepét — s persze ismerkedünk a várossal. Jártunk a múzeumban, a galériában, megnéztük az új pályaudvart, a Tallinn mozit belülről is.., A moziról jut eszembe, hogy esténként vetítenek, zene szól, alkalmanként pedig egy-egy híres, érdekes emberrel találkozunk. Aki itt unatkozik, az csal... Nekünk pedig úgy tűnik, hogy az ötvenhetes lánysátor kori idők még élő krónikásait. Más eredménye is volt ennek a vetélkedősorozatnak. A Finta Múzeum talajvizes pincéjét teszi rendbe a Lenin szocialista brigád, s vállalásukat szocialista szerződéssel is megerősítették. Szükséges-e ecsetelni ennek a kitűnő kezdeményezésnek a munkásművelődésre gyakorolt jótékony hatását? Aligha, hiszen a program és az eredmény önmagáért beszél. Jellemző az érdeklődésre, hogy még a döntőbe is tíz brigád jutott be, s mérkőzött egymással. A két túrkevei nagy pari üzem, az AFIT és a Május 1. Ruhagyár kollektívái szerepeltek legjobban: az első üzemből főleg a Ság- vári és a Kossuth, a ruhagyárból pedig a Martos Flóra brigád. Az elmúlt fél esztendő remekül szervezett vetélkedősorozata bemutatta, hogy a munkásművelődést ilyen szellemesen, ötletesen, oda- adóan is lehet szolgálni. A siker a további munkához is biztatást adhat, úgyhogy reméljük a folytatást — de már a mezőgazdasági dolgozók, hivatalok, intézmények közösségeinek bevonásával. K. L. lakói unatkoznak. Mind a négyen — Németh Irén. Lukács Magdolna, Horváth Anna és Oláh Rozália — az ágyon hevernek. — A levélírás fáradalmait pihenjük ki — világosítanak fel, s bizonyítékként egy szatyornyi levelet — képeslapot öntenek az asztalra. — Mit üzentek Szolnokról? — Azt, hogy milyen szép a város... — ... hogy milyen kevés a kaja... — ... hogy milyen klassz a program. Különösen az esti disco-műsor, és persze a koncertek az ifjúsági parkban. Amint látjuk, a vélemények megoszlanak. A négy esztergomi lány csupán egyben ért egyet: ha jövőre is lesz tábor, ők visszatérnek. — Így búcsúzik a legtöbb gyerek — nyugtázza az elismerést Fazekas Sándor táborparancsnok. — Ez az első Expressz-tábor Szolnokon, de én remélem, hogy nem az utolsó. Eddig kétezer táborozó fordult meg itt, s szinte valamennyien elégedetten távoztak. Mit mondjak, én is elégedett vagyok. H. D. Jelentkezés aug. 21-től Dolgozók középiskolája Az utóbbi időben megnövekedett az érdeklődés a középiskolai felnőttoktatás iránt. Az 1975—1976-os tanévre ismét várja a jelentkezőket a dolgozók esti gimnáziuma és a szakmunkások középiskolája is. Mindkét iskolában négy év a tanulmányi idő, az esti tagozaton hetente háromszor van tanítás. A tanítási órákat a munkaidő után tartják, az órákon való részvétel kötelező. A szakközépiskolában a szakma jellegétől függően havonta egyszer, négy-hat órás gyakorlati foglalkozást is szerveznek. A dolgozók gimnáziumába azt veszik fel, aki sikeresen elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, s betöltötte 15. életévét. A szakközépiskolába 17 éves kortól lehet jelentkezni. A két iskolatípus levelező tagozatára azok jelentkezhetnek, akik munka- és élet- körülményeik miatt nem tudnak a heti háromnapos esti oktatáson részt venni. A dolgozóknak a lakó- vagy munkahelyükhöz legközelebb eső iskolákban kell jelentkezniük, augusztus 21-től szeptember 1-ig. Várjuk a folytatást A Szépművészeti Múzeum kincsei Amikor dr. Garas Klára főigazgató végigkísért a Szépművészeti Múzeum harminc évét bemutató jubileumi tárlaton, a kezdetre emlékezett. Elsorolta: a felszabadulás utáni első kiállítást is abban a baloldali teremben rendezték, ahonnan ez a mostani, a három évtized legszebb szerzeményeit bemutató indul. A régi — a harminc évvel korábban készült — fotók szomorú látványt nyújtanak: romba dőlt, omlatag lépcsőház, bomba szaggatta háztető, az időjárás viszontagságaitól tépázott termek, üres csarnokok. Múzeum — műkincsek nélkül... Ezután az indítás után jutunk el az 1945—1975 között szerzett — vásárolt, különböző gyűjteményekből ide került — képekhez, szobrokhoz, grafikákhoz, a nagy műgonddal restaurált műtárgyakhoz. Valószínűleg a kezdet éveiben még elképzelni is nehéz volt, miként nyílhat majd azokban a termekben valaha kiállítás és még nehezebb, hogy még egyszer visszakerülhetnek az elrabolt műkincsek a múzeumba. A fasiszta vezetés ugyanis 1944-ben egymásra haji- gálta a nagyértékű képeket, szobrokat és elindították Németországba a páratlan gyűjteményt. A műkincsek egy része — például Tiepolo egyik képe a hóban hányódva — Szentgotthárdon maradt, s így ezek még 1945- ben visszakerültek a Szép- művészeti Múzeumba. Egy egész esztendeig semmi hír sem érkezett a Németországba hurcolt műkincsekről, csupán annyit tudtak róla, hogy egy ideig egy kávéházban hánykolódtak, és később a gyűjtőközpontba kerültek. Lelkes, nagy izgalmakkal járó felderítő munkával jutottak a megállapításra, hol vannak tulajdonképpen a szobrok, festmények, grafikák, s végül, 1946. november 23-án — a Nemzeti Bank aranyvonatával — hetvenöt ládába csomagolva, hazaérkeztek a legértékesebb darabok. A tizenegy ládányi műértékből álló második külföldi szállítmány 1947-ben érkezett az ezüstvonaton. Csak sokkal később — 1963-ban — az Alt-ausse-i sóbányából érkezett további műkincs-szállítmány. A gyűjtemények visszaérkezése után haladéktalanul konzerválni, restaurálni kezdték az anyagot. A tárlat egyik termét a restaurálás fotódokumentumokkal kísért bemutatásának szentelték. Az elszennyeződött, megrongálódott képek újjávarázsolása, megtisztítása páratlanul izgalmas feladat. Például egy XVIII. századi — itt látható — német tájkép úgy jött létre, hogy két különálló festményt kellett művészien összeilleszteni. A bal oldali rész ugyanis már korábban a Szépművészeti Múzeum tulajdonában volt: amikor az erősen szennyezett jobboldalt megtisztították — kiderült, hogy tulajdonképpen egyazon képről van szó. Ezután a felfedezés után a restaurátoroknak kellett élvezhetővé, „egyenértékűvé” tenniük a fest mény mindkét oldalát. Montu-pap koporsója (egyiptomi) XXII. dinasztia. A fejrész kiegészítése A restaurátorok munkája során derült fény arra is, hogy Bernardo Strozzi Mária című képe nem önálló alkotás, hanem egy angyali üdvözlet-kompozíció egy része. Óriási munka, már-már bravúros teljesítmény volt a XIII. századbeli spoletói művész szobrának restaurálása. A barokk korban a korpuszt helyreállítása közben alaposan megváltoztatták: karjait újakkal pótolták, fejének helyzetét a barokk ízlésnek megfelelően megváltoztatták és bevonták gipszréteggel. A faszobor ma: eredeti szépségében tárul elénk. Az egyiptomi és görög-római tárgyak közül kiemelkedő munkát igényelt a szakállas múmiakoporsó és az Exekias amfora restaurálása. Nyolcezer új műtárgy a Szépművészeti Múzeum utolsó harminc esztendejének szaporulata, s a szerzemények nagyrészét a nemzetközi szakirodalom jegyzi, értékeli. Külön teremben láthatók a válogatott műkincsekből — képekből, szobrokból — álló , gyűjtemény darabjai; közöttük Ámon papnő múmiakoporsója és egy, időszámításunk előtt II—I. századi — gyantás vászonba tekert — férfi múmia. Itt vannak El Greco képei, Zurbarán, Chardin, Piombo, Lorenzo Lotto, Kupetzky és \ Rembrandt festményei, vagy a modern képtárból Corot, Courbet, Market, Renoir és Kokoschka művei. Ehhez a tárlathoz kapcsolódik a Szépművészeti Múzeum állandó modern kiállítása, amelyen a többi között Americo Tot, Victor Vasarely és Pierre Székely munkái is megtalálhatók, továbbá a kétezernél is több, új szerzeményű grafikából rendezett válogatás. A most bemutatott képek, szobrok, dokumentumok együtt bizonyítják: a Szépművészeti Múzeum kincsei a legutóbbi három évtizedben az egész ország, a nemzet közkincsévé lettek. <h. m.) El Greco: A Szent család Szent Annával Új tévéjátékok Gyémántper — Oszlopos Simeon A nyár ellenére nagyüzem van a tv-stúdiókban. — Augusztusban látnak hozzá Esztergályos Károly rendező irányításával Sarkadi Imre Simeon című regényének tv- adaptációjához. A főszereplő: Pola Raksa lengyel színésznő, valamint Kozák András és Gobbi Hilda. Az 1848-as szabadságharc egyik izgalmas „krimije” a Zichy-féle gyémántok sorsa. Kossuth, Görgey és a gyémántok eltulajdonításával gyanúsított Madarász figurája és álláspontja máig szóló történelmi tanulságokat hordoz Mocsár Gábor—Szabó György: Gyémántper című készülő filmjében. A történetet Hajdufy Miklós irányításával rögzítik filmszalagra, a főbb szerepekben Mensáros Lászlóval, Tordy Gézával, Lukács Sándorral, Csomós Marival és Meszléry Judittal. A Gáspár Margit Isteni szikra című regényéből készül a Talma című film, amelynek cselekménye a XVIII. században, Párizsban, a francia forradalom idején játszódik. A darab rendezője Mihályfy Sándor. öt, egyenként 50 perces részből álló sorozat készül Szamos Rudolf, nagysikerű regénye, a Kántor nyomoz alapján. Az első részben megismerkedünk a két főhőssel: Kántorral, a gazdátlan, kóborló farkaskutyával és Csupatival, a rendőr tizedessel, aki befogadja, megszelídíti és szívós munkával híres nyomozókutyát nevel belőle, A Nemere László által rendezett történet epizódjaiban tanúi lehetünk Kántor egy-egy nevezetes „hőstettének” is. A produkció főszereplői: Madaras József, Horváth Sándor és Szilágyi Tibor. Film készül Zsoldos Péter Feladat című regénye nyomán, amely a tudományosfantasztikus könyvek 1972-es nemzetközi fesztiválján nagydíjat nyert. A történet egy űrhajó belsőben játszódik és arról szól, hogy sikerül-e a szerencsétlenül járt űrhajó utolsó, életben maradt pilótájának az elektronikus agy segítségével a lakott bolygó kiválasztott egyedeibe átültetnie saját énjének akaratát, és visszavezetni a hajót a Földre? A film Várkonyi Gábor irányításával kerül képernyőre;
