Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-31 / 178. szám

1975. július 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á Tisza II. védnökei JH BQfer@se§ o ira fi fia fiaté« a uesztesig áss államé A problémát közgazdasági találós kérdésként úgy fogalmazhatjuk meg: miképpen lehetséges, hogy a vállalatok és szövetkezetek nyeresége évről évre te­kintélyes összeggel gyarapodik — az elmúlt évben például az 1973. évi 123 milliárdról 141 milliárdra — ugyanakkor a költségvetés többnyire deficites, holott bevételeinek túlnyomó többsége a vállalatoktól szár­mazik. Védnökséget vállaló ifjú­kommunistákról egyre többet és gyakrabban hallunk. Ki­emelt, nagy népgazdasági beruházásainknál, éveket fel­ölelő nagy munkáknál, vál­lalati és egyéb tervezéseknél a KISZ tagjai közvetlen ré­szesként, tevékeny közremű­ködőkként veszik ki részü­ket. A IT. tiszai vízlépcső KISZ-védnöksége jó példá­val, sok hasznos tapasztalat­tal igazolta e kezdeménye­zés életképességét már eddig is. A Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat fiatal munkásai, al­kalmazottai is a védnökök tevékenységével, gazdasági és mozgalmi munkájával járultak a nagy mű meg­építéséhez. Négy év után készítettek is számadást, végzett dolgaikról, kiegészít­ve a jelen és a jövő felada­taival. Vállalatuk a Tisza­völgy térségében „gaz­dája” az öntözővíznek, a halastavak vízellátásának. 220 ezer hektárnyi öntözött földhöz 820 öntözőüzemi szakember1 és gépész, 37 ön­tözőrendszer ereje kell. A mezőgazdaságot — mél­tán mondhatjuk — forradal­masította a korszerű vízlép­cső. Űj, az eddigieknél még okosabb, képzettebb szakem­ber-fejekre lett szükség. Számadatok sora bizonyítja, hogy gondos oktatási, kép­zési rendszert dolgoztak ki, s a tanfolyamokról sok, dol­Talajtérkép készült a Ti­sza II. vízlépcső hatáskör­zetében kialakuló mintegy háromszázezer hektár öntöz­hető területről a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium Tiszavidéki Me­zőgazdaságfejlesztési Irodá­ja, valamint a Magyar Tu­dományos Akadémia Talaj­tani és Agrokémiai Kutató Intézetének együttes mun­kájával. A térkép eligazítást ad, hogy a talaj szerkezeti összetételének megfelelően, milyen öntözési mód a leg­megfelelőbb, melyik segíti elő hatékonyabban a termésho­zamok fokozását. A különleges térkép ki­dolgozását az tette szüksé­gessé, hogy a tapasztalat sze­rint a néhány éven át öntö­zött föld gyakran elszikese­dik. Szolnok megyében pél­dául jelenleg harmincezer hektárra tehető az a terület, gát jól értő fiatal került ki. Ma is ez a legfőbb teendő­jük: az automatizálás, a vállalat öntözés-fejlesztés koncepciójának, a korszerű öntözési módszereknek, az öntöző és belvizes csatornák legújabb fenntartási mód­szereinek és az általános vízgazdálkodási műszaki is­mereteknek az oktatása. A második építési ütem öntözőrendszereinek gazda­ságos kihasználása, a minő­ségi fejlesztés érdekében még újabb, még több irányí­tó és végrehajtó munkáskéz kell. A szakmai képzés, to­vábbképzés tehát bővül, szakosodik. Kapcsolatot tartanak a fel­sőoktatási intézményekkel, a végzős szakembereknek ked­vet, tájékoztatást adva szép nagy munkájukról. Védnökség ez is, a szó legtágabb értelmében: az utánpótlás, a nagy munka folytatóinak, a hasznosítás nélkülözhetetlen feltételének megteremtése. A szakember­utánpótlás mellett az ifjú­kommunisták és a szocialis­ta brigádok íratlan fogadal­ma és napi tette a pályakez­dők első napjainak, a beil­leszkedés idejének megköny- nyítése. Elképzeléseik, a jövő megtervezése gazdag, sok tettet igénylő feladatsor. Ki­emelkedik közülük a Fiatal Műszakiak Tanácsadó Bi­zottsága irányításával már életben levő versenymozga­lom sokasága, a szocialista amelyen az eddigi öntözé­sek másodszikesedést idéztek elő. A rendszeres öntözés miatt ugyanis a talajvízszint megemelkedik, ettől pedig — bizonyos talaj összetételeknél — nátriumsók halmozódnak fel. A sók gátolják a nö­vényzet fejlődését, romlik a termőföld minősége. Ezeket a területeket természetesen távlatokban kikapcsolják az öntözésből. A tudományosan készült talajtérkép mellett a szak­emberek kidolgozták az ön­tözés talajra gyakorolt hatá­sának ellenőrzési módszerét is Szolnok megyében — amely legnagyobb arányban hasznosítja majd a Tisza II. öntözővizét —, a részletes talaj- és talajvíz vizsgálati eredmények alapján három kategóriába sorolták a me­zőgazdasági kultúrák öntözé­ses termesztésére alkalmas szerződések — eddig bizo­nyított erejének — fokozása azokkal a mezőgazdasági üzemekkel, akik öntözéses gazdálkodást folytatnak vagy kezdenek. Szaktanácsadói hálózatuk hasznos ötletek­kel ésszerű javaslatokkal segítik őket. Az elsorolt feladatok szin­te kivétel nélkül már „foly­tatások”. Nagy vállalkozási kedvet adott a védnökséget vállalóknak a hazánk fel- szabadulása tiszteletére hir­detett „Kiváló Védnökség” mozgalom, amihez a szolno­ki fiatalok is csatlakoztak új, helyi vállalásokkal. Ezek, ez a sor folytatódik. Ekkor indult — s tart ma is — a két KISZ-csoport ingyenes szaktanácsadása az öntöző­gazdaságok elavult öntöző­telepeinek rekonstrukciójá­hoz és a mélybarázdás ön­tözés megvalósításához. Szintén ebben az időszakban kezdődött, s tart még jövő­re is a korszerű rizstelepek kialakítására folytatott mons­trum kísérletsor, vizsgála­taik a gyomai Üj Élet, a püspökladányi Zöld Mező és a hajdúböszörményi Béke Termelőszövetkezetek föld­jein folynak. Van hát dolguk, ten­nivalójuk a védnökök­nek. A szocialista közösségre jel­lemző, együttes teher- és fe­lelősségvállalás teszi oly mindennapian gazdaggá e fogalmat: védnökök. területeket. Ennek alapján az öntözhető terület csupán öt százaléka az, amelyen semmiféle károsodást — hosszabb távon sem — idéz elő a víz. Kilencven százalé­kán viszont csak akkor sza­bad öntözni, ha az öntözés- fejlesztéssel egyidőben kü­lönböző mértékű és nagysá­gú kultúr- és agrotechnikai műveleteket is végeznek, így például optimális talaj­művelést, mélylazítást, ta­lajvízszintmérést és egyéb meliorációs munkát eszkö­zölnek. A megye szántóterü­letének öt százalékát alkal­matlannak találták minden­nemű öntözésre. A talajtér­kép már az ötödik ötéves terv öntözésfejlesztésének ki­munkálásához irányt, útmu­tatást ad a táj terület mező- gazdasági szakembereinek. Szakszervezeti választások A szakszervezeti választá­sok április 1-én kezdődtek, a bizalmiak, a műhelybi­zottságok és a gyáregységi szakszervezeti bizottságok választása már véget ért, néhány héten belül a válla­lati, nagyvállalati és tröszti szakszervezeti tanácsok, il­letve szakszervezeti bizott­ságok választása is befeje­ződik. Szeptember 15- ok­tóber 15. között tartják azo­kat a küldöttértekezleteket, amelyeken a szakszervezetek megyei tanácsait, illetve a szakszervezetek budapesti tanácsát választják meg, október 15— november 15. között rendezik a szakmai kongresszusokat, s decem­berben kerül sor a Magyar Szakszervezetek XIII. kong­resszusára. A szakszervezeti választá­sok eddigi tapasztalatai is kifejezésre juttatják, hogy a szakszervezeti tagság egyet­ért a párt XI. kongresszu­sának határozatával, kész még többet tenni e határo­zat végrehajtásáért, a mun- I ka javításáért, Idegen for résok SsöS Ilyen körülmények között az lenne a logikus, hogy a vállalatok és a költségvetés pénzügyi helyzete azonos, de legalább is hasonló legyen. Alapjában véve örvende­tes, hogy a vállalati mérle­gek nyereséggel zárulnak. Csakhogy a vállalati mérle­gek ilyen — nyereség — ro­vatában kimutatott összegek egyre nagyobb hányada táp­lálkozik „idegen” források­ból. Nevezetesen a költség- vetés termeléssel kapcsola­tos közvetlen kiadásaiból, a termelői árkiegészítésből, az egyéb import árkiegészítés­ből, az állami visszatérítés­ből, az egyéb termelői tá­mogatásokból. Jó néhány esztendeje a vállalati nyere­ség több mint fele — az el­múlt évben pedig már csak­nem 70 százaléka — az ál­lamkassza most részletezett juttatásaiból származik. Va­lamikor úgy fogalmaztuk meg a vállalati nyereség lé­nyegét, hogy az a termelési kiadások és az árbevétel kü­lönbsége; ez ma már csak másodlagos forrása a mérle­gekben kimutatott nyereség­nek. A vállalati nyereség tartal­mának eltorzulásában szere­pe volt és van annak is, hogy a tőkés világpiaci infláció és a nagymértékű áremelke­dések káros hatásait nem engedtük be a magyar gaz­A jászberényi Leninben R beruházások féléve A szövetkezet gyarapodá­sát szolgáló fejlesztési ter­vek, évekre szóló sok milli­ós beruházásaik befejezésé­nek hónapjai — a jászbe­rényi Lenin Tsz-ben nevezik így az 1975. év első felét. Az év első felében befeje­ződött a tsz 3500 hektár te­rületét „átalakító” meliorá­ció. A több éve folyó, áthú­zódó beruházás befejező sza­kaszán 880 ezer forintba ke­rült, és ezzel megvalósult a szövetkezet több mint 6 mil­lió forintos beruházása. Befejezték a közel egy­millió forintos költséggel ké­szült, 3800 méter hosszú ön­tözőcsatorna építését. Létre­hozásával 300 hektár öntö­zött gyep telepítését teszik lehetővé. Száz hektáron ta­valy már elkezdték az ön­tözést. Az év első; felében feje­ződött be a másik kiemel­kedő beruházás, a 7 millió forintos költséggel épült for­rólevegős szénaszárító üzem építése. A fontos létesít­ményhez a tsz egymillió 120 ezer forintos költséggel üze­mi utat épített. Célcsoportos beruházás­ként valósult meg az esz­tendő első 6 hónapjában 2 millió forintos ráfordítással, az üzem energiaellátásához kapcsolódó 450 kilowattos transzformátornak a szere­lése. Célcsoportos beruházás volt és 200 ezer forintba ke­rült a juhhizlaldához vezető bekötőút. daságba, árrendszerbe. Ilyen törekvéseink és pénzügyi ál­dozataink eredményes voltát bizonyítja, hogy a vállalatok költségeit a világpiaci árvál­tozások lényegében nem nö­velték. Ám eközben felerő­södött az a vállalati szemlé­let, hogy a külső piaci vál­tozásokból, a hazai és a világpiaci árak különbségé­ből adódó előnyök a válla­lati gazdálkodás „eredmé­nyei”, míg a terhek elhárí­tásáról, viseléséről az állam­nak, a költségvetésnek kell gondoskodnia. ISz ernifö rtinr nem szel ese Is fa re Ezen az úton a jövőben nem haladhatunk tovább. Egyebek között azért sem, mert a költségvetés vállala­tokat óvó, védelmező ernyő­je már nem nyitható széle­sebbre. És azért sem, mert mindez a népgazdaság belső egyensúlyi helyzetét rontja. Nem állítjuk azt, hogy a vállalatok mind gazdagok. Az viszont tény, hogy az elmúlt évben a vállalatok­nak volt pénzük, beruházá­saik és készleteik tekintélyes mértékű növelésére, s a vál­lalati kasszákból a tervezett­nél több pénz áramlott ki személyi jövedelmekre. En­nek konzekvenciái akarva- akaratlanul is csökkentették a népgazdaság export-telje­A KÖZELMÚLTBAN fel­sőbb pártszerv döntött arról, hogy „ ... a bérből és fize­tésből élő dolgozóknak bizto­sított jogok és kötelezettsé­gek következetes érvényesíté­sét a termelőszövetkezetek­ben alkalmazotti munkavi­szonyban dolgozók számára is lehetővé kell tenni”. Egyúttal azt ajánlotta a SZOT-nak, hogy a TOT-tal és a MEDOSZ-szal együtte­sen — az állami irányító szervekkel egyeztetve — dolgozza ki a tsz-ekben és társulásaikban létrehozandó szakszervezeti szervek mű­ködési elveit. A felsőbb pártszerv határozata és aján­lása alapján a közeli jövő­ben konkrét intézkedések történnek a szakszervezeti alapszervezetek, vagy cso­portok létrehozására a tsz- ekben és társulásaikban. Jogos az alkalmazottaknak az az igénye, hogy egy olyan szervezetbe tömörülhessenek, amely biztosítja egyéni és kollektív érdekvédelmüket. Nem csupán a tsz-alkalma- zottak rendezetlen munka­jogi vitái indokolják ezt, ha­nem az is, hogy a termelő- szövetkezetekben és társulá­saikban dolgozó alkalmazot­takra eddig többnyire nem vonatkoztak a munkavi­szonyban álló dolgozókat érintő állami intézkedések. Így többek között kimarad­tak a munkásokat érintő bérrendezésből, az egészség­re ártalmas munkakörökben korengedélyes nyugdíjazta­tásból, szakszervezeti üdül­tetésből stb. A szakszervezetek létreho­zását megelőző felvilágosító munkában a pártszervek és szervezetek hangsúlyozzák azt, hogy a szakszervezetek létrehozása a termelőszövet­sítményét s egyidejűleg nö­velték importszükségletét, végső soron hozzájárultak a külkereskedelmi mérleghiány létrejöttéhez. Ugyanezeket a tüneteket észlelhettük az idei esztendő első felében is; miközben a költségvetés nö­vekvő összegekkel támogat­ja a vállalatokat, azoktól a tervezettnél több vásárlóerő áramlott ki. Fogalmazhatunk oly módon is, hogy a vál­lalati gazdálkodás nem min­denben a tervcélok által ki­jelölt úton halad, veszélyez­teti azok megvalósítását. n termelés szféráidban oldhatók meg A Közporiti Bizottság jú­lius 2-i ülésének határozata a magyar népgazdaság jelen­legi helyzetét elemezve, a népgazdaság minden szint­jén határozott és konkrét cselekvést sürget. Mit jelent ez a követelmény e téma kapcsán? Mindenekelőtt azt, hogy valós közgazdasági gondok és feladatok kizáró­lag költségvetési módszerek­kel, támogatásokkal nem oldhatók meg. Gondjaink, feladataink olyanok, ame­lyek főként a termelés szfé­rájában, a vállalatok jobb munkájával oldhatók meg. A nagyon is időszerű vállalati tetteknek, cselekvésnek az is feltétele, hogy a gazdál­kodó egységeket erre a kö­rülmények rá is kényszerít­sék. Érezzék a gazdálkodás mai realitásait, eddiginél ne­hezebb feltételeit s boldogu­lásuk pénzügyi forrását, a nyereséget gazdálkodásuk erőteljes fejlesztésével, ja­vításával hozzák létre. Garamvölgyi István kezetekben és társulásaikban semmi körülmények között nem azt jelenti, hogy egyet­len kérdésben, vagy bármi­lyen rövid időszakra is szem­be kerülhet egymással a tsz- vezetősége, mint testület és a szakszervezet. A szakszer­vezet létrehozásának célja az, hogy erősödjenek a ter­melőszövetkezetek; a szak- szervezetek is segítsék a tag­sági viszony erősödését, a közgyűlés, valamint a veze­tőség törvényadta jogainak, határozatainak érvényesü­lését. Szocialista viszonyaink kö­zött a szakszervezet érdek- védelmi tevékenysége, s a szövetkezet, mint önálló, vál­lalati gzdálkodó egység cél­ja, törekvése között nincs ellentét. Ellenkezőleg, a szakszervezeti szervek azzal, hogy a szövetkezetekben képviselik az alkalmazottak , érdekeit, nem a szövetkeze­tek „ellen” fejtenek ki te­vékenységet, hanem az eset­leges törvénytelenségek ellen, a jogszabályok érvényesülé­séért, s ezzel a demokratikus jogok betartásáért, a munka­helyi légkör javításáért küz­denek. Mindezek pedig nem gyengítik, hanem erősítik a szövetkezeti mozgalmat. A SZÖVETKEZETEKBEN működő szakszervezeti szer­veknek nem csupán szó szo­ros értelmében vett érdek- védelem lesz a feladata. A szövetkezeti mozgalom fej­lesztését, vagy ha úgy tet­szik „érdekeit” azzal is szol­gálják, hogy részt vesznek az alkalmazottak politikai, kulturális nevelésében, segí­tik ezen dolgozó réteg szak­mai műveltségének növe­lését. BL S. AZ ÉLGÉP III. SZAMŰ GYÁREGYSÉGÉBEN megkezd­ték az 5000 literes tejtankok gyártását. A dupla falú, hő­szigetelt, keverővei ellátott tejtároló tartályokat a tej­gyűjtő állomásokon fogják felállítani Helyik öntözési mód a legmegfelelőbb? Talajtérkép készült az öntözött földek minőségének megírására Alkalmazottak érdekvédelme a téeszekben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom