Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám

1975. Július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megindultak a falak... SEGÍTETTEK AZ ÁCSOK Egy brigád éleiéből — Mókázzunk egy kicsit! —■ kérem Zsigmond Józsefet az árnyas fa tövében. — No, rajta! — egyezik bele, közben hívja társát is szemével, hisz enged a mun­ka egy cigarettányi időt. Ha újból legényke len­ne, mi szeretne lenni? — Ács. Biz’ isten mon­dom. — És maga, Libor József? — Én meg a másik ács! — Sose bánták meg? — Bánja a szekerce, meg a fűrész... mert ha meg­markoljuk, megizzad a fogó­juk. — Az ám, egy ácsmester a háztetőkből ismeri a vá­rost. Igaz-e? — Ha így hiszi, téved. Nem haragszunk mi érte, de sokan azt hiszik: az ács csi­nálja a tetőt és jól van ... Hja! Rég volt már az! Az ács is halad a világgal... már vassal is bánunk, meg betonnal ... És mutatják is, hogy vég­képp elhiggyem a szolnoki művésztelep kerítéséhez so­rakozó kellékeket. Kovácsolt vas, betonoszlop, félbeszabott fatörzsek. — Szép lesz ez bizony, igazi ács munka. Nem mond­hatja, hogy mi mindig közel vagyunk a felhőkhöz. S visz- szanevet, egy másfél méte­res gödör fenekéről. ☆ AZ ÉPSZER Szolnok me­gyei 1. számú építésvezetősé­gének Zsigmond brigádja az emlékezetes, egy hónap előtti vihar után bizonyította azt a mondást, hogy bajban ismer­ni meg igazán az embert A kilenctagú kollektíva éppen készülődött haza, mikor jött a kérés, a hívás: házak, épü­letek, sok “család, hajléka van veszély&eh, ‘segítség kell. je­lentkeztek többen, feledve az otthoni jnunkát, az asszony el nem végezte dolgot, a le­húzott napi műszakot. Hár­mójukra esett a választás, nevezetesen Zsigmond Jó­zsef brigádvezetőre, Libor Józsefre és Péntek Józsefre. Libor József közbeszúrja, hogy miként ment a kije­lölés: — Tudja, hogy a bajban, veszélyben levő emberek in­gerültebbek, érthetően ide­gesek. Vezetőink mondták így, hogy mi „megállapo­dott” szakik vagyunk, bíz­nak a türelmünkben, hát ezért esett ránk a választás. Zsigmond József már em­lékezik: — Akkor még nem hittük, hogy ennyire igaz, amire számítottak. A három hét, amit köztük töltöttünk, sok­ra tanított... de nehéz volt! Átéreztük a tragédiát, ve­lük rettegtünk... mindig az járt a fejünkben, hogy ha az enyém, ha a mi házunk... ah, jobb nem gondolni rá. — Napi 12—14 órát dol­goztunk, sokszor reggeli, ebéd nélkül, ... no, lett vol­na tán’ rá időnk, de a lel­kiismeretünk hajtott. Volt, sok olyan család, ahol meg­érte, ahol majdnem együtt sírtunk.. „ de volt másmi­lyen is. — Emlékszel, Jóska! Hány­szor tologattuk a bútort, az ágyat úgy, hogy a házigaz­da nyugodtan feküdt benne! Hányszor — szinte erőszak­kal dúcoltuk a mennyezetet, hogy rájuk ne szakadjon .. „ viszálykodtak egymással, ve­lünk ... hogy hagyjuk, ha ledől, ledől... mert volt, sajnos, volt ilyen is ... — El tudja képzelni mi­lyen érzés az, hogy megin­dulnak a falak kifelé?! És mi tudtuk, hogy pár perc óra, és még menthető!... az ember ereje ilyenkor mérhe­tetlen. — így voltunk. 32 házat dúcoltunk, „gyógyítottunk” hárman, három hét alatt. De ne is beszéljünk többet er­ről ... Hallgattunk perceket, a két ember keze ökölbe szo­rult. — Magunkról beszéltünk eddig — mondja restellked- ve a vezető. Pedig mi kilen­cen vagyunk, s a brigádunk más hat tagja is helyt állt volna, ez biztos. így adó­dott. — Jó a mi kis együtte­sünk, és még jobb is lesz. Nehéz, igaz, a helyzetünk, mert ahányan vagyunk, any- nyifelé dolgozunk. Mégis tudjuk, és érezzük, hogy kell ez az összetartozás, ez a kötelék. Már jó példát is em­líthetek a másfél éves együtt- létből: két kubikos tagunk van. Egyikőjük most vizsgá­zik ácsszakmából, másikuk ősszel kezdi meg az iskolát. A brigád készítette fel mind­kettőt a tanulásra, hisz’ mindannyian ácsmesterek vagyunk. — Nagy szó ez, elhiheti. Mindannyian vidékiek va­gyunk, négykor kelünk, fél nyolc, mire hazaérünk ... marad-e az embernek ereje, ideje sok minden egyébre? Nem igen. Mi mégis ! meg­próbáltuk, s ha nem is gya­korta, de módjával, szépen megy ez. — így vagyunk, így élünk. Mondtam, hogy az ember ereje — ha jót szolgál — mindig többre képes. A bri­gádra, az együttélésre is igaz ez. ☆ Az ÉPSZER ács brigádja gazdag, szép tervekkel, cél­lal dolgozik, jó közösség. Ve­zetőjük, Zsigmond József a közelmúltban megkapta az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. T. Szűcs Etelka Az áruszállítás gondjai megyénkben A rakodás gépesítése — Átszervezik a TÜZÉP telepeket Az Ipartól a fogyasztóig.; 1 az áruszállítás nagyon fontos közvetlen lakossági szolgál­tatás. Ilyenkor, nyár köze­pén az egyik legnagyobb gond. Megyénkben az elmúlt tíz év alatt másfélszere­sére nőtt a kiskereske­delmi áruforgalom és sokkal nagyobb a szállí­tásra váró termés meny- nyisége is, mint akár két-három évvel ezelőtt. A. fejlődés persze nemcsak eredményeket, hanem gon­dokat is szül. Egyrészt kevés a szállító eszköz, — sokkal kevesebb, mint kellene — de a kérdés sokkal bonyolultabb annál, hogy csupán új te­herautók beállításával meg­oldható lenne. A szállítás része ugyanis a rakodás is. A hosszú állásidő okozza, hogy az amúgy is kevés szállítóeszközt nem lehet jól kihasználni. Nehezíti a hely­zetet, hogy néhány vállalat­nál (többek között a kisfor­galmú TÜZÉP-telepeken) nem is lehet, nem is érde­mes a rakodást gépesíteni. A kérdés tehát komplex fej­lesztést sürget. Egyrészt a jelenlegi körülmények kö­zött eleget kell tenni a mai igényeknek, másrészt átgon­dolt fejlesztéssel, és átszer­vezéssel felkészülni a hol­napra. A megyei szállítási bizott­ság a közelmúltban vitatta meg az áruszállítás problé­máit Kérésükre az Illeté­kes szervek a mezőgazdasá­gi munkák idejére engedé­lyezik a traktorok közleke­dését a 4-es számú főútvo­nalon, így a vontatók is résztvesznek a terményszál­lításban. Segítséget kérnek és kapnak a honvédségtől (országosan mintegy ezerhá­romszáz katonai teherautót, és megfelelő számú gépko­csivezetőt.) A 7-es számú VOLÁN teherautói két mű­szakban dolgoznak, és a vál­lalat szükség esetén egyéb szerződéses kötelezettségeit ideiglenesen szüneteltetheti. Ha kell, közületek gépkocsi­jait és sofőrjeit is berende­lik mezőgazdasági szállítási munkára. A kiskereskedelmi árufor­galom fejlesztésére távlati tervet dolgoztak ki. Minde­nekelőtt átszervezik a kiske­reskedelmi vállalatokat. Ha­tározott elképzelés született a körzeti TÜZÉP-telepek kialakítására. Az optimális nagyságú modern telepeken már érdemes és ésszerű gé­pesíteni a rakodást. A jelenleg meglévő kis telepek nem szűnnek meg, de csak kisebb té­teleket forgalmaznak. A nagyobb mennyiségű épí­tő és tüzelőanyag megrende­lését felveszik és a körzeti telepekhez továbbítják. F. O. Területi vízügyi munkabizottságok A vízgazdálkodási felada­tok egységes és összehangolt végrehajtása, elsősorban a vízügyi létesítmények terve­zése, építése és vízszolgálta­tás koordinálása érdekében adott ki új rendelkezést az Országos Vízügyi Hivatal el­nöke arról, hogy minden víz­ügyi igazgatóság körzetében létre kell hozni az adott tér­ségben működő vízügyi szer­vek rendszeres és folyama­tos munkakapcsolatáról gon­doskodó területi vízügyi munkabizottságot. Az új testület koordinálja ' a közös munkákat, s javas­latokat, ajánlásokat, össze­hangolt intézkedési terveket dolgoz ki a víztermelő és szolgáltató kapacitás fel- használására, a párhuzamos munkák megszüntetésére, a vízügyi szervek tevékenysé­gének egyeztetésére, a köl­csönös segítséget igénylő feladatokra. A vízügyi szer­vek területi vezetői vesznek részt a munkabizottságban, amelynek elnöke a helyi vízügyi igazgatóság vezető­je. A testület munkájában közreműködik a megyei, il­letve a fővárosi tanács ille­tékes szakigazgatási szerve­zetének vezetője, a szol­gáltatást végző tanácsi víz- és csatornamű, valamint für­dővállalat igazgatója, továb­bá a víztársulatok vezetői, a különböző ipari vállalatok és mezőgazdasági nagyüze­mek képviselői is. Az országban 12 területi vízügyi munkabizottságot alakítanak. A , szervezési munkálatokat már megkezd­ték, s még az idén létrehoz­zák az első területi vízügyi munkabizottságokat. Ficzere András és Soós Sándor a tiszafüredi erdészet fafeldolgozó üzemében paletta- csúszót készít nemes nyárból. Havonta 150—200 m3-t állít elő az üzem ebből a termékből flnyagtakarékosság és nyereség - Gazdálkodási terv, termelési program ­Gazdaságosabb készletformák NEB-vizsgála! tapasztalatai a Jászságban Az anyaggazdálkodásról népi ellenőri szemmel, ezt a címet is viselhetné az a vizsgálat, amellyel a jászbe­rényi járási-városi Népi El­lenőrzési Bizottság arra ke­resett választ, hogy az ipari szövetkezetek hogyan gaz­dálkodnak az anyagokkal, milyen intézkedéseket tettek az anyagtakarékosság érde­kében. A vizsgálatot Jász­berényben a Jászsági Építő­ipari, a Jászsági Cipőipari, Jászapátiban a Divatruháza­ti Szövetkezetben végezték. Korszerűbb technológia A szövetkezetek éves árbe­vételének és nyereségének, valamint az 1975-re készített anyagtakarékossági tervének számadatait vizsgálva jelen­tős eltéréseket állapítottak meg a népi ellenőrök. Az Építőipari Szövetkezet tavalyi árbevétele 79 millió forint volt, nyeresége 9 és fél millió, idei anyagtakarékos­sági terve 602 ezer forint. A Cipőipari Szövetkezet árbe­vétele meghaladta a 20 mil­liót, két és fél millió forint nyereséget ért el, takarékos- sági terve 522 ezer forint. Az árbevétel a Divatru­házati Szövetkezetben is több mint 20 millió volt és négy­millió forintos nyereséggel zárta az évet. Az idén 100 ezer forint értékű anyag­megtakarítást terveztek. A megtakarítást elsősorban az importköltségek és a nem termelők létszámának csök­kentésével szeretnék elérni. A legnagyobb tömegű anyagfelhasználás az Építő­ipari Szövetkezetben van. Idei anyagszükséglete 29 millió forint. Az anyaggaz­dálkodás tehát itt igényli a legnagyobb szervezettséget. Sajátosságaiból eredően a társadalmi tulajdon védelmé­re is itt kell a legnagyobb gondot fordítani. Takarékossági tervükben korszerűbb technológiák be­vezetése, a készletek pontos nyilvántartása, a feleslegek felszámolása szerepei. A zsaluanyagok célszerűbb és többszörös felhasználásá­val, a kiskereskedelemtől történő anyagbeszerzés csök­kentésével, a fél és háromne­gyedes téglák beépítésével több mint 400 ezer forint megtakarítást érhetnek el. Az eredmények megállapí­tása mellett az is kiderült, hogy a takarékos anyaggaz­dálkodásnak nics meg min­den feltétele. Minden évben gondot okoz például, hogy tervükben nem szereplő anyagokat kell beszerezniük évközben. Ilyenkor rövid le­járatú forgóeszköz-hitelt kénytelenek igénybe venni. Nehezíti a kivitelezési mun­kát és növeli a költségeket, hogy a megrendelt építő­anyagot a gyártó cég gyak­ran éves késéssel szállítja. Takarékosság az üzemanyaggal, az idővel Egyszerűbb az anyaggaz­dálkodás a Jászsági Cipőipa­ri Szövetkezetben, ahol évek óta korcsolyacipőket gyárta­nak. Itt már a műszaki elő­készítésnél felismerhetik az anyagok leggazdaságosabb felhasználásának lehetősé­geit. A megtakarítás jelen­tős részét — 307 ezer forintot — a felső és bélésbőr, a kel­lékanyagok, a keményáruk és egyéb rezsi nyagok éssze­rűbb felhasználásával kíván­ják elérni. A szövetkezet a késve ér­kező szállítási szerződések miatt nem tudja időben az igényeknek megfelelő anya­got megrendelni. A NEB megállapítása szerint a gaz­daságosabb termelést segíte­né a belső ellenőrzés és a felügyelő bizottság színvo­nalasabb munkája. Sajátos a Divatruházali Szövetkezet helyzete. Terme­lésének 50 százaléka export bérmunka. Az anyagot a megrendelő szállítja. A bel­földi értékesítésre készülő divatruházati cikkek gyártá­sához a Centrum Nagykeres­kedelmi Vállalat adja az anyagot. Fokozottabb belső ellenőrzés Az ellátás általában folya­matos, az elszámoltatás mo- dellenként történik, a szabás • befejezése után. Az anyag- gazdálkodás nem befolyásol­ja a szövetkezet pénzügyi helyzetét, készletnormái nincsenek. Az anyagtakaré­kossági tervében üzemanyag­megtakarítás, az import költ­ségek és az állásidő csök­kentése szerepel. A tapasztalt hiányosságok megszüntetése érdekében a NEB a következőket javasol­ja: a felügyeletet ellátó VTVB termelés-ellátásfel- ügveleti osztály, a járási hi­vatal műszaki osztálya, a szövetkezetek felügyeleti bi­zottságai rendszeresebben ellenőrizzék az ipari szövet­kezetek takarékossági tervé­nek végrehajtását. Javasolja a szövetkezetek vezetőségének, hogy a belső ^ellenőrzések fokozásával nap- r rakészen tájékozódjanak az anyag- és készletgazdálko­dásról , így alakítsák ki a leggazdaságosabb készletnor­mákat. — illés — ló hírek az ÁFIT házalójáról Több szerelő — Fénvezőműhely és karosszériajavító épül A szolnoki autójavítónál sűrűn gördülnek a gépko­csik ki és be. Csúcsforga­lom van. Naponta nyolcvan, kilencven gépkocsi érkezik javításra, a mosással együtt pedig százhúsz fordul meg a telepen, összesen huszon­hat típusú gépkocsi javítá­sát vállalják. Az elsősorban a lakosság szolgálatában álló üzemet az idén továbbfejlesztik. Bővült a szakmunkásgárdájuk is. Az üzem huszonhárom tanulója most kapta meg az okleve­let. Korábban, a szakmát szerzett fiatalok alig egy- harmada, most viszont majd­nem mindenki hű maradt az üzemhez, megszűnt a szere­lőhiány. Jelenleg százhar­minc munkás dolgozik az üzemben. Az autójavító első félévi eredményei minden eddigit felülmúlnak. Ezerrel több (összesen 15 427) gépkocsit javítottak, mint az elmúlt esztendő első hat hónapjá­ban. A minőségi munka ja­vulását bizonyítja, hogy egyre több régi ügyfelük tér vissza. A tervek szarint az idén harmincezernél több kocsi javítására számítanak. Épül az új fényező mű­hely. A soproni AFIT szere­lői serényen dolgoznak. Szep­temberre átadják az üzemet, s akkor már a legkorsze­rűbb eljárással, a mostani­nál háromszor nagyobb ka­pacitással dolgoznak, zással gazdagodik az AFIT szolnoki telepe. A karosszé­Még egy jelentős beruhá- ria javítására a fényező mű­hely mellé egy 800 négyzet­méter alapterületű csarnok is épül, ahol a balesetes gép­kocsik tipizált javítása fo­lyik majd, az Állami Bizto­sítóval kötött szerződés alap­ján. Több munkásnak nagyobb öltöző és mosdó kell, ezért megkezdődött a bővítésük. Az idén az építést be is fe­jezik, s a jelenleginél há­romszor nagyobbak lesznek. A Jász-Nagykun Vendég­látó Vállalat a régóta ígért büfét már meg is nyitotta. A várakozó ügyfelek naper­nyők alatt hűsítő italokat, kávét, szendvicseket fo­gyaszthatnak, s a tájékozta­tatás céljára hangosbemondót szereltek fel az autójavító dolgozói. — pl —

Next

/
Oldalképek
Tartalom