Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-25 / 173. szám
I 1975. július. 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ecsettel, ceruzával R kockák ijesztitek ugyan, de van más Képzőművészeti tábor Szolnokon BcB@C9Í«9ggia és együttműködés Halász Margit munka közben Már jó órája keressük a szolnoki országos pedagógus képzőművészeti tábor lakóit, de hiába. Mindenütt csak annyival leszünk okosabbak, hogy valahol másutt lehetnek. Üres a „főhadiszállás”, a Tiszamenti Vegyiművek 'művelődési háza, s nem találjuk a táborlakókat agyárban sem. „Tegnap itt rajzoltak” — segítenek az egyik üzemrészben — „de, hogy most hol vannak.. Végül a szerencse segít. A lakótelep főutcáján négy rajztömbös, vázlatfüzetes sétálóval találkozunk. Halász Margit, Bogáthy Ferenc, Lévai Sándor és Pataki József egyaránt a szabadban rajzolt délelőtt —r ki a Tisza-parton, ki a Tabánban, ki csak a parkban. — Én Miskolcról jöttem — mutatkozik be Halász Margit —, s másodszor járok Szolnokon. Jónéhány évvel ezelőtt itt felvételiztem a tanárképző főiskolára. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer visszatérek. Most sikerült. 'A pécsi Bogáthy Ferenc most ismerte meg a Jászkunság fővárosát, Pataki Józsefet mártélyi emlékei csalták az Alföldre, míg a nyíregyházi Lévai, Sándornak régi vágya teljesült a Szolnoki táborral: — Évek óta készülök arra, hogy a Tabánban rajzoljak. Majdnem elkéstem... — És hogy tetszik az új Szolnok? — Két hete keresztülutaztam a városon, s nem akartam hinni a szememnek. Gondoltam, eltévedtem... Különösen a vasútállomás környéke tetszik. B úcsúzáskor a feleségem gyöngéden megölelt, megcsókolt és így szólt: Drágám, ne szomorkodj és légy figyelmes. Zárd el a vizet és a gázt, öntözd meg a virágokat, fejezd be végre a regényedet és legfőképp• hívj fel naponta... Azzal beült az autóba és elindult. Megkönnyebbültem, tánclépésben indultam el én is hazulról és leültem az egyik közeli liget padjára, úgy, ahogyan csak olyan emberek tudnak leülni, akik előtt két gondtalan hét áll... És most — gondoltam — valaminek történnie kell. Valami nagy, szokatlan dolognak. A jó kezdet fél siker...! Milyen jó lenne például, ha mellém surranna egy csillogó limuzin, a korBogáthy Ferenc, mint mondja, első látásra megijedt a városképtől. Hogy miért? — Csupa kockát láttam. Azt hittem, nem találok majd rajzolnivalót. — S talált? — Nézzék meg a vázlatfüzeteimet. .. Akár egy évig itt tudnék dolgozni. Most vázlatokat készítek, aztán majd otthon folytatom a munkát. — Tagja valamelyik képzőművészeti szakkörnek? — Igen, a pécsi Zsolnai ház csoportjában rajzolga- tok. Haraszti Pál festőművész irányításával. — Kiállításon is szerepelt már a képeivel? mánynál egy fantasztikusan szép nő ülne, fantasztikusan hosszú lábakkal és fantasztikusan szép kék szemekkel. Kinézne az ablakon tengerJakuh Obiomovszkij A szalmaözveyy kék szemeivel és csilingelő hangon megszólítana: — Bocsásson meg, ön Heimiglanc úr? — Igen, pontosan... —válaszolnék boldogan. — Ö, mester — folytatná csilingelve —, nem ülne be mellém a kocsiba? — És hová vinne? — kérdezném. — Akár a világ végére... — felelné lesütött szemmel. És én beülnék mellé... — Eddig öt, vagy hat alkalommal. Remélem, hogy a következőn a „szolnoki” képeket mutathatom be. A legtöbb rajzot minden bizonnyal az egri Pataki József készítette. Mappájából szebbnél szebb lapokat varázsol elő. — Már kora reggel kint sétálok a Tisza, vagy a Zagyva-parton. Nem tudok betelni a szépségükkel, így hát csak rajzolok, rajzolok... Nagyszerűen érzem magam, de azt hiszem a többiek sem csalódtak. Egy igazi alkotótábornak ilyennek kell lennie! — Mi i délutáni programja? — A művésztelepre megyünk. Ott leszünk mind a huszonketten, mint a többi „hivatalos” programon, tehát a galérialátogatáson, a szent- andrási és kiskörei kirándulásokon. — És ha vége a tábornak? — Hatvanban egy amatőr képzőművészeti kiállításon szerepelek, a megnyitóra odavárnak... Pont a végszóra érkezik Marton László szakfelügyelő, a jászalsószentgyörgyi általános iskola rajztanára. Mappája ezúttal nem vázlatokat őriz, hanem számlákat. Hogy miért? ö a „főnök”, a táborparancsnok. — A pedagógusok amatőr képzőművészeti táborát szak- szervezetünk évente más más városban rendezi meg. Idén Gyula, Miskolc és Szolnok a „kiválasztott”. Huszonkét vendégünk három hetet tölt itt, s hogy milyen eredménnyel, arról egy minitárlaton adunk majd számot. Én őszintén irigylem a kollegákat, ők rajzolhatnak, festhetnek, míg én számolok, számolok... H. D. Álmodozásomból autókürt riasztott fel. A jjárda mellett egy pompás limuzin fékezett, ablakán egy fantasztikusan szép szőke arc nézett ki rám, égszínkék szemekkel. — Bocsásson meg — szólt csilingelő hangon —, ön Heimiglanc úr? — Igen, az vagyok... —feleltem, szinte lázálomban. — Ó, nagyon örülök... — kiáltott fel. — Kérem, üljön be gyorsan mellém a kocsiba! — És hová visz? — kérdeztem remegő hangon. — Nem túl messze — felelte. — A felesége nekiment egy oszlopnak és ösz- szetörte a kocsiját, ö kért meg, hogy vigyem önt oda. Nos, üljön már be! Mit tehettem! Beültem. (Antalfy István fordítása) A VILÁGNÉZETEK, az eszmék és ideológiák harca soliasem céltalan, légüres térben folyó küzdelem. Ellenkezőleg. Politikai jelentőségét éppen az adja, hogy végső soron mindig az emberek, a tömegek tudatáért folyik a küzdelem, mert a világnézeti befolyásoltság és a tömegek gyakorlati-politikai magatartása között szoros, belső összefüggés rejlik. Egy világnézet hatóerejét történelmi összefüggésében és perspektívájában külső összefüggések határozzák meg. Hogy a hatás társadalmi-politikai jelentőségűvé váljon, mondandójában nem eshet távol a tömegek saját társadalmi tapasztalatától; mi több, éppen erre a tapasztalatra és a nyomában felvetődő kérdőjelekre kell meggyőző választ adni. Am, hogy ez a követelmény teljesülhessék, az elméletnek le kell hatolnia a kor társadalmi ellentmondásainak igazi mélységéig, megértve és a tudatba emelve ennek okait és természetét, sugallva, vagy kimondottan meg is jelölve a „mit tegyünk?” kérdésre adandó választ. Az objektív társadalmi ellentmondásoknak a tudatba „emelése”, azaz megértése nélkül az emberiség vakon állna szemben saját történelmével. S csak a felvilá- gosító-megértető tevékenység — az eszmei harc — összefüggésében bontakoztatható ki olyan tömegméreteket öltő, cselekvő készséggé érett akarat, amely valóban hozzájárulhat a társadalmi igazságtalanságok végleges kiküszöböléséhez. Az eszmék küzdelmét, az ideológiai harc jelentőségét ezért nem lehet túlbecsülni. Még akkor sem, amikor a világnézeti kérdések a szocialista rendszer gyakorlati létezése révén régen megszűntek egyszerűen csak „elvi” kérdések lenni, amikor gyakorlati lehetőség nyílt á marxizmus-leninizmus eszméinek megjvalósítására. A marxizmus-leninizmus egyébként is mindig többre vállalkozott, hogysem megelégedjék az antikapitalista, Jövőre elkészül Beregi antológia Antológia készül Szabolcs- Szatmár megye egyik legérdekesebb műemlékekben leggazdagabb tájegysége: Bereg történelméről, néprajzi hagyományairól és mai arculatáról. A szerzők között van Fábián Zoltán, az Írószövetség titkára, — aki Darvas József utolsó beregi látogatásáról közöl*, részleteket, — továbbá Czine Mihály irodalomtörténész, aki Veres Péter és Szabó Pál beregi kapcsolatait elemzi. A Beregről szóló kiadvány a tervek’ szerint a jövő évben kerül az olvasók kezébe. Rapszódia az időről Graves-díj A Magyar Írók Szövetsége költői szakosztályának „Robert Graves” díját odaítélő bizottsága az 1975. évi díjat Simon István „Rapszódia az időről” című versének ítélte oda. Simon István verse klasszikus formában, határozót tisztasággal szól az alkotó ember felelősségéről, arról az emberről, aki a múlandó időben a múlandóság tudatában vállalja a teremtés emberi és or-szágos gondját. antiimperialista és egyéb „anti”-képzős jelzővel. Számára a régi tagadása csak kiinduló feltétel az új megteremtésének a lehetőségéhez. Mégis, az eszmei harc jelentőségének megmaradása mellett a tartalmi hangsúlyok eltolódásában és az ideológiai harc formáiban változás történt. Hasonlóan — és összefüggésben — az osztályharcban bekövetkezett változásokkal. A szocializmus gyakorlati építése ugyanis új követelményekkel jár együtt. Az építés sajátosságainak a feltárása, az ellentmondásokkal való tudatos számvetés, mindezek megértetése a tömegekkel, e harc sikerének elsődleges kritériumává is vált. AZ IDEOLÓGIAI harc összefüggései csak ma, a békés egymás mellett élés politikájának a sikerei nyomán bontakozhatnak ki igazán. Pontosabban fogalmazva: csak ma nyerhetik el igazi jelentőségüket és értelmüket, amikor az érintkezések, a kapcsolatok kiszélesedésével a társadalom egyre több tagja számára nyílik lehetőség a közvetlen találkozásra és eszmecsejére más gondolkodásmódokkal és felfogásokkal. A szocialista társadalom gyakorlati építése, a folyamatok kibontakoztatásának a gazdaságtól a kultúráig mindent átfogó munkája, valamint közvetlenül a társadalmi tudat formálásához kapcsolódó ideológiai feladatok együttesen mutatják az ideológiai munka komplex, ösz- szetett feladatait. A tudományos-technikai fejlődés, a társadalmi demokrácia növelésének a követelménye új feladatokat állít a képzés, qz oktatás intézményei elé. A fejlett szocialista társadalom, a szocialista életmód fogalmának tisztázása számvetést követel mindezekkel a társadalmi folyamatokkal és értelmezésének munkáját nagymértékben meggyorsíthatja az együttműködés, az erők konEseményekben gazdag a törökszentmiklósi fiatalok nyári programja. Július 31- től augusztus 2-ig Török- szentmiklóson kerül sor a Pajtás Kupa országos kézilabda-döntőjére. A rangos esemény rendezője a város KISZ-bizottsága. A résztvevő 12 csapatnak gazdag programot állítottak össze a szabad idő eltöltésére. A mérkőzések után az úttörők találkoznak a város egyes üzemeinek KlSZ-szervezetei- vel, városnézésen, üzemlátogatáson, klubesten vesznek részt. A három napig tartó bajnokság idején a város kulcsa az úttörő-elnökség kezében lesz, s az utolsó napon az eredményhirdetés után adják vissza a helyi tanács elnökének. A döntőn két törökszentmiklósi kézilabdacsapat is verseng az országos elsőségért. A város üzemei, termelőszövetkezetei külön díjjal jutalmazzák majd a legjobb kapust, a legsportszerűbben játszó játékosokat, s a legtöbb gólt dobókat. Nem sokkal később augusztus 10-én az idősebb korosztály lép pályára. Egy chilei amatőr labdarúgó-csapat játszik barátságos mérkőzést a törökszentmiklósi Vasas öregfiúkkal. Az érdekesnek ígérkező „rangadóról” elöljáróban csak annyit, hogy a centrálása és a tapasztalatok és eredmények rendszeres áramlása és kicserélése a szocialista országok tudományos intézményei és tudósai között. A tudomány társadalompolitikai megbízatásának maradéktalan teljesítése a mai körülmények között belső összefüggésben áll e nemzetközi együttműködéssel. Az együttműködés másik vonalát a polgári és kispolgári ideológiák, valamint az antikommunista propaganda elleni harc képezi. Az ideológiai konfrontációnak ez az oldala elválaszthatatlan az ‘előbbitől, a saját ügyeinkben való tisztánlátástól és erre épülő meggyőződéstől. Annál is inkább, mert magában a polgári ideológia egészében, de a közvetlenül ellenünk irányuló, szervezett propagandagépezet tevékenységében is az utóbbi években bizonyos eltolódás ment végbe. Ma az ellenséges propaganda maga is a még meglevő vagy énpen újratermelődő hiányosságokra, megoldatlan problémákra, azaz fejlődési nehézségeinkre koncentrál, miközben mindezekben a problémákban nem egyszer a szocializmus és a marxizmus állítólagos kudarcát véli felfedezni, s abban reménykedik, hogy ílymódon sikerül a tömegek tudatában zavart kelteni. KÖZÖS GONDJAINK és eredményeink közös átgondolása és közös fellépés az antikommunizmussal szemben: így összegezhetjük az együttműködés legáltalánosabb célját, végső értelmét. A tartalmi kérdések feltárásának és sokoldalú megvilágításának, az összefüggések tisztázásának és érvényesítésének az eredményeként a marxizmus-leninizmus pozícióinak további erősödését, tekintélyének a növekedését várhatjuk. Erősödését és tekintélyének a növekedését az előttünk álló korszakos feladatok teljesítés^ révén, az eredményességét az anti- marxista és antikommunista nézetekkel folytatott harcban. H. I. chileiek amatőr csapatában három olyan játékos is szerepel, akik a válogatott tagjai voltak. Ugyanaznap este „Dél-Amerika üzen” címmel a művelődési központban a Los Pachungos együttes mutatja be műsorát. A nap két rendezvényének teljes bevételét a chilei szolidaritási számlára ajánlották fel. A KISZ-fiatalok nyári munkavállalasa nemcsak e rendezvényekben való aktív közreműködés. A középiskolások nagy része építőtáborban dolgozik. A 6€4-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói például a szolnoki jubileumi építőtáborban több mint száznyolcvan százalékkal teljesítették túl a tervet. De nemcsak ők, hanem a többiek is szép eredményeket értek el Lakitelken és Kiskőrös-Tab- din. Az üzemek, intézmények KISZ-esei a hétvégeken az Aranykalász Termelőszövetkezet, valamint a helyi Állami Gazdaság betakarítási munkálataiban vesznek részt. Jól halad a vasy és fémhulladék gyűjtése is. Jelenleg hetven—nyolcvan ezer forint értékű hulladékot gyűjtöttek össze a fiatalok. A bevételt a Magyar-Vietnami Barátság Szakmunkásképző Intézet építésére ajánlották feL T, G. Virágcsendélet Bogáthy Ferenc kezemunkája nyomán Fotó: Nagy Zsolt, TÖRÖKSZENTMIKLÓSI NYÁR Á Pajtás Kupa döntője Dél-Ámerika üzen
