Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-25 / 173. szám

I 1975. július. 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ecsettel, ceruzával R kockák ijesztitek ugyan, de van más Képzőművészeti tábor Szolnokon BcB@C9Í«9ggia és együttműködés Halász Margit munka közben Már jó órája keressük a szolnoki országos pedagógus képzőművészeti tábor lakóit, de hiába. Mindenütt csak annyival leszünk okosabbak, hogy valahol másutt lehet­nek. Üres a „főhadiszállás”, a Tiszamenti Vegyiművek 'művelődési háza, s nem ta­láljuk a táborlakókat agyár­ban sem. „Tegnap itt rajzol­tak” — segítenek az egyik üzemrészben — „de, hogy most hol vannak.. Végül a szerencse segít. A lakótelep főutcáján négy rajztömbös, vázlatfüzetes sé­tálóval találkozunk. Halász Margit, Bogáthy Ferenc, Lé­vai Sándor és Pataki József egyaránt a szabadban rajzolt délelőtt —r ki a Tisza-parton, ki a Tabánban, ki csak a parkban. — Én Miskolcról jöttem — mutatkozik be Halász Mar­git —, s másodszor járok Szolnokon. Jónéhány évvel ezelőtt itt felvételiztem a tanárképző főiskolára. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer visszatérek. Most si­került. 'A pécsi Bogáthy Ferenc most ismerte meg a Jász­kunság fővárosát, Pataki Jó­zsefet mártélyi emlékei csal­ták az Alföldre, míg a nyír­egyházi Lévai, Sándornak ré­gi vágya teljesült a Szolnoki táborral: — Évek óta készülök arra, hogy a Tabánban rajzoljak. Majdnem elkéstem... — És hogy tetszik az új Szolnok? — Két hete keresztülutaz­tam a városon, s nem akar­tam hinni a szememnek. Gondoltam, eltévedtem... Különösen a vasútállomás környéke tetszik. B úcsúzáskor a feleségem gyöngéden megölelt, megcsókolt és így szólt: Drá­gám, ne szomorkodj és légy figyelmes. Zárd el a vizet és a gázt, öntözd meg a virá­gokat, fejezd be végre a re­gényedet és legfőképp• hívj fel naponta... Azzal beült az autóba és elindult. Megkönnyebbültem, tánc­lépésben indultam el én is hazulról és leültem az egyik közeli liget padjára, úgy, ahogyan csak olyan embe­rek tudnak leülni, akik előtt két gondtalan hét áll... És most — gondoltam — valaminek történnie kell. Valami nagy, szokatlan do­lognak. A jó kezdet fél si­ker...! Milyen jó lenne pél­dául, ha mellém surranna egy csillogó limuzin, a kor­Bogáthy Ferenc, mint mondja, első látásra meg­ijedt a városképtől. Hogy miért? — Csupa kockát láttam. Azt hittem, nem találok majd rajzolnivalót. — S talált? — Nézzék meg a vázlat­füzeteimet. .. Akár egy évig itt tudnék dolgozni. Most vázlatokat készítek, aztán majd otthon folytatom a munkát. — Tagja valamelyik kép­zőművészeti szakkörnek? — Igen, a pécsi Zsolnai ház csoportjában rajzolga- tok. Haraszti Pál festőmű­vész irányításával. — Kiállításon is szerepelt már a képeivel? mánynál egy fantasztikusan szép nő ülne, fantasztikusan hosszú lábakkal és fantasz­tikusan szép kék szemekkel. Kinézne az ablakon tenger­Jakuh Obiomovszkij A szalmaözveyy kék szemeivel és csilingelő hangon megszólítana: — Bocsásson meg, ön Heimiglanc úr? — Igen, pontosan... —vá­laszolnék boldogan. — Ö, mester — folytatná csilingelve —, nem ülne be mellém a kocsiba? — És hová vinne? — kér­dezném. — Akár a világ végére... — felelné lesütött szemmel. És én beülnék mellé... — Eddig öt, vagy hat al­kalommal. Remélem, hogy a következőn a „szolnoki” ké­peket mutathatom be. A legtöbb rajzot minden bizonnyal az egri Pataki Jó­zsef készítette. Mappájából szebbnél szebb lapokat va­rázsol elő. — Már kora reggel kint sétálok a Tisza, vagy a Zagyva-parton. Nem tudok betelni a szépségükkel, így hát csak rajzolok, rajzolok... Nagyszerűen érzem magam, de azt hiszem a többiek sem csalódtak. Egy igazi alkotó­tábornak ilyennek kell len­nie! — Mi i délutáni prog­ramja? — A művésztelepre me­gyünk. Ott leszünk mind a huszonketten, mint a többi „hivatalos” programon, tehát a galérialátogatáson, a szent- andrási és kiskörei kirándu­lásokon. — És ha vége a tábornak? — Hatvanban egy amatőr képzőművészeti kiállításon szerepelek, a megnyitóra odavárnak... Pont a végszóra érkezik Marton László szakfelügyelő, a jászalsószentgyörgyi álta­lános iskola rajztanára. Mappája ezúttal nem vázla­tokat őriz, hanem számlákat. Hogy miért? ö a „főnök”, a táborparancsnok. — A pedagógusok amatőr képzőművészeti táborát szak- szervezetünk évente más más városban rendezi meg. Idén Gyula, Miskolc és Szol­nok a „kiválasztott”. Hu­szonkét vendégünk három hetet tölt itt, s hogy milyen eredménnyel, arról egy mi­nitárlaton adunk majd szá­mot. Én őszintén irigylem a kollegákat, ők rajzolhatnak, festhetnek, míg én számolok, számolok... H. D. Álmodozásomból autókürt riasztott fel. A jjárda mellett egy pompás limuzin fékezett, ablakán egy fantasztikusan szép szőke arc nézett ki rám, égszínkék szemekkel. — Bocsásson meg — szólt csilingelő hangon —, ön Heimiglanc úr? — Igen, az vagyok... —fe­leltem, szinte lázálomban. — Ó, nagyon örülök... — kiáltott fel. — Kérem, ül­jön be gyorsan mellém a kocsiba! — És hová visz? — kér­deztem remegő hangon. — Nem túl messze — fe­lelte. — A felesége neki­ment egy oszlopnak és ösz- szetörte a kocsiját, ö kért meg, hogy vigyem önt oda. Nos, üljön már be! Mit tehettem! Beültem. (Antalfy István fordítása) A VILÁGNÉZETEK, az eszmék és ideológiák harca soliasem céltalan, légüres térben folyó küzdelem. El­lenkezőleg. Politikai jelentő­ségét éppen az adja, hogy végső soron mindig az em­berek, a tömegek tudatáért folyik a küzdelem, mert a világnézeti befolyásoltság és a tömegek gyakorlati-politi­kai magatartása között szo­ros, belső összefüggés rejlik. Egy világnézet hatóerejét történelmi összefüggésében és perspektívájában külső összefüggések határozzák meg. Hogy a hatás társadal­mi-politikai jelentőségűvé váljon, mondandójában nem eshet távol a tömegek saját társadalmi tapasztalatától; mi több, éppen erre a tapasz­talatra és a nyomában felve­tődő kérdőjelekre kell meg­győző választ adni. Am, hogy ez a követelmény teljesül­hessék, az elméletnek le kell hatolnia a kor társadalmi ellentmondásainak igazi mélységéig, megértve és a tudatba emelve ennek okait és természetét, sugallva, vagy kimondottan meg is jelölve a „mit tegyünk?” kérdésre adandó választ. Az objektív társadalmi el­lentmondásoknak a tudatba „emelése”, azaz megértése nélkül az emberiség vakon állna szemben saját törté­nelmével. S csak a felvilá- gosító-megértető tevékenység — az eszmei harc — össze­függésében bontakoztatható ki olyan tömegméreteket öl­tő, cselekvő készséggé érett akarat, amely valóban hoz­zájárulhat a társadalmi igaz­ságtalanságok végleges kikü­szöböléséhez. Az eszmék küzdelmét, az ideológiai harc jelentőségét ezért nem lehet túlbecsülni. Még akkor sem, amikor a vi­lágnézeti kérdések a szocia­lista rendszer gyakorlati lé­tezése révén régen megszűn­tek egyszerűen csak „elvi” kérdések lenni, amikor gya­korlati lehetőség nyílt á marxizmus-leninizmus esz­méinek megjvalósítására. A marxizmus-leninizmus egyébként is mindig többre vállalkozott, hogysem meg­elégedjék az antikapitalista, Jövőre elkészül Beregi antológia Antológia készül Szabolcs- Szatmár megye egyik legér­dekesebb műemlékekben leg­gazdagabb tájegysége: Bereg történelméről, néprajzi ha­gyományairól és mai arcu­latáról. A szerzők között van Fábián Zoltán, az Írószövet­ség titkára, — aki Darvas József utolsó beregi látogatá­sáról közöl*, részleteket, — továbbá Czine Mihály iroda­lomtörténész, aki Veres Pé­ter és Szabó Pál beregi kap­csolatait elemzi. A Beregről szóló kiadvány a tervek’ szerint a jövő év­ben kerül az olvasók kezébe. Rapszódia az időről Graves-díj A Magyar Írók Szövetsége költői szakosztályának „Ro­bert Graves” díját odaítélő bizottsága az 1975. évi díjat Simon István „Rapszódia az időről” című versének ítélte oda. Simon István verse klasszikus formában, hatá­rozót tisztasággal szól az al­kotó ember felelősségéről, arról az emberről, aki a mú­landó időben a múlandóság tudatában vállalja a teremtés emberi és or-szágos gondját. antiimperialista és egyéb „anti”-képzős jelzővel. Szá­mára a régi tagadása csak kiinduló feltétel az új meg­teremtésének a lehetőségé­hez. Mégis, az eszmei harc je­lentőségének megmaradása mellett a tartalmi hangsú­lyok eltolódásában és az ideológiai harc formáiban változás történt. Hasonlóan — és összefüggésben — az osztályharcban bekövetkezett változásokkal. A szocializ­mus gyakorlati építése ugyanis új követelményekkel jár együtt. Az építés sajátos­ságainak a feltárása, az el­lentmondásokkal való tuda­tos számvetés, mindezek megértetése a tömegekkel, e harc sikerének elsődleges kritériumává is vált. AZ IDEOLÓGIAI harc összefüggései csak ma, a bé­kés egymás mellett élés po­litikájának a sikerei nyomán bontakozhatnak ki igazán. Pontosabban fogalmazva: csak ma nyerhetik el igazi jelentőségüket és értelmüket, amikor az érintkezések, a kapcsolatok kiszélesedésével a társadalom egyre több tag­ja számára nyílik lehetőség a közvetlen találkozásra és eszmecsejére más gondolko­dásmódokkal és felfogások­kal. A szocialista társadalom gyakorlati építése, a folya­matok kibontakoztatásának a gazdaságtól a kultúráig min­dent átfogó munkája, vala­mint közvetlenül a társadal­mi tudat formálásához kap­csolódó ideológiai feladatok együttesen mutatják az ideo­lógiai munka komplex, ösz- szetett feladatait. A tudományos-technikai fejlődés, a társadalmi de­mokrácia növelésének a kö­vetelménye új feladatokat állít a képzés, qz oktatás in­tézményei elé. A fejlett szo­cialista társadalom, a szocia­lista életmód fogalmának tisztázása számvetést követel mindezekkel a társadalmi fo­lyamatokkal és értelmezé­sének munkáját nagymér­tékben meggyorsíthatja az együttműködés, az erők kon­Eseményekben gazdag a törökszentmiklósi fiatalok nyári programja. Július 31- től augusztus 2-ig Török- szentmiklóson kerül sor a Pajtás Kupa országos kézi­labda-döntőjére. A rangos esemény rendezője a város KISZ-bizottsága. A résztvevő 12 csapatnak gazdag prog­ramot állítottak össze a szabad idő eltöltésére. A mérkőzések után az úttörők találkoznak a város egyes üzemeinek KlSZ-szervezetei- vel, városnézésen, üzemláto­gatáson, klubesten vesznek részt. A három napig tartó bajnokság idején a város kulcsa az úttörő-elnökség kezében lesz, s az utolsó na­pon az eredményhirdetés után adják vissza a helyi tanács elnökének. A döntőn két törökszentmiklósi kézi­labdacsapat is verseng az or­szágos elsőségért. A város üzemei, termelőszövetkezetei külön díjjal jutalmazzák majd a legjobb kapust, a legsportszerűbben játszó já­tékosokat, s a legtöbb gólt dobókat. Nem sokkal később augusz­tus 10-én az idősebb korosz­tály lép pályára. Egy chilei amatőr labdarúgó-csapat ját­szik barátságos mérkőzést a törökszentmiklósi Vasas öreg­fiúkkal. Az érdekesnek ígér­kező „rangadóról” elöljáró­ban csak annyit, hogy a centrálása és a tapasztalatok és eredmények rendszeres áramlása és kicserélése a szocialista országok tudomá­nyos intézményei és tudósai között. A tudomány társada­lompolitikai megbízatásának maradéktalan teljesítése a mai körülmények között bel­ső összefüggésben áll e nem­zetközi együttműködéssel. Az együttműködés másik vonalát a polgári és kispol­gári ideológiák, valamint az antikommunista propaganda elleni harc képezi. Az ideo­lógiai konfrontációnak ez az oldala elválaszthatatlan az ‘előbbitől, a saját ügyeinkben való tisztánlátástól és erre épülő meggyőződéstől. Annál is inkább, mert magában a polgári ideológia egészében, de a közvetlenül ellenünk irányuló, szervezett propa­gandagépezet tevékenységé­ben is az utóbbi években bi­zonyos eltolódás ment végbe. Ma az ellenséges propaganda maga is a még meglevő vagy énpen újratermelődő hiá­nyosságokra, megoldatlan problémákra, azaz fejlődési nehézségeinkre koncentrál, miközben mindezekben a problémákban nem egyszer a szocializmus és a marxiz­mus állítólagos kudarcát véli felfedezni, s abban remény­kedik, hogy ílymódon sike­rül a tömegek tudatában za­vart kelteni. KÖZÖS GONDJAINK és eredményeink közös átgon­dolása és közös fellépés az antikommunizmussal szem­ben: így összegezhetjük az együttműködés legáltaláno­sabb célját, végső értelmét. A tartalmi kérdések feltárá­sának és sokoldalú megvilá­gításának, az összefüggések tisztázásának és érvényesí­tésének az eredményeként a marxizmus-leninizmus pozí­cióinak további erősödését, tekintélyének a növekedését várhatjuk. Erősödését és te­kintélyének a növekedését az előttünk álló korszakos fel­adatok teljesítés^ révén, az eredményességét az anti- marxista és antikommunista nézetekkel folytatott harc­ban. H. I. chileiek amatőr csapatában három olyan játékos is sze­repel, akik a válogatott tag­jai voltak. Ugyanaznap este „Dél-Amerika üzen” cím­mel a művelődési központ­ban a Los Pachungos együt­tes mutatja be műsorát. A nap két rendezvényének tel­jes bevételét a chilei szoli­daritási számlára ajánlották fel. A KISZ-fiatalok nyári munkavállalasa nemcsak e rendezvényekben való aktív közreműködés. A középisko­lások nagy része építőtábor­ban dolgozik. A 6€4-es szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói például a szolnoki jubileumi építőtá­borban több mint száznyolc­van százalékkal teljesítették túl a tervet. De nemcsak ők, hanem a többiek is szép eredményeket értek el La­kitelken és Kiskőrös-Tab- din. Az üzemek, intézmények KISZ-esei a hétvégeken az Aranykalász Termelőszövet­kezet, valamint a helyi Ál­lami Gazdaság betakarítási munkálataiban vesznek részt. Jól halad a vasy és fémhul­ladék gyűjtése is. Jelenleg hetven—nyolcvan ezer forint értékű hulladékot gyűjtöttek össze a fiatalok. A bevételt a Magyar-Vietnami Barátság Szakmunkásképző Intézet építésére ajánlották feL T, G. Virágcsendélet Bogáthy Ferenc kezemunkája nyomán Fotó: Nagy Zsolt, TÖRÖKSZENTMIKLÓSI NYÁR Á Pajtás Kupa döntője Dél-Ámerika üzen

Next

/
Oldalképek
Tartalom