Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 169. szám
Barátok egymás között — Ha tudsz, gyere fel hozzám ebédre — hívja a barát a barátot. Másnap a meghívott megérkezik, csönget, dörömböl, csönget és dörömböl, de mindhiába. Amikor a két barát ismét találkozik, a „meghívott” felteszi a kérdést: — Hogy hívhattál meg ebédre? Be sem tudtam menni hozzátok, pedig annyit csöngettem és dörömböltem? — Megmondtam neked: akkor gyere, ha tudsz! — Néhány napja azt mondtad, hogy vegetáriánus vagy. Most húst eszel? — Igen, vegetáriánus vagyok, de ma böjtölök. II takarékos ara A fiatal skót a postára megy és táviratot küld szíve választottjának: megkéri a kezét. Ügy határoz, hogy megvárja a választ és ezért egész nap a postán lebzsel. A válasz csali éjfél után érkezik. — Bizonyos abban, hogy jól választott? — kérdezi a postai hivatalnok. — Hiszen ez a lány nem túlságosan sietett a válasszal. — Éppen ellenkezőleg: ez a legfontosabb számomra. Takarékos feleség lesz, mert megvárta az éjszakai kedvezményes díjszabást! Realista Szürrealista Telitalálat Az anyagias A gazdag papa a házi mulatságon magyaráz néhány fiatalembernek : — Az én lányaim mind szép hozományt kapnak, amikor férjhez mennek — közli. — Anna a legkisebb. 17 éves, ő ötezer forintot kap; Kati 25 éves neki tízezret adok, Berta 30 éves, az ő hozománya 15 ezer forint lesz. — Bocsáson meg — kérdi az egyik fiatalember — egy 50 felé járó leánya nincsen? 'ÍOTÖDQjot jQQ0UÍ3Qn |cio »SMaoanmn-%Mar:ÜüűaQ §^junnnnuc Mfnommo ÜDE nacuoQO Qücnnoa col QODQooona QDQDana oöp OODDDOO Dűl anonoTOM QaoDDoorjotjL □OGDOOeBonV. oaoQDDoloaf' DDODDODlDD] E ste a tehergépkocsival ment haza, ott állította le a ház előtt és korán lefeküdt, mert hajnali háromkor már indulnak... Az asszony csomagolt. Az új kofferba, amit most vettek, mert még soha nem utaztak sehová, eddig nem volt rá szükség... „Tegyck-e fehér inget...?” — töprengett. „Biztos szükség lesz rá...” — döntötte el a kérdést és folytatta a csomagolást. Háromszáz kilométer távolságra utazik... Sohasem voltak még távol egymástól. Hogyan fog ott élni? Főznek majd maguknak... talán jó idejük lesz, hamar végeznek a munkával és jöhetnek haza... Aztán lefeküdt 6 is, de nyugtalanul aludt. Nem szabad semmiről megfeledkeznie! A hajnal hűvös volt. Egy csésze kávé... A cipők! Zsíros kenyér. Üt- ravaló. Az igazolványok és a pénz! — Járj szerencsével! mat! — felelte hetykén. Aztán megjöttek az első üdvözlő lapok. — Hát a tiéd? Nem írt? — Mit kellene írnia? — nevetett. — Talán szerelmes levelet? Jobban teszi, ha ráIrmgard Abe A szerelmes levél Gyorsan, vacogva futott vissza a házba, a függöny mögül nézte az indulást. — Este gyertek el hozzám... — mondta napközben az asszonyoknak. — Hogy érzed magad egyedül? — kérdezték cinkos, ravasz mosollyal asszonytársai. — Nagyszerűen! Kipihenem magamosolyog valami helyes kislányra! Mentek a napok. Munka, gyerek, kert, jószág. — Na, mi van? Még mindig nem írt? — Nyughassatok már azzal az írással! Tizennégy éves házasok vagyunk! Nem tudtok jobbat kitalálni? Az elnök hozta meg a hírt; még két nap és jönnek haza. Másnap az egész falut beszaladta. — Hé! Akartok egy igazi szerelmes levelet látni? Az asszonyok Összefutottak. A képeslap már ösz- sze volt gyűröd ve, összefogdosták a kíváncsiak. Idő, munka, koszt... — Ez neked szerelmes levél? Hol van ebben a szerelem? — fitymálták. — Itt, ide nézzetek! A fejek összehajoltak, a szemek tágra nyíltak. Valóban; közvetlenül a bélyeg mellett, picinyke betűkkel oda volt írva: „A te Alexed”. — A te Alexed! Látjátok? — és felnevetett, hangos, boldog nevetéssel. (Antalfy István fordítása) Futurista w wr EMLÉKMŰVEK Tóth Attila rajza Dluhopolszky László rajza Puszta Péter rajza Halász Géza rajza
