Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

1975. július rr. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 B 168, VBGY fl 463. ? Bonyodalmak egy névsor körül A MAI VASŰT CÍMMEL állandó vasúttörténet! kiállítás nyílt Budapesten a Közle­kedési Múzeumban, ahol modelleken mutatják be a MÁV napjainkban is üzemelő mozdonyait, vasúti kocsijait és biztosító berendezéseit Tíszaföldvár vízgondja nem új téma. Lapunkban is több­ször beszámoltunk már a víz­torony építéséről, s az azzal kapcsolatos vitákról, perről. A víztorony öt év alatt végül is elkészült, s idén március 13-án üzembe helyezték. Ügy tűnt, hogy ezzel megoldódtak Tiszaföldváron a gondok, ám a szerkesztőségünkbe érke­zett panaszos levél mást bi­zonyít. Most a vízbekötés volt a vita témája ... A tiszaföldvári szülőott­honba a panaszos levél íróit Nagy Antalnét és Tóth Sán- dornét kerestem fel először. — öten írtuk a levelet, — mondja Tóthné. — Vala­mennyiünknek szükségünk van a vízre. Ha munkából hazamegyünk a vízhordással kell kezdenünk. Már hat éve fizetjük a vízdíjat, de a víz­bekötés hol ezért, hol azért késik. A Víz- és Csatorna­műveknél, anyaghiányra hi­vatkoznak, ám roppant érde­kes módon vannak, akik a listán nem is szerepelnek, mégis bevezették már házuk­ba a vizet. — Április végén függesz­tették ki a tanácsházán azoknak nevét, akiknek la­kásába még az idén bekötik a vizet, — világosít fel Nagy- né, s ha már úgy is átvette a szót felháborodva sorolja sérelmeit. — Én 1973-ban ad­tam be a vízigénylési kérel­memet. Tavaly háromszor is értesítettek, a bekötés idő­pontjáról, de azóta sem fo­lyik víz a csapból, sőt a há­romszáz névből is kimarad­tam. Teljesen érthetetlen, hisz olyanok neve is ott van, akik az idén adták be kérel­müket. Panaszommal elmen­tem a tanácsra is, de ott azt sem Mondták meg. kihez for­duljak. A harmadik gyerme­künket várjuk... elhiheti nem könnyű nekem munka után a vízhordás. Dr. Csordás József a tisza­földvári nagyközségi tanács Miniszteri rendelet szüle­tett a kisforgalmú vasutak megszüntetéséről. Forgalmu­kat fokozatosan autóbuszok veszik át. Ezek üzemelteté­se gazdaságosabb, az utasok szempontjából pedig a leg­fontosabb : így gyorsabban, kényelmesebben jutnak el vb titkára nem is csodálko­zik, amikor elmondom mi já­ratban. — Nincs olyan nap, hogy ne jönne valaki valamilyen panasszal, — mondja. — A víz községünkben már évek óta nagy gond. Három ku- tunk van, de ebből csak egy működik teljes kapacitással, a másik félig, a harmadik pe­dig teljesen rossz. A fejlesz-» tési alapból még az idén 650 ezer forintot költünk, egy új kút fúrására. Talán ez majd megoldja a vízhiányt. — Hányán várnak vízbe­kötésre Tiszaföldváron? — A Szolnok megyei Víz- és Csatornaművektől ápri­lisban megkaptuk a vízre vá­rók névsorát, ötszázan van­nak. A vállalat erre az évre csak kétszázat tudott elvál­lalni, de aztán „felsrófoltuk” háromszázra. Hogy az ötszáz­ból kik kapnak az idén vizet, azt a 21 tagú községpolitikai bizottságunk döntötte el. Ezenkívül besoroltuk a szol­gálati lakásokat, bár ezek nem szerepelnek a névsor­ban ... A községpolitikai bizottság elnökére, Csatos Sándorra a homoki gyógypedagógiai in­tézetben találtam rá. — Milyen szempontok sze­rint választották ki a három­száz nevet? — Községünkből huszon­ötén rendelkeznek építési en­gedéllyel. őket vettük a név­sor elejére. Utánuk követke­zik az a huszonöt kérelmező, akiket szociális körülményeik miatt hoztunk előre. A to­vábbi kettőszázötvenet a víz­igény beküldésének sorrend­je szerint választottuk ki. Ez utóbbi nem volt nehéz, hisz a kérelem beadásának sor­rendjét megkaptuk a Víz- és Csatornaművektől. — Hogyan fordulhatott elő mégis, hogy aki három évvel uticéljükhöz. Az átállás két legfontosabb feltétele: az út és a gépjármű megvan. A VOLÁN biztosítja a megfe­lelő autóbuszjáratokat. A tervek szerint 1975. szeptem­ber 1-től már csak autóbu­szon utazhatunk Mezőtúr és Túrkeve között. ezelőtt adta be igényét, ki­maradt a háromszázból? Válasz helyett a kezembe adja az ötszáz nevet tartal­mazó aktát. Hosszas keres­gélés után Nagynét a 463. sorszámmal találom meg. Míg olvasom a neveket ő megjegyzi: — Nagyné gondját egyéb­ként már megoldottuk. A múlt héten mondtam is neki, hogy sikerült további tizen­néggyel kibővíteni a keretet, s így az idén összesen 314 la­kásba vezetik be a vizet. Ö is köztük van. Nagyon cso­dálkozom, hogy mégis Önök­höz fordult... — A pont . az „i” betűre vé­gül is a Szoinok megyei Víz- és Csatornaművek Vállalat­nál került fel. Csoknyay Pál- né, aki jelenleg a szülési sza­badságon lévő Csizmadia Jó- zsefné, járási üzemvezetőt helyettesíti, kiderítette, hogy Nagyné az iktatás szerint a 168. kérelmező Tiszaföldvá­ron. Hogy mégis a 463. hely­re került ez valószínűleg a kartonok összekeveredéséből adódott. Az ötszáz, vízre vá­ró névsorát így nem az ikta­tás, hanem a kartonok hibás sorrendje szerint küldték Ti- szaföldvárra... A tengeri kígyóvá növeke­dett, de valójában egyszerű ügy végül is megoldódott. Ám még sem lehet szó nélkül elmenni melette, hisz a gon­datlan ügyintézés egy közsé­get bolygatott fel. Mindezt elkerülhették volna, ha a he­lyi tanács és a Víz- és Csa­tornaművek között jobb a kapcsolat és korrekt pontos a kölcsönös tájékoztatás. A megye területén még több mint hatvan helységben várnak vízbekötésre. Minden bizonnyal okultak a történ­tekből és nem fog megismét­lődni a Tiszaföldvári eset. Tál Gizella Nádtetős, roggyant házak sorakoznak a „közben”. Szú­ette kapuk mögött dühös házőrzők morognak az arra- tévedő idegenre. Messziről hallják, hogy szokatlan a lé­pés. A köz öt házból áll, s az öt házban hat idős asszony él magányosan. Egyedül ma­radtak. Fiaik, lányaik régen elköltöztek, a férjeik a teme­tőben ... Vézna kis öregasszony ti­peg az úton. — Kit keres kedves? — szólít meg. Mikor megtudja, hogy az öregek napközi otthona után érdek­lődöm, be is mutatkozik: özv. Petyus Sándorné. — Harmincnál is többen jelentkeztünk a faluból. Egyedül vannak, mint én. Mióta az uram meghalt nem ültem az asztalhoz, csak a kisszékre. Nem esik jól egye­dül az étel. A fiamhoz me­hetnék, de nem akarok ter­hűkre lenni. Tudja a me­nyem nem a lányom ... Mi­kor megtudták, hogy én is jelentkeztem az otthonba, jött a menyem, hogy ne te­gyem csúffá őket. Nem te­szem én, de jobb lesz nekem ott. Azt mondják lesz rádió, televízió, és olvasni is lehet. Csikorogva nyílik a dróto­zott kapu. A tornác kopott lócáján homályos szemű asz- szony ül, özv. Papp Bálint- né. Hangja rozsdásabb a ka­pu sarokvasánál. — Nálam is jártak már, hogy megyek-e az otthonba. Hát én mennék, de nem bír el a lábam. Csak ülni tudok itthon. Hetvennyolc éves va­gyok, s magam mint az uj­jam. Se fiam, se lányom. A Szolnokon avatják a tiszthelyetteseket A 900. évforduló tiszteleté­re az idén Szolnokon rende­zik a tiszthelyettesi iskolák végzős hallgatóinak össze­vont avatását. A tegnapi tá­jékoztatón Brassói Tivadar, a Kilián György Repülő Mű­szaki Főiskola parancsnoka elmondta, hogy már dolgoz­nak az ünnepély előkészíté­sén. Az ünnepélyes tiszthe- lyettes-avatóra augusztus 3- án délelőtt 10 órai kezdettel a Kossuth téren kerül sor. Ezt megelőzően augusztus 1-én 22 órakor főpróbát tar­tanak, amelyen már részt vesznek az ország kiképző- bázisairól érkező végzős hall­gatók is. férjem is itt hagyott, már kilenc esztendeje ... Úgy hallottam az otthonban főz­nek majd és kihozzák annak, aki nem bír elmenni. Majd elhozza nekem Szilva Eszti... A köz első háza az övé. Rendesebb porta a többinél, hisz lakója „csak” hatvanöt éves. Kedélyes öniróniával beszél; — Van itt a faluban egy tucat öregasszony. Én meg köztük az öreglány. Tudja, hogy napok óta maga az egyetlen, aki betévedt a köz­be? Nem jön ide hozzánk a kutya sem. Az otthonban más lesz, jobban törődhetünk egymással. Tiszainoka hétszáz lakosá­ból kétszázhúszan túllépték már a nyugdíjkorhatárt. Tíz százalékkal több, az idősek aránya, mint a megye más településein. Ez indokolta, hogy az öregek idén létesülő három napközi otthona közül egy Tiszainokán legyen. A volt általános iskola épületét rendezik be. Az ebéd, uzson­na az óvoda konyháján ké­szül. Az otthon húsz sze­méllyel indul, de az igénye­ket tekintve többre lesz szük­ség ... Az Egészségügyi Miniszté­rium irányelvei szerint a ne­gyedik ötéves terv idején minden második lakott he­lyen létesíteni kell napköti, vagy szociális otthont. Me­gyénkben a szeptemberben nyíló zagyvarékasi, tiszaje- női, és tiszainokaíval együtt harminchat napköziben ki- lencszázkilencvenkét idős ember talál otthonra. ~ katona — Benne járunk3 Ie^a­■--------------—-------------- gyobb n yárban, az országutakon ál­talában kétszeresére duzzadt a forgalom, a Balatonhoz és a népszerűbb üdülőhelyekre vezető utakon többszörösére. A zsúfolt betoncsíkok, az időjárás szeszélyei alaposan próbára teszik a közlekedő ember idegeit, idegessége fo­kozódik, a baleseti helyzetek sűrű ismétlődésétől szikrázik a levegő. Régi és megbízha­tó rendőri és orvosi tapasz­talat, hogy a közlekedő em­ber közérzete a nyár idő­szakában hanyatlik, az indu­latok hamarabb felforrnak, a baleset veszélye a levegő­ben lóg. Alapos félreértés lenne azonban a közlekedési ve­szélyek fokozódását kizáró­lag a sűrűbb forgalom és az időjárási ártalmak nyakába varrni. Országúti közérze­tünk alakulása e külső té­nyezők mellett legalább any- nyira függ a közlekedésben részt vevő ember magatar­tásától; elsősorban attól, mennyire képes a közlekedő egyén alárendelni magát a közösség érdekeinek. Sok szó esett erről a létfontosságú kérdésről az elmúlt években, tudományos tanulmányok és elkeserítő statisztikai adatok bizonyították, súlyos bajok vannak a közlekedési morál­lal, a balesetek túlnyomóan abból adódnak, hogy az autó­sok, többsége nem áll azon az erkölcsi magaslaton, ame­lyet közlekedésünk mai hely­zete megkövetelne. A sebes­ségkorlátozás bevezetése óta autópályán százhúsz, egyéb közutakon óránként száz ki­lométer a gépkocsik megen­gedett legmagasabb sebes­sége, a motorkerékpároké alacsonyabb. A rendőrség szigorúan ellenőrzi a korlá­tozás betartását, szellemes készülék segítségével kiszű­ri a forgalomból a száguldó­kat s a büntetés nem is csekélység. Ezzel tehát min­den rendben van? A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a sebességkor­látozást betartó nagy konvo­jokban is állandóan ott buj­kál a rossz közlekedési köz­érzet árnya; az állandó bi- zonvtalanság, a váratlan meglepetések áramütései. Különös dolog, de a pszi­chológusok megalapozott vé­leménye szerint (a legtöbb ember a közlekedés sűrűjé­ben is érzi az elmagányoso­dás nyomasztó feszültségét. Ellentmondás rejlik ebben a megállapításban? Legfeljebb látszólag, mert azok a gép- járművezetők, akik erről a sajátos lelkiállapotról vallot­tak, azt állítják, hogy minél sűrűbb a körülöttük zajló forgalom, annál elhagyot- tabbnak, védtelenebbnek érezték ~ magukat. Vajon miért? . Országúti közérzet „Azért — hangzott a vá­lasz —, mert a forgalomból nem lehetett kiérezni a köl­csönös segítőkészséget, a megértést, azt a partneri kapcsolatot, amely a bizton­ságos közlekedés kialakulá­sához elengedhetetlenül szük­séges”. Egyszerűbb szavak­kal kifejezve, a gépjármű­vezető azért érzi a magány szorítását, mert egyedül van, magára hagyatva és magára utalva. Ez a közlekedési kór­tünet nem vet valami jó fényt közlekedésünk belvilá­gára, morális és etikai álla­potára. Sokan, nagyon sokan úgy közlekednek, mintha egyedül lennének az ország­úton s ráadásul, az az or­szágút saját tulajdonuk lenne. Az országúti közérzet ál­landó romlását a legtöbb esetben azok az önző embe­rek idézik elő, akikben az ellentmondás szelleme ural­kodik s minden helyzetet úgy látnak, ahogy nekik tetszik — s nem úgy ahogy kialakult — s végül a „vil­logok”, akik merész közle­kedési trükk jeikkel elisme­rést szeretnének aratni, de csak balesetveszélyes helyze­teket idéznek fel. Minden országúton, min­den időszakban megtalálha­tók ezeknek a kategóriáknak „jeles” képviselői. Az önző, aki egy centiméterrel sem hajlandó elhúzódni, hogy se­gítse a másikat, az, akiből a saját hibája is dühöt vált ki mások ellen, az örök „nagyokos”, aki mindent jobban tud és a „nagymenő”, aki mindent kockáztat. E kategóriákon belül számta­lan változata van a közle­kedés közellenségeinek, akik sűrű időközökben hozzájá­rulnak ahhoz, hogy a többi közlekedő ember vérnyomá­sa felszökjön, közérzete le­hervadjon, mert hiszen azt tapasztalja, hiába tartja be lelkiismeretesen a közleke­dési szabályokat, hiába al­kalmazkodik emberségesen a közösség érdekeihez, má­sok percenként sodorják ve­szélybe. A közlekedés------------------------------- sűrűbb, a veszély fokozódik. A vé­dekezés egyik módja a pél­damutatás, amely már kezdi megteremni a maga gyümöl­cseit, az udvariasság és elő­zékenység „gyógyító járvá­nya” kezd elterjedni. A má­sik a gyors és igazságos és szigorú büntetés, ami annál hatékonyabb, minél hama­rabb utoléri az országúti közérzet megátalkodott ron- gálóit. Lehetőleg az elköve­tés után azonnal, amikor még fel sem ocsúdtak az életveszélyes bravúr mámo­rából. Baróti Géza Tíz évvel ezelőtt telepedett le egy gólyapár a Kapuvári Húsüzem környékén. Az egyik gólya néhány évvel ez­előtt elköltözött, de a Pityu névre hallgató másik madár azóta is hűséges a vállalat dolgozóihoz, akik rendszere­sen ellátják finom falatokkal. A gyár kedvence nap­közben a gépkocslparkoló közelében sétálgat, a kapuvá­riak szerint „vigyáz” a dolgozók gépkocsijaira _________ Mezőtúrtól Túrkevéig Vonat helyett autóbusszal Illem mcas'CBsloraeslc magányosan

Next

/
Oldalképek
Tartalom