Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. július 15. / Helsinki, július 30-a Gyorshírben röpítették világgá a távirati irodák genfi tudósítói: 1975. jú­lius 30-án kezdik Hel­sinkiben az európai biz­tonsági és együttműkö­dési értekezlet zárósza­kaszát. Eloszlott a bizonyta­lanság és bizalmatlan­ság köde Európa fölött. Jóakaratú népmilliók, józan felelős vezetők együttmurikálkodása eredményeképpen biz­tos, békés holnapok elé tekinthetünk mi, euró­paiak, a földkerekség szárazföldjeinek hét szá­zalékán élők, harminc- három ország 650 millió lakója, soknyelvű csa­ládja. Földrészünk Ausztrá­lia után a legkisebb a világon, mégsem egysé­ges; ezt a kontinenst szabdalják át meg át legsűrűbbén az állam­határok. Európa törté­nelme tele van ellent­mondásokkal : évszáza­dokig innen intézték a világ sorsát, felemelő és sárba, vérbe, pusztulás­ba döntő elhatározások születtek itt. Fölvilágo- sult és sötét, elborult el­mék döntöttek alkotás­ról, pusztításról, nemze­tek megmaradásáról, gyarapodásáról, szabad­ságról, eltiprásról, rab­láncra fűzéséről. Forra­dalmak és ellenforradal­mak követték egymást, reményes és reményte­len esztendők váltakoz­tak, és innen indultak világot romboló hábo­rúk. .. .. .És Európa az újjá­építő, életet mentő és könnyítő, a haladást, az embert szolgáló, gyara­pító, boldogító tudo­mány, kultúra és techni­ka szülőföldje is. Euró­pára, az idősebb testvérre számos földrész sok-sok népe tekint példáért Ilymódon rendkívüli a felelősségünk nekünk, európaiaknak! Felelős- sek vagyunk önmagunk sorsáért megmaradá­sunkért, haladásunkért, és felelősek vagyunk a jó példák kisugárzásá­ért is. íme, a jó példa: esz­tendők, mi több, évtize­dek kemény és követke­zetes diplomáciai—poli­tikai munkájának meg­történt az „eredmény- hirdetése”, a dátum, a nap, melynek kimondá­sáért annyit szurkol­tunk, rnégha tudtuk is: órák kérdése csupán, s genfi asztal mellett ta­nácskozó küldöttségek — köztük a Magyar Népköztársaság delegá­ciója — egyhangú véle­ményre jutnak az idő­pontot illetően, s kijelö­lik a helsinki nagy ta­lálkozó dátumát. Két esztendővel ez­előtt, 1973. július 6-án az európai biztonsági értekezlet 35 külügymi­niszter részvevője a helsinki Finlandia-ház lépcsőjén kedélyes mo­sollyal tűrte a fényké­pészek rohamát, s mondhatjuk, elkészült Európa családi fényké­pe. Kedves, jó fölvétel volt, de szaknyelven szólva „nyers kép”, itt­olt retusálásra szoruló. A finomításokat a fil­men a most zárult genfi második szakaszban el­végezték a szakbizottsá­gok, és bizton remélhet­jük, hogy a harmadik szakaszban (július 30-a után), szintén a finn fő­városban, már más földrészeket is a pél­dánk követésére ösztön­ző tökéletes kép kerül ki Európa „politikai fo­tólaboratóriumából”. Július 30-án kezdődik Helsinkiben az európai biztonsági értekezlet zárószakasza Tegnap Genfben az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet irányító szerve, a koordinációs bizott­ság meghozta rég várt dön­tését. Konszenzus alapján határozatot fogadott el arról, hogy a zárószakasz július 30-án kezdik Helsinkiben. A határozathozatal előtti órákban rendkívül élénk diplomáciai tanácskozások színhelye volt a konferencia­épület. Nem hivatalos ülése­ken egyeztették az álláspon­tokat, majd sor került a NATO országok bizalmas ta­nácskozására, ezután pedig a Varsói Szerződéshez tarto­zó államok ültek össze zárt­körű megbeszélésre. Gyorsan elteijedt a híre annak, hogy a genfi szakasz befejezeset akadályozó két témában, a „mediterrán” kérdésben és a konferencia utáni feladatok­ról tárgyaló munkacsoport­ban az érdekelt államok „üléstermen kívül” megálla­podást értek el. Ezután már gyorsan peregtek az esemé­nyek: a nem hivatalos meg­beszélések után a Földközi­tenger kérdéseivel foglalko­zó munkacsoport rendkívüli tanácskozást kezdett. Előbb nem hivatalos ülésen meg­tárgyalták a Földközi-tenger mellékén lévő országok ér­dekeit figyelembe vevő szö­vegezést, és az érdekelt álla­mok képviselői, köztük a kérdésben sokáig merev ma­gatartást tanúsító máltai kül­döttség is olyan szövegezési formát talált, amely alkal­mas volt az álláspontok kö­zötti eltérések áthidalására. Amikor ez a szövegrész elké­szült, a tanácskozás átalakult hivatalos üléssé és elfogadta a „mediterrán okmányt”. Ez azt jelentette, hogy a mun­kaszerv utolsó tanácskozását tartotta, mivel a dokumentu­mot regisztrálásra terjesztet­te fel. Később a konferencia utá­ni feladatokról tárgyaló cso­port rendezte meg ülését. A résztvevők ezen is megálla­podásra jutottak és így lé­nyegében minden jelentős akadálya elhárult annak, hogy a koordinációs bizottság ezúttal már eredményes ta­nácskozásra üljön össze. A kora délutáni órákban a bi­zottság portugál elnöklettel tartotta a döntést meghozó tanácskozását. Amikor a ka­nadai javaslatról ismét vitát indítottak, az elnök feltette a kérdést: van-e valamelyik állam részéről ellenvélemény abban a tekintetben, hogy a zárószakasz július 30-án kez­dődjék Helsinkiben. Miután az államok sora már a ko­rábbi üléseken elfogadta a kanadai indítványt és a 35 résztvevőből csupán Málta volt az „ellenzék”, a hétfői kompromisszum alapján a szigetország is késznek nyi­latkozott a csatlakozásra, s így létrejött a koordinációs bizottság elvi döntése, ame­lyet a bizottság keddi ülésén hivatalos formában véglege­sítenek. Ennek alapján július 30-án 35 ország legmagasabb szi Hű politikai képviselői a finn fő­városban összeülnek, hogy az értekezlet zárószakaszán alá­írják a dokumentumot. Általános megelégedést váltott ki a döntés, amely nagy sikere a szocialista or­szágoknak, miután a záró ér­tekezlet kitűzésének vitájá­ban sikerült legyőzni azokat az erőket, amelyek késlelte­tési szándékkal tovább akar­ták húzni az időt a végső do­kumentumok elkészítésénél. A szocialista országok követ­kezetes és türelmes politiká­ja tette lehetővé, hogy az európai realitásoknak megfe­lelően. az enyhülés szellemé­ben július végén Helsinki fe­lé forduljon a világ közvé­leményének érdeklődése, ahol sor kerül az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet harmadik sza­kaszára és kontinensünk „békekódexének” aláírására. Minden készen áll a közös űrrepülésre A Szojuz—Apollo-program a fellövéstől a leszállásig (Folytatás az 1. oldalról.) perc, de a „startablak” tíz­perces késést is megenged. Alekszej Leonov, a szovjet űrhajó leendő parancsnoka a TASZSZ bajnokuri tudósító­jának adott nyilatkozatában többek között elmondotta, hogy a szovjet kozmonauták csaknem három éve készül­nek a közös űrprogramra. Az együttes repülés — hangsú­lyozta Leonov — nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok, hanem valamennyi kozmikus programra készülő országnak is hasznos lesz. Mi úgy tekintjük a közös űrre­pülést, mint azoknak az együttes erőfeszítéseknek a kezdetét, amelynek segítsé­gével a népek tanulmányoz­hatják és elsajátíthatják a világmindenség titkait. Thomas Stafford, az ame­rikai űrhajó parancsnoka hétfőn is felhívta telefonon szovjet kollégáit, s oroszul közölte velük, hogy a Cape Canaveral-i támaszponton minden készen áll a starthoz. Vlagyimir Kotyelnyikov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke nyi­latkozatában kiemelte, hogy a két ország közötti űrhajó­zási együttműködés történe­tében, méreteit és jelentősé­gét tekintve, példa nálkül áll a Szojuz—Apollo program. A szovjet akadémikus hang­súlyozta, hogy a világűr meg­hódítása terén legnagyobb tapasztalattal rendelkező két ország a tudományos nemzet­közi fejlesztését elősegítő hu­mánus céltól vezérelve dön­tött úgy, hogy egyesíti erőfe­szítéseit. A Szovjetunió és más országok tudományos kapcsolatai egyre fejlődnek és erősödnek —, mondotta Kotyelnyikov. — Sokoldalú­ak és gyümölcsözőek a szov­jet tudósok kapcsolatai a testvéri szocialista országok­James Callaghan látogatá­sát Varsóban fontos ‘nem­zetközi eseménynek tekintik. Ezt a tényt hangsúlyozza, hogy tegnap délután Ed­ban dolgozó kollégáikkal is. Walter Stoessel, az Egye­sült Államok moszkvai nagy­követe Jurij Kornyilovnak, a TASZSZ politikai hírma- gyarázójának nyilatkozott a közös űrprogramról. Ez a merész vállalkozás kétségte­lenül fokozza azt az elszánt­ságunkat, hogy sok más te­rületen, így a fegyverzetek ellenőrzésében, az informá­ciócsere bővítésében is együttműködjünk. Jelenleg vállvetve dolgozunk a szov­jetekkel olyan problémák megoldásán mint az energia- források fejlesztése, g termé­szeti környezet védelme, a rák- és a szívbetegségek elle­ni küzdelem. ward Gierek, a LEMP KB első titkára, majd pedig Henryk Jablonski, az Állam­tanács elnöke is fogadta az angol külügyminisztert. Az angol kilgymircszter Varsóban Elhuny! Lengyel József Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy hosszantartó, súlyos betegség után 79, életévében, július 14-én reggel, elhunyt Lengyel József Kossuth- díjas és József Attila-díjas kommunista író, a párt és a forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő har­cosa. Elhunyt elvtársunk temetése — végakarata sze­rint — a Farkasréti temetőben lesz július 18-án pén­teken 10 órakor. Elvtársai, barátai és tisztelői 9.30 órá­tól róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága A Kulturális Minisztérium A Magyar írók Szövetsége Lengyel József 1896. augusztus 4-én született a So­mogy megyei Marcaliban, középosztályhoz tartozó csa­ládból. Az egyetemet Pesten és Bécsben végzi; böl­csész, de érdeklik a természettudományok is. Részt vesz az 1918-as őszirózsás forradalom eseményeiben, novemberben pedig ott van a Visegrádi utcában, a kommunista párt első alapítói között. Első verseit Kassák folyóiratai, a Tett és a Ma hozzák, majd az oroszországi szocialista forradalom idején különvált Kassáktól. A Vörös Üjsäg szerkesztő­ségében dolgozik, 1919 február végén letartóztatják. A Tanácsköztársaság idején tovább folytatja újságírói te­vékenységét és pártmunkáját. A Horthy ellenforrada­lom uralomra jutása után Bécsbe, majd Berlinbe emig­rál. 1930-ban Moszkvába megy, ott — írói tevékenysé­gén kívül — a Sarló és Kalapács szerkesztőségében dolgozik. A Szovjetunóiból 1955-ben tér haza. Fiatalkori lírája sok tekintetben Kassák hatása alatt áll, szenvedélyes, nem egyszer forradalmi indu­latai az avantgardista költői törekvések szabad formái­ban nyernek kifejezést. Az irodalomtörténet ennél na­gyobb értékűnek ítéli későbbi prózáját, mellyel haza­térése után csakhamar a jelenkori magyar irodalom legkiemelkedőbb képviselői közé kerül. Visegrádi ut­ca című könyve a magyar forradalom előkészítéséről és a forradalmak időszakáról a krónikás hitelességével ad képet. Ugyanennek az élmény anyagnak szépirodal­mi — néhol kalandos cselekményszálakkal átszőtt — feldolgozása Prenn Ferenc hányatott élete, avagy min­den tovább mutat című 1958-ban megjelent regénye. Igéző (1961), majd Elévült tartozás (1964) című bőví­tett novelláskötete több évtized termését foglalja ma­gában. Elbeszéléseinek témáját nagyrészt a hazai mun­kásmozgalom küzdelmei és az emigráns évek során megismert külföldi élet adják, de helyet kap bennük a mai magyar valóság is. Írói munkásságának minden periódusában új eszmék foglalkoztatják: a kísérlet ná­la soha sem abbamaradt kísérlet, rosszirányú tájéko­zódás; mindig a világnézeti biztonság, a művészi ön­fegyelem és koncentrálóképesség birtokában történik. Versei, novellái és regényei elférnek két vaskosabb gyűjteményes kötetben. Ez — félévszázados írói pálya­futását tekintetbe véve — nem látszik soknak: életmű­ve mégis kerek, zárt, egységes alkotás, s fajsúlya sze­rint az új magyar irodalom egyik legtekintélyesebb életműve. Halála a szocialista magyar irodalom nagy vesztesége. Heves harcok Angolában A Portugál Kommunista Párt tegnap nyilatkozatban foglalt állást a Rio Maior- ban lezajlott reakciós provo­kációk ügyében. Mint jelen­tettük a Lisszabontól észak­ra fekvő kisvárosban reak­ciós kommandók náci mód­szereket alkalmazva felgyúj­tották és teljesen lerombol­ták a PKP, valamint a Szo­cialista Népfront (FSP) iro­dáit. A PKP nyilatkozata a tá­madást arra a reakciós el­lenállásra vezeti vissza, a reakció akkor tért át az erő­szakos módszerek alkalmazá­sára, amikor megalakult a kis- és középparasztok helyi ligája. A lakosság egy ré­szének elmaradottságára építve olyan híreszteléseket terjesztettek, hogy a liga el akarja venni a földet a kis- és középparasztoktól. Tegnap Luandában ismét heves harcok robbantak ki a két angolai felszabadító mozgalom, az FNLA és az MPLA alakulatai között. Egy portugál katonai szóvivő köz­lése szerint szerda óta a har­coknak háromszáz halott és mintegy ezer sebesült áldo­zata van. Hétfőn a Luandái Rádió félóránként véradásra szólította fel a polgári la­kosságot. A hivatalos angolai rádió hétfőn felfüggesztette a Lisz- szabonnak naponta sugárzott programját. Az intézkedést nem indokolták. Mindenfelől WASHINGTON Esztergályos Ferenc, a Ma­gyar Népköztársaság wa­shingtoni nagykövete tegnap délután a Fehér Házban át­nyújtotta megbízólevelét Ge­rald R. Fordnak, az Egyesült Államok elnökének. BUKAREST A Román Kommunista Párt KB Politikai Végrehaj­tó Bizottsága vasárnap hatá­rozatban jelentette be: te­kintettel arra, hogy számos alapvető nyersanyag világ­piaci ára lényegesen emelke­dett és egyes termékek kis­kereskedelmi ára nem fedezi az előállítási költségeket. Romániában felemelik a fű­tőanyagok. egyes faáruk, bi­zonyos építőanyagok, bőrké­szítmények, vasáruk és még néhány termék, valamint a lakosság számára nyújtott egyes szolgáltatások árait, másrészt csökkentik a mű­szálból készült harisnyák, valamint egyes gyógyszerek árát. Ugyanakkor bér-korrekci­ót hajtanak végre. A hatá­rozat szerint 1976-ban az ár­emelkedések 1320 millió lei többletkiadást jelentenek a lakosság számára, viszont a béremelések megközelítőleg 5 milliárd leijei növelik a jövedelmeket. Üj-DELHI Az indiai . Legfelsőbb Bí­róság tegnap augusztus 11-re tűzte ki Indira Gandhi mi­niszterelnök fellebbezési ügyének tárgyalását. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom