Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

1975. Június í.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

9,

ü B élyszínű viharos es- I» ra te volt. Minden lé- |||l pásért harcolni kel- Byl lett a szél erejé- If I vei. Éppen délben mondtam, hogy meghalni nem rossz mert megszűnik az a pokoli ellenállás, ami az életet jelenti. Nem kell egyenesen tartani magam, s ha eldűltem, nem kell izmot feszítenem azért, fiogy fölemelkedjek; nem kell a szórendre vigyázni; az orrom figyelnem; a szememmel néznem, míg a szívverésem hol lassul, hogy gyorsul. Feküdni ünnepi magányban, S most is nem kellene az államat dörgölgetve elő- ~e tuszkolnom magam, amikor a szél a fák keskeny tör- izseit hasogatja. Pedig, lám csak, hazafelé mentem, s ' otthon töltött, paprika várt,

I amelynek oly piros a színe; lés piros bor várt; és nyilván égett a konyhában a tűz, a konyhatűz, amelyet jobban kedveltek a szobakályhák fűzénél, mert a bronzmelegítőből gőz pöfög elő; aztán a tűzhely lapján lábasok hevernek; és a konyhalámpa is szerényebb, jcsaládiasabb. A feleségem is lláttam, amint valamit ka- vargat; a jó vacsorát főzi, az arca piros, megkóstolja, s ha ízlik neki az étel, van egy Ms fuvolája, amely ezüst félholddal van díszítve, s azon síkkant egy hangot, majd jmegáll, s kezet fog önmagával. Meglestem őt egyszer a kulcslyukon, s tudom is, miért oly büszke, ha jól sikerül néki a rántott leves, a bélszín, vagy a tokány. Hát hogy az anyám miatt örül annyira, aki azt jósolta, hogy Cuvolaszót fogok reggelizni, Mozart-etfldöt ebédezni és fülemiledallal fejezem be a vacsoraidőt.

Mély színű, viharos az est.

Meleg tűz és egy kedves asszony vár, s mégis miért több ennél az, hogy oly mor- :an dörzsöl a szakállam, hogy át vagyok fázva, hogy nem hiszek többé a jövömben, hogy azt sem tudom, [niképp tévedtem a földre? Mert állandóan úgy képzelem magam, lehunyt szemmel, s a mellemen keresztbe rakott tagokkal; a csendes temetőben; heverve és lan- galva, se fényt, se a homályt nem érezve többet? Néha ugyan azt hiszem, hogy lebe- gők sietnek el mellettem a sűrű föld alatt; s talán a halál első ideje a pihenésé, de később, ha megszűnik a testi varázs, valami levegőkönnyű mozgásba fognak a

halottak, szellemek lesznek, s hol enyhe hol vad széllel vitetik magukat, mint képzeletünk szerint a hullámok hátán táncoló keserű fény.

— De mit tehet erről a modern hangulatról az én kis Annám? S hátha pusztán az, hogy levágatom a szakállam, máris segít?

Elhaladok a ház előtt, ahol lakom; előre — gondolom — előre, amíg egy borbélyra nem akadok.

S egy olyanra találtam, amelyben alig-alig pislogott a fény. Valahol a butik mélyén égett egy pirinyó lámpa, nem nagyobb erejű, mint a zseblámpák. S egészen hátul, az árnyékokkal egybemosódva, egy elálló hajú borbélymester szundikált; olyan hangon szortyogott, mint akit álmában legyek zavarnak. Azt se mondta, hogy üljek le, azt se mondta, hogy jó estét, csak a beret- vájával intett, hogy abba a székbe üljek, ahol a villany- körtéje van; majd előhozott egy nyakbavaló törülközőt, aztán egy világosabb színű kendőcskét, majd kábultan benyúlt a szappanba és ha- boztatni kezdett. Nekem úgy rémlett, mintha pipázna.

Lehunytam a szemem; pilláim alatt vörös reszketések.

Aztán ezek a lángocskák is kialudtak, s úgy rémlett, én is alszom már, mint a japán császár, akit álmában beret- válnak. Nem gondoltam arra, hogy a borbélymester, aki talán szintén álmos, elvághatja a nyakam. Inkább az volt az érzésem, hogy ez az állapot majd sokáig tart, s reggel, ha fölébredek, a vál-, lamra nehezedve találom a borbélyomat, vagy ha ő ébred előbb, egy szappanhabos

alvót talál a borbélyszékben.

Éreztem még, hogy a homlokom fehér lesz, de oly jó volt e bágyadás, hogy emlék nélkül egészen elaludtam.

Álmomban Nekaszim Rudolfot .láttam szürke kabátban amint a temetőből jön, s valamit nagyon élénken, s vidáman magyaráz egy piros orrú, zöldkaíápos úrnak. A zöldkalapos úr egy ideig simán ment Nekaszim Rudolf mellett, de aztán oldalvást fordult, és hátranézett, • mint a nyúl, aki gyanakodik. Nekaszim egy ideig tűrte, aztán rászólt a pirosorrúra, hogy ne forgolódjon már annyit, ő ezt nem viselheti.

— Szokásom — felelt a piros orrú.

— Csakhogy — mondta Nekaszim, — így sohase tudom elmondani, amit akarok.

— Akkor álljunk meg — ajánlotta a zöldkalapos.

— Én sietek ám a paphoz — mondta Nekaszim, de amikor látta, hogy társa ismét visszafordul, megállt és igen szigorú nézéssel ezt mesélte neki:

— Meghalt ad 1. az Elza. Anno múlt év november 7- én. Meghalt ad 2. Mihálkám, múlt év december 16-án. A gyerekeket külön temették

Geiléri Andor Endre:

KESERŰ FÉNY

A fák válóban állva halkak meg. Láttam őket, a füredi sétány fáit, álltukban j tol só sírásukat a télen, hajnali ötkor, mert az erdészek <oráp kelnek. A körfűrészek jajgattak, persze, de egész Füred a fák hangjának vélte őket. Egész Füred és a :’él magyar irodalom. Fasi- •atókat írtunk, éveken át, flőször cikkekben, azután feljegyzésekben a helyi és az országos hatalmasságokhoz: i négyes füredi fasoyt, a ?alaton-part ékességét, a kyógyulók enyhelyét, a kirándulók pihenőjét, minden /em gyönyörűségét meg MU menteni!

A csatát elvesztettük. A Máriákat januárban kivágják. A csatát megnyertük, f/legnyerte az irodalom, mert i méltóságosan lehanyatló ák látványa nélkül nem szü- etett volna meg Keresztury 'gyik szép verse. És megnyertük mi mind, élet és rodalom. mert márciusban 'I ültették az új fákat. Szebbeket,, tartósabbakat, neme- ebbeket. Platánokat. Meant hálás vagyok időnként akoncátlankodó szívemnek. >.ogy a fahalál után a fa- ízületésnél is jelen lehettem, 'anúsíthatom: a fák állva zületnek is.

{Születésük éppen for- lítottja haláluknak. Az öreg ák álltak, eldőltek, vízszin- esen feküdtek a parton. A jiatal fák fekve érkeznek, ízszintesen hevernek né- fány óráig a víz melléit, hagukba szívják a Balaton eheietét, azután egykettőre iegyenesednek. Az ifjú pla- ánok a mohácsi állami gaz- aságból érkeztek, Alsó- jédéről, a határszélről. Hat- ét-nyolc . éve nevelték őket

faiskolában, most végezBoldizsár Iván:

Faköszöntő

hették el az' általános iskolát, mert már szárnyukra bocsátották őket. Az erdőgazdaság, mint a mesék édesanyja. tarisznyát akasztott a nyakukba, és ebbe nem hamuba sült pogácsát rakott, hanem önmagából, az anya- _ földből egy darabot. Az er- ' dészek labdának nevezik azt a földcsomót, amellyel együtt emelik ki a. fácskákat a talajból és kiküldik a faiskolából az életbe.

Teherautón érkeznek Ba- latonfüredre, naponta tizenöt. Ennyi fér rá „labdástul”, a kocsira, és ennyit tudnak beültetni egy nap alatt a füredi erdészmunkások. A kivágott fák helyén még a télen okos gépekkel nemcsak mély lyukat ástak, de összemorzsolták a halott fák gyökereit is. Ami1 bennmaradt a földben, nem akadályozza, hanem táplálja a fiatal nemzedéket. A nyárfagyökér hamar korhad, tanultam meg a füredi parton. A két méter mély, négyszögletes gödrökbe alul puha föld-derék- , aljút vetnek a fagyerekeknek. Mindjárt otthonosan érzik magukat: a zsíros, sötétbarna földet is kocsi hozza Alsó-Dédéről. A csecsemő is az anyja mellén érzi magát legjobban.

A kis platánt beállítják a gödörbe, óvatos kezű fagondozók ügyelnek arra, hogy függőlegesen álljon. A labda alja természetesen

nem lapos, hanem gömbölyű vagy , toj ásdad. Ezért a fadajkák egy ideig egyensúlyozzák a fácskákat, ide-oda mozgatják, amíg a labda alja jól beleilleszkedik a puha földbe. Aztán ketten támogatják a gyenge fát, jaj, csak el ne dőljön, de ettől nem fél más csak az egykori fasirató, a mai faköszöntő, mert aZ erdészek keze biztos. Ketten ráhányják a hazai földet, magasabbra, mint a talaj szintje, mert a föld majd megsüpped, - amikor a labda és az alsó-dédei laza talaj, meg a füredi befogadó föld egybeolvad. Addig még, majd egy hét múlva eliszaposítják: öntözőkocsi ’ halad végig lassan az újjászületett fasorban és bőven meglocsolja a fák alját.

Ez a kis platán tíz perc alat született meg. Már áll, egyenesen, peckesen, három méteresen. Kopaszak még a fák, de a füredi sétány már nem kopár. A négy sor karcsú platán már lombtalanul is ígéri a nyár hűvös árnyékosságát. Az erdészek nem hagyjak magukra a két-, százkilencven újszülöttet. Mindegyik köré három vaskos póznából védőőrséget állítanak, ezt majd bedrótozzák, hogy egy hirtelen márciusi szélroham ki ne döntse, derékba ne törje, vagy haszontalan kamaszok meg ne rongálják a suhanc fákat.

el, sajnos. Ok? Anyagiak hiánya. De, amint tudja, szerencse ért, örökség. Hát én együtt akarom a gyerekeimet látni. Kérvényt adtam be. Exhumáció. S most ne ■ tessék hátranézni, hanem ide énreám... — Nekaszim igen szigorúan, indulatosan mondta ezt:

— Megkísértett az ördög. Látni óhajtottam az Elzus- kámat. S helyette egy roz- maringbokrof találtam a koporsóban. Érti maga ezt? A halottat sehol se láttam, csak a bokrocskát. Igaz, amikor Elzácskát eltemettük, a kezébe adtunk neki egy szál rozmaringot, de most megyek a paphoz, mondja meg mi történt? Hogyan lett az én kislányomból bokor?

Nekaszim sebes rohanásba kezdett, a kisebbik alak, a zöldkalapban, csak pár lépésen át követte, mert ott megállt, • s ismét visszanézett, de Nekaszim úgy rohant, hogy egész sivító hang keletkezet körülötte.

Nyújtózva, s álmélkodva ébredtem. Éreztem, mialatt szundítottam, az ismeretlen borbélymester megberetvált. Aztán, mint aki nem tudja megvárni, míg a vendég fölébred, visszahúzódott az árnyékba, s ismét elaludt.

A pénzt otthagytam az asztalon, talán többet is, mint -kellett, de talán nem egészen any- nyit, amennyit a borbély megérdemelt. Mert a nagy szél úgy életre rázott, hogy a fogaimat mutogattam. És nagy nevetés tört ki belőlem, amikor lenyomtam a kapu kilincsét. S a lépcső látása, a lépcsőé, amely az otthonomba vezetett, még jobban megindított. S amikor meghallottam a feleségem fuvoláját füttyengetni, s láttam a konyhatüzet, azt gondoltam magamban, hogy: élni s fel is kiáltottam: — Élni! — S úgy éreztem, hogy ez az igazi hang és igazi vágyam mind az idők végtelenéig, mindörökké s min- denekfölptt.

30 éve, 1945 májuséba» Halt meg Geiléri Andor Endre.

Nézegetem a fácskáj mat, az enyémet, mert láttam születését. Olaj barna a kérge, fényes, csillog a fiatalságtól. Mellmagasságban aranysárga foltot festettek rá. így jelölték meg Alsó- Dédén azokat a kiváltságosakat, amelyek a Balaton partjára kerülnek. Mint kitüntetést, úgy viseli a kis platán. Törzse, nem vastagabb, mint egy fiatal lány lábszára, de olyan vonzó is. Megsimogatom. Sokszor fogom látni, remélem még, a következő években, mert ha merőlegesen egyenest húzok szokásos szívkórházbeli szobám ablakából a Balaton- partra, a fát a vonal éppen érinti. Rálátok majd, figyelem. Ha megered.

..Biztosan”, nyugtat meg az erdész-főnök. „Kilencvenöt százalékra kezességet vállaltunk. Ez annyit jelent, hogy a majdnem háromszázból legfeljebb hat-hét szület- hetik halva. De még annyi se. Ezeket pótoljuk. Azután nem lesz rá gondjuk az utódainknak, de még azok unokáinak se.”

Igen, a platán sokáig él. Hatvannyolc májusában, a párizsi zavargásokkor, a Szent Mihály útján kidöntöt- tek olyan platánokat, amelyeket már Robespierre is láthatott. Az ő korában akkorák lehettek, mint ezek most.

„Elélnek * százötven évig”, mondja a főerdész.

Biztos ?

Zelk Zoltán:

Egy emlékkönyvből kitépett lap hátára- Igazad van, az voltam: martaidé. r ó"

Vittek is vasraverve, {

s évülhetetlen bűnöm vezekelve, / mintha hű cellatársat f

láttam megülni tömlöcöm falán * il fi az árnyad. ** f

f?

Sn voltam bohóc, kicsapott pojáca, rr ki csámpás táncát egymagában jáwa, bukfencet vetve és tótágast állva jajt röhögött egy porhanyós. sírdombon.,

Mert az lett a porondom. ' A'

prAztán ezer hasraesés után / f

föltápászkodva és a zúzmarát ~ f f: arcomról letörölve, (-■

a sírkeresztek tapsát megköszönve, rf'

hajlongtam minden temetők előtt, ~ ?

fejem fölött tudván isten kegyelmét, a csillagokkal kirakott ponyvasátortetőt. .1* "

/’ T

Es most? ■ r >

Hatvanhat ronggyá foszlott év, f ha öltözöm is, már csak vetkezem f / de jó a nap, mikor majd fölveszem: elnyűhetetlen jelmezem: fűszálakból szőtt rétjeim, fenyvesekből font hegyeim, szemfödő tengerem. _it_

_ _ _ ; j

T

akáts Gyula:

Egyre sűrítőbb

Ügy élek, mint a tuskógomba, vadonban, kiszáradt tönk ölén. Barnán szikrázó magányomban egyre sűrítőbb messze élek én.

„Biztos. Győződjék meg róla, ha nem hiszi.” Elhiszem, hogyne hinném. Mindenesetre megállapodtunk abban, hogy százötvenegy év múlva meg- meózzuk a füredi platánfasort.

Nem itt... Es ott sem az ragyog1. ;; A tér... Az izzik, merre gyorsul

napjából kitépett csillagom.

Csanádi Imre:

Ördögszekér

Szántásrögön remeg a dér — r ' Megindul az örilögszekér. £

' f i

A Nyár után, 9 fény után; fi' jf

'v a Tél elől nyes 'gal sután, i 1

* /

Méláz talán a fiatal, » ;

száján fakó, tétova dal. If

' /'

Hanem a vén hallgat, köhint; r belehasít: ősz van megint.

Mert minden ősz megannyi Jel, értelme van: remegni kell.

Aranykaszák villámait rebbenti szét liget, csalit.

&

Mikkel Tavasz, Nyár kérkedett, •! omolnak talmi díszletek. *T '

Atl élete halmán a vén, "? '

lát évet év hátán-hegyén. f '

Egg-gomolyban, egyszerre lát, f egyetlen Ös Komédiát.

Hogy Tél, Tavasz, Nyár, ősz vadul, egymást szüli, egymásra hull.

Hogy az Idő, mint a bolond, ,f épít-leront, épít-leront.

Tél, Tavasz, Nyár, ősz, újra Tél — 4 iramlik az ördögszekér.

Négy vaskerék forog-dörög Négy Évszak a csontok fölött.

Tekeri föl, se hall, se lát, az élet póknyál-fonalát.