Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-11 / 135. szám
1975. június 11. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP Lírai dokumentumjáték Radnóti Miklós önéletrajzi regényéből Készülő új tévéjátékok Júniusban jó néhány új tévéjáték forgatásához kezdenek hozzá. Lányi András rendezésében lírai dokumery- tumjáték készül Radnóti Miklós, Ikrek hava című önéletrajzi regényéből, verseiből és kordokumentumokból. Rideg Sándor, a kiváló író Daruszegi vasárnapok című regénye kedvenc, kitalált falujában, valahol Dunán« i- lon, a felszabadulást követő idők nehéz napjaiban játszódik. A Zsurzs Éva által rendezett film ‘Daruszeg szegényparasztjainak küzdelmét mutatja be a földért, a volt földesurakkal szemben. A főszereplők: Pécsi Ildikó és Koncz Gábor. A televízió számára írt eredeti tévédrámát Zsombok íimár György, aki az elsőkötetes fiatal írónemzedékhez tartozik. A mű egy vasúti szerencsétlenség felidézésével tárja elénk az esemény szereplőinek sorsát, különös világát. A filmet Horváth Tibor rendezi, a főbb szerepekben Tomanek Nándorral, Szabó Gyulával, Somogyvári Rudolffal, Horváth Józseffel, Lencz Györggyel, Harkányi Ödönnel és Galgóczi Imrével. ötrészes tévé-filmsorozat forgatásához is hozzálátnak Szamos Rudolf nagysikerű „Kántor” regényeinek fel- használásával. A Kántor, a detektív fő hősei: a nevezetes rendőrkutya és gazdája, Csupati a rendőrőrmester. A szereplők Madaras József, Szilágyi Tibor, Horváth Sándor, valamint három német juhászkutya, Kántor „megszemélyesítői”. Mezőtúri diákok sikere Az Éneklő Ifjúság országos seregszemléjén csütörtökön esete a veszprémi megyei művelődési központ színház- termében szerepel a mezőtúri 2. számú általános iskola kórusa Kávási Sándor vezetésével. A műsorban, amelyet a rádió is közvetít, az elmúlt évben kiemekedő teljesít - ' ményt nyújtott úttörőkórusok szerepelnek — a mezőtúri kis énekeseken kívül * mindössze négy énekkar. Mozogjatok, gyerekek! Gyermekek, fiatalok mozgását, tornászását figyelni — van ebben valami fel- emelően szép. Kis elsősök próbálkozását a bordásfalon, futóversenyt, ahol a tanár kezében ott a stopper, izgul, mér s a fiatal lábak frissen trappolnak, az arcok kipirulnak, a vetélkedés láza vibrál köröskörül. Szépek ezek a képek. Jövőt is őrizök. Ahogyan hasznosak mindazok az intézkedések, tervek és elképzelések, amelyek az ifjúság testkultúrájának fejlesztését szolgálják, iskolai, sőt, mindinkább társadalmi méretekben. Más oldalról tekintve a kérdést, őszintén kell szólni azokról a bajainkról, amelyek éppen az ifjúság testkultúrájának „berkeiben” felbukkannak. Egyetlen statisztikát említve: a tizennyolc éves fiúk körében, a katonai szolgálat előtti orvosi vizsgálat meghökkentő és elszomorító tapasztalatokat öszegezett. Negyede a fiataloknak rossz tartású, gyenge fizikumú, igen sok közöttük a hibás látású, a- meghajlott gerincű, vagy az olyan, akinek testsúlya mélyen alatta van a korához szükséges kilóknak. Lányok körében is végeztek korábban vizsgálatokat iskolaorvosok, egészség- ügyi intézmények — jóné- hány, ugyancsak szomorú tapasztalatokat gyűjtve. Minden túlzást kerülve is olyan következtetéseket kellett leszűrni, hogy gyermekeink tekintélyes része — jóllehet, bővelkednek anyagiakban, ellátásuk, étkeztetésük, iskolai lehetőségeik hatványozottan gazdagabbak, mint korábbi generációknak bármikor — elpuhult, gyengébb szervezetű, rosz- szabb.tartású, mint ilyen remek „háttérrel” sejthettük. Nincs ezen titkolnivaló. A kelleténél kevesebb mozgás, a bőséges, de nem egyszer helytelenül összeállított táplálkozási rend és szokások sora, a kényelmesség, sőt a torz testtartás „divatja”: megannyi ok erre. Az okok közé* kell sorolni olyan gondunkat is, hogy az utóbbi tíz esztendőben „elfogytak” az iskolaorvosok. Itt kell megemlíteni, hogy a szakmunkástanulók — tehát éppen a legnépesebb számú ifjúi korosztály tagjai — rendkívül kevés testedzési lehetőséggel rendelkeznek. Bővelkedünk tehát tennivalókban. S talán nem haszontalan ezeket a gondjainkat most, nyár elején reflektorfénybe vonni! Olyan hónapok következnek, amelyek szinte kínálják a kiaknázásra váró lehetőségeket. Úttörőtáborok, nyári napközis táborok tárnak kaput néhány nap múlva. Vendégeket vár Zánka, a Velencei tavi üdülőközpont, a gyermeküdülők egész sora. Benépesülnek a városok, a nagyobb falvak napközis táborai is. Szervezés, figyelem kérdése legtöbbször, , mennyire tesszük hasznossá, egészségessé a gyerekek, a fiatalok nyári hónapjait. Szervezés és fellépés kérdése, például, hogy a helyi vezetők mit tesznek a sporttelepek kihasználásáért: erélyűk, utasításaik feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a milliós értékű- sporttelepek zártsága, kihasználatlansága végre megszűnjék, megnyíljanak fiatalok tízezrei előtt. A tét nagy. Egészségesebb, erősebb, szebb tartású fiatalságot szeretnénk mindannyian. Ebben egyetértünk. Tehát együttesen kell ten-, nünk is. A tartalmasabb nyárért. — v — t — Könyvhét után Befejeződött az idei ünnepi könyvhét — az utcákról, a terekről eltűntek a sátrak, a pavilonok. Lassan elkészülnek az első statisztikák is. Szolnokon —. a két könyvesboltban, a könyvtéren, a könyvudvarban, s a bizományosoknál — összesen ki- lencszázezer (!) forint értékű könyvet adtak él a hét nap alatt Az idei könyvhét eredményességét azonban nem csak számokban lehet mérni. Szolnokon, a megnyitó városában több tucat író-olvasó találkozóra, számos irodalmi estre, olvasói ankétra került sor — a könyvudvar, & a könyvtár mindig kínált valami meglepetést. A könyv, az irodalom ünneoe volt az idei szolnoki könvvhét, sőt egy kicsit a művelődés, az isme- .retszerzés ünnepe is. Már a hét egy-egy napjának elnevezése — az ifjúság-, a népek barátságának-, a művé- . szetek-, a szocialista brigádok-, a tudomány és technika-, a magyar irodalmi folyóiratok-, a nők napja — kifejezi a sokoldalúságra törekvést. Külön öröm, hogy a rendezvények többsége aktív részvételt igényelt. Az íróolvasó találkozókon, a vetélkedőkön, a klubesteken megszűnt a hagyományos „előadó-hallgató” kapcsolat. Helyébe tartalmasabb együttlét lépett. Olyan, melyből egyaránt profitált a hallgató, s az előadó... A könyvhét közös ügy volt Szolnokon, sikere egyformán fontos volt mindenkinek. A rendezvénysorozatért nem csak a népművelők, a könyvtárosok éreztek felelősséget, de szinte minden szolnoki. A szocialista brigádok könyvespolcokat, pavilonokat ácsoltak társadalmi munkában, a diákok könyvárusnak csaptak fel, az önte- yékeny művészeti csoportok, szólisták szabad idejüket nem sajnálva vállaltak fellépést és még sorolhatnánk a példákat tovább, hisz segítség volt a puszta részvétel, s igen: ez a rendkívüli mértékű könyvvásárlás is. A könyvhétnek már vége, ám reméljük, hogy a művelődés vágya megmarad. Igazi céljukat ugyanis csak ekkor érték el e felejthetetlen események. H. n PIPAGYŰJTŐ. DE NEM DOHÁNYZIK. Vörösváry László nyugdíjas 20 éve pipákat gyűjt; 85 darabos gyűjteményét úgy bővíti, hogy pipáért könyvet ad II gondtalan öregkorért Kilencvenkilenc új szakntnnkás A 606. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet jászapátiba kihelyezett iskolájában kilencvenkilenc fiatal kapja meg az idén szakmunkás-bizonyítványát. Bár ez az arány még mindig nem kielégítő, a korábbi éveknél több nő szerez szakmunkás- képesítést az 1974/75. tanévben. A női szabó és fodrász szakmában tíz lányt avatnak szakmunkássá az idén. Az ifjú szakmunkásokat a MÁV Építőgépjavító jászki- séri üzemébe, a jászapáti ktsz-be, a Jászsági Építőipari / Szövetkezetbe, a helyi és a szomszéd községek mezőgazdasági termelőszövetkezeteibe várják. Hány idős ember panaszolta régen, hogy addig tartott a becsülete, amíg bírta erővel az embertelenül nehéz munkát, aztán kenyér nélkül maradt, mert megrokkant a munkában, még mielőtt elérte volna a nyugdíkorha- tárt. Szerencsére mindez már a múlté. Hazánkban a dolgos esztendők után a jogos pihenés, a nyugdíj gondtalan évei következnek. Megható példájával találkoztunk énnek a gondoskodásnak a Jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben. A szövetkezet termékei iránt az utóbbi években belföldön és külföldön nőtt az érdeklődés. Emelkedett a megrendelések száma. A nagyobb megrendelések teljesítéséhez több munkáskézre volt szükség, a szövetkezet növelte a létszámot. A nagyközség iparosodásával járó munkaerőhiány miatt nemigen lehetett válogatni. A létszám emelése sorás sok ötven esztendősnél idősebb asszonyt is alkalmaztak. Később a munkakörülmények javulása, a jobb kereseti lehetőségek vonzóvá tették a háziipari szövetkezetét, enyhültek a munkaerő- hiány göndjai, kialakult a törzsgárda. Köztük azok a szorgoskezű, idős asszonyok — ki- lencvenketten már túl a Hatvanadik évükön — akik helytálltok, amikor a szíÖVét- kezet ' munkaerőgondokkal küzdött. A hétszáztíz dolgozót foglalkoztató háziipari szövetkezetben több mint kétszázan . elérték a nyugdíjkorhatárt, de hiányzik a nyugdíjjogosultsághoz szükséges 10 éves munkaviszonyuk. A szövetkezetben határozatba foglalták, hogy életkoruknak megfelelő jobb munkakörülményeket kell biztosítani számukra és foglalkoztatni őket addig, amíg megszerzik a nyugdíjjogosultsághoz szükséges' szolgálati időt, meg kell teremteni a feltételeket, hogy búcsűzás után számukra is a gondtalan pihenés évei következhessenek. 1 a Sz. Lukács Imre: Egy utazás állomásai 1 . Erős melegű vasárnap volt, A lány megszorította kezemet, azt mondta, mutat valami érdekeset. Jó. Leszálltunk a villamosról Újpest közepén. Ide jártam suliba, hallottam a hangját, különösképpen nem érdekelt, annyi iskola a világon, mit keréshetnék az emlékeimben? Térszerű semmibe értünk, romok, téglahalmok, néhány öreg fa, elpusztult világ. Távolabb gyár. Ott laktunk, mondta a lány. egyik terebélyes akác irányába indult, nem éreztem izgalmat hangjában. Itt volt az utca, hallottam, továbbra sem hatódtam meg, idegen földön jártam, Valahol lennie kellett, keringett az álmos, semmi fölény fölöttem, utcák nélkül mégsem illik élni. Közelebb értünk. A lány bizonytalankodott. Mégsem, mondta és tanácstalanul nézett. Tudnod kell, mondtam, a Te életed volt. A kedves emlékeket kereste, kézzel fogható bizonyosságokat, hogy a közeli múltból magához parancsolhassa azokat, örüljön. Kutattunk tovább, mégsem lehet, hogy ami volt, élt, eltűnik, nyoma vész, hírmondója sem marad a jövőnek. Az emlék melegsége, bizonyossága megszegényít, ha elherdálódik mindennapjainkból. Haladjunk, nógattam, jobban akard megtalálni! Voltál boldog ott egyáltalán? Sokat. Akkor is sikerül. Szikrázó őszben álltunk, botladoztunk a hajdani házak, öreg utcák maradékain, a fehér, kőkemény föld porral támadt ellenünk, nem akarta visszaadni, ami múltba lökődött. Gyere vissza, emlék, mondtam a lány helyett, ne vedd el melegséged ! Bandukoltunk tovább az egyformára bomlott, ér- tékükvesztett törmelék-halmok, tégla-rekvizítumok magányában. Eltévesztettem, mondta, hányszor tévedhet az ember életében? Ha nem tévedünk, nincs jó irány sem, mihez viszonyítjuk a bizonyosságunkat, a kettő együtt igazi és életre szóló, próbáltam bölcselkedni. Rám nézett erősen, azt kérdezte; tudod, mikor költöztünk el innen? Ráztam a fejemet. Egy éve lesz. Az idő nemcsak így mérhető, gondoltam. Az ember a legtökéletesebb idő, születésétől haláláig, a legpontosabb órarendszer, állandóan újrakezd és meghalad. Bontunk, építkezünk, mondtam aztán, vagy éppen fordítva, így maradunk meg az örökkévalóságban. Miért hagyjuk el az emlékeinket? — kérdezte, gazdagabbak vagyunk általuk. Jó volt hallgatnom, kettőnk közösségéből érvelt. Akkor láttam meg az utca nevét, öreg fatörzs őrizte még; Berda József. Se költő, se utca, keseredtem meg a napon, ismerős, kedves, vidám strófákért kutattam kétségbeesetten. Apám ismerte, hallottam megint a lányt, a kiskocsmákban érezte jól magát. Hol vannak már a Berda-kocsmák, bepoharaz- gatták magukat az irodalomba. Megleltük a régi házat. A névtelen és jéltelén simaság fecfle, csak a visszatért emlék varázsolhatta fehér falúvá, utcára néző ablakokkal, fás udvarává, ahová a gyermekkor szép esztendeit elvetette a lány és az előre szaladt időből, a tízemeletes lakóház magányából, a tapétázott falak zártságából most megkívánta. Maradj még, emlék, mondta. Néhány percig várakoztunk. A talicskányi törmelék, a feltörő gaz nehezen tudott lakóházzá szépülni szememben, elmúlt, gondoltam elégtétellel, szegény Berda Jóska kevesebb lettéi, mégis gazdagabb. Lakótelep épül. Alapoznak. Eltakarja majd egészen az idő ezt a tegnapelőtti világot, mint a régi temetőt az új magasházak. Akkor már nem jövök el, mondta, majd a gyermekemnek megmutatom, szorította kezemet a lány. Nem időztünk a szomorú múlt relikviáinál, fájdalmunk nem érett közösséggé. Mégis megfogott az agonizáló semmi, a tegnap látványtalan mezsgyebokrai. Fényképen megmutatom, szólt a lány, huszonöt évig éltem itt, rémes, legközelebb talán ide se találnék. (Folytatjuk) A Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága, valamint több más intézmény közös rendezésében az idén negyedik alkalommal rendezik meg a tokaji írótábort, Az egészségügyi nevelés szerepéről és feladatairól tájékoztatták az újságírók tegnap az egészségügyi felvilágosítási központ székhazában. A Magyar Újságírók Országos . Szövetségének egészségügyi tagozata és az Egészségügyi Minisztérium által szervezett tájékoztatón -egyebek között elmondották: az utóbbi években világszerte megnövekedett az egészségügyi felvilágosítás jelentősége: középpontjában a betegségek megelőzése, az egészség megóvása mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészséges életmódra nevelés és az egészségesebb amelyeknek végleges programját tegnap hagyták jóvá. Az augusztus 3 és 9 között megrendezésre kerülő írótáborozást a „nők nemzetközi éve” jegyében tartják meg. életszemlélet kialakítása." Az e’gészségügyi felvilágosítási központ megyei és városi szervezetei útján évente számos, színvonalas felvilágosító kiadvánnyal, rendszeres szakmai rendezvényekkel, valamint a televízióval és a rádióval közösen megszervezett tudományos ismeretterjesztő műsorokkal segíti elő a lakosság egészségesebb életszemléletének kialakítását. Ennek jegyében került sor egyebek között a tévé nagysikerű „Megmérettünk” adásaira és a közelmúltban az ugyancsak népszerű „Mozdulj” című sorozat bemutatására. Sajtótájékoztató az egészségügyi nevelésről írótábor Tokajban