Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-11 / 135. szám

1975. június 11. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP Lírai dokumentumjáték Radnóti Miklós önéletrajzi regényéből Készülő új tévéjátékok Júniusban jó néhány új tévéjáték forgatásához kez­denek hozzá. Lányi András rendezésében lírai dokumery- tumjáték készül Radnóti Miklós, Ikrek hava című ön­életrajzi regényéből, versei­ből és kordokumentumokból. Rideg Sándor, a kiváló író Daruszegi vasárnapok című regénye kedvenc, kitalált falujában, valahol Dunán« i- lon, a felszabadulást követő idők nehéz napjaiban játszó­dik. A Zsurzs Éva által ren­dezett film ‘Daruszeg sze­gényparasztjainak küzdelmét mutatja be a földért, a volt földesurakkal szemben. A főszereplők: Pécsi Ildikó és Koncz Gábor. A televízió számára írt eredeti tévé­drámát Zsombok íimár György, aki az elsőkötetes fiatal írónemzedékhez tarto­zik. A mű egy vasúti szeren­csétlenség felidézésével tár­ja elénk az esemény szerep­lőinek sorsát, különös vilá­gát. A filmet Horváth Tibor rendezi, a főbb szerepekben Tomanek Nándorral, Szabó Gyulával, Somogyvári Ru­dolffal, Horváth Józseffel, Lencz Györggyel, Harkányi Ödönnel és Galgóczi Imré­vel. ötrészes tévé-filmsorozat forgatásához is hozzálátnak Szamos Rudolf nagysikerű „Kántor” regényeinek fel- használásával. A Kántor, a detektív fő hősei: a neveze­tes rendőrkutya és gazdája, Csupati a rendőrőrmester. A szereplők Madaras József, Szilágyi Tibor, Horváth Sán­dor, valamint három német juhászkutya, Kántor „meg­személyesítői”. Mezőtúri diákok sikere Az Éneklő Ifjúság országos seregszemléjén csütörtökön esete a veszprémi megyei művelődési központ színház- termében szerepel a mező­túri 2. számú általános is­kola kórusa Kávási Sándor vezetésével. A műsorban, amelyet a rádió is közvetít, az elmúlt évben kiemekedő teljesít - ' ményt nyújtott úttörőkóru­sok szerepelnek — a mező­túri kis énekeseken kívül * mindössze négy énekkar. Mozogjatok, gyerekek! Gyermekek, fiatalok moz­gását, tornászását figyelni — van ebben valami fel- emelően szép. Kis elsősök próbálkozását a bordásfalon, futóversenyt, ahol a tanár kezében ott a stopper, izgul, mér s a fiatal lábak frissen trappolnak, az arcok kipi­rulnak, a vetélkedés láza vibrál köröskörül. Szépek ezek a képek. Jö­vőt is őrizök. Ahogyan hasz­nosak mindazok az intézke­dések, tervek és elképzelé­sek, amelyek az ifjúság test­kultúrájának fejlesztését szolgálják, iskolai, sőt, mind­inkább társadalmi méretek­ben. Más oldalról tekintve a kérdést, őszintén kell szólni azokról a bajainkról, ame­lyek éppen az ifjúság test­kultúrájának „berkeiben” felbukkannak. Egyetlen sta­tisztikát említve: a tizen­nyolc éves fiúk körében, a katonai szolgálat előtti orvo­si vizsgálat meghökkentő és elszomorító tapasztalatokat öszegezett. Negyede a fiata­loknak rossz tartású, gyenge fizikumú, igen sok közöttük a hibás látású, a- meghajlott gerincű, vagy az olyan, aki­nek testsúlya mélyen alatta van a korához szükséges ki­lóknak. Lányok körében is végeztek korábban vizsgálato­kat iskolaorvosok, egészség- ügyi intézmények — jóné- hány, ugyancsak szomorú tapasztalatokat gyűjtve. Minden túlzást kerülve is olyan következtetéseket kel­lett leszűrni, hogy gyerme­keink tekintélyes része — jóllehet, bővelkednek anya­giakban, ellátásuk, étkezte­tésük, iskolai lehetőségeik hatványozottan gazdagab­bak, mint korábbi generáci­óknak bármikor — elpuhult, gyengébb szervezetű, rosz- szabb.tartású, mint ilyen re­mek „háttérrel” sejthettük. Nincs ezen titkolnivaló. A kelleténél kevesebb mozgás, a bőséges, de nem egyszer helytelenül összeállított táp­lálkozási rend és szokások sora, a kényelmesség, sőt a torz testtartás „divatja”: megannyi ok erre. Az okok közé* kell sorolni olyan gon­dunkat is, hogy az utóbbi tíz esztendőben „elfogytak” az iskolaorvosok. Itt kell meg­említeni, hogy a szakmun­kástanulók — tehát éppen a legnépesebb számú ifjúi kor­osztály tagjai — rendkívül kevés testedzési lehetőséggel rendelkeznek. Bővelkedünk tehát tenni­valókban. S talán nem ha­szontalan ezeket a gondjain­kat most, nyár elején reflek­torfénybe vonni! Olyan hó­napok következnek, amelyek szinte kínálják a kiaknázás­ra váró lehetőségeket. Úttö­rőtáborok, nyári napközis tá­borok tárnak kaput néhány nap múlva. Vendégeket vár Zánka, a Velencei tavi üdü­lőközpont, a gyermeküdülők egész sora. Benépesülnek a városok, a nagyobb falvak napközis táborai is. Szervezés, figyelem kérdé­se legtöbbször, , mennyire tesszük hasznossá, egészsé­gessé a gyerekek, a fiatalok nyári hónapjait. Szervezés és fellépés kérdése, például, hogy a helyi vezetők mit tesznek a sporttelepek ki­használásáért: erélyűk, uta­sításaik feltétlenül szüksége­sek ahhoz, hogy a milliós értékű- sporttelepek zártsága, kihasználatlansága végre megszűnjék, megnyíljanak fiatalok tízezrei előtt. A tét nagy. Egészségesebb, erősebb, szebb tartású fia­talságot szeretnénk mind­annyian. Ebben egyetértünk. Tehát együttesen kell ten-, nünk is. A tartalmasabb nyárért. — v — t — Könyvhét után Befejeződött az idei ünne­pi könyvhét — az utcákról, a terekről eltűntek a sátrak, a pavilonok. Lassan elké­szülnek az első statisztikák is. Szolnokon —. a két köny­vesboltban, a könyvtéren, a könyvudvarban, s a bizomá­nyosoknál — összesen ki- lencszázezer (!) forint értékű könyvet adtak él a hét nap alatt Az idei könyvhét eredmé­nyességét azonban nem csak számokban lehet mérni. Szolnokon, a megnyitó váro­sában több tucat író-olvasó találkozóra, számos irodalmi estre, olvasói ankétra került sor — a könyvudvar, & a könyvtár mindig kínált vala­mi meglepetést. A könyv, az irodalom ünneoe volt az idei szolnoki könvvhét, sőt egy kicsit a művelődés, az isme- .retszerzés ünnepe is. Már a hét egy-egy napjának elne­vezése — az ifjúság-, a né­pek barátságának-, a művé- . szetek-, a szocialista brigá­dok-, a tudomány és techni­ka-, a magyar irodalmi fo­lyóiratok-, a nők napja — kifejezi a sokoldalúságra tö­rekvést. Külön öröm, hogy a ren­dezvények többsége aktív részvételt igényelt. Az író­olvasó találkozókon, a vetél­kedőkön, a klubesteken meg­szűnt a hagyományos „elő­adó-hallgató” kapcsolat. He­lyébe tartalmasabb együttlét lépett. Olyan, melyből egy­aránt profitált a hallgató, s az előadó... A könyvhét közös ügy volt Szolnokon, sikere egy­formán fontos volt minden­kinek. A rendezvénysoroza­tért nem csak a népművelők, a könyvtárosok éreztek fe­lelősséget, de szinte minden szolnoki. A szocialista brigá­dok könyvespolcokat, pavilo­nokat ácsoltak társadalmi munkában, a diákok könyv­árusnak csaptak fel, az önte- yékeny művészeti csoportok, szólisták szabad idejüket nem sajnálva vállaltak fel­lépést és még sorolhatnánk a példákat tovább, hisz se­gítség volt a puszta részvé­tel, s igen: ez a rendkívüli mértékű könyvvásárlás is. A könyvhétnek már vége, ám reméljük, hogy a műve­lődés vágya megmarad. Iga­zi céljukat ugyanis csak ek­kor érték el e felejthetetlen események. H. n PIPAGYŰJTŐ. DE NEM DOHÁNYZIK. Vörösváry László nyugdíjas 20 éve pipákat gyűjt; 85 darabos gyűjteményét úgy bővíti, hogy pipáért könyvet ad II gondtalan öregkorért Kilencvenkilenc új szakntnnkás A 606. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet jász­apátiba kihelyezett iskolájá­ban kilencvenkilenc fiatal kapja meg az idén szak­munkás-bizonyítványát. Bár ez az arány még mindig nem kielégítő, a korábbi éveknél több nő szerez szakmunkás- képesítést az 1974/75. tanév­ben. A női szabó és fodrász szakmában tíz lányt avatnak szakmunkássá az idén. Az ifjú szakmunkásokat a MÁV Építőgépjavító jászki- séri üzemébe, a jászapáti ktsz-be, a Jászsági Építőipari / Szövetkezetbe, a helyi és a szomszéd községek mezőgaz­dasági termelőszövetkezetei­be várják. Hány idős ember panaszol­ta régen, hogy addig tartott a becsülete, amíg bírta erő­vel az embertelenül nehéz munkát, aztán kenyér nélkül maradt, mert megrokkant a munkában, még mielőtt el­érte volna a nyugdíkorha- tárt. Szerencsére mindez már a múlté. Hazánkban a dolgos esztendők után a jogos pi­henés, a nyugdíj gondtalan évei következnek. Megható példájával találkoztunk én­nek a gondoskodásnak a Jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szö­vetkezetben. A szövetkezet termékei iránt az utóbbi években bel­földön és külföldön nőtt az érdeklődés. Emelkedett a megrendelések száma. A na­gyobb megrendelések telje­sítéséhez több munkáskézre volt szükség, a szövetkezet növelte a létszámot. A nagyközség iparosodásá­val járó munkaerőhiány miatt nemigen lehetett válo­gatni. A létszám emelése so­rás sok ötven esztendősnél idősebb asszonyt is alkal­maztak. Később a munkakö­rülmények javulása, a jobb kereseti lehetőségek vonzóvá tették a háziipari szövetkeze­tét, enyhültek a munkaerő- hiány göndjai, kialakult a törzsgárda. Köztük azok a szorgos­kezű, idős asszonyok — ki- lencvenketten már túl a Hat­vanadik évükön — akik helytálltok, amikor a szíÖVét- kezet ' munkaerőgondokkal küzdött. A hétszáztíz dol­gozót foglalkoztató háziipari szövetkezetben több mint kétszázan . elérték a nyug­díjkorhatárt, de hiányzik a nyugdíjjogosultsághoz szük­séges 10 éves munkaviszo­nyuk. A szövetkezetben határo­zatba foglalták, hogy élet­koruknak megfelelő jobb munkakörülményeket kell biztosítani számukra és fog­lalkoztatni őket addig, amíg megszerzik a nyugdíjjogo­sultsághoz szükséges' szolgá­lati időt, meg kell teremteni a feltételeket, hogy búcsűzás után számukra is a gondta­lan pihenés évei következ­hessenek. 1 a Sz. Lukács Imre: Egy utazás állomásai 1 . Erős melegű vasárnap volt, A lány megszorította keze­met, azt mondta, mutat va­lami érdekeset. Jó. Leszáll­tunk a villamosról Újpest közepén. Ide jártam suliba, hallottam a hangját, külö­nösképpen nem érdekelt, annyi iskola a világon, mit keréshetnék az emlékeim­ben? Térszerű semmibe értünk, romok, téglahalmok, néhány öreg fa, elpusztult világ. Tá­volabb gyár. Ott laktunk, mondta a lány. egyik tere­bélyes akác irányába in­dult, nem éreztem izgalmat hangjában. Itt volt az utca, hallottam, továbbra sem hatódtam meg, idegen földön jártam, Valahol lennie kellett, keringett az álmos, semmi fölény fölöt­tem, utcák nélkül mégsem illik élni. Közelebb értünk. A lány bizonytalankodott. Mégsem, mondta és ta­nácstalanul nézett. Tudnod kell, mondtam, a Te életed volt. A kedves emlékeket ke­reste, kézzel fogható bizo­nyosságokat, hogy a közeli múltból magához parancsol­hassa azokat, örüljön. Kutattunk tovább, még­sem lehet, hogy ami volt, élt, eltűnik, nyoma vész, hírmon­dója sem marad a jövőnek. Az emlék melegsége, bizo­nyossága megszegényít, ha elherdálódik mindennapja­inkból. Haladjunk, nógattam, jobban akard megtalálni! Voltál boldog ott egyáltalán? Sokat. Akkor is sikerül. Szikrázó őszben álltunk, botladoztunk a hajdani há­zak, öreg utcák maradékain, a fehér, kőkemény föld por­ral támadt ellenünk, nem akarta visszaadni, ami múlt­ba lökődött. Gyere vissza, emlék, mondtam a lány he­lyett, ne vedd el melegsé­ged ! Bandukoltunk tovább az egyformára bomlott, ér- tékükvesztett törmelék-hal­mok, tégla-rekvizítumok ma­gányában. Eltévesztettem, mondta, hányszor tévedhet az ember életében? Ha nem tévedünk, nincs jó irány sem, mihez viszonyítjuk a bizonyosságunkat, a kettő együtt igazi és életre szóló, próbáltam bölcselkedni. Rám nézett erősen, azt kérdezte; tudod, mikor költöztünk el innen? Ráztam a fejemet. Egy éve lesz. Az idő nemcsak így mér­hető, gondoltam. Az ember a legtökéletesebb idő, szüle­tésétől haláláig, a legponto­sabb órarendszer, állandóan újrakezd és meghalad. Bon­tunk, építkezünk, mondtam aztán, vagy éppen fordítva, így maradunk meg az örök­kévalóságban. Miért hagyjuk el az emlé­keinket? — kérdezte, gazda­gabbak vagyunk általuk. Jó volt hallgatnom, kettőnk kö­zösségéből érvelt. Akkor lát­tam meg az utca nevét, öreg fatörzs őrizte még; Berda József. Se költő, se utca, ke­seredtem meg a napon, is­merős, kedves, vidám stró­fákért kutattam kétségbe­esetten. Apám ismerte, hal­lottam megint a lányt, a kiskocsmákban érezte jól magát. Hol vannak már a Berda-kocsmák, bepoharaz- gatták magukat az iroda­lomba. Megleltük a régi házat. A névtelen és jéltelén simaság fecfle, csak a visszatért em­lék varázsolhatta fehér falú­vá, utcára néző ablakokkal, fás udvarává, ahová a gyer­mekkor szép esztendeit el­vetette a lány és az előre szaladt időből, a tízemeletes lakóház magányából, a ta­pétázott falak zártságából most megkívánta. Maradj még, emlék, mond­ta. Néhány percig várakoz­tunk. A talicskányi törme­lék, a feltörő gaz nehezen tudott lakóházzá szépülni szememben, elmúlt, gondol­tam elégtétellel, szegény Berda Jóska kevesebb lettéi, mégis gazdagabb. Lakótelep épül. Alapoznak. Eltakarja majd egészen az idő ezt a tegnapelőtti világot, mint a régi temetőt az új magashá­zak. Akkor már nem jövök el, mondta, majd a gyerme­kemnek megmutatom, szorí­totta kezemet a lány. Nem időztünk a szomorú múlt re­likviáinál, fájdalmunk nem érett közösséggé. Mégis meg­fogott az agonizáló semmi, a tegnap látványtalan mezs­gyebokrai. Fényképen meg­mutatom, szólt a lány, hu­szonöt évig éltem itt, rémes, legközelebb talán ide se ta­lálnék. (Folytatjuk) A Hazafias Népfront Bor­sod megyei Bizottsága, vala­mint több más intézmény közös rendezésében az idén negyedik alkalommal rende­zik meg a tokaji írótábort, Az egészségügyi nevelés szerepéről és feladatairól tá­jékoztatták az újságírók teg­nap az egészségügyi felvi­lágosítási központ székhazá­ban. A Magyar Újságírók Országos . Szövetségének egészségügyi tagozata és az Egészségügyi Minisztérium által szervezett tájékoztatón -egyebek között elmondották: az utóbbi években világ­szerte megnövekedett az egészségügyi felvilágosítás je­lentősége: középpontjában a betegségek megelőzése, az egészség megóvása mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészséges életmódra ne­velés és az egészségesebb amelyeknek végleges prog­ramját tegnap hagyták jóvá. Az augusztus 3 és 9 között megrendezésre kerülő író­táborozást a „nők nemzetközi éve” jegyében tartják meg. életszemlélet kialakítása." Az e’gészségügyi felvilágosítási központ megyei és városi szervezetei útján évente szá­mos, színvonalas felvilágo­sító kiadvánnyal, rendszeres szakmai rendezvényekkel, va­lamint a televízióval és a rádióval közösen megszerve­zett tudományos ismeretter­jesztő műsorokkal segíti elő a lakosság egészségesebb életszemléletének kialakítá­sát. Ennek jegyében került sor egyebek között a tévé nagysikerű „Megmérettünk” adásaira és a közelmúltban az ugyancsak népszerű „Moz­dulj” című sorozat bemuta­tására. Sajtótájékoztató az egészségügyi nevelésről írótábor Tokajban

Next

/
Oldalképek
Tartalom