Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Í975. június 2S. u. Kincsek a Tiszaligetbea Milyen az élet az üdülősoron ? A Tiszaliget Szolnok megye gyöngyszeme. Égig érő nyárfák, suhogó platánok, lány- törzsű nyírek, zordon fenyvesek karéja, a Tisza zsongása, s valami fennséges, háborítatlan nyugalom. Pedig „testközelben” a város, a strand meg itt van, alig karnyújtásnyira, az ózondús erdősávon túL Fenn- ségesen szép hely! Nem hiába óvta a város a pusztító árvizek ellen. Fel- bolydult méhkasként zúgott a Tiszaliget, Szolnok hadra fogható népének java áldozatot nem kímélve építette, erősítette a gátat, paradicsomot csinált a hajdani hullámtérből. Ezrekben mérhető a társadalmi munkaórák száma, százezrekben a megyeszékhely vállalatainak költsége. S akkor még csak a puszta gátakra gondolunk. A sportstadion és a többi létesítmény költségeinek elszámolásánál csillagászati összegek kerekednek az önzetlen munka értékelésénél. Megérte a társadalmi áldozatvállalás? Igen, a Tiszaliget mindannyiunk kincse. De fel kell tenni a kérdést: kellően kamatoztatják-e az ottani értékeket? Kongó paloták Hosszú a tiszaligeti üdülősor, mint a mesebeli kolbász, a bőség évét jelenti a szűk esztendők utón. A munkások pénzéből épült, a munkások önzetlen munkáját dicséli. Mégis, az üdülők többnyire konganak az ürességtől. No, szállóvendégek mindig akadnak. Megszáll néhány revizor, vonatról lemaradt ügyfél, meg mit tudom én még ki. Néha munkások is, — esetenként családostól. Nem sok benne a köszönet. Az asszonyok ugyanígy főznek minden üdülőben, mint otthon, esetleg megszánja őket-a gondnok, s főz nekik. Helyenként — például az ÉPSZER üdülőjében — még jól is. Tömegméretekben azonban erre nem lehet berendezkedni. Más meg nincs. Az állami gazdaság üdülőjébe eddig a szomszédos KioZ táborból hordták az ebedet. A Balaton partján és közvetlen környékén az idén csaknem 30 múzeum és időszaki kiállítás kínál látnivalót az üdülővidék vendégseregének. A keszthelyi Balatoni Múzeum állandó kiállításán kívül ez évben több képző- művészeti és dokumentum- kiallitással íogac^ja az érdeklődőket. Itt látható az állandó Balatoni Képtár is. A Balatoni Múzeumban rendezik meg az idén a Balatoni Nyári Tárlatot. Badacsonyban ez évben is nagy érdeklődésre tarthat számot az Egry József etude most már nem lehet Van annak a konyhának is elég gondja, rengeteg fiatal üdül mindig a táborban. Persze, nemcsak az ebéd hiánya tartja vissza az embereket. A szolnokiak ki-ki járnak, de este mindenki hazamegy. Így alakult ki az a helyzet, hogy van egy ragyogó üdüiősor, ahol alig üdülnek, viszont sokan szórakoznak. Egy-egy brigádvacsoran néha százötvenen is részt vesznek. Jó úton a MEZŐGÉP A „látogatási statisztika” tehát kedvező. A szobák kihasználása viszont évi átlagban jó ha ötven százalékos. Az is jórészt a szállóvendégeknek köszönhető. A kisipari szövetkezetek üdülőjében harminc—negyven ember szállt meg eddig. (Egyszerre tizenegy embert is el tudnak helyezni.) A TITÁSZ üdülőben csak az iskolai szümdő hoz telt házat, — pedig hat igazgatóság dolgozóinak nyújtana pihenést. Az ÉP- SZER-nél felvetődött a gondolat, hogy kiadják az üdülőt az IBÚSZ-nak. Szó ami szó, valami értelmeset kellene kezdeni ezzel az üdülősorral, nem elégedni meg a pacalvacsorák „hastáji” nyugalmával. A MÉZÖGÉP üdülőjében rendszeres vendégek az NDK-beli munkások, meg az ottani gyerekek. Szállást ingyen kapnak, étkezésről önmaguk gondoskodnak. (Néha meglehetősen körülményesen, mert a tiszaligeti bolt későn nyit, s gyakori a panasz alapvető élelmiszerek hiánya miatt is.) A MEZŐGÉP munkásai cserébe az NDK tengerpartján tölthetik a nyarat. A papírgyáriaknak csehszlovákiai testvérüzemükkel van ugyanilyen kapcsolatuk. J 3 ez mindenképpen, hiszen a helyieket nem zárják ki emiatt az üdülő látogatásából. Nem úgy, mint a Járműjavító üdülőjében. Ott a dolgozóknak csak az udvaron jut hely, mert az üdülőt a vendégen: foglalják el. Az állami gazlékhéz múzeumi és képző- művészeti kiállítása. A Tihanyi Múzeumban a Bala- ton-vidék történetét, a hajózás múltját szemléltetik. A veszprémi Bakony Múzeumban a vidék gazdag leletanyagát és néprajzát mutatják be. A déli parton a balaton- földvári üdülőhelyi klub az idén több kiállításnak is helyet ad. Üj kiállítás lehetőségét teremti meg az északi part központjában, Balaton- fiireden a Balatoni Galéria, amelyben több képzőművészeti és fotókiállítást rendeznek a nyári idényben. daság üdülője á kertészeti egyetemről és a kertészeti főiskoláról fogad vendégeket. A két intézmény cserébe 2—3 napos budapesti, vagy mátrai kirándulásra viszi az állami gazdaság dolgozóit. Be lehet tehát népesíteni a tiszaligeti üdülősort, ha kellően dolgoznak érte a vállalatok vezetői, a párt-, KISZ és szakszervezetei. De ez sem lehet a végcél. A kellemes környezet nemcsak az üdülőknek, hanem Szolnok egész lakosságának pihenő és szórakozó helye. Ezért a szak- szervezetek a művelődésügyi szervekkel összefogva még vonzóbbá tehetnék azt. Ez elsősorban nem pénz, hanem szervezés kérdése. Nem kell milliókért szabadtéri színpadot építeni például, mert műsoros esteket — a színészek— újságírók rangadójának mintájára — lehetne a sportpályán rendezni. Rossz idő esetén meg most már hamarosan ott lesz a sportcsarnok. A „szúnyogmozi” sem kerül pénzbe, erre van már példa Szolnokon. Sok jó, vonzó ötletre van szükség — ez a lényeg. A Tiszaligetnek köszönhetően üdülési és szórakozási szempontból egyaránt óriási lehetősége van tehát a városnak. Amikor arról volt szó, ki építkezhet ott, nagy volt a tülekedés egy,-egy telekért. S valóban az országban kevés hozzá foghatóan szép környezetben épültek fel a vállalati üdülők, hétvégi házak. Tetteken a sor A mostaninál jobban kell élni ezzel a nagyszerű • lehetőséggel, mindazzal, ami a dolgozóknak üdülési és szórakozási lehetőséget biztosít. Ezért tűzi ezt a témát napirendre augusztusban a Szak- szervezetek Szolnok megyei Tanácsa. Példáján felbuzdulva mások is, mindenekelőtt az üdülőket fenntartó vállalatok vezetőinek is mielőbb tenni kellene azért, hogy pezsgőbbé, tartalmasabbá váljon az élet a Tiszaligetben. Simon Béla Középkori • eziislpénz-lelei A Baranya megyei Mária- kéménden értékes ezüstpénz- lelet került napvilágra a közelmúltban. Fábián József’ vasasi bányász, kukoricaföldjén dolgozott és a kapa csillogó régi érméket hozott a felszínre. Felfedezéséről nyomban értesítette a pécsi Janus Pannonius Múzeumot. Maráz Borbála régész megvizsgálta a leletet és megállapította, hogy XVI. szá- ■ zadi ezüstpénzek kerültek elő Múriakéménden. * Az érmék összsúlya kevés híján öt kilogramm, ami önmagában is hatalmas érték, ám ennél sokkal nagyobb a lelet numizmatikai éltéke. Érdekes látnivalók a Balaton környékén ¥ Áz írott malasz Kíilöndíjat kapott Polgár Gáza — Véget árt a veszprémi távétalálkozé Tegnap a későesti órákban ünnepélyes eredmény- hirdetéssel ért véget a televíziósok veszprémi találkozója. Eseményekben dús programsorozatot zárt a díjak kiosztása. Veszprémben egy teljes héten át a televízió volt a főszereplő. A Művelődési Központ színház- termét teljesen átalakították képernyő-színházzá, ahol kilenc készüléken kisérhették figyelemmel az érdeklődők a seregszemle produkcióit, és egy, erre az időre Veszprémben nyitott csatornán — a kilencediken — sugárzott adásban azok is újra élvezhették a művészi seregszemlére benevezett filmeket, televíziós játékokat, akik az otthont nem akarták felcserélni a művelődési központtal: azt a 22 alkotást, amely az elmúlt esztendő drámai, zenés drámai termését volt hivatva képviselni. Valamennyi jeles alkotás, hiszen alapos előválogatás után került a kissé szűkre szabott veszprémi 1975-ös televíziós „antológiába”. Az immár hagyományos tévétalálkozón — az idén ötödik alkalommal rendezték meg — a „jubileumi” évben a rendezők új kísérlettel is előrukkoltak, ami új színt is hozott, s főleg erkölcsi hasznot hajtott: a város üzemeibe, művelődési otthonaiba házhoz ment a televízió, tévépremierrel kedveskedett egy-egy üzem dolgozóinak, azaz előzetesben olyan programjait mutatta be, amelyeket a képernyőn a szélesebb közönség csak később láthat. A vetítéseket követő nézőalkotó eszmecserékben számos figyelmet érdemlő gon- dalot hangzott el. Olyanok, mint például a maiság fokozott követelménye, amit az ország legnagyobb drámai műhelyének vezetői is megszívlelhetnek és számon tarthatnak. A Bakony Művekben, vagy a Balaton Bútorgyárban rendezett tévépre- mieren mindkét alkalommal mai témájú tévéfilmet láthattak a nézők, de főképpen a Galgóczy Erzsébet novellájából készült „Férfiak, akiket nem szeretnek” került bemutatásra. Egyébként jól tükrözi a televízió eltökélt szándékát is: egyre közelebb az élethez, mai valóságunk égető problémáihoz. A hét egyik napján megtartott sajtókonferencián is többek között ez a gondolat kapott haipsúlyt: a művészi alkotásokban megnyilvánuló maiság kérdése, mai életünk ábrázolásának fokozott igénye. Hogy még mindig kevés a mai valóságot frissen, elevenen, ugyanakkor mélyen ábrázoló tévéjáték, tévéfilm — hangoztatták többen is. — Jó lenne még szélesebbre tágítani a „televíziós” írók körét. Jóllehet, a múlt évben rendezett dialógusnak — írók és a televízió között — már jelentkezik itt-ott a hatása, megvan a gyümölcse: egyre több fiatal kapcsolódik be a televíziós dráma műhelymunkájába, ahonnan egyébként évente 100—110 mű indul útjára. A fiatal Császár István sikeres debütálása például a „Gyilkosokkal” többek között ennek a párbeszédnek a kézzel fogható eredménye. Gondok és örömök együtt szerepeltek a találkozó szakmai és egyéb megbeszélésein beszélgetésein. örvendetes tényként könyvelhető el Gellert Endre, a film- és kop- rodukciós osztály vezetője számokkal adatokkal is illusztrálta, hogy milyen erőteljesen megnövekedett tévéexportunk, hogy az utóbbi években mennyire megnőtt a magyar televíziós művek, ázsiója határainkon túl is. Egyöntetű vélemény, hogy a veszprémi televíziós vásároknak kétségtelenül nagy részük van abban, hogy négy esztendő alatt csaknem 60 százalékkal nőtt a magyar televíziós kivitel, s ma már egyre több filmnek van sikere Európa országaiban is, így például a Keménykalap és krumpliorr-nak, a jól ismert Mézgának, vagy például az Alfonzó-filmnek, de a Tamási-novellákból készült Világjáró éjszaka is jelentős sikert ért el külföldön. Változatlanul már-már megoldatlan probléma, amire ismételten fény derült ezen a -júniusi seregszemlén: az igényes szórakoztató filmek, művek hiánya. Hogy a képernyőn még mindig a legnehezebb műfaj: a humor, s még azzal sem vigasztalhatjuk magunkat, hogy a világpiacon is hiánycikk, s hogy a jó humornak a televíziós nemzetközi tőzsdén is igen magas az árfolyama. A megoldást keresni kell. Itt is alighanem új erők, főként a fiatalok bevonása segít majd. S míg Európa televízióinak küldöttei — több mint húsz ország képviselője — a megvásárlás szándékával válogatott a magyar termésből, addig a Boldizsár Iván vezette zsűri a díjra várományos 22 versenyfilmből igyekezett kiemelni a legjobbakat. Végül is 3 alkotásnál? ítélte oda a fődíjat. Borsos Miklós Balatoni szél című kisplasztikáját. Ami külön örvendetes, a fődíjasok között „szolnoki” produkció is szerepel. Az írott malaszt (rendezője: Szőnyi Sándor) főbb szerepeit a Szigligeti Színház művészei alakítják. Az ízig-vérig, mai, tiszta és tisztító indulatoktól fűtött alkotás — írója: Urbán Ernő, aki azóta sajnos meghall, és úgy tűnik vele együtt kihalt egy sajátos televíziós műfaj, a tévészociográfia — a nézők körében tartott siker után tehát most szakmai elismeréssel is megkoronáztatott. És hogy kitűnően formába meg Polgár Géza az oknyomozó újságíró szerepét, keresettség nélkül, végtelenül emberien, a meghurcolt Fo- domé igazát úgy tárja fel, hogy közben arra is tanulsággal szolgál, hogy a törvény betűit nem lehet elválasztani a törvény szellemétől, mert akkor a kettő között szakadék keletkezik; — a kitűnő színészi játékot iga-, zolja, hogy a zsűri neki ítélte a fesztivál egyik külön- díját. Az Irótt malaszt mellett fődíjat kapott egyébként a Fehér György rendezte III. Richard, a Szép Ernő művéből, készült Ida, rendező: Ádám Ottó. A Gyilkosok, Dömölky János munkája Veszprém város Tanácsának különdíját kapta. A különdíja- kon Edelényi János operatőr (111. Richard), Törőcsik Mari Amire várunk egyik női szerepének alakításáért), és Markos József (Alfonzó-cir- kusz) osztozott. • V. M, Diplomakiosztó ünnepség Jászberényben Jászberényben a Felsőfokú Tanítóképző Intézet tegnap tartotta diplomakiosztó ünnepségét a Kossuth tsz székházának előadótermében. Az ünnepségen részt vett dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, Szentesi László, a városi pártbizottság első titkára, és Gor- janc Ignác a Hűtőgépgyár Állami-díjas vezérigazgatója. Ünnepi beszédet dr. Fábián Zoltán kandidátus, igazgató- helyettes mondott. Hatvankilenc fiatal pedagógus vette át diplomáját. Az idén Druga Margit és Kábái Katalin kapott vörös diplomát. Mindketten népköztársasági ösztöndíjasok voltak az utolsó évben. Tizenkét hallgató fejezte be jeles eredménnyel tanulmányait. Tegnap vette át diplomáját, az a tizenkilenc fiatal is. aki hogy enyhítsen a pedagógushiányon, egy éve már tanít. ötven. levelező tagozaton végzett hallgató is megkapta oklevelét. ' ök. mint képesítés nélküli tanítók kezdték 3 évvel ezelőtt pályafutásukat. A tegnapi ünnepségen huszonkilencen olyan óvónőnek is kiosztották a diplomát, akik most fejezték be a 2 éves tanítónői szakot. Az elmúlt két tanévhez hasonlóan, az idén is többen kapták meg azt a diplomát, amely orosz nyelv, rajz, ének és testnevelés tanítására jogosítja tulajdonosát. A következő tanévtől a főiskola rangjára emelkedő intézetben a speciális kollégiumi képzés rendje megváltozik. Az. eddigi fakultatív oktatás kötelezővé válik. A kétfajta kollégiumi képzés 6 félévig tart. Az egyik csoportban éneket, rajzot, testnevelést es idegen nyelvet (oroszt), a másikban pedig népművelést, könyvtár szakot és speciális pedagógiát (úttörő, diákotthon, naoköziotthon vezetéstl tanítanak. A főiskola minden hallgatója köteles lesz mindkét csoportból egy-egy szakot elvégezni. A diplomakiosztó ünnepségen az intézet KISZ bizottsága nevében Kispál Margit köszöntötte az új pedagógusokat. A végzős hallgatók nevében Kábái Katalin mondott búcsút az intézet tanárainak és hallgatóinak. H u rrá, tv-torna! Barátaim, ismerőseim, szőkébb környezetem kényelmességéből kiindulva fogott el a kíváncsiság a tv-torna közvetítésekor: vajon menynyien emelkednek föl ilyenkor foteljükből, karosszékükből és végzik a gyakorlatokat? Netán másnap vagy harmadnap, esetleg rendszeresen ismételgetik azokat. A telefonkönyvből kinéztem magamnak néhány lakást és becsörögtem érdeklődni: K. S.: Tornászik a nehézség! Ne is bosszantson vele senki. Elég torna az nekem és a tízemeletes házunk lakóinak, hogv majd egy hónapja gyalog járunk, mert rossz a lift. Inkább aziránt tessék érdeklődni az illetékeseknél, mikor tesznek végre rendet liftügyekben. K. L.-né: Három gyermekemmel rendszeresen tornászom, s másnap az óvodában valamennyi gyerekkel együtt, ugyancsak a tv zenéjért, megismételjük a gyakorlatokat. P. A..* Éppen most vacsoráztunk, tele hassal csak nem ugrálok, meg aztán alattunk is laknak. Nekem a békesség a tornánál fontosabb. A kislányunk rendszeresen tornászik — helyettünk is. S. F.-né: örülünk, hogy beiktatták -a főműsor elé a tv- tornát, legalább így nyugodtan megvacsorázunk, amíg a film kezdődik. . " — csani —
