Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-28 / 150. szám
1975. június 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s I' Kunhegyesen Tsz-elnökök értekezlete A Nagykunsági Tsz Szövetség tagszövetkezeteinek elnökei gyűltek össze tegnap Kunhegyesen, a Kunság Népe Tsz központjában. Az ösz- szejövetelen megjelent Mohácsi Ottó, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának osztályvezetője, valamint Csorna János, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője. Suba István a tsz-szövetség titkára időszerű gazdasági és szövetkezetpolitikai kérdésekről tartott előadást. Ezután Székely László titkárhelyettes, a középtávú tervkészítéssel kapcsolatos feladatokról, majd a tsz-ek munkaerőhelyzetének alakulásáról beszélt. Ezt követően a tsz-elnökök üzemlátogatáson vettek részt. Egy hónapig Eger: karneválváros Sok évi várakozás után, az idei nyáron végre a város rangjához, híréhez, hangulatához illő gazdag, szórakoztató programmal lepi meg vendégeit Eger: ,IaGRIA ’75.” címmel egyhónapos színpompás karnevál kezdődik július 2-án Heves megye székhelyén. A patinás Dobó téren — a valamikori piac helyén — ismét kirakodnak a papu- csosok, gubások, fazekasok, mézeskalácsosok, viaszkészí- tök, ősi mesterségek őrzői, folytatói idézik a régi vásárokat. Török kávézóvá alakul a belvárosi Dobos cukrászda, jelmezes, mókás, tarka-barka sereg özönli el a szűk kis utcákat, rezesbandával parádézik a tam- burmajor s barokk vacsoraesthez terítenek a Park Szállóban, hogy csak néhányat említsünk. S mindez — természetesen: csupán az első nap eseménye, a nyitány. Mert valójában többet, sokkal többet ígér az idei egri nyár! A következő napokban sem unatkoznak a helybeliek és az Egerbe látogatók, miután a város különböző pontjain — a Szépasszony-völgyben, a népkertben, a várban s másutt — felállított színpadokon, pódiumokon egész sor együttes lép a közönség elé, s hangversenyek is lesznek, többek között a dómban. Komédiások, néptáncosok, irodalmi színpadok, kórusok, bábosok, orgona- és lantművészek találkoznak a publikummal. Az Agria Játékszín „András kovács királysága” címmel, Bessenyei Ferenc, Szemes Mari, Agárdi Gábor, Szabó Tünde, Bánffy György, Maros Gábor és más szereplők közreműködésével kétrészes zenés komédiának ad otthont kilenc alkalommal. A darab külön érdekessége, hogy a gárda echós szekerekkel érkezik minden alkalommal a helyszínre, s az előadásokhoz a nézősereg előtt öltözik kosztümjeibe. Emellett lovasjátékok, gasztronómiai vetélkedők gazdagítják a karnevál műsorát — kinek, ml tetszik. Tárlatokat nyitnak — kiállítást rendeznek például a Munkácsy-díjas grafikus, Würtz Ádám műveiből s Heves megyéről vallanak a fotósok — bemutatják a történelmi szőlővidék jellegzetességeit: a korabeli szőlészeti és borászati eszközöket valamint a táj borkülönlegességeit, stílszerűen a dóm alatti Kazamata borozóban. Július 13-án — a vasutas- napon — mielőtt az újonnan villamosított pályán az állomásra érkezne az első, elektromos mozdonnyal vontatott szerelvény, egy korhű, XIX. századi vonat gördül az egri főpályaudvarra, S mellette fogatolt postakocsit kezelnek a levelek, csomagok továbbítói. Amolyan igazi nonstop- karneválra van tehát kilátás a mostani egri nyáron — aminek talán az időjárás is kedvez. S így bizonyára az érdeklődője is több lesz, mint máskor. Gyóni Gyula Feljelentette a vezértehenet Állattartás gondokkal Karcagon Karcag központjában egymás után épülnek a többszintes lakások, sok helyen a régi kis kertes házak szomszédságában. Az ilyen régi házakban pedig előfordul néhány baromfi. Az új lakásokban viszont akadhat érzékeny fülű ember, akit sért a kakas hajnali kukorékolása, és nem ismervén el a kukorékoláshoz való jogát, természetét, szalad a tanácshoz. Kezdődik a „tyúkper”. Olyan ember is akadt Karcagon, aki feljelentett egy „vezértehenet”, mivel az reggel hatkor kolomppal a nyakában bátorkodott végigmenni az utcán. A vád: csendháborítás. Az illetőnek az sem tetszett, hogy a pásztornak kutyája van, s az néha vakkant is egyet-egyet. A pulit még nem jelentette fel, talán mert az harapni is tud... A másik: semmiféle állatot nem tart, de ha nincs hús, tajtékzik. Közben árgus szemekkel figyeli a szomszéd néhány tucat baromfiját, s a környéken aláírásokat gyűjt ellenük. Szaladgál fűhöz-fá- hoz, megy a tévéhez, a minisztériumba. .. Talán a fenti sorok hangulatából érezni, hogy mi az állattartók „pártján” állunk. No. nem azért, mert náluk minden rendben, ők fedhe- tetlenek... A bűz nyomában A karcagi Városi Tanács igazgatási osztályának határozatait nézegetem. Január 12-én kelt határozatukban leírják, hogy K. L. az Asztalos János utcában nagy számú sertést, juhot, baromfit tart. A trágyát szabadon tárolja a szomszéd lakóháztól két” méterre. Nincs trá- gyatároló, trágyalégyűjtő akna. a baromfi a szomszéd épület falát kikezdte. A hatóság felszólítja az állattartót, hogy április 15-ig építsen udvarában szilárd építményű, zárt trágyatárolót és aknát, ellenkező esetben ezer forintra büntetik. Hasonló tényeket és határidőket olvashatunk az N. J.- vel (Kacsóh utca) szemben hozott határozatban, de sok másikban is. — Megbüntették őket? — kérdezem az előadót. — Nem, az idén még senkit. — Most már szabályosan tárolják a trágyát? • — .. .az a helyzet, még nem jutottunk el hozzájuk. hogy ellenőrizzük a határozat végrehajtását. Hm... A háztáji állattartást egészségügyi- és állategészségügyi előírások, az Országos Építésügyi Szabályzat, de a karcagi Városi Tanács egyik rendelete is szabályozza. A tanácsrendelet teljesen megtiltja az állattartást Karcag 22 utcájának egy-egy szakaszán, 37 utcában pedig korlátozza. Érdekes azonban, hogy például a Kórház utca nem szerepel a listán. Ami az asztalra kerül Karcagon most körülbelül ezer ember 1600 anyakocát tart, s évente 15 ezer hízósertés ad el. Ezen kívül mintegy 5—7 ezer sertést saját fogyasztásra „termelnek”. Tavaly ősszel, az ÁFÉSZ-nál sertéshízlaló szakcsoport alakult, azt tervezik, hogy már ebben az évben 4 és félezer hízósertést biztosítanak a város ellátására. Amióta a Május 1. Tsz több abraktakarmány- elárusítóhelyet nyitott, jó a takarmányellátás, választék is van. Föl is lendülhetne a háztáji állattartás, ha... Ha a szomszédok közötti perpatvarokhoz nem használnák fel ürügyként az állattartást. Ha szomszédok ébersége valóban ott működne, ahol a háztáji gazdák durván megsértik az egészségügyi előírásokat, és az illetékes hatóságok következetesen végeznék ellenőrző és büntető tevékenységüket. Ha minden szerv, amelyiknek köze van a belterületi állattartáshoz vegezne felvilágosító munkát is: például segítene az adóztatási rendelet félreértőinek megmagyarázni annak igazi tartalmát; felvilágosítaná az állattartókat, hogy mit kell megépíteni a szabályos, előírásoknak megfelelő háztáji gazdasághoz. De többet törődhetne ezzel a fontos ellátási és környezeti kérdéssel például egy-egy terület tanácstagja is: TIT előadásokat szervezhetnének az állattartó gazdák tájékoztatása érdekében; sőt az utcabizalmiakkal együtt elisimíthat- nák az egymásra fenekedő- ket, támogathatnák az állattartókat, akik kemény munkával (napi munkájuk előtt, után) tejet, sertés-, birka- és marhahúst termelnek — asztalainkra. Körmendi Lajos Meg mindig egyesiül? — Azt tessenek megmondani, most már mit csináljunk? — az asszony nagyon elkeseredetten áll a szoba közepén. — Ügy látszik, mi már nem szabadulhatunk innen. A családi otthon nem változott tavaly május óta, amikor megírtuk Most még egyedül címmel a hatgyermekes Szabó család nehéz helyzetét, és amelyben segítséget kértünk számukra. Illetve annyit mégis változott, hogy közben egy babakocsi is bekerült a szobába — világra jött ugyanis a hetedik kis Szabó — ahol az egyébként is népes család él. Egyetlen szobában, meg az' ablak nélküli dűledező konyhában most már kilencen laknak. Tavaly május 9-én tettük szóvá, hogy Jászkiséren a sokgyermekes családnak segítség kellene, hogy felépíthesse családi házát. Pedig a férj becsjiletesen dolgozik a termelőszövetkezetben. Az asszony a helyi kényszervá- góhíd gondnoka, ezért kaphatták azt a parányi egészségtelen lakást. Spóroltak amennyire lehetett, ennyi gyerek mellett. Vettek telket, némi építőanyagot is, de a keresetükből többre nem futotta — egyelőre. • * • — Amikor megjelent az újságcikk, behívattak a tanácshoz és közölték, hogy véglegesítenek és felemelik a fizetésem 1350 forintra. De most gyermekgondozásin vagyok a picivel. Ikreket szültem, szerencsétlenségünkre a másik kisfiam kilencnapos korában meghalt. Az udvarról behallatszik a gyerekek vidám hancúrozása. Férfihangokat is hallok: a családfő meg a nagypapa a szénát hordják be a jószágnak. Mert a jószág plusz pénzt jelent az egyébként szerény jövedelmű családnak. Most meg éppen olyan helyzetben vannak, hogy „megmagáznak” minden forintot. Nézem a csupa ágy szobát... — Az építkezésből nem lett semmi? — Tavaly júniusban a tanácstitkár behívatott, hogy tényleg kell-e nekünk segítség, mert akkor a Vöröskereszthez kell fordulni. Azt válaszoltam, hogy bizony nagyon kellene. Mondta a titkár szerezzem be az építkezéshez a költségvetést, a tervrajzot, a telekkönyvi szemlét, írjak egy kérvényt és vigyem be hozzá. Megcsináltattuk az iratokat, 1640 forintot fizettünk érte. Októberben bevittem a titkárhoz, mondta majd ők elküldik Budapestre, a Vöröskereszt központjába, két-három hét múlva érdeklődjem. Hát én érdek- lődtém, de a titkár mindig azt mondta, nem jött válasz. Aztán áprilisban hozzáfogtunk az építkezéshez, bízva a segítségben. A ház alapját megcsináltattuk, de a munka leállt, mert nincs több pénzünk. • « • — Föl vagyok háborodva! Ebben az ügyben senki sem tud semmit! — mondja indulatosan Gócza József, a jász- kiséri Lenin Tsz elnöke, országgyűlési képviselő. — Az a szerencsétlen házaspár idejár hozzánk, hiszen a férj itt dolgozik, hogy segítsünk. Érdeklődtem a tanácsnál, azt mondják az iratokat felküld- ték Budapestre, a panaszos nevében, sima borítékban. Írtam a Vöröskereszt főtitkárának, Hantos elvtársnak. Megkaptam a válaszát, amiben közölte, hogy hozzájuk semmilyen kérvény, irat nem érkezett. Közben Szabóéknak már semmi kilátásuk arra, hogy az építkezést folytatni tudják. — A tsz nem tud segíteni? — Megbeszéltük, hogy kölcsön adunk nekik 30 ezer forint értékű téglát, majd ha lesz pénzük visszafizetik. Ha jövőre, hát jövőre! Megkapják az 50 százalékos fuvarkedvezményt is. Így talán összejön az a pénz, ami után az OTP folyósíthatja az építési kölcsönt. Illetve még adhatunk nekik 5 ezer forint rövid lejáratú hitelt, amit év végéig vissza kell fizetniük. Ez tulajdonképpen munkabér előleg. Többre nincs lehetőségünk. « • • — Valóban semmi nyoma Önöknél, hogy Szabóék iratait felküldték Budapestre? — kérdezem a jászkiséri Nagyközségi Tanács elnökétől Bánlaki Zoltántól. — Nincs. Sem az iktatóban, sem a postakönyvben. A vb- titkárunk azt mondja, hogy simán . küldte el a panaszos nevében. — De hiszen ez szabálytalan. — Igen, de már nem tudok mit csinálni. Amikor ez az ügy bonyolódott, én iskolán voltam és amikor hazajöttem nem tájékoztattak a munkatársaim a történtekről. Csak másfél hónapja szereztem róla tudomást, amikor Szabóné bejött segítséget kérni. — Valóban úgy gondolja, hogy semmit nem tudnak tenni ebben az ügyben? A mulasztást lehet pótolni. — Igen... a mi költségünkön beszerezzük újra az iratokat, megírjuk a kérvényt is, és elküldjük a Vöröskeresztnek azzal, hogy ha lehet, segítsenek ezen a családon. * • • Kétségtelen: a nagyközségi tanács vb-titkárának — amellett, hogy az iratok továbbításánál szabálytalanságot követett el — nem lett volna szabad hónapokon keresztül hitegetni a sokgyermekes családot — már-már biztosan kilátásba helyezve számukra a Vöröskereszt támogatását — és ezzel belevinni őket az építkezés gyors megkezdésébe. A munka leállt, a család elkeseredettsége határtalan. Amit lehet, a termelőszövetkezet megtesz a család érdekében. Gyorsan, pontosan intézte az ügyet az OTP is. Bízunk benne, hogy a, Vöröskereszt országos és megyei szervei — mint annyi más esetben — segítséget tudnak nyújtani Szabóéknak, hogy hajlék kerüljön a fejük fölé. Talán a tanács is tudna még segíteni — bontott anyaggal, vagy mással — .hiszen Jászkiséren élő nagycsaládról van szó! Varga Viktória Teáskannák Tiszafüredről Mintegy kétszázötven féle edény készül az Alumínium- árugyár tiszafüredi gyáregységében. Teáskannából naponta 2500—3000 kerül a csomagolóból a ládákba. Képeinken végigkísértük a teáskanna gyártási folyamatát, az első lépéstől — a mélyhúzott alumínium edények fémnyomásától az utolsóig — a csomagolásig. Fotó: Nagy Zsolt Szabó László, a kiöntőcsövet hegeszti a kannához A teáskanna fémnyomással kapja meg végső formáját. Hegyi Zoltán, a gyáregység munkása a szükséges kenőanyagot adagolja Az utolsó munkálatok, a fénye;ítés. a csomagolás
