Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-27 / 149. szám
1975. június 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tábor 8-fol 4-ig Napközisek között Törökszentmikiőson Hol a szappan? Játék, sportolás, strandolás. .. Csak töredéke annak, ami a törökszentmiklósi általános iskolásokat várja a napközis táborban. Másfél évitizeddei ezelőtt Törökszentmikiőson szervezték meg megyénkben először a dolgozó szülők gyermekeinek a nyári tábort. Azóta egyre több épülettel, kis fa- házakal gyarapodott. Az idén 16 ezer forintot költöttek a tábor felszerelésének felújítására. Tízezerét a városi tanács, hatezret az úttörőház adott, a művelődési központ pedig a program összeállításában segített. Nyáron kilenc hétig a város négy általános iskolájának négyszáz tanulója tölti itt a nyári vakációt, tizennégy padagógus felügyelete mellett. A főként alsótagozatos gyerekek reggel nyolckor érkeznek a táborba, s délután 4-ig pihennek, strandolnak, játszanak. Jelen Tibor 7. osztályos tanuló nem először nyaral a napközis táborban. — Nagyon jól érzem itt magam. Fürödhetünk, focizhatunk, pingpongozhatunk. Van könyvtár is. — Mi a kedvenc időtöltésed? — Horgászni szeretek a legjobban. Bár az idén még nem fogtam semmit. — Az egész nyarat itt töltőd? — Két hét kivételével, ugyanis júliusban Csillebércre megyek, az úttörőtáborba. A ,,Tiszatáj” őrs kis faháza előtt egy pöttömnyi kislány csavargatja hosszú hajából a vizet. — Hogy hívnak? — Tóth Marika. — Hányadikos vagy? — Most már másodikos. — Milyen volt a bizonyítvány? — Megfelelő.. 1 — Most vagy először a táborban. Hogy érzed magad? — Sokkal jobban mint az iskolában. A tábor vezetője Lakatos Lászlóné, tanítónő tíz éve minden nyarat a napközisek között töltött el. Ez azt jelenti. hogy az év csaknem minden napján együtt van a tanítványaival. — Megszoktam már, hogy a tanév végén sem válók el a gyerekektől. Együtt töltjük el a vakációt, pihenünk, szórakozunk. Az ő élményük az enyém is. Medencepart Fotó: Nagy Zsolt Két perc nyelvművelés „Vargabetűk nélkül...” (?!) A címben idézett nyelvi formát egy vidéki lapunk hasábjain megjelent közlemény e mondatából emeltük ki: „A mi munkánk célja az, hogy pályairányítással, a képességek feltárásával sok kudarcot, vargabetűt előzzünk meg.” Egy olvasónk ezt a kérdést fogalmazta meg a szólásformán használt ösz- szetett szóval kapcsolatban: „Mi a vargabetű szóalak jelentéstartalma és használati értéke?” Először arról szólunk, hogy ez az összetétel elsősorban az alábbi szólásokban, szólásszerű nyelvi alakulatokban jut szerephez: vargabetűt csinál, vargabetűt tesz, kanyarít, veti a vargabetűt stb. A szólásokkal azt akarjuk nagyon- szemléletesen kifejezni, elmondani, hogy valaki kerülő utat tesz, a legrövidebb út helyett a hosszabbat választja, kitérőkkel éri el célját stb. A részegen dülöngélő, tántorgó emberre is gyakran mondják: veti a vargabetűt. A szólás eredetére vonatkozólag a szakirodalomnak csak két magyarázatára hívjuk fel most a figyelmet. Mindkét vélemény azt állítja, hogy a szólásnak köze t van a varga mesterséghez, akár úgy, hogy a vargabetű azt a szerszámot nevezte volna meg. amelyre a kiszabott bőrt ráfeszitik. Ennek a ványoló, hergelő desz*. kának olyan volt az alakja, mint a nyomtatott nagy L betű. Aki tehát vargabetűt csinál, az ennek a betűnek formája szerint járja útját és nem egyenesen. Tárgyi alapja van a másik magyarázatnak is: a varga ugyanis késével a bőrön kanyarít, vagy ahogy- mondják, vargabetűt formál. Újabban versbeli szóvá is vált, csak két példát idézünk ennek bizonyítására. Arató Károly Könnyelmű kirándulók című költeményében a szó eredeti fogalmi tartalmában és használati értékében jut versbeli szerephez: „Különös izgalomtól hajtva, vargabetűt írtunk, bóklászva, erre-arra.” Gunyoros színezettel, de nagyon hatásos nevelő szándékkal bíz nyelvi szerepet szavunkra Rózsa Endre Opportunista szonett című versében: „Legegyenesebb út: a görbe. Legszebbik betű: a vargabetű.” Hogy a sajtó nyelvében is elég gyakran szerepet kap, bizonyítják a vargabetűt tesz, vargabetűt kanyarít, vargabetűt ír le nyelvi formák mellett a vargabetűs fiatalok, a vargabetűs pályakezdők jelzős szerkezetek is. Hogy a felsorakoztatott kifejezések mit jelentenek, kiviláglik rövid 'közleményünk mondanivalójából. _ . Dr. Bakos József Ismeretlen ismerősök A telefonközpontos — Tessék! Távolsági bejelentő! A kellemes női hang mindennapos „vendég”, munkánk személytelen segítője. A kért kétperces szabálytalan beszélgetést lealkudja egyre. A sürgető csengetések miatt. , — Mi a telefonközpontos legfőbb erénye? — A gyorsaság, pontosság, udvariasság. — Melyik a legzsúfoltabb napszak? — A délelőtti, órák. — Ha már nagyon melege van, fáj a feje „lazíthat” pár percet? — Nem! Azt hiszem, ön se örülne, ha percekig nem jelentkeznénk. — Mondhatom azt, hogy telefonos kisasszony? — Ó nem! Asszony vagyok, két kis gyermekem van. — Munkaideje? — Nyolctól négyig. Kismama kedvezménnyel, egy-. műszakos.-- Kívánsága? — Több türelem, megértés a hívóktól. És az, hogy fejezzük be, mert vagy öt vonalam jelez. A nevét megmondaná? — Zentav Jánosné vagyok. Viszonthallásra! ,i! Ti Sz. E. Kerítésen Kívül és belül Séta két fü Pár perccel múlt négy órá. A cserkeszöllői strand jegypénztára már bezárt. A bejárattól balra, a Körösmenti Tsz talponálló falatozójában néhány vendég duhaj nótára gyújt. Szemben zöldségbolt, kissé arrébb céllövölde, az utcán néhány sétáló. A strand kerítésén belül derűsebb a kép. Ragyogó zöld pázsit, rózsák, tarka padok, rend, tisztaság. Berekfürdőn megáll a karcagi busz, a leszállók egy emberként megrohamozzák a strand pénztárát. A bejáratot rózsák, virágok szegélyezik, mindenfelé hatalmas fák. Középen felirat: „Szeretettel üdvözöljük kedves vendégeinket”, a pénztárral szemben tájékoztató táblák sora: a gyógyvíz összetétele, kölcsönzési lehetőségek, díjtáblázatok a különböző szolgáltatásokról. A medencéken kívül a tarka pavilonsor vonzza a legtöbb embert. Kis utcát alkot ez az üzletsor: grillcsirke, egytálételek, pecsenyék, lán- gos, sör, fagylalt, kávé édesség, turmix, és még sok minden kapható. Különálló kis házikóban ajándéktárgyakat, képeslapot, egy másikban könyvet, folyóiratokat, újságot lehet vásárolni. A bőség a karcagi ÁFÉSZ-t dicséri. Beszélnek a flirdfivezetők Tollas Lajos, 16 éve vezeti a berekfürdői strandot, azt kívánja: — Jó idő legyen, akkor még több vendégünk lesz, mint 1974-ben volt, pedig tavaly is sokan, 250 ezren fordultak meg nálunk. — Van-e valamilyen gondjuk? — Sajnos igen. A Park étterem bővítése nem fejeződött még be, pedig már nagyon szükség lenne rá. Csányi József a cserkeszöllői strand vezetője mondja: — Mi már az idény derekán vagyunk, hiszen az új fedett fürdő március 1-től április 30-ig üzemelt. Május 1-től tart a szabadtéri idény. Lehetőségünkhöz képest felkészültünk a nyári hónapok várható nagy forgalmára. — A kempingben több vendégtől hallottam, hogy a fedett nyáron is, főleg rossz idő esetén, nyitva tarthatna. — Ez sajnos megoldhatatlan. Egyrészt kevés a személyzet, másrészt bizonytalan vállalkozás volna, mert a fedett üzembehelyezése, feltöltése költségekkel jár, és ha a nap kisüt, akkor senki nem megy a gőzbe. Az egyébként pazar létesítménynek elég sok műszaki hibája van. A két legsúlyosabb: tömegesen rozsdásodnak az ablakok fémkeretei és nem tökéletes a páraelszívás sem. — Mivel gazdagodott a strand tavalyhoz képest? — A fedetten kívül a felújított gyepet kell említenem, de van egy új büfénk, új WC-k is épültek és a medencék vízcseréjét gyorsítja egy új vízforgató berendezés. Hogy érzik magokat az üdülők? Berekfürdőn a salgótarjáni Öblösüveggyár nyaralójában telt ház van. Ez a legnagyobb vállalati üdülő Berekfürdőn, vendégeinek külön konyha főz. A kertben ketten pingpongoznak, őket kérdezem: — Hogy érzik magukat itt? — Ugyanúgy, mint tavaly és tavalyelőtt — jól. — Hogy töltik az estéket? — Sé^a, tv-nézés. Sajnos este nincs nagy választék a szórakozásban. Van egy ócska mozi meg egy vendéglő... Hlatki Sándor a cserkeszöllői camping egyik faházának lakója, öt évé jár ide, Budapestről, feleségével együtt. — Engem a víz vonz és az, hogy itt a campingban szinte családias a hangulat. — Elégedett mindennel? — Semmi sem lehet tökéletes, itt is vannak apró, de bosszantó hibák. Például sokunk reggelijéhez kell tej és kenyér vagy kifli. A tej az idejében itt van, de a friss kiflire, kenyérre sokszor várunk reggelente korgó gyomorral. Aztán gyakran nem lehet gyümölcsöt kapni. A húszholdas berekfürdői strand területén van a camping és a 146 vállalati ví- kendház. Soó János, feleségével együtt a camping egyik faházában lakik. Budapestről jöttek, eredetileg sátorozni akartak, de az eső nem kegyelmezett a sátorszövetnek. Soó János nevetve mondja, hogy az elmúlt esős, borús napok ellenére nagyszerűen érzik magukat. — Még sosem volt ilyen jó a strand és kitűnő az ellátás. Csak két dolgot kívánok Berekfürdőnek: minél hamarabb legyen fedett medence, hogy télen is jöhessünk, meg egy jó turistaszálló, hogy ha télen jövünk, legyen hol megszállni. Dr. Szirom József simon- tornyai nyugdíjasnak Cserke- szöllőn van víkendháza. — A fürdő kerítésén kívül lassan változik a helyzet — mondja. — Rosszak az utak, hol sárba, hol porba fulladunk. A község húsellátása se olyan, amilyenre egy ilyen rangos fürdőhelyen szükség lenne. Gyakran nem lehet kapni húst és a választék is kicsi. Somod! József, ÁFÉSZ-elnök: — A jelzett problémák igazak. Hogy a fürdővendégeket megnyugtassam, épp a napokban küldtünk Cserke- szöllőre egy területfelelőst gépkocsival ellátva. Az a feladata, hogy abban a pillanatban, amikor Cerkeszöllőn valamilyen árucikk fogytán van, a gépkocsi segítségével gondoskodjon utánpótlásról. Tanulságos epizódok Berekfürdő utcáit rovom. Keresem a művelődési házat. Bemenni nem tudok, kifüggesztett program sehol. Mindössze a 16 mm-es vetítések programját hirdetik. Cserkeszöllő. A kertmoziban ma nincs előadás. Egy moziplakátot vizsgáló fiatalember megjegyzi: — Jó is, hogy nincs vetítés. Még a múltkori szúnyogcsípéseim nyomai se múltak el. A két Szolnok megyei fürdőhelyen a strandok jó állapotban, kicsinosítva, jól fölszerelve várják a nyári für- dőzőket. Szomorúbb a helyzet a szórakozási lehetőségek dolgában. Cserkeszöllőn egy kertmozi („szúnyogmozi”), Berekfürdőn egy színvonal alatti művelődési ház — mindössze ennyi. — Ezen föltétlenül változtatni kellene, mivel a kellemes nyaralásnak nemcsak a jó víz, hanem a jó szórakozás, művelődés is nélkülözhetetlen kelléke. Szabó János Sohasem voltam egyedül.., — Amikor megkérdeznek — néha még a jó ismerősök is — hogy nem rosszé így egyedül, mosolygok rajtuk. Mit is tehetnék egyebet, hiszen 20 éve, amióta óvónő vagyok, enyém a legnépesebb család. Évente ötven—hatvan apróság vesz körül, ez 20 év alatt több mint ezerkétszáz gyerek volt. Szívembe zártam őket, és sokan ott is maradtak. Misi Éva, a jászberényi Petőfi utcai óvoda vezető óvónője beszélt így nevelői pályafutásáról és önmagáról. Húsz évvel ezelőtt — harminchárom éves korában vált valóra a gyerekkora óta dédelgetett álom. A jászberényi Tanítóképző Inté^ zet óvónőképző tanfolyamot szervezett. Jelentkezett, felvették és sikeresen elvégezte. Azóta dolgozik a Petőfi utcai óvodában, egy éve mint vezető óvónő. Két évtizedes, eredményes munkásságát ismerték el, amikor megkapta a „Kiváló óvónő” kitüntetést. — Elképzelni sem tudok szebb hivatást. A magukra éppen csak eszmélő kicsinyeknek egyengetni az utat, amely felnőtté válásukhoz vezet, öröm minden napom, amit a gyerekek közt töltök, s csak az bánt, hogy nem húsz éves koromban kezdhettem el ezt a gyönyörű pályát. Apám férfiszabó volt, gyengén keresett, szerényen éltiínk, de szegénységünket bearanyozta a remény, hogy belőlem tanítónő, vagy óvónő lesz. Azután jött a háború. A kenyérkeresőt négy évre rabolta el a Misi családtól, és fosztotta meg — akkor még azt hitte örökre — dédelgetett álmától Misi Évát. Mit tehetett, a polgári iskolától éppen búcsúzó lány? Édesanyjával együtt bedolgozóként, otthon kézimunkázott, pótolva Valamit az egyre ' kisebbre zsugorodó kenyéradaghoz. — Életem legszebb ajándéka az óvónői oklevél volt, s ami annál is szebb, az első gyerekcsoport, amit rám bíztak. Azután minden évben újabb ajándék és mindig a legszebb, az ötven—hatvan csöppség, aki másnap már óvónéninek, ha eltévesztette anyukának szólított, és aki szemem láttára vált mind értelmesebb, iskolaérett emberkévé. i A gyerekek rajongva beszélnek róla. A szülők nyugodtan indulnak reggel munkába, mert tudják: Misi Éva vezető óvónő, az óvoda nagyszerű kollektívájával együtt, szerető otthont teremt gyerekeik számára. „Féltékenységükön” is enyhít a visszaemlékezés, hogy óvodás korukban ők is any- nyira szerették, Éva nénit, mint most gyerekeik. Munkatársai pedig — a két óvónő és a dadák — úgy beszélnek róla, mint a munkatársait becsülő, s a gyerekekért élő, nagyszerű emberről, a mindig jobb és eredménysebb nevelési módszereket kereső nevelőről. — Mosolygok ha megkérdezik — fejezte be a beszélgetést — hogy nem rossz így egyedül? Húsz éve, hogy enyém, miénk a város legnépesebb családja. Szívderítő gyermekcsacsogás, a világra eszmélő csillogó gyerekszemek teszik felejthetetlen szép élményé, minden napomat. Hát lehet egyedül, az aki ilyen közösségben él? ,L|- — illés — t
