Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-27 / 149. szám

1975_ Június 27. SZOLNOK MEGYEI NffiPLAP 3 Sürgető teeiiciőic Mezőgazdasági vezetők tanácskoztak az aratásról Szolnokon A mezőgazdaság időszerű teendőiről tanácskoztak tegr nap délelőtt a Szolnok megyei' pártbizottságon a szakembe­rek. A megbeszélésen részt vett Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Csorna János a megyei tanács osztályvezetője, Suba István, a karcagi tsz-szövetség titkára, Sári Mihály, a szolnoki tsz-szövetség titkára. A résztvevők megállapítot­ták, hogy az aratással pár­huzamosan néhány más sür­gető munkára is nagy fi­gyelmet kell szentelni. A változó, csapadékos időjárás kedvezett a gyomoknak, s bár a mezőgazdasági üze­mek nem nézik ezt tétlenül, még mindig több erőt kel­lene a gyomirtásra koncent­rálni. Különösen fontos a kapásnövényeket megtisztí­tani a gyomoktól. Kaszálni kell az utakat, árokpartokat is, mert ezek jelentős gyom- források. Ugyancsak az eső­zés következtében nem egy gazdaságban a belvíz oko­zott nagy gondot. Olyan me­zőgazdasági üzem is van a megyében, ahol a felesleges csapadék nyomán a mély­fekvésű területek egyes ré­szein kipusztult a növény­zet. Nem minden esetben terheli felelősség az üzem­vezetőit, hiszen sok helyen Objektív akadályok miatt nem tudták idejében elve­zetni a vizet, de mindeneset­re figyelmeztetés a jövőre nézve, hogy nagyobb esőzés esetén hol kell a leggyor­sabban intézkedni. Az aratás megkezdődött, az előkészületek, köztük a gépszemlék befejeződtek. Az általános tapasztalat szerint a gazdaságok jól kijavították a gépeket, de rossz példák is akadtak. A kisújszállási Nagykun Termelőszövetke­zetben nem volt minden rendben, a túrkevei Táncsics Tsz-ben pedig a vezetők hiányoztak, s ezért meg kel­lett ismételni a gépszemlét. A gabonatárolással is van­nak még gondok — állapí­tották meg a tanácskozás résztvevői. A szolnoki . és a kunszentmártoni járás, egyébként jól gazdálkodó- mezőgazdasági üzemei nem akarnak tárolási szerződést kötni. Így még 3 ezer vagon gabona sorsa bizonytalan. Az intézkedés egyre sürgetőbb, hiszen rövidesen már a bú­zatáblákon dolgoznak a kom­bájnok. A munkás—paraszt ösz- szefogás szép példája, hogy a Csepeli Vas- és Fémművek munkásai felajánlották se­gítségüket megyénknek. Ha szükséges lesz, részt vesznek az aratásban, illetve jármű­veket adnak a szállításhoz. Munkában a mielybizottság Megérkeznek a délutáno- sok a tiszafüredi Alumíni­umgyárba, köztük Székely László, a műhelybizottság titkára és a többiek. Mielőtt a munkapadok mellé állná­nak, megbeszélést tartanak. — Egy hónapja választot­ták meg a műhelybizottsá­got — magyarázza Székely László, a titkár. — Eddig öt tagú volt, de most két újabb tisztségviselővel sza­porodtunk. Választottunk gazdasági- munkavédelmi-, termelési- és bér, nő-, kul­túr-, valamint társadalom- biztosítási felelőst. , Beszélgetés során később a titkári munkára terelődik a szó. — Mint titkár sok min­dennel foglalkozom. Első­sorban a műhelybizottság tagjait tájékoztatom az üzemben történtekről. Tud­niuk kell mindenről ahhoz, hogy feladatukat el tudják látni. Most még inkább szükséges ez, hiszen legtöbb­jük nem végzett még ilyen munkát. Aztán a titkár dolga, hogy az üzembizott- sági értekezleten beszámol­jon a saját és a műhelybi­zottság munkájáról. Foglal­kozni kell a bizalmiakkal is. Jelenleg hét bizalmi tar­tozik hozzám. Az ő révükön ismerem meg jobban a mun­kások gondját, baját. Ott vagyok, ha arról döntenek, ki kapjon jutalmat, kitünte­tést, béremtelést. A termelés és bérfelelős Czinege Károly lett. A mun­katársai. viccelődtek is vele, hogy a „legrázósabb” beosz­tást kapta. — Valóban nem leszköny- nyű. Nálunk is a fizetéssel fogalakoznak legtöbbet az emberek. Amíg nem volt Tiszafüreden ipar, a tsz-ben meg a háztájiban dolgoz­tak. Most meg kell szokniuk az üzemi életet, hogy bejön­nek reggel 6-kor és 2-kor mennek haza. A fizetést meg hónaponként kapják, nem pedig úgy, mint például a háztájiban... Fizetéskor sokan azt figyelik, mennyit visz haza a másik. Ha egyik­nek véletlenül 20—30 fillér­rel több az órabére, akkor. már szaladnak, hogy. annak miért, neki miért nem. Ami­kor megválasztottak erre a tisztségre, elmondták, mi lesz a feladatom. Figyelem­mel kell kísérnem a bérek alakulását. Persze a teljesít­ményeket is „ellenőriznem kell”. Csak így tudok va­lakit a béremelésre javasol­ni. A munkám minden kis részletét nem ismerem, hi­szen most csinálom először. Gondolom, menet közben majd kialakul. Fia valamit nem tudok, nem értek — se­gítséget kérek. Eleinte bizto­san többször kopogok a ve­zetők ajtaján, de öt év hosz- szú idő. Majd beletanulok. A legfiatalabb műhelybi­zottsági tag a 21 éves Tóth Ilona. Kultúrfelelősnek vá­lasztották. — Soha nem végeztem még mozgalmi munkát. Itt az ideje, hogy belekóstoljak. Az első műhelybizottsági ülésünkön útbaigazítottak, hogy mit kell csinálnom. Ha valamilyen rendezvény lesz a gyárban, nekem kell moz­gósítani az embereket. Po­litikai oktatások, kulturális műsorok szervezése is hoz­zám tartozik. A gyárban hatvan tagja van a KISZ- nek. Klubot is berendeztek a fiatalok számára, de klub­élet nincs. Mi az oka? Első­sorban, az hogy sok -a be­járó, akik munka után sza­ladnak a buszhoz. Aki füre­di, annak otthon kell dol­gozni a ház körül. Sajnos él egy olyan szemlélet is, főleg az idősebbek körében, hogy vajon mit csinálhatnak ab­ban a klubban? Be kell bi­zonyítani, hogy igenis szük­ség van a KISZ klubra. Ezt pedig színvonalas műsorok­kal, vetélkedőkkel, külön­böző előadásokkal lehet be­bizonyítani. Az öt évet első­sorban erre használni fel. A nők „szószólója” öt éven át Mucza Imréné lesz. A be­osztása: nőfelelős. — Az üzem dolgozóinak több mint a fele nő. Több­ségük a főzőkanál mellől ke­rült a gépek mellé. Nincs szakmájuk, betanított mun­kásként dolgoznak. Szeret­ném, ha minél több nőt tud­nék meggyőzni, hogy tanul­jon, képezze tovább magát. Az .üzemben sok a kismama, az ,ő érdekeiket is képvise­lem. Jó lenne elérni, hogy a várandós anyák könnyebb munkát kajanak arra a né­hány hónapra. Előfordult, nem is olyan régen, hogy az eloxáló műhelyben egy kismama dugig megrakott kocsival küszködött. Három­kerekű volt a kocsi, de hat­felé ment. Nem kellett volna engedni... A munkások testi épsége felett SzŐnyi Lőrinc, a mun­kavédelmi felelős „őrködik”. — Üj tisztségviselő vagyok a műhelybizottságban, de ez a munka nem újdonság. So­kat járok-kelek az üzemben, látok egy-két dolgot. Aki nem tartja be a munkavé­delmi szabályokat, arra most már hivatalból is rá­szólhatok. Nekem kell jelen­teni, ha valahol hiányossá­got fedezek fel. Munka­egészségügyi problémák­kal is foglalkozom. Van egy nagy gondunk, a nagy csar­nokunk fűtése, hűtése nem tökéletes. Ha meleg van kinn, a műhelyben meg­fulladnak az emberek, ha hideg van, megfagynak. Ezen kellene már segíteni. A társadalombiztosítási, s a gazdasági felelős nem volt jelen a műhelybizottsági megbeszélésen, mert éppen nyári szabadságukat töltöt­ték. — Öt esztendő áll előt­tünk, — mondta befejezésül Székely László. — Erre az időszakra tervet kell készí­teni a műhelybizottságnak. Ügy akarunk dolgozni ez idő alatt, hogy tekintélyt szerez­zünk a szakszervezeti mun­kának. Törekedni fogunk arra, hogy minden dolgozó megismerje jogait, lehető­ségeit. Az üzemben most kezdődött meg a munkássá válás folyamata. Ezért leg­fontosabb feladatunk az ön­tudatra nevelés. El kell ér­nünk, hogy mindenki tulaj­donosnak érezze magát, és eszerint dolgozzon. Azt akar­juk, hogy igazi, jó kollektíva alakuljon ki nálunk. Szekeres Edit Oj szovjet traktorok A képen látható K—700- as traktorok a leningrádl Ki- rocev gyárban készültek. A 200 lóerős gépek több mint egymillió forintot érnek. Jú­lius I5-ig 116 darabot szállí­tanak a DATE mezőtúri me­zőgazdasági gépészeti főisko­lai kar tanműhelyébe, ahon­nan az átvétel után hét al­földi megye termelőszövet­kezeteibe kerülnek. Kötél Sándor és Szűcs Ferenc, ga­ranciális szerelők éppen egy K—700-as üzembe helyezé­sén dolgoznak nyolcmillió vendég Van akinek kincsesbánya Az ügyes háziasszony a tészta „gyártásánál” nem dobja szemétbe a levágott darabkákat, hanem núdlit sodorít belőlük. A kis „gaz­dasági” egység anyagfel­használási példéjá százez­rekkel megszorozva, más anyagra váltva, nagyon is zsebbe nyúló téma. A leggondosabb anyag- gazdálkodás ellenére is ma­radnak nagyüzemi felhasz­nálásra mér nem alkalmas anyagok. Ez azonban nem je­lenti, hogy el kell dobni, hisz máshol, más termékek alap- vagy kellékanyaga­ként gazdaságosan felhasz­nálható. A Tisza Cipőgyár vezetői az elfekvő és a nagyüzem­ben már nem hasznosítható bőr- és gumianyagokból anyagbörzét rendeztek a szö­vetkezeti és a tanácsi ipari vállalatok részére. A bemu­tatón megállapodtak az ér­deklődőkkel, hogy folyama­tosan kiállítják Budapesten, a gyár marketing osztályá­nak bemutatótermében a megvételre kínált anyagokat. A szövetkezeteknek, a ki­sebb vállalatoknak anyag- készleteik kiegészítésére, ol­csó üzletkötésekre jó ez a mód, de a cipőgyárnak is „hoz a konyhára” az áru­sítás. A gyakori bemutatón túl kereskedelmi főosztálya vál­lalja a friss tájékoztatást, értesítik partnereiket a kí­nált árukról. A cipőgyártó műhelyek felhasználják az elfekvő anyagokat is, természetesen nem rontva a lábbelik mi­nőségét. Erre anygilag ösz­tönzik is a munkásokat. Több vendéget fogad a COOPIOüRISr A COOPTOURIST Utazási Iroda az idén a Balatonnál bővítette fízetővendéglátó hálózatát, újabb moteleket, üdülőházakat bérelt, s gazda­gította szolgáltatásait. A hálózatbővítő program eredményeként az idén a ta­valyinál körülbelül 20 száza­lékkal többen vehetik igény­be szervezetten a vállalati üdülőket. A hazai egyéni üdülők száma mintegy 25 százalékkal növekszik a COOPTOURIST balatoni egységeiben. A vállalat jelen­leg csaknem 9000 hellyel gaz­dálkodik a tó körül. A szo­bák nagy részét már az egész szezonra kiadták. ENNYI, sőt valamennyivel még több külföldi látogatónk 1 volt az elmúlt esztendőben. Zömük természetesen az ide­genforgalmi főszezonban, a nyári hónapokban érkezett. A meteorológiai prognózisok nyelvén szólva, a várható idegenforgalom az év végéig: Nyugatról és Keletről egy­aránt megélénkülő vendég­járás, a turista létszám jó­val meghaladja a nyolemil- . liót is. A Belkereskedelmi Minisz­térium sajtótájékoztatóján ezt így fogalmazták: „Az ed­dig szerzett nemzetközi in­formációk, utazási irodáink, szállodavállalataink szerző­déskötései és’ üzleti előrejel­zései arra mutatnak, hogy az 1975. évi idegenforgalmunk igen eredményes lesz, tovább emelkednek az ebből szár­mazó bevételeink, mind töb­ben keresik fel hazánkat, és növekszik a bel- és nemzet­közi turizmusban részt vevő magyar állampolgárok szá­ma is.” A vendéglátás feltételei kétségtelenül tovább javul­tak. A szállodák zsúfoltsá­gát valamelyest enyhíti újabb négyszáz ágy, a szol­noki Pelikán Szálló és a hajdúszoboszlói Délibáb Szálloda új szárnyának meg­nyitásával. Ezenkívül 1200 vendéggel többet tudnak fo­gadni az idén az üdülőházak, motelek, turistaszállók és touring hotelek, egyebek közt Komáromban, Sopron­ban, Berekfürdőn, Fadd- Domborlban, Győrött, Zala- karoson és az E5-ös út men­tén, Sz*>* ••vznál. A legna­gyobb mértékben a kem­pingek befogadóképessége nőtt, együttesen csaknem 4 ezer hellyel. A számszerű fejlődés té­nyei nyilvánvalóan jobb le­hetőségeket nyújtanak a növekvő idegenforgalom megfelelő lebonyolításához. Nem volna azonban bölcs dolog hallgatni arról, hogy a vendéglátásnak vannak személyi, vagy inkább szem­léletbeli követelményei is. Azt szokták mondani, hogy a turista az idegen ország­ban tulajdonképpen hazája követé, magatartásából rend­szerint általánosítható kö­vetkeztetéseket vonnak le a vendéglátók. Kit ne bosszan­tana, ha külföldön olyan honfitársával találkozik, aki téliszalámit árul, vagy más módon, de rossz fényt vet a magyarokra? Ugyanígy el le­het mopdani, hogy az ideér­kező külföldi mindenekelőtt abból ítéli meg országunkat, amit maga körül lát. Illető­leg, akit és amilyennek lát: szállodai portást, pincért, bolti eladót, idegenvézetőt. Szerencsére, vége már azok­nak az időknek, amikor az első nyugati turisták elé a hotelportás szinte szőnyeg­nek feküdt, a pincér majd nyakát szegte igyekezetében, az utcai járókelők pedig csa­patostól fogták körül és bá­multák az addig csak filme­ken, vagy képeken látott külföldi autókat. Mostanában viszont mint­ha már egy másik véglet kezdene felülkerekedni a külföldiek iránt tanúsított magatartásban. Egyeseknél a vendéglátás leszűkült a leg­szükségesebb tennivalókra, az udvariasság mértéke a borravaló, a vezérlő elv pe­dig az lett, hogy minél job­ban megvágni a külföldit. Ez a szemlélet szintén ellen­szenves, mint a korábbi szol­gai megalázkodás. Az idegenforgalomnak nemcsak anyagi oldala van. Jóllehet a belőle származó devizabevétel tavaly meg­közelítette az ötmilliárd fo­rintot, a vendéglátás még­sem közönséges üzleti vállal­kozás. Nem kisebb fórum, mint a XI. pártkongresszus mondta ki határozatában: „Hazánkban sok külföldi lá­togat és számuk tovább nö­vekszik. A többségükben szo­cialista országokból jövő lá­togatók itt-tartózkodása a kölcsönösen jobb megisme­rést, a kapcsolatok fejleszté­sét, bensőségesebbé tételét is szolgálja. Az idegenforgalom hozzájárul, hogy a kapitalis­ta országokból érkezők kö­rében hazánkról a valóságot hűen tükröző kép alakuljon ki.” VILÁGOS beszéd, nem szo­rul bővebb magyarázatra. Mindenütt, ahol1 külföldiek­kel talákozunk, ehhez kelle­ne tartanunk magunkat. A. J. Fejleszteni kell az építőipari szállítást és anyagmozgatást ötnapos KGST szakági konferencia és gépbemutató Békéscsabán Június 23-tól 27-ig Békés­csabán rendezték meg az „Építőipari szállító- és anyag­mozgató gépek fejlesztési tendenciái a KGST-államok- ban” témájú, gyakorlati bemutatóval kibővített szakági kon­ferenciát. A jelentős eseményre az or­szág építőipari, gépgyártó és forgalmazó vállalataitól négyszáznál többen érkeztek. Rajtuk kívül a KGST-orszá- gokból:. a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyelor­szágból, az NDK-ból, Bulgá­riából, Romániából, valamint Jugoszláviából mintegy száz szakember jött el, hogy elő­adásokat tartson, véleményt cseréljen a magyar szakem­berekkel. A konferencián többen el­mondták, hogy az anyagmoz­gatás gazdasági fejlettségünk jelenlegi szakaszában nem­csak az építőiparban, hanem a népgazdaság csaknem min­den ágazatában kulcsfontos­ságú feladattá vált. Ezt ta­núsítja, hogy jeléhleg ha­zánkban az anyagmozgatás és szállítás korszerűsítése az a terület, ahol a munkaerő felszabadításával jelentős tartalékok tárhatók fel.-' Az anyagmozgatás és szállítás ugyanis számítások szerint az országban egy-másfél millió embert köt le, azaz az összes foglalkoztatottaknak mintegy húsz százalékát, az összes fi­zikai dolgozóknak pedig kö­rülbelül 30 százalékát. A párt- és a kormány munka- és üzemszervezés fejlesztésére vonatkozó hatá­rozata csak akkor valósítha­tó meg, ha az anyagmozga­tásban és szállításban is be­vezetjük a korszerű módsze­reket. Az egyhetes tanácskozá­son gazdag program szol­gálta a téma alapos meg­ismerését és a különböző módszerek hasznosítását. Ennek megfelelően június 24-én a szovjet, június 25-én a csehszlovák és lengyel, jú­nius 26-án az NDK és a bol­gár, pénteken pedig a román és a magyar szakemberek tartották meg szakmai, gyárt­mányismertető előadásaikat. Mindezt szervesen kiegé­szítette egy gépbemutató, amelynek keretében a részt­vevő országok működés köz­ben mutatták be a legkor­szerűbb építőipari, szállító- és anyagmozgató gépeiket, eszközeiket Mint többen is elmondták, hazánkban ez az első olyan alkalom, amikor egy helyütt láthatók a szo­cialista országok építőipar­ban, útépítésben alkalmazott gépei. A kiállításon ott van­nak a szovjet MASINOEX- PORT, a lengyel BUMAR, a csehszlovák STROJEXPORT és valamennyi ország építő­ipari gépeket forgalmazó vál­lalatainak termékei. A rendezvénysorozat je­lentőségét növeli az is, hogy június 24-én Békéscsabán megkezdték munkájukat a KGST építőipari állandó bi­zottságának szakértői. Vár­hatóan a több napos tanács­kozás után aláírják a jegyző­könyvet, amely hozzájárul a szo­cialista országok építő­ipari szállító- és anyag- mozgató gépeinek az ed­diginél is hatékonyabb 1 kooperációjához, erőteljesebb egymásközti for­galmazásához. Természetesen az ülésen szóba kerülnek a szakosodással, a tudományos- technikai együttműködéssel kapcsolatos kérdések is. Podina Pétéi j

Next

/
Oldalképek
Tartalom