Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-25 / 147. szám

1975. június 25. ' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Könyvhéti mérleg Pillanatkép a jánoshidai gyermekkönyvtárból Karinthy-gyűrű A Magyar Rádió elnöksé­gé Karinthy gyűrűt alapított a szatirikus és humoros műfaj szerzőinek elismeré­sére és ösztönzésére. Az aranygyűrűt és oklevelet minden évben június 24-én, Karinthy Frigyes születése napján adományozzák a rádió belső vagy külső mun­katársának, annak aki a legtöbbet tett a szocialista szellemiségű kabaré, a rá­dió kabaréműsorai színvona­lának emeléséért. Az első kitüntetett Marton Frigyes rendező, a kabaré­rovat vezetője, aki kimagas­ló eredményt ért el a rádió kabaréműsorainak rendezése és szerkesztése terén. Az újonnan alapított gyűrűt és oklevelet dr. Hárs István, a Magyar Rádió elnöke teg­nap ünnepélyes külsőségek között adta át. Csaknem 63 millió forin­tos forgalommal zárult az ünnepi könyvhét, s ez mint­egy tíz százalékkal megha­ladja az elmúlt év vásár­lását. Drucker Tibor, a magyar könyvkiadók és könyvter­jesztők egyesülésének fő­titkára elmondotta, hogy kü­lönösen örvendetes az ipar­városok föllendülő könyv­igénye, az üzemi könyvter­jesztők egyre nagyobb for­galma. Igen jő volt az ünnepi könyvhét kínálata. Rangos művek jelentek meg irodal­mi életünk számos reprezen­tánsának tollából, s igen gazdag volt a kortárs kül­földi irodalom termelése is. Ezúttal is a féláru antoló­giák voltak a legkelendőb­bek, de nagyon sokan keres­ték Nagy László verseinek és versfordításainak négy­kötetes gyűjteményét, Weö­res Sándor egybegyűjtött írásainak három kötetét. Igazolódtak azok a kiadói törekvések, amelyek színvo­nalas tartalmú, olcsó tömeg­könyvek megjelentetésében vélik teljesíteni közművelő­dési hivatásukat: például a Gondolat Kiadó „Magyar. história” című sorozatában megjelent két kötet — Tóth István > A rómaiak Magyar- országon és Péter Katalin: A magyar romlásnak száza­dában — ugyancsak utat talált az olvasóhoz. „Slágerkötet” volt a mai magyar irodalmat képviselő valamennyi könyv, meg­jegyezendő — és ez országos tapasztalat — tovább nőtt a politikai, az ismeretterjesz­tő és az új magyar irodalom iránti érdeklődés. HAJNALI UTAZÁS Az év leghosszabb napja,' fél ötkor már tűz a nap. Jászberény határában ter­metes asszonyság integet: — Bevinne Berénybe? & busz vagy jön, vagy nem... — Menetrendje van annak, néném... — Ajjaj. 1 mink tudjuk ezt, az errevalók. A Petőfi téren, az autó­busz „pályaudvaron” ember, ember hátán. A kis tér kö­rül, a mellékutcákban, tizen­két autóbusz. Érkezés, indu­lás. — Jaj, a kosaram.:: — Szálljon le rólam! — Indulás. — Mit ordít.:: A hűtőgépgyári hullám,’ így mondják. Vagyis a reg­geli csúcs. Az egyik... Feltolakszom egy csuklós­ra. Nyikorgó, rossz, piszkos kocsi. Később megtudtam: valahol már kiselejtezték, át­alakították, össze-vissza más­fél évtizedes jószág. Döcögünk, rángatódzunk ki a Hűtőgépgyárhoz. Zsú­foltság, forróság, kellemet­len olajszag. Az úton biciklis légiók.' Van ugyan kerékpározók­nak kijelölt út, de ott alig- alig karikáznak néhányan. Ötösével egymás mellett, az út teljes szélességében men­nek. ., — Mennyi a menetidő? — Tíz perc. Tizenöt perce jövünk, öt és fél kilométert. Közben egy sorompó. Fülöp Zoltán gépkocsiveze­tő a gyár mögötti fordulóra panaszkodik. — Nézze meg milyen ez az út. Tönkre mennek a ko­csik. .. Az út a kukoricások között kanyarog, kátyús, hepe-hu- pás... — Húsz éve Járja ezeket az utakat. Javult-e itt valamit a közlekedés...? — Nagyon sokat. De a csúcs, az csúcs... Több ko­csi kellene... Az éjszakai műszak jön ki a gyárból. Megtelnek a ko­csik, elindulnak. A lakótelep felöl szőke fiatalasszony sza­lad ki az útra, integet: — Vigyen be az állomásra, előbb elment az autóbusz... A „pályaudvar” régi, rossz bagolyvár. A kalauz-pihenő­ben bokáig érő szemét. Á női WC és a szoba ajtaja szinte egybenyílik. Bűz, ragad min­den a kosztól. A „váróteremben” menet­rend. Megtudom, hogy a Z- jelzett járat páros számú he­tek szombati munkanapján közlekedik, az Y-jelzett a páratlan számú hetek szom­batja kivételével, az R-jel- zett a páratlan számú hetek szombati munkanapján megy, az N-a páratlan számú heteken hétfőtől péntekig, az M, a páros számú heteken hétfőtől péntekig. Jön egy formaruhás asz-' szonyka. — Elnézést, VoMn-alkal- mazott? — Igen, miért? — Megtudná mondanf, ma páros, vagy páratlan hét van... — Majd a forgalmiban, ta-' Ián... Talán, de ott sem megy könnyen... — Kinek páros, kinek pá­ratlan. .. — viccelnek. — Nagy igazság, de ha mégis megközelíthetnénk a kérdést a közlekedés irányá­ból. ..? — Naptár kell. II Taxival próbálkozom. Hat óra öt perctől fél hétig vár­juk a kocsit. Nincs. Valaki megszán: ott áll bent az ud­varban. Tényleg ott a JB 26—95 rendszámú Zsiguli, egy nor­vég kocsi mellett. A szakál­las Viking-utód a Peugeot- ját törülgeti. Korán kelt. A taxis sehol. • Vagy éjszakás volt? Nagyhajú fiatalember ro­han a taxi-állomáshoz. Be- lémbotlik. — Uram,' vigyen ki a „Hűtőbe” megfizetem. .. Na­gyon elltések. — Milyen a közlekedés.. — ökrös fogatok, benzin­motorral. Amikor mindenki fent van, elindulnak... — Az utas sem angyal. Hallottam, a múltkoriban megverték a gépkocsivezetőt. — Volt ilyen is .. De mi­ért. ..? Visszafelé jövet két diák­lány stoppol. .4 Jött egy taxi, a sarkon be­ugrott valaki, elment. A vá­rosi köztisztasági alkalmazott nagyot húz az út porán a seprűjével. Ellep bennünket a por. — Méri nem mennek odább! Holnap a taligája tartalmát önti ránk, ha úgy gondolja nem „odább” vagyunk? Hét óra után Nagy György Volán üzemigazgatóval van randevúm. — Nem sok jót tudok ma­gának mondani, két hónapja vagyok ebben a beosztásban. — Mi a fő baj? — A helyi közlekedésre hét csuklósunk van. A csú­csokkal nehezen birunk... Minden megteszünk, elhihe­ti. .. Sorolja a gondokat, a lehe­tőségeket. Széles látókörű, segítőkész ember. A gond több. Megtudtam, hogy Strompf úrnak, a haj­dani maszek autóbuszosnak ezelőtt harmincöt-negyven évvel majdcsak annyi kocsi­ja volt, mint most az üzem- igazgatóságnak. Persze ki­sebb, korszerűtlen kocsik. De az akkori és a mostam Jász­berény? — Mit várnak a herényiek? — Még ebben az évben öt panorámás autóbuszt ka­punk, s egy csuklós panorá- mást. Ez sokat segít. S ha majd megépül az új pálya­udvar. .. Szalóki László, a városi ta­nács elnökhelyettese ez ügy­ben indul Budapestre, tár­gyalásra. — Nagy gondunk a közle­kedés. Űj járatok kellenének, a Volánnak jobban kellene alkalmazkodni a város meg­változott struktúrájához... Különösen hetipiackor nagy a zsúfoltság. A pályaudvarra nyolc és fél millió kell. Jövőre elké­szül, reménykednek a Volán­nál. Délelőtt végigutazom a he­lyi járatokkal a várost. Négy, öt, tíz, húsz utas... Üresen gurulnak a kocsik. Ez is az igazsághoz tartozik... Délután újra kezdődik a tülekedés, a veszekedés, az idegtépés... .Ilii Tiszai Lajos A Középtiszavidéki és Jászsági Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetségéhez 42 mezőgazdasági és 1 halászati tsz tarto­zik. Tavaly ezekben a gazdaságokban összesen 4,3 milliárd forint értéket termeltek, 3,4 milliárdos árbevételt és 570 millió forintos nyereséget értek el a szövetkezeti tagok, szakemberek: köztük négyezer-ötszáz leány, asszony. A közös gazdaságokban ugyanis a dolgozó tagok 21 százaléka nő. Hogyan becsülik meg ezekben a gazdaságokban a dolgozó nőket? Hogyan váltják valóra a párt nőpolitikái határozatát? E kérdésekre kerestem választ az újszászi Szabadság Tsz-ben. Tisztelet, becsület a nőknek Lovász Dániel, az újszászi Szabadság Tsz elnöke, Bar- ta Imre, a gazdaság párt­titkára. — Ebben a gazdaságban hol dolgozik a legtöbb nő? — kérdeztem. — Az állattenyésztésben és a növénytermesztésben, és mondhatom, a mi asszo­nyaink nagyon becsületesen dolgoznak. Tavaly ünnepel­tük a szövetkezet negyedszá­zados születésnapját. Ha visszagondolok az elmúlt évekre, el kell ismerni, hogy ők mindenkor motorjai vol­tak a közösségnek — mond­ta az elnök. Barta Imre hozzátette: — Meg kellett tanulnunk tisz­telni, becsülni őket. De ezt nemcsak mondjuk, mi való­ban így cselekszünk, mert abban, hogy a gazdaságunk idáig jutott, nagy részük van nekik is. Hová, meddig jutott ez a gazdaság? Ma 5000 hektáron gazdálkodnak. A búza, a ku­korica, a cukorrépa termesz­tését gépesítették — a kézi kapálás már ismeretlen ná­luk, pedig valamikor de so­kat hajlongtak az asszonyok reggeltől estig a földeken. Csak példának említem: a 400 hektáros cukorrépa ve­tésterületet ma 13 ember műveli, ezt a munkát 4 esz­tendeje még mintegy ötszázan csinálták. És öt év átlagá­ban 45—60 mázsát fizetett hektáronként a búza, 60—65 mázsát a kukorica. Ez is a Vékony; barna, szívélyes,’ mosolygós asszony Földi Pé- temé, a szövetkezet nőbi­zottságának elnöke, őt fag­gattam (miközben elindul­tunk a baromfitelepre), mint a legilletékesebbek egyikét: hogy érzik a nők magukat a szövetkezetben ? — Nem panaszkodhatunk, megkapunk minden segítséget a munkánkhoz. Száznyolcvan nőt tartunk nyílván a szö­vetkezetben, de csak nyolc­vanhármán vagyunk, akik dolgozunk, a többiek jára­dékosok, nyugdíjasok. Nők a vezetésben? Ott vagyunk. Én tagja vagyok a vezető­ségnek, de nincs olyan köz­gyűlés vagy vezetőségi bi­zottság, amelyben ne lenne nő. Egyébként a vezetőség közös jó munka eredményei „Csak vége lenne már az esőzésnek — sóhajtottak —, hogy be tudnánk takarítani a termést. Mert most nagyon szép a határ: a bú­za 65—70 mázsát ígér. Jó volt a takarmányborsó is, lett volna 30—35 mázsa hek­táronként, de nem tudunk dolgozni az eső miatt, pedig már zsákban kéne lenni a termésnek. Ha így haladunk, nem lesz több 10—15 má­zsánál.” Az állattenyésztés is az eredményes ágazatok közé tartozik Űjszászon: tavaly többek között 800 bikát hiz­laltak, és ennek 98 száza­léka megfelelt az export kö­vetelményeknek. Harminc­ezer baromfi, 5 millió tojás, ebből 3,5 millió exportképes tenyésztojás. De sorolható hosszan az eredmény. 1 — A nők? Mondok példát — így az elnök. — A borjú­nevelőben két asszony dol­gozik. Korábban 15 állat hul­lott el egy-egy évben. A két asszony két esztendeje ke­rült oda, azóta az elhullás 1—2 állat évente, de a sza­porulat a duplájára nőtt Egy szó mint száz: jól dol­goznak, és mi becsüljük őket ezért — Alapszabályba rögzítet­tük a nők jogait és kötele­zettségeit. Ez is szavatolja, hogy semmiben sem szen­vedhetnek hátrányt — teszi hozzá a párttitkár. rendszeresen figyelemmel kí­séri nődolgozóink gazdasági, szociális helyzetét, és rend­szeresen napirendi pont tár­gya a nőpolitikái határozat végrehajtása. — A munkakörülmények megfelelnek? — kérdeztem, de ezt már a Kállai Éva szocialista brigád tagjától, Kálmán Jánosnétól, aki 5 éve dolgozik a baromfitele­pen. — Tessék körülnézni. Szép a telepünk, igaz, a be­tonút még hiányzik, de már van fürdő, öltöző, pihenő­szoba. Két évvel ezelőtt több gondjuk volt a nőknek, de akkor kértek, teljesült. A szövetkezet szállítja most már a nőket is a munka­helyükre és vissza, haza. Az I. számú üzemegységben leiépültek a szociális helyi­ségek, a Il-es üzemegységben jövőre készülnek el. És ami nagyon fontos: ott tevékeny­kedhetnek, ahol szeretnek, és ahová szakképzettségük rendeli őket. Büszkék arra, hogy közülük már kettőnek technikusi végzettsége van, így vezető beosztásban dol­goznak. Hogy is mondta az elnök? '„ősztől a helyi gimnázium­ban szövetkezeti osztály is indul levelező tagozaton, ahol az érettségi mellé szak­munkás bizonyítványt is kapnak a tanulók, akik kö­zött több asszony és lány lesz. De vannak, akik most a nyolc általános megszer­zésével birkóznak.” Vagyis nem feledkeznek el a tanít­tatásról sem; — És a kereset? — Az átlagkereset 30 ezer forint körül volt tavaly. Vagyis nálunk érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő bért elve. Sőt, két év alatt összesen tizenöt nő kapott valamilyen kitüntetést, 25 ezer forint pénzjutalommal és 45 napi jutalomszabadság­gal. Az idén például nyolc asszonyunk utazott a nőnapi különvonattal Csehszlová­kiába a szövetkezet költsé­gén. Most meg Bulgáriába készülnek többen — mondta Földiné, és hozzátette — a többgyerekesek minden év­ben iskolázási segélyt kap­nak, sőt azok is, akik egye­dül nevelik gyereküket. Minden szombat szabad L — Gond nincs is ilyen­formán a szövetkezetben? — Hát, most már egyre kevesebb: nagyon szerettük volna, ha bevezetik nálunk is a szabad szombatot. A közgyűlés döntött: január 1- től minden szombatunk sza­bad. Váltással látjuk majd el az állatokat — szólt Kálmánná. — Eddig közétkeztetés csak nyáron volt nálunk. A vezetőség úgy döntött, hogy ezt egész éven át biztosíta­nunk kell. Most létesít a szövetkezet ebédlőket két helyen, hogy ez a kérés is teljesülhessen — magyaráz­ta Földiné. Lovász Dániel/ szerint: — Sok még a tennivaló, hogy megoldják a megfelelő szo­ciális ellátást. De ez nem csak az akarattól függ...’ minden esetre, mi megtesz- szük, amit lehet. Es az asszonyok? — „Dol­gozunk becsülettel, ez a mi érdekünk is.” Varga Viktoria Ott vannak a vezetésben Diákok és üzemek Vége a tanításnak. Ä tan­könyvek a szekrény legal­jára kerülnek, s irány a he­gyekbe, a vizekre. A tervek megvalósításához azonban többnyire pénz kell. Mit tesz ilyenkor a diák? Elmegy dolgozni — ha van hová? A kérdésre a válasz meg­nyugtató: van... A szolnoki városi tanács néhány héttel ezelőtt jelentést kért a he­lyi vállalatoktól: hány ta­nulót tudnak nyári munká­ra fogadni, milyen munkára és milyen fizetés mellett? A beérkezett adatok sze­rint Szolnokon egy hónap alatt több mint nyolcszáz diák dolgozhat átlagosan 1200—1500 forintos fizetésért. Ugyanígy a megye többi vá­rosában és községében is kedvezőek a munkalehetősé­gek — összesen ezerkétszáz fiatalt tudnak foglalkoztatni. Az általános iskolások a gé- nak, csak szabad területen, na, csak szabad területen. Így Szolnokon (például) a Lenin Tsz-ben kaphatnak „állást” majd kétszázan, de előbb meg kell érni a para­dicsomnak. Számításba jö­het még az állami gazdaság és a kertészeti munkát adó útfenntartó vállalat. Más városokban, illetve közsé­gekben jobb az iskolások helyzete a helyi termelőszö­vetkezetek ugyanis bősége­sen „ellátják” az igényeket. • • • Nézzük benn az üzemben: „mennyiért csinálod ezt, kis barátom? öt forint órabé­rért? Na, ülj le, ne erőltesd meg magad. Látod én tizen­kettőért csinálom, nem sok, de nem is „húzom” meg magam. A munkához úgy kell hozzáállni... stb.” A nagy üzemi „teoretikusok­tól” idéztünk, akikkel lép­ten nyomon találkozhat a tanuló. Következzék egy má­sik típus ebből a csoportból. „Szaladj fel öcsi a Bandi bácsihoz, hozd el a kanyar- fúrót és a homálymérőt”. Néhány perc és a „jóízű tréfa” ... áldozata kétrét gör­nyedve közeledik a legsú­lyosabb (de még a baleset- védelmi szabályokban előírt 20 kilogramm alatti) lend­kerékkel. Ez is az üzemi képhez tartozik. Üzemi kép, s nem mindegy, hogy milyen. Nem mindegy, hogy a gyerek, vagy a fiatalember szemé­ben milyen tapasztalatok raktározódnak el a pár hét alatt. Többségük ugyanis először, vagy másodszor ke­rül „életközeibe” a munká­val. Először, vagy másodszor érezheti, hogy szükség van arm amit csinál. A nyári munka sokkal több mint szünidei kaland, vagy vi­dám mulatság. A gyerekek megtanulhatják becsülni a pénzt — mert munkával keresték. Véleményt alkot­nak a felnőttekről — s nem mindegy, hogyan ismerked­nek meg azzal a szóval, hogy brigád, vagy üzemi közös­ség. h. j, ] Ujj!# Jjjj gfjL ägji SffiS mär természetes

Next

/
Oldalképek
Tartalom