Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-25 / 147. szám
SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 1975. június 25. u. Emlékezés Koreára meg voltam elégedve. Nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy ideje betakarítani a termést. Minthogy minden előkészület megtörtént, annál jobb, minél gyorsabban kezd- , jük.” A szocialista Korea meg-é semmisítésére indított agresszív háború kudarcba fulladt. 1953 júliusában Pan- mindzsonban aláírták a fegyverszüneti egyezményt. A háborús károkat, a testvéri szocialista országok támogatásával, gyorsan helyreállították és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megindult a szocialista iparosítás; útján. A koreai háború kirobbantása óta eltelt negyedszázadban alapvetően megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok: az imperialista erők hidegháborús politikája helyett a szocializmus erőinek, a békés egymás mellett élés elve alapján álló politkája formálja a nemzetközi helyzetet. Ám éppen Korea helyzete másra is figyelmeztet. Schlesinger, az Egyesült Államok hadügyminisztere a Vietnamban elszenvedett vereség után fenyegető nyilatkozatban jelentette ki: egy koreai konfliktus esetén az Egyesült Államok sokkal határozottabban lépne fel a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szemben, mint a vietnami konfliktus idején a Vietnami Demokratikus Köztársasággal szemben tette. E fenyegető nyilatkozattal egyidősen az amerikai hadvezetés erősíti a Dél-Koreába vezényelt 42 ezer főnyi amerikai haderő ütőképességét. Az ország békés egyesítésének legfőbb akadálya a Dél-Ko- reában állomásozó amerikai haderő. Éppen ezért a nemzetközi enyhülés megszilárdításáért küzdő erők, a KNDK népével és kormányával együtt állhatatosan küzdenek azért, hogy az Egyesült Államok vonja ki Korea déli részéből az ENSZ zászlaját jogtalanul használó csapatait. A NEGYEDSZÁZADA kirobbant pusztító agresszív háborúra emlékezve népünk is kifejezésre juttatja: Korea népe mellett áll a hazája békés újraegyesítéséért folyó küzdelemben. (K S) Az irányítás tökéletesítése Közigazgatási reform Lengyelországban Évekkel ezelőtt megkezdődött Lengyelországban az ország közigazgatási szerkezetének, irányítási rendszerének és az állami szervek tevékenységének korszerűsítése. Ä LEMP 1971-ben lezajlott VI. kongresszusa Lengyelország társadalmi-gazdasági fejlődésének nagyléptékű programját jelölte ki. A program megvalósításának egyik feltétele az volt, hogy mozgósítsák a társadalom alkotókészségét és a benne rejlő tartalékokat, a többi között az állam- és gazdaságirányítási rendszer tökéletesítése segítségével. IWEÓNVSiiB ELŐTT Negyed százada a Koreai-félszigeten 'csapott melegháborúba a második világháborút követően' a szocialista világrendszer összeroppantá- sát célzó imperialista hidegháborús politika. A Dél-Koreában amerikai patronálássai hatalomra futtatott Li Szin Man rendszere negyedszázada 1950. június 25-én hajnalban robbantotta ki a három évig húzódó, pusztító háborút. A HÁBORÚT követő évtizedben egyes körökben újra és újra vitatták, hogy 1950. júniusában ki voit a támadó fel Koreában. A nyugati, burzsoá szakirodalomban akadtak, akik azt állították, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság indította meg a támadást. Az immár történelmivé vált dokumentumok egyértelműen megcáfolják az ilyen állításokat. Fénykép készült 1950. június l^-án Dulles amerikai államtitkárról, amikor a 38. szélességi kör mentén megszemlélte Li Szin Man Hadseregét. E szemle után, mint az egykori szöuli belügyminiszter, Kim He Szék emlékiratában megörökítette, Dulles Li Szin Mannak kijelentette: „Az ellenőrzés során mindennel Vádemelés Tanaka szellemvállalata ellen A tokiói körzeti ügyészség „a bizalommal való visszaélés éS" illegális telekügyletek lebonyolítása” címén vádat emelt Tanaka volt miniszterelnök egyik „szellemvállalatának” a shinszei- Kigjo-nak több vezetője ellen. A papíron létező vállalat üres, telefon nélküli irodával, valamint öt vezetővel rendelkezik. A hivatalosan bejegyzett alaptőkéje azonban hatszáz millió jenre rúg. Ez a vállalat biztosította Tanaka számára azt a több milliárd jent. amelynek segítségével szabályosan megvásárolta magának a konzervatív pártelnökséget és a miniszterelnöki posztot. A szellemvállalat fő feladata a közvetítés volt a Tanaka- család kezelésében levő vállalatok és más cégek között. Egy-egy ilyen közvetítés alkalmával a Shinszei Kigjo néhány óra leforgása alatt többszáz millió jent keresetté hogy azután azt Tanaka politikai adományokat gyűjtő központjához továbbítsa. Megfigyelők rámutatnak, hogy a szellemvállalat vezetőinek vád alá helyezése csupán a jéghegy csúcsát érinti a Tanaka politikai bukását eredményező botrányban. Tanakát az adóügyi hatóságok olyan minősítéssel mentették meg, hogy nem adócsalásokat, hanem csupán „tévedéseket” követett el. A kormány utasítására az adóügyi hatóságok megtagadták a volt miniszter- elnökre nézve terhelő adatok kiszolgáltatását a vizsgálatot folytató rendőrségi szerveknek. Tokióban kételkednek abban, hogy a mostani vádemelés kapcsán fény derülhet a Tanaka-család illegális üzelmeinek valódi méreteire. A vádhatóságoknak meg kell majd elégedniük azzal, hogy legalább Tanaka szellemvállalatán üthetnek egyet. Amerikai diszkrimináció Az amerikai kormány tokiói nagykövetségén keresztül közölte a Japán Kommunista Párttal, hogy nem engedélyezi a párt küldöttségének beutazását és részvételét az Amerikai Kommunista Párt június 26-án megnyíló XXI. országos kongresszusán. A Japán Kommunista Párt vezetői Ford elnökhöz intézett táviratban fejezték ki erélyes tiltakozásukat a diszkrimináció miatt. A LEMP KB XVII. plénuma májusban megtartott ülésén megvitatta és megvalósításra átadta a kormánynak az államhatalom és közigazgatás helyi szerveinek új felépítéséről, valamint az ország új területi beosztásáról szóló tervezetet, amely az addig érvényben lévő háromlépcsős tanácsi és köz- igazgatási szervezet helyébe kétlépcsős felosztást vezetett be. A mostani reform egyik szakasza az államhatalom és a közigazgatás helyi szerveinek új szerkezeti felépítéséről szóló terv 1972-ben megkezdődött fokozatos bevezetésének. Mikroszerkezet: nagyközség A reform előtt az állam- hatalom szervei háromlépcsős szerkezetben működtek: vajdaság, járás, község. A legalsó, s egyben az állampolgárhoz legközelebbi állami szerv a községi tanács volt. A községek korlátozott jogkörrel rendelkeztek és csak kis terület felett gyakoroltak irányítást. Az ország dinamikus fejlődése következtében azonban, ami együtt járt új gazdasági körzetek és ipari központok keletkezésével, a közigazgatási egységek adminisztrációs határai Egyszerűen túl szűkeknek, az államhatalom alapvető láncszemei, a községi tanácsok pedig túl gyengéknek bizonyultak a megnövekvő feladatokkal és követelményekkel szemben. Az 1972-ben megkezdett reform első szakasza az államhatalomnak és közigazgatásnak éppen ezt a fokát érintette. A községek helyébe, mint önálló társadalmigazdasági mikroszerkezetet a nagyközségeket állították. A nagyközségek nem csupán kétszer nagyobbak a községeknél, de ugyancsak ide helyezték át az első fokú alapvető közigazgatási feladatok súlypontját. Egyúttal kiemelték a nagyközségi tanács feladatköréből az adminisztrációs és gazdasági teendőket. őket, az egyszemélyi felelősség elve szerint, a nagyközségi hivatalok látják el. A nagyközségi hivatalok széles illetékességi kört kaptak, személyi állományukat kiegészítették. A reform 1973-ban lebonyolított második szakasza a vajdaságokat és járásokat, tehát a második és harmadik lépcsőt érintette. És itt is — a nagyközségek mintájára — külön választották a képviseleti és végrehajtó szerveket. A közvetlen adminisztrációs munka alól felszabadított tanácsok (képviseleti szervek) megerősödtek, mint a szocialista demokrácia, az államhatalom és a társadalmi önkormányzat szervei. A tanácselnöki tisztségek betöltésével a helyi pártszervezetek első titkárait bízták meg. Ezzel egyidőben ez állami közigazgatási helyi szerveiként megalakították a vajdasági és járási hivatalokat, vezetőiket vajdasági szinten vajdának, városi szinten pedig elnöknek hívják. Helyben oldják meg Piotr Jaroszewicz miniszterelnök értékelte a LEMP KB XVII. plénumán a tanácsok tevékenységét. Hangoztatta: a reform vitathatatlan értéke az, hogy felszabadította az államhatalom és közigazgatás helyi szervei5000 politikai fogoly az uruguayi börtönökben Az Uruguay Kommunista Párt illegális lapjában, a Carta Semanalban felhívást tett közzé, s ebben követeli a Bordaberry-rezsim politikai foglyaival szemben elkövetett kegyetlenkedések haladéktalan beszüntetését. A kommunista párt felhívásában felszólítja az uruguayi népet és a nemzetközi közvéleményt, harcoljon a kínvallatások ellen. Ezidő szerint több mint 5000 politikai fogoly sínylődik a rezsim börtöneiben. Az 10 000 polgári személyt — elmúlt években több mint köztük kiskorúakat is — tartóztattak le. A széleskörű szolidaritási kampány Carlos Borche-nak, az uruguayi újságíró szövetség elnökének szabadon bocsátását eredményezte. Carlos Borche-t ez év április 3- án a sajtószabadság elfojtása elleni tiltakozása ürügyén tartóztatták le. ben lakozó energiatartalékokat, a kezdeményezőkészséget és vállalkozószellemet, arra sarkall, hogy a helyi problémákat helyben oldják meg. A változtatások kedvező tapasztalatai lehetővé tették a reform harmadik szakaszának végrehajtását. Vagyis: az eddigi háromlépcsős közigazgatási felosztás két- lépcsőre változtatását, valamint az új, területi — adminisztrációs felosztás bevezetését. Lendíti a népgazdaság fejlődését Megszűnik egy közbeeső láncszem, a járás. Ahogy erősödtek a nagyközségek, úgy vették át az addig a járások hatáskörébe tartozó feladatokat. A járások ezáltal egyre nagyobb mértékben elveszítették szervezőirányító jellegüket és az egyszerű továbbító szerepét kezdték játszani a vajdaság és a község, illetve város között. A felsőfokú képzettségű káderek, akik egykor a járásoknál dolgoztak, ma a nagyközségeket és a népgazdaság különféle ágazatait erősítik. A reform a nagyközségeket és városokat az első lépcsőbe sorolja, a vajdaságokat pedig a másodikba. A 314 járás megszüntetésével megváltozik a vajdaságok szerinti felosztás. Az eddigi 17 vajdaság és 5 vajdasági jogú város helyébe Lengyelországban 46 vajdaságot és 3 nagy, városi agglomerációegyüttest alakítottak ki: a varsóit, a lódzit és a krakkóit. Ily módon csökkentvén a vajdaságok területét, lehetőségük nyílik majd a tanácsoknak és közigazgatási szerveknek arra, hogy hatásosabban irányítsák a vajdaság ügyeit, és hogy helyben oldják meg az alapvető teendőket. Az új felosztás szintén figyelembe veszi a gazdasági mikrokörzetek természetes kialakulását és az ipar és mezőgazdaság távlati fejlesztési terveit. Rrystyna Morawiecka Milyen furcsa, amikor Pelé, a „fekete gyöngyszem” virágkorát élte, amikor csillaga a lagdarúgás egén leg- fennebb és legtisztábban ragyogott, akkor nem volt sorozat róla a televízióban; amikor még hazája színeiben a brazil 11 sikereinek fő kovácsa volt, oktatófilmet nem láttunk arról, hogy Pelé miként fejel, hogy passzol, hogy rúg büntetőt, és így tovább. Most meg sorozatban egy héten két este is Pelé- bemutató van a képernyőn. És hogy ez minek köszönhető? A Pepsi Cola cég felcsapott Pelé-prókátornak. De aki ismeri a kapitalista üzleti világ szellemét és törvényeit, jól tudja, hogy nem önzetlen prókátorságról van szó. Igaz, a filmben a kitűnő labdarúgóval nem itatnak meg minden percben egy- egy üveg colát, ahogy reklámfilmekben általában szokás. De ravaszul az üzleti propaganda mégiscsak megbújik közvetve a részletekben, a részletek mögött. A film kockáin például gyakran tűnnek fel focizó gyerekek. Közismert, Pelé imádja őket. Ha pedig így van, a dúsgazdag hűsítőital-cég jön és filmen lehetőséget teremt számára, hogy már necsak a brazil labdarúgó-csemetéket, hanem az egész világ gyermekfocistáit oktassa. Micsoda „áldozatkészség” ez egy merőben üzleti kereskedelmi cégtől! A gondolatsort lehet folytatni egészen addig, hogy az egész Pelé-bemutató sorozatról végül is kiderül, hogy a Pepsi Cola cég ravaszul kigondolt dicsérete. Mindenegyes folytatás megkapja a maga névjegyét, az utolsó szó a filmen, nálunk a film után mindig a Pepsi Cola cégé. Készítette... Innen, ettől á mondattól visz- szafelé pergetve nekem már Pelé csodálatos megoldásai sem tűnnek olyan varázslatosnak. Valahogy érzem benne az üzlet, a pénz szagát. Másrészt az is megzavarja élvezetemet, hogy tudom, aki évekkel ezelőtt kötötte az ebet a karóhoz, hogy semmiféle csábításért nem hagyja ott szeretett Brazíliáját, most rrtégis 5 millió dollárért egy amerikai csapatban „kergeti” a labdát. Éppen ezért, mert ilyen kicsengése is van énnek a reklámfilmnek, ilyen gondolattársításokra is alkalmat ad, nem tudom sportpolitikai szempontból a legalkalmasabb időpontban vetíti-e a mi televíziónk, amikor közismert, hogy a magyar labdarúgásban is felütötte fejét a túlzott anyagiasság. A labdarúgó-tudását hovatovább üzleti meggondolásból áruba bocsátó „gyöngyszem” csillogtatása a mi képernyőnkön — bennem kellemetlen mellékízzel párosul. Pelé brilliáns technikája gyönyörködtető önmagában, a hűsítő cola ellen sincs kifogásom, de Petébe oltott Cola-reklám rossz szájízt hagy maga után. Szomszédosunk Megéri, tágítja világunk körét, s a kapcsolatok, amelyek így születhetnek, mint amire példa volt a dunaújvárosi és kassai találkozóban, még az internacionalizmus eszméinek erősödését, gyarapítását is szolgálják. Az ember hajlamos arra, és egy üzem is, egy közösség is, hogy begubózzék saját problémáiba. A kitekintés éppen ezért mindig felfedezés is. Hogy például másnak is lehetnek hasonló gondjai, vagy éppen hasonló örömei. Ez derült ki a kedd esti szomszédolásból is, amikor két vasmű, a kassai és a dunaújvárosi dolgozói cseréltek gondolatot és ismerkedtek meg egymás munkájával, amelyben sok közös vonást fedezhettek fel. Így az eszmecsere tapasztalat- szerzéssé is vált. Van még javítanivaló magában a műsorban. És most nem az előfordult hangtechnikai hibák kijavítására gondolok. Hanem elsősorban a közvetítésben realista követelményként jelentkező igények teljesebb és tisztább megvalósítására. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy egy üzemi riport igazabb lesz attól, ha a hátteret mindenáron zakatoló, zajos gépek adják, ha az üzemi környezet a maga naturalizmusával is jelen van. A fő, hogy a riport: igaz legyen. És minden külsőségben megragadható hűség csak annyiban érdekes, amennyiben a kifejezendő gondolat igazságát erősíti. Ebben még jócskán tapasztalható bizonytalanság a televíziós riportok gyakorlatában. Így azután megesik, itt is előfordult, hogy a túlzottan zajos natúr környezetben elhalványul az emberi hang, a gépek túlharsogják a gondolatot. Mindezt csak azért említem, mert bizonyára a most elkezdődött szomszédolásnak lesz majd további folytatása. A televíiíó-«mindig komolyan vette és veszi — az elmúlt hét is példákkal szolgált — történelmi hagyományaink egészséges ápolását. Szívvel-lélekkel rajta van, hogy kulturhistóriánk kiemelkedő személyiségeiről ne feledkezzünk meg, s nem csak kötelességét teljesíti, hanem általában ösztönöz is a hagyományok ápolására. A 300 éve született európai látókörű Apáczai Csere Jánosról készült összeállításban is — szerkesztő Müller Magda — nemcsak felidézte egy izgalmas és gazdag életmű kiemelkedő állomásait, hanem lelkiismeretébresztő módon szólt az utókor, a mi felelősségünkről is, tudniillik, hogy művelődésünk tartalmában, az oktatás egészében miért nem kap megfelelő helyet és őt megillető szerepet a tudós pedagógus, a racionalista gondolkodó életműve. Érdekes, hogy ugyancsak szombaton egy másik kiemelkedő személyiség tragédiáját élhettük át — ihletett tolmácsolásban. Ádám Ottó rendezésében Németh László Száchenyijét mutatta be a televízió. A képernyőn hiánytalanul ábrázoltatott a 70 éves öreg Széchenyi nem mindennapi drámája. Az tudniillik, hogy elzárva a külvilágtól körülvéve a besúgók tömegétől, a gyanakvás, az intrikák légkörében a „nagy magyar” miként vív-' ja harcát tovább a Bach- rendszerrel, hogyan szegül szembe a hazug propaganda minden fondorlatával — „bezárva ” a döblingi őrültek házába. A klasszikus szerkezetű tragédia, mely időben, színhelyben és cselekményben is rendkívül egységes, tökéletesen illeszkedik a képernyő jelenlegi lehetőségeihez és esztétikai követelményeihez. Így hát kézenfekvő, hogy a Széchenyiből tévéjáték született. Ádám Ottó legfőbb érdeme a kidolgozott helyzetek, a játék pontossága, a színészek biztos kezű irányítása. A szerepeket megformáló színészek közül a címszerepet alakító Bessenyei Ferenc robusztus Széchenyit állított elénk. Nem olyat, amilyet a közismert képek alapján magúnkban elképzeltünk. Külsejében ez a Széchenyi mintha inkább Kossuthra ütött volna, viszont abban, ahogyan a diabolikus suhanc szertelenségét, indulatait lefogja, az érvelés elevenségében és mélységében benne foglaltatik a Széchenyire oly jellemző félelmetes intellektus is. Rajta kívül Haumann Péter, Tímár Béla, Némethy Ferenc játéka emlékezetes. Röviden Pénteken este Győrben ütöttte fel tanyáját a televízió, hogy bemutassa a vizek városát. Ha arra gondolok, hogy a Hazai estékben miként tettek-vettek a diákok, s hasonló helyzetben most mit műveltek a hivatásosak, az összevetés nem túlságosan előnyös az utóbbiakra nézve. V. 51.
