Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-24 / 146. szám

1975. június 24, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Budapest hullámhosszéi A kevesebb néha több — ez a már-már közhely sze­rű igazság jutott eszembe, 'amikor az elmúlt hét rádió­műsorai közül e kiválasz­tott kettőről készültem ír­ni, mert mindkettő anyagá­nak bőségével ejtett zavar­ba, s ez táplálta hiányérze­tem is. Nem ritkák a rádió, egyébként gondolatilag, s többnyire formaiig is ötletes műsorai között az ezekhez hasonlók, így talán nem merész az általánosítás: nem a műsoridőt kellene a témá­val kitölteni, hanem a té­mához igazítani úgy a mű­soridőt, hogy amit a hallgató kap, az a lehető legteljesebb legyen. Két határ Bokor Péter és Grósz And­rás az 1944—45-ös házas­sági anyakönyvekben felbuk­kanó emberekkel folytattak beszélgetéseket, s ezekből ■ kiindulva állítottak össze egy olyan dokumentumjáté­kot, amely nagyobb drama­turgiai fegyelemmel akár a , legjobbak közé is felnőhe­tett volna. Az összeállítás gerincét egy hajdan volt gyerekszere­lem két főszereplője adják, akiket a háború, az akkori körülmények, s némi korlá­toltság, emberi álhatatlanság szakított el egymástól. Ha a dokumentum játék azokat az elemeket, beszélgetésrészle­teket — amelyek szintén dokumentumként a darab­ban felmerülnek — e köz­ponti cselekményszál köré rakja, ha valamennyi epizód érthetőbb és egyértelműbb összefüggésben állna e két ember sorsával, akkor talán sikerült volna igazi drámá­vá formálni. Természetesen adódna egy másik megoldás is: a do­kumentumok erejével érzé­keltetni az akkori viszo­nyokat — s ha a szerzők mindezt egykori házasság- kötések ürügyén teszik, ám legyen. Csakhogy ők érezhe­tően mindkettőt akarták, így nemcsak műfajilag ér­ződik éretlennek ez a do­kumentumjáték, hanem za­varba is ejti a hallgatót. A hagyományostól eltérő formát választott a méltán népszerű Rádiólexikon ar­ra, hogy húszéves fennállá­sát megünnepelje. Jubileumi, körkapcsolásos különkiadás­sal jelentkeztek a műsor szerkesztői; Budapesten, Pé­csett, Szegeden és Veszprém­ben gyűjtöttek össze szak­embereket, tudósokat, akik a hallgatók kérdéseire vála­szoltak. Pontosabban: válaszoltak volna, ha vagy a szűkre szabott negyven perc lett volna több, vagy a kérdés kevesebb. Megszoktuk ugyanis, hogy a Rádiólexi­kon, legalább a tudományos ismeretterjesztés szintjén, egy-egy felmerülő kérdésben igyekszik bennünket össze­foglaló válasszal eligazítani. Most sajnos erre nem volt lehetőség. Ha csupán címszavakban elsoroljuk, mennyi minden­ről esett szó (attól kezdve, hogy betegség-e az öreg­ség, van-e a Nílusban sok krokodil, hogyan alkalmaz­kodik a súlytalansághoz a szervezet, milyen hangszer a szintetizátor, addig, hogy el­képzelhető-e az agyátülte­tés, milyen lesz a kiskörei víztároló élővilága, hogy a csillagászok, az űrkutatás mit vár az 1982-es évtől, amikor a nap bolygóinak ritka együttállása bekövel^- kezik) nos, úgy érzem, bár nem is soroltam fel min­dent, ez is bizonyítja, hogy egy-egy témakört csupán érinteni lehetett. így aztán az volt a hall­gató benyomása, hogy szinte csak a jubileum indokolta megannyi tudós szakértő összehívását, hiszen e sok érdekes dologról végül is »agyon keveset tudtunk meg. L . — trömböczky — . Államvizsga a jászberényi Tanítóképzőben Befejeződtek a kulturális hetek Országos bányász fúvószenekari találkozó Szolnokon A szolnoki MHSZ-Olajbányász fúvószenekar térzenét adott a Kossuth-téren Vasárnap az országos bá­nyász fúvószenekari találko­zóval befejeződött a szolno­ki kulturális hetek színvona­las eseménysorozata, mely­nek egy-egy állomását olyan rendezvények fémjelezték, mint a Vándor Sándor mun­kás- és ifjúmunkás énekkari szemle, a megyei pedagógiai napok, az országos néptánc fesztivál, a szimfonikus ze­nekarok országos fesztiválja, vagy a művésztelep múltját idéző' alkotások kiállítása a Nemzeti Galériával, illetve a bécsi Galériával együttmű­ködve. A bányász fúvószenekarok fesztiválja méltán zárta a kulturális heteket, öregbítet­te Szolnok művészetpártoló hírét. Tizenegy zenekar öt­száz tagja szerzett kellemes perceket nemcsak a megye- székhely, hanem térzenevei Törökszentmiklós és Tószeg lakóinak is. Vasárnap délelőtt a Ság- vári Endre megyei Művelő­dési Központban a szolnoki MHSZ Olajbányász Zenekar, a perecesi Bányász Zenekar, a salgótarjáni Bányász Zene­kar, a mecseki Ércbánya ze­nekara, a mecseki ' Szénbá­nyák központi zenekara és a nagykanizsai Olajbányász Zenekar, részvételével orszá­gos minősítő hangverseny volt. A nagykanizsaiak és a szolnokiak kivételével vala­mennyi részt vevő együttes már korábban aiany fokoza­tot szerzett, így számukra annak megtartása volt a cél, amit mindannyian el is ér­tek. A nagykanizsai fúvósok ezüst diplomát kaptak, a szolnoki MHSZ-Olajbányász Fúvószenekar peoig sikeres szereplésével a hagyományos zenekari kategóriában arany diplomát szerzett. Eredmé­nyük elismerésre méltó, hi­szen egy nem nagy múlttal rendelkező együttesről van szó, amellett a zenekar tag­jai tizennyolc vállalattól ver­buválódtak, s diákok, nyug­díjasok is vannak közöttük. Elképzelhető, hogy Kiss Jó­zsef karnagynak a szervezés is mennyire nehezíti munká­ját. Lénárth Elek. a zsűri el­nöke elismeréssel nyilatko­zott a szolnoki olajbányász fúvószenekarról. Fejlődését egy gyorsan kivirágzó üveg­házi növény kiteijesédéséhez hasonlította. Remélhetőleg a rövid idő alatt elért arany fokozat inspiráló hatással lesz további munkájukra. A zsűri elégedett volt a fesztivál színvonalával. A korábbi minősítő hangverse­nyekhez képest biztató előre­lépést, gyors ütemű fejlődést állapított meg. A zenekarok erényeként könyvelte el, hogy a hangversenyeken gyakran szereplő zenekari művek mellett új, vagy rit­kán hallott kompozíciók be­mutatására is eredményesen vállalkoztak. Bemutatkozá­sukra figyelemre méltó mű­( vészi fejlődés, gazdag műsor­választás, a koncertszerűbb hangzásra való törekvés a jellemző. Zenélésük túlha­ladt a könnyen előadható művek műsorra tűzésén. Az egyöntetűség, a műsorigé­nyesség mellett a tiszta hang­zás tekintetében is nagy a fejlődés. A zsűri véleménye szerint azonban a teljes felszaba- dultság könnyedség még nem tapasztalható minden zene­karnál, egészében véve azon­ban az előző minősítő hang­versenyekhez képest ilyen te­kintetben is kedvező a vál­tozás. Egyre inkáob rájönnek az együttesek arra, hogy a minősítés nem görcsös erő­feszítést igénylő verseny, ha­nem a fejlődés adott szintjé- , nek lemérése, tanulság a to­vábbi munkához. Az országos fúvószenekari találkozón nemcsak azok az együttesek vettex részt, akik a minősítő hangversenyen szerepeltek, hanem — mint már azt korábban hírül ad­tuk — többen is. Közülük kü­lönösen két együttes, a Ma­gyarországon ideiglenesen ál­lomásozó szovjet Déli Hadse­regcsoport központi zenekara és a dorogi bányász Koncert Fúvószenekara nyerte el a közönség tetszését. Lenyűgö­ző előadásuk inspiráló hatás­sal voít a többi együttesre is. — Simon — — Ez a hét is jól kezdő­dik, államvizsgával, — só­hajt a Jászberény felé döcö­gő . vonaton fülketársam, majd pillanatnyi szünet után társnője folytatja: — Minden jó, ha a vége jó. Szombaton diplomaosz­tás. De addig... Addig hatvankilenc nap­pali, ötvenegy levező és har­minc kiegészítő tagozatos hallgató járul vizsgabizott­ság elé a jászberényi Taní­tóképző Intézetben. Reggel nyolc óra, kezdő­dik... A három vizsgabi­zottság elnöke — dr. Majo­ros Károly, a megyei párt- bizottság titkára, Miklósvári Sándor, miniszteri főtaná­csos és dr. Fábián Zoltán, a tanítóképző intézet igazgató- helyettese — rövid, afféle idegnyugtató tájékoztatót tart, aztán a jelölteké a szó... Azaz... először is tételhú­zás következik. Van, aki jobb kézzel, van aki ballal próbál szerencsét — s olyan is akad, aki közben behuny­ja a szemét. Sikerült? Jó tétel? Talán... A 2. számú bizottság előtt először Andrásy Attiláné ad számot tudásáról. Rövid vázlat, aztán az első két vázlatpont részletes ismer­tetése következik. Folytatná tovább is, de most1 a bi­zottság kérdez. , Miért?... hogy?... milyen?-. Negyedóra telt el, vagy talán húsz perc? Andrássy- né számára minden óráknak tűnhet. Még egy kérdés, az­tán még egy, s most vége. Végre... Villámgyors helycsere, Pápai Mariann öl a „vizsga­székbe”. A kilences tételt húzta, nézzük csak: „Az ál­talános iskola alsó tagozatá­ban oktatott tantárgyak va­lamelyikén mutassa be a 6— 10 éves tanulók erkölcsi tu­data, érzelmi és magatartá­Az idei nyári egyetemek közül elsőként az óvodape­dagógiai nyílt meg tegnap Kecskeméten. , A hat napig tartó, magasszintű tovább­képzési fórumon az óvodá­sok irodalmi és nyelvi neve­lésének újabb eredményeivel sa fejlesztésének lehetőség geit és módjait”. Szép, okos felelet. Mari- annt bizonyára megnyugtat­ta, hogy „nem harapták le”, társnője fejét. Bent tehát nyugalom van, de kint... Anrássynét, majd Pápai Mariannt nyúzzák: „mondd, milyen volt, nehéz?” — Csudát, könnyebb mint egy kollokvium — hangzik a megnyugtató válasz, me­lyet természetesen senki nem vesz komolyan. Hiába, az államvizsga az állam­vizsga — ezen izgulni kell. Hogy azért másról is szó essen, az újságíró kérdez. Hová, merre az államvizsga után? — Sopron. — Budapest. — Jásztelek. — Zagyvarékas — hangza­nak a válaszok sorra, aztán később a tanulmányi osztá­lyon egy szabványos sta­tisztikát is kapok. Eszerint a hatvankilenc nappali tagozatos hallgató közül tíz társadalmi ösztön­díjas volt, negyvenkilencen pedig az áprilisi, úgyneve­zett első pályázat során he­lyezkedtek el. A „maradék” tízből most már csak hatan tanácstalanok — személyes problémák nehezítik elhe­lyezkedésüket. Már búcsúznék, amikor reggeli útitársnőmmel talál­kozom: — Sikerült — újságolja boldogan —, most már a hú­gomért izgulhatok. Június 25-én itt lesz az írásbeli fel­tételije, s ha nem ír „dupla­nullás’’ dolgozatot, akkor június elején itt szóbelizik majd. Megkérdeztem a ta­nulmányin, kétszázhuszonha- tan jutottak túl az alkal­massági vizsgán, közülük százhuszonötén kezdhetnek szeptemberben. H, D. ismertetik meg a hallgató­kat. A téma iránt nagy az érdeklődés: a tegnapi meg­nyitón mintegy 200 óvoda- pedagógus vett részt. Az or­szág különböző vidékeiről és a fővárosból érkeztek Kecs­kemétre, 200 résztvevővel Óvodapedagógiai nyári egyetem Kecskeméten A tanárnő Moszkvából jött Grosz nyelvi egyetemi előkészítő Szombaton kéthetes orosz nyelvi egyetemi előkészítő tanfolyam fejeződött be Jászberényben, a Lehel Ve­zér Gimnáziumban. A taná­csi szervek és a Gorkij nyelviskola dicséretre méltó kezdeményezéseként harma­dikos gimnazisták vehettek rajta részt. Két magyar ne­velő mellett két szovjet ta­nárnő — Ligyija Vasziljev- na Melnyikova és Alina Alekszejevna Merzsevszkaja — foglalkozott a hallgatók­kal. Korábban szerveztek már máshol is egyetemi elő­készítő tanfolyamokat, de azokat mindig az érettségi után. Vidéken ez volt az el­ső eset, hogy harmadikosok így is gyarapíthatták tudá­sukat. A résztvevők közül Bárdi Gizella így nyilatkozott erről: „Sokat jelentett számunkra a tanfolyam. Passzív nyelv­tudásunkat aktivizálhattuk”. A tiszasülyi Fülöp Mári^ vé­leménye: „Emberileg is na­gyon közel kerültek hozzánk a moszkvai tanárnők. Nem­csak mint pedagógusokra emlékszünk rájuk”. A kis­újszállási Oros Magdolna szerint: „Nagyon sokat je­lentett az, hogy egész naß oroszul beszélgettünk”. Sza­bolcsi Mária a nyelvtani ösz- szefoglalók hasznát méltat­ta. Ligyija Vasziljevna lekto­rálta a magyar iskolákban használatos orosz nyelvű tankönyveket, Moszkvában, a Puskin Módszertani Inté­zetben dolgozik. — Arról győződtem meg, hogy jó az orosz nyelvtanítás a megye iskoláiban. A tanfolyamon résztvevő diákok nagy oda­adással, szorgalmasan ta­nultak, pedig tanév végén, fáradtan érkeztek. Nevelőik jó munkáját dicséri ez. Ligyija Vasziljevna már vagy nyolc országban ta­nított oroszt. Hazánkban most van harmadszor. Diá­kokkal azonban most foglal­kozott először. — öröm volt fiatalokkal foglalkozni. Ügy érzem, ter­mékeny talajra hullott a mag. A moszkvai tanárnők mun­kája nem fejeződött be az előkészítő tanfolyammal. Szolnokra utaztak, ahol az orosz szakos tanárok teg­nap kezdődött tanfolyamán vezetnek foglalkozásokat S. B. Jászkun 0matőrműyész©k sik©r© A SZEKSZÁRDI Babits Mihály Műve­lődési Központban tegnap megnyitották a IX. országos amatőr képzőművészeti ki­állítást. A Jászkunság amatőr művészei közül Kada István törökszentmiklósi pa­rasztfestő szerepel igen nagy sikerrel a tárlaton, beküldött öt képe közül négyet kiállítottak, és a Népművelési Intézet azonnal meg is vásárolta őket. A zsűri Kada Istvánnak juttatta a kiál­lítás egyik fődíját. Az országos tárlaton szerepel Örsi Imre karcagi fafaragó is, a Nyugdíjas portás című kompozíciójával. Örsi Imre is folytatja tavaly, Debrecenben megkezdett sikersorozatát, ezúttal is ran­gos díjat nyert az országos kiállításon. Ké­pűnkön: Kada István: Cselédházak

Next

/
Oldalképek
Tartalom