Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-22 / 145. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP t<m. janim rt fl cselekvései a sár Cndsiatik a közgazdászok vándorgyűlése nyomán Láncok a szőlőben A „veterán” kunszentmártoniak A huszonkilencedik, vagy a harmincadik sor? A diagnózis már megvan most már gyors cselekvésre van szükség — jegyezte meg az Országos Közgazdász Vándorgyűlés záróülésének egyik előadója. Valóban, a háromnapos tanácskozás megannyi gondolatot vetett fel, és bármily bonyolult is gazdaságunk helyzete, bármily sokrétűek tennivalóink, úgy tűnik, az ország közgazdászainak legjobbjai világosan látják a helyzetet. Persze e bevezető mondatokkal semmiképp sem szeretnék megnyugtató, hamis hangulatot kelteni, csupán jelezni azt, ami a háromnapos szolnoki konferencia során gyökeresedett meggyőződéssé bennem: jól látjuk az utat, amelyen tovább kell haladnunk. Túllátni a kerítésen Közismert, hogy behozatalunkban lényegesen több az anyag, mint kivitelünkben, ezért a világpiacon bekövetkezett árváltozások meglehetős terheket róttak gazdaságunkra. Hogy ezeket csökkenthessük, nem hagyható figyelmen kívül egy másik tény: a nemzetközi árupiacon élesebb lett a verseny,, mind a minőség, mind a szállítási határidők, mind az árak tekintetében. Ebből már az is következik, mire kell ügyelnie egy-egy vállalatnak, gazdaságnak, hogy megtartsa exportpiacát. Az is elhangzott a vándorgyűlésen — többek között Faluvégi Lajos pénzügyminiszter előadásában — hogy az elmúlt évben gazdaságunk nem tudott elég rugalmasan reagálni a változó» körülményekre. Az áremelkedéssel együttjáró hiánypszichózis vállalatainkat nagyobb vásárlásokra ösztönözte, s mivel a tőkés országokból magas áron többet importáltunk, pillanatnyi szükségleteinknél, valamint sok vállalat a hazai árukból is a tervezettnél többet vásárolt, gyűjtött raktárainkba — csökkent a jól eladható exportcikkek mennyisége is. A tanulság: hasonló, gazdaságunknak mindenképpen kellemetlen helyzet akkor kerülhető el, ha a vállalatok igyekeznek túllátni saját kerítéseiken. Elgondolkodtató, hogy a közelmúltban hetven ipán nagyvállalat gazdasági és műszaki vezetőinek tettek fel kérdéseket, és a vizsgálatból kiderült, hogy a megkérdezetteknek több mint tíz százaléka még válaszolni sem tudott arra, hogy termelésük miért nem gazdaságos. Ez azt jelzi, hogy többet kell törődni, nemcsak országosan, de egy-egy vállalaton belül is a gazdaságos termelés feltételeinek vizsgálatával. Amikor a gyártmányösz- szetétel szükséges korszerűsítéséről beszélünk, nem valamiféle „kiadták, végrehajtjuk, letudva” egyszeri esetről van szó, hanem egy állandó folyamatról. Az a helyes, ha a vállalatok például egy-egy új termék bevezetése után nyomban elkezdik annak továbbfejlesztését — s ezt nem is hagyják abba. így lehet szert tenni arra a kellő rugalmasságra, amely ma még sok vállalatnál hiányzik. Pedig ezt a rugalmasságot a központi beavatkozás ritkán pótolhatja. A vállalatok tudják ugyanis leghamarabb felfedni, hogy melyik termékük mikor válik gazdaságtalanná, s a megoldást is leginkább ők találhatják meg. A termékek gazdaságtalanná válásának időszaka szinte előre felvázolható, ha a műszaki fejlődés paramétereit, a piacok várható magatartását ismerik, azaz ezzel is folyamatosan foglalkóznak. A következő ötéves tervben a szabályozórendszerben néhány, a rugalmas alkalmazkodást elősegítő változás várható — a pénzügyminiszter előadásában ezt is vázolta. Ez azonban csak egyik mozgatója a fejlődésnek. A másik, nem kevésbé fontos tényező: a vállalatok belső életét, szervezetét kell a megváltozott feltételeknek megfelelően átalakítani, növelni a kezdeményező Tiépes- séget. Iparunk ma már van olyan fejlett, hogy a mostaninál sokkal korszerűbb, a világpiacon is versenyképes termékeket gyártson. Ezt nem elég megállapítani, feltételeit nemcsak központi, hanem vállalati intézkedésekkel is meg kell teremteni. Ugyanott a sorban Mezőgazdaságunk pozíciója a nemzetközi rangsorban a termelés növekedésének a korábbiaknál gyorsabb üteme ellenére sem változott, mivel máshol is nagy figyelmet fordítottak a mezőgazdaság fejlesztésére. Több szocialista és tőkés országban a növekedési ütem, a termelékenység és a hozam- növekedés — hosszabb időszakot tekintve — gyorsabb volt mint nálunk. A vándorgyűlés egyik nagy figyelmet érdemlő gondolata ez, amely nem becsüli le a mezőgazdaság impozáns eredményeit, de óva int azok túlértékelésétől. A mezőgazdaságban és az élelmiszer- iparban már csak ezért is indokolt a termelés további dinamikus növelése, a potenciális lehetőségek gazdaságos kihasználása — s itt az utóbbin van a hangsúly. Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk a hazai igények kielégítésénél a jövőben is gyorsabb fejlődésre képes — ezt többek között dr. Csendes Béla, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője állapította meg előadásában. Hazánk gazdasági struktúrája olyan, hogy a következő időszakban is változatlanul fontos marad a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek -exportja, még akkor is, ha lényegesen gyorsabb növekedés következne be az ipar exportjában. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termelés további gyors ütemű fejlesztése egész gazdasági fejlődésünk szempontjából fontos. A gyors és kiegyensúlyozott növekedés lehetséges is, ha a korábbinál nagyobb figyelmet fordítunk azoknak a fogyatékosságoknak a kiküszöbölésére, amelyek haladásunkat eddig is fékezték. Hz összhang hiánya Nagyobb gondot kell például fordítani a mezőgazdaság, a feldolgozás és tárolás összehangolt fejlesztésére. Ennek az összhangnak a hiánya nemcsak a lakosság jobb ellátását gátolja, de lehetetlenné teszi az export gazdaságosságának javítását is, egyes ágazatokban pedig már visszahat a mezőgazda- sági termelés növelésének lehetőségeire. A vándorgyűlésen azt is megállapították, hogy a mezőgazdaság technikai átalakítása napjainkban kényszerfolyamat, amelyet nem lehet megállítani anélkül, hogy az egész népgazdaságnak kárt ne okoznánk. Ebből természetesen az is következik, hogy egy-egy gazdaságnak, termelőszövetkezetnek a fejlesztési koncepciók kidolgozásakor nem elég saját belső viszonyait figyelembe venni, számolnia kell a környezet adta lehetőségeket. de nem ritkán országos igényekkel, adottságokkal is. A mezőgazdaság technikai átalakítása, az iparszerű mezőgazdaság megteremtése nagyon összetett, nagy körültekintést igénylő feladat. Megengedhetetlen leegyszerűsítés lenne, ha azt hinnénk, nem kell egyebet ten-, ni, mint megvenni, vagy kifejleszteni a világon fellelhető legkorszerűbb technológiát, s ezt minél gyorsabban átültetni a mi szocialista üzemeinkbe. Minden fejlesztést, minden új technológiai megoldást előbb szigorú gazdasági kontroll alá kell venni, s csak azokat szabad alkalmazni, amelyek kielégítik a társadalmi, gazdasági hatékonyság követelményeit. A mezőgazdaságban felhasznált termelőeszközöknek ugyanis jelentős része importból származik, s ez az ország erőforrásaiból számottevő hányadot vesz igénybe. Természetesen nem a korszerűsítés megakadályozásáról van szó, de arról igen, hogy a lehetséges fejlesztési változatok közül a számunkra legkedvezőbbet válasszuk ki — s itt nem egy-egy gazdaság szűkén értelmezett belső érdekeire kell gondolni. Új és hagyományos Sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy a korszerűsítés alatt csupán az új technika bevezetését értsük. Ugyanakkor mezőgazdasági üzemeink nem használják ki a növénytermelésben, az élelmiszeriparban keletkező nagy tömegű mellékterméket, hulladékot. Pedig ezekből, nem is túlságosan költséges módon, olcsó takarmányt lehetne készíteni. Példaként hangzott el a vándorgyűlésen, hogy ma. az évelő pillangósok nélkül, mintegy háromszáz—háromszázötvenezer hektáron termelünk főnövényként szálas- és tömegtakarmányt. Annak a tápértéknek ami ezen , a területen megterem többszöröse megy veszendőbe a cukorrépafe.i, a kukoricaszár, a takarmányszalma stb. alá- szántásával, elégetésével. Megszívlelendő gondolat: a kukorica- és cukorrépatermelési rendszerekbe is tervszerűen be lehet építem a melléktermékek betakarítását és tárolását. Ez lehetővé tenné, hogy a ma takarmánytermelésre szánt terület fokozatosan árunövény termelésre felszabaduljon. Amikor a gazdaságosabb termelés útjait keressük, általában nagy horderejű dolgokra gondolunk, pedig látszólag kisebb, mégis nagy jelentőségű technológiai módosítással sokat lehet megtakarítani. Nálunk fejletted) országokban például a széles sortávolságú növényeknél csak a növény sorában használnak gyomirtó-' szert. A kukorica és a napraforgó termelési rendszereknél nekünk is lehetne ezen az úton járni. A növény egy bizonyos magasságig a sorkö^ök művelése kultivátorral kevesebbe kerül mint a gyomirtószer. így egy hektár kukorica művelésénél körülbelül 200 forint megtakarítás érhető el (de ha a gyomirtószerek állami 'támogatását is figyelembe vesszük a népgazdaságnak ez a dupláját jelenti). Ez a példa is jelzi, hogy az új technikát sok esetben ha már ismert, hagyományos eljárásokkal kombinálva is lehet gazdaságosan alkalmazni. * * * A tennivalókat — melyek közül most csupán néhányat említhettem — a közgazdászok vándorgyűlése úgy érzem egyértelműen megfogalmazta. Ami Szolnokon e három nap alatt elhangzott, a XI. kongresszus gazdaságpolitikai határozatainak hatékony végrehajtását szolgálta. Gazdaságunk helyzete — hiszen a világé is az — bonyolult. Fokozott figyelemre, gyorsabb reagáló képességre, átgondolt tettekre van szükség. Most már a cselekvésen a sor. Trömböczky Péter „Ma lábszépségverseny” — fogad egy nagybetűs felirat a tabdi építőtábor kapujában, s fotóriporter kollégám nyomban a részvételre biztat. — Rendben van — egye- zem bele némi önvizsgálat után, s hogy a döntés komolyságáról meggyőzzeip, versenyzési szándékunkat Síkos Katalin táborparancsnoknak is "bejelentem. — Versenyezni? Szó sem lehet róla! Ez leánytábor... Ellenben zsűritagnak mindkettőjüket szívesen látom. Sajnos, a vetélkedőre még várni kell, így hát táborszemlére indultunk. Kísérőtársunk Baráth Mária és Lénárt Zsuzsa, a két napos. „Te vagy az első. az utolsó, a mindenem. ..” Mielőtt meghatódnék a 19-es szoba vallomásától, Mari és Zsuzsa gjmrsan közli, hogy egy sláger címét - olvasom, s, hogy a legszebb dekoráció majd díjat kap. — Én azért erre szavazok — erősítgetem kissé nekiszomorodva, hogy később a 20-as, aztán a 21-es szobában visszavonjam elhamarkodott voksomat. — Mind szép, feladom. . 1 Döntsön a táborparancsnok! Síkos Katalin közben már döntött, elkísér bennünket a határba, a lányokhoz. Míg a hepe-hupás dűlőúton ko- csikázunk, rövid táborbemutatót tart. — Ez az első turnus, s a nyár folyamán négy'újabb követi majd. Most huszonnégy brigádban kétszázhúsz Szolnok megyei középiskolás dolgozik, a feladatuk szőlőporolás, szőlőkötözés. Reggel fél héttől egy óráig tart a munkaidő, utána pihenés, szórakozás következik. Tizenkettő múlt néhány perccel, épp a legjobbkor érkezünk tehát. Lovász Anikó és Zeitmann Edit, a törökszentmiklósi Bercsényi gimnázium két elsőse, pardon, másodikosa már vagy a harmincadik szőlősornál tart. — A teljesítményben harminckét forint ér száz százalékot — magyarázza Edit —, de a legtöbb brigád túl szárnyalta ezt, . A tegnapi átlag például 136,9 százálék volt. — Érdemes hajtani — teszi hozzá sietve Anikó — hisz tíz százalék javulás, tíz perc takarodó-hosszabítást jelent. Kilenc óránál kezdtük, most fél tíznél tartunk... A kunszentmártoni József Attila Gimnázium brigádjának tagjai már „veterán” tá- borozóknak számítanak. Varga Margit, Varga Erzsébet, Várnai Erzsébet és a többiek megjárták'már a lakitelki tábort is. — Elsős korunkban is jelentkeztünk, de akkor még nem engedtek bennünket —■ mondja Várnai Erzsi, a brigádvezető. — Kis seszták vagytok, maradjatok otthon, mondták az idősebbek, s mi majdnem bőgtünk. — És a mostani elsősök? — Otthon maradtak. Kis seszták még... v Ebédidő. Néhányadmagam- mal az étlapot böngészem. Június 19, csütörtök — reggeli: tea, bácskai hurka, zsíroskenyér: ebéd: gyümölcs- leves, tarhonyáshús; vacsora: lecsó kolbásszal. A főzés minőségével nincs baj. A bizonyíték: egy csomó üres tányér. — No-no lányok, mi lesz a vonalakkal? — fenyegetőzik tréfásan a tábor orvosa, dr. Bitter István. Hogy megnyugtassák, közfelkiáltással őt választják a szépségverseny döntnökének. Helyettünk... Sértődöttségünkre némi ír, hogv Kiss József, a vendéglátó Kiskőrösi Állami Gazdaság táborfelelőse, a Szolnok megyei diákok munkakedvét dicséri. — Évek óta én patronálom a tábort, de ilyen szorgalmas, jókedvű társasággal még nem találkoztam. A gazdaság vezetőivel ezért úgy döntöttünk, hogy az őszi munkacsúcs idején is a Szolnok megyei gyerekek segítségét kérjük. Hérész Dezső Fotó: T. Katona László Csak a láb fontos, a szépségverseny résztvevői
