Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-21 / 144. szám

I 1975. június 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Grafika, muzsika, idegen nyelvek Művelődő HvefiYáriak Berekfürdő» Szenvedélyesen, tűzzel ma­gyaráz Suha Zoltán, a be­rekfürdői Üveggyár igazgató­ja. alig győzöm a jegyzetel- nivalót papírra róni. — Ugye, az autóbusz sem megy vezető nélkül? Nos, a közművelődés sem. A köz- művelődés iránt eddig nem volt olyan igény a munka­helyeken, mint most. Ez a gazdasági fejlődés hatása is. És ki mozduljon először a párt művelődéspolitikájának megvalósítására, ha nem a tomegszerVezeti és gazdasági vezetők és a párttagok? Ha a közép és felső vezetők nem moccannak, hogyan kí­vánhatják ezt a munkások­tól? Én azt mondom, hogy izzadjon meg a vezető is a közművelődésért. Ezzel azt akarom mondani, hogy a vezető aktívan, szuggesztív erővel álljon a közművelődés ügye mellé. Kényelmes dolog a kérdést úgy elintézni, hogy nem érek rá, termelni kell! Fedig az „arcvonalban” kell állni itt is, 'ott is. Persze termelni: kell. Az üveggyárban 1973-ban még 38 milliót, tavaly 46 milliót, idén pedig 50 millió forintot termel a kétszázkilencven munkás. Az elég intenzív fej­lődés, a feszített munka köz­ben előkészítettek egy hatal­mas gyári rekonstrukciót, né­hány új létesítmény már el is készült. A szakemberek most tervezik az újjáépült gyár berendezéseit, technoló­giáját. Tehát Suha Zöltán igazgatónak éppen elég gond­ja akad a termeléssel. Még­is ... — Néhány rendezvényt? Szabó László szobrászmű­vésznek volt itt a gyárban kiállítása. A karcagi zene­iskola öt előadásból álló ze­nei sorozatot rendezett ná­lunk, kóstolót adtak munká­sainknak g zene szépségeiből. Most hozunk ki aZ üveggyár­ba egy észt grafikai kiállí­tást. Van nálunk egy angol kezdő és haladó nyelvtanfo­lyam. A haladón inkább olyan szakemberek tanul­nak. akik mielőbb szeretné­nek angol nyelvű szakirodal­mat olvasni. A másik cso­portban viszont vannak munkások is, a két csoport­ban összesen tizennyolcán ta­nulnak. Két csoportban hu­szonegy ember az eszperan­tóval ismerkedik. Ide sok fizikai munkás jár. — ön is részt vesz a nyelv- tanulásban? — Természetesen. Az esz­perantót én tanítom, az an­golra eljárok. Elég rossz körülmények között dolgoznak a munká­sok az üveggyárban. Ilyen­kor nyáron nagy a hőség a huták körül, izzik az üveg, vibrál a levegő, izzadnak az ismos testek. Nem lehet könnyű a nehéz munka után a közművelődés „arcvonalá­ba” állítani a munkásokat. — Nálunk sajnos elma­radt a szakmunkásképzés, ősszel kezdtük pótolni adós­ságainkat. Az üvegfúvók, ol­vasztók, préselők, merítők nagy része szakmai képesítés nélkül dolgozik. Azt mond­ják, eddig is eldolgozgattak így. ezután is meglesznek ta­nulás nélkül. Nehezen moz­dulnak. Sokan arra hivat­koznak, minek tanuljanak, hiszen még nincs itt az új, modern berendezés. Igen, de hamarosan itt lesz, és akkor tegye tönkre a munkás, mert nem ért hozzá? Sokkal job­ban állnánk, ha a képzett­ségi szint magasabb lenne, és ezáltal megváltozna a szemlélet is. Ezért fontos a közművelődés, amely — sze­rintem — egy része a gaz­dasági munkának. Nem le­het „szétoperálni” a dolgo­kat, mondván, hogy ez itt a termelés, ez a közművelődés, ez a szociális rész ... A fo­lyamatokat egységben kell látni. És a személyiségeket jobban ki kell bontakoztat­ni, úgy lesz boldogabb, har­monikusabb az ember élete. — Ezért kell az igazgató­nak... — Ezért kell az igazgató­nak végigcsinálni azt, amire az embereket meg akarom nyerni. Nézze, szavakkal úgy istenigazában meggyőzni va­lakit nem lehet. Tettekkel igen. Persze ez nekem több munkát jelent, de vállalom, mert ez a kötelességem. A munkásainknak sem könnyű. Nálunk most elsőrendű fel­adat a szakmunkásképzés: nehéz munkát végeznek, ta­nulnak ... Ezért nagyon ne­héz a 16 szocialista brigá­dunknak más területeken is helytállni. Karcag üzemeinek, szövet­kezeteinek, intézményeinek vezetői ülnek a városi ta­nácsnál, vitatkoznak, érvel­nek, forró a hangulat. Té­ma az üzemek és a közmű­velődési intézmények közötti együttműködési megállapo­dás. Suha Zoltán többször szót kér, a tervezethez új javaslatokat ajánl, az egyes meglevő pontok módosítását kéri. Okos szenvedéllyel ma­gyaráz; tudja, „arcvonal­ban” van. Körmendi Lajos Július 19-én kezdődnek a szegedi szabdtéri játékok előadásai. A rangos művé­szeti produkció színhelyén, a szegedi Dóm téren készítik, festik a díszleteket. Képünkön: Beethoven: Fidelio című operájának díszletein dolgoznak. Colos cső és sárgarigó A megtalált hivatás Ritka szerencse, hogy az embernek az jut hivatásul, amivel hobbyként is szívesen foglalkozik. A szolnoki Lő- rincz István azon kevesek egyike, akiknek ez sikerült. Nemrég még munkaköri kötelezettsége volt tudni, hogy hány colos cső kell a szárnyvezetékhez, hol adnak az országban ötvenkettes hat- lapfejű anyacsavart, vagy ne­tán van-e elegendő kampós- szög raktáron. Mert ha nincs, akkor nyakába veszi a vilá­got, és addig megy, míg nem kap valahol colos csövet, anyacsavart, kampós-szöget és még sok más cikket, amit egy anyagbeszerzőnek a föld alól is elő kell teremtenie. Aztán ha lejárt a munka­idő, az anyagbeszerző (mint a mesebeli táltos) átbucská- zott a' fején, és Lőrincz Ist­ván ornitológussá változott. Kisker, nagyker, vasárubolt, cső-, csavar- és szögszaküz- let, méretszámok, anyagnevek „balra el”. A fő feladat: meg­ismerni hol fészkel a halvány geze, hogyan táplálkozik a sárgarigó. Ma már ezért, s a madár- és természetvédelem­ben végzett munkájáért kap­ja a fizetését. De erre tizenöt évet kellett várnia. Álmai netovábbja az erdész szakma volt. Beállt gyakor­noknak, tanulta a „jágerko- dás” csínyját-bínját, s ma már törzsgárdajelvénnyel ékes zöld ruhában feszítene valahol a Bakonyban, ha nem tudja, hogy mit eszik a da­rázsölyv, vagy a kakukk. De tudta- és (ő az inas!) meg is magyarázta a szaktudása tel­jében lévő főnökének!, hogy sem az egyik, sem a másik nem pusztítja a féltve őrzött fácán-csibéket. Vesztett, Az öreg erdész nem hitte el. így lett az erdészinasból anyag­beszerző.^ Mindez'nem zavarta az Or­szágos Madártani Intézettel, ahol ekkor már külső mun­katársként értékes megfigye­léseket, faunisztikai adatokat szolgáltató ornitológusként tartották számon, s rendsze­resen levelezett. Azóta egyre többen akadtak az országban, akik felismerték, hogy a ma­darak veszélyben vannak, s hogy azokat nemcsak „megfi- gyelgetni”, hanem védeni is kell — és azt is, hogy mind­ez egyezik a természetvéde­lem érdekeivel. Mai ©szt kisgrafikak, ex librisek Kiállítás a jászberényi könyvtárban Brehm megvéd a pofontól A jászberényi városi könyv­tár az ünnepi könyvhét al­kalmával nyolc ex libris ki­állítást rendezett a megye városaiban, nagyközségeiben. E kiállítások közül is kiemel­kedik a Jászberényben bemu­tatott észt kisgrafikai és ex libris tárlat, amely nemcsak Szolnok megye Észtországgal való testvéri kapcsolatára utal, hanem arra is, hogy a könyv ünnepe közös észt test­véreinkkel. Válton Arro fia­tal észt író elbeszélésköteté­nek megjelenése után épp az ünnepre jelent meg Bereczki Gábor — Rácz Endre Észtor­szág című könyve, amely reprezentatív kiállítása, szép tipográfiája, művészi illuszt­rációi révén az egyik leg­szebb kiadvány. A világviszonylatban is je­lentős könyvkultúrával ren­delkező testvérnép körében az ex libris és a kisgrafika igen népszerű, a termés is gazdag. A jászberényi könyv­tár évek óta kiterjedt leve­lezéssel gyarapította észt anyagát: a. kiállításon ez al­kalommal öt művész mun­káit mutatja be. Legtöbb, általában rézkarc technikájú lappal Evald Okas szerepel a kiállításon. Evald Okas a tallinni Képzőművé­szeti Főiskola tanára, az észt és szovjet kultúra kiemelke­dő alakja, a Szovjetunió Nép­művésze. Lapjain elsősorban nőalakokat, aktokat ábrázol, hol egyetlen bravúros vonal­lal alakítva ki az egész kom­pozíciót, hol a vonalak kúsza tömegéből emeli ki képeinek lényegét. Nagyszerű rajzkész­sége, bravúros könnyedsége a legváltozatosabb technikai megoldásokra teszik képessé. Egyik érdekes lapján fotó- és újságkollázs alapján szer­kesztett érdekes ex librist, amelyen Sophia Loren port­réja is megtalálható. Evald Okast emberközpontú művé­szete, humanista világszem­lélete méltán emelte arra a magaslatra, amelyet az euró­pai ex libris művészetben el­foglal. Sajátos színt képviselnek a kiállításon Jüri Arrak színes linómetszetei: zömök, stilizált alakjai, angyal és ördög fi­gurái jelképes mondanivalót sugallnak. Berta Mager rendkívül finoman megmun­kált rézkarcain az észt nép­művészet, az észt tájak mo­tívumai tűnnek fel: népvise­letbe öltözött figurák, szél­malmok, jellegzetes tallinni városképek, templomok. Vive Tolli kézzel színezett rézkar­cai mellett üde színfoltot je­lentenek Silvi Váljál fekete­fehér linómetszetei. Vidám bohócok, mókás mesefigurák, derűs érzelmességet sugárzó kéz- és virágmotívumok je­lennek meg lapjain. Mart Lepp rézkarcai újabb egyéni színt jelentenek a kiállítá­son: néhány leegyszerűsített figurális kompozícióból szer­keszti meg lapjait. A színes, változatos kiállí­tás érdekes bepillantást nyújt testvérnépünk művészetébe, jól reprezentálja a mai észt kisgrafika magas művészi színvonalát, korszerű törek­véseit. A kiállítás június vé­géig tekinthető meg. ... j A. A. Örsi Imre szobrai Szekszárdan Vasárnap délelőtt nyílik meg Szekszárdon, a Babits Mihály Megyei Művelődési központban a IX. országos amatőr képzőművészeti ki­állítás. Szolnok megyét Ör­si Imre, karcagi naív szob­rász több alkotása képviseli. A SZOT, a KISZ KB, a Népművelési Intézet, a Tol­na megyei Tanács és KISZ, által rendezett nagyszabású kiállítást Barabás János, a KISZ KB titkára nyitja meg. Csúcsidőben három mil­lióan hallgatják őket. Szak­májuk divatos és kisssé irigyelt, nehézségeiről azon­ban keveset és kevesen tud­nak. Sokan úgy képzelik, hogy csak beszélniük kell, felolvasni a híreket, össze­kötő szöveget. Hogy munká­juk mennyivel több ennél, erről beszélt a két ismert rédióbemondó, Debrenti Pi­roska és dr. Bőzsöny Ferenc. Tizenkilenc éve dolgoznak együtt. Ök alkotják a Ma­gyar Rádió legrégibb hírol­vasó bemondó kettősét. Hangjuk szinte elválasztha­tatlan egymáátöl. — Valóban az él a köztu­datban, hogy csak beszél­nünk kell — mondja Deb­renti Piroska. — Csakhogy mindezt szépen, helyes magyarsággal kell tennünk. Amihez természetesen nél­külözhetetlen az általános tájékozottság is. És nagyon fontos „kellék” a találé­konyság, a jó idegzet, a lé­lekjelenlét. Nem is szólva Alfred Brehm nagy mű­ve, Az állatok világa ma is a természetkeelvelők bibliá­ja, adott esetben pedig a po­fon elleni biztos védőszer .., Lőrincz Istvánnal legaláb­bis az volt — kis srác korá­ban. amikor elkezdett érdek­lődni a madarak iránt. No persze egészen másként... Hosszú ostrom után megkap­ta a kikönyörgött légpuskát azzal a kikötéssel, hogy hasz­nos madarakra nem lőhet. Ha igen, kap olyan pofont, hogy ... stb.. Az ifjú vadász­jelölt bólintott, és abban a pillanatban elszomorodott. Hát nem mind zsákmány, ami tollas és repül? Na en­a bemondói munka egyik nagy nehézségéről, hogy tud­niillik a szubjektív hangu­latoknak sohasem szabad érződniük a szövegben, amit felolvasunk. — Próbálniuk kell a be­mondóknak? — Feltétlenül, — vála­szolja dr. Bőzsöny Ferenc, — Hiszen a legnehezebb szak­szöveget is meg kell érte­nünk. Sokszor csak a han­gos próba során derül ki va­lami zavaró elírás. A be­mondónak „éreznie” kell a szöveget, hogy akik hallják, megértsék. Az anyaggal való foglalkozás és felkészülés ideje változó; van, amikor fél óra, de van, hogy öt perc sem jut rá. Fontos, hogy tisztában le­gyünk az idegen szavak és nevek kiejtésével. Ebben so­kat segít a magunk készí­tette „kisokos”, afféle kar­tongyűjtemény. Ha nem, addig keresünk, amíg meg­nek utána kell nézni. Ügy is tett. Brehm bácsi eligazította. Olyannyira, hogy a madarak iránti érdeklődés- egy életre fellobbant benne. Amikor gimnazista lett, összegyűjtött zsebpénzéből (légpuskagolyó helyett) távcsövet vett, hogy közelebbről láthassa a sárga­rigót, vörösbegyet, pajzsos cankót... és még ki tudja, hány madarat, mert addigra alaposan megismerte a hazai faunát, s vette azt a bátorsá­got, hogy vitatkozzon a bio­lógia tanárával a fekete gó­lya és a fehér gólya viselt dolgairóL bízható forrást nem talá­lunk. Adás után így is sok telefont, reklamáló levelet kapunk, legtöbbször az ide­gen szavak kifejezésével kap­csolatban. — Debrenti Piroska 23 éve bemondó. Van-e még lám­paláza? — Lámpaláz mindig van. hiszen a legnagyobb össz­pontosítás közben is előfor­dulhat nyelvbotlás. S elég a szövegben egy elütés — már kinn az éterben a baki. Sokan azt hiszik, hogy a ba­kiért valami büntetéspénzt kell fizetnünk. Ilyesmiről persze szó sincs... — Vezetnek valami napló­félét, feljegyzést önkéntelen „el-olvasásaikról”? . — Nem, fölösleges. Emlék­szünk rájuk enélkül is. Nem­csak mi, hanem a kedves hallgatók is... K. É. Záhonytól Csongrádig Ez a Szolnokról induló az egész országra kiterjedő „le­velező madarász” — mozga­lom többek között a féltett ragadozóink elsőszámú köz­ellenségével, a zugsolymá- szokkal vette fgl a harcot — eredménnyel. Nemsokára a működő, de nemlétező szer­vezetből valóságos lett. Az Országos Természetvédelmi Hivatal támogatásával meg­alakult (1973-ban) a Magyar Madártani Egyesület, amely­nek főtitkára „profi” ornito­lógus, a Madártani Intézet igazgató-helyettese, főtitkár- helyettese pedig Lőrincz Ist­ván lett. A „pendlizés” "maradt: dél­előtt anyacsavar, délután természetvédelem, vasárnap, ünnepnap és bármikor a leg­kisebb szabad időben ugyan­az. Szervezni, tárgyalni, ku­tatni, megfigyeléseket végez­ni, természetvédelmi javasla­tokat kidolgozni, táborokba járni — Pilis, Velencei tó, Hortobágy... (s még két gyermek apjának is lenni) sok. Abba kéne hagyni ezt a fárasztó hobbyt... Végszóra érkezett a Horto­bágyi Nemzeti Parktól a fel­kérés: vállalja-e, hogy ... Mi az hogy! Akármit! Két hete Lőrincz István a Hortobágyi Nemzeti Park dolgozója, a Tisza természet- védelmi felügyelője, hivata­los nevén „területkezelő” Zá­honytól Csongrádig. Szervezni, tárgyalni, kutat­ni, megfigyeléseket végezni, természetvédelmi javaslato­kat kidolgozni... Hivatás­ból? Főnyeremény! L BL I Eszközük a szép magyar beszéd fl rádióbemendó is próbál / »

Next

/
Oldalképek
Tartalom