Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-21 / 144. szám
I 1975. június 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Grafika, muzsika, idegen nyelvek Művelődő HvefiYáriak Berekfürdő» Szenvedélyesen, tűzzel magyaráz Suha Zoltán, a berekfürdői Üveggyár igazgatója. alig győzöm a jegyzetel- nivalót papírra róni. — Ugye, az autóbusz sem megy vezető nélkül? Nos, a közművelődés sem. A köz- művelődés iránt eddig nem volt olyan igény a munkahelyeken, mint most. Ez a gazdasági fejlődés hatása is. És ki mozduljon először a párt művelődéspolitikájának megvalósítására, ha nem a tomegszerVezeti és gazdasági vezetők és a párttagok? Ha a közép és felső vezetők nem moccannak, hogyan kívánhatják ezt a munkásoktól? Én azt mondom, hogy izzadjon meg a vezető is a közművelődésért. Ezzel azt akarom mondani, hogy a vezető aktívan, szuggesztív erővel álljon a közművelődés ügye mellé. Kényelmes dolog a kérdést úgy elintézni, hogy nem érek rá, termelni kell! Fedig az „arcvonalban” kell állni itt is, 'ott is. Persze termelni: kell. Az üveggyárban 1973-ban még 38 milliót, tavaly 46 milliót, idén pedig 50 millió forintot termel a kétszázkilencven munkás. Az elég intenzív fejlődés, a feszített munka közben előkészítettek egy hatalmas gyári rekonstrukciót, néhány új létesítmény már el is készült. A szakemberek most tervezik az újjáépült gyár berendezéseit, technológiáját. Tehát Suha Zöltán igazgatónak éppen elég gondja akad a termeléssel. Mégis ... — Néhány rendezvényt? Szabó László szobrászművésznek volt itt a gyárban kiállítása. A karcagi zeneiskola öt előadásból álló zenei sorozatot rendezett nálunk, kóstolót adtak munkásainknak g zene szépségeiből. Most hozunk ki aZ üveggyárba egy észt grafikai kiállítást. Van nálunk egy angol kezdő és haladó nyelvtanfolyam. A haladón inkább olyan szakemberek tanulnak. akik mielőbb szeretnének angol nyelvű szakirodalmat olvasni. A másik csoportban viszont vannak munkások is, a két csoportban összesen tizennyolcán tanulnak. Két csoportban huszonegy ember az eszperantóval ismerkedik. Ide sok fizikai munkás jár. — ön is részt vesz a nyelv- tanulásban? — Természetesen. Az eszperantót én tanítom, az angolra eljárok. Elég rossz körülmények között dolgoznak a munkások az üveggyárban. Ilyenkor nyáron nagy a hőség a huták körül, izzik az üveg, vibrál a levegő, izzadnak az ismos testek. Nem lehet könnyű a nehéz munka után a közművelődés „arcvonalába” állítani a munkásokat. — Nálunk sajnos elmaradt a szakmunkásképzés, ősszel kezdtük pótolni adósságainkat. Az üvegfúvók, olvasztók, préselők, merítők nagy része szakmai képesítés nélkül dolgozik. Azt mondják, eddig is eldolgozgattak így. ezután is meglesznek tanulás nélkül. Nehezen mozdulnak. Sokan arra hivatkoznak, minek tanuljanak, hiszen még nincs itt az új, modern berendezés. Igen, de hamarosan itt lesz, és akkor tegye tönkre a munkás, mert nem ért hozzá? Sokkal jobban állnánk, ha a képzettségi szint magasabb lenne, és ezáltal megváltozna a szemlélet is. Ezért fontos a közművelődés, amely — szerintem — egy része a gazdasági munkának. Nem lehet „szétoperálni” a dolgokat, mondván, hogy ez itt a termelés, ez a közművelődés, ez a szociális rész ... A folyamatokat egységben kell látni. És a személyiségeket jobban ki kell bontakoztatni, úgy lesz boldogabb, harmonikusabb az ember élete. — Ezért kell az igazgatónak... — Ezért kell az igazgatónak végigcsinálni azt, amire az embereket meg akarom nyerni. Nézze, szavakkal úgy istenigazában meggyőzni valakit nem lehet. Tettekkel igen. Persze ez nekem több munkát jelent, de vállalom, mert ez a kötelességem. A munkásainknak sem könnyű. Nálunk most elsőrendű feladat a szakmunkásképzés: nehéz munkát végeznek, tanulnak ... Ezért nagyon nehéz a 16 szocialista brigádunknak más területeken is helytállni. Karcag üzemeinek, szövetkezeteinek, intézményeinek vezetői ülnek a városi tanácsnál, vitatkoznak, érvelnek, forró a hangulat. Téma az üzemek és a közművelődési intézmények közötti együttműködési megállapodás. Suha Zoltán többször szót kér, a tervezethez új javaslatokat ajánl, az egyes meglevő pontok módosítását kéri. Okos szenvedéllyel magyaráz; tudja, „arcvonalban” van. Körmendi Lajos Július 19-én kezdődnek a szegedi szabdtéri játékok előadásai. A rangos művészeti produkció színhelyén, a szegedi Dóm téren készítik, festik a díszleteket. Képünkön: Beethoven: Fidelio című operájának díszletein dolgoznak. Colos cső és sárgarigó A megtalált hivatás Ritka szerencse, hogy az embernek az jut hivatásul, amivel hobbyként is szívesen foglalkozik. A szolnoki Lő- rincz István azon kevesek egyike, akiknek ez sikerült. Nemrég még munkaköri kötelezettsége volt tudni, hogy hány colos cső kell a szárnyvezetékhez, hol adnak az országban ötvenkettes hat- lapfejű anyacsavart, vagy netán van-e elegendő kampós- szög raktáron. Mert ha nincs, akkor nyakába veszi a világot, és addig megy, míg nem kap valahol colos csövet, anyacsavart, kampós-szöget és még sok más cikket, amit egy anyagbeszerzőnek a föld alól is elő kell teremtenie. Aztán ha lejárt a munkaidő, az anyagbeszerző (mint a mesebeli táltos) átbucská- zott a' fején, és Lőrincz István ornitológussá változott. Kisker, nagyker, vasárubolt, cső-, csavar- és szögszaküz- let, méretszámok, anyagnevek „balra el”. A fő feladat: megismerni hol fészkel a halvány geze, hogyan táplálkozik a sárgarigó. Ma már ezért, s a madár- és természetvédelemben végzett munkájáért kapja a fizetését. De erre tizenöt évet kellett várnia. Álmai netovábbja az erdész szakma volt. Beállt gyakornoknak, tanulta a „jágerko- dás” csínyját-bínját, s ma már törzsgárdajelvénnyel ékes zöld ruhában feszítene valahol a Bakonyban, ha nem tudja, hogy mit eszik a darázsölyv, vagy a kakukk. De tudta- és (ő az inas!) meg is magyarázta a szaktudása teljében lévő főnökének!, hogy sem az egyik, sem a másik nem pusztítja a féltve őrzött fácán-csibéket. Vesztett, Az öreg erdész nem hitte el. így lett az erdészinasból anyagbeszerző.^ Mindez'nem zavarta az Országos Madártani Intézettel, ahol ekkor már külső munkatársként értékes megfigyeléseket, faunisztikai adatokat szolgáltató ornitológusként tartották számon, s rendszeresen levelezett. Azóta egyre többen akadtak az országban, akik felismerték, hogy a madarak veszélyben vannak, s hogy azokat nemcsak „megfi- gyelgetni”, hanem védeni is kell — és azt is, hogy mindez egyezik a természetvédelem érdekeivel. Mai ©szt kisgrafikak, ex librisek Kiállítás a jászberényi könyvtárban Brehm megvéd a pofontól A jászberényi városi könyvtár az ünnepi könyvhét alkalmával nyolc ex libris kiállítást rendezett a megye városaiban, nagyközségeiben. E kiállítások közül is kiemelkedik a Jászberényben bemutatott észt kisgrafikai és ex libris tárlat, amely nemcsak Szolnok megye Észtországgal való testvéri kapcsolatára utal, hanem arra is, hogy a könyv ünnepe közös észt testvéreinkkel. Válton Arro fiatal észt író elbeszéléskötetének megjelenése után épp az ünnepre jelent meg Bereczki Gábor — Rácz Endre Észtország című könyve, amely reprezentatív kiállítása, szép tipográfiája, művészi illusztrációi révén az egyik legszebb kiadvány. A világviszonylatban is jelentős könyvkultúrával rendelkező testvérnép körében az ex libris és a kisgrafika igen népszerű, a termés is gazdag. A jászberényi könyvtár évek óta kiterjedt levelezéssel gyarapította észt anyagát: a. kiállításon ez alkalommal öt művész munkáit mutatja be. Legtöbb, általában rézkarc technikájú lappal Evald Okas szerepel a kiállításon. Evald Okas a tallinni Képzőművészeti Főiskola tanára, az észt és szovjet kultúra kiemelkedő alakja, a Szovjetunió Népművésze. Lapjain elsősorban nőalakokat, aktokat ábrázol, hol egyetlen bravúros vonallal alakítva ki az egész kompozíciót, hol a vonalak kúsza tömegéből emeli ki képeinek lényegét. Nagyszerű rajzkészsége, bravúros könnyedsége a legváltozatosabb technikai megoldásokra teszik képessé. Egyik érdekes lapján fotó- és újságkollázs alapján szerkesztett érdekes ex librist, amelyen Sophia Loren portréja is megtalálható. Evald Okast emberközpontú művészete, humanista világszemlélete méltán emelte arra a magaslatra, amelyet az európai ex libris művészetben elfoglal. Sajátos színt képviselnek a kiállításon Jüri Arrak színes linómetszetei: zömök, stilizált alakjai, angyal és ördög figurái jelképes mondanivalót sugallnak. Berta Mager rendkívül finoman megmunkált rézkarcain az észt népművészet, az észt tájak motívumai tűnnek fel: népviseletbe öltözött figurák, szélmalmok, jellegzetes tallinni városképek, templomok. Vive Tolli kézzel színezett rézkarcai mellett üde színfoltot jelentenek Silvi Váljál feketefehér linómetszetei. Vidám bohócok, mókás mesefigurák, derűs érzelmességet sugárzó kéz- és virágmotívumok jelennek meg lapjain. Mart Lepp rézkarcai újabb egyéni színt jelentenek a kiállításon: néhány leegyszerűsített figurális kompozícióból szerkeszti meg lapjait. A színes, változatos kiállítás érdekes bepillantást nyújt testvérnépünk művészetébe, jól reprezentálja a mai észt kisgrafika magas művészi színvonalát, korszerű törekvéseit. A kiállítás június végéig tekinthető meg. ... j A. A. Örsi Imre szobrai Szekszárdan Vasárnap délelőtt nyílik meg Szekszárdon, a Babits Mihály Megyei Művelődési központban a IX. országos amatőr képzőművészeti kiállítás. Szolnok megyét Örsi Imre, karcagi naív szobrász több alkotása képviseli. A SZOT, a KISZ KB, a Népművelési Intézet, a Tolna megyei Tanács és KISZ, által rendezett nagyszabású kiállítást Barabás János, a KISZ KB titkára nyitja meg. Csúcsidőben három millióan hallgatják őket. Szakmájuk divatos és kisssé irigyelt, nehézségeiről azonban keveset és kevesen tudnak. Sokan úgy képzelik, hogy csak beszélniük kell, felolvasni a híreket, összekötő szöveget. Hogy munkájuk mennyivel több ennél, erről beszélt a két ismert rédióbemondó, Debrenti Piroska és dr. Bőzsöny Ferenc. Tizenkilenc éve dolgoznak együtt. Ök alkotják a Magyar Rádió legrégibb hírolvasó bemondó kettősét. Hangjuk szinte elválaszthatatlan egymáátöl. — Valóban az él a köztudatban, hogy csak beszélnünk kell — mondja Debrenti Piroska. — Csakhogy mindezt szépen, helyes magyarsággal kell tennünk. Amihez természetesen nélkülözhetetlen az általános tájékozottság is. És nagyon fontos „kellék” a találékonyság, a jó idegzet, a lélekjelenlét. Nem is szólva Alfred Brehm nagy műve, Az állatok világa ma is a természetkeelvelők bibliája, adott esetben pedig a pofon elleni biztos védőszer .., Lőrincz Istvánnal legalábbis az volt — kis srác korában. amikor elkezdett érdeklődni a madarak iránt. No persze egészen másként... Hosszú ostrom után megkapta a kikönyörgött légpuskát azzal a kikötéssel, hogy hasznos madarakra nem lőhet. Ha igen, kap olyan pofont, hogy ... stb.. Az ifjú vadászjelölt bólintott, és abban a pillanatban elszomorodott. Hát nem mind zsákmány, ami tollas és repül? Na ena bemondói munka egyik nagy nehézségéről, hogy tudniillik a szubjektív hangulatoknak sohasem szabad érződniük a szövegben, amit felolvasunk. — Próbálniuk kell a bemondóknak? — Feltétlenül, — válaszolja dr. Bőzsöny Ferenc, — Hiszen a legnehezebb szakszöveget is meg kell értenünk. Sokszor csak a hangos próba során derül ki valami zavaró elírás. A bemondónak „éreznie” kell a szöveget, hogy akik hallják, megértsék. Az anyaggal való foglalkozás és felkészülés ideje változó; van, amikor fél óra, de van, hogy öt perc sem jut rá. Fontos, hogy tisztában legyünk az idegen szavak és nevek kiejtésével. Ebben sokat segít a magunk készítette „kisokos”, afféle kartongyűjtemény. Ha nem, addig keresünk, amíg megnek utána kell nézni. Ügy is tett. Brehm bácsi eligazította. Olyannyira, hogy a madarak iránti érdeklődés- egy életre fellobbant benne. Amikor gimnazista lett, összegyűjtött zsebpénzéből (légpuskagolyó helyett) távcsövet vett, hogy közelebbről láthassa a sárgarigót, vörösbegyet, pajzsos cankót... és még ki tudja, hány madarat, mert addigra alaposan megismerte a hazai faunát, s vette azt a bátorságot, hogy vitatkozzon a biológia tanárával a fekete gólya és a fehér gólya viselt dolgairóL bízható forrást nem találunk. Adás után így is sok telefont, reklamáló levelet kapunk, legtöbbször az idegen szavak kifejezésével kapcsolatban. — Debrenti Piroska 23 éve bemondó. Van-e még lámpaláza? — Lámpaláz mindig van. hiszen a legnagyobb összpontosítás közben is előfordulhat nyelvbotlás. S elég a szövegben egy elütés — már kinn az éterben a baki. Sokan azt hiszik, hogy a bakiért valami büntetéspénzt kell fizetnünk. Ilyesmiről persze szó sincs... — Vezetnek valami naplófélét, feljegyzést önkéntelen „el-olvasásaikról”? . — Nem, fölösleges. Emlékszünk rájuk enélkül is. Nemcsak mi, hanem a kedves hallgatók is... K. É. Záhonytól Csongrádig Ez a Szolnokról induló az egész országra kiterjedő „levelező madarász” — mozgalom többek között a féltett ragadozóink elsőszámú közellenségével, a zugsolymá- szokkal vette fgl a harcot — eredménnyel. Nemsokára a működő, de nemlétező szervezetből valóságos lett. Az Országos Természetvédelmi Hivatal támogatásával megalakult (1973-ban) a Magyar Madártani Egyesület, amelynek főtitkára „profi” ornitológus, a Madártani Intézet igazgató-helyettese, főtitkár- helyettese pedig Lőrincz István lett. A „pendlizés” "maradt: délelőtt anyacsavar, délután természetvédelem, vasárnap, ünnepnap és bármikor a legkisebb szabad időben ugyanaz. Szervezni, tárgyalni, kutatni, megfigyeléseket végezni, természetvédelmi javaslatokat kidolgozni, táborokba járni — Pilis, Velencei tó, Hortobágy... (s még két gyermek apjának is lenni) sok. Abba kéne hagyni ezt a fárasztó hobbyt... Végszóra érkezett a Hortobágyi Nemzeti Parktól a felkérés: vállalja-e, hogy ... Mi az hogy! Akármit! Két hete Lőrincz István a Hortobágyi Nemzeti Park dolgozója, a Tisza természet- védelmi felügyelője, hivatalos nevén „területkezelő” Záhonytól Csongrádig. Szervezni, tárgyalni, kutatni, megfigyeléseket végezni, természetvédelmi javaslatokat kidolgozni... Hivatásból? Főnyeremény! L BL I Eszközük a szép magyar beszéd fl rádióbemendó is próbál / »