Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-18 / 141. szám
1975. JönitM 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött Szolnokon az Országos Közgazdász Vándorgyűlés (Folytatás az 1. oldaXról.) körben szeretném összefoglalni : az első a gazdasági szerkezet fogalmának, értelmezése, a második a magyar gazdaság makrostruk- túrája a változó nemzetközi feltételek és körülmények között, végül a mikrostruk- túra korszerűsítésének mai lehetőségei és feladatai. A gazdaság szerkezetét elsősorban a termelésen és a termékek elosztásán keresztül elemezte. Kifejtette, mit ért a termelés, a termékek elosztása, a felhasználás, •a fogyasztás, a beruházások, a kivitel szerkezeti szempontból történő vizsgálatán. Kiemelte: bármikor, bárhol jónak tekinthető gazdasági szerkezet nincs, mert a gazdasági szerkezet önmagában nem minősíthető jónak, vagy 'rossznak. Legfőbb kritérium a hatékonyság — Egy ország fejlettsége és gazdasági szerkezete — folytatta — reálisan csak a helyes társadalompolitikái törekvések alapján ítélhető meg. A gazdasági struktúra minőségének legfőbb kritériuma a hatékonyság. Hatékony az a gazdasági szerkezet, amelyik — az elfogaárváltozások számottevő terhet jelentenek. Az inflációval és a munkanélküliség"el küzdő tőkésországok pénzpiacán szigorúbbak a feltételek, a hiteligények nőttek és a hitelnyújtók óvatosabbak lettek. Oj feltételek között kell tehát helytállnunk, hogy megőrizhessük felvevőDt. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter tartotta a vándorgyűlés főreferátumát dott társadalmi követelmények teljesülése mellett — a nemzeti jövedelem optimális növekedését tartósan biztosítja. Ahhoz, hogy a nemzeti jövedelem jó ütemben növekedjék, változnia kell a gazdasági szerkezetnek. Ez a változás napjainkban elsősorban a műszála fejlődés eredményeire, és a nemzetközi munkamegosztás előnyeire épül. A pénzügyminiszter ezután vázolta, hogy az elmúlt egy-két év alatt a nemzetközi piacokon olyan árarányváltozások történtek, amelyek érzékenyen érintették a népgazdaságot. A tőkés piacokon az alapanyagok árai ugrásszerűen nőttek, sokkal gyorsabban, mint a késztermékeké. Ezek az árváltozások, ha nem is olyan nagy mértékben, de hatottak a KGST-n belüli külkereskedelemre. Kiemelte, hogy behozatalunkban lényegesen több az anyag mint a kivitelünkben, ezért a világpiaci piacainkat, és megtarthassuk megbízhatóságunkat. Ezután az exportról és az importról szólt. — Az export növelése és szerkezeti változása mellett rövid távon kénytelenek vagyunk az import csökkentésének módszeréhez is folyamodni. Takarékoskodni kell a tőkés importanyagokkal és termékekkel, vizsgálni kell hogyan helyettesíthetők azok a hazai vagy szociálisa importtól származó anyagokkal, termékekkel. Ennek érdekében néhány esetben adminisztratív, importkorlátozó intézkedéseket is alkalmazunk. Az import visszaszorítása azonban zökkenőket is okozhat a termelésben, sőt még az exportlehetőségeket is korlátozhatja. Ezért e „keretgazdálkodáshoz” hasonló beavatkozás helyett rugalmasabb. természetesebb módszereket kell alkalmazni, amelyek a vállalatokat észszerű importtakarékosságra ösztönzik. Erőteljesebb ösztönzés Elmondta, hogy milyen az a gyártás-, és gyártmányszerkezet, amelyre nekünk szükségünk -van. Beszélt arról is, hogy milyen, akadályai vannak a gazdaságosabb és korszerűbb termelési és termék- szerkezet kialakításának. Nincs például ami kényszeríti, s alig van ami ösztönzi a vállalatokat az átállásra. Ma szinte alig van vállalat, amelyik semmilyen központi támogatásban nem részesül. Mai támogatási rendszerünk tehát nagymértékben hozzájárul a nem gazdaságos termelés fenntartásához. Devizagazdálkodási okokból . az importverseny sem kényszeríti a vállalatokat a termék korszerűsítésére, mert sokszor előnyben részesítjük a hazai termékek felhasználását még akkor is, ha az importhoz képest az nem elég gazdaságos. A szabályozó rendszer néhány eleme is gátolja az átállást. Akadályozza m°g a sokszor túlzott és indokolatlan ragaszkodás a múlthoz, a hagyományokat z, valamint a vállalatok szervezete is gyakran lassítja az átállást a korszerűbbre. Elmondta, hogy olyan változásokat terveznek a szabályozó rendszerben, amelyek növelik a gazdasági kényszert és erősítik az ösztönzést a gazdaságosabb és korszerűbb termékszerkezet kialakítására. — Üjabb, széles körre kiterjedő termelői árrendezésre kerül sor. Az áremelések jelentős részben — ahogy mondani szokták — „tovább gyűrűznek”, tehát a költségeket növelik, így a felhasználók nyereségét csökkentik. Ezek valóságos jöve^ delemátrendeződések lesznek, amit csak különleges esetekben ellensúlyoz a népgazdaság. A világpiacon végbemenő inflációs folyamatot nem engedhetjük át csillapítás nélkül a magyar gazdaságba, ezért időnként a valuták átszámítási kulcsait is változtatni fogjuk. — A nyereségérdekeltség hatékonyságra ösztönző vonásait erősítjük, megszüntetjük a nyereség kötelező kettéosztását — hangsúlyozta dr. Faluvégi Lajos. — A vállalatok maguk dönthetik el, hogy a kötelezettségeik teljesítése után fennmaradó nyereségnek mekkora részét fordítják a személyi jövedelmek növelésére — vállalva a progresz- szív adót — s mennyit fejlesztésre. Ezután a támogatások megvonásával' sokkal erőteljesebben befolyásolhatjuk, ösztönözhetjük a nem gazdaságos termelés visszaszorítását, mert az nem fogja közvetlenül érinteni a munkások személyes érdekeit és jövedelmét. Ha az össz- nyereség szintje kisebb lesz, akkor csökkenthető a nyereségadó, s ez erőteljesebb és differenciáltabb lehetőséget ad a nyereséges termelés növelésére. Az élőmunka terheit is növeljük a költségek között az illetményadó felemelésével. Nő a bérszabályozás rugalmassága, az ötödik ötéves terv időszakában és csökken a nyereséggel való túl szoros kapcsolat. A fejlesztési támogatással és hitellel is elsősorban a minden piacon egyaránt gazdaságosan értékesíthető, korszerű termékek gyártására alkalmas, gyorsan megtérülő termelési kapacitások létrehozását segítjük elő. Általánosabbá tesszük a visszafizetési kötelezettséget az állami beruházásoknál, és az állami támogatások is nagyobb követelményt jelentő közvetett formában érvényesülnek majd. Előadásának végén a pénzügyminiszter hangsúlyozta a közgazdászok szakmai felelősségének és összefogásának szerepét, amely jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy gazdasági fejlődésünk a következő években a nehezebb feltételek között is egészséges legyen. Délután a vándorgyűlés három szekcióban folytatta munkáját. Az első szekcióban dr. Bognár- József, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója elnökletével, a pénzügyminiszter előadását tárgyalták meg. A második szekció, — elnöke dr. Trethon Ferenc pénzügyminiszter-helyettes — az iparpolitika, iparszerkezet korszerűsítésének aktuális kérdéseivel foglalkozott. A bevezető előadást Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tartotta. A harmadik szekció elnöke dr. Romány Pál, az MSZMP KB tagja, a KB ipari, mezőgazdasági és közlekedési osztályának vezetője. Itt a szakemberek a mezőgazdaság és a feldolgozóipar fejlesztéséről, a termelés szerkezetének átalakításáról mondták el véleményüket. A vitaindító előadást dr. Csendes Béla, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője tartotta. Ma délelőtt folytatódik a vita a három szekcióban, délután a vándorgyűlés résztvevői kirándulnak a Tisza II. Vízlépcsőhöz, Jászberénybe a Hűtőgépgyárba, illetve Szolnokon városnézésen vesznek részt. A záróülésre, amelyen a szekciók elnökei összefoglalják a vitákat, a megyei tanács nagytermében holnap délelőtt kerül sor. X. P. — SZ. E. Cseresznyeszüret a fegyvernekl Vörös Csillag Termelőszövetkezetben Kedvező terméskilátássá Májusban és június első felében a mezőgazdasági termelőknek kedvezett az időjárás. Az elmúlt hat hétben rendszeresek voltak az esőzések, és bár a csapadék eloszlása eléggé szeszélyes volt, mégis az ország egész területére jutott nedvesség-utánpótlás. A legtöbb csapadékot ismét a dunántúli vidékek, főként a déli rész kapta, de a Duna—Tisza közén, s az ország más vidékein is gyakran áztatta eső a határt. A júniusi határszemlék azt tanúsítják, hogy a kalászosokból, a zöldségfélékből és a legtöbb gyümölcsfajtából kedvezőek a terméskilátások. A kalászos gabonák szépen fejlődnek, amit a mezőgazda- sági szakemberek rendkívüli Sikernek tartanak, hiszen az elmúlt év őszén a vetést országszerte megzavarta az évtizedek óta nem tapasztalt, heteken át tartó esőzés. A kalászos gabonák országszerte „behozták” a korábban helyenként tapasztalt fejlődési lemaradást. A MÉM szakemberei arra számítanak, hogy hét—tíz napon belül a homoktalajokon megkezdhetik az őszi árpa aratását, és ezután nem sokkal az első búzatáblákba is beküldhetik a kombájnokat. A viharos, zivataros, idpjárás miatt helyenként a gabona megdőlt, és ezért többfelé az üzemek nehéz aratásra számítanak. Arra van szükség, hogy az arató-cséplőgépeket a termelők legjobb hatásfokkal használják ki. A határszepnlékről érkező jelentések szerint a kapásnövények meghálálták az esőzéseket, és a június közepi napsütés szintén meggyorsította az érést. Szépen mutat a napraforgó és a kukorica. Kisebb gondot okoz, hogy az esőzések nyomán meggyorsult a gyomosodás — csakis ott ahol nem került sor vegyszeres növényvédelemre — s ezekben a táblákban mechar nikai növényvédelemre van szükség. Helybenjárás az újítások köri! A Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál 1973-ban 64 újítást adtak be, ezzel szemben 1974- ben csak harmincegy újító jelentkezett ötletével. A számok önmagukért beszélnek, de milyen okok húzódnak meg a megcsappant újítókedv mögött? Ágócs Imre újítási felelős: — Én nem hiszem, hogy az újítók kifogytak volna az ötletekből, bár az idei „termés” sem valami biztató. Az újítások értékelésénél igyekszünk a leggyorsabban meghatározni, hogy az ötlet hasznosítható-e, vagy sem. A beérkezett dokumentációt — rajzot, leírást — a főmérnökünk nézi át, s ő mondja ki rá az igent, vagy a nemet. Szükség esetén az üzemben dolgozók közül szakértőt jelöl ki, aki elmondja a véleményét az újításról. S ha úgy néz ki, hogy a vállalatnak megéri akkor ő határozza meg az újítás további sorsát. Kijelöli például, hogy ki a felelős az elkészítéséért, a bevezetéséért. így elérkeztünk a legkényesebb ponthoz, a műszaki osztályhoz, ugyanis általában itt „úsznak” az elkészítési és bevezetési határidők. Jelenleg nyolc-kilenc olyan újítás van, amelyeknek a határideje késik, némelyiknél több hónapos elmaradás van. A műszaki osztályon Kézér József osztályvezetőt keresem. Ö nem tudott, vagy nem akart az ügyben véleményt mondani, a kérdésekre érdemi választ adni. így helyette is beszélt Batta Attila főmérnök: — Tudomásom van arról, hogy az újításoknál ilyen gond került napvilágra. Ezek az ötletek nem világrengető találmányok. Van közöttük emelő ... vagy van közöttük olyan kapocs, ami az egymásra rakott ládák lebomlását akadályozza meg — tehát többségük megköny- nyíti a munkát. De az a véleményem, hogy az újítás akkor is jó kezdeményezés, ha különösebb anyagi hasznot nem hoz a vállalatnak. Tehát az ilyenekkel is ugyanúgy kell foglalkozni, mintha nagyobb értékűek lennének. Az ügyet kivizsgáljuk, s felelősségre vonjuk az illetékeseket, akik elmulasztották kötelességüket. Az újítások sorsa, ha az ígéreteket betartják megoldódik, s talán az újítók kedve is megjön. Mindenesetre az ügyből kikerekedik egy tanulság akár az Allatforgal- mi és Húsipari Vállalatnál, akár máshol: az újítási javaslat attól a pillanattól kezdve, hogy elfogadták, újításnak számít, függetlenül bármitől. Huzavona pedig visszaveti a mozgalom fel-" lendülését Meddig „éljen” egy alkatrész? Természetesen addig, amíg szükség van rá! S hogy meddig van rá szükség? Ennek megállapítására idestova 30 esztendeje létezik egy napjainkra igen kifinomulttá vált módszer, amelyet érték vagy funkcióelemzésnek neveztek el. A fejlett ipari országokban — Amerikától Csehszlovákiáig — ma már széles körben alkalmazzák. Ennek az elemzésnek a lényege, hogy egy-egy termék funkciójából, feladatából indul ki, hogy mit kell teljesítenie a gyártmánynak a felhasználónál, és mer—t ideig. Ennek alapján állapítják meg a konstrukció valamennyi gyártási normáját: mennyi és milyen anyag kell, milyen minőségű munka stb. Az így készült termék valamennyi alkatrésze megközelítően összhangba kerül egymással: minőségileg, élettartamban, az igénybevételekkel szembeni ellenállásban. Tehát, nagy biztonsággal elkerülhetővé lesz, hogy felesleges funkció kerüljön a termék bármely részegységébe vagy alkatrészébe. Ezáltal a gyártmányok használati és kereskedelmi értéke közt s a gyártási költségek közt hamarabb teremthető .összhang. Minden alkatrész megközelítően addig él, ameddig a többi, minden munkára annyi időt fordítanak, amennyi szükséges. A funkcióelemzést a takarékosság szolgálatába állítva megalapozott és az összes követelménnyel számoló kalkulációk készíthetők. A szak- irodalomban ismert adat ma már, hogy egy-egy új konstrukció 20—40 százalék (olykor 50—60 százalék) felesleges ráfordítást tartalmaz,: anyagban, munkában. Ezt az évek során az önköltségcsökkentő programokban, ésszerűsítési és újítómozgalmakban lassan-lassan lefaragják. Holott ennek a ma még elkerülhetetlennek látszó pazarlásnak elejét ve--' hetnék mindenütt. A funkcióelemzés nemzetközi gyakorlata szerint egy-egy gyártmánycsoport önköltsége minden évben 15—25 százalékkal csökkenthető. Részben, mert egyre jobb megoldásokra nyílik mód a haladás eredményeként, másrészt pedig, mert ennyi tartalék kerül a prototípusba. A többi közt például, a mérnöki túlbiztosítás miatt' is. Természetesen, a funkcióelemzés módszerét meg kell tanulni, ehhez is szakemberek kellenek. Idő kell ahhoz, hogy egyre több gyártmányra, teljes technológiai sorokra. beruházásokra, aztán egész gyárakra alkalmazhassák. Egyelőre a hazai vállalatoknál kevés helyen fogtak hozzá e módszer bevezetéséhez. Pedig a tanfolyamok százait lehetne szervezni brigádok, művezetők, mérnökök, technikusok számára, ahol az értékelemzés lényegét és szemléletét sajátíthatnák el a résztvevők. Nem kell ehhez sem központi utasításra, sem központi támogatásra várni. Nemzetközi gyakorlat a hulladéktelepeken heverő iparcikkek rendszeres elemzése, hogy a már használhatatlanná vált termékek melyik alkatrésze lenne még jó, ha funkcióját folytathatna. Amelyik jó, amelyik túlélte az egész szerkezetet — az felesleges ráfordítást tartalmaz: több, vastagabb, jobb anyagból vagy gondosabban készült, általában drágábban, mint kellett és lehetett volna ... Szokatlannak tűnhet ez a gondolat, de mielőtt elítélné bárki — ha módja van rá — menjen ki egy gyárudvar sarkába, nézze meg az ott felhalmozott lim-lomot. Ha található ott olyasmi, ami még működőképes — akkor máris van egy új' ötlet, amelynek nyomán el lehet indulni a legközelebbi takarékossági intézkedési terv összeállításakor. Gerencsér Ferenc Szekcióülések
