Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-15 / 139. szám

u SZOLNOK MEGYEI NttPLAP 1975. június 15. Viszontlátásra diáknapok! Verseny vagy fesztivál?. Kedves, szép hagyomány immár, hogy kétévenként Egerben, a Gárdonyi diák­napokon találkoznak négy megye — Pest, Nógrád, He­ves és Szolnok — valamint a főváros középiskolás diák­jai. Néhány napra ilyenkor Eger valóban a diákok vá­rosa lesz, a városi tanács el­nöke jelképesen — még a város kulcsát is átadja a középiskolásoknak. Idén már az ötödik találkozóra, ponto­sabban fesztiválra kerül sor — hisz a Gárdonyi napokat, most először, nem verseny, hanem fesztivál jelleggel rendezték meg. Fesztivál, vagyis bemu­tató. Elmaradt tehát az ama­tör művészeti csoportok és szólisták szokásos díjazása, az arany-, ezüst-, és bronz­érmek helyett mindössze egy-egy nívódíj került át­adásra — gyakran vitatható döntés után. (Megyénk egyetlen nívódíját a kisúj­szállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközép- iskola nagyszerű irodalmi színpada szerezte.) S mivel elmaradt a díjazás, elmaradt a szokásos, hangulat: az iz­galom, a drukk is. A kicsit merev fesztiválhangulat csak a gálaesten oldódott valamelyest. A siker mércéje itt természetesen a taps volt, s ebből szerencsére már bő­ven jutott mindenkinek... A változtatás helyessége vitatható azért is, mert a pályázatok értékelése vál­tozatlan maradt. így a nép­rajzi — nyelvjárási pályá­zaton három, a helytörténe- tin és a képzőművészetin pedig két-két aranyérmet sze­reztek megyénk diákjai — a számos ezüst —, és bronz­érem mellett. (Különösen ér­tékesnek számít a három néprajzos aranyérem, ugyan­is a többi egri résztvevőnek összesen csak egy jutott.) A diákírók és a diákköltők, valamint a fotóval, diával, kisfilmmel pályázók egyen­lőre még a hivatalos ered­ményhirdetésre várnak.» A diáknapok műsorán ez­úttal áport is szerepelt, s itt a számszerű eredmény min­dennél többet mond. Mind a két versenyágban — tehát atlétikában és úszásban — a második helyen végeztünk. Az eseménysorozat egyik leghangulatosabb színfoltja a „felszabadulási mérföld” (1945 méter) lefutása volt. Ezen a versenyen a diákna­pok valamennyi résztvevője rajthoz állt! A hagyományoknak meg­felelően idén is sor került a szakmai tanácskozásokra. A résztvevők a diákklubok és a közművelődés kapcso­latáról. a diáksport aktuális kérdéseiről, valamint az esz­mények és célok szerepéről, jelentőségéről vitatkoztak. Mindhárom szekcióban szót kértek megyénk küldöttei is. A bemutatók, versenyek, tanácskozások ■ szünetében gazdag program várta a diá­kokat. Minden megyének sa­ját klubja volt, naponta megjelent a „Diáknapok” című újság — szóval válto­zás ide, változás oda: az idei találkozó is felejhetetlen ma­radt. „Viszontlátásra két év múl- val, 1977-ben” — búcsúztak a diáknapok résztvevői egy­mástól, s a vendégszerető Eger városától. Viszontlátás­ra, abban a reményben, hogy két-év alatt eldől: ver­seny vagy fesztivál, a diák­találkozó. Mi mindenesetre a régi formára szavazunk. H. D, A kizoazdasáitflimáRy tan tw Hódolat Vakáció Királynak Vége a tanításnak. A leg­több középiskolában már. a bizonyítványosztáson is túl vannak, és ha ez megtörtént, akkor a diák már csak egy úrnak hodol — teljes szívé­vel — Vakáció Királyának. Különböző nehezen hozzá­férhető helyekre elrakják a tanszereket, útvonalakat né­zegetnek, és van, aki jól fi­zető szünidei munka után érdeklődik, ha még nincs neki, sőt olyan is akad, aki már dolgozik. * * Mihály Ilona karcagi gim­nazista most fejezte be' a harmadik osztályt. Ö már azon gondolkodik, hogy mit kell neki becsomagolni, mert vasárnap a Kiskőrös mellet­ti Tabdiba indul építőtábor­ba. — Mit dolgozik majd? — Az ottani állami gaz­daság szőlőiben kacsolunk. kapálunk, meg ami majd lesz. A lényeg, hogy jól le­barnuljak. — És a brigád verseny? — Bámulni munka köz­ben lehet a legjobban. Min­dig azok a legbarnábbak, akik elől végeznek a brigád- versenyben. — Mit csinál az építőtá­bor után? — Felsőtárkányba megyek úttörőkkel, utána a „Balcsi­ra”, aztán augusztusban dol­gozni fogok, még nem tu­dom hol. Ilona barátnője, Sebők Mária a második osztályt fejezte be — jól. — Szintén megy építőtá­borba? — Nem, de én is dolgozni fogok. Július 15-től augusz­tus 15-ig .a Híradástechni­kai Vállalatnál dolgozom 6,50-es .órabérért. A pénzen, amit keresek, ruhákat, ap­róságokat szeretnék vásá­rolni. • . * Kádas Mária a ftszaföld­vári Hajnóczy Gimnázium óvónői tagozatán módszer­tant tanít. — Nemrég még engem kérdeztek, és most' az érett­ségin már én is kérdezek. Nagyon izgulok. Ez volt a gimnáziumban az első évem. Eléggé elfáradtam, a nyáron lazítani szeretnék. De azért befizettem egy nyári egye­temre Kecskemétre. Olvasni se nagyon tudtam a tanév alatt, ezt is a nyáron fo­gom pótolni. f A szolnoki Verseghy Gim­náziumból két fiú jön ki. Nagy egyetértésben nevet­nek valamin. Mint utólag kiderült, Dohanits János an­nak örül, hogy színjelesre sikerült az érettségije. Gál Dénes pedig egyszerűen an­nak, hogy a jövő héten már szabad lesz. János elsősorban a felvé­telijére gondol: — Szegedre jelentkeztem orvosegyetemre. Fizikából jó vagyok, de a biológiát tnég tanulnom kell. — Mikor lesz a szóbeli? — Július másodika után. Utána kb. 20-áig várok az eredményre, . aztán dolgozni fogok; ha minden jól megy, akkor napszámos leszek, egy magánépítkezésen. Augusztusban édesanyám­mal és két húgommal Nyu- gat-Európába megyünk tu­rista útra. Addig, amikor csak tehetem, teniszezek és strandolok. Dénes 4,8 átlagra számít. — Valószínűleg -oroszból és németből lesz négyesem. Hiába, nem mennek a nyel­vek. — Mik a nyári tervei? — Június 16-tól dolgozni fogok a „Vízügynél” egy hó­napot. Egyelőre nem tudom, mi lesz a munkám. A kere­setből a Balatonra készü­lök. Augusztusban a zene­karommal próbálok. — Milyen zenekarral? — Beat. Négyen vagyunk, három gitáros és dobos. A Holt-Tiszánál van a szüle­imnek egy kis házuk, ott fo­gunk próbálni. Ha a szom­szédok megértőek lesznek... Abányan annyiféle terv. Egyben azonosak: mindenki pihenni, felfrissülni akar. a Balaton mellett, akár vala­milyen élményt adó munka­helyen. — Szabó — A felszabadulási ső években a közgazdaságtu­domány helyzetét az jelle­mezte, hogy a polgári köz- gazdasági kutatások szerve­zete és szakembergárdája már széthullott, de a marxis­ta közgazdaságtudományé még nem alakult ki. A kevés számú marxista közgazdász energiáját lekötötték az új­jáépítés,- majd a szocialista építés és oktatás gondjai, az új közgazdász nemzedék el­ső csapatai pedig csupán az 50-es évek elején hagyták el az egyetem padjait. A szó igazi értemében vett marxis­ta-elméleti közgazdasági ku­tatások az 50-es évek közepe táján indultak meg. Ettől kezdve egyre terjedt a felis­merés, hogy a gazdasági va­lóság tudományos elemzése és az ebből levonható követ­keztetések hozzájárulhatnak a gazdaság tervezésének és feladatainak megoldásához. Közgazdaságtudományunk az utóbbi két évtizedben kü­lönösen figyelemreméltó eredményeket mutatott fel a szocialista tervgazdálkodás elméleti kérdéseinek tisztá­zásában és a tervezés tökéle­tesítését szolgáló módszerek kidolgozásában. Számos ku­tatás elemezte a gazdasági fejlődés tendenciáit, a gaz­dasági szerkezet, az életszín­vonal, az infrastruktúra kér­déseit. A kutatók választ ke­resnek arra, hogyan lehet figyelembe venni a tervezés­ben és a gazdasági elemzés­ben a népgazdasági folyama­tok kapcsolódásait (az ágaza­ti kapcsolatokat), hogyan le­het megtalálni az adott gaz­dasági feladatok optimális megoldását, milyen módon kapcsolhatók össze a külön­böző szintű tervek. Eredmé­nyeik beépültek a hazai sta­tisztikai és tervezési gyakor­latba és a magyar közgazda­ságtudomány nemzetközi hír­nevét is öregbítették. A magyar közigazdaságtu­domány már az 5Ó-es évek • közepétől kezdve intenzíven foglalkozott a gazdaság haté­konyabb működését elősegí­tő irányítás, ösztönzés, ár­képzés kérdéseivel. A leszűrt eredmények tették tehetővé, hogy amikor a 60-as évek derekán napirendre került a gazdaságirányítási rendszer átfogó reformja, e feladat megoldását alapvetően elvé­geztük. Közgazdászaink ta­nulmányozták, milyen a megfelelően működő árrend­szer, az egyéni és kollektív anyagi ösztönzés, mely mód­szerei segítik elő leginkább a gazdasági tartalékok meg­valósítását a közvetett irá­nyítás, a gazdasági szabályo­zás. E kutatások eredményei — a tapasztalatok mellett — kiindulópontját képezték a gazdaságpolitikai elhatározá­soknak. A szocialista termelési vi­szonyok fejlődésének kétség­kívül egyik légjelentősebb állomása a mezőgazdaság szocialista átalakítása volt. Kevésbé közismert, hogy mi- lyen része volt a sikerekben a hazai agrárgazdaságtani és szövetkezettudományi kuta­tásnak. A termelőszövetkeze­ti jövedelmezőség feltételei­nek vizsgálata, a munkadí­jazás és anyagi ösztönzés hatékonyságot előmozdító módozatainak kidolgozása, a háztáji gazdaságok szerepé­nek tisztázása, a szövetkeze­tek funkcióinak és működési módjának kutatásában elért eredmények tanúskodnak a közgazdasági tudomány alko­tó közreműködéséről a párt agrárpolitikájának kidolgo­zásában és érvényesítésében. Néhány éve a korábbinál nagyobb figyelmet fordít a magyar közgazdaságtudo­mány a vállalati gazdálkodás kutatására: a jóváhagyott távlati kutatási terv országos fő iránya a közgazdaságtu­domány területén éppen a szocialista vállalat kutatása. Ha viszonylag későn is, de fontos eredményeket hoztak a megindult világgazdasági kutatások (különösen a szo­cialista integráció kérdései­ben) és a kifejezetten elmé­leti, politikai gazdaságtant területen is jelentek meg számottevő publikációk (a kutatók főleg az áru- és pénzviszonyok szocializmus­beli szerepével foglalkoztak.) A legfőbb eredményt azon­ban. hogy a közgazdaságtu­domány képviselői elmond­hatják: tevékenységükkel a szocialista építés gazdaság- politikáját szolgálják. Kiala­kult egy új közgazdász tu­dósnemzedék, amelynek tel­jesítményét hazánk határain túl is számontartják. Az össz­képen nem változtatnak azok a meglevő hiányosságok sem, amelyek nem kis részben ab­ból fakadnak, hogy a mar­xista közgazdaságtudomány hazánkban viszonylag fiatal és kevésbé támaszkodhatott a felszabadulás előtti tudo­mányos eredményekre, mint néhány más társadalomtu­domány. A szocialista gazda­ság három évtizedes fejlődé­se ugyan sok elméletileg ál­talánosítható tapasztalattal szolgált, de sok kérdés meg­ítéléséhez még hiányzik a kellő távlat. Mégis közgazdaságtudomá­nyunk az "elmúlt három évti­zed alatt behozta viszonyla­gos elmaradottságát, hanem a társadalomtudományok so­rában kiemelkedő helyet fog­lalt el. Ma már a húsznál több kutatásra specializált intézetben és a felsőoktatás­ban közel ezeí" kutató dolgo­zik. A közgazdászok tollából évente közel ugyanennyi cikk. tanulmány, könyv lát napvilágot. Mindehhez a ku­tatás szervezett keretei, ku­tatóink tehetsége és szorgal­ma nem lettek volna elégsé­gesek. Az eredmények részben annak köszönhetők, hogy a párt helyes gazda­ságpolitikája a közgazdaság- tudomány elé olyan feladato­kat. állított, amelyek lendü­letet és ösztönzést adtak a kutatásnak, és hogy a párt­nak a Tudománypolitikai Irányelvek-ben is visszatük­röződő helyes tudománypoli­tikája lehetővé tette, hogy a tudományág felnőjön a fel­adatokhoz. így válhatott ké­pessé arra, hogy leküzdje a komoly károkat okozó, ter­méketlen, spekulatív, a va­lósággal való szembesítést elhanyagoló irányzatokat és figyelmét a szocialista építést közvetlenül szolgáló, a gya­korlati feladatokkal össze­függő kutatásokra összponto­sítsa. Ezzel egyben előmoz­dította azt is. hogy a szocia­lista gazdaságról valósághű tudati kép formálódjék. Földi Tamás Egy doktori cím történet© Tizenhét esztendeig járta a legelőket, fagatta a juhá­szokat, gyűjtött, gyűjtött... Persze szabad napokon, mun­ka után, nyári szünetben. Mert egyébként tanított. Fa­zekas Mihály ugyanis tanár a karcagi mezőgazdasági szakközépiskolában. Helyes­bítek : dr. Fazekas Mihály . .. — Miért volt fontos a dok­torátus megszerzése? — A gyűjtés volt a fon­tos, a hagyomány megmen­tése, nem a cím. — Néprajzból -doktorált. — A kunmadarasi juhá­szat volt a témám. A tizen­hét esztendei gyűjtőmunka porán olyan sok anyag bir­tokába kerültem, amely már arra kényszerített, hogy összefoglaljam, rendszerez­zem. A disszertáció megírá­sára ösztönzött és támoga­tott a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatósága, de mun­kámat egyben a debreceni egyetem néprajzi intézeté­nek tudományos kutatási programja keretében végez­tem. Feltételezéseink szerint hazánkban a Nagykunság­ban, különösképpen pedig a kunmadarasi Nagylegelőn élt legtovább a régi magyar no­mád állattartás. . Bőséges nyersanyagot szolgáltatott. 400 oldalt írtam, és 133 fotót rajzot. Azt hiszem, nem csu­pán a hagyomány megőrzé­sét segítette a munkám. Nagyi van on most készülnek a juhtenyésztő gesztorgazda­ság kialakítására. Modern, nagyüzemi tenyésztés váltja fel a hagyományos állattar­tást. Az újat pedig a régi tüzetes ismerete nélkül ki­alakítani nehéz. — Kiadják a disszertációt? — Igen, dr. Gunda Béla professzor javasolta kiadását. — Nem hívták „profi” néprajzosnak? — De igen, Berettyóújfa­luba múzeumigazgatónak. Csakhát én karcagi vagyok, minden a Nagykunsághoz köt. Itt születtem, éltem, itt laknak rokonaim, barátaim, tanítványaim... De tulaj­donképpen az egész Nagy­kunság otthonom: feleségem túrkevei, keresztanyám kun­madarasi ... Ide gyökerez­tem. Fazekas tanár úr 41 éves, Ősz hajú, erős ember. Elvé­gezte az egyetemet, négy évig a külterületi kiskulcso- s" általános iskolában taní­tott oroszt, éneket, matema­tikát, magyart, talán még történelmet is. Közben óra­adó tanár lett a karcagi mezőgazdasági és a felsőfokú technikumban. Négy év után végleg ide szegődött, ma is itt tanít, a levelező tagozat vezetője. Patronálja a KISZ- fiatalokat, a pártoktatás ve­zető prop'ogand istája ... Te­szi a dolgát. Órakedvez­ményt nem kap. Gyűjti nép­rajzi munkaihoz, az anyagot^ ledoktorált, felesége (tanár­nő) is vizsgázik a főiskolán, nevelik három leányukat, dolgoznak, dolgozik . .. Sze- , líden mosolyog. Az erősek mosolyával. — A sok-sok hétköznapi gond között hogyan, tudott hű maradni nagy „szerelmé­hez", a néprajzhoz? — Ügy, hogy ez valóban egy nagy szerelem. Állandó kapcsolatom volt az egye­temmel, sőt, 1961-ben a Ma­gyar Néprajzi Atlasz karca­gi gyűjtéseit" én csináltam. — Honnan kapta az ösz­tönzést ehhez a szép tudo­mányhoz? — Minden elődöm paraszt- ember volt, gyerekként én is az ő életüket éltem. Szü­leim és rokonaim hagyo­mányőrzők voltak. És persze az olvasmányaim: Veres Pé­ter. Szűcs Sándor, Győrffy István ... — A debreceni egyetemen magyar és történelem sza­kot végzett. — Igaz, de néprajzból csak azért nem diplomáztam, mert nem lehetett. Minden időmet a néprajzi intézet­ben töltöttem, tanultam, doU goztam. Szakdolgozatom té­mája például a karcagi né­pi táplálkozás volt, ezt most szeretném kibővíteni. — Akadt tanítványa, aki­be sikerült „belopnia” a nép­rajz szeretetét? Bizony-! Kettőt említek» dr. Mándoki István török nyelvész az Eötvös Loránd Tudományegyetemen; dr. Bődi Erzsébet pedig tudo­mányos kutató a debreceni egyetemen. Erzsiké segített nekem a doktorátusom elké­szítésekor. Egyébként a me­zőgazdasági szakközépiskolá­ban most is van egy népraj­zi szakkörünk. A gyűjtő­munkáját én szerveztem. Az országos diáknapokon ezüst- . érmet nyertünk a közelmúlt­ban. — Nyilván sokan megkér­dezték: tanár marad, vagy... — Szeretnék tanár marad­ni. gyönyörű hivatás, a he­lyet, munkatársaimat, diák­jaimat is szeretem. Azt hi­szem ők is, éppen úgy örül­tek a doktorátusomnak, mint én. Szeretnék többet foglal­kozni a néprajzzal, s ezáltal többet adni az iskolának, a városnak, de az egész Nagy­kunságnak. Ezért lenne jó az órakedvezmény, amit nem is néprajzosként, hanem ta­gozatvezetőként kérek. Beszélgetünk, szóba kerül­nek a lányok, a jó tanuló negyedikes Ilona, Tünde, a hatodikos Katalin, akit meg­dicsértek történelemből és... — Erről jut eszembe — mondja. —. Nem megy vé­letlenül Nagyivánba a na­pokban? Megkérném, vigye e1 első gimnáziumot végzett lányomat! ’ _ ? — A most kezdődő nép­rajzi gyűjtötaborban fog dol­gozni nyáron. Cinkosán, sokat sejtetően mosolyog. : “ V :* Körmendi Lajos Megjelent a Szovjet Irodalom A Szovjet Irodalom magyar nyelvű, harmadik — júniusi szá­ma ezúttal is gazdag tartalom­mal jelent meg. Érdekes olvasmánynak ígérke­zik — a magyar olvasó számá­ra még .kevéssé ismert — And­rej Bitov elbeszélései. A Szovjet Irodalom első két számában kö­zölt Farkascsorda című kisre­gény harmadik része is e szám­ban olvasható. A Líra rovatban a többi kö­zött Eduardas Miezelailis litván költő Ciurlionis fehér szigete cí­mű poémája található. Tandori Dezső fordításában. „Miezelaitis új lélegzési „ritmust, vagy mond­hatnám: új attitűdöt alakított ki magának a modern költészet­ben . . . Nagyon összetett és sok­rétű költészet az övé . . . Leg­feltűnőbb jellemzője mégis az, hogy erősen gondolati.” — írja a szerzőről Simon István. Az Ember és kora rovatban Jprij Scseglov interjút készített Jurij Trifonovval, az ismert szov­jet íróval. Az újságíró, új mű­veiről faggatta az írót, és a nemrég megjelent Türelmetlen­ség című történelmi regénye kapcsán az iránt érdeklődött, hogy munkásságában milyen szerepet játszik a történelmi té­ma. Äz interjú A. Fodor Agnes fordítása. A híres szovjet filmrendező, Grigorij Mihajlovics Kozincev legváltozatosabb kérdéseket érin­tő jegyzetei is e számban ol­vashatók. Sztanyiszlavszkij művészetének méltó folytatója Georgij Tovsz- tonogov könyve a Gondolataim köre — amely egyébként nem­sokára magyarul is megjelenik — a színházművészet legizgal­masabb. legaktuálisabb kérdé­seiről szól: ,.A színház nem em­lékművek gránitja. Inkább se­bes sodrású folyó. A filozófus szavaival szólva, ugyanabba a folyóba nem lehet kétszer bele­lépni — ez igaz, de örökké me­ríthetünk belőle” — írja a szín­házrendező. A folyóirat harma­dik számában e könvv recen­ziója található Fóti Edit fordítá­sában. LjudmiHa Tatjanicseva és Ec' •- ard Sím elbeszéléseit orosz ' '1 magyar nyelven is közli a 1 ) a Két nyelven rovatban. A r - ved novellákat Bállá Gyula íor* dította*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom