Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-10 / 108. szám
1975. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mostoha let édes — Kedvesnek neveltem, az Hiedelemre, a jóra! Hogy a férjem meghalt, hatesztendős korától egyedül viseltem gondját. Rendes ember is lett belőle ... ■ír A férfi vékony, szőke, tiszta kék munkásköpenyben. Ha nem mondja a nevét, akkor is megismerem: a/, anyja megmutatta a fényképét. Régen készült, legalább húsz esztendeje, de a férfi arcvonásai azóta sem változtak. De csak az arcvonások nem! — Az anyám nevelt, özvegyen. — Volt földjük? — Igen. — Mennyi? — Olyan 900 négyszögöl körül. — És az elég volt a megélhetésükhöz? — Hát alkalmi munkát is vállalt, hol itt, hol ott. Nyári szünetekben meg én is dolgozni mentem, kőművesek mellé vízhordónak. — Hol tanulta a szakmáját? Ügy* tudom, vasesztergályos, — A bányagépgyárban, Pesten. — És hol lakott? — Albérletben a rokonoknál, mert nem volt hely az internátusbán. — És miből élt? — Kaptam ösztöndíjat, meg anyam is segített... * — Dolgozni jártam. Hol a magtisztítónál, hol a vasútnál akadt egy kis munka, aztán a kertben termeltem zöldséget, azt árultam a piacon. lg}' éltünk akkoriban, de a fiam szakmát szerzett. Amikor hazajött, szépen keresett, én is dolgoztam. Tanult is. leérettségizett. Tudja. nagyon okos. jóravaló ember az én fiam. Egyszer aztán eldöntötte: bontsuk le a régi' házat, építsünk helyette másikat. Hát látja ezt építettük. Két nagy szoba, veranda,' konyha, két kamra. Meg egy kis kert. Mindenütt rend, szépen ápolt virágágyások. — Amikor építkeztünk, azt mondta az én fiam: Mama, én nem hagyom el magát soha . .. Részlet az egyik szomszéd hozzánk küldött leveléből: .. egy városban élnek és a hálátlan gyerek meg se látogatja ... szegény asszony nem szeretheti az unokáját se, mert nem engedik meg, hogy szóljon a nagymamához. Ezt a csúnya, embert kegyetlenséget nem érdemelte meg. Nem elég az öregséggel járó betegség. Egy kicsi szeretetet sem kap. Nem törődik az édesanyjával a hálátlan, lelketlen, kegyetlen gyermek.” ☆ — Mikor volt otthon utoljára az édesanyjánál? — Három éve. — Tudja, hogy beteg? Hogy súlyos gyomorfekélye van, meg a szíve sincs rendben? — Nem hinném. Láttam a piacon ... Az özvegy ma is abból él, hogy salátát, sóskát, virágot árul. Betegen is! Mert élni kell! — És ez elég? Zavart, sem nevetésnek, sem sírásnak nem nevezhető grimasz suhan át arcán: — Tudja, én mindig nagyon jól kerestem, mégis egy fillér nélkül nősültem, mert mindent a házba öltünk. De a két asszony nem jött ki egymással. Napirenden volt a veszekedés. Aztán egyszer nem ment tovább. Elköltöztünk az anyósomékhoz. — Ki volt a hibás a veszekedésben? ’ . — Ki? Szerintem mind a kettő. — Ezért nem jár haza az anyjához? — Igen! — És a feleségét látogatja? Értetlenül néz rám. — Gondolom, ha a két asszony egyformán hibás a veszekedésben, akkor a feleségével sem él együtt... — De, együtt élek a feleségemmel. Neki van igazq. Az anyám kényszerített nélkülözésre bennünket, hogy kénytelenek' voltunk éveken át spórolni, hogy lakást építsünk magunknak. Két éve, hogy beköltöztünk a KISZ lakásépítési akció keretében épített kétszobás összkomfortos lakásunkba. í ■ a — Hogy történt a veszekedés, a fiatalok elköltözése? — Mi a fiammal nem sokat vitatkoztunk. A menyemmel többet. Ügy ősszel aszalványt csináltarp, a kút mellett szépen sütött a nap, odatettem le a földre száradni. A menyem vizet húzott a kútból, és ráöntötte az aszalókra. Mondtam neki: Miért csináltad Margitka? Szó szót követett, de nem lett volna semmi baj, ha meg nem jön a testvérem, meg a menyem anyja. Azok aztán — úgy mondják — csúnyán összevesztek, még össze is verekedtek. De én közben elmentem otthonról, nem akartam vitatkozni . .. — És most? — Most? Attilát, a nagyobbik unokámat a múltkor megláttam a piacon a menyemmel Odamentem, hogy adok neki csokoládét, de a menyem rám kiabált, hogy azonnal menjek onnan! Amikor a fiam kísérte a menyemet a kórházba, mert már mindenórás volt a másik kis unokámmal, találkoztam velük.' Megkérdeztem a fiamtól, hogy bemehetek-e a kórházba, ha meglesz a kicsi? Nem. — És azt tudta, hogy megszületett? — Ismerem az egyik takarítónőt, az mondta, hogy a másik unokám is kisfiú. De mi a neve, azt nem tudom. ■ ft — Mondja, miért nem engedik, hogy a nagyobbik kisfiúk legalább köszönjön a nagyanyjának? — Szerintem nem is tudja, hogy két nagyanyja van. — Mi az oka ennek a nagy-nagy elzárkózásnak, vagy '.inkább gyűlöletnek, amit az édesanyja iránt érez? — Én nem gyűlölöm. Csak nekem megvan a saját családom, nekem oda kell orientálódnom. Én nem megyek hozzá csak végszükségben... 1— Végszükségben? — Igen, ha leesik a lábáról ... Gondolom, akkor fs azért, nehogy más örökölje a háznak azt a részét, ami az anyjáé! ft — Kellene anyagi segítség, néni? — Dehogy. Megélek én, n-em kell engem támogatni, meg aztán most már a honvédségtől is kapok az uram után 362 forint nyugdíjat Néhány órá ' kéllénc;. csupán! Amit együtt tölthetne békességben, szeretetben a fiával, a menyével, a kis unokáival. — Abban tessék' segíteni, hogy egyszer eljöjjenek. _ ft __ Nem kitalált történet! Szereplői Mezőtúron élnek. Hogy a neveket nem írtam meg, azt csak azért tettem, mert az anya kért meg rá! Most azt is mondhatnám: mindenki visszakapja a saját gyerekétől, amit ő adott a szüleinek. Örök igazság ez! Lehet, hogy egyszer ezt az öregasszony fia is majd a •saját bőrén tapasztalja. A férfi munkahelyén megkérdeztem az üzem egyik vezetőjét: milyen embernek ismeri az özvegyasszony fiát? A válasz: — A forgácsoló üzem művezetője, nagyon jó szakember, rendes, becsületes. Jól, keres, lelki- ismeretesen foglalkozik a fiatal szakmunkásokkal. Vagyis: kiváló dolgozó! És mint ember? Varga Viktória Hétvégi pilieaőlíelyfik a Tisza partián Tovább fejlődnek a magyar—bolgár kulturális kapcsolatok Pénteken a Kulturális Kapcsolatok Intézetében Demeter Sándor, a KKI elnök- helyettese - és Hriszto Szántó v, a bolgár külügyminisztérium kulturális főosztályának vezetője aláírta a következő két éíre szóló magyar—bolgár tudományos, oktatási és kulturális együttműködési munkatervet. , A kétéves munkaterv meghatározza a két ország akadémiái közötti együttműködést,. valamint további lehetőséget biztosít ösztöndíjasok, tanárok és szakemberek kölcsönös cseréjére. A kultúra területen 1976-ban kerül sor a szófiai opera budapesti vendégszereplésére. A munkaterv lehetőséget ad továbbá a film- .és színházi kapcsolatok bővítésére, a magyar és bolgár irodalom kölcsönös megismertetésére. A Tiszakécskétől Tiszaál- párig terjedő Tiszapart hétvégi pihenőhelye lett a homokvidék lakóinak. A romantikus környezet tervszerű fejlesztését 1980-ban kezdték meg, s az utóbbi években csaknem száz millió forintot költöttek rendezésére,' közművesítésére. Az idei év újdonságaként hajószálló nyílik a Tiszán. Az üdülők ellátásról is gondoskodnak: az idei szezonra egyebek között palacsintabárt Ígérnek. A szomszédos település, Lakitelek a tavirózsás tiszai1' holtág mentét rendezte be üdülésre. A NEB megvizsgálta Szeretik-e a rendet, a tisztaságot a városokban ? Nemcsak a tanács dolga Söpörjön mindenki a maga portáján, mondja az ismert szólás, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság nemrég megtartott köztisztasági vizsgálata pedig ezt minden -átvitt értelem nélkül valóban a söprögetést értve még megtoldja azzal, hogy „jobban söpörjön!” A megye hét városában alkotott köztisztasági összkép a hivatalos vizsgálatban sem változott ahhoz a tapasztalati tényhez képest, amit a járókelő, az egyszerű szemlélődő is észrevesz: piszkosak a városaink. Bár ez az egyre szembetűnőbben „tisztuló” megye- székhelyre kevésbé érvényes, mégis tény: sok még a tennivaló. Városainkban 1971—73 között mindenütt életbe léptek a köztisztasági tanácsrendeletek, ez azonban még nem jelentette azt, hogy a ' köz- tisztaság sokat változott. Többek között azért sem, mert a városi közterületek tisztítását a tanácsok munkaerő hiányában nem tudják (saját rendeletüknek megfelelően!) elvégezni, az üzemek, vállalatok, magánházak előtti terület tisztaságát pedig nem ellenőrzik, így nem is lehet számonkérni a köz- tisztasági rendeletben foglaltakat. kivéve Mezőtúron és Szolnokon, ahol társadalmi ellenőrző szolgálat szemlét tart negyedévenként Szeméttelep a kenyérgyárnál "r~'3 A naponta termelődő szemét elszállítása városainkban többé-kevésbé megszervezett, ennek ellenére sok házban kerti szemétgödrökben, s még Szolnokon is tapasztalhatóan utcai „illegális” szeméttelepeken helyezik el a hulladékot.. Míg Szolnokon tizenhétezer, Jászberényben 2 ezer 800 lakásból szervezetten gyűjtik össze a szemetet, addig Tűrkevén harminchatból. Az szinte már a sors iróniája, hogy a szemétszállítás egyes városoknak még külön bajt is okoz, ugyanis az autók, vontatók nagy része igen rossz állapotban van, ezért viszik és elszórják a szemetet a közutakon. Ami pedig a kocsin marad, az a városi szeméttelepre kerül, amelyik legtöbb helyen a lakott területhez jóval közelebb van a megengedettnél. Kirívó példa erre Karcag, ahol a kenyérgyár szomszédságában gyűjtik a város fertőző szemétjét, sőt (a baj nem jár egyedül) ezt a telepet még szennyvízleöntő helynek is használják. A figyelmeztetést a népi ellenőrök most megadták — ami sokkal jobb, mintha ugyanezt egy „kenyérbe sütött házi járvány” jelenti. Karcag terveiben az új szeméttelep használatba vétele 5—6 év múlva várható. — Addig pedig egymást kerülgetik a kenyérszállító és a szemeteskocsik, Nipcs pénz — plszkas a város Egészen hétköznapira lefordítva így magyarázzák a kifogásolható köztisztasági állapotokat. Ez igaz is, különösen úgy, hogy a köztisztasági feladatokat az évek óta lassan növekvő anyagi keretekhez szabják, s nem pedig fordítva. Ellenpéldaként Szolnok említhető, ahol a tanácsülés az időközben megnövekedett feladathoz még újabb kiegészítő összeget szavazott meg. Az elmúlt négy évben 30 százalékkal emelték a köztisztasági kiadásokat. Karcagon, Kisújszálláson viszont az amúgy is szűkös keretből még ki is maradt egy-egy összeg, amit nem a tisztaság fenntartására fordítottak. Karcagon például 1971-ben 531 ezer forintos árbevétel mellett köztisztaságra mindössze 242 ezer jutott. Kisújszálláson pedig a köz- tisztasági dolgozók bérmegtakarítását más ágazatban használtak fel. Az viszont tény, — állapították meg a népi ellenőrök — hogy a tanácsok a fejlesztési alapjukból juttattak gépvásárlásra, építésre, szemétszállító autók vásárlásara a ‘ városgazdálkodási vállalatoknak. Elvileg senki nem szeret piszkosan élni, mindenki, az egyén is, a közösség is vigyáz környezetére, jól felfogott érdeke és önérzete sem engedi, hogy megtűrje háza, üzeme, portája előtt a rendetlenséget. Elvileg. S. hogy ez a gyakorlatban is így legyen, megszülettek a tanácsrendeletek, amelyek előírják a köztisztasági normákat. A rendelet utasításait be kell tartani. Nem tartják. Legalábbis erre utalnak a népi ellenőrök által is kifogásolt állapotok. Ha pedig egy rendeletet nem hajtanak végre, büntetést is ki lehet szabni, így akár a köztisztaság ellen vétőkre is. Elvileg. A megyében kiszabott szabálysértési büntetések gyakorisága alapján ugyanis akár tisztának is tarthatnánk városainkat. A közterület szennyezéséért Szolnokon tavaly 39, Karcagon 10, Jászberényben, Mezőtúron 3 esetben alkalmaztak tanácsi szankciót. Kisújszálláson pedig egyetlen kifogásolható eset sem volt.(?!) Ugyanígy köztudomású, hogy az utcai szeméttárolók „kutatói”, a guberálók, igen sok gondot okoznak, mégis összesen két városban, Mezőtúron és Törökszentmiklóson szabtak ki figyelmeztető büntetést. (Szolnokon pedig szinte mindennapos az utcai kuka-búvárkodás.) A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata elemezte városaink tisztaságát. Határozatában javasolta a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának, hogy több: gonffift idrdítáöh a tanácsrendeletek» betartására, a városi tanácsok által kidolgozott rendelet terv.ezetek felülvizsgálatára. Mondhatjuk egyszerűbben: a köztisztasági helyzet mielőbbi javítását segítse, ellenőrizze. Az egyes városokban a helyi népi ellenőrzési bizottságok egy sor javaslatot tettek. Mezőtúron például az úttestre sáros kerékkel hajtó járművek szabálysértési büntetését javasolták, Karcagon a városi szeméttelep áthelyezését sürgetik, Jászberényben a szemétszállítás jobb megszervezésére, s az utcai szemétgyűjtők számának növelésére, Kisújszálláson a szeméttelep rendezésére hívták fel a figyelmet, Tűrkevén pedig az állattartás szabályozását kifogásolták, illetve a köztisztasági vétségek gyakoribb büntetését szorgalmazták, míg Törkszentmiklóson többek között a városi tanács köztisztasági ellenőrző munkájának javítására hívták fel a figyelmet. A vizsgálat lezár»!!,' de... A NEB vizsgálat lezárult, de ne felejtsük el! A népi ellenőrök azt tárták fel, azt kifogásolták, amit az utca embere nap mint nap „magánellenőrként” is észrevesz. Bár sokszor elhangzik: alföldi város, piszkos város, nem biztos, hogy ennek a kényszerű ragadt jelzőnek állandó jellemzőnek is kell lennie városainkra. Végezetül szeretnénk néhány észrevételt tenni. Á tanácsi köztisztasági vállalatok egyedül nem képesek a városokat rendben tartani, még akkor sem, ha a tanácsok a jelenleginél sokkal több anyagi áldozatot hoznak érte. A környezet szépítése, tisztántartása, megóvása minden jóérzésű, lakóhelyét szerető ember alapvető érdeke és kötelessége. A szép gazdasági eredmények, a lakásépítés, a közművelődés — egyszóval — a városok gazdagodása megköveteli, hogy a külcsín se maradjon el attól, hogy annak is meglegyen a becsülete, tisztelete. A rend, a tisztaság megvédése nemcsak a tanácsok, az állam feladata, hanem mindenkié. Túlzás nélkül mondhatjuk: ez is legyen közügy minden városban, községben. Ha ilyen közfelfogás alakul ki, ha ennek erősítésén fáradozunk, mindenütt szégyen lesz majd szemetelni, járdát nem söpörni, virágot nem , ültetni: a közös törekvésekkel szembe szegülni. Rajtunk múlik, hogy ez mihamarabb valóra váljon. l r*.
