Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-08 / 106. szám

1975. mäSJns 8. SZOLNOK megyei néplap 3 Őrjárat az éterben Rádióamatőrök akciója a Győzelem napján — Hall engem, Jurij? A ’HA 30 KLC hívójelű szolnoki ■magyar állomás vagyok. — Itt Jurij. Igen, mi is üzemben leszünk az ünnepen. Egyébként Moszkvában re­mek idő van ma. Ragyogóan süt a nap, az emberek ezrei .sétálnak az utcákon. A vi- 1 szonthallásra. t A beszélgetés angol nyel­ven folyt Ultrarövid hullá­mon érkezett .Jurij moszkvai f üzenete, az MHSZ szolnoki rádióállomásához. Ma 80 éve, 1895. május 7- f én mutatta be korszakalkotó ; találmányát, a rádiót Alexan­der Sztyepanovics Popov, •orosz tudós. Megvalósult a nagy álom; a hangok vezeték nélküli továbbítása nagy tá­volságokra. Popov készüléke azóta a mindennapi hírköz­lés elengedhetetlen technikai eszközévé vált, de nemcsak azzá: a rádiózás ma már sportág is. A nagy állami adók ki- ó-'csiny másai, az amatőr rá- dióadók százai sugározzák egymásnak adásaikat. Az f MHSZ Szolnok megyei szék­házának 3. emeleti szobájá­éba szovjet, angol, amerikai, ’-olasz rádióamatőrök üzenete * érkezik. A szoba falát oklevelek bo- rítják: egy-egy amatőr rá- ■ diósverseny emlékei. Varga Ferenc, az MHSZ rádiótech­nikai főelőadója kalauzol kö­zöttük. — Olyanok ezek az okleve- f lek, mint a vadászok trófeái. t Egy-egy rendszeres kapcsolat •elismeréseként küldték a ■különböző országok rádió­amatőr szövetségei. Láthat itt oklevelet minden szocia­lista országból, de Angliából, az Egyesült Államokból, Bel- j giumból, Franciaországból, sőt még Japánból jött lapo- /kat is. ‘ A kapcsolatteremtésen kí- r vül az amatőr rádióssport másik ága a rádiós iránymé­rő verseny. A közkedvelt ne- vén rókavadászatnak becé­zett verseny lényege, hogy a versenyzőknek elrejtett auto­mata adóberendezéseket kell . megtalálniuk vevőkészülé­keik segítségével. Technikai sport, de a műszaki ismerete­ken kívül megköveteli a jó fizikai erőnlétet is, mert kilo­métereket kell megtenniük a célig. Megyénkben az MHSZ fel­ügyelete alatt 60 amatőr rá­dióadó működik. A legtöbb saját építésű — az amatőrök rádiós műszaki felkészültsé­gét dicséri. — Rádióklubunk egyik fő feladata a szakmai, technikai képzés, — világosít fel Varga Ferenc. A fiatalok, akik szí­vesen foglalkoznak a rádió­zással, nálunk megtanulják a készülék építését. Sokuk kí­sérletezik, újításokkal áll elő. Szükség van az állandó fejlő­désre, hisz egyre szűkebb az a hullámhossz tartomány, amely az amatőrök rendelke­zésére áll. A 40-es hullám­hossz például, néhány éve A készüléknél Lévai László és Röszkényi Antal, a szolno­ki rádióklub titkára még az amatőrök „széles út­ja” volt az éterben. Ma már szinte „művészet” beszélge­tést folytatni ezen a hullá­mon. A rádióhullámok láthatat­lan, szoros kötelékek a kü­lönböző nemzetiségű amatő­rök között. A szolnoki ama­tőrök is részt vesznek a Szov­jetunió győzelmének 30. év­fordulója tiszteletére ren­dezett „Győzelem 30” elne­vezésű nemzetközi rádiósőr­járatban. Május 9-én 01.00- tól 18.50 percig, a kapitulációs dokumentum érvénybe lépé­sének idejéig az őrjáratban részt vevő valamennyi rádió­adó működésbe lép. A győ­zelem napján 17.00-kor elné­mulnak az adók. A rádió­amatőrök 3 percés néma tiszteletadással adóznak a győzelemért elesett hősök emlékének. T. K. L. Miiül kalász a halász? A déli nap meg-meg csil­lan a tó tükrén. Az épület­ben halászok ülnek a lócán a kecskelábú asztal körüL Van aki a tarisznyából sza­lonnát, kenyeret falatozik, más a kislábasban hozott ebédjét fujkálja, mert for­róbb lett a kelleténél. Csak az evés neszezése hallatszik egyébként áhitatos csend uralkodik a szobában. Szinte „szentségtörésnek” érzem a kérdést. — Nem esne jobban egy fi­nom halászlé? Hagy a fegyelem — Az ám! — üti fel a fe­jét Nagy István. — Jó lenne bizony. Akár minden délben megfőzném, ha lehetne. De nem lehet, mert nagy itt a fegyelem. A túrkevei Búza- kalász Tsz-hen a halász is csak akkor e.uik halat, ha a vezetők engedélyt adnak rá Ilyenkor tavasszal ritkábban jutunk hozzá, de az őszi ha­laszáskor az otthoni asztal­ra is bőven jut. — Hogyan készül az igazi halászlé? — Az a fontos, hogy a pucolás után már csak kis vízben szabad megmosni, de legjobb, ha nem is mossák meg, hanem úgy véresen ke­rül a bográcsba. Feltétlenül benne legyen a hal feje, a tej és az ikra is. Kell hozzá hagyma, paprika — és egy kis avas tepertőt is piríthat alá, aki kedveli. Mikor min­den együtt van, forrásig hir­telen felfűzzük, utána g\ <=nge tűzön tartjuk, amíg omlós lesz a hal húsa. Akkor már c'ak jó étvágyra van szük­ség, amiben itt még sohasem veit hiány. — Munkakedvben sem? í — Télen, nyáron együtt dolgozunk — mondja Vad Ferenc halászmester, a Her­mann Ottó szocialista brigád , vezetője. — Megismertük ■ egymást, egy sincs köztünk, aki csak sóhajtozna, nem ’ húzná a hálót. Igaz, ez még odább van, most még csak etetjük a halakat, de azért megvan mindenkinek a dol­ga. A nap reggel hétkor kez­dődik: ilyenkor visszük ki a takarmányt az etetőkarók­hoz. A karóknak ott válasz­tottunk helyet, ahol olyan sima és kemény a tó alja mint a beton. A halak már megszokták, inikor érkezünk, (sapatokban várják a cs ina­kt t. Ha még jó! fizet, de... — Milyen hal van a ta­vakban? — Ponty, busa, amur. Őszönként általában 1500 mázsát szoktunk kihalászni. Eddig még nagyon jól fizet­tek a tavak, hiszen minden kiló halon átlagban hat-hét forh tot nyert tiszt'- n a szö­vetkezet. A baj c; >k az, hujy hot éve üzemeltettük a tava­kat. de azóta egy fillért sem keltettünk rájuk. A töltések és a gátak nagyon rosszak. Kellene vagy tizenöt millió forint, hogy itt egv korsze­rű. szociális épületekkel el­látott halgazdaság termel­hessen. — Sokba kerül. — Ennek múltja van, de jövője -nem sok — kontrázik rá Nagy Sándor, a másik fiatal szakmunkás. — Attól félünk, hogy nem fejlesztik tovább a halgazdaságot, hi­szen mindig máshová kell a pénz: hol gépekre, hol a nö­vénytermesztéshez. így aztán nekünk sose jut. JA „legifjabb" halász Gönczi Istváp sapkája alól ősz hajszálak -kandikálnak ki, bajusza is deresedik. — Milyen a jó halász, Pis­la bácsi? — Ezt nem jótól kérdezi, mert hogy hatvanéves el­múltam, de itt én vagyok a legfiatalabb halász. — Hogyan ? — Világéletemben szeret­tem a halat sülve, főve, meg fogva is,— kacsint az öreg — de itt még csak március óta dolgozom. A fiatalok már tud­ják mindennek a technikáját, én még csak most tanulom. A múltkoriban napos voltam, gondoltam gyakorlom egy ki­csit az evezést. Ügy elsodort a víz, hogy muszáj voltam kikötni és gyalog visszajönni. — Nem nehéz magának? — Hát őszi halászáskor van itt munka „öregen”! De máskor is mindig ide ké- redzkedtem, most meg örülök, hogy végképp halászok kö­zött lehetek, hiszen régóta ez minden vágyam. — Ennek a munkának is vannak rossz oldalai az igaz. Tegnap például rettenetesen fújt a szél. Mondtam is, hogy nagyon hideg van. Azt vála­szolta Nagy Sanyi: a halász sose fázik. De valamit csak megtanulhattam már a mes­terségből, mert a két gyerek feni rám a fogát, hogy halász- szá avatnak. Azt várják, hogy melegedjen a víz — ha már ilyen fázós vagvok — aztán zsupsz: bele a tóba! Tudja, nem halász az, aki még sose fürdött halakkal egy lében. — braun — _ így nem könnyű dönteni Kiváló vállalat lőtt a Tiszavidéki MÉH Textil és papírgyűjtő hetek A Szolnok—Heves megyei Tiszavidéki Nyérsanyaghasz- nosító Vállalat az országos MÉH-tröszt 12 vállalata kö­zött meghirdetett munkaver­senyben tavaly a harmadik helyen végzett. Eredményes munkával telt újabb év után a vállalat az idén elnyerte a Könnyűipar kiváló válla­lata kitüntetést és a MÉH- tröszt legjobb vállalata cí­met. A tavalyi áruforgalom el­érte a 256 millió forintot, ez 12 százalékkal, azaz 27 mil­lió forinttal haladta meg az 1973-as évit. 1974-ben ösz- szesen 48 ezer tonna szén­acélt, 5200 tonna papírt, 3400 tonna színesfémet és 725 tonna textilt adtak az ipar­nak. A Tiszavidéki MÉH négy­száz dolgozója 17 brigádot alakított. A brigádok közül 15 már elérte a szocialista brigád címet, kettő pedig most verseng érte. A mun­kások. szocialista brigádok sokrétű munkát végeznek: begyűjtik a hullád ékanyagot, válogatják, alkalmassá te­szik az ipari felhasználásra és értékesítik is. A népgaz­daságnak óriási segítséget je­lentenek a hasznosítható hulladékokból előállított má­sodnyersanyagok. Az ipari szükségletnek megfelelően a MÉH nyers­anyaghasznosító tröszt idő­szakos gyűitési kampányokat szervez. Ilyen kampány a „textil- és papírgyűjtő he­tek” is, amely április köze­pén kezdődött és május vé­géig tart. A tröszt a lakos­ság és a tanulók segítségévet 22 ezer tonna papír és 3000 tonna textilhulladék felvá­sárlására számít. A Tiszavidéki MÉH Válla­lat összesen 251 tonna textil- és 1200 tonna nanírhulladék begyűjtését vállalta május végéig. Szolnok megyében a vállalat 147 tonna textilt és 737 tonna papírt vásárol fel. A tröszt a magas vételáron felül a hagyományoknak megfelelően ajándéksorsje­gyet is ad annak, aki a kam­pány ideje alatt 10 forint ér­tékű papírral, vagy textil­hulladékkal segíti a gyűjtést. A sorsjegyek nyilvános húzá­sát július 6-án (vasárnap) fél 10-kor tartják a Főváro­si Nagycirkuszban. Nyeremé­nyek: Zsiguli személygépko­csi, külföldi utazások, Sens- orion tévékészülék és 1000— 500—200 forintos vásárlási utalványok. C. L. Túl az első negyedéven Hatmillió csibét adtak eJ Túlteljesítette első negyed­éves tervét a Szolnok megyei Baromfikeltető Vállalat. Csibéből négy és félmillió helyett mintegy 6 milliót ad­tak el a nagyüzemeknek és a háztáji gazdaságoknak. A nagyüzemek a jól bevált Hubbard húsbaromfit vásá­rolják elsősorban, amely a korábbi fajtáktól eltérően azonos idő alatt, 15—20 de­kával is többet gyarapodik. A háztáji gazdaságokban job­ban szeretik, a kettős hasz­nosítású (hús-tojás) New Hampshire baromfit, amely­ből 150 ezerrel keltettek töb­bet. » Az állatok többségét na­poscsibeként adta el a Ba­romfikeltető Vállalat, de elő­nevelten is szállítottak. A csibék előnevelését a jászbe- rét yi Lenin és a Vörös Csil­lag, valamint a jászágói Fó­kái Termelőszövetkezet vál­lalta. Az első ngyeedévben 160 ezer libát, 190, ezer kacsát keltettek. A tápok hiánya nagy gondot okoz. Főleg az indító tápokból van hiány, és a meglévők minősége is kifogásolható. A baromfikel­tetéshez szükséges tenyész­tő j ásókat a vállalattal szer­ződött gazdaságok és szak­csoportok szállítják. A tojá­sok minősége jó, ennek is köszönhető, hogy az egész évre tervezett tojásnak ed­dig már több mirt 70 szá­zalékát keltette ki a Barom­fikeltető Vállalat. Ha egy dolgozó sérelmes-' nek találja a vállalat ddnlé- ^ sét, mondjuk a fegyelmi büntetést, vagy hogy kárté­rítésre kötelezték, panaszá­rai munkahelyének dönti. bizottságához fordulhat. Szolnok megye 26H döntőbi­zottságában több mint ezer­ötszáza n dolgoznak, akik társadalmi munkában vállal­ták ezt a nem mindig nép­szerű megbízatást. Esküt tet­tek, hogy igazságérzetüknek és a jogszabályoknak megfe­lelően döntenek. Milyen körülmények kö­zött és hogyan teljesítik amit vállaltak? Kik segítik a paragrafusok világában já­ratlan embereket, hogy « reális döntésekhez szükséges jogi ismeretekre szert tegye­nek. Erről tárgyalt tegnápi ülésén a megyei munkajogi­bizottság. A jelenlegi hely­zetről a döntőbizottságokhoz kiküldött kérdőívek válaszai alapján adtak átfogó képet'.', A munkahelyi döntőbizottsá­gok munkájának, tagjaik za­vartalan tevékenységeik ob­jektív feltételnek biztosí­tása a két legkritikusabb pontja. A jogászszövetség az SZMT-vel és a megyei bíró­sággal karöltve minden év­ben továbbképző tanfolya­mot szervez a bizottság tag­jainak. Többségük igénylik kéri a hivatásos jogászok se­gítségét. A tájékoztatásukat azonban túl gyakran hiúsít­ja meg az objektív feltételek hiánya. Az idén közel ezren jelentkeztek továbbképzésre,, de egyelőre nem tudni, hogy lesz-e olyan terem, ahol a kiscsoportok képzésére ál­landó helyet biztosíthatnak. Nemcsak a továbbképzési' hanem a döntőbizottságbeli tevékenységük feltételei sem mondhatók mindenütt opti­málisnak. Sok helyen nin­csenek jogszabályi tájékoz­tatóik, közlönyeik, ezek is­merete nélkül kénytelenek dönteni. A kérdőívnek, arra a kérdésére, hogy a vállala­tok vezetőitől kapnak-e se­gítséget, 14 döntőbizottság határozott nemmel válaszolt. Mondhatnám, hogy ezek ki­vételek. de a dolgozók — akiknek ügyében a bizott­ságok döntenek — a válász- szal aligha érnék be. Évente 2 ezer panaszt bí­rálnak el a megye vállcilati döntőbizottságai. Nem mind­egy, hogy kétezer ember pa­naszára vállalaton belül, ho­gyan, milyen érdemi döntés­sel reagálnak. Lengyelország készöl a Budapesti Nemzetközi Vásárra Tegnap délelőtt sajtótájé­koztatót tartott Ignacy Ko­rai, a Lengyel Népköztársa­ság budapesti nagykövetsé­gének kereskedelmi tanácso­sa és Feliks Allina, a Len­gyel Külkereskedelmi Ka­mara magyarországi képvi­selője, a Lengyel Kultúra helyettes igazgatója, Len­gyelország részvételéről a ta­vaszi BNV 75-ön. Nagy gonddal és gazdag választékkal készül a rangos Budapesti Nemzetközi Vá­sárra Lengyelország. A jó kereskedelmi viszony, az árucsere folyamatos fejlődé­se ellenére, még mindig sok a kihasználatlan lehetőség. A gazdasági integráció több ipari területnek ad le­hetőséget a gyorsabb fejlő­désre. A járműipari koope­ráció, a komplett létesítmé­nyek elkészítésére kötött szerződések (cukorgyár épí­tés, farostlemezgyártó tech­nológiai sor, hajók), a köl­csönös áruforgalom fejlesz­tésének bizonyítékai. A lengyel kiállítók 3127 négyzetméteren, 13 külkeres­kedelmi vállalat részvételé­vel mutatják be áruikat. Szolnok megyei műszaki hstek Mosószernap a Vegyiművekben A Magyar Kémikusok Egyesületének szolnoki cso­portja és a Tiszamenti Ve­gyiművek szervezésében teg­nap az üzem művelődési há­zában „Mosószernap” címmel tapasztalatcserét rendeztek, amelyre a szervezők szak­embereket hívtak meg az or­szág különböző helyeiről. Az egybegyűlteket Szöllősi Ferenc, a Magyar Kémiku­sok Egyesülete szolnoki cso­portjának titkára köszöntöt­te. Ezt követően három elő­adás hangzott el, melyek kö­zül kiemelkedett Erich Un* dermernek, a svájci Ciba— Geigy vegyiüzem mérnöké­nek az európai mosószer­gyártás helyzetéről és annak jövőjéről szóló előadása. Délután két előadásra ke­rült sor, majd a résztvevők közösen megtekintették a TVM mosószerüzemét. Oflesobbcsn főbb uSaBc Szolnok megye úthálózatá­nak állapota, szélessége, bur­kolatvastagsága, valamint az úgynevezett nehéz aszfaltút aránya az országos átlag alatt van. De még az idén befejeződik a 4-es főút, a 34-es és a 46-os másodrendű utak korszerűsítése Az anyaghiány évek óta visszatérő jelenség. A kőfej­tés ugyanis nem tart lépést az útépítési, útfenntartási igényekkel és a kőolaj szár­mazékainak hiánya is zavar­ja időnként a bitumenellá­tást. Ezért a múlt év első fél- ­évében nem haladt kellő ütemben az útépítés. A közúti forgalom roha­mos növekedése és a nagy tengelynyomású járművek el­terjedése szükségessé tette a tervezi s! szabályzat módosí­tását is. Ezáltal csökkentek az űtkoiszerűsítési költségek így olcsóbban több utat le­het építeni. Nőtt a közúti igazgatóság gépparkja. A modern gépekkel a megye keskeny útjait rövidebb idő alatt tudják rendbehozni, szélesíteni. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom