Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-29 / 124. szám
1975. május 59, SZOLNOK MEGYEI NÉFLAP 5 Ahogy egy párttitkár látja Áz emberek boldogulásáért dolgozom Zenével indulnak az életbe Z/.úfoIl nézőtér, színes, változatos műsor, forró hangulat — így jellemezhető a szolnoki Kassai úti Zenei Általános Iskola immár hagyományosan ünnepi hangversenye, amelyet kedden este tartottak a Szigligeti Színházban. Több mint háromszáz pajtás. zenével barátságra lépett kisiskolás és felső tagozatos zengte együtt a béke dalát, szárnyaióan és messzehangzóan. Szólisták, együttmuzsikáló hármas és négyes, osztályénekkarok mutatkoztak be; szerepelt furulyazenekar és fúvósegyütíes, és soksok tánc egészítette ki az ünnepi programot, amelynek méltó befejezése volt a nézők és a szereplő énekkarok közös dalolása. A lelkiismeretes zenei nevelőmnnka gazdagon termette gyümölcsét; a szülők és a nevelők összefogásával példásan megrendezett estén méltán arattak nagy sikert egy kitárulkozó iskola zenélő-éneklő tanulói, akik érzik és tudják, hogy „a zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.” Képünkön: az alsó tagozat kórusa énekel, vezényel Balogh Istvánná Kinizsi Pál unokái között Pák, virágok, sétányok, — mintha nem is gyárban, hanem szanatóriumban járna az ember. Pedig nem üdülőtelep : férfias karakterű üzem, a vas és a beton erejével. Ha egy jól parkosított gyárat vagy akár tsz-majorsá- got látok, — szerencsére egyre több van — mindig „rákérdezek”: a többi miért nem ilyen?! Vannak nagyon fontos „külsőségek”! A tiszta, szép öltözők, fürdők, a kisvárosoknak is díszére váló parkokról joggal így következtethetünk: ebben az üzemben, gazdaságban törődnek az emberekkel. A Beton- és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyára csak megerősíthette bennem ezt a szerény felismerést. A fenyők, agavék, nyárele}i virágok szép látványa a háttere Ország Lászlóval történt megismerkedésemnek. Különös ember, pedig az életútja egyszerű történet. Lakatos volt a gyárban, kevésnek érezte önmagát, belekapaszkodott a könyvekbe. Elvégezte a marxista középiskolád a gépipari technikumot, beiratkozott a minőségi ellenőrök kétéves tanfolyamára. Ma már meo-csoport- vezető, — 1973. óta alapszervezeti párttitkár. — Azt mondjak önről, imcpjon jó szervező. Hogy csinálja? — Nem csinálom, jön magától Sohsem „szervezek” hanem megnyerem az embereket az általam jónak vélt célok támogatására. — Ez azt jelenti, hogy ért ez emberek nyelvén... . — Könnyű dolgom van, — Egy olvasónk levélben arra kért, hogy „segítsük elő” a címbeli „nagyon durva szó kiirtását” nyelvhasználatunkból. Abban igaza van levélírónknak, hogy a nyikhaj szót nem sorolhatjuk szókincsünk és nyelvhasználatunk valóban értékes elemei közé. Nem is olyan régen a jassznyelv, a tolvajnyelv, az argó szava volt és a köznyelvben, az irodalmi nyelvben nem igen jutott nyelvi szerephez. Ma azonban már mindezt nem mondhatjuk el róla. Hogy érdemleges választ adhassunk levélírónknak, érdemes röviden megrajzolni a szó életútját is. A nyikhaj szó a cigány nyelvből került az argóba, a tolvajnyelvbe. A nikhaj, nyikhaj, nyighaj alakváltozatok a sehol, sehol- sem jelentéstartalommal és használati értékkel a cigány nyelvi nikaj összetett szó származéka. Az összetétel előtagja a ni (nyi): nem, sem: utótagja pedig a kaj (khaj): . hol, honnan, hová. Nyelvünkbe kerülve jövevényszóként a következő jelentésváltozatok megnevezésére is szolgált: sehonnai, senkiházi, csavargó senkiember stb. A különböző magyar tolvajnyelvi szótárak értelmezései között ezek a szóalakok is szerepelnek: semmirekellő fiatalember, f-clelőtten, megbízhatatlan férfi, jöttt-ment, csavargó sth. meg nehéz is. Az. alapszervezethez a forgácsoló üzem, a daraboló, a tmk és a belső szállítási részleg kommunistái tartoznak. Munkások, szót értek velük... minél inkább munkás... de az az igazság, hogy dolgozóink körében a munkássá válás folyamata most megy végbe, legalább is nagyon sokuknál. Az egyik legfontosabb feladatomnak éppen ezért a művelődést tartom. Mindenkinek meg kell hogy legyen az általános iskolai nyolc osztálya. Ha nincs meg — kötelezzük rá! — tanuljon. Az ősztől kihelyezett középiskolai osztálya lesz a gyárnak. Tanulni kell, másképp nem megy... — Alighogy befejezte a szakmai iskolát, beiratkozott a marxista egyetemre. Hogy bírja „szusszal”, idővel? — Nyolc órahosszát dolgozom: marad még tizenhat a napból. — Nem mondhatják az emberek, hogy vizet prédikál és bort iszik. De ez így olyan „simának” tűnik, ahogy elmondta. Minden ideális maga körül? A szakmai munkában, a pártmunkában, az emberek magánéletében... — Dehogy, dehogy.. . félreértett. .. Csak azt akartam hangsúlyozni, hogy az emberek túlnyomó többsége érti a jó szót, önmaga is ezen a nyelven beszél. Aki meg nem ? Kérem, messzemenően igyekszem megérteni az embereket, hibáikra, tévelygéseikre mindig találok mentőkörülményt De ha tudatos rosszindulatot látok, s meggyőződtem arról, hogy ez valóban így van, — mindig sziAz kétségtelen, hogy ma már ez a jassznyelvi szó is elindult azon az úton, hogy köznyelvi szóvá váljék, sőt ezen is áthaladva, bekerüljön az irodalmi nyelvbe is. Erre tudunk néhány példát idézni. Az eredetileg főnévi értékű nyikhaj szó melléknévként kifejező szerepet vállal pl. Horváth Lajos Két felirat című versének ebben a mondatában: „Nyikhaj testéből nemzet épült.” Merész képzettársításra ösztönző összetételi tag lett szavunk Rózsá András Az áldozatra méltatlanok című versében: „Elhiszem, hogy Prométheusz vagyok, ha nyikhaj- sasok nekem esnek.” A nyikhaj szó használatával kapcsolatban azonban arra is rá kell mutatnunk, hogy újabban feleslegesen jut nyelvi szerephez, s miatta nem élünk ezekkel a nagyon kifejező magyar megnevezésekkel : megbízhatatlan, jellemtelen, becstelen, tisztességtelen, alávaló, sem- mirevaló, mihaszna, semmirekellő, felelőtlen, jelentéktelen.. Bizonyos beszédhelyzetekben és akkor, amikor az elítélő indulat szinte forr az emberben, az elítélés hevét és szigorát jól fejezik ki a nyikhaj alak, nyikhaj kölyök, nyikhaj fráter jelzős szerkezetek. Nem tudnék helyettük jobb nyelvi formát ajánlani. gorú büntetést javaslok. Most is van egy ügy: az egyik párttagunk botrányosan viselkedett családi körben. Megmagyarázzuk neki, hogy otthon is a kommunista erkölcs ftormái szerint kell élni, — nemcsak a gyárban. Persze néha falnak ütközik az ember. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy a kommunista kollektívára támaszkodjék az ember. Akkor nem lehet baj. — Vannak helyek, ahol — rossz beidegződés folytán — a munkafegyelem az állami vezetőkre, és csak azokra tartozik. .. ön párttitkár és szakmai vezető is, — egysze- mélyben. Nem okoz ez „ütközést”. — Alapvetően fontos, hogy jól kialakítsuk és biztosítani tudjuk a dolgozók megfelelő munkaritmusát. Állítom: amikor a munkás „lóg”, ezért csak másodlagosan ő a felelős. Ahol nem alakultak ki laza munkaszervezésbeli kapcsolatok, ott senki sem gondol a csellengésre, hanem a munkájával törődik. Van gyengébb, erősebb, szorgalmasabb és lanyhább munkás, de a rossz munkás fogalmát csak így ismerem el: legalább olyan rossz ilyen esetben a vezetője is! Ami a konkrét kérdését illeti: nekünk kommunistáknak meghatározott céljaink vannak. A munka- fegyelem eszköz — a számtalan között — céljaink eléréséhez. Nos, azt hiszem, ezzel már választ is adtam, hogy mire értékeljük mi, az alapszervezetünkben a munkafegyelmet. Az emberek boldogulásáért tesszük mindezt... Ünnepi könyvhéten: Köfiyvúidonsáook író—olvasó találkozók Az idei ünnepi könyvhét — hazánk felszabadulásának 30. évfordulója jegyében — május 31-től június 7-ig tart. Ebben az időszakban a magyar könyvkiadók gondozásában több mint 100 új könyv, 1 millió 753 ezer példányban kerül forgalomba, a jelenkori magyar írók, költők alkotásai mellett külföldi irodalmi újdonságok is. Az olvasók tanúi lehetnek számos életmű kiteljesedésének, és új tehetségek megnyilatkozásának is mondotta Garai Gábor, a Magyar írók Szövetségének főtitkár- helyettese tegnapi sajtótájékoztatóján. Közölte azt is, hogy az ünnepi könyvhét országos és fővárosi megnyitóját Lágymányoson a főváros egyik legnagyobb munkáskerületében tartják meg, május 30-án. Ugyancsak 30- án, a TIT természettudományi stúdiójában ünnepélyesen adják át a Szép magyar könyv 1974. versenydíjait és itt hirdetik ki a Magyar Újságírók Szövetsége, a Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése közös pályázatának eredményét. A fogyasztási szövetkezetek 156 könyvesboltja és több mint 5000 társadalmi bizományosa is gazdag könyvválasztékot kínál majd a könyvhét idején, ötszáz helyen könyvsátrat állítanak fel, az ifjúság, s a nőbizottságok közreműködésével ház- ról-házra viszik a könyveket. Mintegy 350 helyen író-olvasó találkozót, irodalmi estet, szavalóversenyt, könyvbált, az üzemekben könyvvásárt, előadásokat rendeznek. Tíszasas. Az aprócska tiszazugi faluról mindössze azt árulja el az Üj Magyar Lexikon, hogy Szolnok megyében, a kunszentmártoni já- rásDan található, s az 1960- as népszámlálás adatai szerint. 1820 lakosa van. Igaz, a helybeliek azt is tudni vélik, hogy Árpád apánk itt kelt át a Tiszán, s hogy a község több évszázados történelemmel dicsekedhet. Mondják, sűrűn megfordult erre Kinizsi Pál is, hisz Tiszasas egykor az ő. birtoka volt.. Az idelátogató először a vadregényes Tisza partot csodálja meg, aztán a zegzugos utcákat, s végül azon ámul, hogy itt minden kerékpár „oldalkocsival”, azaz kassal közlekedik. Kultúra pohárban Kerül-e könyv, folyóirat a vesszőből font szatyrokba, vajon az oldalkocsis kerékpárokat a művelődési otthon, a .mozi oldalához is hozzátámasztják néha? — Kevés a bál. — Ugyan, ha van se jössz. Mióta megnősültél, otthon csücsülsz. Én legalább az ifjúsági klubba bekukkantok hébe-hóba. — Anyám énekel a Pávakörben. Hív engem is, azt mondja férfikórust szerveznek. .. Nem, nem megyek. Néha pingpongozok, meg bil- liárdQzok, aztán tagja vagyok a könyvtárnak is. Minden évben elolvasok vagy tizenöt-húsz könyvet. Ez elég. — Elég?! A múltkor azt mondtad... Az ártatlan kérdés kishi- ján vihart támaszt. A kérdezőről elfeledkezve vitatkozik három huszonéves, mindhárom a helyi „Rákóczi” Termelőszövetkezet dolgozója. Mint kiderül: egyikük sem törzsvendég a klubkönyvtár- baa. Kelten még csak „.bebekukkantanak” Időnként, ám harmadik társuk inkább otthon ül vagy a vendéglőben. — Te pohárba kéred a kultúrát — húzzák barátai, mire ő divatos válasszal repli- kázik: — Csudát, egyszerűen kjevés a szabad időm. Egyedül nem megy Horváth Istvánnénak, a klubkönyvtár vezetőjének tényleg kevés pihenője lehet. Épp szabadnapja volt, mégis a művelődési otthonban találtuk. A Páva-kör vezetője csak ilyenkor ér rá. Tudja, az általános iskolában száznyolcvan gyerekre tizennégy nevelő jut, én meg magam vagyok az egész községre. Ha nem akadna néhány segítőtársam, bizony becsukhatnám az ajtót. A Páva-kört az általános iskola egyik tanárnője vezeti, a kertbarátok körét a termelőszövetkezet főagronómusa, a nyugdíjasok klubját a község volt vb-titkára, az ifjúsági klubot pedig egy bolti eladó. De nemcsak rájuk számíthatok. Bármelyik pedagógust, agrárszakembert, vagy akár az orvost hívom, szívesen segít. Ismeretterjesztő előadásokat tartanak, vetélkedőket, gyermekfoglalkozásokat vezetnek, sőt néha még a közönséget is ők toborozzák. S az eredmény? Négy kitűnő közösség — a Páva-kör a közelmúltban kiváló minősítést szerzett, —, húsz százaléknál magasabb olvasói létszám. A tiszasasi klubkönyvtár idén már a „Kiváló művelődési otthon” címért versenyez. — Sajnos, vannak még fehér foltok. A harminc-negyven év körülieket nagyon nehéz mozgósítani. Egy-egy látványosabb műsoros estre, egy érdekes kirándulásra nem mondom, eljönnek — de ez minden. Csak a fiatalok, s a nyugdíjasok otthona lenne az intézmény? Csak ők szeretnek szórakozni, művelődni ? Laskai István pedagógul, a községi pártvezetőség titkára és kollégája Herczeg Imre, társadalmi tanácselnök az ellenkezőjét bizonygatja. — Soha ennyien nem tanultak a felnőttek közül, mint most. Van, aki az általános iskolát fejezi be, többen középiskolába járnak, s még egyetemistáink is álcádnak. De mondok mást. Ebbe a picike községbe többféle újság, folyóirat jár, mint a sokszorta nagyobb Török- szentmiklósra. Vagy nézzen végig a házak tetején: antenna antennát követ. — A tiszasasiak mindig szorgalmukról, akaraterejükről voltak híresek — hiába, mi Kinizsi Pál unokái vagyunk... Az elmúlt két évben második helyen végeztünk a megyei területfejlesztési versenyben. Óvodát építettünk, iskolát bővítettünk, részben társadalmi munkában. De meg lehet nézni a sportpályát, az új játszóteret is! Most a művelődési otthon ■ tatarozása következik, s jövőre ismét nagy fába vágjuk a fejszét Tájmúzeumot szeretnénk berendezni a ré-, gi szélmalomban... Jó széllel — így hát elégedettek. H — Szó sincs róla! A napokban arról beszélgettünk, hogy lassan nálunk is diffé- renciálni kéne a művelődési igények kielégítését. Mi pedagógusok például vendégként ritkán térünk be a klubkönyvtárba — ' megfelelő alkalom híján. Pedig az önműveléshez, a továbbképzéshez egy-egy itteni rendezvény is hozzásegíthetne. Minden korosztály, mit»-' den réteg művelődését egyformán biztosítani — a kö- hát. Félúton .nem szabad vetkező feladat ez lehet te- megállni... ^YÜyVEIÉS) Nyikhaj Dl. Bakos József Hérész Deaső ]
