Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-28 / 123. szám

1975. május 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hat együttes változatos műsora Á nem hivatásos szimfonikus zenekarok szakmai bemutatóiról VAROSUNK, sőt megyénk kulturális életének jelentős tényezője a kétévenként megrendezésre kerülő nem hivatásos zenekarok találko­zója. 1969 óta immár a ne- . gyedik alkalommal tapsol­hatunk a hazánk különböző városaiból idelátogató ven­dégművészeknek, s — nem útolsósorban — a helyüket mindig becsülettel megálló szolnoki gárdának. Az idén hat együttes mu­tatta be változatos műsorát: Békéscsaba, Eger, Nyíregy­háza, Kecskemét, Szolnok, ill. a fővárosi I. István Gim­názium szimfonikus zeneka­ra. A vasárnap este kezdő­dött kétnapos fesztivál első bemutatója a Báli József karnagy által vezetett szol­noki Szimfonikus Zenekar műsora volt. Haydn Capric­cio all’ ongarese c. műve tu­lajdonképpen miniatűr klari­nét-koncert, a hangszer le­hetőségeit remekül kihasznál ló, virtuóz elemekkel tűz­delt kompozíció. A szólista, Horváth László, az Állami Hangversenyzenekar szólam- vezetője, tökéletes techniká­val, igen muzikálisan oldotta meg feladatát, bársonyos piánói emlékezetesek marad­nak számunkra. A békéscsabai Szimfonikus Zenekar műsorából Haydn G-dúr (Üstdob) szimfóniájá­nak előadása emelhető ki, a stílusosan, jó. hbngszínérzék- kei beállított művet a ki­tűnő technikával rendelkező Jancsovics Antal vezényelte. Elhangzott még Beethoven G-dúr románca, Tóth István (hegedű) közreműködésével, illetve Mozart ,,Szöktetés a szerájból” című operájának nyitánya, Füzéressy Tibor temperamentumos, de külső­ségektől nem mentes ve­zényletével. A SZABOLCSI Szimfo­nikus Zenekar Molnár László irányításával, a vasárnapi be­mutató legkellemesebb, leg­maradandóbb élményét nyúj­totta. Vincze Concertinoja és Beethoven II. szimfóniája szerepelt repertoárükban. Előbbi rendkívül szelleme- . sen hangszerelt mű, meglepő hangzáshatásokkal, de mind­véig lebilincselő zenei mon­danivalóval. (A zongoraszó­lam finoman árnyalt kivite­lezése dr. Dömötör Ivánnét dicséri). A második napi bemutató nagy szenzációját a buda­pesti I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekara jelen­tette. Impozáns létszámmal léptek „küzdőtérre”, hogy Bartók- és Kodály-művekkel hódítsák meg a hallgatósá­got, Az 1954-ben alakult, eredetileg vonószenekar né­hány éven belül szimfo­nikussá bővült, s azóta szá­mos bel- és külföldi sikerre tekinthet vissza. Bartók Két portré, majd Kodály Maros­széki táncok című zenekari darabját adták elő Zá- borszky József biztoskezű vezetésével, meglepően nagy mesterségbeli tudással és színgazdagsággal. A zenekar minden részében kiválót nyújtott, de a tömör vonós­hangzást külön is ki kell emelnünk. Az egri szimfonikusok tu­dását Beethoven III. Leonóra nyitánya fémjelezte legin­kább; drámailag hiteles, szé­pen megoldott produkció volt. Elhangzott még — mér­sékeltebb sikerrel — Liszt Magyar fantáziája, valamint Bozay Közjáték című műve. Az egriek karmestere Farkas István. szólistájuk Hepke Péter (zongora) volt. A második napi bemutató méltó befejezéseként a kecs­keméti Szimfonikus Zenekar ajándékozta meg hallgatósá­gát két kitűnő produkcióval, Martinu IV. divertimentójá- nak és Beethoven VII. szim­fóniájának mintaszerű elő­adásával. , A HOSSZÚRA nyúló, de élményekben gazdag hang­versenysorozat egyetlen disz- szonáns, de itt feltétlenül említést érdemelő mellék- zöngéje a többnyire gyér közönség volt. Reméljük, hogy a soron következő, 1977-es fesztiválon ezt is meg lehet majd oldani. Nagy Pál Pettenkofentíil—Fényes Adolfig J. G. Raff alt: Vásár Szolnokon Rádióműsorok a művelődés lehetőségeiről A munkásművelődés lehe­tőségeiről. szervez havonta kerekasztal-megbeszélést >a Magyar Rádió a következő időszakban. Az ingázók hely­zetének javitásáról szintén rendszeresen sugároz mű­sort. Jövőre a „Szocialista brigádok akadémiája” cím­mel új adást indít és bekap­csolódik a felnőttoktatásba. A hogyan éljünk? — témá­ról megszervezi a szocialista brigádok országos vetélkedő­jét. A rádió távlati tervében számos más, az aktív közös­ségi művelődést elősegítő műsor szerepel. A többi közt a falvak népének szól a Fa­lurádió új sorozata, amely szakmai ismereteket közöl, s a paraszti művelődés helyi feltételeit elemzi majd. Az iskolarádió ez év, illetve a jövő év szeptemberében in­duló műsorsorozatában az általános iskolái és a gimná­ziumi tanulók tananyagát összegzi. Diákkönyvtár mag­nószalagon címmel rendsze­resen sugározza a kötelező és az ajánlott olvasmányok rádiós feldolgozásait. 1976 januárjától irodalmi kíván­ságműsort szerveznek az ál­talános iskolák felső osztá­lyai számára. Ezenkívül a tanárokat és a szülőket rendszeresen tájékoztatják a közoktatás-politikai kérdé- sekrőL Olvasó «lakásért Tegnap Szolnokon került sor az „Olvasó munkásért” cimű pályázat megyei ered­ményhirdetésére. Az orszá­gos versenyen első díjat nyert az SZMT központi könyvtára és vezetője Dénes Pál, második díjat a jászbe­rényi járási-városi könyvtár, valamint Orosz Attiláné, a martfűi Tisza Cipőgyár, Hor­váth Ferencné, a 605. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet könyvtárának vezetője, Kalmár Jánosné és Besenyei Károly, az SZMT könyvtá­rának két munkatársa, har­madik díjat pedig a Tisza Cipőgyár és a -605. számú szakmunkásképző könyvtára, illetve Csernus Gyuláné és Csete Olga martfűi könyvtá­rosok. Ritka művészettörténefi eseménynek lehetnek tanúi mindazok, akik a Szolnoki Galéria mostani kiállítását megtekintik. Mint ismeretes, a szolnoki művésztelep egy osztrák katonatiszt-festőmű­vész, August von Pettenho­fen munkásságára vezethető vissza, aki 1851 és 1881 kö­zött tizenegy ízben kereste fel Szolnokot az itt található festői témák miatt Közvet­len, vagy közvetett hatására érkeztek művészi inspirá­cióért az Alföldre Pettenko- fen osztrák kortársai közül mindazok, akiket a természet meghitt hangulatainak festé­se, a „paysage intime”, vagy a népi zsáner jelenetek meg­örökítése vonzott Természe­tesen az osztrák művészek munkáik java részét haza­vitték Bécsbe. illetve az itt készített vázlatok alapján már magát a művet is ott­honi műtermükben festették. Ezért találkozunk igen ke­vés Pettenhofen, Tina Blau, Anton Romako művel — hogy csak a legjelesebbeket említsük — a magyar mú­zeumokban, képaukciókon. Áz osztrák művészek mel­lett. illetve közvetlen őket követően választották a ma­gyar festők közül Munkácsy Mihály tanítványai is Szol­nokot témáik forrásául. így került Szolnokra a múlt szá­zad 70'80-as éveiben Agg­Á kőiélst sodrában „Malom jár bennem..." wr O szhajú férfi vitatkozik az emberekkel a MÁV kisújszállási pálya- fenntartási főnökségnél va­lami műszaki problémáról. — Demeter Istvánt keresem — toppanok közéjük. — Én vagyok, életnagyság­ban, a hármas pályamesteri Szakasz vonalkezelője — ne­vet Leülünk. — Püspökladánytól Bihar- keresztesen át az országha­tárig terjed munkahelyem. Mit csinálok? A pályatest javítását, a hidak és a kü­lönféle épületek karbantar­tását bízták rám. Napról napra 130 ember munkáját irányítom. 1944 óta dolgozom a vasútnál.... — No, nem vagyok olyan idős, ahogyan azt a hajam mutatja — fedezi föl az élet­korát kutató tekintetemet. — Megőszültem, de ez nem fáj, . hát nem bánom. Ötven esz­tendős vagyok, kisújszállási. — Ügy hallottam sokat dolgozik a városért. — Mint még sokan mások! Igyekszem. Négy éve vagyok tagja a városi pártbizottság­nak. Dolgoztam a pártépítési bizottságban is. Vizsgálato­kat végeztünk üzemekben, hogyan valósult meg egy- egy központi bizottsági ha­tározat. Például az üzemi de­mokráciát is „nagyító alá” vettük: nem volt mindenhol rendben, javaslatot tettünk, pártbizottsági határozat is született munkánk nyomán. Amíg eddig eljutunk, sokat őrlődik, tusakodik az ember: vajon hogyan lenne jobb? Igen, őrlődök, néha mintha egy malom járna bennem... — Most a gazdasági bizott­ságban dolgozom. Tudja, itt még friss tag vagyok. Lesz dologom, az már biztos, hi­szen gondoljon csak a taka­rékosságra, üzemszervezésre, hatékony termelésre... És tanulni kell, tisztességgel fölkészülni erre a feladatra is. — Van a közéletnek ke­vésbé látványos oldala is. — Az a több. Én például segítettem a tanácstagi vá­lasztásokon, szerveztem és végeztem a társadalmi mun­kát a fürdőnél, a járdák és átjárók építésénél. .. Első­sorban mégis a pártban dol­gozom, hiszen a pályafenn­tartási főnökség párttitkára vágyók. .. Már 15 esztendeje. Most újra megválasztottak, s ha igaz meglesz a 20 évem. Ennyi időre már nyugdíjat is adnak! — kacag jóízűen. — Jó kedéllyel könnyebb lehet. — No, az ember nem tud mindig nevetni. Elfáradok néha. Hatalmas területen dolgozunk, kis egységeink szétszórva mindenfelé. Sok apró pártalapszervezetünk ■ van. Hagynunk kell őket ön­állóan dolgozni, nem csorbít­juk önállóságukat, de nem is csináljuk meg a munkát he­lyettük. — Négyszer volt kiváló dolgozó és most a Munka Érdemrend bronz fokozatá­nak is tulajdonosa lett. — Harminc esztendő alatt, aki igyekszik csak letesz az asztalra valamit. Jó érzés, hogy meg is becsülik, elis­merik. — A barázdákat az évek és a gondok mélyítették az arcán. f — Vannak gondjaink, te*»-. mészetesen. Például a fiata­lok nem nagyon jönnek hoz­zánk dolgozni, talán a szom­bati, vasárnapi, az éjszakai munka miatt. Ez néha szin­te megoldhatatlan leckét ad föl nekünk... No és akik itt dolgoznak, azok között is akad egy-két értetlen em­ber, miattuk eszem ma­gamat. Van akit ma sem érdekel más csak a pénz, a foci, a sör. .. Persze, én is szeretem a meccset nézni, nézem, bosszankodom is ép­pen eleget, de az élet ennél több. És az jó, hogy ezt egy­re kevesebb embernek kell bizonygatni. Ha apránként is, de változunk. — Hogyan? — A munkásaink súlyos örökséget cipelnek, mostaná­ban kezdik feledni a testet sorvasztó, lelket nyomorító krampácsolást... Égyre több idejük, energiájuk marad az élet értelmes dolgaira, hi­szen már nem használja el őket a munka. Az ered­mény?. .. — meditál. — Ez sem látványos dolog, az em­ber nem változik olyan gyor­san mint az időjárás. Én közöttük élek, észlelem az átalakulás apró jeleit. Egy hullámhosszon vagyok ve­lük, s nyilván nem így len­ne, ha nem az érdekeiket képviselném. Körmendi Lajos házy Gyula, Deák Ebner La­jos, Bihari Sándor. Az út­törő osztrák és az első ma­gyar művészek munkássága révén fedezték fel azután Szolnokot olyannyira, hogy 1889-ben tizenegy festőmű­vész művésztelep alapításá­nak kérelmével fordult a Kultuszminisztériumhoz. Az . első törzstagok 1902-ben fog- ♦ lalták el a mai művésztelep épületeinek hasonló beosztá­sú, de kevesebb műteremből álló és kevésbé „komfortos” ősét. Ezzel' új korszak kez­dődött a Szolnok körül ki­alakult művészeti éleiben; szervezettebb és helyhez kö- - töttebb formában, s más al­kotói stílusban. Amit Petten- kofen és körg, elkezdett a tájíestéssel, az életkép őszin­te. reális hangvételével, azt már mint kiteljesedett irányt folytatták a telep első törzs- tagjai, akik között kétségte­lenül a legerősebb egyéniség Fényes Adolf volt. Mindezt el kellett elöljá­róban mondanunk ahhoz, hogy kellően értékelni tud­juk a „Szolnoki művészet Pettenkojentől Fényes Adol­fig” című kiállítás jelentő­ségét. Az Osztrák Galéria -r- mint ahogy a bemutatott anyag kísérője, dr. Hubert Adolph tudományos főta­nácsos elmondotta — még eddig soha nem kölcsönzött műkincseket megyei intéz­mények számára. Csak fő­városi múzeumok kiállításain szerepeltettek anyagukból, ez az első eset, hogy egy vidé­ki városban rendezett kiál­lításra kölcsönözzenek ké­peikből. De olyan mértékig átérezték annak jelentőségét, hogy a 900 éves jubileumát ünneplő Szolnokon azoknak a művészeknek rendezzenek tárlatot, akik több mint száz .esztendővel ezelőtt itt dol­goztak, hogy az Osztrák Ga­léria ide vonatkozó műtár­gyait a bécsi Városi Törté­neti Múzeum és grázi Jean- neum Üj Galériája kiegészí­tette néhány szintén ide tar­tozó festménnyel. így az osztrák állami kulturális szervek, tudományos’ intéz­mények segítségével több mint két hónapig láthatja hazai közönségünk a Szolno­ki Galériában azokat a mun­kákat, amelyek ennek a vá­rosnak, a Tisza—Zagyva tor­kolata szépségének, az Al­föld körülöttünk fekvő vi­dékének hatására osztrák festők ecsetjével készültek. A Magyar Nemzeti Galéria hasonló készséggel támogat­ta a kiállítás ötletét, és ál­lította össze a múlt század második felében Szolnokhoz kötődő magyar festők mun­káinak anyagát. így együtt most a kiállításon látható a szolnoki művésztelep előtör­ténete a kezdetektől az ala­pításig. Aki ismeri a magyar művészettörténelefn Szolnok­ra tartozó fejezetének korai szakaszát, dátumokat, mű­vészneveket, müveket — an­. .. , nak is mennyire más a fest­ményeket eredetiben látni! Fényes Adolf csodálatos „Testvérek” képét, amely eddig csak a Nemzeti Galé­ria budapesti állandó kiál­lításán volt látható! Vagy művészettörténetünk ’ egyik legszebb plainair képét, Fé­nyes „Babfejtök”-jét, amely­nek a Művészet szolnoki szá­mában ez év februárjában egész tanulmányt szentelt. Most ezen a kiállításon vá­lik érthetővé a folyamat, ami a táj szemléletében a sza­badban festés szín-fény le­hetőségeiben elmerült Pet- tenkofen kezdeményezésétől az akadémizmust plein-air képein már messze maga mögött hagyó Fényes Adolf képeiig húzódik. Itt érzékel­hető elpször teljességében az a táj es ' életképfestési „ha­gyomány”, amelynek múlt­századi részleteit csak egy- egy műről, vagy reproduk­cióról tudtuk eddig követni. Pettenkofentől Fényes Adolfig követhető a szolno­ki művészet folyamata jelen tarlaton. Fényestől, a telep­alapítástól új korszak kez­dődik. A múlt századi realiz­mus átértékelődik, felszívja magába mindazt a változást, amit formai-technikai téren a legkülönbözőbb stílus­irányokból maradandónak vél és továbbvitelre al­kalmasnak talál, s tartalmi téren a táj, s az ember meg­változott életének felfrissült ■ vizéből merít. Különösen ér­vényes. ez az utóbbi, az el­múlt 25 év idekötődő mű­vészetének történetére. A szolnoki művésztelep mun­kásságát felszabadulástól napjainkig már bemutattuk néhány évvel ezelőtt a Szol­noki Galériában. Akkor, a művésztelep korábbi törté­netének érzékeltetésére, be­mutatására került az első törzstagok munkásságától kezdődően a , művésztelep történeti anyagának jóné- hány -jeles darabja is. Most az előtörténet legszebb fest­ményei láthatók a falakon — így együtt teljes a kép, a Szolnok körül alakult festő­művészet kezdetektől nap­jainkig húzódó arculata. A nagy jelentőségű kiállí­tást, amelyet városunk után Budapesten majd Bécsben és Grázban mutatnak be, a vonatkozó időszakot a teljes­ség igényével feldolgozó, könyvméretű katalógus egé­szíti ki. A három rendező szerv igazgatójának: Kapos­vári Gyulának, Hans Auren- hamorrnek és Pogány ö. Gábornak értékelő tanulmá­nya elemzi a korszakot, s benne az itt dolgozó művé­szek jelentőségét Bodnár Éva, a kiállítás magyar ré­szének rendezője gazdag életrajzi adatokkal ellátott kép jegyzéke egészíti ki a színes és fekete-fehér kép­anyagot tartalmazó kataló­gust. Dr. Egri Mária J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom