Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

1073, május 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hz újjáépítés feladatai Dél-fietnaaÉan I Si® Bi ..... PPPIiiBil" m 1 ...1 :. ­, «■*I ü»r ~ . »íiSijfg® Szovjet rop ülégépeh a világpiacon Kontinenseket hódít magának a „légibusz* Alig két héttel Dél-Viet- nam teljes felszabadulása után merészség, lenne jóslá­sokba bocsátkozni: hogyan s miként alakul az ország éle­te. Tény azonban, hogy a fej­A nyugati sajtó egy része által még két hónappal ez­előtt is „dzsungeltáboroknak” minősített felszabadított kör­zetek ma egész Dél-Vietna­mot jelentik. Noha a DIFK az évek folyamán nagy lép­tekkel előrehaladt az állami­ság teljes értékű, megszokott jellemzőinek kialakításában, most mégis kissé újszerű a helyzet. Az állandó harci ké­szültség természetesen hetek alatt vesztett jelentőségéből. Saigon, a főváros és az or­szág nagy része közel van ahhoz, hogy az élet is­mét a rendes, megszokott kerékvágásba lendüljön. Elő­térbe terülnek a békegazda­ságra való áttérés gigászi fel­adatai: a helyreállítás, a há­ború okozta pusztítások nyo­mainak mielőbbi eltüntétété- se. A béke megnyerése nem készteti kisebb erőfeszítésre Dél-Vietnam népét, mint a háború. Az amerikai bombá­zások tönkretették a mező- gazdaságot. A ma még hasz­nálhatatlan termőföldeket is­mét alkalmassá , kell tenni művelésre, meg kell tisztítani őket a temérdek bombátóL Az amerikaiak a leghatalma­Annytt mindenesetre el­mondhatunk, hogy a múlt is­merete alapján is minden re­ménye megvan a forradalmi kormánynak a feladatok si­keres megoldásához. Még a rendkívüli nehéz háborús kö­rülmények között is kiütkö­zött a DIFK-körzetek főerős­sége: a gazdasági és szociá­lis nyugalom. A DIFK mind- /végig — a legnagyobb bom­bázások közepette is — ké­szákaí felügyelet, irodai munka vagy gyári munka. Bertrand arról is beszámolt, hogy a diáklányok a Mont- mart-on keresik meg a pénzt És valóban, amikor ott jártunk, egy sápadt ké­pű ifjú makacsul ajánlgatott nekünk „szép nőket”, nem feledkezve meg arról, hogy sűrűn emlegesse azt a „pár százalékot” amit ő maga meg akar keresni az üzleten. Mindez, persze nem derül ki, ha az ember végigsétál a Quartier Latin élettől -lükte­tő utcáin. És a tipikus diák- kávéházakban vagy önki- szolgáló éttermekben az em­ber megelégedéssel fedezi fel azt a párizsi légkört, amely­ről az idegenvezetők ára­doznak. Diákok egy csésze kávé vagy egy pohár sör mellett beszélgetnek, vitat­koznak. veszekednek vagy könyveikbe mélyülve ülnek. Egész biztos, hogy a tanulók közül egyesek szeretnének zavartalanabb körülmények között dolgozni. Csakhogy a párizsi és más egyetemek pénzügyi helyzete rohamo­san romlik. Az eredmény pedig a tanulási feltételek rosszabbodásában jelentke­zik. Étienne Andreux tényeket sorol fel: „Egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy vala­hol be ne zárjon egy könyv­tár. Az egyetemi termeket rosszul fűtik, semmiféle biz­tonsági követelményeknek nem felel meg. Kicsik a he­lyiségek, és nem elég a tan­erő. Egy szemináriumon gyakran 60 hallgató is részt vesz. És 300 személyre ter­ß DIFII belpolitikája lődés bizonyos irányait elég pontosan körvonalazhatjuk, hisz a DIFK-nek régebben is, most is részletes, megala­pozott programja volt az új­jáépítésre. sabb pusztítást az északi kör­zetekben, főleg Quang Tri tartományban végezték. Ott ugyanis az éveken át tartó bombázások a lakóépülete­ket, a gazdasági létesítmé­nyeket egyetlen összefüggő rohmalmazzá változtatták, megsemmisítették az állatál­lományt, a létfontosságú gá­tak többségét. Az évtizedes háború nyo­mai persze egész Dél-Viet- namban fellelhetők. Az ame­rikaiak intervenciója és Thi- eu DIFK-ellenes politikája katasztrofális következmé­nyekkel járt, felbolygatta az ország életét, milliókat tett földönfutóvá és munkanélkü­livé. A hajdani menekülte­ket, akiket Thieu tudatosan nem engedett vissza szülő­földjükre, félvén, hogy a DIFK befolyása alá kerül­neaz új, demokratikus saigoni kormány épp arra ösztökéli, hogy mihamarabb térjenek vissza falvaikba. A ie’—dat természetesen nem könnyű, hisz a visszatérő millióknak anyagi és techni­kai támogatást kell kapniuk az élet és a munka alapjai­nak újjászervezéséhez, a föl­dek művelésbe vételéhez. pes volt munkaerő- és esz­köztartalékainak megmozga­tására. A DIFK a háború idő­szaka alatt is kiegyensúlyo­zott ellátási körülményeket teremtett, biztosította a szo­ciális igazság normáit és ez különösén szembetűnő volt a bukott saigoni rendszer szün­telen gazdasági válságával, a táborokban élő milliók nyo­morával szemben. A felsza­badító erők vezetése minden­vezeft előadói termekben 600—700-an zsúfolódnak Ösz- sze. Szegényes a könyvtárak könyvállománya. A rosszul felszerelt laboratóriumok nem kedveznek a kutatások­nak, tehát természetesen, az egyetemek tudományos szín­vonalának sem. A bretagne-i Rouen-ben nemrég bezárták az egyetemet, mert elfogyott a pénz.” Rengeteg ilyen tényt lehet hallani Párizsban. Ezek a tények világítják meg egy olyan oktatási rendszer el- nyomorodását, amely a pro­fitot szolgálja, ahol elhanya­golnak mindent, ami nem hoz közvetlen hasznot a mo­nopóliumoknak. Magával ragadó párizsi nyüzsgés. Egész nap törté­nik valami. Még éjszaka két óra után is lehet szendvi­cset és sört kapni, á bisztró­Az UNEF törődik a vaká­ció eltöltésével' is. Ezen a té­len indultak az első csopor­tok sítúrára az Alpokba. De a diákok mintegy háromne­gyede lemond ezekről a le­hetőségekről. és inkább va­lami munkát keres a tanítá­si szünetekben. Különösen nyaranta, amikor a diákok napi 10—12 órát dolgoznák, hogy továbbtanulhassanak. Egyesek háromezer frankot vagy többet megkeresnek ha­vonta, és ez nagy segítség. Csakhogy a szünet után ezek a gyerekek teljesen kivan­nak". — mondta Bertrand. kor rendkívül nagy súlyt he­lyezett arra, hogy a legnehe­zebb körülmények között is gondoskodjék a létfenntar­táshoz szükséges anyagi ja­vakról mindenki számára. A forradalmi kormány a gazdasági újjáépítés mellett az ország életének demokra­tikus átszervezésére is nagy figyelmet fordít. Már első in­tézkedéseivel megteremtette a demokratikus szabadságjo­goknak azt a rendszerét, ame­lyet a megbukott saigoni kor­mány sohsem mert megadni Dél-Vietnam népének. A DIFK nagyvonalúságát, messzemenő politikai rugal­masságát mutatja, hogy Thi­eu hadseregének tagjai is be­kapcsolódhatnak az újjáépí­tés munkájába. Mindenki előtt ott a lehetőség, fajra, vallásra és politikai nézetek­re való különbség nélkül. Szóval és tettel Mindez nem jelenti azt, hogy a DIFK nem tekinti el­sőrendű feladatnak a megbu­kott saigoni rendszer intéz­ményeinek, közigazgatási rendszerének és hadseregé­nek felszámolását. Ez a de­mokratikus átalakulás alfája és ómegája. Hatalmas fel­adatok állnak az új kormány előtt a nevelésben is. A DIFK a közoktatás szerepé­nek, a felnövekvő nemzedék tudatformálásának minden­kor olyan fontosságot tulaj­donított, bogy az iskolák mű­ködését még a legkritikusabb időszakokban és helyeken is fenntartották. Ma más jelle­gűek a gondok, hisz nem ke­vesebbről van szó, mint azok­nak az embereknek a meg­győződéséről, akik másfél évtizeden át éltek az Ameri- ka-barát saigoni kormányzat fanatikusan antikommunista propaganda-légkörben. A DIFK célja, hogy szóval és tettel vezesse rá Dél-Vietnam népét a demokratikus Dél- Vietnam újjáépítésére. Gy. S. ban. A sötétség beállta után a Quartier Latinben még jobban felpezsdül az élet. Azok a diákok, akiknek van szabad idejük, kitódulnak az utcákra. Mozikba és szinház- ba ritkán járnak, mert a leg­olcsóbb jegy is moziban nyolc, színházban pedig 15 frankba kerül.' Áz UNEF adatai szerint egy egyetemi hallgató évente átlag kétszer megy színházba. Az egyetemista szakszer­vezet létrehozott egy kultu­rális bizottságot, amely diá­koknak szóló színházi elő­adásokat szervez. Az előadá­sok gyakran ingyenesek. De ez is csak egy esőcsepp a sivatagban. És ugyanez áll a kulturális bizottság által szervezett filmelőadásokra. Bertrand Rosenthal szerint az akciónak az a’ célja, hogy az egyetem ismét kulturális központ legyen. Diákok Párizsban — erről még egy operett is készült. És talán sokan álmodoznak is erről. Valójában nehéz ke­nyér és ha beszámolónkban egyes dolgok túlságosan is feketének-fehérnek tűnnek, a tények tények maradnak. Az UNEF a kommunista diákokkal együtt lendületes harcot folytat az ilyen rend­szer ellen, a jobb tanulmá­nyi feltételekért és lehetősé­gekért. „Nélkülük, fáradozá­saik nélkül kilátástalan len­ne az egyetemisták helvzete” — mondja Étienne Andreux. Mint oly gyakran, a Quar­tier Latinban is csalóka a külső. Az elmúlt tíz évben , a Sovjetunió a repülőgép-ex­portáló országok élvonalába tört feL Elkészülte óta például a helyi vonalakra szánt JAK— 40 típusú szovjet repülőgép már több kontinens ötven- egynéhány országát járta be. A világ repülőipara nagy érdeklődést tanúsít a JAK— 40 iránt. Ennek okairól Alekszandr Jakovlev, a JAK —40 főkonstruktőre így ír: — Az utóbbi évtizedekben a lökhajtású utasszálító gé­pek fejlődése a Szovjetunió­ban és más országokban is a nagyhatósugarú óriásgépek létrehozása felé haladt. Ami pedig a helyi járatokat il­leti, kisméretű dugattyús hajtóművekkel ellátott gé­peket használtak. Sok éven át széleskörűen alkalmazták például valamennyi konti­nensen az amerikai Doug- les-cég ismert gépét — a Dakotát. A Donald Douglas által még a 30-as évek kö­zepén létrehozott gépek már régen elavultak és az USA le is állította a gyártást. Az Egyesült Államokban helyi járatokra szánt gépek­re külön pályázatot hirdet­tek. A pályázat feltételei sze­rint a gépet legfeljebb 800 méter hosszú kifutópályán, 14—30 utassal óránként 370 kilométeres utazósebességgel, 1100 kilométeren hatósugarat biztosítva gazdaságosan kell üzemelni. A beadott 9 pá­lyaterv közül azonban egyet sem fogadtak el. Ezzel szemben a Szovjet­unióban több „helyi járat” De lássunk néhány véle­ményt a világsajtóból: „Lehetőségünk volt meg­győződni a JAK—40-es kü­lönböző repülési jellemzői­ről és arról, hogy ez a gép előkészítetlen, rövid leszálló­pályás repülőtereken is hasz­nálható” — írja a Telegraph. Ecuador. „Nyugat-Európában a szovjet JAK—40 a legnép­szerűbb. A világ számos lé­gitársasága — beleértve Ausztrália, Latin-Amerika és az USA cégeit is —, érdek­Egyedül bemutatóban körül­belül 500 ezer kilométert re­pült A, legutóbbi nagyobb próbautat Dél-, Közép- és Észak-Amerika országaiban tette. A gép összesen 115 ezer kilométert repült távol a gyártó üzemektől és javító bázisaitól. típust dolgoztak ki, A JAK— 40 a Szovjetunióban és kül­földön az első lökhajtásos gép, amely nem igényel be­ton kifutópályát., A JAK— 40, 700—750 méter hosszú mezei repülőtereken is kitű­nően „érzi magát”. Repülési távolsága 1500 kilométer, az óránkénti sebesség pedig 550—600 kilométer. Kezelésé­hez nincs szükség bonyolult földi berendezésekre, a haj­tóműveket fedélzeti aggre­gét indítja be. A csomagok berakását maximálisan meg­gyorsították — az utasok beszállva, maguk helyezik el holmijukat. A repülési magasság 6—7 ezer méter. A zárt utastér­ben puha karosszékek, kon­dicionált levegő és kitűnő világítás van. A zaj itt mi­nimális, mivel a hajtóműve­ket a törzs farokrészén he­lyezték el. A szalon belse­jét nem gyulladó, műanyag­gal borították. A pilótafülkéből fel- és le­szálláskor jó a kilátás, a gé­pet modern rádióelektroni­kus, navigációs és repülés­vezérlő eszközökkel szerelték fel. A JAK—40 irányítását robotpilóta is segíti. A gé­pet hatékony, forró levegő rendszerű jégmentesítéssel is ellátták. lödnek iránta” — így a International Herald Tri­bune. Jelenleg a JAK—40-esek Jugoszláviában, Afganisztán­ban, Olaszországban és az NSZK-ban közlekednek. Sok országban üzemelnek sikeresen a TU—114-es, IL— 18-as és a 180 személyes H» —62-es szovjet gépek is. Az utóbbi hatósugara eléri a 10 ezer, óránkénti sebessége pedig a 800—900 kilométert. Sokfelé ismerik és elisme­rik az egyszerűen üzemel­tethető, Jó repülési jellem­zőkkel bíró szovjet helikop­tereket is. Univerzális helikopter A V—8-as szovjet helikop­ter a legkülönbözőbb felada­tok végrehajtására képes. Szállító változata 4 tonna terhet képes 290 kilométer­re eljuttatni. Ha 3 tonnánál nem nehezebb nagyméretű tárgyat visz, vagy darut he­lyettesít, a helikopter külső függesztőrendszert igényel. A V—8 szállító változata gyorsan, különleges szerke­zetek alkalmazása nélkül' egészségügyi helikopterré alakítható. A 'fedélzeten há­rom emeleten elhelyezhető 12, szabványos méretű hord­ágyon súlyos betegek is fek- hetnek. A helikopter ntasszál] ftó változata 28 utas 425 kilomé­terre, óránként 250 kilomé­teres sebességgel való eljut­tatására képes. Igen keresett egy másik szovjet helikopter — a K— 26-os is. Nemcsak a Szov­jetunió valamennyi részén, hanem Romániában, Ma­gyarországon, Bulgáriában, az NDK-ban, Svédországban, Mongóliában, az USA-ban és másutt is sikeresen üzemel. A K—26 rendeltetésétől függően 8 féle, könnyen le­szerelhető berendezést vihet' magával. Az egyes változa­tok átszerelését a legénység terepen, rövid idő alatt el­végezheti. (APN) KÜLPOLITIKAI Megnyerni a békét Gazdasági és szociális nyugalom A tények nem csalnak: Szemelvények a világsajtóból Jakovlev a siker titkáról i

Next

/
Oldalképek
Tartalom