Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-23 / 119. szám

1975. május 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Augusztusban kezdődik a cukorgyártási idény Három kommunista műszak a szolnoki gyárban (Tudósítónktól) A Szolnoki Cukorgyárban félidőnél tart a hagyomá­nyos szezon előtti karban­tartás. A gyár munkásai ket­tőzött erőfeszítéssel dolgoz­nak, mert a feladatok elté­rőek az eddigitől. Az elmúlt szezonban — a sáros répa miatt — alaposan elhaszná­lódtak a gépek és a beren­dezések. A másik sürgető ok, hogy — a gyár történetében először — már augusztus vé­gén megkezdődik a feldolgo­zási idény, így 10—14 nap­pal lerövidül a felkészülés időszaka is. A karbantartás mellett több mint 100 millió forint értékű technológiai fejlesz­tést is végeznek. Többek kö­zött korszerűsítik a közép- és utótermék főzőállomását, hat nagyteljesítményű cent­rifugát és két kazánt építe­nek be, az utóbbi a Magyar Hajó- és Darugyár gyártmá­nya. Ezzel a beruházással az idén lényegében befejezik a gyár mintegy 900 millió fo­rint értékű rekonstrukcióját, kapacitásfejlesztését. Kiemelt feladat a mezőgazdasági üze­mekkel együttműködve épü­lő, 48 millió forint értékű takarmánykeverő üzem és a hozzá tartozó szeletraktár kivitelezésének a befejezé­se is. A gyár vezetőinek legna­gyobb gondja, hogy kevés a munkás. A feladatok végre­hajtásában mégis bíznak, mert számítanak a szocialis­ta brigádok példamutató helytállására. Célprémiu­mokkal serkentik a munkás­gárdát a jobb, szervezettebb munkára. A szocialista kol­lektívák három nyolcórás kommunista műszakot is Vállaltak, keresetükből Viet­nam megsegítésére és Szol­nok szépítésére is fordítanak. Kormányprogram szerint az ország cukorszükségletét hazai termésből kell fedezni. A mezőgazdasági üzemek a gyár körzetében 21 500 hek­tár cukorrépa termelésére szerződtek, atnely számotte­vően nagyobb a tavalyinál. A 150—160 naposra tervezett szezonban mintegy 70—72 ezer vagon répa feldolgozá­sa vár az üzemre. 20 ezer vagonnal több, mint 1974- ben. A cukorrépa vetések jelenleg szépek, erőteljesen fejlődnek, jót tenne viszont az „aranyat érő” májusi eső, különösen a szélvihar miatt újra vetett répának. Munkaszervezés az irodákban KOMMENTÁR Pontosan egy éve, hogy a kormány határozott az al­kalmazotti létszám egészség­telen növekedésével kapcso­latos tennivalókat. S egy év múltán — a kormány leg­utóbbi ülésén — szinte pont­ról pontra ugyanazokat kel­lett megállapítani, mert a határozat végrehajtása érde­kében egyelőre nem sok tör­tént. Legjobb esetben is azt mondhatnánk, amit egy hi­vatalos dokumentum, a té­ma kapcsán ekként rögzített: „Az eddigi tapasztalatok — bár ellentmondásosan — kedvező folyamatok elindu­lására utalnak.” Ez magya­rul körülbelül annyit jelent, hogy az alkalmazotti létszám gyors — a munkáslétszám­nál jóval gyorsabb — növe­kedési ütemét néhány terü­leten ugyan mérsékelték, de általában nem sikerült meg­állítani, többek között azért sem, mert a feladat végre­hajtása korántsem csak az elhatározáson múlik. Az alkalmazottak létszám- változását az elmúlt másfél évtizedben három — külö­nösen fontosnak ítélhető — tényező befolyásolta. Egy­részt: erősödött az iparban a centralizáció, másrészt erőteljesen növekedett a vállalatok önállósága és fe­lelőssége, , érdekeltségük a gazdaságos termelésben. Harmadszor: a hatvanas évek végén kialakuló de­mográfiai csúcs következté­ben a nagyszámú, munka­képes korú fiatal munkába- állításáról is gondoskodni kellett. Az első két ténye­zőnek a munkaerővel való takarékosságra kellett volna inspirálnia; sok munkakört meg lehetett volna szüntet­ni, vagy összevonni, ellen­súlyozva ezzel a harmadik tényezőt, a fiatalok munká- baállításával együtt járó lét­számnövekedést. Elvileg en­nek kellett volna bekövet­keznie, ehelyett azonban az alkalmazottak száma eleinte csak a munkáslétszámmal arányosan, később már azt meghaladó mértékben — év­ről évre növekedett. Elju­tottunk oda, hogy például a gépiparban, ahol 1973-ban 2,2 százalékkal emelkedett az alkalmazottak száma, a tavalyi 1,7 százalékot örven­detes eredményként kell el­könyvelni, jóllehet ez még mindig magasabb, mint a fizikai -dolgozók létszámnö­vekedési üteme. Elvileg mindenki elismeri, hogy valamit tenni kellene, a nagy kérdés csak az, hogy mit és hogyan? Mert igaz, hogy a tudományos-techni­kai fejlődés elkerülhetetle­nül a műszaki alkalmazot­tak és a kisegítő személyzet létszámarányának növekedé­séhez vezet. De az is igaz, hogy az alkotó-fejlesztő munkát meg lehetne szaba­a sokat emlegetett vállalati dítani az ésszerűtlen admi­nisztrációtól. Igaz, hogy a vállalatok önállósága és fe­lelőssége együtt jár a kö­rültekintőbb döntésekkel, a döntésekhez viszont hatal­mas mennyiségű információ szükséges. A vállalati önál­lóság ugyanakkor azt is je­lenti, hogy manapság éppen a vállalatoknak kell elvégez­niük rengeteg, korábban ki­zárólag az ilyen-olyan hiva­talokra, főhatóságokra tar­tozó munkát. De az is igaz, hogy a megnövekedett fel­adatokat a vállalatok, régi, ésszerűtlen módszerekkel és szervezetlenül próbálják el­végezni. Az ügyvitel világ­szerte terjedő racionalizálá­sát s ennek sokféle technikai eszközét, szervezési módsze­reit nálunk inkább csak hír­ből ismerik, mert — akár­csak a termelő műhelyek­ben — az irodákban fs még mindig egyszerűbb és ké­nyelmesebb újabb és újabb embereket alkalmazni, mint ’ a munkát ésszerűsítve ke­vesebb alkalmazottal többet és jobbat produkálni. Egyelőre a számítógépek sem segítenek; vásárolják ugyan, egyre nagyobb szám­ban, de nem tudják kellő hatásfokkal alkalmazni. Igaz: a számítógépek, a nagy teljesítményű irodagépek nagy számú és jól képzett személyzetet követelnek, de ez esetben viszonylagos lét­számtöbbletről kell beszélni. Kellene... Ha például a számítógépeket nem a ha­gyományos ügyvitel elvei, szabályai szerint alkalmaz­nák, ha a számítógépkapaci­tás körülbelül 70 százalékát nem olyan adatfeldolgozásra használnák, ami egyszerűbb, olcsóbb és kevesebb ember­rel működtethető berendezé­sekkel is elvégezhető lenne. Lenne... Ha lennének ilyen praktikus kisgépek, ám ezek beszerzéséről a hazai válla­latoknál megfeledkeztek, A vállalatok és intézmé­nyek — feltehetően mind­ezek elismerése mellett is — okkal kérdezhetik: mit te­gyenek, hogyan csökkentsék az alkalmazotti munkakörök­re háruló terheket, ha a fel­ügyeleti hatóságok és egyéb intézmények információ- éhsége egyszerűen csillapít­hatatlan. Mert pusztán an­nak az óhajnak a megfogal­mazásától, hogy felül kell vizsgálni és a lehetőségek szerint csökkenteni kell az alkalmazottak számának nö- ’ vekedését, a helyzet még nem változik. A feladat a legkülönbözőbb szakterületek jól szervzett, átgondolt — s főleg, nem a látszatintézke­désekkel operáló — együtt­működését követelné meg. Konkrét segítséget és végre­hajtható intézkedéseket: amelyek hatására feltehetően „gondolkodásmód” is vál­tozik. Tanácskozás a szálastakarmány- termeiésrőt A Transportmaschinen ex­port-import NDK külkeres­kedelmi vállalat, a Veb Kom­binát Fortschritt Land­maschinen neustadti mező- gazdasági gépgyár, valamint a Szolnok megyei Tanács rendezésében tegnap az Aranyiakat étteremben a szálastakarmány-termelés és feldolgozás géprendszeréről tanácskozást tartottak a szak­emberek. A résztvevőket Csorna Já­nos, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője köszön­tötte. Dr. Kurucz Gyula, a kar­cagi Talajművelési Kutató Intézet igazgatója elmondta, hogy megyénkben az orszá­gos átlag alatt van az állat- tenyésztés színvonala. Ez részben a takarmánytermesz­tés elmaradottságából adó­dik. A magyar mezőgazda­ság többségében az NDK- ból vásárolja a szálastakar­mányt betakarító gépeket, ezért nem közömbös, hogy az eszközök miként felelnek meg a hazai követelmények­nek. Ezután Hans-Jochen Kloth, a Fortschritt kombinát szá­lastakarmány-betakarítás technológiai csoportjának vezetője ismertette a gép­rendszert, dr. Horváth Já­nos, a besenyszögi Kossuth Termelőszövetkezet elnöke pedig lucematermesztési rendszerük eredményeiről tájékoztatta a résztvevőket. A beszámoló utáni vitá­ban a szakemberek szóvá tették, hogy az iparszerű ter­mesztési rendszerekben az NDK betakarítógépek hamar elhasználódnak és javításuk­hoz kevés az alkatrész. A gazdaságok sokszor csak úgy tudják üzemeltetni a gépe­ket, ha egyiket a másik al­katrészeivel javítják. A lu- cernaliszt-készítő üzemek­nek viszont nagy szükségük van a jó gépekre, mert csak úgy tudnak folyamatosan termelni. Hogy a szilázsellá- tásban fennakadás ne le­gyen, a jövőben több gépet vásárolnak. Ha az alkatrész- ellátás gondja megoldódik, és módosítják a betakarító­gépek egyes szerkezeteit, ak­kor a géprendszer a hazai viszonyoknak is megfelel — hangsúlyozták a hozzá­szólók. Hatvan nő munkahelye Tegnap délelőtt a szolnoki MÁV Kórház előadótermé­ben megkezdődött a tiszán­túli vasútorvosok V. tudo­mányos értekezlete, amely ma délután fejeződik be. A kétnapos jubileumi rendez­vény házigazdája, dr. Rom- hányi István kórházigazgató főorvos köszöntötte a részt­vevőket — kórházigazgató főorvosokat, területi egész­ségügyi központok vezetőit, területi üzemorvosokat — akik Szombathelytől Záho­nyig, az ország valamennyi MÁV-egészségügyi intézeté­ből érkeztek Szolnokra. Ez­után dr. Tari Endre a Vas- útegészségügyi Igazgatóság igazgató-főorvosa nyitotta meg az ülést. Beszédében a vasúti orvosok munkájának sajátos szerepéről, jelentősé­géről szólt, majd átadta a szót a referátumok előter­jesztőinek. A konferencia el­ső napján húsz előadás hangzott el különböző szak­területekről, közülük öt a szolnoki MÁV Kórház orvo­sainak munkája volt. Májusban varróműhellyel bővül a fővárosi Kézműipari Vállalat abádszalóki kon­fekció üzeme. A kétszintes épület földszintjén rendezik be az új műhelyt, ahol hat­van asszony és lány kap munkát. Képünkön „Fanta” fürdőruhákat varrnak a fia­talok, melyekből 20 ezret exportálnak a Szovjetunióba. A szakmai napok nyitánya a BNV-n A BNV-n csütörtökön meg­kezdődött a szakmai napok sorozata. Csütörtökön és pén­teken, továbbá a jövő hét­főn, , kedden és szerdán a reggeli nyitástól délután 2 óráig kizárólag a szakembe­rek látogathatják a vásárt szakmai jeggyel, szakmai bérlettel, és állandó belépő­vel. A nagyközönség számá­ra ezeken a napokon délután 2-től este 6-ig tart nyitva a BNV. Már a szakmai napok csü­törtöki nyitányán foglalt volt valamennyi tár­gyaló, a kiállítók jól képzett mérnököket, technikusokat, a tárgyalásra felhatalmazott kereskedelmi szakembereket küldtek a vásárra, ők fogad­ták vendégeiket. A tárgyalá­sok több helyen üzletkötés- heze vezettek. A FERR- UNION csütörtökön délelőtt a STROJIMPORT csehszlo­vák külkereskedelmi válla­lattal ,írt alá szerződést, amelynek alapján 1976 és 1930 között a két vállalat négymillió rubel értékű vas­műszaki cikket szállít egy­másnak. Több pavilonban a sajtó képviselőit is fogadták. A gyógyszeripari navilon sajtó- tájékoztatóján például el­mondták, hogy a magyar ipar a hazai gyógyszer-szük­ségletnek mintegy 90 száza­lékát fedezi, ugyanakkor ter­melésének körülbelül 70 szá­zaléka exportra jut. A ma­gyar gyógyszeripari export a világ országai között a 7. helyet foglalja el. A magyar közlekedésügy legnagyobb múltú szervezete, az egész országot behálózó MÁV sajátos felépítése, minden más foglalkozási ágtól eltérő munkahelyei, ennek nyomán sajátos munkaártalmai, megkövetelték, hogy a vasútnak külön orvosi hálózata legyen. Ennek köszönhető, hogy ma, az egyre jobban szakosodott orvostudományon belül az üzemegészségügy legfejlettebb önálló területe a vasútegész­ségügy, amelynek országos rendszerében a területi egészség- ügyi központ, négy MÁV kórház, nyolc rendelőintézet mel­lett kiterjedt üzemorvosi ellátás szolgálja a vasutas dolgozók gyógyítását. E munka sajátságát az általános gyógyító tevékenység mellett a vasúti üzembiztonság és az emberek egészségvédel­mének összehangolása adja. Egy-egy hibás orvosi döntés a dolgozó alkalmasságáról, rendkívüli vasúti katasztrófák oko­zója lehet. Amíg például „civil” foglalkozási ágban külö­nösebb következmény nélkül dolgozhat epilepsziára hajla­mos ember, addig a nagy pszichikai és fizikai megterhelést jelentő vasúti közlekedésben semmiképpen sem. A többi között erről a tényről, s az ezzel kapcsolatos diagnosztikai munkáról, mint a vasútorvosi tevékenység egyik felelősségteljes feladatköréről hangzott el előadás, és az élénk vitában igen sok hozzászólás a tegnapi tudományos ülésen, amelynek elnöke dr. Vajda György, a budapesti MÁV Kórház igazgató-főorvosa volt. Ma a tiszántúli vasút­orvosok ötödik tudományos konferenciája délelőtti és dél­utáni előadásokkal tovább folytatja munkáját. t — Bevallom, szorongva gondolok arra, hogy mint „újonc” — ha megválaszta­nak —, hogyan tudom majd okos szóval, meggyőző ér­vekkel képviselni megbízói­mat, a 14. számú választó- kerület lakóit. Ha viszont ar­ra gondolok, hogy Jászárok- szállás gyermeke vagyok, hogy a Jászsághoz köt min­den, ami szép — gyermek­kori emlékeim, munkásem­berré válásom — múlik a szorongás, megnyugtat az Is, hogy olyan összetartozó, egy­mást segítő kollektívában élek és dolgozom, ahol talán a szívünk is együtt ver. Olyan közösségben, ahol az emberek szeretik a szépet, a jót, és tenni is tudnak érte. Ez a tenniakarás lesz az út- ravalóm. Legény Béláné Jászárok- szálláson született, édesap­jára — akit a háború ra­gadott el — nem emlékszik. Az általános iskola elvég­zése után, a hűtőgépgyárban dolgozó édesanyja válláról vette le a háziasszonyi gon­dokat. Később maga is mun­kát vállalt a jászárokszállá­si Béke Tsz-ben. Amit anyagi körülményei miatt gyermekkorában el­mulasztott, azt pótolta ké­sőbb, mint a mezőgazdaság­ban dolgozó munkásasszony, feleség és édesanya: vállalta a továbbtanulással járó gon­dokat, levelező tagozaton el­végezte a gimnáziumot. Két évvel ezelőtt — mint mondta — őt is „megcsapta” a nagyközség iparosodásának szele. Munkahelyet változ­tatott. A Hűtőgépgyár hűtés­klímatechnikai gyáregységé­ben vállalt munkát. A szere­lősoron, ahol dolgozik, gyor­san megszerette munkatár­sait. Ott ismerkedett meg az­zal a nagyszerű érzéssel, mit jelent a jó munkáskollektíva tagjának lenni. Harminckét éves korában érte a megtiszteltetés: or­szággyűlési képviselőnek je­lölték. Terveiről még této­ván, hol szorongva, hol pe­dig bizakodva beszél. Sza­vaiban azonban már ott van az elhatározás: ha megvá­lasztják a gondok mellett, a közösségéért végzett munka, semmivel sem pótolható örö­mével is megismerkedik. Gyógyítás és izeiiizteág Tudományos konferencia Szolnokon Képviselőjelöltek Legény Béiáné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom