Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-22 / 118. szám

1975. május 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nagykunok Kanadában beszélgetés dr. Kovács Márton egyetemi tanárral őszes hajú szemüveges férfi fogad. , — Dr. Kovács Márton, a reginai egyetem tanára va­gyok. Kézfogása, minden mozdu­lata gyors, energikus, hatá­rozott. Leül, leülök. — Valami interjú lesz eb­ből? — kérdezi udvariasan, az interjú szót angolosan ejt­ve. Máris a tárgyra tért, könv­nvű kitalálni, hogy kevés ideje van a Kanadában élő professzornak. Előtte papí­rok halmaza, érkezésemkor azokat hagyta ott. Ne lopjuk az időt, szánom rá magamat az első kérdésre. — Mit csinálok most Kar­cagon? Kunok után kutatok, itt a Győrffy István Nagy­kun Múzeumban. Tudja, Kö- zép-Kanadában magyar te­lepülések vannak, s ezekben a helységekben számos kar­cagi, kisújszállási leszárma­zott is él. Ami különösen ér­dekes, hogy nem mindegyi­kük volt nincstelen a század elején, amikor felkerekedtek Amerikába, sőt, volt közöt­tük kifejezetten jómódú csa­lád is. Ilyen például a Kar­cagról kivándorolt Debrecze- ni família. Itt most a karca­gi tanyatelepüléseket vizs­gálom, hiszen az ezzel kap­csolatos hagyományaik be­folyásolták kezdetben ame­rikai életüket is. Nagyon so­kuknak az életmódja visz- szatükrözi ezt ma is: az öre­gek beköltöznek a városba, azonban a fiatalok kinjt ma­radnak a tanyán. Nézze, könnyebben beleilleszkedtek a kanadai világba azzal, hogy hogy az otthonihoz hasonló viszonyokat teremtettek. — Az elmúlt évtizedek alatt „amerikaiak” lettek az egykori kun bevándorlók és leszármazottaik? — Az első kivándorlók gyermekei, sőt unokái is so­kat megőriztek őseik eredeti tulajdonságaiból. A kun származásúakat ma is jól meg lehet különböztetni. Amikor beszélek velük, fel­ismerem őket: no, ezek nagykunok! Van bennük egy sajátos vonás: ez az öntudat, a határozottság, az önálló­ság. Persze vannak sokkal „objektívebb” bizonyítékok is1, említek egyet. Például vannak kun ivadékok, akik az általános gyakorlattól el­térően állatokat tartanak a farmokon, de búzát is ter­melnek — akárcsak egykor itthon, az óhazában. S te­szik ezt olyan környezetben, ahol a farmok specializálód­tak, tehát vagy állatot vagy búzát termelnek. Vagy még egy példa: a különböző ma­gyar vidékekről kiszakadtak leszármazottai bizony már gyengén és hibásan beszél- ne’k magyarul. De amit tud­nak, azt gyönyörű, ízes táj­szólással ejtik ki. Törve, de zamatosán beszélik őseik anyanyelvét. — Ha jól értem, akkor pro­fesszor urat a közép-kanadai magyar paraszttelepülések története érdekli jelenleg, ezt kutatja. — Pontosan, de vizsgáló­dásaimhoz nemcsak a tör­ténelemtudományt haszná­lom fel, hanem a néprajzot, antropológiát, szociológiát, gazdaságtörténetet is. Egyéb­ként a reginai egyetemen történelmet tanítok. Egye­temre még Budapestre jár­tam, itt is születtem. Szak- dolgozatomat és disszertáció­mat a nyugat-dunántúli Fel­sőőr vidéke demográfiájáról, történetéről írtam. Azután a második világháború en­gem is elsodort — mint any- nyi embert — így kerültem Amerikába. Most tanulmá­nyi szabadságon vagyok, ed­dig körülbelül tíz hónapot töltöttem magyarországi le­véltárakban, könyvtárakban, emberek között. Kisújszállá­son is kutattam néhány na­pig­— Professzor úr meddig marad Karóagon? Órájára néz, megcsóválja fejét, hű, de szalad az idő! — Már csak másfél órám maradt, tovább kell men­nem. De lehet, hogy vissza­jövök még a kunokhoz, hi­szen nyárig Magyarországon leszek. Akkor majd folytat­hatjuk az interjút... Körmendi Lajos Odúlesei) Kiskörén Lakásgondok a magasban A sárgahasű vadászbombá­zó süvöltő vijjogással csapott le a betolakodóra. Odavágott kettőt, leírt egy kört. újból rárohant... aztán . mégegy- szer... A negyedik meddő támadás után megúnta, fel­ült a szemközti ágra, szem­ben az odúval, és előbbi ön­feláldozó harciasságát feled­ve piciny gombóccá zsugoro­dott, ijedt kis cinkévé vissza­változva pittyegett egyet- egyet és tűrte, hogy azok a behemót valakik levegyék a fáról a saját főbérleti odúját a tizenkét szép gyermekével együtt. Le is vették, sőt ki is szedték odalent a földön mindegyiket és — jaj, még ezt is! — az egyik valami csillogó fémkarikákat húz azoknak a szerencsétleneknek a lábára.-h Mit csinál ember? Hát tönkreteszi a gyerekeket. Sánták, bénák lesznek és még a betevő falatot sem tud­ják maguknak megkeresni, ha felnőnek, mert maga meg­bilincseli őket. De hát mit is beszélek, hisz azt sem tu­dom, visszakapom-e még őket felnevelni. — Ó egyet­len tizenkét fiam! Vagy lá­nyom? Ki tudja azt még ilvenkor. hiszen csak a táto- gó szájukat látom naohosz- szat, amikor viszem nekik azt a rengeteg ennivalót. Menv- nvit is? Maguk számították ki, mert erre is ráérnek, hogy mi cinkék a testsúlyunknak a tizenkétszeresét esszük meg naponta. Bajban lennének, ha maguknak is ennyit kellene enni. És még azzal dicseked­nek, hogy annyit, esznek, mint esv madár! Na de most elég! Abbahagyni ézt a mó­kát. mert odavágok ... Vagv legalábbis felborzolom a tol­iam. Ez nálam a harag jele, tessék tudomásul venni! Nem értenek elnkéül A fa alatt matató két em­ber persze nem értett cinké­ül és — bár kíméletesen, de mégis — meggvűrűzte a pál- Inttszájú 'fiókákat, visszarak­ta a meleg, puha fészekortú- ba, amelyet ezután vissza­akasztott a fára. Ugyanannak az ágnak ugyanarra a pont­jára és ugyanúgy déli irány­ba állítva a röpnyílását, mert tudták, hogy különben a har­cias és gondos cinegemama nem megy vissza elárvult fiókáihoz. Ez pedig végzetes lehet nemcsak cinkéék nép- szaporulata ügyében, de a kiskörei, víztároló területén folyó kísérlet szempontjából is. Arról már korábban írt lapunk, hogy a leendő tó he­lyén ma még erdő van — te­le hasznos énekesmadarak­kal, és ezeknek az elárasztás előtt új otthont kell találni­uk, amit a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kiskörei szakaszmérnöksége megkísé­rel elősegíteni. A kiskörei vízügyések több mint száz madárodút készítettek el, és a tél végén ki is helyezték a leendő tó gátján kívül húzó­dó erdőkbe, „felajánlva” a hasznos madaraknak a „mi­nőségi cserét”. A múlt héten dr. Bancsi István biológus, a kiskörei laboratórium kuta­tója és Lőrincz István orni­tológus, a szegedi Tiszakuta- tó Munkaközösség megbízott munkatársa tartottak elle­nőrzést a „lakáscsere” ta­pasztalatairól. Passer, a gyilkos! Legyünk pontosak, csak az egyik Passer. A montanus! Sógora a domesticus nem ga­rázda és nem erőszakos. Ö. a házi veréb meghúzódik a vá­rosban ereszaljától kezdve a higanygőzlámpa burájáig mindenütt, de ez a másik?! A nyomozati adatok és a helyszínelés tanúsága szerint az eset a következőképpen , '-i 1'T*í',s közeoén egy kora reggeli időpontban Pas- sw Ui^i^anus (szül: mezei veréb) megvárta, amint Pa- rus coeruleus (sz.: Kék Cine­ge) élelemszerzés céljából el­távozott kisköre-cserőközi holtág 85. odú alatti lakásá­ból, és a nem kellően zárt röpnyíláson át besurrant, majd elfoglalta azt. Ezután az ott fekvő hat kiskorú ci­negét megölte, majd a nyo­mok eltüntetése végett az ál­dozatok testére az odún be­lül új fészket épített. Dr. Bancsi István szakértői véle­ménye alapján a hat fióka halálát a fejtetőn jól kivehe­tő, csőr általi sérülés okozta. Az eljárás folyamatban van, s a gyilkos mezei veréb jog­talanul épített fészkét a be­lerakott öt tojásával együtt bírósági határozat nélkül el­távolították. A vádlott az utolsó pillanatban fellebbe­zett a szomszéd fára, így nem lehetett előállítani. Kísérlet-tannlság A fenti eset a további kí­sérletek szempontjából igen tanulságos. Bizomntja, hogy verébéknél is lakásínség van, s ezért erőszakosabb lévén még ilyen áron is beköltözik a hasznos -madaraknak kitett odúba. A múlt heti vizsgálat­nál nyolc-tíz ilyen cinkefé­szekre építő „önkéntes be­költöző” nyomát fedezték fel a kutatók, s jónéhány olyan odúra is bukkantak (a kihe­gyezettek hatvan százaléká­ban), amelyben a mezei ve­réb volt a „főbérlő”. Az első környezettani megfigyelések pedig azt sugallják, hogv újabb, rejtettebb élőhelyeket kell keresni, ahol a betolako­dók nem zavarják az áttele­pülni szándékozó hasznos madarakat. A KÖTIVÍZIG Vállalat se­gített, a madármentő kísérlet megkezdődött, s bár a nagy- családos cinegéknek kiutalt lakások nagyobb része még „jogcím nélküli, rosszhisze­mű lakáshasználók” kezén van, a kezdeti eredmények mégis biztatóak. S hogy a kí­sérlet valóban madármentő akció legyen, jó lenne, ha ezekbe a hasznos természet- járó túrákba, odútelepíté­sekbe például a megye kö­zépiskolásai, a természet kedvelői is bekapcsolódnának (mert lehetne!) — még idő­ben, szebb, kedvesebb kör­nyezetünk érdekében. __ Igriczi Zsigmond Pettenkoféntől Fényes Adolfig Kiállítás nyílik ma délelőtt Szolnokon Ma délelőtt 11 órakor nyí­lik meg a .Szolnoki Galériá­ban „A szolnoki művészet Pettenkofentől Fényes Adol­fig” című kiállítás, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria, a Szolnoki Galéria és az ös­terreichische Galerie anya­gaiból rendezett dr. Bodnár Éva művészettörténész. Az ünnepélyes megnyitón be­szédet mond Demeter Sán­dor, a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének elnökhelyet­tese, Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgatója, valamint dr. Phil. Hubert Adolf, az ös­terreichische Galeri főigaz­gató-helyettese. A kiállítás Szolnokon augusztus 20-ig tekinthető meg, Budapesten pedig szeptemberben és ok­tóberben. Az osztrák fővá­ros lakossága három hóna­pig — novembertől februá­rig — nézheti meg a kiállí­tás anyagát, míg Grazban 1976 februárjában és már- ■ ciusában láthatják a művé­szet barátai. Fényes Adolf: Testvérek Történelem az újságok lapjain A maga nemében ritkaság- számba menő esemény szem­tanúi voltunk tegnap délután Mezőtúron, va Könnyűipari Gépgyártó Vállalatnál, ahol a Braun Éva szocialista bri­gád hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulója tiszteleté­re „Történelem az újságok lapjain” címmel kiállítást rendezett. Az előzményekről annyit: Major Ferenc, a budapesti Kertészeti Vállalat sportklub­jának elnöke előszeretettel gyűjt régi újságokat. Húga Mezőtúron dolgozik, tagja a Braun Éva szocialista brigád­nak. így került a gyűjtemény Mezőtúrra. A kiállítás szervezői ama­tőrök, mégis figyelmet keltő, elgondolkoztató, érzelmeket zavaró történelem-idézésük. A különböző lapok egy-egy jól kiválasztott példánya 1919-től napjainkig ad jel­lemző képet országunk éle­téről. Az Építőmunkás 1924-ben például „A megfagyott kő­műves” című cikkében így Szovjet elbeszélek Űj kötetek A szovjet irodalom bará­tai újabb szovjet elbeszélés- kötetekkel találkozhatnak a könyvesboltokban. A Forró­fejű Andron — a 20-as, 40- es évek szovjet elbeszéléseit kínáló válogatás. A Téli tölgy című — szin­tén a szovjet irodalom könyvtárának új kötete .— a második világháború em­lékeit, tanulságait tárja az olvasó elé. Az Égszínű fá­tyol az ünnepi könyvhéten nyolc forintért lesz kapható — érdekesen mutatja be a legújabb szovjet próza irá­nyait. Művelődési díj Megyei közoktatási és köz- művelődési díj alapítását hagvta jóvá szerdai ülésén a Fejér megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. Az együt­tes évi 75 ezer forint össze­gű díjakat több évtizedes, kiemelkedő pedagógiai, il­letve közművelődési mun­kásság jutalmazására évente egyszer ítélik oda. A megyei közoktatási díjat első alka­lommal az idei pedagógus­nap előtt adják át Fejér me­gye tíz pedagógusának, míg a közművelődési díj kiadá­sára augusztus 20-án kerül sor. A díjakat munkaközös­ségek és művelődési együt­tesek is elnyerhetik. »tr*w£*ú< írt: „A bokrok között holtan találtak egy embert. Megfa­gyott. Nem volt csavargó, nem volt munkakerülő, még­sem volt lakása, és az út bok­raiban húzta meg magát éj­jelre, amíg kedvező volt az idő, és ott pusztult el a hideg, a téli időszak beálltával. Tíz­ezrével voltak társai' a nél­külözésben. Tízezrével van­nak munkás emberek, akik­nek dolgozni akaró kezéből kivették a szerszámot és nap­ról napra növekszik még a munkátlanok száma.” A Népszava 1942. novem­ber 21-én adta hírül: Novem­ber 30-tól 16 deka a napi ke­nyér fejadag." Némelyik tablón az újság­cikk mellé, ellenpólusként egy-egy szöveg nélküli kép is került. Esetenként szöveghi­ánya ellenére mindennél töb­bet mondó. Horthy Miklósról vadászaton készült, a jólét­ben dúskálást elevenítő képe mellett például egy kubikos fotója látható. Kerékpárja csomagtartójához van erő­sítve taligája) rajta az ásó és a lapát. A címbeli jelzős szerkeze­tet a következő szólásválto­zatok sorába helyezhetjük bele: Olyan, mint egy kaka­du, te, kakadu! ti őrült ka­kaduk! stb. Elsősorban az élő beszédben jutnak nyelvi szerephez ezek a nyelvi for­mák. Általában bizalmas be­szédhelyzetekben hangzanak fel, s minden bántó szándék nélkül. Újabban egyre gyakrab­ban találkozunk írásban is velük. Héra Zoltán Kakas­tánc című költeményében versbeli szerepet is kapott a szólás e változata: „Nesze, te kakadu!” Egy-egy regény­ben, elbeszélésben általában nem stíluseszközként jelent­kezik a kakadu szó, hanem mint egy madárfajta meg­nevezése. Ezekből a szöveg- részletekből az is kitűnik, hogy a kakadu nagyon tar­ka, rózsaszínű tollas, piros bóbitás papagájféle madár. A megfelelő szakkönyvekből pedig azt tudhatjuk meg er­ről a nagyon tarka színű madárról, hogy a fején levő bóbita gyakran felborzolö- dik, _ Néhány tárgyi emlék is nyomatékot ad a cikknek. Ott látható például a M. Kir. 3. Honvéd Bevonulási Köz­pont által dr. Ladányi Ernő nevére kiállított Igazolvány lap. Egész első oldalát bebo-í rító vörös zs betű jelzi, hogy pusztulásra ítélt zsidó ember' számára állították ki. Hátsó borítólapján ilyen mondatok olvashatók: Alapíts csalá­dot, mert a gyermek a nem­zet jövője”. Borzong a lélek utólag is. A háború borzalmai, a bű­nösök felelősségre vonása után mai életünk munkás hétköznapjait elevenítik a tablóit. Az egész kiállítás. könnyen áttekinthető, tanul­sága is könnyen levonható: jó úton járunk, visszanézni lehet, visszakanyarodni vi­szont senki sem akar. S még egy tanulság: tény­leg sok lehetőséget rejt a köz- művelődésben a szocialista brigádmozgaloni. Ez a kiállí­tás is ezt példázza. S, B. Ennyi ismeretanyag ele­gendő ahhoz, hogy pontosan értelmezni tudjuk az idézett nyelvi képleteket is. Olyan, mint egy kakadu szólásha­sonlat nagyon érzékletesen elsősorban azt a nőt minő­síti, akinek természetellene­sen fel van borzolva a haja, vagy aki túlságosan tarka, az ízléstelenségig színes ru­hákba öltözik, s aki viselke­désében úgy illegeti magát, mint egy kakadu. A te, kakadu használati értékét tekintve ebbe a rb- konértelmű szósorba illesz­kedik bele: bohókás, hóbor­tos, rigolyás, bolondos, esze­ment, eszefordult, eszefelej­tett, szertelen tetteket vég- hezvivő, minden szertelen­ségre kapható, elképesztő, megdöbbentő viselkedésű stb., stb. Sohasem szánjuk sértésnek: nem is utasítjuk vissza. Az őrült kakadu jelzős szerkezetet is bántó szándék nélkül vesszük ajkunkra. Je­lentéstartalmával az őrült spanyol, s az őrült alak szó­lásváltozatokkal kerülhet egy sorba. , Dr. Bakos Josef i :^f^MüVELES) „őrült kakadu...p?)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom