Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-22 / 118. szám
1975. május, 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tavaszi határszemle a Morava fedélzetéről Jelölőgyűlés Tiszafüreden és Ábádszaiókon A Morava típvísú repülőgép döcögve megáll a zöld gyepen. Matuz János, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese •és Mezei János, a megyei tanács osztályvezető-helyettese megtette a Szolnok—Kőtelek—Tiszasüly—Jászkísér—Kisköre—Tiszafüred—Kunhegyes—Kisújszállás—Mezőtúr—Öcsöd Tiszaföldvár—Tószeg—Szolnok útvonalat, megnézték a tavaszi határt. Az összbenyomás kedvező t — Mit tap.-ísztaltak? 1 Matúz János: — Szükség volt erre a repülős határ- szemlére, hiszen, igy megtudtuk állapítani* milyen a' növények állapota, a határ kulturáltság?/, én a terméskilátásokat is .felbecsülhettük. Az összbenycynás jó, a termés- kilátásaik kedvezőek. De ezt csak .'általánosan mondhatjuk, mert fentről előtűntek azok, a hiányosságok is, amelyeket az országúiról, dűlő- u'síkról eddig nem vehettünk őszre. Nagyon sok olyan táblát láttunk, ahol a vetés fo- igyatékos volt, elég jelentős ;az a mezőgazdaságilag művelhető terület is, amelyik az idén — sajnos — már nem adhat termést. Nem egy tanyahely barnállott még, ahová nem vetettek a gazdaságok. Az egész megyében találhatók régi, avasodó szal- makupacok, amelyek nemcsak művelhető földet vontok el a mezőgazdaságtól, de tűnő búvóhelyet adnak a 1.. tevőknek is. Ezeket a területeket feltétlenül fel kell szántani, és a „víznyomásos” földek műveléséről sem szabad megfeledkezni: mikor le■— Az időszerű munkák hogyan haladnak? Mezei János: — A vetések befejeződtek, a lucerna kaszálása is előrehaladott Viszont az utóbbi gyorsításáról mégis időszerű szólni, hiszen még mindig vannak frissen kaszált vagy kaszálatlan táblák. Az utak, árokpartok, csatornák fűtermése is lábon kerül róluk a növény, azonnal fel kell törni ezeket a földeket is. — A határ esztétikailag is eltérő képet mutat... Mezei János: — Legkedvezőtlenebb benyomást Csataszög, Nagykörű, Kőtelek környékén kaptuk. Tudjuk, hogy itt sok a belvizes, mélyfekvésű föld, de a látottakra ez nem ad magyarázatot. — Milyen hiányosságokkal találkoztak? Mezei János: — Nemcsak az előbb említett helyeken, hanem másutt is hiányosan vagy egyáltalán nem végezték el az őszi gabonák gyomirtását. Itt már sokat tenni nem lehet, de a betakarításkor feltétlenül számolni kell nehézségekkel. Az ilyen gazdaságoknak igen felkészülten kell nekikezdeniök az aratásnak. Matuz János: — Ha már a kalászosokról beszéltünk: az őszi árpa 80 százaléka megdőlt, erre is számítani kell a gazdasági üzemeknek. Sokhelyütt láttunk gyomos borsó-, olajlentáblákat és újtelepítésű lucernatáblákat is. áll, pedig ezek egyrészt jó takarmányt adnak az állatoknak, másrészt betakarításával megszűnne egy jelentős gyomforrás. Matűz János: — Kevés ember mozgott a határban. Egykét község környékén láttunk csupán háztáji kukoricát kapáló embereket. — öntözésre is szükség van. Matuz János: — A rizsföldek árasztása megtörtént, de szántóföldi növényeket kevesen öntöznek. Igaz, hogy a megye fele szórványosan jelentős csapadékot kapott, — például a túrkevei határ egyik felén áll a víz — de ez nem magyarázat arra, hogy csak a korszerű öntözőtelepeket — Kisújszállás, Abádsza- lók — működtetik a gazdaságok. A tiszaföldvári, mezŐhé- ki öntözőfürt területén nem dolgoznak a berendezések, pedig május 15-e óta már ott van az öntözővíz. Mezei János: — Azt viszont meg kell jegyezni, hogy egves üzemek a búzát is öntözik, és ez jó példa a többiek előtt. Készülni kell az aratásra — Melyek a közeljövő feladatai? Mezei János: — Feltétlenül ki kell használni a hagvomá- nyps és a felületi öntözési lehetőségeket. ez utóbbit főleg a réteken, legelőkön. Ezeken a területeken egyébként ió a termés, de csak legeltetéssel hasznosítják a gazdaságok. Célszerű lenne egy részét betakarítani, hiszen az egészet úgy sem tudják lelegelni az állatok. Matuz Jánost — Az elmondottakból tulajdonképpen látszanak a feladatok. Egy dologra hívnám még fel a mezőgazdasági üzemek figyelmét: idejében végezzék el a tavaszi vetésű növények ápolását, és készüljenek az aratásra. A betakarítási kampányterv készítésekor vegyék figyelembe az átlagtól eltérő gazdasági adottságaikat, s így nem érheti őket semmi meglepetés. Braun György Kedden délután Tiszafüreden, a Magyar Hajó- és Darugyárban háromszázhatvan választópolgár részvételével kezdődött a 11. számú országgyűlési választókerület második jelölőgyűlése, amelyen a tiszafüredieken kívül megjelentek a környék községeinek képvviselői is. Sólyom János, a Hazafias Népfront tiszafüredi bizottságának titkára, a gyűlés elnöke köszöntötte a résztvevőket, s az elnökséget, melyben helyet foglalt Sarkadi László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának munkatársa és Erdélyi Ferenc, a járási hivatal elnöke is. A jelölőgyűlés szónoka Szalay István, a tiszafüredi járási pártbizottság titkára volt, aki beszédében vázolta a járásban az utóbbi években végbement erőteljes ina- ri és mezőgazdasági fejlődést, majd javasolta a gyűlés résztvevőinek, hosv az eddigi képviselőt, Nánási Lászlót, az Elnöki Tanács tagját, a SZÖVOSZ Felügyelő Bizottságának elnökét jelöljék országgyűlési képviselőnek. A választópolgárok közül öten szóltak hozzá a javaslathoz és támogatták az indítványt. A gyűlésen Nánási László jelölését egyhangúan elfogadták. A választókerület harmadik jelölőgyűlését az abád- szalóki művelődési házban tartották ugyancsak kedden, ahol 370 választó gyűlt ösz- sze. Az elnökségben a tiszafüredieken kívül helyet foglalt Barta László, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára is. Gulyás József, a járási pártbizottság titkára előadói beszédének végén javasolta a választó- polgároknak, hogy Nánási Lászlót válasszák meg országgyűlési képviselőjelöltnek. Ez után öt felszólaló fejezte ki egyetértését .a jelöléssel, majd a gyűlés résztvevői egyhangúlag a jelöltre szavaztak. Ezzel megyénkben be is fejeződtek az országgyűlési képviselők jelölőgyűlései. Kevesen öntöznek JÁSZBERÉNYBEN Több nő dolgozik jobb munkakörülmények között ülést tartott a jászberényi tanács végrehajtó bizottsága A dolgozó nők gazdasági és szociális helyzetének javításáról szóló kormányhatározat végrehajtásáról tárgyalt tegnap Jászberényben a városi tanács végrehajtó bizottsága. Jászberény harminc és fél ezer lakosa közül tizenöt- ezer-ötszáz a nő. Foglalkoztatottságuk aránya az utóbbi években jelentősen javult. Jelenleg 8 ezer 222 nő dolgozik, két és fél ezerrel több, mint 1971-ben. Munkalehetőségüket biztosító tényezők közül a legjelentősebbek: a növekvő munkaerőigény, a munkahelyek korszerűsödése, a nők számára megfelelő munkahelyek számának növekedése. A város üzemeiben segítik a nőket az általános és szakmai műveltségük növelésében. Az eredmények ennek ellenére nem kielégítőek. A munkaviszonyban álló nők több mint húsz százaléka nem végezte el az általános iskolát. A szakmunkások aránya a férfiak 55 százalékával szemben, alig haladja meg a hét százalékot. A különböző szintű vezetők közül százhetvenhárom a nő. Bár ez az arány még nem megfelelő, eredménynek számít, hogy többségük a kormányhatározat megjelenése után került vezetői munkakörbe. Növekedett a nők aránya a különböző vezető testületekben. A nőbizottság elnöke például a legtöbb helyen a gazdasági vezetőség tagja, részt vesz a vezetőség ülésein, javult közéleti tevékenységük, a városi tanácstagok 30 százaléka nő. többségük fiatal. A jelentés ismertette, milyen intézkedésekkel enyhítettek a nők gyermeknevelési gondjain. Jászberényben három év alatt 565-ről 822- re emelkedett az óvodai helyek száma. Több gyereket vettek fel napközi otthonba is, ahol tovább javultak az elhelyezési körülmények. Ezek az eredmények elsősorban a vállalatok összefogásával, támogatásával születtek. Egyre több gazdasági egység segíti jelentős anyagi hozzájárulással a város bölcsődei, óvodai építési programját. A napi bevásárlás is könnyebb lett, több új beruházás segítségével. Felépült a pelyhesparti ABC- áruház, a Jókai úti élelmiszer ABC-áruház, nemrég adták át a hűtőgépgyári csemegeboltot. A nők munkakörülményeinek javítását szolgálják azok az intézkedések . is, hogy mind több helyen szüntetik meg a nők éjszakai műszakban történő foglalkoztatását. Kedvező munkakörülményeket biztosítanak a terhes nőknek, kismama-szalagokat és egyéb kisegítő munkaköröket létesítenek, biztosítva ezzel a korábbi kereset mellett a könnyebb munkát. A végrehajtó bizottság tagjai elfogadták a nők gazdasági és szociális helyzetéről szóló jelentést, s a téma a tanács legközelebbi ülése elé kerüL Kifogtak a gyenge földön Húsmarha-program a mezősúri Vörös Oktúber Tsz-ben Hogyan lehet új beruházás nélkül termelőegységet létrehozni, amely összehangoltan kihasználja a növénytermesztés és az állattenyésztés lehetőségeit ott, ahol a föld aranykorona értéke jóval a megyei átlag alatt van? Ezt a kérdést tették fel maguknak néhány évvel ezelőtt a mezőtúri Vörös Október Termelőszövetkezet vezetői, hiszen a gazdaság termőterületének átlagos aranykorona értéke 6,2, de több mint 1000 héktár még az egy aranykoronát sem éri el. A vetésforgó növényeinek megválasztása is gondot jelent, hiszen ilyen földeken nem lehet minden növényt eredményesen termelni. A gazdaság egyik legjelentősebb kultúrája a rizs. Ez a növény öntözés nélkül nem termeszthető, viszont néhány év után a rizsföldeket „pihentetni” kell. Az elhasználódott talaj szerkezete, biológiai egyensúlya akkor áll helyre leggyorsabban, ha a rizskalickákban füvet termesztenek. A rét és a legelő is meghálálja az öntözést, s így a víz sem megy veszendőbe. Az előbb említett kultúrákon kívül még kenyérgabonát, lucernát és tömegtakarmányokat termeszt a szövetkezet. A mezőgazdaságban a növénytermesztéshez szorosan kapcsolódik az állattenyésztés, úgy is fogalmazhatnánk: az állattenyésztés függvénye a növénytermesztésnek. A mezőtúri termelőszövetkezet sertéstartása veszteséges volt, hisZen a sertés sok abrakta-' karma nyt fogyaszt, s éppen ebből termett a legkevesebb a gazdaság földjein. Tömegtakarmány viszont annál több, s ez a szarvasmarhatartásnak.kedvez. , A szövetkezet vezetői, szakemberei 1972-tol fejlesztik az egyhasznú húsmarhatenyész- tést. Még abban az évben vásároltak 800 tbc- és bru- cellamentes szopósborjút. A következő évben 600 borjút, 1974-ben pedig 200 vemhes üszőt vettek. Ezzel párhuzamosan eladták az új te- nyésziránynak nem megfelelő állatokat. A Limusin húshasznú haszonállat keresztezésére 1973-ban kaptak engedélyt. Az állománycserével párhuzamosan áttértek a kötetlen tartásra, és befejezték a régi épületek rekonstrukcióját. Az átalakítás előtt a szövetkezetnek 750 szaryas- marhája volt, most 1500 van. A szakemberek további vásárlást nem terveznek, ebből az állományból kívánják kinevelni 1976 végére a 2300—2500 húsmarhát. A 750 szarvasmarhát 56-an gondozták, most az 1500 állatot 18-an látják el: köny- nyebben, jobb munkakörülmények között. Ebben a gazdaságban így sikerült kifogni a gyenge földdel. B. Gy. [gy „izgága” "S”“« óbudai darugyárból belépett a „Kezdőkörbe”, hogy onnan a televíziónézők millióival beszélgessen az üzemi életről. Fél év után újra nyakkendőt kötött, s nem kis iróniával jegyezte meg, milyen ,.röhejesen” nézhet ki így puccba vágva, ő a hegesztő, aki a sólyatéren rongyos munkaruhában dolgozik, mert a főnökség meg a szakszervezet csak a szabályokat látja, s nyilvánvaló „hülyeséget” is elkövet, mert neki, a munkásnak abban sincs igaza, ami a napnál világosabb. Meg, hogy ott náluk, a sólyatéren, ezért is legyintenek a bizalmira, van aki a szakszervezetre is, mert még azt sem tudja elintézni, hogy a munkás megkapja a védőételt — nyáron ötven fokos melegben he- gesztenek a portáldaruk ben- dőjében, télen zajló jégtáblákat hord el előttük a hátán a Duna — és legyen rendes munkaruhája. És érvelhetnek neki meg nem is — mondta —, inkább jobban szervezzék meg a főnökök a munkát, azzal milliókat ta-, karíthátnának meg, s ne a melósokról spórolják le a ruhát. Hosszúhajú, jókedvű, kemény munkában edzett srácok — a brigádjának tagjai — sorra erősítették meg a szavait. Előállt az „újruhás”, a saját pénzén vette magának, mert a „főnökök” már nem nézhették(!) így lerobbant róla a nadrág... Előkerült és* magára maradt a „bezzeg a mi időnkben” szaki, akinek rossz véleménye van a mai fiatalokról, aki egyébként elismerte, hogy éppúgy elvégzik a dolgukat, mint ők, de azért mégis mások, mint ők voltak, az ő idejükben. A fiatal hegesztő milliók előtt sem fogta be „pörös száját”, megmondta nyíltan, ami nem tetszik neki, gyakorlott riportereket megszégyenítő, ügyes, életteli kérdésekkel sarokba szorította a Vasas Szakszervezet tapasztalt titkárát. (Hátha az még hagyta volna szóhoz jutni!) Egy tehetséges, aranykezű hegesztő, szocialista brigádvezető, a szakma egyik kiválósága (díjak sorát hozta el) megmondta kereken, mi kell a munkásnak, mi nem, s fennhangon szólt olyan ügyekben, ami a fiatal s idős munkást egyaránt foglalkoztat: igazságos bérezésről, a vezetők magatartásáról, üzemi demokráciáról, a jó munka becsületéről, a fegyelemről, a pénzhajhászásról... arról, hogy jövőt csak rendes munkával lehet csinálni, lógással, félkézzel nem — és még sorolhatnám. Ha ez izgágaság (ezt mondják egyesek róla a gyárban), akkor ő izgága ember, bevallja nyíltan. Ö megteheti, a munkát megtalálja bárhol, neki nincs félteni valója, a kezét nem lehet megkötni, a száját se betapasztani. Megnyerő közéleti hevülettel mondta a magáét, nem tartózkodva a sólyatéri egyszerű, annál világosabb kiszólásoktól sem, mert a „melósok ebből jobban értenek, mint a csűrés-csavarásból”. Nagyon megszerettem őt a rövidke fél óra alatt, mint ahogyan hamar megszerettem a párt XI. kongresszusán felszólaló fiatalokat, az orosházi bányászt, a székes- fehérvári építőmunkást, a Bács megyei tanítónőt, a Szigligeti Színház igazgatóját, s pártunk egyik alapító tagját, az őszhajú „ifjú szívekben élő” akadémikust. Ugyanazért szerettem meg őket: a kommunista „izgá- gaságukért”, s ezért rokonszenvezem az óbudai hajógyár fiatal szocialista brigádvezetőjével is. Mindannyian meggyőződhettünk — abból is, amit róla mondott egy idős munkás, ahogyan beszéltek róla a brigádtársai —, hogy komoly ember, akit felizgat minden, ami rendellenes, aki tettrekész, ha változtatni kell, ha mások ügyéről — sorsáról van szó. A sólyatéren nem tanult diplomáciát, (bár szerinte az is kell, hogy a kulisszák mögött is jól eligazodjon az ember), de megtanulta a legfontosabbat : munkáj ával mérd az embert! Megtanulta, hogy a gyávaság, a közömbösség, az elvtelenség nem tantárgy #bben az osztályban, hogy az igazság, az igazság, s hogy hajolni érte mindig kell, még akkor is, ha nem mindig és azonnal győz az ember, sőt... S most arra is gondolok,' hogy mi a jobb, az ilyenféle teremtő-j óbbat-többet-iga- zat akaró izgágaság, vagy: a háttérben nyafogó, a,ludtej- gondolkodású, a tettek mezején pipogya izgágasága, amiből soha senkinek, másnak jobb nem lesz se hely- \ zete, se sorsa? Szívvel-lélek- kel hiszem, hogy inkább a sólyatéri ügyszerető izgága- ságra van szükségünk, mert abból mindannyiunknak fakad valami, az, amit elkötelezetten akarunk: megvalósítani a XI. kongresszus határozatait, a párt programja szerint formálni közös szocialista jövőnket. Ebben a „sólyatéri izgágaságban” cselekvő forradalmi szellem van, nagy tettvágy, s megvan annak a fedezete is: a \ közmegelégedésre végzett munka. A XI. kongresszuson Kádár János elvtárs vitazáró beszédében, az ifjúság megítéléséről szólva, két dolgot hangsúlyozott: egyfelől az ifjúság kérdéseinek marxista megközelítését, amely-, egyetlen helyes megítélést is- ' mer: hogyan teljesíti alapvető kötelességeit, hogyan tanul és dolgozik, hogyan foglal állást társadalmi kérdésekben, milyen a magatartása. Másfelől nagy nyomatékkai beszélt az idősebb és ifjú nemzedék kölcsönös bizalmának jelentőségéről. Arról, hogy bátran és bizalommal kell nagy feladatokat adni az ifjúságnak — mert ezáltal nő, fejlődik, lesz képes igazi, nagy teljesítményekre. Arra is gondolok most, amikor ezeket a sorokat írom, hogy bizonyára akadt tévénéző, aki egy idő után megelégelte a fiatal óbudai munkás nem mindennapi" egyenességét, és gyorsan elhallgattatta őt — kikapcsolta a készüléket. Ez könnyen és gyorsan ment. Dehát, szerencsére, ezeknek a fiataloknak eléggé jó az iskolájuk és jók a mestereik, s benn a gyárban és másutt nem egykönnyen lehet „kikapcsolni” őket. Ezzel csak jelezni akarom, amit mindannyian tudunk: bár az utóbbi években jelentősen előbbre jutottunk az ifjúság reális megítélésében, nem kevesen akadnak még, akik a fiatalok — hozzáteszem, idősebbek — egyenesen felvetett problémáira inkább és hamarabb keresnek és találnak jelzőt („izgága”), mint gyors, jó megoldást. Igazán örültem, hogy a televízió elvitt bennünket a sólyatérre, hogy bemutatta nekünk ezt a vonzó, a hajógyári iskolában példásan nevelt ifjúmunkást, örültem, mert tudom, hogy sok-sok ilyen, hozzá hasonló fiatal él, dolgozik, tesz a közügyért, „izgágáskodik” az országban, s megyénkben egyaránt. Igazán örülhettünk mindannyian, hogy megismerkedtünk vele. De vajon ott a műhelyben, az irodában, az iskolában, ott, ahol dolgozunk: minden hozzá hasonló fiatalt felismertünk, megszerettünk már? Ahol dolgozunk, ott se kapcsoljuk ki „a készüléket”, ha róluk van szó, ha ez a cselekvő izgágaság megérint bennünket... Fábián Péter < SsBuesfeiri ÜEgicisgo®®«$
